Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-23 / 17. szám

Budapest, 1913. április 23. 3 Nyilvános árlejtést! “ Ä íl kenyérgyár kibcuiíése. A községesitett üzemek között alig akad olyan, amely a gyakorlatban annyira bevált volna, mint a hatósági kenyérgyár. Eredeti célja és rendeltetése a kenyérgyár­nak nem az volt, hogy a főváros uj jövedelmi forráshoz jusson általa. A törvényhatósági bi­zottságnak inkább az volt az intenciója, hogy az árak nivellálásával megakadályozza a pék­uzsorások garázdálkodását, a kenyér árának egységes szabályozását s ha lehetséges, mér­séklését biztosítsa. Az idők folyamán a hatósági kenyérgyárról kitűnt, hogy kitűnő üzlet is. A közönség sokkal nagyobb megnyugvással, sokkal kisebb félelem­mel vásárolta a város kenyerét, mint a jobbára piszkos pékmiihelyek gyártmányait. Az össze­hasonlító statisztika is segítségére sietett a községi üzemnek, mert megállapítást nyert, hogy a vas- és kanócnemiiek legalább is öt­ven százalékkal nagyobb mennyispégben for­dulnak elő a magánkenyérben, mint a közke­nyérben. Lassanként szűk lett a keret, amelyben a ke­nyérgyár megkezdte működését, kevésnek bi­zonyult a hatósági kenyérgyár produkciója. Ma a gyár napi termelőképessége maximálisan 3Ö.000 kilogramm, ami meglehetősen csekély mennyiség és az összkeresletnek kis hányadát képezi csak. Éppen ezért a közélelmezési ügy­osztály elkészítette a kenyérgyár kibővítésének terveit. A készülő előterjesztés szerint a napi ter­melőképességet 60 65.000 kilogrammra fogják emelni. Természetes, hogy a termelőképesség fokozá­sához megfelelő berendezkedésre, újabb beruhá­zásokra lesz szükség. Ennél a pontnál pedig, a közelmúlt szomorú tapasztalatain okulva, nem árt, ha idejekorán figyelmeztetik az illetékes té­nyezőket arra, hogy a szükséges gépeket és egyéb felszerelési tárgyakat ne suttyomban. nyilvános árlejtés mellőzésével adja ki a tanács j (amint az megtörtént), hanem a konkurrenciátói i várható előnynek a lehető legteljesebb mérték- | ben való kihasználásval. i Ezekre a cikkekre senkinek sincsen szaba- | dalma, senkinek sincsen monopóliuma s a ta- j nács mivel sem tűm tudná menteni eljárását, | ha mindjárt az első alkalomnál fittyet hányna | annak az elvnek, amelyet a közgyűlés az álat- ; kerti vendéglő bérleténél felállítod Úgy látszik, a többi segéd sem volt teljesen érdemes a miniszter kegyességére, a főorvosi hi­vatal nyilvántartása szerint a tiz segéd közül hat közben túladott a kegyelemből megadott jogon, így Csikós Adám dr. ö r v é n yi Bélának, Kamp is Józsei Nyilassy Ágostonnak, Polli Jenő Lé der er Ervinnek adta el a gyógyszertárát. Khuen-Héderváry I uj patikusai. A gyógyszertár-jogok adományozását már ré- i gén szerette volna a főváros megkapni. A múlt ' évben a közgyűlés, nem tudni hányadszor, meg- j sürgette V á z s o n y i Vilmos indítványának el- : intézését, amelyben azt kérik, hogy a patika- ! jog engedélyezését a fővárosra ruházza a beliigy- j miniszter; a város aztán az engedélyekért meg­állapított dijakat szedne. A kormány természetesen némán fogadta a ISBBKSSSS58SBB I AUTOMOBILOKAT • 913. évi típus 25 HP LUKSZUS-AUTÓKAT KARDAN hajtással! AUTÓBUSZOKAT! 2, 5, 10 tonna hordképességü TEHERAUTÓKAT gyárt a Magyar Általános Gépgyár R.-L AuTomobilgyára Budapest, VII kerület, Váci-ut 141. szám. Telefon 5—27 és 45—15. = fölterjesztéseket; ami érthető is, csak nem haj­landó ezt a politikai szolgálatok jutalmazására való fegyvert kiadni a kezéből. Hogy az értékes jog fölötti döntés melyik ható­ságnál van a köz szempontjából a legjobb helyen, azt nehéz eldönteni. Minden kétségen felül tá­mogatja ezt a véleményt a legutóbbi engedé­lyezett patikák sorsa. 1910. júliusában Khue n-H éderváry Ká­roly miniszterelnök tiz gyógyszertárt engedé­lyezett, még pedig a patikus-segédek mozgoló­dására, majdnem csupa öreg segéd kapott en­gedélyt. Nagy megelégedést keltett a kormány­nak ez a döntése; a harmóniát csak az a bűn­ügyi feljelentés zavarta meg, amelyet Hűvös László ellen adtak be az érdekeltek; megvádol­ták őt azzal, hogy hamis bizonyítvány alapján kapta meg az engedélyt. Akaija látni Kelet mesés kincseit? Látogasson el Schönwald Imréhez, Deák Ferenc-utca 21 Legrégibb, legelőkelőbb márka Gróf Keglevich István ut. Hl BUDAFOK r Az összes, bel- és külföldi kiállításokon legutóbb „Turin“-bsn kizárólag díszoklevéllel kitüntetve. Mindenütt kapható. H a j d u Marcell, a közgyűlés legjobb vívója, minduntalan belekötött a szónokba, de Oláh ren­dületlenül állta a szóharcot s amikor kifáradt. Jenes Vilmos ott folytatta, ahol Oláh elhagyta. Es felállt most Bárczy István, a polgármes­ter. És tartott egy olyan védőbeszédet, hogy La- bori is. meg — Világosi Miksa is elbújhat mögöt­te. Beszédének még sem ez volt a legnagyobb szenzációja, hanem annak a tervnek a beisme­rése. hogy a Városi után a Közúti megváltása ke­rüljön sorra. Mire Sándor Pál a balközépen olyan mozdulatokat végzett az ujjaival, mint hogyha cigarettát akarna csavarni. Voltaképpen azt óhajtotta csupán jelezni a gesztussal, hogy a megváltáshoz annyi pénz kell, mint egy hábo­rúhoz. Nehogy pedig a polgármester beszéde túlságo­san egyhangú legyen, Pető Sándor egy helyen harsány hangon közbekiáltotta: Eddig semmit sem tettek a Városinál!-Nem mond igazat a bizottsági tag ur! —-ez volt a válasz a közbeszólásra. V á z s o n y i Vilmos azután kimutatta, hogy Bárczy István sem mondott mindig igazat. Pél- dóul akkor nem .amikor a Városi megváltásáról volt szó s amikor elhallgatta előtte, hogy a meg­váltás csak első lépés — a Közúti megváltása felé. A demokraták vezére gyönyörű szavakat mondott arról, hogyan kell a Városit a város­nak szeretni. És ebben mindenki igazat adott Vázsonyinak, hisz a bökkenő éppen ott van, hogy H ü v ö s é k önmagukkal akarják ösz- szetéveszteni a Városit! Egy kis mnemotechnikai vitája is akadt Vá- zsonyi Vilmosnak a közgyűlésnek egy hasonlóan népszerű, köztiszteletben álló tagjával: Krausz Sünivel. A vita nem volt nagyon mérges s a vé­gén kisült, hogy mindkettőnek kitűnő az emlé­kező tehetsége. Krausz Simi beszédétől szenzációkat várt mindenki, de a főpolgármester könyörtelenül al­kalmazta a házszabályokat és nem engedte be­szélni a személyes kérdésben felszólaló bank­vezért. E helyett újból F e 1 e k i Béla bontakozott ki, mint békegalamb. Volt egy indítványa, amelyről első hallásra azt hitték a városatyák, hogy Hii- vösék mellett szól. Csak akkor derült ki a nagy tévedés, amikor Bárczy István szokat­lanul éles hangon, önmagából kikelve nyilatko­zott a „kancsal“ indítványról. Alighanem valami üdvös dolog lehet a Fe­leki indítványában, valami, ami nem tetszik majd Hüvöséknek. így gondolkoztak a városatyák, igy sejtette azt Oláh Dezső, meg Jenes Vilmos és igy történt, hogy Feleki indítványát a IV. és VIII. ki­vételével valamennyi városatya lelkes örömmel elfogadta. Uj kérdés került a Városi után napirendre: á r- kád. v agynem árkád? A miniszter és a közmunkatanács azt mondták, hogy: árkád. A város pedig azt üzente, hogy sem kedve, sem pénze nincsen az ajándékozáshoz; Harrer ta­nácsnok állandóan bólintgatott a fejével, amikor a szónokok enyhén szólva disznóságnak keresz­telték el, ami az Adria-palota körül történik. A vé­gén már unalmassá kezdett válni a vita. Az utolsó szónokát, a derék Baranszki Gyulát, hosszantartó, szűnni nem akaró, zajos türelmet­lenség fogadta. De Baranszkit nem lehet lesze­relni. Mondta is egy városatya: — Ez a Baranszki olyan, mint az áprilisi eső: nem akar elállni! Nem volt igaza az élcelödő városatyának. Az eső esett még, amikor Baranszki régen leült már és a bakk, mint kedvenc téma, bevonult a közgyűlési terembe. Előbb a jó K á 11 a y bácsi dörgött ellene, utána pedig Rácz Dezső. Sokan a városatyák közül vakarózni kezdtek a beszéd alatt, mire Rácz Dezső megjegyezte: — Aki vakarózik, az bakkarózik! A bakkpártiak kivonultak a pipázóba és kölcsö­nösen kicserélték a szisztémáikat. Csupa arany- igazság jött ki a bakk-vitából. Megállapították például az atyák, hogy nem nagy baj, ha valaki bakkozik. csak ott a hiba, hogy minden bakkozó vészit, a legtöbb pedig még hozzá másnak a pén­zét veszti el. S a vita végén nagy gaudiummal tárgyalták S i m i n e k, a közismert közéleti férfiúnak tra­gikomikus balszerencséjét. Simi mester, ugyanaz, akit a Nemzeti Kaszinó egy bizonyos Golfahn Izidorról való lovagiat- lan ügye miatt kigolyózott, állandóan keresi a szerencséjét a bakk-asztal körül. — Attandez! — kiáltja már messziről, amikor megpillantja a bankárt. A pointeurök ilyenkor villámgyorsan visszavonják tétjeiket, mert Simi barátunkról följegyezte a krónika, hogy soha azéletben nem húzott még beegy tétet sem. Ennek a különös tragikumnak az ötletéből rög­tön megszületett a pipázóban a bakk-probléma gyökeres megoldása: — Simít több példányban kell megjelentetni és minden bakk-asztal mellé állíttatni. Akkor aztán elmegy a kedve mindenkinek a játéktól! — így szóltak a városatyák és szétszéledtek. A bakka- rat ily módon elintézettnek tekinthető. Mindösz- Sze az a kérdés okoz még fejtörést, mit szól a megoldáshoz Simi? Örül neki?i

Next

/
Oldalképek
Tartalom