Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1912-09-25 / 1. szám

1. évfolyam. Budapest, 1912. szeptember 25. _^X. szám. ELŐFIZETÉSI JtRHK: Egész. évre ....................16 K Fé l évre............................ 8 K Egyes számok kapha­tók. a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő: Dacsó Emil. Társszerk.: dp. Szilágyi Hugó Jí/legjelenik minden szer­dán, esetleg fheten kint többször is. Szerkesztő­ség és kiadóhivatal: VI., Kis János-utca 4. szám. NAGYBUDAPEST szegény pici féreg, amely azért nem tud megnőni, mert csenevész légzőszervein ke­resztül városházi levegőt szív magába. Egészen bizonyos ugyanis, hogy a leve­gőben van a legfőbb hiba. A levegő okozza és nem valami más, hogy a városházá­ból a köztudatba vezető úton egészen külö­nös eltorzuláson mennek keresztül a legegy­szerűbb és legártatlanabb fogalmak. Autonó­mia alatt azt értik az emberek, hogy az ál­lamhatalom ellenőrző munkája néha kelle­metlen lehet, tehát fölösleges. A beruházási Programm nevének hallatára ijedten kap a pesti polgár a ruhájához, mert leruházásra gondol. Felülről azt mondják: jön a szociál­politika. És alulról mélabúsan konstatálják: ismét dús hivatalt kap néhány szociál-smokk. A községesítés mindig megváltást jelent ná­lunk. És felvilágosodottságunk nem engedi, hogy a megváltásnál a bibliai példához ra­gaszkodjunk. Mert Jézus Krisztus a saját vé­rével váltotta meg az emberiséget, a város­házi „Megváltók“ ellenben a pesti e-.ibe; vé­rét használják fel megváltási célokra. Becsü­letes telekpolitika? — a spekulánsok olcsón jutnak köztelkekhez. Modern városszabályo­zás? — a spekulánsok húszszoros áron visz- szasózzák a telkeket a város nyakába. Épül­nek a városi bérházak? - Iksz tanácsos úr komája négyezer korona lakbért húz az ál­lamtól, de négyszáz koronát nem sajnálna a várostól egy hatszobás lakásért. A közleke­dés javításra szorúl? — adunk koncot és adunk cessiót új vonalakra. Nagy az élelmi­szer-uzsora? - magunk is az uzsorások közé állunk. Függő kölcsön, független kölcsön? - a nagybankoknak már megint olcsó pénzre van szükségük. Épül a Sárosfürdő, készül az Artézi fürdő: — a vizük máris elhagyta mil­liókkal a költségelőirányzat medrét. Vagy talán fürödni óhajt a nép? — ott a holdvilág- példája, az is megelégszik az ég tengerével. A közüzemek — köziizelmek s ha végül összeférhetetlenek a városatyák — kibékiti őket a podeszta. A városházán történő dolgokról teljes tá­jékozatlanság uralkodik a közönség körében. Fia elvétve a lapok hasábjain megszólalnak az illetékes tényezők, ezeket a nyilatkozato­kat a tények legtöbbször megcáfolják. A vá­rosházán nincsenek beavatottak és nincsenek csalhatatlanok. A tanácsosok terveznek és a polgármester végez. A legfontosabb ügyeket is meglepetésszerűen, kellő előkészítés nélkül szokták a bizottsági tagok és a közvélemény elé tálalni, innen van az, hogy a köztudat bi­zalmatlan minden városi eredménynyel szem­ben. A köztudat néha helyes nyomokon jár, de igen sokszor túloz. Helyes nyomokon és túlzás nélkül keresni az igazságot: ezt az útat választja a Fővárosi Hírlap. Akinek tetszik az út, szívesen látjuk útitársul! fullánkok, Struiccot ÓH rókát fog tenyészteni az állatkertbeu a nemes főváros tanácsa. A struccról és a ró­káról eszünkbe jut Aesopusnak- egyik leg­szebb állatmeséje. Róka komát az állatok királya kinevezte miniszterelnöknek. Akko­riban álszociálizmus lógott a levegőben és a komának erősen szüksége volt arra, hogy szociális látszattal csalja az állatvilágot. Az ország beteg szívének a közelében kikeres­te a legalkalmatlanabb telket, homok-, pi- ' szók- és sártengerbe fojtotta a méregdrága téglát, azután elnevezte az egészet róka­telepnek és kötéllel fogdosta az állatokat a telep benépesítésére. Az utolsó tégla fején találta és csöndesen kiszenvedett. Az utóda papírt és ceruzát fogott a kezébe és kiszá­mította, hogy a róka-telep fenntartása mil­liókba kerül évente. Gondolt egy nagyot és valahányszor ezután audiencián jelent meg­írnia a beteg szívet kormányozó strucc, mindig nagylelkűen felajánlotta neki a ró­ka-telepet. Még ráadást is Ígért az aján­dékhoz: nem fog beleavatkozni a struccpo­litikába! A struccnak fájt a nagyszerű aján­dék, de minden pénzt megért néki az a tu­dat, hogy enéiiuii ^ t. üt*ui-!<iiPnS/í£ielnök fogja a homokba dugni a fejét . . . így történt — hogy a kispesti Wekerle- telep a súlyos terhekkel együtt rövidesen a főváros nyakába szakad! j A gróf pénzcsoportokat szervez és szállodát épít. A gróf szigetet bérel és kidob téged, ha nem fizetsz három millió korona províziót. A gróf egyik lábával mozit jár ki, a másikkal nyir­kos parcellájába lép s a íerencrendiek temp­lomának a helyébe mulatót sem restel grün- dolni. A katholikus főúr így képzeli el a sze­kularizációt. Hja, ez a fejlődés örök törvé­nye : Széchenyi Istvánnak víziói voltak, élelmes atyafiának már províziói van­nak. Górcsövön keresztül kell vizsgálni a Nagymező-utcá- | ban engedélyezett új mulatónak az ügyét. | Rövid az eset, de tanulságos. L u j z a önagy- , sága úgy találta, hogy Budapest éjjeli vilá­gából nehány színfolt hiányzik még. Nosza, sietve megvette az orfeummal szemközt le­vő telket, amelyre hatalmas tündérpalotát akart varázsolni. A tündérpalota erkölcsi es szellemi nívójával nem lett volna baj, mert ezt a nívót egész múltjával garantálta Lujza ö nagysága. A hely ellenben, beékelve két bérház közé, inkább biztos tűzfészeknek lát­szott, mint tűzbiztos fészeknek. Lujza még­sem csüggedt. Felállította a városi tanácsot és a közmunkatanácsot egymással szem­be, -azután jelt adott a labdarúgó játék megkezdésére. A játék rendkívül idegfeszítö volt. A keserű labdacsot a tanács bevette, a a közmunkások visszavetették. Labdacs­csere után újból a tanács hálójába jutott az engedély, a közmunkások viszont újból visz- szarúgták. Lujza most már megúnta a dol­got és kijárta a kijárónál, hogy a belügy­miniszter fütyülje le a játékot. A kijáró célt ért és a miniszter úgy döntött, hogy a ta­nácsnak van igaza, nem pedig a közmunká­soknak. így kerültek egy gyékényre ők hárman: Mme Lujza, a kijárók és — a ta­nács. A FŐVÁROS PÉNZÜGYI POLITIKÁJA. 1. Beszéljünk hát egyszer arról, ami nincs. Van a fővárosnak szociális politikája, van is­kolapolitikája, van telekpolitkája, van beru­házási programmja, és van kerületi klikkpoli­tikája. I >e kommunális pénzügyi politika el­eddig nem volt és most Budapest renais sance-korában sincsen. Előre megfontolt, a pénzügyi hatásokat mérlegelő, rendszeres és öntudatos pénzügyi gazdálkodás a városhá­zán ismeretlen. Soha nem feszélyezik a fővá­ros árait a pénzügyi tekintetek. Csakis a pénzügyi politika e hiánya mellett alakulha­tott ki nálunk az a fogalom, melyet „fővárosi gazdálkodásának neveznek és amelynek tartalmát a slendriánság, a nemtörődömség, a hozzá nem értés, a pénzügyi balekség adja. Ha nem így volna, nem gyökeredzhetett volna meg a közvéleményben a fővárossal kapcsolatban olyasféle köztudat, mely egy kézlegyintessei tér napirendre a fővárosi íi- nanciák kusza ziláltsága fölött és a mely a lapok fővárosi hírrovatában a „Hogyan gaz­dálkodnak a városházán?“ közleményekből merít bőségesen tápot. Ez a köztudat nem csal. És bár a perrend szabályai szerint a köztudomás maga is bizonyítási eszköz és így nem szorúl bizonyításra, mégis igazolni próbáljuk ennek a köztudatnak a helyességét és indokoltságát. A főváros mai kormányzatának hívei utalnak a községi háztartás rendezett vol­tára. Arra, hogy a főváros zárszámadásai két év óta felesleget mutatnak, így tehát a defi­citet el tudtuk hárítani. A tény maga igaz. De­ficit pillanatnyilag és tegyük hozzá: egyelőre nincsen. De tessék mindjárt hozzátenni, hogy a deficitmentesség egy szerencsés véletlen­nek, nem pedig a szerves fejlődésnek és a fő­város okszerű pénzügyi gazdálkodásának az eredménye. A koalíciós kormány — nyilván kortesszempontokból — nagyon bőkezűen bánt el a székesfővárossal. A főváros fejlődé­séről szóló törvényben olyan ajándékokkal halmozta el Budapestet, amely a község ház­tartását az akkor már rémes közelségben fe­nyegető deficit örvényéből visszarántotta. Azonkívül pedig három év előtt éppen a de­ficit elől való menekvés céljából a községi pótadókat teljes 8%-kal felemelte. Az adósróf csavarásában kommunális fináncpolitikusa­ink is mestereknek bizonyultak. Ez egyetlen tekintetben tényleg van financiális érzékük. Adót emelni, azt tudnak. Ámde a községi háztartás e pillanatnyi egyensúlya egyáltalán nincs biztosítva a jö­vőre nézve. Egyelőre eltekintünk a beruhá­zásoktól és csak a rendes szükségletet tart­juk szem előtt, az adósság, kamatszolgálat

Next

/
Oldalképek
Tartalom