Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1912-11-27 / 10. szám

/. évfolyam. 10. szám. Budapest, 1912. november hó 27-én. iWíiínnímnmiimiiai!inmBmamDmamoiiiQiiimiiaíiiniiiaiiiaeiiaiiia8$iBi5in)iiöiaiQiiiat!iQ3iiai!i6amDii$c ELŐFIZETÉSI AH UK: Egész évre .....................ló K Fél évre.......................... 8 K Eg yes számok kapha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap felelős sz.erkese.tS : Dacsó Emil» Tiirssz.erftesz.tS: ár. Szilágyi Kugó Megjelenik mináen szén­áén, esetleg hetenkint többször is. Szerkesztő ■ ség és kiadóhivatal: VI. Kis János-utca 4. szám Szívből köszöntjük az új idők embereit, Budapest polgárságának képviselőit, nyolcvan harcias katonáját egy szebb jövőnek! Budapest választott és mi büszke joggal hisszük, hogy a választás szerencsés volt. Friss vér került a törvényhatóságnak elmeszesedésre hajló ereibe. .Egész csomó tehetséges és be­csületes embernek a nevével találkozunk az új városatyák névsorában. Egyenként is értéket jelentenek, összeségükben pedig hatalmas erőt, sok szép reménységet. Nehéz feladat várakozik a törvényhatósági bizottságra. A főváros most kezdi bontogatni szárnyait. Sok tekintetben világváros már Bu­dapest, de számos téren még erősen falusi a jellege. A vezetőivel sohasem volt szerencséje Budapestnek. Hosszú időn keresztül patriar- kálísan elmaradott viszonyok között élt a pol­gárság s a semmitevés korszakát minden át­menet nélkül váltotta fel a mindentakarás, a szemfényfesztő és fényűző alkotások rend­szere. Az aranyos középúton, az egyenletes, nyugodt és biztos fejlődésnek a pályáján sem a múltban, sem a jelenben nem haladt a vá­rosvezetés politikája. Szűk látókör és tulme- rész koncepciók között vacillált mindezideig Budapest. A most kezdődő ciklus alatt egész sora a nagyfontosságú kérdéseknek válik esedékessé, A választói jog reformja szükségképpen maga után fogja vonni a községi választásnak új el­vekre való fektetését. A fővárosi törvény re­víziója eszmei junktimban áll ezzel a problé­mával s e törvényen belül viszont az autonó­mia kereteinek a kitolása lesz megvalósítandó. A tisztviselőket nem szabad többé egy rövid lejáratú választásnak a Damokles-kardjával rémíteni. Függetleníteni kell a tanácsot a köz­gyűléstől, de a közgyűlést is a tanácstól. A ta­nács csak véleményező szerv és végrehajtó ha­talom lehet, de a közgyűlés akaratára nem szabad ránehezednie. Meg kell tisztítani a vá- roházát az üzleti szellemtől, a főváros ne spe­kuláljon többé a polgárság vagyonával. A köz- ségesítés gyönyörű elvét nem szabad megha­misítani, hanem bölcs mérséklettel kell meg­valósítani. A drágaságnak, a lakásuzsorának, a közlekedési mizériáknak erélyes fellépéssel kell gátat vetni. A szociálpolitika ne legyen rosszul értelmezett osztálypolitika és ne me­rüljön ki a külföld majmolásában. A város­atyák összeférhetetlensége gyökerestől pusz­tuljon el és szűnjön meg az a közhit, hogy a bizottsági tagság nem más, mint az anyagi bol­dogulásnak könnyű eszköze. Lelkes szeretettel, önzetlenül kell szolgálni ezt a várost. Budapest megérdemli az önzet­len szeretetet a városatyáktól. Budapest pol­gársága, cserébe a bizalomért, bizó remény­séggel számit az új képviselőkre! Vajúdnak a hegyek és szomorú költségvetés születik. Az újszülött a vélelmezett időn túl látja meg a napvilágot és mégis idétlen lesz. Ugyebár, ennek nem az újszülött az oka, hanem a szü­lők? Akik egész esztendőn keresztül halmoz­ták a terheket és nem gondoskodtak arról, hogy új jövedelmi források nyíljanak meg. Pompás köntösbe bújtatták ezt a várost és most vigyázniok kell, nehogy a köntös levál­jon a testről és nyilvánvaló legyen a ruhát- lanság. A költségvetéssel olyan bajok vannak, mint még soha. És mégis, tartjuk a fogadást, hogy nem fog hiányozni belőle a jól ismert fölösleg. Mert ne méltóztassék a költségve­tés munkáját olyan egyszerűnek képzelni, hogy a kiadásokat is summázzák, a bevétele­ket is, aztán a nagyobbik összegből (ez min­dig a kiadás) levonják a kisebbiket. Ha így cselekednének, akkor deficit volna a számtani művelet eredménye. Neki pedig fölösleg kell mindenáron, még a számok csalhatatlanságá- nak az árán is. A fővezér kiadja az utasítást: ennyi legyen a fölösleg és a katonáknak en­gedelmeskedniük kell. A bevételeket meg­duplázzák (csak n^oiron!). a kiadásokat fe­lére nyirbálják (a valóságban ezt is megdup­lázzák) és a komornyik jelentheti: a fölösleg előállt, tessék beszállni! . . . Egy hét múlva megindul a nemzeti munka a város­házán. Kitör a koporsójából a visszafojtott ambició és helyet kér minden új városatya a bizottságokban. Természetes, hogy vala­mennyi a pénzügyi bizottságnak akar majd a tagja lenni. Pedig a komoly munkára elegendő tér nyilik minden bizottsági tag számára, minden bizottságban. Az illetékeseknek figyel­mét arra akarjuk felhivni, hogy a szakbizott­ságokba szakembereket tegyenek bele. Most t. i. nem ez a helyzet. A megváltás szelleme ismét veszedelmesen környékezi a városházát. A Leszámítoló Banknak van egy üzlete, amelyet közraktári vállalatnak neveznek s amelyben a főváros évről-évre százezer korona szubvenciót raktároz el. A bank maga sem tagadja, hogy ez volt a tulaj- donképeni üzlet. A főváros nemes segély- nyújtása nélkül semmi értelme sem lett volna a vállalat fentartásának, mert a haszon a mi­nimumra szállott volna. Most elérkezett az idő, amikor a város megszabadult ettől a te­hertől. A szubvenciós szerződés lejárt, meg­szűnt tehát az az alap, amelyre a bank az üzletet fektette. Az alap megszűnt, de változatlan hűséggel fennáll, a főváros bőkezűségébe vetett bizo- dalom. Először suttogva, most már harsogva követelik, hogy a főváros akassza nyakába az egész vállalatot, természetesen nem ingyen, hanem búsás haszon fizetésével. A közraktá­rakat a város nyakába akarják zúdítani, mintha nem volna a városnak elég baja a meglevő üzemeivel és mintha még mindig a város háta mögött állanának azok a bizonyos kaliforniai pénzcsoportok. Ajánlunk egy üzletet a tisztelt vállalatnak: raktározza be a megváltás eszméjét kitünően felszerelt kamaráiba . . . A % útnak előtt. B udapest választ! A házakon egyetlenegy zászló sem, az utca képén egyetlen új színfolt sem: ime bizonyság isten előtt, a pesti polgár a háborún kívül sem­mivel sem törődik. Legkevésbbé pedig a köz­ségi választásokkal, amelyektől nem vár sem­mi jót. Harcnak, küzdelemnek sem a lelkek­ben, sem az arcokon nincsen nyoma. A jelöl­teket sem izgatja különösképpen a dolog, leg­följebb az új embereknek dobban meg a szí­vük, ha arra gondolnak, hogy ezentúl a Bárczy meg a Heltai úgy táncolnak, ahogy ők fütyül­nek! Unottan, fásultan járjuk be a kerületeket. A Krisztinavárosban Platthy és Kasics birkóz­nak. Nehéz a választás. Hírnök jön és jelenti a szabad polgároknak, hogy bajban a haza, az egyik virilistájuknak a nevét szorgalmasan törlik a kerületek. Platthyék dúlnak és fúlnak. Hogyisne, hiszen ez a dolog nem megy babra! Orvtámadásról beszélnek és szapulják a ke­rületi vezéreket, akik nem respektálják már a 36-os választmány döntését sem. Fel is rob­bantják, állítják, nincs már semmi értelme! Gyerünk tovább! — mondják. Platthyék ki­tűnő íiazaiiaK, gondoskodnak róla, hogy a ke­rület polgársága mennél gazdagabban legyen képviselve a közgyűlésen . . . A Vízivárosban méltó feltűnést kelt, amikor egyszerre két ember hemzseg az úrna előtt. Mindenáron szavazni akartak, azt mondták, hogy minden három évben egyszer van csak Budán mandátumvásár! Óbudán huszár-attak van. A fekete emberek rémitik a demokratákat. — Ötezer szöllősgazdánk van tartalékban! — mondják s a választás már régen lezajlott, dp a szőlősgazdák még mindig késnek az égi homályban. Huszár Károly künnrekedt, pedig hatalmas fogadások történtek már arra, hogy a közgyűlés két legsnájdigabb, legdaliásabb tagja közül melyikkel akad össze előbb Hu­szár: Magyar Miklóssal, vagy Hajdú Mar- cellal! A Belvárosban a Sasok ezúttal mást is nem­zettek, nemcsak sasokat. Polónyi Géza nesz­telenül elvérzett a porondon s a letűnése volt az egyetlen momentum az életben, amelynek béke lett a következménye. Székely Ferenc testvéri csókot adott Eulenberg Salamonnak s a szent frigyet talán éppen azzal a pecséttel erősítették meg, amelyet Polónyi Géza necsét- őri korából véletlenül magánál felei tett! A Lipótvárosban Sándor Pál felfedezte a kormányozható összeférhetetlenséget. Mar­káns alakja ismét szerepelni fog a közgyűlésen s ha a szegény Közúti védelemre szorul, Glücksthal Samu nem marad többé magában. Egy kis pech is belevegyült a pénznegyed vá­lasztási mozgalmába. Zsigmondy Jenőt viri­listának jelölték, holott nem is volt virilista, | Helyébe Zippernovszky Károlyt hagyták — a | vízivárosiak. Szegény, jó Vámossy Káro1v ve- I dig szintén egy más kerületbeli virilistának csinált helyet: Blum Sándornak. A Terézvárosban nem volt választás, hanem I fényes demonstráció Vázsonyi V’lmos me'lett. ! Tüntető szeretettel, a ragszkodásnak megható

Next

/
Oldalképek
Tartalom