Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1912-10-02 / 2. szám

2

1912 október 2.

millió, 62 millió pluszt jelent a második, felemelt beruházási előirányzattal szemben, úgy hogy szerencsésen eljutottunk 376 millió helyett 433 millióhoz, tehát az eredeti 270 milliónál 166 millióval több a szükséglet akkor, amikor a programmnak csak tele van végrehajtva, vagy kivitel alatt. Tessék most hozzászámítani a villamosvilágítási vállalatoknak eredetileg nem preliminált, de most erélyesen tervbe vett megváltására legalább 20 milliót és aközben bizonyára felmerülő további beruházásokat és „előre nem látottakat“ — a pesti beruházási financjargon ez eredeti specialitását — és akkor nem keli sokáig számolgatnunk, hogy eljussunk az 500 millió koronához. A Közúti vasút levegőben lógó nagy tranzakcióját ezúttal egészen figyelmen kívül hagyjuk. Ez az 500 millióban benn sem foglaltatik.

Már most megdönthetetlen bizonyosság az 500 ‘milliós beruházási szükséglet, melyet kölcsönpénzből fedezünk. Ha még sikerűi is egyáltalán 4%-os kötvénykibocsájtás útján ezt a pénzt előteremteni, az évi kamatszükséglet 20 millió korona, a törlesztés, sorsolás vagy egyéb visszafizetés évente 2%-ot, (— 50 esztendős kötvényeket alapúi véve, aminő a sterlingkölcsön volt —) I2V2 millió korona, ez összesen 32V2 millió korona. Ennyi lesz az az évi összeg, amennyit a beruházásra fordított 500 milliónyi adósságszolgálat igényel majd. Hozzáveendő most még a beruházások fentartásának évi rengeteg költsége. Az iskolákat tanerőkkel kell benépesíteni, a 30 millióval létesített iskolák személyi és dologi kiadásai szaporítják a kiadásokat. Az új kórházak — sok ezer ágygyal — a kórházi kiadásokat, a szociális és jóléti intézmények megteremtése, ezek kiadását szaportíja. A fenti 3272 miliós köcsönszolgá- lattal együtt a beruházások folytán előálló kiadási többlet tehát évente közel 40 millió korona leszEzzel szemben a beruházások tetemes része pénzügyileg inproduktiv, vagyis nem jövedelmez. Nyereséges beruházások a világítási üzem, a villamos részvénybirtok, a bérházak — ez utóbbiak már az adómentesség szempontjából sem hozhatnak többet, mint a kölcsönpénz kamatait és nehány egyéb kisebb üzem. Bárhogyan forgassuk is azonban a dolgot, ceruzával papíron többet, mint legfeljebb 25 millió évi bevételt a beruházásokból kihozni nem lehet. Ennyit is csak a legoptimisztikusabb számítással. Az első prelimináre mindössze 12.3 millió koronára

^xjmßosijiwMp

taksálta a beruházások folytán előálló jövedelmet, mi koncedáljuk a dupláját. Marad J majd tehát évi fedezetlen 15 millió korona, mint a beruházási kampány financiális mérlege!

Pedig az eddigi gazdálkodás után Ítélve, a túllépések, ötletszerű új vállalkozások és hirtelen elhatározott létesítmények még 500 millió koronánál is többet fognak felemészteni, a jövedelmezőség pedig kisebb lesz, úgy hogy a valóságban e kikalkulált 15 millió koronánál is nagyobb lesz az évi deficit. Ha erre azt mondják a mai fővárosi I kormányzat fanatikus hívei, hogy a deficittől még egy nagy város sem ment tönkre, j mert ime Bécsnek is deficites háztartása van, még sem pusztul el; úgy erre vagy azzal felelhetnek, hogy de bizony, az én gyermekeim hátára Bárczy úr ne rakjon adósságot, vagy azt, hogy köszönöm az olyan financpo- litikát, amely számítás nélkül belelovagol a deficitbe. De még ezt sem mondom. Csak arra az egyre kérem a Bárczy-rezsim oszlopait és rajongóit: hagyják már abba annak a finanzsenínek az emlegetését, amely a mai fővárosi gazdálkodást inspirálja.

Ez a gazdálkodás lehet nagyszerű, termékeny, korszakalkotó, mértföldjelző; de egy van, ami nem lehet: nem lehet gazdaságos, financialiter megalapozott, pénzügyileg : helyes- Ez a községi financpolitika olyan, hogy nála a kétszer-kettő vagy három, vagy j öt, de sohasem négy.

És engedelmet kérek: egy 100 milliós ki- \ adással dolgozó város pénzügyi kormány- , zata talán mégsem való oly kezekbe, amely i az összeadásban csekély 2 esztendő alatt 106 milliócskát téved és amely kurzusdifferen- ■ ciáért egy tollvonással 27 milliócskát kény- ! télén levonni. Itt úgy dobálódznak a milliókkal. a tiz milliókkal, mint a footballal és legyünk tisztában a végső eredménynyel: Bárczy István, — aki a sportpályák ünnepélyes felavatásánál oly kecsesen szokta elrúgni a labdát — a községi háztartás egyensúlyát biztos goalként belövi a deficit hajójába. Ennek a spdrtélvezetnek sok milliós belépődíját azonban a polgárságnak kell 1 majd búsásan megfizetnie.

I FŐVÁROSI HÍRLAP

előfizetési árai: egész évre • • • • 16 K

fél évre

............. 8 K

I Kiadóhivatal: VI., Kiss .íános-utca 4. szám.

KIK A SZAKÉRTŐK ?

A F1SCHER-TELEP MEGVÁLTÁSA.

A „Fővárosi Hírlap“ első számában jelezte, hogy a Magyar villamossági r. t. megváltásának dolgában a legközelebbi lépés, a szakértők megnevezése küszöbön áll. Szeptember hónap 18-án volt az első tárgyalás a törvényszéken. A főváros képviseletében Szabó Imre dr. tiszti ügyész jelent meg, a Magyar vilamosságot Stiller Mór dr. ügyvéd képviselte. Stiller az érdemleges tárgyalás megkezdése előtt jegyzőkönyvileg tiltakozott a szakértői becslés ellen s kifejtette, hogy a társaság jogi álláspontja szerint a fővárosnak előbb perelnie kellett volna s csak a per folyamán lett volna joga szakértői becslést kérni. A törvényszék ezzel szemben a szerződésre hivatkozó tiszi ügyésznek adott igazat és felszólította a feleket a szakértők bejelentésére s a szakértőkhöz intézendő kérdések megállapítására. A főváros szakértői:

Hollós József kir. műszaki főtanácsos és Steinhardt Antal műépítész, bizottsági tag.

Hollós, aki a kereskedelmi minisztérium tisztviselője, a villamos berendezés és villamos vezeték szakembere, Steinhardtnak pedig a felülépitményeknek és a teleknek a megbecsüléséhez kell értenie.

A Magyar villamossági r. t. szakértői: Söpkéz Sándor műegyetemi tanár, országgyűlési képviselő, (villamos szakértő) és Hüttl Dezső műegyetemi m. tanár, műépítész.

A törvényszék a maga részéről W i 11- mann Ferenc műegyetemi tanárt delegálta vilamos-szakértőnek, az építész- szakértő személyére nézve még nincs döntés. A hat szakértő közösen választja meg a szakértői bizottság elnökét. Szakértők tehát vannak már, csak azután a sok szakértő között el ne vesszen a főváros érdeke! Egyébiránt soha szeniérmetle- nebbül és türelmetlenebbül nem tülekedtek még a városházán, mint a két szakértői állás körül. Boldog-boldogtalan jelentkezett szakértőnek, mindegyiknek a tarsolyában egész csomó kitűnő ajánló levél volt. Majd elválik, bogy a sok pályázó közül azokat választotta-e ki a főváros, akik a legérdemesebbek erre a ) díszes és százezres pozícióra!

AZ ELSŐ KÖZGYŰLÉS.

Ezen is túlestünk. Szeptember 25-öt mutatott a kalendárium. Nem is vörösen. Közönséges fekete betűkkel. Mintha bizony ez a nap is csak olyan lett volna, mint a másik. Hát úgy is kezdődött, egyhangúan, unalmasan. A nap is, meg a közgyűlés is.

Négy órakor még alig lézengett húsz ember a váci-utcai parlamentben. A házngy, Halász József idegesen nézte a nagy fali órát, de az egyik terembiztos megnyugtatta:

Mennél kevesebben jönnek, annál jobb. Ebben a színházban ez a házirend.

Bárczy direktor nem olyan kapzsi, mint a Beöthy meg a Feld. Nekünk nem kell táblás ház.

Az újságírók karzatán már a tizedik „fleck- ket“ rptta akkor a népszerű G u t h i Imre. Odafordult az egyik szaktársához és fogadni akart arra, hogy legalább száz városatya lesz jelen. A szaktárs fiatal ember, legény ember, igy utasította vissza a fogadást:

Inkább a karzat közönségét kellene reformálni. Mit nékem száz kövér virilista, a közönség karzatán kellene női szépségversenyeket rendezni. Akkor, teljes volna a városatyák létszáma és Vukovári kitűnő vezérünknek is öröme volna végre a közgyűlésből.

Közben szállingózni kezdtek az emberek. Demokraták és sasok, szabad polgárok, ferencvárosiak vegyesen jöttek. A pipázóban rögtön szivarra gyújtottak és megvitatták a haza gondjait. Ezek a gondok nem is voltak olyan veszedelmesek. Az egyik csoportban például műépítészek és épótömesterek állottak, a kezükben „collstok“ volt és arról vitatkoztak, ki a legkövérebb városatya. G e 11 é r i Móron kívül Bruszt Dávidnak és Rácz Dezsőnek is tekintélyes pártja volt. A legkevésbbé súlyosnak egyhangúlag Salamon Jakabot találták a szakértők, a legkurtább bizottsági tag szintén Salamon lett, a leghosszabbnak a neve még ti- tok, mert amikor javában nézték az embereket, hirtelen berregni kezdett az elnök csengője s B ár czy István már a helyzet kulcsával megnyitotta az ülést. A városatyák elhelyezkedtek. (Éhhez értenek!) és buzgón helyeseltek, amikor a polgármester arra kérte őket, hogy a tavalyihoz hasonló buzgalommal munkálkodjanak tovább. Úgy látszik, a tavalyi munka nem^ volt eredménytelen, vagy legalább is nem ártott meg a derék mamelukoknak . . . .

Még egy csomó elnöki bejelentés és kezdődik a nemzeti munka. Schmelhegger tanácsjegyző az előadói székhez megy, megsimogatja a szakállát és egy képviselőházi jegyzőt megszégyenítő gyorsasággal elintéz vagy hét előterjesztést Vita tanácsnok nevéhez fűződik az első vita. A pálinkások keserveit panaszolja. Szegények, reggel öt órakor dolgozni akarnak már, de csak hatkor nyithatják^ a boltot. A ke- resztéiiyszociálista párt (létszám: 1 drb. tag) erősen hegyezi a füleit. Baranszky Gyula nemes felháborodással mondja:

Még sem lehet tűrni, hogy reggel öt órakor, amikor én hazajárok, részeg alakok támolyogjanak ki a snapszputikból!

— Ne járjon olyankor az utcán! — kiáltja feléje a jó erkölcsöknek egyik csősze.

Égy kis derültség, utána hosszú unalom. Sorra elmondják a mondókájukat a tanácsosok és tanácsjegyzők, de az egy Lieber Endre kivételével (ő jegyzi a felszólalásokat) senki sem figyel rájuk. A sok vizcsöfektetési ügy között egész bátran elreferálhatnák a bécsi közüzemnek megváltását, vagy hasonló rosszakat. Sze- j rencsére hamarosan vége szakad az egyhangú- I

Ságnak. A Sasok padjairól feláll Neumann Árpád dr., Andrássy Gyula pirosvérű barátja, megköszörüli a torkát, azután egészen komoly képpel megkérdezi a polgármestert, van-e tudomása arról, hogy Budapesten csendőrök vannak. A polgármester nem felel, csak V a s z i- 1 i e v i t s alpolgármestertől kérdi:

— Igaz ez, Jánoskám?

— Nem tudok róla, — válaszolja Vaszilievits. — En nem találkoztam csendőrrel.

Neumann Árpád tovább kíváncsiskodik:

Hát arról tud-e a polgármester úr, hogy a pesti rendőrök felrándultak Bécsbe?

— Erről sem tudok, de majd megkérdezzük Bod a Dezsőtől; — körülbelül igy intézte el a kérdést az elnök.

A szónok megharagudott, amiért a tanács feje nem hajlandó nyilatkozni s annál mérgesebben támadta Tiszát. Lukácsot, Bodát. a kormánypártot. Egyszeriben belemelegedtek a városatyák a politikába. A Lipótváros oldalán K r i s z h áber Leó, eme kiváló angol szabás?, úgy rázta az öklét, mintha sátoros ünnep volna és „lülefi-et tartana a kezében. A kormánypárt, oszlopa ö, mely ha ledől — nem kell félni, — ott van még Keleme n Adolf, a nyolcadik kerület nyúl-gerinceseinek vitéz közkatonája. Kelemen bátyánk személyes ügyet csinált a Lukács és Tisza dolgából.

— Miért nem trombitál? kérdezte Neumantól. Kelemen hallgasson. Kelemennek tej van a

fején! — kiáltották a Sasok.

— Nem tej az, csak tejszínű lé — toldották meg a szót Neumannék.

Kelemen bácsi még haragosabb és még hangosabb lett. Azt mondta a Neumann beszédére:

— Kijön az ember gyomrából!

— Nem tej az, vágták vissza.

Kelemen tejet izzadott. Látta, hogy magyar