Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1912-11-27 / 10. szám

2

Budapest, 1912. november 27.

jeleivel fejezték ki a demokraták hálájukat a vezér iránt, akinek annyi ember köszönheti a karriérjét. A választás lelke Magyar Miklós volt. Páratlan szervező talentum, bámulatos főkortes. Száz kézzel és száz lábbal harcolt a derék Gál Károly bácsiért s a győzelem az ő munkáját dicséri. Amit Magyar Miklós a választás két napján végzett, rekordszámba megy a választások történetében. Bosnyák Izsóval együtt fáradhatatlanul agitált, egyik pillanatban a Vízivárosban látták, a következő pillanatban már Springer Ferenccel tárgyalt a Ferencvárosban. Erre a sikerre mindig büszke lehet Magyar Miklós, de nagy örömmel látta a munkáját mindenki, akinek Gál Károly a szivéhez nőtt. Meg vagyunk róla győződve, hogy Vázscnyi Vilmos sem haragudott az eredmény miatt. Az összeférhetetlenség káposztája megmaradt és jóllakott a kecske is. Gál bácsinak jussa van hozzá, hogy a város közügyeiben részt vegyen. Az öszeférhetetlen- ségnek az elvét nem töri meg az ő megválasztása, mert Gál Károly önzetlensége, példás puritánsága mindenki előtt tudott dolog s ha igaz, hogy a kivétel csak megerősíti az általános szabályt, akkor Gál Károly az, aki legjobban megérdemli, hogy ebben az egyetlenegy esetben eltekintsen mindenki a nagy elvtől.

Az Erzsébetváros megmutatta, hogy törhetetlen hűséggel, igaz meggyőződéssel ragaszkodik Ehrlich G. Gusztáv személyéhez. Aki látta, milyen páratlan fegyelem, példás rend uralkodott a győztes táborban és megfigyelte, hogy a választók a párthűséget mennyire nem béklyónak tekintik, hanem kedves alkalomnak arra, hogy tüntessenek a legnépszerűbb pártvezér mellett: tisztában lehet azoknak a ráfo- gásoknak az igazságával, amelyekkel ellenzéki oldalról e győzelem értékét lekicsinyelni igyekeztek. Fölösleges erre az okvetlenkedésre sok szót vesztegetni. Ott, ahol 4400 szavazattal szemben mindössze 350 ellenkező hang akadt, igazán komikus dolog és nem is egészen jóhiszem,ű dolog bűnös manipulációkról, terrorról, választási visszaélésekről szavalni. A régi polgári párt ezen a választáson döntő győzelmet aratott. Beigazolást nyert, hogy a maroknyi ellenzéknek nincsen talaja a kerületben!

A Józsefvárosban Hűvös Iván olyan ambícióval dolgozott, mintha legalább is tiz ellenzéki ember lett volna. Pedig annyi sem volt és | Hiivösék népszerűségének csattanós bizonyi- I téka az a pofon, amelyet egy józsefvárosi polgártárs azzal érdemelt ki, hogy abcugolta a ' pártvezért.

J A Ferencvárosban nem sok feljegyezni való akadt. Előrelátható volt az eredmény: a füg- | getlenségiek letörése. Őszintén sajnáljuk, hogy Ballagi Aladárt sem kímélte a túlerő. Hasznos és értékes, komoly munkása volt a köz- j ségi ügyeknek. Ezzel a méla akkorddal búcsú- J zunk mindazoktól, akiknek számára nem volt hely a törvényhatósági bizottságban. Vigasztalja őket az a tudat, hogy még így is sokan maradtak bent, akiknek pedig szintén kint lett volna a helyük . . ,

Rnniinnn brilliáns ékszerek Schönwald nuyyuyu Imrénél, Deák Ferenc-u. 21.

j Megszületett

a

költségvetés

i

I

Soha nem állott még a pénzügyi osztály nagyobb feladat előtt, mint most, a jövő évi budget összeállításánál. Hogy milyen bajok vannak a kiadási tételeknek a bevételi tételekkel való arányosításánál, azt sejteni lehet abból, hogy a költségvetést már kétszer visszahozatta a polgármester a nyomdából. Ez természetesen azért történt, hogy a kiadási összegeket redukálják.

A nyugtalanító sejtések egyébként szomba- i ton, e hó 30-án fognak valóra válni. Most i szombaton fogja a pénzügyi ügyosztály a főváros 1913. évi háztartásának adatait nyilvá- I nosságra bocsátani.

A letárgyalást a szokott expressz-gyorsa- ( sággal sietteti a polgármester. A jövő hétfőn a tanács tárgyalja a javaslatot, a pénzügyi bi- ! zottság pedig pénteken ülésezik majd a költ- I ségvetés megvitatása miatt.

Kidobott százeztek.

A Tabán „szabályozása “

A pénzügyi bizottság legutolsó ülésén tárgyalták a városépítési ügyosztálynak azt az előterjesztését, hogy a főváros a Tabán szabályozásának céljaira több nagyobb értékű ingatlant vásároljon. Az ingatlanok között szerepelt a Mártonhegyen fekvő Wahrmann és Edeskuthy-féle, továbbá a Budaörsí-úton fekvő Szirmai-féle telek is. Ez a vétel nem elő- ! ször foglakoztatta a bizottsági tagokat. Láthatatlan kezek régóta igyekeztek azon, hogy a szóban forgó telkeket, amelyekről kiderült, hogy hasznavehetetlenek s amellett abnormálisán drágák, erőnek erejével a főváros nyakába sózzák.

A múlt esztendő végén az előterjesztés hosszas viszontagságok után keresztülcsúszott a pénzügyi bizottság retortáján s a közgyűlés elé került, ahol viharos jeleneteket idézett elő, mert egyik napilap hasábjain hosszabb cikk jelent meg a gyanús vételről s a cikk szerzője nyíltan hangoztatta, hogy a Tabán szabályozása csupán ürügy és takarója egy zsíros telekpanamának. A január 31-iki közgyűlésén Vázsonyi Vilmos kimutatta, hogy a két ingatlanra nincsen szüksége a fővárosnak, hogy a vétel hátrányos volna a főváros szempontjából. Indítványára a közgyűlés úgyszólván egyhangúlag elutasította a tanácsi előterjesztést s mindenki azt hitte, hogy ezzel az odiózus ügy aktái a fővárosnál le vannak zárva.

Annál is inkább feltehető volt ez, mert a támadó cikk szerzője ellen indított sajtóper folyamán dr. Kovács Elemér fővárosi ügyvéd, a telkekre vonatkozó opciók boldog tulajdonosa, nyíltan bevallotta, hogy az üzleten kilencvenezer koronát keres. Ezzel az összeggel tehát feltétlenül olcsóbban juthatott volna a j főváros a telkekhez, ha közvetlenül tárgyalt volna annakidején a tulajdonosokkal s nem kellett volna a búsás közvetítői províziót is fizetnie.

Kifejtette ebben az ügyben a belügyiminisz- íer is az álláspontját, amely a leghatározottabb | tiltakozást fejezte ki az üzlettel szemben.

A ciklus kalálára.

A választások előszele sok városatyát hajtott be a közgyűlés termébe. Ott voltak, akiknek letűnése meg volt írva a törzsfőnökök fekete könyvében és elmélázva járatták körül veszendő fejeiket a népes padsorokon. Az újságírók karzatán is erről folyt a beszéd. Hogy ime, meglátjátok feleim, mik vagytok. Por és hamu vagytok, ha rosszul viselitek magatokat, kiállít benneteket a sorból a Platthy bácsi, meg a Kollár bácsi, vagy a Vázsonyi tanító úr, az Ehrlich tanár úr, a Hűvös tata, esetleg Springer bácsi. Aztán seregszámla következett (ez a számla Homérosz óta sincsen kifizetve). Az emberek félig tréfásan, félig mélabúsan beszélgettek arról, hogy Ballagi Aladárral többé nem incselkedik Hűvös Iván, Herczegh Mihály visszamegy Kukutyinba magánjogot előadni. Polónyi Géza helyét talán éppen Melkó Bertalan foglalja el, Kasics Péter tábláját leveszik és Grűnn János névjegyét szögezik a helyére. Eötvös Károly helye sem lesz üres, az utódja bizonyára szorgalmasabb lesz. Molnár Ferenc helyét is kiszemelték már, természetesen a vezér, Vázsonyi Vilmos oldalán.

Közben az elnök, Bárczy István, minden látható felindulás nélkül jelentett be néhány lemondást. A póttagok siettek rendelkezésére bocsátani a közgyűlésnek a helyeiket, mert előléptetésre számítottak, megunták a póttag! sorsot.

Here Viktort elfogta a közérdek láza. Azt indítványozta, hogy a főváros nyisson szénkereskedést és konkurráljon a gázgyári koksszal. Szeneslegénynek rögtön ajánlotta Buzáth tanácsnokot, hozzátartozik a fűtés, világítás és különben is széles vállú, erős ember. Bárczy polgármester sem mutatkozott gyönge legénynek. A Képzőművészeti Társulat palotáját két kézre fogta és levette a napirendről, mert nagyon szép ház, nagyon jó ház és főleg nagyon olcsó ház, csak egy kicsit tűzveszélyes és egy kicsit repedeznek a falai.

Antal tanácsnok referált a betegápolási pótadóról. A népszerű Radó Ricsi nem sajnált a pénzügyminisztertől egy jó eszmét:

— Mért nem csinálnak egészségápolási pótadót? Minek kell a betegséget még ápolni is? Mért nem ápolják inkább az egészséget?

Aztán tölcsér lett a városatyai fülekből. Vázsonyi kezdett beszélni, ami nem mindennapi és nem közönséges élvezet. Remek definícióval felállította a politikai nehézség törvényét:-— A politikában mindenki csak annyit ér, amennyi kellemetlenséget tud szerezni! Kíméletlen gúnnyal ostorozta az államhatalom adópolitikáját, amely abban csúcsosodik ki, hogy a városi polgárságnak egyik legsúlyosabb adóterhe, a házbéradó egyre jobban emelkedik, a „nemzetfenntartó“ földbirtokosok viszont egyre kevesebb összeggel járulnak a közterhek viseléséhez. A házbéradót doppingolja a finánc, nem csoda, hogy nemsokára utoléri a földadót! Beszélt azután arról a tréfáról, hogy külön adóztatják meg a keresetet és külön a jövedelmet. Teleszky Jánost így biztatta:

— Ha énnékem a tisztelt pénzügyminiszter úr megmagyarázná, hogy mi a különbség az én keresetem és az én jövedelmem között, akkor a pénzügyminiszter úr megérdemli azt a bizonyos londoni pályadijat . . .

Vázsonyinak óriási sikere volt. Vértes Emil meg is irigyelte a sikert és felkelt, hogy ösz- szemérje az erejét Heltai Ferenccel. A gázgyár költségvetését bírálta és /elpanaszolta, hogy az ő stammkávéházában a kávés mindennap száz kapucinert fizet ki a gázvilágitásért. A kérdés nagyfontosságú, mondotta, mert Budapesten nem a kapucinusok, hanem a ka- pucinerek templomába járnak az emberek imádkozni . . . Heltai Ferenc nem szokott adós maradni a felelettel. Most is meggyőző érvekkel győzte le a tisztelt előtte szólót és kimutatta, hogy a légszeszüzem községesítése fényesen bevált.

Következik az ,,Elvált asszony“ című operett. Szövegét irta Déri tanácsnok, zenéjét szerzé Szelényi Jenő városatya. A tanácsnok azt tanácsolta a közgyűlésnek, hogy szavazzon meg kegydijat egy meghalt iskolaigazgató elvált nejének.

— Ha elvált tőle, akkor nem ő az özvegye, s ha nem özvegy, nem kaphat özvegyi kegydijat!

így okoskodott a zeneszerző, Szelényi dr. A közgyűlés azonban méltányos volt és megállapította az elvált asszony igényeit. Sőt tovább ment a bőkezűségben: nyugdíjazta Vo- sits tanácsnokot, kegydijazott egy többszörös milliomost, Jármay Jenő műszaki főtanácsost és nagyúri ,,non chalance -al pár pillanat alatt százezreket szavazott meg sub titulo „tabáni szabályozás“ . . .

Akkor már Bódy Tivadar elnökölt (s ez volt a szűzelnöklése!) s a teremben össze-vissza tíz