Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-09-25 / 1. szám
1912. szeptember 25. Közútivá! megkötött szerződés alapján a tör- \ vény erejével bármikor biztosítani lehetne, ha egyesek nem ragaszkodnának a megváltásnak kevésbbé önzetlen gondolatához. Alább rövid szemelvényt fogunk közölni a szerződésekből, hogy mindenki lássa, mint lehetne egy vaskezü városvezetésnek rákényszeríteni a Közútit egy krajcár fővárosi pénz lekötése, vagy odaajándékozása nélkül arra, hogy a Közúti elsőrangú és olcsó közlekedő eszközzé varázsolódjék, s a szerződés 4. §-a értelmében: „1948 december 31-én éjjel 12 órakor a Közúti a vasútüzem célját szolgáló összes ingatlannal együtt teljesen tehermentesen , ingyen és teljesen üzemképes, használható, jó állapotban átmenjen a főváros tulajdonába.“ A 14. §. a szerződés lejártáig közbeeső állapotról azt mondja: „Az engedelemidő tartania alatt köteles a Közúti az összes villamos vasútakat összes ingó és ingatlan fölszerelésükkel együtt üzemképes, jó állapotban és tisztán tartani. Ma a fővárosi tanács a forgalom emelkedése következtében a forgalmi eszközök és egyéb fölszerelések szaporítását szükségesnek tartja, akkor a Közúti a főváros által kívánt forgalmi eszközt és felszerelést köteles záros határidő alatt beszerezni és üzemében alkalmazni. Ha mindezeknek a Közúti nem tenne eleget, jogában ál! a fővárosnak, hogy a Közútit esetenként 5000 korona birsággal büntesse•“ Azt hisszük, hogy ennél világosabban nem biztosította még szerződés az engedelmező hatóság jogát és hogy a Közúti leromlott, tol- dott-foldott, züllött állapota soha be nem következhetett volna, ha a főváros hatósága kellő pártatlansággal és szigorúsággal végzi tisztét. Az is egészen világos, hogy a fővárosi hatóság ma sem háríthatja el magától a Közúti üzleti és üzemi megrendszabályozásának kötelességét azzal, hogy a vasúttársasággal kötött szerződés nem ad neki elég jogot és erőt, a társaság elleni energikus föllépésre. A gyáva főváros. Más itt a hiba, s egészen közönséges indítéka van ama ténynek, hogy a hatóság a szerződés hatalmával fölvértezve is eijátsza a közvélemény előtt a tehetetlenek szerepét és ankét-komédiázásba fojtja a közönség elé- gedetlensgét, gyanúját és fölháborodását. Avagy nem áll-e módjában a fővárosnak, hogy JLueger módjára végre sarkára álljon a kapzsi osztalék-politikát űző Közútival szemben s minden egyes konstatált szerződésszegésnél egy nap tízszer vagy százszor is rój ja Ki rá irgalmatlanul az 5000 koronás bírságokat. Lueger Becsben maga ellenőrizte órával a zsebében a villamost s a bírságolással elérte azt, hogy az ottani vállalat szinte könyörögve kínálta föl Bécs városának a vasútat: az istenért, váltsák meg tőle bármi áron! Bécs igy jutott a vasútjához. És nálunk? Itt a város és a kereskedelmi miniszter vállvetve követ el mindent, hogy a Közúti papírjai, ha valóban rákerül a sor a megváltásra, minél nagyobb terhek átvállalásával menjenek át a főváros tulajdonába... Furcsa dolog ez- A főváros akkor, midőn maga elé tűzi a megváltás tervét, úgy készíti a megoldást elő, hogy a megváltás ténye csak roppant nagy megokolatlan és erkölcstelen áldozathozatallal mehessen végbe. Magyarán: a főváros maga torlaszolja föl mesterségesen a terve elé az akadályokat, hogy minél nehezebben végezhesse el azt, amit egészen köny- nyen megtehetne-.. Beruházás — közpénzből. Megmondjuk, mire célzunk: arra a manipulációra, mely a közelmúltban a Közúti javító munkái körül folyt és fog folyni hir szerint a jövőben is. A Közútinak t. i. az egyetértő főváros és a miniszter megengedi, hogy ez a vállalat a forgalom biztosítására szükséges javítómunkái olyan beruházás címén fölvett kölcsönökből teljesíthesse, amiket megváltás esetén, vagy ha 1948-ig le nem törlesztődnek, a fővárosnak meg kell majd fizetnie összes kamataival és a kölcsönkötés körül szorgoskodó proviziólovagok hallatlan hasznával együtt! A Közútival kötött szerződés 5. §-a világosan és becsületesen megmondja, hogy beruházó, tehát új vonalat építő és fölszerelő munka címén fölszedegetett kölcsönt a régi vonalak üzemképességének helyreállítására fordítani, dúrva visszaélés a főváros anyagi érdekével szemben. Az idézett §. ugyanis a többi közt azt mondja: „A főváros a megváltás, vagy háramlás esetén csak azon részvénytőkét és még le nem törlesztett kötvényeket veszi át, melyek vagy az eredeti szerződésben foglalt vasútra, vagy későbbi beruházások fedezésére engedelmeztettek és melyeknek törlesztési tervét úgy a főváros, mint a kormány jóváhagyta-“ Ezek után nem kell sok kommentár hozzá, hogy minden a főváros érdekét szívén viselő ember véleményt és Ítéletet alkothasson magának a főváros és a kormány alábbi eljárásáról: A kereskedelmi miniszter 1912. március hónap 5-ikén keit rendeletével feljogosította a Közútit arra, hogy beruházások költségének fedezésére 4,595.350 koronát, tartaléktöke szerzésére 8,000-000 korona névértékű új részvényt (a kibocsátás árfolyamnyereségével és 13,118.200 korona névértékű kötvényt bocsásson ki, 4.5 százalékos kamatteher 94 százalékos kurzus mellett. 1912 julius közepén a kereskedelemügyi miniszter ’ az előbbi rendelkezést, bár azt a közúti már áprilisi közgyűlésén elfogadta, úgy módosította, hogy a kurzus ne 94, hanem 91 százalék legyen, vagyis minden száz korona után, mely a Közútit, vagy jogutódát teljes mértékben terhelni fogja, effektive csak 91 korona jusson az elvégzendő munkákra, a többi 9 százalék a proviziólovagok martalékává legyen. Az így előkészített és miniszterileg approbált „beruházás“ 36 milliós terhének akceptálásához a főváros is hozzájárult szeptember 3-án, azon a címen, hogy ezen a pénzen a Közúti kicserélje ócska sínjeit, új kocsikat állítson forgalomba, fejlessze áramtermelő telepét és új vonalakat létesítsen. A „beruházás“ a valóságban javító munkát, az ócska kocsimotorok, kocsik, sinek kicserélését és a forgalomkivánta kocsiszaporitást jelenti. Beruházó munka, új vonal építése és kocsival való ellátása alig szerepel benne, ellenben benne van a Rákóczi-, Thököly-, Zuglói-, Üllői-úti, Kálvin-téri, stb vonalak átépítése, két legyöngült áramfejlesztő telep fölfrissítése. Erre a javítómunkára megy el a beruházás címén engedjélmezett és felvett roppant pénz! Az élelmes Közúti. Hát szabad ilyesminek megtörténni? Hát illetékes helyen nem tudják, hogy reális üzleti elv mellett a Közútinak az egyszer már létesített vonalat a saját rendes üzemi bevétele terhére és nem kölcsönből lenne kötelessége teljesíteni. Ha pedig ezt tenni nem hajlandó és a vonalak fogyatkozása mutatkozni kezd, ott a szerződés 14. szakaszának vizes lepedője, húzzák rá, de az még sem járja, hogy a Közúti a maga tönkrement ócska vonalait közvetve a főváros terhére újítsa meg. A főváros, mely a Közútival szemben oly megfoghatatlanul gavallérosan bánik el, a saját vállalatával, a Városival szemben nem olyan nagylelkű! Annak nem szabad az, ami a Közútinak ! Hja, mert ha a megrendszabályozott Közútinak sem szabadna, akkor nem tudott volna ez a vállalat a hálózatából a mértéktelenül nagy osztalékon fölül még tizennégy millió ára bérházat, húsz millió értékű telket szerezni, akkor nem lenne a vasút törzsvagyonától különszakitott rendkívüli tartaléka immár 52-228.890 korona, (910-ben még csak 42.274.236 korona volt!) és nem merné egy ekkora, kétszáz millió koronát biró vállalat megtenni pirulás nélkül azt, hogy 120 kilométer hosszú és 67 millióra becsült vonalának üzemében elértéktelenedés címén 120.000 koronát Írjon le. Mindez csak Budapest mai re- zsimje mellett lehetséges. Csak ez a rezsim • képes eltűrni, hogy a Közútinak immár húsz milliós bevétele mellett legyen bátorsága a javító munkát is építési tőke terhére, beruházó kölcsönből végeztetni. :Z{B3i2SEB!3B2E£BEB«irB5EB2B2ZEgEEIEE3anKZaBSriSX£E&;ff’.E£a3!Bart FŐVÁROSI HÍRLAP előfizetési árai: egész évre • • • • 16 K fél évre ............. 8 K Ki adóhivatal: VI., Kiss János-utca 4. szám. Telefon: 161—07. sz. IjUafiQBiiSSSSSaSCSaBnBGBBlBBSBBaSSEIiasnBBSHaeBlBaBEDEl Ml KÉSZÜL AZ ÜGYOSZTÁLYOKBAN? A városházán is, csakúgy, mint a színházaknál, vagy az iskolákban, nem a kalendárium szabja meg az új esztendőt, hanem a nyári szünidő elmúlása. Szeptemberben a tisztviselők javarésze visszatér szabadságáról s pihent erővel, fokozott buzgalommal indul meg a városházi munka. A szezon küszöbén alig van kérdés, amely aktuálisabb annál: minő előterjesztéseket, intézkedéseket várhatunk az egyes ügyosztályoktól s mi a legközelebbi jövő munkaprogrammja? Az ügyosztályvezető tanácsosok a következőkben voltak szívesek a kérdésre válaszolni: Antal Gyula tanácsos, a közegészségügyi osztály vezetője: A múlt esztendőben elfogadott kórházi Programm végrehajtása képezi az ügyosztály legfontosabb tennivalóját- E Programm keretén belül folyik az elmebetegkórház építkezése. Az esztendő folyamán minden valószínűség szerint ismét aktuális lesz a halottégetés kérdése, amelyre vonatkozólag a közgyűlés elvi döntést hozott. Most a belügyminisztériumban vannak az akták s valószínű, hogy a belügyminiszter előbb a kultuszkormánynak és az igazságügyminiszté- riumnak a véleményét is ki fogja kérni. Tisztázni kell elsősorban azt, vájjon a fennálló szabályok alapján rendezhető-e a kérdés, vagy pedig törvényes rendelkezésre van-e szükség a halottégetés engedélyezésére. A halottégetéssel kapcsolatban sor kerül a kötelező ravatalozás problémájának megoldására is. Ez a kérdés egy ízben a közgyűlés előtt volt már, de akkor felekezeti momentumok hátráltatták a megoldást. * Buzay Károly tanácsos főjegyző, az elnöki ü,ri,osztály vezetője: Az új állások szervezése az ügyosztály legaktuálisabb munkája. A vízvezetéki igazgatóságnál, számvevőségnél, pénztárnál, elöljáróságnál, a szemétfuvarozási vállalatnál és más városi üzemnél részben új állásokat kell szervezni, részben az eddigi állásokat rendszeresíteni, az összes hivatalnokokat a fővárosi tisztviselők státuszába belevonni. A pénzügyi bizottság az erre vonatkozó tanácsi előterjesztést tudvalevőleg albizottsághoz utasította, amely bizottság eddig csak egy ülést tarthatott. Egy másik fontos munkánk a kezelés decentralizációjának előkészítése- Sürgősen szükséges, hogy minden ügyosztálynak külön kezelőirodája legyen. Néhány ügyosztálynál már a közel jövőben megvalósítjuk ezt a tervet, a többiekben azonban csak az új központi városháza felépítése után. Déri Ferenc dr. tanácsos, a tanügyi ügyosztály vezetője: Az új tanév munkaprogrammjá'nak legkiemelkedőbb pontjai a következők: 1. A népiskolai szakfelügyelet életbeléptetése. A felügyeletet egyelőre 10—15 erre a célra kijelölt szakközeg fogja ellátni, akik az év folyamán lehetőleg többször is meglátogatják az iskolákat s tapasztalataikról úgy az ügyosztálynak, mint a tanfelügyelőségnek jelentést tesz-
