Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1912-11-13 / 8. szám

Budapest, 1912. november 13. 3 v á b b i 25%-át a nyereségnek kí­náltuk fel. Formális ajánlatot be sem adhattunk, mert illetékes helyről azt az értesítést kap­tuk, hogy tervezetünk k o m o I y tárgyalásra nem alkalmas. Hogy kik kapják meg az engedélyt, ar- j róI nekünk sejtelmünk sincs, bizonyosan J csak azt tudjuk, hogy nekünk soha egv per- j cig sem volt és nem is lehetett reményünk, ; a szállításra, mert mi végre is csak „ma- ! gyár gyár“ vagyunk, amelyben csak Lón- \ donban merhetnek bízni. Ha csak pusztán egy előítélet leküz- : déséröl volna szó, ennyit sem mondtam ! volna. A mondottakból azonban láthatja, hogy egy nekünk teljesen megközelíthetet­len üzletről van itt szó. Ezt az üzletet is, amely megerősíthetné iparunkat, arra ak­názták ki. hogy méltatlanul megrágalmaz­zák vállalatunkat. A P. H. a hajszát ellenünk kétségtelenül közérdekből folytatja. Teljék kedve benne! így a magyar gyár, s a nyilatkozatához a magunk részéről azt az óhajt fűzzük, hogy a rá­galmak bűze helyett végre az autotaxik bűzéről panaszkodhasson a pesti közönség . . . Büntetik a Körútit. Széli igazgató nyilatkozata­A főváros közlekedésügyi bizottsága elhatároz­ta, hogy érvényt szerez azoknak a büntető szank­cióknak, amelyek a közlekedési vállalatoknak a várossal kötött szerződéseiben foglaltatnak. A szi­gorúságot a Közútinál kezdte meg s az alkalmat az adta hozzá, hogy a Közúti a 11-es számú relá­cióját, amely Óbudától a Közvágóhídig ért, ál­lítólag egészen Erzsébetfalváig terjesztette ki, a vele érdekközösségben áló Helyiérdekű vasút vo­nalának felhasználásával, a területhasználati jog­gal való visszaéléssel. A közlekedési bizottság az ügyosztály előterjesztésére rendkívül erélyes elvi határozatot hozott, amely kétségkívül érdekes perspektíváját nyitja meg azoknak a rendszabá­lyoknak, amelyekkel a főváros a züllött közleke­dési viszonyokon segíteni akar. Ebben a pikáns hátterű ügyben Széli Árpád, a Közúti vaspálya r. t. igazgatója, a következő nyi­latkozatot tette lapunk munkatársa előtt: — A közlekedési ügyoszály előterjesztése a 11-es reláció meghosszabítására, jogtalan területhasználatra alapítja a véleményét. Holott mindezekről szó sincsen. Az történt, hogy a helyiérdekű vasút, amelynek egyik végállomása Erzsébetfalva, kölcsönvett a Közútitól néhány kocsit és ezeknek a ko­csiknak a segítségével Erzsébetfalvától a közvágóhídig hozza be az utasokat. A Helyiérdekű ez által lehetővé teszi a kö­zönségnek azt a régi kívánságát, hogy ebben a relációban átszállás nélkül legyen a for­galom lebonyolítható. A területhasználati jog nem szenved ily módon sérelmet, mert hiszen ilyen kocsikölcsönzés állandóan elő­fordul a villamos vasúttársaságok között. De nem szenved kárt a főváros sem, hiszen a bruttojövedelem, tehát a főváros része- lenkezőleg, emelkedni fog. Az ilyen üzem­költséggel involváló kölcsönözésbe nincs is beleszólása a városnak. Ha egyáltalában szó lehet büntetésről, úgy ez a büntetés semmíesetre sem sújthatja a Közútit, mert a területhasználatért nem a Közútit, hanem a Helyiérdekűt terheli a felelősség. Egyébként nyugodtan várjuk a fejleményeket s a forgalmat továbbra is úgy bonyolítjuk le a 11-es vonalon, mint eddig, mert a közönségnek is ez az érdeke. Akarja látni Kelet mesés kincseit Látogasson el Schönwald Imréhez, Deák Ferenc-utca 21 Jöi'/uxxsiÍÁf/?ZTP Budapest választ! A Fóvárosi Hírlap volt az első, amely a vá­lasztások határnapját pontosan megjelölte. Érte­sülésünket az igazoló választmány döntése teljes mértékben megerősítette: november 21-én és 22-én határoz a főváros polgársága a gazdátlan man­dátumok sorsa fölött. Az utolsó nyolc nap a tulajdonképpeni válasz­tási küzdelem ideje. Mindaddig csak elöcsatározá- sok folytak s jellemző, hogy azok mozgolódtak eddig a legserényebben, akik amúgy is — hiába mozognak. A biztos szavazattöbbség fölött ren­delkező, hatalmas pártok a legteljesebb nyuga­lommal, erőlködés nélkül várják az öszecsapás kezdetét, kisebb-nagyobb guerilla-csapatok por­tyázása nem hat az idegeikre. Az I. kerületben mintha elült volna a harci zaj. A poraiból feltámadt községi polgári párt, lígy Játszik, garanciákat kapott a szabadpolgároktól, hogy 1—2 emberük tagja lesz a közgyűlésnek. A II. kerületben szél sem rezzen, fű sem nő és haraszt sem zörög. Ber^viczyék kanterben húz­zák be a jelöltjeiket. Óbudán huszárkard csörömpöl s zavarja a jám­bor polgárok békéjét. Itt az utoisó pillanatban keletkeznek a pártok, éppen azért az eredmény egyelőre kiszámíthatatlan. A Belvárosnak fekete vasárnapja volt. A város összes keresztényszociálistái — lehettek vagy ti­zenhármán — fölkerekedtek, hogy megvédjék a katolicizmusnak és az igazságnak egyesített ve­zérképviselőjét, Polónyi Gézát. Azt mondják, hogy a Sasok és a mungók paktumának egyetlen feltétele volt csupán: a Polónyi feje. Ez a fej bi­zonyára nem fog nyugodni s a Belváros választása nem lesz egyhangú. A Lipótvárosban Chorin és Kassai egy csónak­ban eveznek Sándor Pálékkal a paktum vizein a biztos mandátumoknak a révébe. A VI. kerületben kellemes szenzációt keltett Molnár Ferenc jelölésének a hire. Sümegi Vilmos­nak már most gratulálnak mindenfelé. Az erzsébetvárosi régi polgári párt vezetői Már­kus József, Ehrlich G. Gusztáv és Morzsányi Ká­roly dr. a közelgő községi választások alkalmából vasárnapra nagygyűlésre hívták össze a kerület választóit, elsősorban a párt régi híveit. A nagy­gyűlésen, amely az Erzsébetvárosi Kör dísztermé­ben folyt le, a kerület vezetőférfiain, összes bizott­sági tagjain kívül több ezer főnyi előkelő választó közönség jelent meg. Márkus József nyugalmazott főpolgármester, a kerület országgyűlési képvise­lője, az egybehívok nevében üdvözölte a megje­lenteket és vázolta a gyűlés célját. Utána Paksy Béla indítványára egyhangú lekesedéssel megvá­lasztották a pártvezetőséget. Elnök lett Márkus József, társelnökök Morzsányi Károly és Ehrlich G. Gusztáv, Herzog Péter báró, Kohner Adolf báró és Benedek Dezső. Ezután Morzsányi Károly dr. zajos tetszéssel fogadott hosszabb beszédben a kerület bizottsági tagjainak a főváros és a kerü­let speciális érdekeiben kifejtett működéséről em­lékezett meg. Különösen három fontos kerületi kérdésről tett említést: a VII. kerületi előljáróságí épület, a Wesselényí-utcai villamos vasút és az Erzsébet sugárút kérdésének a megoldásáról. Is­mertette azokat a lépéseket, amelyeket a bizott­sági tagok a három kérdés megoldásának érde­kében megtettek, vázolta az ügyeknek a jelenlegi állását és a leendő bizottsági tagok nevében meg­ígérte, hogy az Erzsébetváros fejlődésének e fel­tételeit minden erővel sürgetni fogják. Ehrlich G. Gusztáv elnök nagyhatású szavakkal ismertette azokat az érdemeket, melyeket Morzsányi Károly dr. 36 esztendős törvényhatósági bizottsági tag­sága alatt a kerület körül szerzett. Indítványára a nagygyűlés egyhangú lelkesedéssel már most új- ! ból jelölte Morzsányit bizottsági tagul, és egyúttal felkérte őt a kijelölő bizottság elnöki tisztének el­vállalására. Benedek Dezső a VII. kerületi Pol- j gári Kaszinónak, Kovács Jenő dr. az Erzsébetvá­rosi Kaszinónak, Schwarcz Ernő pedig a kerület kereskedelmi alkalmazottainak a párthoz való csatlakozását jelentették be. Márkus elnök indit- ványára a nagygyűlés megválasztotta a 25 tagú ' kijelölő bizottság tagjait, s egyúttal felhatalma­zást adott a párt elnökségének arra, hogy a párt 500 tagú végrehajtóbizottságát megalakítsa. Az elnök zárószavai után a nagygyűlés az elnökség éltetésével lelkes hangulatban oszlott szét. A kijelölő bizottság tagjai lettek: Morzsányi Károly (elnök), Adler Győző, Beckmann Jakab, Bogdány^ Mór, Dósa Kálmán, Breitner Lipót, Ehr­lich G. Gusztáv, Elek Bernát, Erdős Miksa, Frisch Ignác, dr. Herczeg Lajos, Horner Samu, Honig An­tal, Kemény Simon, Lányi Róbert, Marschalkó Gyula, Nessi Gyula, Paksy Béla, Polgár Károly, dr. Révész Vilmos, dr. Salgó József, Spitzer Lipót és Szabó János. A nagygyűlés sikere megdöbbentette az ellen­tábort is. Ehrlichék imponáló fölénynyel fognak győzni, ez az egy bizonyos. Az egész keresztény- szociálista párt csatlakozott a függetlenségiekhez. A Józsefváros behódolt Hüvöséknek. Horváth Jenő kijelentette, hogy nem fogadja el a mandá­tumot a Józsefvárostól. A IX. és X. kerület aránylag a leghangosabb Helvey—Springerék győzelme valószínű, de tiszta listával kevesen fognak szavazni. ’»■■"■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a PICC9DILIY - 9 GELLÉRTHEGYEK. Ofrere r. Schoch és Q r o s s m a 11 n vállalkozók, már közel egv eszendeje meg­kapták az előmunkálati engedélyt a Gellért­hegyi sikló megépítésére. A munkálatok megkezdését azonban egyre halogatták, hogy miért, anank egyszerű oka is ismeretes: a vállalkozók pénz nélkül szeretnék az érté­kes vasutat megépíteni. És egy jó ötletből kiindulva, azt ajánlották a fővárosnak, épít­sék meg a Gellérthegyi siklót kettesben, a 300,000 koronás költségek felét a főváros fizesse meg. A városházán persze hallani sem akartak a dologról. A közlekedési ügyosztály most újra tár­gyal a vállalkozókkal, akik nem éppen ere­deti ötlettel állottak ismét elő. A másfélszáz­ezer koronás hozzájárulás helyett ingyen telket kérnek a Gellérthegyen. A terü­leten mulatót, vendéglőt építenének, s ezzel fokozni remélik a vidék forgalmát annyira, hogy a sikló üzeme rentábilis legyen. Az esz­me rájuk nézve nem is olyan rossz, csakhogy Szapáryék a Piccadillvnél már megbuktak vele. IJIIiaBBBflBBHBCBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBH Telhet cserél a Központi Tejcsarneb. Tavasszal már úgy határozott, hogy mégis tesz valamit a főváros a tejkereskedés rendezésére. Nem végleges megoldás lett volna a Központi Tej­csarnokkal tervezett tranzakció, hanem egy bi­zonytalanul kipontozott jobb jövőnek a kezdeté­vel biztatta a közönséget; mert így a fővárosnak mégis joga volna a tejszükséglet ellátásának irá­nyításába belszólanía. Innét aztán már kevés hiányzott ahhoz, hogy a íejkereskedelem városi- tását megcsinálják. A terv Folkusházy tanácsnok aggodalmasko­dása folytán megbukott, a Központi az utolsó pil­lanatban visszavonta ajánlatát, melynek lényege az volt, hogy a vállalat hatalmas arányokban meg­nagyobbított telepét a főváros telkén épití fel, az építési költséget a telekre felveendő másfél milliós kölcsönből fedezi, viszont a főváros képviselőjét beküldheti a Tejcsarnok Szövetkezet igazgatósá­gába. Hosszú tervezgetés után most újból aktuális a kérdés, A Központi Tejcsarnok megújította aján­latát, melyet valószínűleg még e héten a közélel­mezési és a kisajátitó-bizottságok elé visznek. Az új ajánlatban is kéri a vállalat az Üllői-uton fekvő 10 ezer négyszögöles telek átengedését, cserébe átadja ezért a Rottenbiller-utcában fekvő telkét és ezenkívül tekintélyes évi bért fizet a főváros­nak. A bérösszeg nagyságában most tárgyal Gerlei Lajos igazgató Folkusházy tanácsnokkal Jelzálog kölcsönről szó sincs, a Tejcsarnok saját maga szerzi meg az épités költségeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom