Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-12-04 / 11. szám
Budapest, 1912. december 4. rowEOsr 3 és kamatterhéről kell évröl-évre gondoskodni. Ennél a tételnél boszulja meg magát legjobban az a rendszer, hogy a kiadások legnagyobb része improduktív. Azok a tételek, amelyek közvetlen vagy közvetett hasznot jelentenek a főváros háztartásának, elenyésző mértékben emelkedtek. Beszélő számok. A főváros üzemei kitünően fejlődnek, erre vall az a körülmény, hogy a kiadások minden vonalon emelkedő tendenciát árulnak el, még a nyomda is 128.305 K-val szerénytelenebb, mint volt tavaly. A közigazgatási nyomtatványokra 68.000 koronával nagyobb összeg van preliminálva, a hivatalos közlöny 18.400 koronával fog többe kerülni, mint tavaly. A betegápolási pótadó tételénél túlságosan szerény a költségvetés. Mindössze 7720 korona az emelkedés itt, holott tudvalevő, hogy ez a tétel a duplájára fog növekedni. A szemétfeldolgozás községesítése fényesen bevált. Legalább erre vall, hogy ezen a címen hatszázezer korona új kiadás szerepel. A népszállóra is 86.140 koronával többet fizetünk rá, mint ebben az évben. A vallásügyi kiadások ismét hatvanötezer koronával rontanak a mérlegen. Ebben az összegben nem szerepel az egyházak építésére felvett hétszázezer korona. Pikáns adatok. A Képzőművészeti Társulat Andrássy-úti tűz- palotájának kibérlése végleg meghiúsult. Ennek dacára a költségvetésbe a múzeum új helyiségének céljaira 117.870 koronát vettek fel, amiből 31.500 korona esik a bérre, 73.170 korona pedig az átalakítás költségeire. Tetejébe pedig egy múzeumi vezető-helyettes számára is történt gondoskodás. Díszhintók helyreállítása című fontos kiadásra hatezr koronát irányoznak elő, a zenéről is gondoskodás történik: 10.500 koronába fog kerülni egy régóta érzett hiánynak a megszüntetése, a székesfővárosi énekkar szervezése. A Magyar Földrajzi Intézet sem panaszkodhatik: 300 példányt rendel a főváros az intézet kézi atlaszából, potom tizenötezer koronáért! A Rudas-fürdőből úgy remél a város 35.000 korona jövedelem- többletet, hogy felemeli a fürdőárakat. Holott a hatás bizonyára az ellenkező lesz, A Sáros-fürdő céljaira mindössze két millió koronát preliminál- nak, azt is a felveendő kölcsön terhére. Mi lesz a többi 3—4 millióval? A kórházi alapok kezelési hiánya címén 67.254 korona az emelkedés. Viszont minden igaz pesti ember szivét megnyugvással töltheti el az a tudat, hogy: a lóálladék teljes lévén, nem szorul kiegészítésre! . . . Optimísztifíkáciok . . . A bevételi többletekkel szemben irigylendő optí- nizmussal viselkedik a főváros vezetősége. Elkezdve azon, hogy az új adótörvényeknek a hatása egyenlőre kiszámíthatatlan, az adó- és illetékjövedelmeknek valamennyi tételét a vastag realizmus teljes hiánya jellemzi. A csecsemő is tudja, hogy olyan esztendőre virradunk, amilyen rossz már régen volt; a költségvetés mégis adótöbbleteket remél az egész vonalon. Holott bizonyos, hogy ezek a tételek nem hogy emelkedni fognak, hanem jelentékenyen csökkenni. Kedves dolog a költségvetés prózájának ez a része: ,,A nagyarányú építőtevékenység eredmé- nyeképen a házbéradó emelkedésére tovább is számítunk.“ A „nagyarányú építőtevékenység“ a múltra vonatkozik, de a házbérstajgerolásra való buzdítás a jövő képét feketíti be. íme, Budapest főváros költségvetésének az a legszilárdabb bázisa, hogy a háziurak a jövőben is tudni fogják, mivel tartoznak a köznek. Most azt fogják mondani, hogy ők csak azért emelik a házbéreket, hogy a házbéradóból több jövedelme legyen a fővárosnak és így a költségvetés ne veszítse el a talajt a lába alól! Az építkezések úgyszólván teljesen szünetelnek. Az ujjainkon számolhatjuk meg, hány uj ház épült vagy épül Budapesten. Ingatlant senki sem | vesz, mégis a költségvetés révén a jövő esztendőben 2,707.039 korona jövedelme lesz a fővárosnak a telekátirási díjakból, százezer koronával több, mint tavaly. A valóságban pedig ezt az egész tételt bátran ki lehetne hagyni a kombinációból. < A sajtó kritikája. Nem mi vagyunk az egyedüliek, akik elszomorítónak és irreálisnak tartjuk a jövö évi költségelőirányzatot. A komoly sajtónak kiválóan jelentős orgánumai, a Pester Lloyd és a Budapesti Hírlap hasonló véleményen vannak. A Lloyd szerint a költségvetés a számok katzenjammer-je. A súlyos kritikából idézzük a következő passzusokat: „Kitűnik, hogy a mérleg egyensúlyát csakis könyvelési ügyeskedésekkel tudták fenntartani és hogy a legfontosabb bevételi tételeknek olyan magasságba való előirányozása, amilyenre azok a tételek nem rúghatnak — volt az egyedüli eszköze a deficit burkolásának" ... A városháza urai semmiesetre sem optimisták, akik rózsás illúziókban ringatják magukat. Nem akarunk nekik fájdalmat okozni azzal a feltevéssel sem, hogy tudatosan megtéveszteni akarják a közönséget. A helyzet egyszerűen a következő: A kiadások megváltozhatatlan adók nagyságában állnak elő. Következésképpen a bevételeket is a kiadásokhoz kell mérni. Eddig mindig sikerült a dolog. Reméljük, tehát a jövő esztendőre is a legjobbat. A községi adónak és a házbérkrajcár- nak a felemelésével még mindig várhatunk — a kellemetlen dolgok maradjanak a legvégére. Ez a logika jellemzi a városházi költségvetőket." . . , A Budapesti Hírlap szerint: „A költségvetés túlterjengő improduktivitásával szemben, mely a kereskedelmet, ipart elhanyagolja, szembenáll a városi jövedelmek sok milliós csökkenésének kilátása a gazdasági válság és az uj adótörvény életbelépése folytán. Mindez fölidézi az elháríthatatlan deficit és a pótadóemelés rémét. A kilátás e téren annál rosszabb, mert a költségelőirányzat optimizmusa a városi jövedelmek megállapításában nyilvánvaló. A költségvetés fő benyomását abban lehet összefoglalni, hogy benne ismét megnyilatkozik a városvezetés különös és gyakorlatiatlan iránya, amennyiben a költségnövekedés megint nem a hasznos beruházások és létesítések javára esik, amik közvetve az egész lakosságnak nyújtanának megélhetést, hanem azokra, amik mint beruházás, a kölcsönpénz kamatát sem fedezik, vagy pedig niiíií személyzeti kiadás, egyes irányok túlhajszolásából állottak elő. APOLLÓ Projectograph r.-í. József főherceg ő csász. és hír. fensége A főváros legelőkelőbb mozgáfényhép bemutató helyisége. Hetenliint hétszer: hétfőn és csütörtökön teljesen uj szenzációs ... műsor.... Előadások d. u. S órától folytatólagosan éijel IZ óráig. Bankett Lipócíában. Sándor Pál az összeférhetetlenségről. Múlt kedden, november 26-án este társas- vacsora volt az Egyesült Lipótvárosi Polgári Korben az újonnan megválasztott V. kerületi bizottsági tagok tiszteletére. A banketnek, a melyről a sajtó részére nem adtak ki tudósi- tást, különös pikantériája volt az a beszéd, a melyet Sándor Pál, a kerület képviselője, ' a Közúti vezérigazgatója tartott. Ebben a beszédben indokolta meg Sándor Pál, miért vállalt újra városatyai mandátumot s mi az ő álláspontja az inkompatibilitás kérdésében. A lakomán Friedmann Bernát volt az első felszólaló. Üdvözölte a kerület polgársága nevében az új bizottsági tagokat, különösen pedig a kör elnökét, Sándor Pált, aki körülbelül a kővetkezőket mondotta: — Köszönöm polgártársaim bizalmát, amelyre nagy súlyt helyezek s amelyhez méltó akarok lenni. Megragadom egyúttal az alkalmat, hogy igazoljam, miért léptem én fel a községi választá- I son. Amikor nehány esztendővel ezelőtt a nagy községi párt megalakult, én is aláírtam Vázsonyi Vilmosnak azt a nyilatkozatát, amelyben a párt tagjai megfogadták, hogy harcolni fognak az ösz- szeférhetetlenség ellen s magukra nézve kőtelezőnek ismerik el annak kodifikálatlan paragrafusait. A községi párt, tudjuk, felbomlott, én pedig tagja lettem később a Közúti vasút igazgatóságának s vezérigazgatója a vállalatnak. Ebben az időben tagja voltam a törvényhatósági bizottságnak s bár a nyilatkozat tartalmával nem azonosítottam magamat teljesen, mégis kötelességemnek tartottam, hogy az.uj állásom folytán keletkezett összeférhetetlenséget megszüntessem. Lemondtam a városi mandátumról, mert azt vártam, hogy mások is le fognak mondani róla, mások is meg fogják szüntetni a tényleg fennálló összeférhetetlenséget. Ez nem történt meg, amiből azt láttam, hogy a nyilatkozat nem is volt komoly s nem kötelező. Újból mandátumot vállaltam tehát, abban a meggyőződésben, hogy egész közpályám a garanciája annak, hogy ha formailag, látszólag fenn áll is inkampati- bilítás, az én működésemből — nem úgy, mint a mások működéséből — a jövőben sem fog senki sem kiolvashatni összeférhetetlenséget. A beszéd további folyamán Sándor Pál félig tréfásan, félig komolyan korholta a lipótvárosi volt bizottsági tagokat, amiért nem játszottak elég nagy szerepet a közgyűlésen és a bizottságokban, pedig intellektuális erejük, anyagi függetlenségük, vezető szerepet biztosított volna számukra!. A lipótvárosi bizottsági tagok, mondotta, úgy látszik, sokkal nagyobb urak, semhogy ilyen apró-cseprő ügyekkel foglalkoznának . . . Halász Frigyes dr. tartalmas beszédben köszönte meg az új városatyák nevében a polgárság bizalmát. Márkus Dezső dr. felszólalása után Glücksthal Samu dr. igazat adott Sándor Pálnak abban, amit a lipótvárosi bizottsági tagok működéséről beszélt. Összehasonlította őket a magyar püspökökkel, akik Rómába jártak aí pápánál és támogatását kérték. A pápa pedig azt mondotta: „A magyar püspökök oly gazdag emberek, hogy velük nem lehet együttműködni! , , . Rendkívül érdekes beszédet mondott Nagy Andor vezérigazgató, biz. tag is. A választások után őszintén beszélhet ai jelölt — így kezdte. — Nyíltan vallom, hogy mi, lipótvárosiak, Vázsonyi Vilmos miatt nem juthattunk szóhoz a városházán. A demokrata párt vezére kétségtelen szónoki kvalitásaival, puritánságával és nagy tudásával annyira ura a helyzetnek, hogy mellette senki nem tud érvényesülni a közgyűlésen. Épen azért nagy az öröme, hogy Sándor Pálban végre olyan kemény legény kerül vissza, aki felveszi a harcot bárkivel is. Az acé, lángot vet, ha kovával találkozik. A közgyűlésen most összefognak kerülni az egyenlő erők és fellobog a láng, amelytől megtisztul a főváros... FŐVÁROSI HÍRLAP előfizetési árai: eeész évre •• •• 16 K fél évre ............. 8 K Kia dóhivatal: VI.. Kiss János-utca 4. szám.
