Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1912-11-13 / 8. szám

2

Budapest, 1912. november 13.

Maga^ röptűnek látszó, alapjában véve azonban sekélyes politikát űz s feledi, hogy a polgári Napoleonizmus éppen olyan veszedelmes és éppen olyan rövid lejáratú, mint a hadi, vagy álladalmi Napoleonizmus.

— A -mindenkori kormányok jóindulatának a megnyerésében nagy művész a polgármester. Wekerle Sándor volt az egyetlen, aki úgy keresztül látott rajta, mint a tiszta üvegen. Wekerle nem is titkolta előtte a véleményét és igen sokszor az én jelenlétemben is heves szemrehányásokkal illette őt, könnyelmű gazdálkodásáért, milliókat nyelő terveiért. Talán éppen ez volt az oka annak az ellenszenvnek, amelynek számos jelét tapasztaltam Bárczy István részéről.

— Azok a nagyszabású alkotások, amelyek a polgármester nevéhez fűződnek, csaknem mind elhibázottak. Az állatkert roppant kicsi, az állatok egészen közel vannak egymáshoz s a nyugati pályaudvarba futó, vagy onnan kiinduló 300 vonatnak a zaja még az elefántnak az idegeit is előbb-utóbb tönkreteszi. A Sárosfürdőre nagyon sokat fog a város évente ráfizetni, a városi házakat úgy építették fel, hogy a közelmúltban az egyik lakásnak a menyezete

■ leszakadt és leütötte a lakókat. A mérnöki hivatalt az ügyosztályba való osztással tönkre- silányították, ahelyett, hogy fejlesztették volna. Ellenzéknek pedig sehol sincsen nyoma . . .

■— A munkabirásom, az egészségem csorbi- tatlan volt, amikor megkaptam Bárczy polgár- mester pecsétes levelét, benne a felszólítást, hogy távozzam a helyemről. Akkor bizony rosszúl esett a dolog, nehezteltem is érte, de később beláttam, hogy Bárczy István humánus volt velem szemben, mert így legalább nem voltam kénytelen részese lenni a gazdálkodásának. A sorsát nem fogja elkerülni: ,,auslaufen lassen“ — ez az egyetlen célravezető mód . . .

Kommentár nélkül közöljük a nyilatkozatot. Magunk is valljuk, hogy van benne némi túlzás. De az elkeseredés leghangosabb kitörése is érthető annál a férfiúnál, aki negyven esztendőn keresztül híven és buzgón, legjobb tudása és lelkiismerete szerint szolgálta bálványozott városának, Budapestnek . az érdekeit.

AZ AUTOTAXI

NYILATKOZIK A MARTA.

A Pesti Hírlap szombati száma azzal a hírrel lepte meg a főváros közönségét, hogy az autotaxí ügyében végre-valahára döntött a tanács és pedig a magyar ipar javára, olykép, hogy az engedélyt az aradi ,,Marta" magyar automobilgyárnak fogja kiadni. Ezt a hirt még aznap megcáfolta az Esti Újság, mely információját a „legilletékesebb forrás -ból eredőnek mondja. A Pesti Hírlap is legilletékesebb forrásra hivatkozik, amennyiben ritkított szedéssel jelzi, hogy hírének megbízhatóságát, dr. Bódy alpolgármester is megerősítette.

Azon reményben, hogy az illetékes és legilletékesebb forrásokból bugyogó nagy ellentmondások okát felderíthetjük, a Marta-társaság vezetőségéhez fordultunk, melynek bizonyára tudnia kell a való tényállást. A Marta-nál azonban igen begombolkozott urakra találtunk, akiket csak végső erőmegfeszítéssel tudtunk megszólaltatni. Hosszas habozás után az egyik igazgató a következőket mondta:

— Csak természetes, hogy mint automobilgyár, még pedig mint magyar automobilgyár, szükségképen érdeklődünk a fővárosi taxik iránt. Azt véljük, jogunk is van hozzá annyi, mint akármelyik külföldi gyárnak, amely eddig, a mi tapasztalataink szerint csak a piszkolódásban. a magyar ipar ócsárlásában bizonyult nagynak. A P. H.-nak is bizonyára megvannak a maga okai arra, hogy gyárunk 250 munkásának szájából a kenyeret kivenni igyekezzék. Más a dolgunk, mint az. hogy a magyar gyárat folyton gvalázó P. fi.-val polemizáljunk. Erre szükség sincs. Elvégzi helyettünk a P. H. maga. mely rágalmaiban annyira következetlen, hogy nevetségessé válik azok előtt, akik két cikkét egymás után olvassák el. Az egyik cikk szerint nem is gyár. hanem csa javítóműhely vagyunk, a másik cikke szerint már 60 drb lomtárba való autót gyártottunk. Gyárunk kapuja nyitva van mindenki előtt, aki annak terjedelméről és szállítóképességéről meggyőződni kíván. Étinél -illetékesebb forrására nincs szükség. Célzatos rágalom

az is, hogy ócska lomtárba való autókat

akarunk a főváros nyakába sózni! Kijelentem, hogy e pillanatban egyetlen eladatlan autónk nincs. Mióta a kiskocsiverseny első diját József főherceg aranvserlegét elnyertük. alig bírjuk a szállítást. A tekintetben, hogy milyen a Marta autó, a P. H.-nál illetékesebb szakértőre hivatkozhatunk. A londoni autotaxi-vállalat 51 autót vásárolt nálunk, már pedig a londoni közönségnek is lehet és bizonyára van is olyan nagy igénye, mint a budapestieknek. --- Mi nem azzal indultunk' el Londonba, hogy az angol gyártmányt leszidjuk, hanem verseny- .képes gyártmánnyal. Csak ennek köszönhetjük eredményeinket, mert Londonban meg nem tűrik ám. hogy az angol ipart emberfia becsmérelni merje. Pedig az nem is szorul oly védelemre, mint a mienk. Ilyesmi csak nálunk járhatja, mert mi „ha- zaffy“-ak és „sovének“ vagyunk!

Nem tartom illőnek, hogy azokról a tárgyalásokról, helyesebben: tárgyalási kísérletekről, amelyeket a fővárossal folytattunk, a nyilvánosság előtt nyilatkozzam. Ha idevonatkozólag mégis teszek egv rövid kijelentést, e nem keresett úton. úgy annak az a célja, hogy lerázzam vállalatunkról azt a sarat, amelyet piszkos kezek folyton ránk dobálnak. Méltatlanul vádolnak bennünket panamával és a főváros urait részrehajlással, mert mi még odáig sem jutottunk el. hogy forma szerinti ajánlatot tehessünk. A fővárosra sokkal kedvezőbb és számunkra sokkal hátrányosabb feltételek mellett szándékoztunk pályázni azoknál a feltételeknél, amelyekről a P. H. hírt ad. Pedig már a P. H. által közölt feltételek is olyanok, hogy azoknak vállalására, csak munkásainak kenyerét biztosítani akaró gyár határozhatja el magát. Nem 2.000.000 K tőkét, hanem 4 mondd négy millió tőkét ajánlottunk fel, (a mai pénzszűke világban 2 millió ide vagy oda, nem mindegy). A főváros nyereség- részét sem a valósághoz hiven közölte a P. H„ mert mi az ingyen részvények után automatice járó 51%-on felül, a fővárosnak a közterületek használata címén még t oMég egyszer

és utoljára.j

A közgyűlés termében melankolikus a hangulat, j Itt a mandátumok ősze, még egy közgyűlés, azután választás lesz s a választáson elbukik néhány városatya. Kállay bátyánk is a bizonytalan jövőnek a remegői közé tartozik. Sorra járja a demokratákat s tőlük vár vigaszt és reményt. Cukros ember, a sajtó megédesítője, azonkivül pedig szorgalmas, lelkes tagja a törvényhatósági bizottságnak.

Bosnyák Izsó hat évig szenvedett keserves póttagságban, hat évig hiába várta áruházának cégérét, a gólyamadarat, csőrében a mandátummal. Most aztán kegyetlenül megtréfálta a sors. Az utolsó közgyűlés előtt behívták városatyának s mire egy közgyűlést végigélvez, már vége van a dicsőségnek . . .

Bejött a közgyűlésre Lers Vilmos miniszteri tanácsos is, hogy a kormányt képviselje. Bejött azonkivül egy csomó haza-indítvány. A városatyákat hirtelen megszállta a nagy munka-vágy, a nagy szorgalom, amelyre ilyenkor, választások előtt nagy szükség lehet. Ha a választópolgárok osztályzatot adnának a városatyáknak, a szorgalom című tantárgyból, akkor Baránszky Gyula és Biró Hermann legalább is öt ,,jeles“-hez jutottak volna, Baránszky mindjárt az útbaigazító hivatalnál kezdte a szorgalmat. Elárulta kartársait, az ügyvédeket, azt mondta, hogy az útbaigazító hivatal hasznos útmutatásaira elsősorban az ügyvédek szorulnak rá, mert az ügyvédek az adónyu- záshoz annyit sem értenek, mint Hajdú Marcell a

harangöntéshez. Az ügyvédi kamara tagjai magasröptű útbaigazitási vitát rendeztek, amelyben jók voltak még: Feleki Béla és Oláh Dezső útba- igazításí tanácsosok.

Aztán kertbérleteket tettek a napirendre, Buda- pest-Kertváros első fecskéit. Vértes Emil a józan kereskedő ceruzájával kihúzta a lugasokat, Reiner Edének fürdőpolitikai szempontból volt néhány okos szava, Baránszky pedig mint szorgalmas méhész bontakozott ki. Gelléri és Pető a kertbérletek és a pesti éjszakák között kerestek összefüggést és hősiesen küzdöttek a kertbérlök szabad alvási joga mellett. Pető a pápát is kikezdte, a csalhatat- lanságról beszélt, de később koncessziókat tett a Vatikánnak:

— Nem akarom a csalhatatlanságot egyedül a magam számára vindikálni . . .

így szólt Pető és ha tekintetbe vesszük demokrata hitvallását, el kell ismernünk, hogy Pius pápával szemben elment az engedékenység legszélső határáig.

A képzőművészet régi, kedvenc témája Biró Hermannak. Most sem állhatta meg, hogy a Képzőművészeti Társulat palotabérleténél szellemileg meg ne könnyebbüljön. A tőle megszokott tudással számította ki, hogy az Andrássy-úti háznál olcsóbban is elhelyezhetné a főváros azt a néhány lim-lomot. Erőss Sándor cs. és kir. építőmester, mint egyetlen hazai építő-doktor, megállapította azt a diagnózist, hogy a képzőművészetek bérbeadandó berke belső gyengélkedésben szenved. Azon nyomban vissza is adta az elnök az előterjesztést Wildner tanácsnoknak, ne mondja, hogy a közgyűlés nem ad elég munkát a szociálpolitikai ügyosztálynak!

Bárczy István közben megúnja az elnöklést és leszáll trónjáról. Vázsonyihoz megy s a fülébe súg valamit, amire a demokraták vezére halkan felel:-— Már megint kezded, Pista! Miután pedig időközben húsz perc múlt el Birómentesen,Bíró Hermann ismét felkel és pozdorjává zúzza a Nichol- son-gyárat, amiért nem tesz eleget a vállalt kötelezettségének. A beszéd után a Nicholson-gyár továbbra is a helyén állt, de legalább Biró leült. Harrer tanácsnok ajkairól úgy folyik a szó, mintha betanulta volna mondókáját. Holott Harrernek erre nincsen szüksége, mert minden egyéb jó tulajdonsága mellett még elsőrendű szónok is és kitűnő debatter. Bródy dr. a taksamérős automobilok (magyarul autotaxik) sorsa iránt érdeklődik, ezúttal ötvenedszer. A jubileum alkalmából Rényi tanácsnok alapos választ ad, annyira alaposat, hogy Bárczy elnök idegesen fordul a tanácsnok felé, majd elszólja magát:

— Az előkészítés döntése legközelebb megtörténik! — mondja.

— Előkészítés döntése! Hohó, mi ez! Hát még csak ott tartunk! kiabálják a türelmetlen városatyák.

Amire Bárczy sietve kijavítja magát:

— Nem az előkészítés döntését gondoltam, hanem a döntés előkészítését!

Ebben aztán megnyugodtak a városatyák. Mert nagy lelki megnyugvás a főváros polgárainak az a biztos tudat, hogy ime, hat esztendő múltán mégis csak megtörtént minden döntés az előkészületekre nézve, vagy minden előkészület a döntésre nézve!