Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-01 / 1. szám
2 Budapest, 1913. január 1. nek. Az sem világvárosi állapot, hogy reggel csak hé órakor kezdik meg a hajók kényelmes séáikat. . , Bogy propellerék merészsége enyire túlnyúlt a határon, azért egyedül a főváros felelős. Ott kezelték kezdettől fogva ilyen enyhén a csavargőzös részvénytársaság ügyeit A Dunaparton elhelyezkedő minisztériumoknak és egyéb érdekeltségeknek szégyenére hever egy panaszos beadványa a közlekedési ügyosztályban; intézekdést kérnek benne a pa- naszttevők a propeller szén-anomália ellen. A társaság ugyanis a található legrosszabb szénnel fűti a kis hajókat, ami elviselhetetlen füsttel telíti meg a folyónak és környékének levegőjét. Egyáltalában nein lefegyverezési érv az, amellyel a részvénytársaság érdekeltsége többször védekezett, hogy 1917-ben lejár az állammal kötött szerződése és emiatt nem hajlandó invesztálni. Ilyen fontos közérdek előtt meg kell hajolnia nemcsak a magánérdeknek, de a hatósági vétkes közönyösségnek is gyors intézkedést sürgető akcióvá kell átváltoznia. S zisz szónokok .a a. oromé. 1 költségvetési vita. Egy kis késéssel és regy kis formasértéssel végre mégis csak elérkeztünk az uj esztendőre vonatkozó költségvetés tárgyalsához. Ennek a vitának —- a tárgy kétségtelen fontosságán kívül különös jelentőséget és pikantériát kölcsönöz az a szokás, hogy az uj városatyák a pártfegyelem korlátain belül ezt az alkalmat használják fel arra, hogy a közgyűlési terem akusztikájának a hangjuk öblösségéhez való viszonyát kiismerjék. Máris néhány indokolatlan szűzbeszéd fenyeget, mint elkerülhetetlen veszélv. A régi tagok közül kétsé,,K Séfnek a beszédét,-.el'öz-i meg eklödés, az uj embfef-ekAközött ív akinek a tarsolyban bizonyáré Log akad. ; Ä kerületek vezéft ,,r a pénzügyi bizottságban el fogják ; mondani a kritikájukat a költségvetésről. V á zKc. n y i Vlmoson kívül F e- leky Bélától, Herz ö-g Péter bárótól várható alapos felszólalás. í A kommunizáiás jövő feladatai. A főváros mai rezsinkének jellemzője a városnak mint magángazdasági alanynak, mint vállalkozónak érvényesülése. Az üzemek köz- ségesitése eredetileg igen helyes szociális érzékből indult ki, abból törekvésből, hogy a jövedelmező közérdekű üzemeket, melyek a magánvállalkozás kezében tisztára jövedelmezőségi objektumok és amelyek irányításában csakis a vagyonszerzési szempont volt irányadó a közönség érdekeinek teljes háttér- beszorításával: a város a maga kezelésébe vegye avégből. hogy a közérdek szempontja is szóhoz jusson. A milliókat érő és jövedelmező üzemek monopóliumát a város visszareklamálta önmagának első sorban a közérdek jobb kiszolgálása érdekében. E szociális ' szempont is javasolta a nagy hasznot hajtó I üzemeknek a főváros tulajdonába való átvé- ; telét. Ha már ezek a monopóliumok olyan értékesek: hát a köz lássa a hasznát, hogy a polgárság által fentartott vállalkozások nagy haszna ismét a polgárság összjavára fordit- tassék. A kommunalizáló elv helyes és egészséges voltához szó sem fér. Helyes volt a gázgyárak megváltása, a városi bérházak építése, a kisebb üzemek: a vásárpénztár, hirdetésügy, a szemétfuvarozás létesítése, a városi villamos részvény majoritásának megzser- zése. Elhibázott és végzetesen rossz ellenben a székesfőváros nagy beruházási akciójának pénügyi megalapozása, amely a szükségeset és hasznosat tarka vegyiilékben tálalja fel a felesleges és luxusos létesítményekkel és amely a főváros nyakába varrta kényszerítő ok nélkül oly feladatok ellátását, meleyk jog szerint nem terhelik a községet. Így el- nagyzolt a főváros tanügyi politikája, a sok és drága iskola palota és főként a szakiskolák építése és íentartása, a közegészségügy körében önként elvállalt óriási költséggel járó létesítmények pazar ellátása, a drága és csak spekulációs érvekkel indokolható ingatlan vásárlás. Teljesen hibás és íinancialiter végzetes általában a beruházó politika pénzügyi fejletlensége, a folytonos liiteltúllépés, a máról holnapra való, elő nem irányzott üzletek hirtelen vállalása, aminek effektusa az, hogy a beruházások pénzügyi mérlege renlenthetek ki, hogy a fővárosnak a kormányhoz való viszonya bizonyos tekintetben még kevésbbé lesz független, mint volt eddig. Amit mondok, annak semmiféle hivatalos színezete nincsen és igy nem kell tartanom attól, hogy nyilatkozatomat félremagyarázzák s úgy tekintik, mint hogyha rémképet festenék s fenyegetni, vagy megfélemlíteni akarná bárki is a főváros intézőit. Packázik a csauargőzös. il főváros iiirBimß. A Budára közlekedő alkalmatosságok megreformálásánál nagyon kevés szó e,sett a propeller forgalom javításáról. Pedig a hidvám eltörlésén s az Erzsébet-hidi villamos megépítésén kívül igen fontos feltétele a budai rész fejlődésének a hajóátkelés megfelelő berendezése is. Legutoljára a múlt év márciusában volt napirenden a fővárosnál a csavargőzös ügye. A Boráros-tértől kezdődöleg uj járat beállítására hívta föl a propeller-társaságot a tanács. A részvénytársaság azonban kereken elutasította a főváros felszólítását. Még indokot se tartott szükségesnek válasziratában fölemlíteni, anyira biztonságban érezte magát a vállalat a törvényhatóság megtorló intézkedéseitől. A bátorságot ehez a kihívó viselkedéshez abból az abnormis helyzetből merítették csavargözösék, amely a főváros és a kormány között mindenkor fenállott. A propeller forgalom berendezését a révjog bérlete biztosítja a csavargőzös és átkelési részvénytársaságnak; a jogot a pénzügyminsz- teröl bérli a vállalat. A forgalom rendes lebonyolítását a vasúti és hajózási főfelügyelőségnek kellene ellenőriznie, ide fordult mindig a főváros hatósága, valahányszor a társaság megtagadta a tanácsi és közgyűlési határozatok végrehajtását. Hiába. A főfelügyelőség is kevés volt a társaságnak, s oda se hederitett, mikor a kő-, zönség érdekeire való tekintetei egv-egy uj vonal beállítására kapott kétszeres felszólítást. Ugyancsak figyelmen kívül hagyták azt a mostani nyárról datálódó mozgalmat, hogy 9 órán túl is induljanak hajók Pest és Buda között. Teljességgel lehetetlen az az állapot, hogy esti kilenc órán túl a társaság pihenőt parancsol a dolgai vagy szórakozása után járó közönségBoldog újévet. Évzáró közgyűlésre gyűltek össze a várostaták. Valami túlságosan nem igyekeztek, mert amikor az elnök azt mondotta: „az ülést megnyitom“, olyan kevesen voltak, hogy még az apagyilkosok is bátran helyet foglalhattak volna a padsorokban. F e s t e t i c h Géza gróf azt mondta Harrer Ferencnek, hogy de bizony ö ilyen csekély számú publikumnak nem énekel. Ennek a huszonegy embernek jó lesz a B er ez el 1 Je,nö is. A példán felbuzdulva az összes tanácsnokok a helyetteseiket küldték az előadói székbe. Feste- tich helyett Bercell jött („miért nem küld engem mag helyett főpolgármesternek?" kérdezhette joggal Berczell), Márkus Jenő helyett Kemény Géza, H a r r e r helyett S c h m e 1 h e g- g e r, a legkövérebb tanácsjegyzö és Déry Ferenc helyett Bernjén Géza, a „nincs többé kopasz fej" című óhaj eleven cáfolata. Két tanácsnok akadt csak, aki nem bízta másra a dolgát. Az egyik természetesen M a r h e r Aladár volt, az uj tanácsnok, tőle még nem lett volna szerény dolog, ha más referált volna egy olyan fontos ügyet, mint amilyen a Kmethy Károly nevezetű fő- és székvárosi lámpagyujtogató kegydijazásanak a dolga. Eleinte mindenki azt hitte,/hogy Kmety Károlyról, a tudós egyetemi professzorról van szó, a volt képviselőről s a koalíció oszlopáról. Az emberek szánakozva mondták, hogy ime, mire vezetett a koalicó politikája, mennyire letörtek az összes oszlopok. ; ~«vvi<U Rácz Jenő, aki jó ember, azt mondta L é g r á- dy Ottónak, aki szintén jó ember: — Adjunk neki! Mát adtak Kmetynek, amennyit adhattak és nagyon örültek, amikor a végén kiderült, hogy ez a Kmety nem az a Kmety, mert aki jó koalíciós oszlopnak és egyetemi tanárnak, az a legtöbbször még lámpagyujtógatónak sem jó! Piperkovits Bátor szintén maga állt a szószékre Neki jutott ma a legkényesebb dolog. A szent Domonkos rend valahogyan mellbevágta a fővárost kettőszázezer korona építési költség erejéig. Ebből a pénzből maradt még valami a városházán és habár csak esztendőre lett volna esedékes, a nemes barátok a tőlünk megszokott elölegrendszerhez folyamodtak és csekély száz és egynéhány ezreseket kértek. A város alkudni kezdett velők. Ütvenet ígért nekik, de Füredi Mór ellenük vakolt és az mondta, hogy ne élje meg azt, hogy őt egy szép krematóriumban elégessék, ha a Domonkos barátoknak igazuk van. E m b e r Károlynak barátai a barátok, nem is hagyta őket bennt a Füredi krematóriumában, hanem éltette az előleget. És mert éppen éltetésről van szó, hát arról is illik beszámolni, hogy a városatyáknak ismét alkalmuk volt magukat a szavazás művészetében tökéletesíteni. Választóink egy darab elöljárót és egy tiszti orvost. Amikor vége volt a szavazásnak, azt mondta az elnök, hogy 201 ember szavazott. Az emberek körülnéztek, de bizony tolvajlámpával sem találtak annyi választót a teremben. Töprengtek is az iij városatyák, hugién az egyik kerületi alvezér azt mondta nekik: - Látjátok, fiaim, ez az igazi titkos szavazás! . . . Ez már a vége volt a közgyűlésnek, de hogy a végét elérjük, egy uj nevet kell beledobni a közéletbe. B e c s e y Antal kelenföldi városatya, szőke hajjal, magas homlokkal, felpattant a helyéről és szűzi interpellációt mondtt. A mérnökök keserveit öntötte formás dalba, azt mondta, kevés a műszaki főtanácsos, ő is azért hagyta el a város szolgálatát, anno 1890. Bárczy István pápaszemet tett az orrára, 1 úgy felelt a tisztelt előtte szólónak. Úgy beszélt, mint egy tanító bácsi, látszott, hogy elemében, (sőt elemiben) van, ez az ő szakmája, a tanítás, a nebulók kioktatása. Nagyszerűen illik hozzá ez a hang, Hiába, az igazi mesterember még akkor sem tagadja meg magát, amikor szónokol. Példa erre a derék borbély, egyben demokrata főkolompos, akit polgártársainak pengéjébe vetett bizalma kerületi választmányi tagsággal vert meg. A derék ember azt hitte, hogy a kerületi választmányba dől el a balkáni háborúnak a sorsa. Az első értekezletre hetekig készült, félredobta a . szerszámait, aztán hatalmas beszéddel rukkolt ki és borotvaéles logikával mutatta ki. hogy az elül járó akkor is elüljáró, ha nem is jár, hanem i) és elnököl. A beszéd végén pedig udvariasai meghajolt és azt mondta: f — Aláászszolg'ájja! . . . Bárczy István még csak ennyit sem mondott, mégis leszavazták Becgeyt, a,mitői Baransz-
