Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-07-07 / 27-28. szám

1938 július 7. Budai Napid 3 iiiiimiiiiiiHiiiinnmiHimHuii A LEGKELLEMESEBB UZSONNÁZÓHELY A & & á cukrászda BUDAI FIÓKJA I., Fery Oszkár u. 52. 8aaaaBaaaasaaiiBissaaisaBBaaaasaaMiim 116i m TRÉFÁS JÖVENDÖLÉS 1848 JÚLIU­SÁRA 1848 nyarán 'már tudta a magyar nemzet, hogy önerejére Van utalva. Tudta, hogy észak, dél, kelet és nyugat felöl feltámadtak ellenségei, hogy eltiporják a szabadságot, amelyet alighogy sikerült megszerezni. Lázas izgalommal, rendkívüli erőfeszítéssel készülődött a magyarság az önvédelmi harcra. Folyt a toborzás országszerte, Kossuth Lajos láingszavára tömegesen tódult a nép a felállítandó honvédségbe, akik pedig otthonmaradtak, pénzü­ket, ékszereiket, megmozgatható vagyonukat vit­ték a haza oltárára, hogy megteremtsék az arany­alapot a magyar nemzeti bankjegyek számára, melyet Kossuth mint pénzügyminiszter állított fel. De volt humora is ezeknek az időknek. A hu­mor a magyar nép kiirthatatlan tulajdonsága. Jókai „Életképek" című lapjában igyekszik a humor aranyszálaival vigasztalni az embereket. Július 2-d számában az Életképek tréfás prognó­zist ad: ebből megérthetjük, bérezhetjük a 48-as forró nyár hangulatát A július hónapra szóló .jövendőmondás” a következőket közli: „Jellachich kinevezi magát Dalai lámának s kihirdeti, hogy ezentúl minden templomi arany és ezüst az ő tiszeletére fog szolgálni. Egész nap iszonyú melegség uralkodik. A legyek kiálihatatlanok. Az ember sehogy sem alhatik. Pestén kilencz órán túl senkinek nem sza­bad az utczán megjelenni. E végett a harangok félreveretnek, a czél ökéletesen eléretik. A ha­rangszóra mindenki fülére húzza dunnáját és lionn marad. X. asszonyság meghallja: hogy Karlovitzot éhséggel akarják bevenni s attólfogva nem ád enni cselédjeinek, ök is segítenek bevenni Kar- lovitzot. Oroszországból a cholera közelget; vannak, kik azt hiszik, hogy egy kis camphor segít rajta. Akad fiatal ember, ki egész Oroszország ellen is hiszi: hogy van orvosság a patikában. Három coinmunista kártyán összevész s egy republicanus felpofozza az inasát. Kisül, hogy Radetzky már két hónap óta nem él, csak a nevével ijesztegetik a világot, mint hajdan Solimánéval Szigethvárnál. Harminczezer asszonyság petitióval járni a min istéri um és az országgyűlés elé: miszerint a háborúba menetel terhe az ötven éven túl­lévő férjekre is kiterjesztessék. Égy pesti nevelőintézet tulajdonosnéja ti­zenkét leányát felajánlja a mozgó nemzetőrség­be markotányo snőknek. A felső vármegyékből iszonyú csapat tótság tódul alá kaszákkal felfegyverkezve az Alföldre. Kaszálni. De csak füvet kaszálni. Budáról ellopják a posztómagazint. E tárgy komolyan rosszaltatik. Nagy puffogást hallunk. Egyszer csak hátra nézünk s akkor látjuk, hogy minket ütnek. Magyar újságok egy nagy ütközetről fog­nak tárogatni ,mellyben Zentánál a magyarok megverték a szerbeket, elesett 40.000 szerb és 20 ágyú, magyar vagy tizenöt ember és egy trombitás. A szerb újságok pedig azt. fogják írni, hogy 20.000 magyar esett el, szerb csak kilencz, a tizedik egy paripa. A zentaiak az üt­közetről nem fognak tudni semmit. Az insurrectió rendezése az agarásztársulat nagy ünnepélye miatt elmarad.** MAGYAR HISZEKEGY 1848-BAN Közli az Életképek a republikánus Hiszek­egyet is. A magyarság akkor már közitársasági volt. Szól ez az imádság a következőképem: „Hiszek egy magyarok Istenében, minden­ható Atyában, kunoknak és székelyeknek te­remtőjében. Hiszek egy magyar szabadságban, ő egy­szülött fiában, minden uraknak urában, ki fo- gantaték kiomlott szent vérből, született Rá­kóczi kardjától, szenvedő Ausztriának alatta, megfeszítteték és meghala és eltemetteték a vérpadon. Szállá alá a szegény nép közé, már­cius 15-ikén fellámada, felmenő Becsbe, üle a császár fejére, onnan lészen eljövendő ítélni radicálokat és pecsovicsokat. Hiszek szent népszellemben, hiszek egy kö­zönséges európai respublicát, nemzetek közti egyességet, háborúknak elmúlását, régi hírünk feltámadását s Magyarország örök életét. Ámen.** Mielőtt kelengyéjét beszerezné kérjük, látogassa meg a rövid idő ailaitt nép­szerűvé vált Finom Holmik Bolifál V., Rudolf tér 4/b. (Pozsonyi útnál), hol a leg­kényesebb igényeket kielégítő minden egyéb szükségletét is, úgymint porcelláin1, étkészletek, ezüst- és kinaezüst evőeszközök, ezüsttárgyak, valódi . csipkék, szőrmék, szőnyegek, bőráruk stb, új és alig használt állapotban alkalmi áron beszerezheti. TELEFON: 325-100 ( BRANDSTETTER . .„----.„.„.g _ Ferenc és tsa _ lakberendezó-múhelye li. Margit rakpart 20 Telefon: 158 128 Eredményes, lelkes munkát végez a Rózsadomb és Vidéke Egyesület A Rózsadomb cs Vidéke Egyesület a Lukács- fürdő különhelyiségében tartotta meg választmá­nyi ülését Harrer Ferenc nyug. alpolgármester, felsőházi tag elnöklésével, vitéz József Ferenc dr. kir. herceg jelenlétében. Nádas Béla dr. ügyész- főtitkár jelentésében meleg hangon emléke­zett meg az egyesület halottjáról, Leister Ferenc tiszteletbeli tagról és Viraág Béla, a< Budai Napló alapító főszerkesztője, „Buda szerelmese” síremlékének leleplezési ünnepségéről. Beszámolt arról, hogy az Egyesület felvette az összeköttetést a Hollós Mátyás Társasággal, hogy együttes erővel valósítsanak meg egy régi szép tervet: GUI Baba sírja mellett mecset és mohamedán otthon létesítését. Az ügy nagyon lassan halad előre, de azért megvan a remény, hogy összegyűl a szükséges költség. A| főváros áldozatkészségéből két igen szép szoborművet kapott a Rózsadomb. Az egyiket a Margit utcai kisparkban, az úgynevezett Rózsa­kertben állították fel. Ez Beck. Ö Fülöp szobrász­művész alkotása: a „Tavasz". Szökőkút fiatal leányalakkal. Haraszti kőből készült. A másik, az „Anyai szeretet” szobra a Vérhalom térié került, botfai Hűvös László pompás alkotása, ruskicai márványból készült köalapzaton. A választmány lelkesedéssel vette tudomásul úgy ezeket a bejelentéseket, mint azokat, amelyek a megindult út- és csatornaépítésekre, a Zárda utcai óvodára vonatkoznak. Sürgette a választ­mány az autóbuszjáratok rendszeresítését és köz­vetlen kocsikat a Margitszigetre. Lépéseket tesz a MF77?-nél helyi átkelési járatok beállítására Buda- Császárfiirdő, Széntendre-Mairgíthidi HÉV állo­más és a Margitsziget alsó és felsó állomása kö­zött. Majd magáévá tette atmási Balogh Lóránt és Lengyel Endre dr, alelnökök több közérdekű rózsadombi probléma sürgős megoldását célzó indítványát. Végül megejtették a tagfelvételt. Uj tagok lettek: Bakonyi Kálmán bizt. int. vezér­titkár, Földes József kereskedő, Gyulányi Jenö nyug. őrnagy özv. dr. Herz Rezsőné villatulajdo­nos, Láng Károly állatorvos, Magyar Lajos gyá­ros, Simká Zsigmond rt. igazgató, dr. Sumárdi József földbirtokos és Vas Lajos rt. igazgató. A választmányi ülést előadóülés követte, amelyen vitéz dr. Ferenc József királyi herceg, az Egyesület fővédnöke is megjelent. Kadic Ottokár dr. egyetemi tanár, főgeológus, a Magyar Bar­langkutató Társulat ügyvezető elnöke tartott ma­gas színvonalú előadást „A Rózsadomb és kör­nyéke barlangjainak ismertetése, jelentősége és feltárása” címen. A mindvégig feszült figyelem­mel hallgatott tanulságos előadás után a választ­mány elhatározta, hogy az Egyesület a Barlang­kutató Társasággal együttesen indít mozgalmat a Rózsadomb és környéke barlangjainak feltárása érdekében. Az előadást társasvacsora követte a Tarján vendéglő terraszán. AZ ÚJJÁVARÁZSOLT SPQLARICH-ZOLDFA ÉTTEREM - SÖRÖZŐBEN I. KRISZTINA TÉR 9 Szombathelyi Balázs Kálmán cig ányzenekara muzsikál A régi jó SPOLAR1CH konyha 1 Ida: Budai UátumbéU íföendi A budai nyár ezelőtt ötven esztendővel (szeb­ben szólva „félszáz esztendővel”, mégszebben „egy félszázada”) sem szebb, sem budai,bb, sem „láng- sugarúbb” nem volt (igy ama heves poéta, Petőfi irta a nyár örökéletü jelzőjét) mint ma, ám ma szebbnek és budaiaibbnak látszik a szóbanlévö, örökre elmúlt budai nyár. És ez a fontos. A nyá­jas olvasó bizonyára igazat ad a vén, tehát 'bölcs Effendinek, hogy többet ér az illúzió, miint a va­lóság. Effendi ugyanis szörnyen utálkozik a való­ságtól, mely ma főleg és elsősorban holmi idegen­ből ideszalajtott utópiák kótyagositó, ám egyedül üdvözítőnek cégérezett maszlagjaként árultatik. Effendi őszintén utálja a paramcsurailmi utópiát, ecélból önmaga álmodik a maga használatára utópiát, elérhetetlent, régit, visszahozhatatlant, ir­reálisát. Ez laz utópia az, a mi ivóit, ami nincs, vaigyis a régi Buda, azaz önmaga egykori halha­tatlan Másik Énje, Alter Ego-ja, Doppelgämger-je, vagyis a Budai Kisfiú. Nos, a Vén Effendi állandóan önmagával dis- kurál, ami sokkal jelesebb társasáig, mintha kor­szaka uborkafára fölkapott jövő-menő, emelkedő- bukó, illetőleg jött-ment apró nagyjaival állana szóba. Effendi e célból látni óhajtja a régi házat és annak régi udvarán a vén* diófát, diófa alatt az alacsony, lapos, kerek gyerekfürdetö kádat, melyben egy pöttöm kis budai fickó, ö maga locs- poosol. A langyos viz'be falevelek hullanak és olyan gyönyörű, táncoló, aranyszínű karikák: na­pocska csinálja ezeket, átsüt a vén diófa levelei résein. Napocska bizonyára azért van, hogy a fiúcska hátára süssön, továbbá azért is, hogy ara­nyos karikákat hullasson a kád langyos vizébe, karikákat, melyek után a fiúcska kapkod. Nos, ez a kád volt a fiúcska számára a budai „strand”. A fiúcska számára volt a kertben egy igen szép, hűvös sarok, melybe jó 'apukája egy szekérderék homokot öntetett. E homok volt a Homokvár. Itt strandolt a fciskiú, mert e boldog és egyszerű korszak még nem vágatta ki a Margit­sziget fáit, hogy helyükbe pucér nimfák köröm- pirositós tanyahelyét tegye. Kiki a maga budai háza udvarán strandolt egy rézpántos fadézsában. Budai öröm volt e korunkban a kirándulás a Budai Lövészházba. Ez 1890-ben már új helyén, a Marczibányi réten volt. Az apukák dróton hú­zott tárcsás nyulra lövöldöztek, majd sert -ittak. Az anyukák tejszínes kávét ittak és hozzá k-ugl- hupfnit ettek, a leánykák jegeskávét szörpöltek. A kisfiúnak illedelmesen ott kellett ülnie, retten­tően únta magát, elrontotta a gyomrát az össze­vissza evett ser, fagylalt, ostya, sóskifli és vajas­kenyér okán. Más nyári öröm volt a kirándulás a budai Rózsadombra, hol is Terka néninek majorja volt. Ez igen fárasztó kirándulás volt a majoros rázós szekerén. Ám itt lehetett kecskét, bocit, lovacskát kakast, malacot látni. Lehetett cseresznyét szedni a fáról és betegre enni magát az embernek a ribizkétől. Ma a régi major helyére ragyogó villa­sor épült. Eltűnt a major, az egykori szötlöprés- ház, nem boci bőg, hanem autóbusz. Kirándulás volt a régi CsászárfürdÖ is, sőt nagyvilágiság is. A rokon bácsik, valamint nénik podagrájokkal idejöttek, e budai hévvízre. A kisfiú jól emlékezik az öreg katonabácsira, az öreg ro­konra, aki ott iilt a Császárfürdő udvarán, pár­nába szijjazott lábát zsámolyán nyugtatta, Tóni néni fehér harisnyát kötött, Mili néni csipkét hor­golt, Terka néni harisnyát stoppolt, a katona- banda az „Ördög pirulái” nagy galoppját recseg­tette (szerzé Monsieur Pianquefte), az óriási pla- tánusfák alatt serillatú volt a világ és a fürdő- udvarban találkozót adott a régi, boldog Gömör, Zemplén, Nyitra, Turóc, Árva és a Szepesség minden úri atyjafia. Pepitanadrágos, négyszegle­tes monoklis, fehér kamásnís és szürke cilinderes gavallérok tették az udvart a kisasszonyok-nck, szigorú nagynénik árgusszemű gardedámsága alatt. Tánc csak az Annabál napján volt. Ismeret­len volt a szemöldök kitépése, az ajak és a köröm veresre kendőzése, a szép fehér alsószoknya -bo­kán alul ért, jó, meleg, ujjas, nyakas zubbony- kát viseltek a kisasszonyok, a gavallérok konflison és gum-mirádliso-n jártak, flört helyett a kompli- mentum járta. Viszont a kisasszonyoknak jó pár száz hold és jó pár tízezer forint volt a móring­juk és mind férjhez mentek, ami mégis csak töb­bet ért, mint a mai krajcáros rúzs, aminek e bol­dog időkben „bécsi rongy” volt a neve. Budai nyári öröm volt a „Piros bugyelláris”, a „Falu rossza”, a „Dunanan Apó”, az „Angot Asszony Lánya” és a többi kedves, régi népszín­mű és operett megtekintése a Nyári Színkörben. A földszint „padlója” földes volt és az omnibusz kocsisának tülke és a Krisztina plébánia harang­ja behallatszott a nézőtérre. Kreesányi papa fehér hajával olyan volt, mint egy francia márki és a boldog Buda erdei mügével (ez a Waldmeister magyar neve) illatosított eperbólét ivott a Politi­kus Greizlernél e korunkban, melyben a Poltikus Greizler még csak korcsma volt, a Csáky Alhin, Bánffy Dezső és . Lónyay • Menyhért politikája azonban bizony európai és magyar politika volt, nem szatócspolitika. Budai nyári öröm volt a kirándulás a Római Fürdőbe, a platánfáktól beárnyékolt tóhoz, a Mar­gitszigetre, a városligeti Pávaszi-getre, a Város­majorba és — lóvasuton a Zugligetbe. Szép volt a hajókázás Budafokra, melyet akkor Promontor néven neveztek ae órómai Promunitorium név után, ami „Élőerőd” értelmű. Budai nyári öröm volt • a fagylaltos tatián csengös talyigájának megjelenése és budai öröm volt a befőzés korszaka, e nyári korszak, mely bői az „Uborkaszezon” név keletkezett. Nyári szenzáció volt a fiumei cápa és a nyár a „Siófokon elcsattant első nyári pofontól” kez­dődött. Az egykori lapok erről híven beszámoltak. Ez jelentette a nyár kezdetét. A lapok szerkesztői lázas türelmetlenséggel várták az „első siófoki pofon”-ról szóló hirt. (.„Siófoki levelezőnk közli: elcsattant az első nyári pofon!” Minden elmúlt és semmiség. Bölcs Effendi a budai strandon elmélkedik és homlokát ráncolja a pucér nimfák fölött. Effendi bölcs, mert vén s erkölcsös, mert bölcs, azaz vén. „A tatpca tépni tiioa" Törvény- és rendelettisztelő ember vagyok: szigorúan ragaszkodom a hatósági előírások­hoz. Nem megyek ál a kocsíúton, amíg a köz­lekedési rendőr, vagy a lámpa „tilos”-at mu­tat ,csak „merőlegesen kelek át” egyik oldal­ról a másikra stb. Ez a ragaszkodásom a parancsokhoz, kel­lemetlen helyzetbe sodort nemrégiben. Nagy társasággal az újpesti Népszigeten töltöttük a vasárnapot és elhatároztuk, hogy villamos helyett a helyihajón utazunk haza. A szák állomáson már vagy háromszázan szorongtak, várva a hajónak nevezett dióhéjra. Kénytele­nek voltunk sorbaállni és várni. Várni. A vá­rakozás unalmát némileg feledtették a MFTR címére adresszátt kifakadások, amelyekkel a másfélóra óta várakozó tömeg kifejezésre juttatta véleményét a ritkán közlekedő, szák vizialkalmatossag fölött. A kijakadások özö­ne nem akart elapadni, elapadt ellenben az én türelmem, amivel ezeket a panaszokat hall­gattam és más időtöltés után néztem: a pla­kátokat, felírásokat olvasgattam. Egyszerre, — legnagyobb, megdöbbené­semre, — a következő felírás tűnt a szemem­be: „A hajó kikötése előtt a talp­ra lépni t ilo s.” Mondom, rendelettisztelo ember vagyok és bizony komoly leikiismerel- furdalást éreztem, hogy másfélóra hosszat, a hatósági tilalom ellenére, a talpamon mer­tem állni. No, de gondolván, kedvesebb egy megtért bűnös, mint száz igaz ember, sietve tábujjhegyre altiam. Nem értettem ugyan, miért nem szabad a talpra lépni, holott Petőfi is talpra hívta a magyart, de hiszen ennek eldöntése nem én rám tartozik. A rendelet: rendelet és én alkalmazkodom hozzá. A láb- ujjhegyen állás nem volt valami kellemes mu­latság, hamar elfáradtam és azon törtem a fejemet, hogyan oldjam meg a problémát, úgy, hogy talpra ne lépjek. A tömeg azon­ban, úgy látszik, már nagyobb rui.nnal ren­delkezett ezirányban, mert a közelállók a leg­nagyobb lelkinyugalommal telheíyczkedtek tyúkszemeimen s onnan csak újabb másfel óra múlva távoztak, mikor végre sikerült he­lyet kapnunk egyik játékhajon. Összetört lábakkal, elkeseredett hangu­latban érdeklődtem meg a tengeri medvének álcázott hajóskapitánytól, miért nem szabad a hajó kikötése előtt a talpra lépni. A bagót egyik szájaszögletéböl ügyesen a másikba kormányozva, vigyorogva világosított fel, hogy a hajóhidra vezető áeszkupailót neve- . zik magyarul talpnak. Kiderült tehát, hogy nem tilos az embernek a saját talpára lépni, de nem tilos a feje tetejére sem állni, amit ki is használ a jó pesti publikum, mert minden­ki a feje tetejére állt, aki a weekená-helyék­ről helyihajóval utazik haza. A 25 éves Horváth Géza CIPŐ &zlei megnagyobbítva és modernizálva áll a budai közönség rendelkezésére. — II., Csalogány utca 50. Telefon : 367--370. Hatvanezer pengős por a főváros 'ellen — felhőszakadás miatt Néhány héttel ezelőtt hatalmas vihar vonult el a főváros fölött, mely főként a III. kerületi hegyvidé­ken tombolt nagy erővel. A hegyekről leáramló viz- zuhatag a Bécsi út környékének arra a részére zúdult, amely a városi kislakások és a Margit kórház, között terül el. A téglagyár mélyebben fekvő végét egészen elöntötte az ár és annyira alámosta a munkáslakáso­kat, hogy azok egy része lakhatatlanná vált. Úgy a gyár, mint a környék lakossága már rég- ót^ kérte a fővárostól a Bécsi út mentén elhúzódó két árok és a Vörösvári üt csatornázását. Amig itt a csatornák el nem készülnek, a hegyekről lefolyó viz állandóan veszélyezteti a környéket. A téglagyár a legutóbbi felhőszakadás által okozott súlyos károkért a fővárost okolja. A kár szerinte 60.000 pengő és ennek megtérítése iránt keresetet indított a főváros ellen. A pör kimenetelét nagy érdeklődéssel várják az óbudaiak. Bárhogyan is végződjék azonban, remélik, hogy ez a pör rátereli az illetékes tényezők figyelmét az óbudai csatornázás hiányaira. lakásba praktikus vasbutorokat! Készíti: Hutter és SchrantzR.T. V., Vimos császár-ut 63. Telefon .122—918. Mintalap ingyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom