Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-09-25 / 1. szám
1912. szeptember 25. 3 nosság számára készült. Ennek az albizottságnak a munkálkodásában tevékeny részt- vettem, nézeteim tehát ebben a javaslatban vannak lefektetve. Választójog és autonómia. A szervezetre nézve az albizottság javaslata a legdemokratikusabb. Bár szótöbbséggel, de az általános választójog és a viriliz- mus eltörlése mellett nyilatkoztunk- Lényege a tervezetnek a közgyűlésnek teljesen 'demokratikus szervezése; szükségesnek mondjuk a bizottsági tagok létszámának leszállítását, hogy a törvényhatóság tagjaiban nagyobb legyen a felelősség. A főpolgármesteri állásnak eltörlése s a közgyűlés elnökének a bizottsági tagok sorából való választása főleg alkotmányvédő szempontból fontos. Az önkormányzatnak biztosítását két irányban kell szorgalmaznunk, először a kormánnyal szemben, amelynek szorosan vett önkormányzati ügyben csak törvénysértés esetén lehetne megsemmisítő hatalma. A második pedig az eddigi bürokratikus önkormányzatnak, amelyet pusztán a tanács visz, átváltoztatása valóságos polgár-önkormányzattá. Így a tanács zárt testületből átváltoznék önkormányzati ügyekben bizottsági tagokból alakított választmánnyá. És ezzel a tanács hatásköre a végrehajtásra és a szorosan vett adminisztrációra szorulna• A polgár- mesteri állás ennélfogva a közgyűlési többség bizalmi állása volna. Az összeférhetetlenség. Az összeférhetetlenség — nézetem szerint nem csak abból áll, hogy a közgyűlésből kirekesztetnek az érdekelt elemek, hanem különösen ha kimondatik, hogy milyen ügyekben tartjuk lehetetlennek az ügyvéd-képviselet elvállalását, vagy pedig a közbenjárást. Az önkormányzat kiterjesztéséhez tartozik a közmunkatanács eltörlése, amely merőben anakronisztikus, tisztán egy akadály szerepét játszó testület. Igen fontos gazdálkodási és pénzügyi önállóságunk biztosítása. Kívánatosnak tartanám a számvevőség olyan szervezetét a fővárosnál, amely a költségvetésszerű gazdálkodást szükségessé teszi, vagy elkerülhetetlenné teszi, vagyis egy bizonyos tekintetben teljesen függetlenített városi számszékké alakítanám át a számvevőséget. Különben pedig minden fővárosi törvény csak keret, amely ha kitágul, ugyan akadályokat hárít el, de értéke csak akkor van, ha megvan benne egy önkormányzatnak eleven lüktető élete. Nem ismerem különben a kormány tervezetét, ezt az albizottsági javaslatot azért nem terjesztették a plénum elé, mert folytonos politikai zarvarok mellett merő illúziónak látszott komoly munkával foglakozni. A fővárosnak bizonyos ellenségei főleg úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a fővárosi törvény revíziója a közgyűlésnek kellemetlen volna, ezzel szemben az a tény, hogy a főváros közgyűlése a törvény revízióját ismételten és ismételten sürgeti. Márkus Miksa udvari tanácsos, az erzsébetvárosi bizottsági tagok egyik vezető tagja így nyilatkozott: A régi fővárosi törvény, a megváltozott viszonyokkal szemben többé fenn nem tartható. Igen tiszteletreméltó vélemények ellenére én a virilizmus fentartása mellett vagyok, mert a polgárság azon részének, amely a legna- gyob áldozatokkal járul a közterhek viseléséhez, kell, hogy joga legyen az ellenőrzésre. Azonban a választási jognak kiterjesztése el- odázhatlan, s meg kell találni azt a módozatot, amely mellett a főváros közönségének minden rétege a törvényhatóságban képviselve lehet. A főpolgármesteri állást el kell törölni, ha megmarad, csak komplikálja az adminisztrációt. A múlt tapasztalatai is azt mutatják, hogy a kormánynyal való közvetlen érintkezés a leggyorsabb és leghelyesebb. Az autonómiának kiterjesztése feltétlenül szükséges, így a főváros a maga jogait nagyobb nyomatékkai megvédheti. Különben nem is annyira az autonómia kiszélesítésére, mint a létező autonómia megóvására gondolok. Az utolsó évek ebben a tekintetben haladást mutatnak, de azért mégis megtörténhetik máskor is, mint nemrégen, hogy a képviselőházi eseményekkel kapcsolatban megsértik az önkormányzati jogunkat. Az autonómia súlyos megsértésének tartom, hogy csendőröket hozattak fel a fővárosba, holott törvény szerint még a törvényhatósági joggal felruházott városokban is csak akkor jelenhetik meg a csendőr, ha azt a törvényhatóság első tisztviselője kéri, vagy hozzájárul. Tagja vagyok a revíziós albizottságnak, a már elkészült tervezetben lefektetett alapelveket vallom egyébként magaménak. Or. Helíai Ferenc, a józsefvárosi bizottsági tagok vezető tagja így nyilatkozott: Már 1898-ban készítettem egy tervezetet a fővárosi törvény reformálásáról. Az ott vallott nézetemet most is vallom. Az autonómia megváltoztatására vonatkozó kérdésükre az a válaszom, hogy Budapestnek autonómiája nincs. Kívánatos tehát a teljes önkormányzat. A belügyminiszter ne avatkozhassáli egyáltalán a város ügyeibe, kivéve az adóknak bizonyos mértéken túl való felemelését gátolhassa meg. A főpolgármesteri állást nem kell szervezni, közgyűlést vezető helyettese független legyen. Tehát sem a polgármester, sem pártember nem lehet. A virilizmust eltörlendőnek tartom, kuriális rendszert kívánok, hogy minden társadalmi rétegnek és osztálynak a közigazgatásban való részvétele biztosítva legyen. A választójog kiterjesztése tekintetében szintén a kuriális választójogot akarom. így minden társadalmi rétegnek meg van a maga választójoga anélkül, hogy az egyik elnyomhatná a másikat. Tervezetem szerint 160 bizottsági tag alkotná a közgyűlést. A fővárost négy kúriára osztanám be. Dr. Springer Ferenc ferencvárosi bizottsági tag, az új városi törvény megkövetelt alapelveit a következőkben látja: Az autonómiát kellene elsősorban lényegesen kiterjeszteni s a kormány felügyeleti és beavatkozási jogát megszorítani. Szükségesnek tartom magának a polgári elemnek a közigazgatásban való közvetlen részvételét kiterjeszteni és igy a főváros törvényhatóságának és a tanácsnak szervezetét megváltoztatni. A főpolgármester állása eltörlendő, helyette a polgárság kebeléből választanánk meg a közgyűlés vezetőjét. A polgármesteri szék betöltésénél is óhajtanék reformot. A polgármestert is a polgárság kebeléből kell megválasztani, tehát ne a tisztviselői karból kerüljön ki a főváros legelső polgára. A tisztviselők választása életíogytiglanra szóljon s így cselekedeteik befolyásoltatha- tatlanságát biztosítják. A bizottsági tagok számát csökkenteném; ezzel kapcsolatban a választási rendszert demokratikus alapon kell szervezni. Szükségesnek vélem, a virilizmus eltörlését és az egyenlő és titkos választójog elveinek a főváros választási rendszerébe való érvényesítését. Legfontosabb pontja a törvényreviziónak az inkompatibilitás rendezése. Erre csak Deák Ferencet tudom idézni, ki azt mondta: Köny- nyű az ellen az összeférhetetlenség ellen védekezni, amely észrevehető, de nehéz és lehetetlen a burkolt inkompatibilitásra megtalálni az orvosságot. A főváros sok százezer polgárának minden háláját megszolgálta az, aki erre a kérdésre megkerülhetetlen paragrafust talál. BBHBB»BBBBIIHBSnBEEaBBEBEBBBBBSBBBBBBBBB»B*rEBBBBBBr> FŐVÁROSI HÍRLAP előfizetési árai: egész évre •• •• 16 K fél évre ............. 8 K Ki adóhivatal: VI., Kiss .íános-utca 4. szám. Telefon: 161—07. sz. | A KÖZÚTI. Utazás Budapest milliói körül. Beavatott körökben egyre inkább rebesgetik, hogy a Közúti megváltása befejezett dolog s teljesen elő van már készítve. A börziá- nerek táskájában már ott vannak a különféle slusszok és opciók. Sándor Pál pedig már eleve biztosítva van mindenféle váratlan és kellemetlen meglepetés ellen, ami öt a megváltással és az egyesült Közúti és Városi közös üzleti és üzemi vezetéséből kifolyóan érhetné- Az egész, úgy mindják, pusztán csak pénzkérdés. Száz millió K kellene a részvénytöbbség megszerzésének és a tranzakció költségének fedezésére, azonkívül még 30 millió a sürgős és elodázhatatlan javító munkákra, melyek a Közúti sinhálózatát és kocsiparkját tűrhető állapotba tennék. Tavaszra érlelődik a nagyszabású fővárosi üzlet, a minek az éle az elien a politika ellen irányul, melynek harcosa Vázsonyi Vilmos, aki a Városi villamos megszerzésével és jövedelmezővé fejlesztésével akarta megtörni a Közútit- Mondják, az a meghasonlás, amely ott lappang Vázsonyi és a demokrata vezér kegyelméből lett polgármester közt, a Közúti megváltása körül fog kitörni, s Székely Ferencz, a Magyar Bank igazgatója azért járna-kelne most Párisban, a francia banktőke előszobáiban, hogy a Közúti megváltását célzó szándékhoz megszerezze csengő aranyban — a potenciát. Ha nem lesz pénz, megváltás sem lesz; de akár sírni, akár nevetni fognak azok, akik ezen a téren aratni szeretnének, az bizonyos, hogy a fővárost ebben a kérdésben csak károsodás érheti. Ha tudniillik megváltja a Közútit, igen sok ócska vasat kell átvenni teljes értékben. Ha pedig nem váltja meg, akkor a saját pénzéből kell majd az önző üzleti politikájú vállalatot tisztességes üzemhez juttatnia. Miután nem hisszük, hogy a főváros bármi áron is ki tudja a tavasszal elégíteni roppant Hitelszükségletét, valószínűbbnek azt tartjuk, hogy a Közúti továbbra is magánvállalat marad, de a régi módszerrel és a főváros barátságos elnézésével fog üzemképes állapotba jutni. Züllött állapotok. Tudni kell, hogy a Közúti vonathálózata a rossz ágyazás, helytelen vonalvezetés és az otromba, súlyos kocsik miatt igen szánalmas állapotba jutott, s folytonos javításra szorul. A kocsipark sem bírja a rendkívüli szolgálatot, s miután javításra évközben a csekély számú tartalékkocsi miatt alig jut idő, a baj egész csomó kocsi iizemképtelenségében egyszerre jelentkezik. Az a technikai fölszerelés tehát, melyre egy efféle forgalmi vállalatnál az egész üzem alapozva van, már nagyon le van strapáivá- Ez érthetővé lesz előttünk, ha összehasonlitásképen megemlítjük, hogy a Közúti 160 kilométeres vágányhosszán egy kocsi évi teljesítése 44.000 kilométer, míg a Városi 109 kilométeres vonalán csak 34.000 kilométer egy kocsi évi átlagos teljesítése. A vágányhosszhoz arányított kocsikilométer is a Közúti akkora igénybevételéről tesz tanúságot, ami páratlanul áll és szintén bizonyítja, hogy a rablógazdálkodás törvénye szerint a Közúti minél kevesebb és rosszabb fölszerelésből minél több hasznot akar és bir is kipréselni. A vágányhosszhoz arányított kocsikilométer száma ugyanis a Városinál 282.000, a müncheni villamosnál 293.000, a boroszlóinál 344.000, a berlininél 366.000, a bécsinél 383.000, a Közútinál pedig 394-000! Látnivaló tehát, hogy a Közúti üzemével űzött visszaélést csak a bécsi közelítette meg, de ez is még abban az időben, mikor Lueger drákói szigora le nem csapott rá és tisztességet nem kényszerített rá a szerződések szigorú alkalmazásával. Papirosiogok. Szerződéseink ah, nekünk is vannak, de Budapestnek nincs Luegerje és így írott ma- laszt marad, ami a szerződésekben a főváros javára biztosítva van. Lássuk, mi az, amit a
