Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-12-11 / 12. szám
/. évfolyam. Budapest, 1912. december hó 11-én 12. szám. fntiiainaniniiiniigampmamamamnmaiiioiiiPiiiampmamaijiqiiimiiRHiiamaniaiiiHfliimiiPE8Bfgaemmic ELŐFIZETÉSI Arm IC: Egész, évre .................... 16 K Fél évre................... 8 K Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szer»ítészt3: Dacsó Emii, Tőr,sszer»hesztB: ár. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szerdán, esetleg hetenkint többször is. Szerkesztő • ség és kiadóhivatal: VI,, Kis János-utca 4, szám, Az ellenzék keserű kenyerét nem sütik a hatósági kenyérgyárban. Hiába várják a becsületes emberek, a főváros sorsáért komolyan aggódók. hogy a közhangulat előbb-utóbb megteremti a Bárczy-rezsim erős, életképes ellenzékét. Szervezkedés nélkül, az egyformán gondolkodó, egyazon célok felé törekvő férfiak tömörülése nélkül a közhangulat elfásul s a közügyek éber ellenőrzése helyett viharos undor kél a lelkekben minden iránt, ami a városháza felől érkezik. Szervezkedjen az ellenzék! — ez a legsürgősebb, legfontosabb feladata az újonnan alakuló közgyűlés radikális elemeinek. Minden bajnak az volt a kűtforrása eddig, hogy a polgármester az egyenlő erők lekötésével, egymás ellen való kihasználásával ura tudott maradni minden kérdésben a közgyűlésnek- Külügyminiszterekét megszégyenítő ravaszság, erősen kifejlett diplomata érzék: —.. ezekkel a tulajdonságokkal évtizedeken keresztül kormányozhatják ezt a várost, ha nincsen egységes ellenzék, amely rendszeresen és állandóan ellenőrzi a tanács összes előterjesztéseit, működését. Furcsa és lehetetlen állapotok állanak elő abból a tényből, hogy Budapest törvényhatósági bizottságában a legnemesebb céloknak a keresztülvitelét is koncessziókkal, paktumokkal lehet csak biztosítani. A legképtelenebb junktimokat produkálja a helyzet közgyűlésről-közgyűlésre. Megtörténik, hogy az egyik kerület gimnáziumot akar, a másik érdekeltség viszont óriási telektömbök kisajátításáért rajong. Kü- lön-külön éppenséggel nem hevíti az egyiket a másiknak a dolga, de a közös cél: a többség biztosítása ideiglenes jelleggel összeforrasztja a heterogén elemeket s megszületik a viribus unitis felséges jelszavának gyakorlati érvényesítése. A polgármester pedig, a kerületek és érdekcsoportok folytonos harcában, a junktimoknak és paktumoknak állandó kovácsolásában, gondos főrendező szerepét játszsza. Szerény ember ő, aki nem szereti, ha a közfigyelem túlzott mértékben fordul a polgármesteri szék felé. Ha egymást ütik a pártok, ha minden ágyúnak a torka egymás ellen van irányítva, akkor a polgár- mester nyugodtan uralkodhatik, a nagy tülekedésben az emberek nem is veszik észre, hogy kettőjük közül — a harmadik nevet. Egy ad-hoc összeverődött, nem érzésben, hanem érdekben összeforrt ellenzék nem lehet komoly ellenfele a Bárczy-rezsimnek. Budapest polgárságának egyetlen reménysége van csupán: az állandó jellegű, komoly és céltudatos községi ellenzéki párt szervezkedése. A háború nagy dolog; — ezzel a szenzációs felfedezéssel megrakodva távoztak el a pénzügy- ; minisztériumból a magyar városok kon- j gresszusának képviselői. A háború oly nagy dolog, —- ezt mondta a miniszter hogy a a háború kedvéért még abba is belemegy, hogy elhalasztja a városok adófizető polgárságának megnyomorítását s prolongálja a mostani adótörvényeket. Arról, persze, bölcsen hallgatott a kegyelmes, hogy ha a háború kitör, akkor ugyan hiába lép életbe az adócsavar, a felfordult politikai és gazdasági helyzetben még a minimális adótételek is túlmagasak lesznek s az adóbehajtás a mostaninál is siralmasabb. Az adóemeltyűtől csak a háború menthet- meg'. Féljünk a háborútól, vagy óhajtva várjuk? Patikusok patetikus panasza csendül meg azokban a íelebbezésekben, amelyekkel most szerdán fog foglalkozni a közgyűlés. Nehéz dolog eldönteni, hogy kiknek a részén van az igazság? A régi gyógyszerészek azt mondják, hogy a megéllicács eszeozei úgy megdrágultak, mint a patikaszerek. Csökkenőben a kereset, kedvezőtlen a konjunktúra, a konktirrencia szaporodását nem bírnák ki. Nincs is szükség erre, mondják továbbá, hogy uj patikák nyíljanak meg, mert a meglévők bőségesen ellátják a fogyasztóközőTi- séget mindennel, ami méregdrága, vagy ami drága méreg. A felebbezök viszont azt hangoztatják, hogy a patika nem lehet monopólium, nem lehet nemzeti ajándék. Nehéz a tetszetős érvekből kihámozni az igazságot. Nehéz, de még sem lehetetlen. Az igazság megismerésére a distinkció vezet. Vannak ugyanis a kérvényezők között gyógyfűkaszálásban és méregkeverésben megőszült patikusbojtárok, akiket igazságtalanság volna elzárni az önállósítás lehetőségétől. Vannak azonban olyanok is, akik nem is gyógyszerészek, akiknél a patika csak melléküzlet vagy pláne, akik csak strómanjai egyes pénzembereknek. Ezekkel a felebbezökkel szemben a patika-jogtalanság — nem jogtalanság! A csontot nemcsak abból a szempontból lehet osztályozni, hogy jó-e, vagy rossz, velős, vagy velőtlen, hanem különbséget kell tenni abban -a tekintetben is, kinek a szemétdombján termett? A legnagyobb szemétdombja a fővárosnak van, természetes tehát, hogy a legtöbb csont (és a legtöbb megcsontosodott velő) innen kerül ki. A csontot nem dobják mindig a kutyáknak, hanem eladják a váltakozóknak. akik lisztet őrölnek belőle. Innen van az, hogy a pesti kenyérben néha, sőt nem ritkán csontok rejtőznek. És innen van az is, hogy a csontra mohón vetik magukat a vállalkozók. A fővárost eddig a csontspekulánsok is nyomorították. Most volt a városi csontárlejtés, amelyen kiderült, hogy a főváros eddig hihetetlenül olcsón pazarolta el a csontjait. Az élelmes vállalkozók ajánlatai most is szerények voltak, de számításaikat egy kis csonttörés érte, mert a város végre föleszmélt és a csontértékesitésnek egy kedvezőbb megoldásához jutott el. A tanács végre megtalálta az istent. Lóiból sóbálvány lett, a csontból pedig arany. 9 közrahtárah megváltása. Nyilatkoznak az érdekeltek. A közraktáraknak, a Leszámítoló Bank vállalatának megváltása még mindig kisért a napisajtóban. A mi meggyőződésünk az. bogy a megváltás kérdése nem aktuális, mert a^ főváros jelenlegi pénzviszonyai mellett szó sem lehet ilven tranzakcióról. Annyi bizonyos, hogy a vállalatra nézve elmúlt a harminc kövér esztendő s most következnék a harminc szubvenció nélküli, sovány esztendő, amikor a főváros végre a régi és rossz szerződésnek az előnyeit élvezhetné. Ez magyarázza meg a megváltás felé irányuló akciót. A „Fővárosi Hírlap“ megszólaltatta a közérdekű ügyben mértékadó tényezőket. Itt adjuk a nyilatkozatokat: Dr. Kreicsi Rezső, a budapesti kereskedelmi és iparkamara főtitkára, fővárosi bizottsági tag: A közraktárak dolgában, mint ismeretes. tanácskozást tartott a kamara. Ezen a tanácskozáson az összes felszólalók konstatálták a bajokat. Kívánságuk az volt. hogy a bérlő bank minden tekintetben feleljen meg a kereskedelmi forgalom igényéinek. Tűrhetetlen állapot, hogy a felvételi képesség korlátozottsága állandó károkat okozzon a kereskedőknek, A fővárosnak. amelynek ingerenciája van a bérlő bank üzletére, módot kell találni a bajok orvoslására. Az már azután tisztára a főváros speciális ügye. hogy a megoldásnak melyik módját választja: a megváltás vágányára tér-e. vagv a bérlő bankot megszorítja-e. vagy pedig a szerződés módosítása iránt intézkedik. A főkövetelmény az. hogy a megoldás a kereskedelmi forgalom igényeinek megfeleljen. A Máv. ellen is számos panasz merült fel s a kamara állásfoglalása őreá is vonatkozik. A Máv.-nak a waggonparkot a közraktáraknak rendelkezésére kell bocsátani, mert lehetetlen állapot az, hogy az árúknak a tárházakból való elszállítása négy hétig eltartson, mint ahogy ez az utóbbi időben minduntalan előfordul. Komplikálja a helyzetet a központi vásár- csarnokba szállítandó élelmiszerek kocsiszükséglete is. Strasser Alfréd tözsdetanácsos. a Magyar Gabonakereskedők Egyesületének elnöke: — Mint a Gabonakereskedők Országos Egyesületének elnöke, én szerkesztettem azt a memorandumot, amelyet az egyesület a főváros tanácsához intézett. A memorandumban kifejtettem, hogy a közraktárak mostani állapota nemcsak tarthatatlan, hanem egyenesen szégyenletes is. A ■ közraktárak beraktározási képessége 22 esztendő alatt 1,700.000 métermázsáról 950.000 méterm.-ra csökkent, holott a gabonatermés ugyanezen idő alatt negyven■ öt százlékkal emelkedett’ Különösen őszszel és tavasszal érezhető a közraktárak teljes csődje, a gyors be- és kirakodás előfeltételeinek hiánya. A jelenlegi helyzet jellemzésére nem kell más, mint annak a ténynek a megállapítása, hogy a budapesti
