Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-01 / 1. szám

Budapest, 1913. január hó 1-én. /. szóm. II. fólyctm. fniiinmpiirmiiaii»nmniiinmnmaiiiamniiiHnipmaiimwmiiaiiiBiiiamainBiiiamaniBtiEm»iammiipsiig ELŐFIZETÉSI MUKK: Egész évi*e............».»16 K Félévve........................... S K Egyes számok kapha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szcrftesz/ö : Dacsó Emit. Wpss2crücsí/ff: dr. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szen­ti án, esetleg hetenkint többszön is. Szerkesztő­ség és kiadóhivatalt VI. Kis János-utca 4. szám. UJ ÉV napján seregszámlát szoktak tartani és meg szokták állapítani, mennyi öröm volt a múlt­ban és mennyi remény van a jövőben. A naptári esztendő — szökés nélkül — 36,5 napból áll. A városházi esztendő pedig akkor fut le, ha a Bárczy-korszak dicséretére ele­gendő anyag áll már a krónikás rendelkezé­sére. Ebből a szempontból a naptári esztendő az idén összevág a városházival. Az elért si­kerek a következők: Mindenek előtt a közigazgatás egyszerű­sítésének okából nyolc-tiz uj tanácsnokot és megfelelő számú tanácsjegyzőket faragtak, csekély tizenhat ügyosztállyal gazdagították az adminisztrációt, kis-, közép- és nagyta­nácsokat szerveztek. Az ügyosztályok hatal­mas konkurrenciát fejtettek ki és lelkes buz­galommal ontották az előterjesztéseket. Szó sincs róla, a tanácsnokok derekasan küzdöttek. Az elnöki ügyosztály az egész esztendőben uj állások szervezésén törte a váiosciuak fejét! m. KozoKiatasugyi osztály ezeregy tanítónőt eredményezett. A kato- naiigyi osztály egész évben a mozgósítást les­te, a közjótékonysági ügyosztály, nevéhez hí­ven. álomra hajtotta a fejét. A szociálpolitikai ügyosztályt az különböztető meg a közélel­mezésitől, hogy a meddőségét alkotásokkal igazolta. Enélkül a íelismerhetetlenségig ha­sonlított volna a közélelmezési ügyosztály­hoz, mert az évi eredmény mindkettőnél ugyanaz volt. A pénzügyi osztály azt tette, amit a jó papa tesz, akinek sok fia van és mind lump: kölcsönkérte a podeszta európai látókörét és az egész világ pénzpiacán pró­bált pumpolni, hogy a fiuk — az ügyosztá­lyok könnyelmű adósságait kifizethesse. A városépítési ügyosztály rendkiviil csinos telkeket adott el és kiváló érzékkel vásárolta össze a fölösleges telkeket. A csatornázási ügyosztály — mint értesülünk — arra a szer­ződésre a legbüszkébb, amely a legközelebbi milleniumig biztosítja a pesti ember számá­ra az olajjal sem szagtalanítható izeldék sza­bad használatát. A közlekedési ügyosztály­nak a szekere megrekedt az autotaxik ká­tyújában, a közgazdasági ügyosztálynak sike­rült a széninséget egészen a tél beálltáig el­halasztani. A városgazdasági ügyosztály ki­vívta a „piccadilly“ előnevet és csindus lap­pokkal ellensúlyozta a kivándorlást. Mit mondjunk még? Volt, de nincs főpol­gármesterünk. Polgármesterünk is volt: —- hát ő még meghagyta magát nekünk. Régi városatyák mentek és újak jöttek, de csil­lagok nem jöttének! . . . Volt bizalom az ősi kormányban és — volt velőtrázó bizalmatlan­ság a kormány iránt! Amelyhez hasonló jókat kivánunk minden­nek, akit megillet! . . . gondolnak, uraim és hölgyeim: ki az, aki megtestesítője a polgári önérzetnek egyfe­lől, az önérzetes polgárnak másfelől? Ki áll amott a fórumon kidüllesztett mellel, kit csú­folnak az üdvözlő táviratok ezrei öreg önér­zetnek, nyakas kuniénak? Legyek zászló­nyél, amelybe éles szögeket vernek a zász­lóanyák, ha máskiről is szó lehet itt. mint Bárczy Istvánról. Legyek átmeneti tétel a költségvetésben és töröljenek már a pénz­ügyi bizottságban. ?v< másmilyennek tudom elképzelni az igazi kurucot, az igazi pol­gárt. mint amilyen legény Bárczy István. Legyek Lédák cipőkrém, melyen naponta kefe fut keresztül, egy szerb kijáróért hal­jak hősi halált, mely után unokáim Mária Terézia-rendet kapnak. Végül pedig legyek újságíró, akinek nincs más kötelessége, mint az, hogy naponta zengje a Bárczy-re- zsim dicsőségét. Legyek minden, de csakis egy feltétellel: ha elhiszem, hogy te nyájas olvasó kpmobcv.’ hiszed hogy Bárczy Ist­ván teljes jó-gga! $ indokol, köszönettel nyugtázza a4. adóügyben eléd -siker -miatt őt ért üdvözléseket! ... . -\L> ’ Külön , , 0 ? véleményt kell bejelentenünk annak a fur­csa kérelemnek a dolgában, amelyet egy vi­segrádi vicinálisépitő a fővároshoz iráézett. 250.000 koronát kért minden elRnszoigálta- tás nélkül, amire ök azt mondják:'-' ez jel­lemző a vicinális emberre. Mi pedig azt mondjuk: ez jellemző a városházára. Mert a vicinális férfiú jól ismeri a maga embereit, akárkihez nem fordult volna ilyen kéréssel. A szén a körmére égett a városnak s egy idő óta naponkint bulletin-ek jelennek meg arról, hogy hány waggon szén érkezett a keleti, nyugati, déli és északi pályaudvarokon a fő­városba. Amiről eszünkbe jutja nékiink egy anekdót. amely közismert, mint a városházi deficit de kitünően applikálható a helyzetre. A falu legkoldusabb koldusa, mielőtt örök álomra hunyta be a szemét, maga köré gyűj­tötte a családját és az egész hitközséget. Amikor mindenki jelen volt, milliós hagyo­mányokat tett, pár perc alatt egész vár­megyéket osztott ki. Az emberek rendkívül meg voltak ugyan hatva, de —- csak úgy mellékesen mégis érdeklődtek az iránt, hol van a rengeteg vagyon, amely felosz­tásra került. „Vagyon az nincs — szólt az öreg ember — de jó szivem, az van nékem. Mindig is volt!“ Aztán meghalt az öreg, de feltámadt az anekdota. „Hol a szén“ —kérdik az emberek a tanácstól. És a tanács szerényen feleli: „Szén. az nem igen van. De most legalább mindennap látjátok, feleink, mennyi az a szén, ami van, ebből pedig könnyen kiszá­míthatjátok, mennyi az a szén, ami nincs és mibe kerülne, ha volna rá pénzetek! . . . Fogadjunk, hogy a tanács szivelzsirosodás- 1 ban fog meghalni.. . . Kész a fővárosi törvény. Nyilatkozat a revízióról. Kellemes karácsonyi szenzációt hozott a sajtó a fővárosnak: a kormány által sugalmazott nyi­latkozat arról szólt, hogy a választójogi tör­vényjavaslatot csakhamar követni fogja a í ő- városi törvény revíziója, amelynek tárgyalása a kormány, illetve az országgyűlés legközelebbi munkaprogrammjába van beleil­lesztve. A hir még igy is, amikor a külpolitikai helyzet feszültsége, a belső parlamenti viszonyok fejetlensége némi szkepszist támaszt a törvény- hozás iránt, élénk visszhangot és meglehetősen vegyes érzelmeket keltett. Normális időben min­denki kész örömmel fogadta volna a halasztha­tatlanul sürgős revíziót, igy azonban csöppet sem látszik túlzottnak az az aggodalom, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot is politikai szempontból készíti el s aa javaslat tárgyalása sem lesz alkalmas arra, hogy az esetleges hibák kijavíttassanak. A belügyminisztériumnak egyik magasrangú.. igen előkelő pozíciót betöltő tisztviselője a . F ő- városi M i r 1 a p“-ot abba a kellemes \ zetbe hozta, hogy a nagyfontosságu törvényja­vaslat előkészületeiről a köteles diszkréció ha­tárain belül némi felvilágosítást nyújthat olva­sóinak Szó szerint igyekeztünk leközölni az hn- íormációnk azt a kevésbbé, pikáns, de mégis je­lentős részét, amelyre magasrangú informáto­runk nem mondta ki a diszkréció szigorú vétó­ját : — A lapok közlését tényleg kormánynyi­latkozatnak lehet tekinteni, még pedig olyannak, amely úgyszólván határidőhöz köti a törvényjavaslat benyújtását, nem pe­dig közönséges kortesfogásnak, politikai szélhámosságnak. Á revízió munkájának legnagyobb részén, az an yaggyűjtésen, ré­gen tűi voltunk már s most az anyag fel­dolgozásával, a kodifikálással ís úgyszól­ván elkészültünk Természetes, hogy a po­litika erre a törvényié is rányomja a bé­lyegét. Erre vonatkozólag csai annyit árul­hatok el, hogy a javaslat alapelveiben a legközelebbi események hatása alatt lénye­ges változtatások történtek. Ha a helyzet nem enyhül, ami alatt az keli érten’, hogy a főváros urai mégis csak észre térnek s a látszólagos népszerűség kedvéért nem ál­dozzák fel saját jól felfogott érdekeiket: ak­kor minden további purparlé, minden an- kétezés és véleménykikérés nélkül kerül a Ház asztalára a javaslat. Idefent azonban — ismétlem — még mindig bíznak abban, hogy a polgármester ur kurucsága nem egészen őszinte és nem is tart örökké. De ha Bárczy István nem is kiváncsi a javas­latra, még sem lehet mondani, hogy annak alapelvei csakis a politikának és a bürokra­tizmusnak a retortáin mentek keresztül. A javaslat tervét ismeri többek között a bel­ügyminisztérium egyik volt államtitkárja, aki legjobb ismerője a jelenlegi házelnök in­tencióinak. — Ami már most a tervezet tartalmát illeti, őszintén sajnálom, hogy a javaslat ki fogja ábrándítani mindazokat, akik a revízió alatt egyedül a főváros autonómiájának kiszéle­sítését tudták elképzelni. Itt ismét mérsékel­nem kell magamat s ezért csak annyit je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom