Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-09-25 / 1. szám
2 1912- szeptember 25. rengeteg megnövekedését nem számítva. A rendes szükségletben is a büdzsé évente legalább is 15 millió korona pluszt tüntet fel, mely növekedés túlnyomó része a személyi kiadások roppant nagy szaporodására esik. Legrohamosabb az iskolaügyi kiadások mértéktelen növekedése. Itt manifesztálódik leginkább a főváros teljes pénzügyi gondtalansága. Kultúr-amatőrség, tanügyi fantaszták minden számadás nélküli pazarlása dühöng e részben és segít megásni a főváros pénzügyi konszolidáItságának a sírját. Hihetetlen bőkezűséggel varázsolják elő a földből a szebb- nél-szebb, díszesebbnél-díszesebb iskolapalotákat. Künn, a messze kültelken, drága frizes, íreskó-festéses, majolika és eozin homlokzatú tankastélyok a szegény mezítlábas, felruházandó, éhes gyermekek számára! Az iskolaügyi mánia már egymagában kvalifikálná a főváros vezetőit a pénzügyi gondnokság alá helyezésre. És ne gondoljuk, hogy a fővárosi kultúrsmokkság és nagyzási őrület megelégszik elsőfokú iskolák létesítésével, az elemi oktatás ellátásával. Dehogy! A községi feladatok körét messze túIszárnyaló- lag középfokú és főleg szakirányú iskolák egész nagy sorozatát teremti meg és látja el a főváros, melyekhez magyarán semmi köze se volna. A kommunális kultúr-snobizmus már odáig ment el, hogy egy fővárosi tanítóképzőt akart létesíteni. Csoda, hogy kommunális papnevelő- és orvosi fakultás még nincs. És az állam persze szivesen veszi a főváros balekségét. Oly tanintézeteket, melyek ellátása tulajdonképen állami feladat volna, reásóz vagy legalább is nagylelkűen átengedi a fővárosnak. Ez az elnagyzolt kultúrpolitika pedig pénzügyileg természetesen a leghátrányosabb. A községi tanításban — igen helyesen — legalább tere nyílik az ingyenes oktatásban, úgy hogy a rengeteg kiadásokkal szemben ez ágazat bevételei elenyésző csekélyek. A község iskolapolitikája lesz egyik főokozója a deficitnek. Halljuk a védekező ellenvetést. A főváros szent kötelességet, kultúrmissziót teljesít, a mikor az iskolaügyre áldoz! Helyes! Tessék célszerűen fejleszteni az elemi oktatást, a melyet még valahogy reá lehet sózni a községre. De abszurdum, és sehol a világon nincs meg, hogy a község a kultúrfeladatok ily rengeteg tömegét és súlyát magára vegye, hogy az állami hatáskört és terhet szinte kimondhatatlan gyönyörűséggel a kezei közé kaparintsa, csak azért, mert az iskolaügy a kitűnő Bár- czynak első szerelme, melynek tanácsjegyző és tanácsnok korában áldozott s a melynek kétségtelenül avatott ismerője és munkása. Mit szólna hozzá a pénzügyminiszter, ha például egy nagy koncepciójú kultuszminiszter azzal a pretenzióval lépne fel, hogy egy csapással nagygyá fejleszti közoktatásunkat, tessék hát ötven vagy száz milliót iskolákra kiizzadni? Ugy-e bár a pénzügyminiszter elővenné a ceruzáját és kiszámítaná kollegájának, hogy pénzt, sok pénzt, nagyon sok pénzt erre a célra nem adhat, mert az állam háztartását még az iskolaügy szent célja érdekében sem szabad megingatni. Sajnos, ilyen pénzügyminisztere nincsen Budapest székesfővárosának, pedig a költségvetése már túlszárnyalja egyes Balkánál- lamok büdzséjét. A városházán egyáltalán nincs pénzügyi szakférfiú■ A pénzügyi ügyosztály vezetői jönnek-mennek. A ki tegnap még kulturpolitikus volt, ma hirtelen kincstárnokká lesz. Egyik ügyosztályból a másikba helyezik az erőket és a tisztviselői karból nincs alkalma senkinek sem ezt a legnehezebb szolgálati ágat megtanulni, magát abba beleélni, annak minden rejtett vonatkozását megismerni és elsajátítani. Vaszilievits után jött Body, Body után Festetich, és ez után ismét egy más tanácsnok fog jönni, aki talán sohasem dolgozott a pénzügyi ügyosztályban. A városházán is úgy vélik, hogy a kinek az isten megadta az állást, annak megadja a pénzügyi tudományt is hozzá. Ez a nagy tévedés. És a tévelyedésnek szomorú következménye a fejletlen és felelőtlen pénzügyi gazdálkodás. A községi háztartás pillanatnyi egyensúlyát szerencsés véletlennek köszöni. De miből, milyen véletlenből fogja meríteni a jövőben a főváros azt a többjövedelmet, a mely a rohamosan szaporodó kiadások fedezésére szükséges lesz? Az állam újabb bőkezű ajándékára számítani nem lehet. Erre a külső segítségre nem bazirozhatjuk többé a főváros háztartásának egyensúlyát. A deficitnek el kell jönnie, a számok csalhatatlan ereje bizonyítja ezt. És végképp megrontja a háztartás mérlegét a beruházási akció, mely pénzügyileg teljesen el van kontárkodva. A számbeli illusztrálással nem maradunk adósok. Alant néhány vélemény következik, a főváros vezetőinek egységes véleménye a fővárosi törvény reformjáról. Nem új ötlet újság- hasábokon ankétet rendezni erről a nagyfontosságú kérdésről. .-Budapest ügyeit intéző férfiak luesszé h árig Tó szava több mint tiz éve kéri ezt a kormányhatóságtól. Mindenki belátta a fejlődést akadályozó törvény tarthatatlanságát, maguk a legfőbb illetékesek: a mindenkori kormányok is. A politika azonban a maga átkával elnyomta ezt a problémát is és a belátás nem érvényesülhetett a főváros javára. Most újból történt valami. Miniszteri kijelentéseket hallottunk, hogy az új fővárosi törvény készül. Lehet, hogy a miniszteri kijelentés megbízhatóságának fokmérője az a közöny, melylyel a városházán a bejelentést fogadták. A város érdekét kívántuk szolgálni, amikor az ügyekben döntő vezetőket sok ezer budapesti polgár bizalmának letéteményesét kértük fel, járuljanak ők hozzá az eszmék tisztázásához. Dr. Platthy György, a budai szab ad polgár ok egyik vezetője így körvonalozza pártjának a reformról való álláspontját: Az új fővárosi törvény alapelveire nézve azon programmhoz vagyok kötve, melyet az elsőkerületi szabadpolgári párt vall magának. E szerint a reform három főirányban észközlendő.: először a választói jog kiterjesztése, általános választó jog alapján, másodszor a virilizmiis eltörlése, harmadszor az összeférhetetlenség szigorítása és természetes szabályozása. Ezen kereteken belül minket a főváros önkormányzatának minél nagyobb mértékben való érvényesítése vezet, mihez képest a főpolgármesteri állás eltör- lendő és különösen a vagyoni kérdésekben a fővárosnok nagyobb önállóság biztosítandó. Egyébként a közgyűlés által kiküldött bizottság, illetve albizottság igen részletes és értékes munkálatot készített a fővárosi törvény reformjára vonatkozólag. Ezen tervezetet, azon kivételekkel, amelyekre különvéleményt terjesztettem elő, ma is fentartom. Emlékezetem szerint köztem és az albizottság többsége között ez a lényeges különbség van, hogy a többség Vázsonyi Vilmos intencióit követve, bécsi mintára a törvényhatóságot eg hatalmas községi pártnak kívánja kiszolgáltatni és a reform részleteinél is őt ez a gondolat vezeti. Ez a párturalom nemcsak a törvényhatóságra vonatkoznék, hanem a tanácsra is, mely újabb szervezetet nyerne és abban a közgyűlés által kiküldött bizottsági tagok is helyet foglalnának. Ezt én nem tartom helyesnek, mert féltem az egész közigazgatás, de különösen a tanács tárgyilagosságát; helyesebbnek tartom, ha a pártok kerületenként mérkőznek, mert így a közérdek tisztultabb és a tanács is ke- vésbbé lesz 'befolyásolható pártszempontok által. A tervezet szerint a bizottsági tagok száma leszállíttatnék; ezt én csak bizonyos mértékben osztom, egyébként úgy vagyok meggyőződve, mint Heltai Ferenc is, hogy a mi viszonyaink között ez a leszállítás túlságosan nagy nem lehet. Dr. GUicksthal Sarná, a lipótvárosi bizottsági tagok egyike a törvényreviziót a következőkben kívánja: A fővárosi törvény sürgős revízióját szükségesnek tartom. Elsősorban mérvadó kérdés az, hogy állíttassék össze a törvényhatósági bizottság. A mai választási rendszer teljesen elavult. A virilizmus eltörlendő azon enyhébb formájában is, melyben nálunk statuálva van. Azonban a választójog általánosítását, amint azt a képviselő választási jogosultságot kívánjuk, nem helyeselhetem. A törvényhatóság, túlnyomórészt a főváros gazdasági kérdéseivel foglalkozik és az ily kérdések bizonyos konzervatizmust igényelnek. A választójogot cenzushoz kell fűzni és a választókat hivatalból kell összeírni, nem pedig személyes vagy meghatalmazott útján való jelentkezésre. Mekkora lesz a törvényhatósági közgyűlés, megmaradunk-e a négyszázas létszámnál, vagy kisebbre térünk át, azt teljesen in- diferens kérdésnek tartom. Második fontos kérdés az autonómia• A főváros autonómiája meg van hamisítva. Egyrészt úgy, hogy a kormány főfelügyeleti jogánál fogva nemcsak megsemmisítő hatáskörrel, hanem pozitív rendelkező joggal bír. Ezt feltétlenül eliminálni kell s a kormányhatalmat kizárólag megsemmisítő hatáskörre szorítani. A második institúció, amely belevág a főváros autonómiájába: a közmunkatanács. Talán indokolt volt 1870-ben a közmunka- tanács létesítése, de ma épenséggel nem indokolt annak fentartása. Mert azt nem szabad feltételezni, hogy a közgyűlés nem bírna a megfelelő kvalifikációval a közmunkatanács által végzett teendőkre és hogy nem bírna, ha kell erkölcsi alappal arra, hogy ezen kérdéseket a főváros közönségével intézze. A közmunkatanács intézményének tulajdonítom azon késedelmeket, melyeket a szabályozási tervek létesítése körül tapasztalunk. A reformnak ki kell terjeszkedni arra, hogy a progresszív adóztatás lehetséges legyen. A főpolgármesteri állást teljesen feleslegesnek tartom, mert a főfelügyeleti jogot a kormány gyakorolhatja úgy is, hogy főpolgármester nincs, a fontos liatározmányok hivatalból való felterjesztési kötelezettsége révén. Ahhoz pedig, hogy a közgyűlésen más elnököljön, mint a főváros első tisztviselője, vagy alihoz, hogy egyes városi tisztviselőket más nevezhessen ki, nemcsak hogy nincs szükség egy főpolgármesteri állásra, hanem ez is ellenkezik autonómiájának ír almávalDr. Vázsonyi Vilmos, a Terézváros képviselője egész tömeg jobbnál-jobb eszmét ad az új törvény kodifikátorainak: A fővárosi törvény revízióját már minden kormány megígérte, de a megcsinálására egyiknek se volt ráérkezése. A főváros közgyűlése tudvalevőleg kiküldött egy bizottsá- ! got, hogy az körvonalazza a főváros óhajtá- I sait a revízió körül. Ez a bizottság — szintén ! ismeretes ismét albizottságot delegált. Az j albizottság munkálataival már régebben el- | készült, tervezetük már nyomtatásban is megjelent. A közgyűlés azonban nem jutott I hozzá, mert a munka egyelőre nem a nyilváA FŐVÁROSI TÖRVÉNY REVÍZIÓJA. Városházi vezérek nyilatkozatai.
