Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-10-02 / 2. szám
I. évfolyam. Budapest, 1912. október hó 2-án 2. szám. lOiimiiiniiiaiiiaiiiDiiiaiiiaiiiaiiiDiiiamoiiiDiimiiiaiiiaimaiiiDiiiaiiiDiiioiiiDiiiDiiiaiiiaiiiaiiiDiiiBiiiDiiic ELŐFIZETÉSI TtRHK: Egész, évre .....................16 K Eé l évre........................... * K Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban.* Várospolitikai és közgazdasági hetilap felelős szerkesztő-. Dacsó Emil. Társ szerkesztő: dl*. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szerdán, esetleg hetenkint többször is. Szerkesztőség és kiadóhivatalt VI., Kis János-utca 4. szám. A KÖZÉRDEK, ez a szőrszálhasogató, kellemetlen smokk, az első közgyűlésen tisztelegni óhajtott a városatyák előtt. Ócska köntösében, kitaposott saruival észrevétlenül belopódzott a tanácskozó terembe és leste az alkalmat, hogy szóhoz juthasson. A hátán batyu volt s a batyuban egészséges levegőt, olcsó lakást és élelmiszereket, virágzó ipart és kereskedelmet, önzetlenséget és hasonló divatját múlt, ósdi ritkaságokat cipelt magával. A Közérdek szerényen megállt a küszöbön és figyelni kezdett. És örömmel állapította meg, hogy jó helyen jár, amikor az elnöklő polgármester megnyitó beszédében arra hívta fel a városatyákat, dolgozzanak a köz érdekében a jövőben is éppen olyan buzgalommal, mint eddig... Következett a gazdag tárgysorozat. Kisajátítás, telekszebályozás, vízcsőfektetcs, csupa kis üzlet, unalmas programmtöltelék. A városatyák zümmögtek, mint a szorgalmas méhecskék, kicserélték egymással a nyáron beszerzett adomáikat és kedélyes társalgást folytattak arról, hogyan töltötték a jól megérdemelt nyári vakációt. A Közérdek mohón figyelt, de nem hallott egy árva szót sem a tanácsi előterjesztések referensének a szavából. Nem értette szegény a dolgot, nem tudta, hogy a városatyák nyugodt emésztését, gondtalan csevegését három dolog zavarhatja meg csupán: a politika, az üzlet és a felekezeti torzsalkodás. Alig, hogy az egyik városatya a rendőrségről szólván, az aktuális politika terére tévedt, vége szakadt a vidám kaszinózásnak, a tétlen közönynek. A bizottsági tagok idegesen fészkelődtek, kipirultak és rekedtre kiabálták magukat. Az egyik a parlamentbe képzelte magát, a másik a csapszékbe. Voltak, akik ennél a tárgynál akarták letenni az első osztályú hazafiság vizsgáját, mások viszont megragadták az alkalmat a kormány helyzetének megszilárdítására. Magyar iparvédelemben kanonokokká hízott királyi tanácsosok, tej-desztillálásban meg- ősziilt közéleti tekintélyek, erőnek erejével szellemesdit akartak játszani. A Közérdek nem tudta magát tovább türtőztetni. Kiáltani akart, de érezte, hogy a hangja gyenge a közgyűlés termében. Elkezdte az öklét rázni, mire lefogták és igazolásra szólították fel. A Közérdek nagy zavarban volt: senkit sem ismert a városatyák közül és őt sem ismerte senki. A Közérdeket megragadták a gallérjánál és kidobták a díszes teremből. Utra- valónak kapott egy jó tanácsot: majd ha hívják, akkor jöjjön! ... /z/Ztf7jYj?0£ A Sárosfiirdö oly mohón nyeli a milliókat, mint az állatkerti fókák a kis halakat. A fókákba diktált halaktól nem a fókák híznak, hanem az örök, akik tíz filléreket szednek az etetés bemutatásáért a közönségtől: a Sárosfürdő iszapjába temetett millióktól szintén nem a fürdő lesz pocakosabb Az állatkerti fókák nem bírják a kiimát és sorra kimúlnak : - ennél a pontnál sántítani kezd a hasonlat, mert fókák jönnek, fókák mennek, a Sárosfürdő ellenben az unokáink unokáit is emlékeztetni fogja a mai városgazdaságra. A múlt héten ismét történt valami a fürdő ügyében: bizottságilag megállapították, hogy a fürdővendégek melyik lábukkal léphetnek az iszapba. Legközelebb a következő döntő lépések várhatók még: szabályrendelet a lepedőhasználatról, a kötelező dögönyözésről, vegyelemzése az iszapnak és a víznek, a fürdőszolgák egyenruhája és szolgálati pragmatikája ... Pedig mennél tovább húzzák-halasztják a kínos ctgyel, annál jífuuan szaporodnak a fölöslegesen kidobott milliók, annál jogosabb lesz a közönség türelmetlen felháborodása. Úgy látszik, addig várnak, amíg a Sárosfürdő dolgából 'tengeri kígyó lesz. Akkor aztán spirituszba dugják és elhelyezik az állatkertben. Vízvezetéki vízért kiállt alázatosan a város uraihoz a külső terület lakossága. De míg a halottaknak jut bőségesen víz a németvölgyi temetőben, addig ^ szomjazó élőknek azt üzeni az európai látókörű podeszta, hogy a város építkezésének csak addig szabad ott nyújtóznia, ameddig p vízvezetéki főcső ér. Ám a városvezetés gondos ságának és előrelátásának palástja lyukasabb és rövidebb annál, semhogy a jogos érdek is beletakarózhatna a jogtalanon kívül. A Sasad- és a Lenke-ut tehát várjon! Mert Bárczy István sokat magasztalt európai szemhatára szerint nem a közművek követik a városfejlesztést, hanem megfordítva. A Fischer-féle ócskavas körül ismét kiújul a megváltó-láz. A beállítása ennek az üzletnek mesteri kézre vall. Az adócsalógánvok sírva vigadnak, el akarják hitetni a világgal, hogy a lelketlen főváros erőszakkal megfosztja őket a vagyonuktól és jövedelmüktől. A főváros pedig kontrázik a játékhoz és bősz erővel követeli az értéktelen lim-lomot. Felvonulnak a szakértők, megbecsülik az elromlott áramtelepet, a végsőkig kihasznált hálózatot, a düledező viskókat. A becslés végén pedig fizetni fog a főváros, amely úgy él a jogával, hogy a kötelezett fél látja ennek a hasznát. Legyünk naivul jóhiszeműek és higyjíik el. hogy a megváltás a községesítési akciónak a javára Írandó. De akkor arra a szerény kérdésünkre szeretnénk választ kapni: miért kellett milliós költséggel saját, külön, uj villamos áramfejlesztő-telepet létesíteni, mikor rendelkezésünkre áll egy kész és jól bevezetett üzem? A megváltás gondolatára mi kényszeritette a fővárost: oly kitűnő a Fischer-telep, vagy oly rossz az épülő villamos-centrálé? A FŐVÁROS PÉNZÜGYI POLITIKÁJA. íi. A községi háztartás ma meg deficitmentes. Hogy azonban a folyton szaporodó kiadások, főleg a személyi kiadások rohamos megnövekedése mellett a pénzügyi egyensúly megmarad-e, az — egészen eltekintve a beruházásoktól, nagyon is kétséges, mert ez azon fordul meg, hogy a bevételek természetes expanziója lépést tartson a kiadások ab- normis növekedésével. De egészen bizonyossá teszi a közeli deficitet a főváros beruházási politikája, amely teljesen fejetlen, kapkodó és pénzügyileg egyenesen kontár. Soha még nagy beruházó kampányt ilyen megfontolatlanul és financiális megalapozás nélkül közhatóság még nem produkált- Az előirányzatok abszolúte nem vehetők komolyan. 1908- október 12-én a tanács 270 millió koronában szabja meg a beruházási szükségletet. Két és fél év múlva, március 22-én ez a szükséglet már 376 millió koronára emelkedik, még pedig nem újonnan felvett létesítmények miatt, hanem főként azért, mert időközben kderűlt, hogy minden beruházásra sokkal több kell, mint ameny- nyire eredetileg gondoltak. És jellemző, hogy az utóbbi összeállításban, „előre nem látottak és különfélék" tétele alatt 37.2 millió van felvéve, amely rengeteg összeg túlnyomó részében onnan ered, hogy az eredeti beruházási szükséglet megállapításánál a kötvényekért befolyó összeget 100%-kal vették fel, lévén akkoriban a számítás alapja 472%-o.s kötvény (mellesleg megjegyezzük, hogy akkoriban pedig a 4%-ra való általános konverzió rég végre volt már hajtva). Tényleg azonban a kibocsájtott és még kibo- csájtandó 4%-os kötvényeken az árfolyamdifferencia legalább 10% — 1911-ben állott így a kalkulus; ma legalább 15% volna az árfolyamveszteség — úgy hogy már e réven is az első beruházási prelimináre 27 milliócs- kával tévedett. Mit szóljunk az ilyen pénzügyi slendriánhoz, mely első csapásra 27 millióval téved egy hihetetlen és meglett pénzembereknek érthetetlen lapsusa folytán? De hát ne gondolja senki sem, hogy a második Programm összege: a 370 millió —• csekély 106 milliós kis ugrás — elegendő lesz. Már eddig is, amikor e 376 milliónak csak alig a felét használtuk fel, ez utóbbi, felemelt előirányzatot már legalább 50 millióval meghaladtuk. Ugyanis nem volt benn ebben a prelimináréban a Városi villamos vasút részvényeiért fizetett 28 millió, a telek és házvéteiért elköltött 8 millió, ez együtt 36 millió és kiderült, hogy az Állatkertre és a fürdőkre előirányzott összesen 13.8 millió a valóságban legalább is kétszer ennyire, mintegy 14 millió koronával többre fog rúgni« Ezenkívül a befektetési piacon beállott nagy devalváció legalább is 5%-kaI nagyobb árfolyamveszteséget eredményez, úgy hogy a még nem emittált mintegy 250 milliónál a kurzusdifefrencia- is még mintegy további 12—13 millió koronát tesz ki s ennyivel növeli a beruházó szükségletet- Már ez az 50 milliós eddig konstatált túlkiadás és ez a 12
