Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-12-11 / 12. szám
1912« December 11. 2 _______________________________________ kö zraktárakban szeptember 24-ike óta nem lehet többé semmit sem beraktározni, nincs több hely. A kereskedelmi kikötő megépítésére talán évtizedekig kell még várni. Éppen azért más módon kell gondoskodni a bajok orvoslásáról. A fabódék lielvett kőraktárakat kell építeni, az egész üzemet^ modern gépekkel kell felszerelni. A fővárosra nézve három eshetőség áll fenn: vagv felbontja a Leszámítoló Bankkal kötött szerződést. vagv a bankot a szükséges beruházások eszközlésére bírja, vagv pedig a banktól függetlenül, külön raktárakat állít fel. , Vita Emil dr. tanácsnok, a közgazdasági ügyosztály vezetője: A Gabonakereskedők Országos Egyesületének memorandumát az' ügyosztály kapta meg tanulmányozás és véleményezés végett. Az előterjesztéssel rövid idő alatt elkészülünk, de a tanács állásfoglalását nem akarom a nyilatkozatommal megelőzni. Egyébként a főváros képviseletében részt vettem a kereskedelmi és iparkamara tanácskozásában és ott részletesen kifejtettem a főváros álláspontját. Vágó József igazgató, a Leszámítoló Bank áruosztályának vezetője: — A Leszámítoló Bank a közraktárakra vonatkozólag szerződéses viszonyban áll a fővárossal. Ez a szerződés szabja meg mindkét fél jogait és kötelességeit. Egyéb- irányú nyilatkozatot a bank részéről nem óhajtok tenni s a közraktárak megváltására vonatkozó közvéleménynek a kialakulását nem akarom befolyásolni. Kormány és főváros. A pénzügyminiszter és a deputáció. . F-- " ■, - t ' i -r ; y - ;; ■ A városok kongresszusának választmányi ülését a főváros vezetői felhasználták arra, hogy újból felkeressék Teleszkv János pénzügyminisztert és arra kérjék, halassza el az új adótörvények életbeléptetését. A lapok bő részletességgel foglalkoztak az audienciával s a tudósításokból nyilvánvalóvá lett. hogy a betegápolási pótadó felemelésének elejtéséről hallani sem akar a miniszter —• erről már nem is esett szó — s az adóemelő törvények életbeléptetését is csak háború esetén hajlandó elhalasztani. Az audiencia szokatlanul, hosszú ideig tartott s a külsőségeiről is szokatlan híreket szerzett a „Fővárosi Hírlap“. Teleszky nem örült túlságosan a küldöttségnek. Már akkor amikor a polgármester telefon útján bejelentette néki a kongresszus határozatát s audienciát kért tőle. Egészen őszintén kijelentette. hogv a deputációzás teljesen fölösleges, az ellentét a városok és közötte oly nagy, hogy minden kérés és minden eszmecsere csak időfecsérlés. Bárczy István ennek dacára ragaszkodott kérelméhez s a küldöttség tagjai a képviselőház miniszteri szobájába vonultak. Amikor Teleszkv miniszter belépett a terembe, halotti csend fogadta. Egyetlen-egv „éljen“, egyetlen-egv „halljuk“ sem hangzott el, sőt a szokásos üdvözlés is elmaradt. A megjelentek közül senki sem köszönt, egyedül Bárczy István hajlongott és rebegett „alázatos szolgája, kegyelmes uram“-ot. Teleszkyt a nem várt fogadtatás láthatóan zavarba hozta, idegesen izgett- mozgott. amikor Heltai, Vázsonyi, Lukács Ödön egymás után szólaltak fel s a türelmetlensége csak fokozódott, amikor a beszé- J dét minduntalan közbeszólásokkal zavarták. ’ A kezei végig a keblén csüngtek, s amikor a i deputáció távozott, senkivel sem fogott.. kezet és senki sem köszönt neki. Nem tudjuk, kettőjük közül kinek volt rosszabb véleménye a másikról: a miniszternek a küIclóTf- ségről, vagy a küldöttség tagjainak a pénzügyminiszterről? .... / f*1 • * ___ . Be nzin-illat. Mibe kerülnek a városi autók Budapest háztartásának grandiózus voltát, szédítő méreteit nemcsak a 130 milliós budget mutatja, hanem az a tény is, hogy a legcsekélyebb fontosságú, a közönséges polgári halandó költségvetésében mellékkiadásként szereplő tétel, a közlekedési kiadás is horribilis összegeket igényel. A költségvetésből csak úgy találomra kiragadunk néhány erre vonatkozó érdekes adatot. Közlekedési kiadások címén csekély 72.400 korona van előirányozva a költségvetésben- Ebből az ösz- szegből esik: A polgármesteri (főpolgármester nincsen) állandó fogatokra 11.000 K 3 állandó központi fogatra 15.000 K elöljárósági állandó fogatra 20.500 K bizottmányi és ügyosztályi fogatra 8.000 K segédhivatalok, vásárigazgat, stb. 5.000 K az elöljárósági nem állandó fogat. 12.900 K összesen 72.400 K. Természetes, hogy a a fogatok költségeivel koránt sincsenek kimerítve az u- n. közlekedési kiadások. Nincsenek benne — hogy a sok közül néhányat említsünk —- a közegészségügyi, állategészségügyi közlekedési kiadások, az iratszállitás, nyomtatványszálli- tás kiadásai, a mérnöki eljárások költségei. Ez az utóbbi tétel pl. 27-000 koronát tesz ki. A mérnöki hivatalnak 3 darab személyszállító automobil áll rendelkezésére- A polgármesternek, alpolgármestereknek, különböző városi hatóságoknak további 8—10. Nem túlozunk, ha a teherszállító gépkocsik számát 6—7-re tesszük. Végeredményben tehát mintegy húsz automobil fölött rendelkezik a főváros, ami az éremnek másik oldalán annyit jelent, hogy kb. húsz darab automobillal járó kiadásokról kell évente költség- vetésszerüen gondoskodni. Egy-egy autó költségeit a következőképpen részletezi az előirányzat: 1. Egy drb. személyszállító gépkocsi üzem- anyagszükséglete és gondozása mintegy 55 kilométer napi teljesítmény mellett: a) benzin- és olajszükséglet 1900.— K b) Műn mi abroncs szükséglet 2000.— K c) kisebb javítások 343.— K 2. Egy személyszállító gépkocsi tűzkárbiztosítása 124.— K 3. Egy személyszállító gépkocsi auto- szavatossági biztosítása: a) testi sérülésekért 124.— K b) tárgyi rongálásért 74.— K 4. Egy gépkocsivezető fizetése (35 kor. hetibérrel) 1820.— K összesen 6385.— K Egy-egy automobil évi 6385 korona kiadást jelent tehát a fővárosnak. Húsz autónál az autóköltség végösszege mintegy 130-000 koronára rúg. Ebbe még nincsen beleszámítva az autók értékcsökkenése és nincsen belekalkulálva a kölcsönpénzen vett autók kamat- költsége. A húsz automobil kb. egy negyed millió mobil vagyont jelent a főváros leltárában ■ . , . . Legrégibb, legelőkelőbb márka Gróf Keglevich István ut. A Az összes, bel- és külföldi kiállításokon legutóbb „ Turin“-bsn kizárólag díszoklevéllel kitüntetve. Mindenütt kapható. A Duna partja. Küzdelem a partbérletért. A dunai teherárúforgalom körül, köztudomás szerint, hosszú esztendők óta elkeseredett küzdelem folvik a bel- és külföldi hajózási vállalatok között. A nagy versengéssel rendkívül figyelemreméltó, érdekes megvilágításban foglalkozik a Budapesti Hírlap. Szerinte egvre élénkebben hangzanak föl a magyar gazdasági érdekeltség részéről azok az aggodalmak, amelyek a magyar Duna jelentőségének tervszerű elsorvasztásától tartanak. Az erre irányuló mahinációk újabban határozott cél felé törnek, ami ellen nem látjuk a védekezés kellő éberségét a főváros részéről. Arról van ugyanis most szó, hogy a Duna felső és alsó szakaszának idegen hajósvállalatai Magyarország megkerülésével, forgalmi és kereskedelmi szövetségre lépnek. Nem kell fejtegetni, hogy Budapest földrajzi fekvésénél fogva arra van hivatva, hogv vasúti és hajózó útrendszerével a ga^- bonatermelő egész magyar medence fő gyüj- tőforgalmi állomásává legyen. Ezenkívül az is egészen természetszerű, hogy a Balkán és az Alduna vidékének. Romániának, Szerbiának és Bulgáriának termése Budapestet, a magyar fővárost, mint vesztegelő és beraktározó állomást, az ide érkező és az innen elmenő forgalom pihenő állomását vegye számba s innen menjen tovább az árú a Nyugat értékesítő piacára. Hogv mit jelent az. ha az árú a mi fekvésünk jelentőségét kidomborító tarifával áramlik ide a messzi termelő területekről és itt halmozódik föl, azt nem kell fejtegetni, mert nyilvánvaló, hogy az árú fölhalmozódása együtt jár a termékek forgalmi árának befolyásolásával. Ez viszont az egész magyar őstermelés érdekéből nagyjelentőségű. Sajnos, Budapest elhanyagolja azt a hivatását. hogv az egész Duna-vonalon pótolhatatlan tényezővé legyen, s így állt elő az a helyzet, hogv például a földrajzilag kedvezőtlenebb fekvésű Bécs a freudenaui kikötő fejesztésével a Duna-íorgalom koncentrálására próbál lépést tenni és hogy a Dunán olyan forgalmi szervezetek szaporodnak el, melyeknek az a célja, hogy a Duna felső és alsó folyását a magyar Duna jelentőségének kikapcsolásával hozza érdekközösségbe. Ma vesszük például annak a hírét, hogy a magyar hajósvállalatok legközelebb új versenytársat fognak kapni a Dunán, amely az ő eddigi termében feleslegessé próbálja tenni. A bajor s az osztrák kézben levő Délnémet Dunagőzhajózási-Társaság ugyanis tíz évre szóló tarifális megegyezést kötött a Navigation Fluviale Romane-val. aminek értelmében ez a két idegen vállalat kétfelé osztja majd el a Duna hatalmas vonalát: a Belgrá- don aluli és a Belgrádon felül egészen Ré- gensburgig terjedő szakaszokra. Az alsó részen a romániai vállalat vontatná az árút. az új forgalmi csomóponttá fejlesztendő szerb fővárostól kezdve pedig egyfolytában Bécsig és azon túl a német vállalat venné át az uszályokat. Ennek a megegyezésnek nyilvánvalóan az az értelme, hogv az alsó és a felső Duna-vonal szervezkedő érdekeltsége a jövőben Budapestet csak közbenső állomásnak szeretné tekinteni. Még az a körülmény is. hogy a Délnémet Dunagőzhaiós-Társasag a múlt márciusi pártbeosztásnál nagy harc után, melyben bajor és osztrák kormánybe- folvás is érvényesült, 397.2 m. partot csikart ki 30. illetve 38 koronás áron a fővárostól az eddigi bérlő rovására, szintén nem azt bizonyítja, hogv az illető vállalat Budapestet a forgalmi centrumnak gondolja, hanem azt, hogv csupán az átvontatott uszályok pihenő állomásának szerepét szánta neki. Valóban itt lenne az utolsó óra, hogv Budapest nagyszabású kereskedelmi kikötő építésével segítse érvényesülni azt, amit neki fekvésében a gondviselés kegye ingyen ajándékozott. Ki kellene ezt a művet egészíteni azzal, hogv a főváros, mely a Dunapart szétosztása fölött rendelkezik, aknázza ki a magyar érdeket
