Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-01-27 / 4. szám
36. évfolyam Budaoest. 1938. ianuár 9*7 4. szám VÁROSPOLITIKÁI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VJRAÁG BÉLA SZERKESZTI : SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I. KRÍSZTINA-KÖRUT l!3/b. T.: 150*296 ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. LIPPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN $zawítú$' is — STíO^válús Január végére befejeződik a főváros szanálása, eltűnik a költségvetésből a tízmilliós hiány. Nagy dolog ez. szinte művészet: előteremteni tíz olyan milliót, amely nincs, méghozzá- fájdalom és keserűség nélkül. Csendben, szinte észrevétlenül folyik ez a második számú szanálás, dicsőségére a főváros vezetőségének és az önkormányzatnak, amely megmutatta ez úttal is, mire képes a főváros közönségének csorbítatlan ereje. Az elsőszámú szanálást annakidején az ön- kormányzat kikapcsolásával, sőt annak ellenére: akartán végrehajtani. Kivételes törvényt hozlak, kivételes hatalmú főpolgármestert ültettek a főváros élére, a vége pedig... Nos, a vége az lett, hogy mégiscsak győzedelmeskedett az autonómia ereje, addig azonban sok küzdelemnek kellett lefolynia, aminek nyomán a tiszt- liselői kar és intézmények egész sora kimondhatatlan szenvedéseken esett át. Tönkrement egzisztenciák, megnyomorított családok jelezték ennek a főváros ellen indított harcnak felvonulási újait, melyeknek kétoldalút elmaradt alkotások, legyilkolt tervek tetemei borították. Nem divatos az önkormányzat emlegetése. A korszellem nem kedvez ősi hagyományoknak, így a magyar szellemiség ezer éven át legerősebb oszlopának, az önkormányzati szabadságnak sem. A régebbi és a mostani szanálás példája előtt mégse hányhatjuk le szemünket, vem haladhatunk el mellette anélkül, hogy lelkes örömmel ne mutassunk rá arra a lelki elégtételre, amelyet, a főváros polgárságának önrendelkezési szabadsága kapott ezzel a második számú vértelen és könnynélküli szanálással. A taxi á&totyíUábatt A budapesti taxiról nemrégen írtunk néhány sort, abból az alkalomból, hogy a taxi- vállalatok kihasználva azt a konjunktúrát, amelyet az idei várható idegenforgalom jelent számukra, hirtelen merészséggel, rajtaütésszerűen drágítani akarják a tarifát. Azóta a „szürke" vállalat nagy díszfelvonulást rendezett Budapest- utcáin, felsorakoztatott 30 — harminc! — új kocsit, amelyeken az volt az egyetlen újdonság, hogy a drágítást minden jóváhagyást megelőzve, máris végrehajtották, amikor úgy szabták meg ezeknek az új kocsiknak a tarifáját, hogy kinevezték azokat „nagykocsiknak”. Már t. i. ami a kocsik árszabását illeti. Emlékszünk még azokra az elkeseredett harcokra, amelyek annakidején, amikor a főváros szétosztotta a taxirendszámokat, a koncessziókért folytak. Minden egyes rendszám engedélyezéséért ádáz tusák voltak: most pedig nemes egyszerűséggel közzéteszi a vállalat, hogy az új kocsik létszámon felüliek, ahány új kocsit forgalomba helyez a vállalat, annyival szaporodik a budapesti taxi-park. Mi ez? — kérdezi meglepetve a közönség. Ki engedélyezte és mikor ezt a létszámemelést? És ha engedélyezték, miért nem kapták az új rendszámokat kisemberek, akiknek egzisztenciát jelentene eyy-eyy taxirendszám, miért a nagyvállalat, amely ilyen puccsszerű módon akar terjeszkedni és úgyszólván kizárólagos monopóliumhoz jutni Budapest utcáin? Kérdések ezek, melyekre — hisszük — Bornemisza Géza közlekedési és iparügyi miniszter adja majd meg a feleletet. Egyelőre még a taxidrágítást sem hagyta jóvá a miniszter és reméljük, hogy erre nem. is kerül sor. Fel kell hívnunk azonban a figyelmet mindazokra a dolgokra is, amelyek a taxi árnyékában húzódnak meg, felhasználva ezt arra, hogy annak homályában észrevétlenül folytathassák nem is egészen kisded játékaikat a közönség türelmével. A BIBICTELEP A Horthy Miklós-híd közelebb hozta a pesti oldalhoz a Lágymányost és Kelenföldet, szárnyat adott a reménységnek, hogy ez a hatalmas. szűz terület végre bekapcsolódik a világvárosi fejlődésbe, és az építkezési kedv fellendülésével mérföldes ütemben új, gyönyörű vársrész nő ki ict a földből, -Nagy-Budapest méltó kiegészítéséül. Az illetékes tényezők és a közönség élénk érdeklődése mindenben igazolja ezt a reménységet — a jövőre vonatkozóan. Van azonban ennek a területnek múltja is. Olyan m altja, amely helyet kér magának az Volt azonban egy letelepülés, amely kezdettől fogva magasabb célokat tűzött maga elé és az állandóság jellegével ragadta kezébe az ásót és a kapát. Ez teremtette meg a mai Bi- bictelepet. A Bibictelep ma már átment a köztudatba. Elevenen él túl a Kelenföldön is, hatóságok vésznek róla tudomást, sűrűn szerepel Livatalos beadványokban és újságcikkekben egyaránt. Kivívta a jogot magának az élethez, a fejlődéshez, hogy helye legyen nemcsak a nap alatt, hanem ott is, ahol van: a Kelenföldön, a Horthy Miklós út, Fehérvári út, Ercsi és Andor utcák között, le Albertfalváig. Valamikor nagy pusztaság terült itt el. A térképrajzolóknak nem akadt sok dolguk, hiszen csak annyit kellett megjelölniük, hogy: rét, legelő. Ezen a legelőn kötött ki 1926 őszén egy lelkes kis társaság, azzal a szent elhatározással, hogy beépíti és benépesíti. Az első teA Bibic-telep jövendő sorsán féltő aggodalommal csügg a Kelenföldi Gazdasági és Közművelődési Egyesület, amelynek élén a következők állanak: tiszteletbeli elnökök Becsey Antal, Duday Alajos elöljáró, Dorner Gyula miniszteri tanácsos, Mikola Géza ny. postaigazgató és Petracsek Lajos orszgy. képviselő. Elnök Szikaly János kormfőt., ügyvezető elnök Bánhelyi Ferenc székesfővárosi tanár, társelnökök Szántay István törv. hat. biz. tag., a kelenföldi állomás főnöke, Izsépy Béla tanár, Vályi Alajos föv. biz. tag, ügyvéd, alelnökök Csányi Antal pénzügyi titkár, Ravasz Ferenc elkövetkező fejlődésben. Amikor az új híd még csak álom volt, amikor erre. a vidékre még valósággal expedíciókat kellett megszervezni, vállalkozó kisemberek indultak el felfedező útra, hogy itt letelepüljenek és a maguk és családjuk számára békés. nyugodt otthont teremtsenek. Lassankint sok kis apró telep alakult. Legtöbbjük könnyelműen nem kalandozott el messzebbre, tanyát ütött az első pihenőnél, ennélfogva beleestek a szabályozási vonalakba' és elpusztultak, mielőtt még lélekzethez jutottak volna. ’.épülők: Ravasz István és Ferenc műszaki tisztviselők, Felter József detektivfelügyelő. Marczi István fővárosi tűzoltó, Tölgyesy Mátyás magántisztviselő, Csepke Gyula kéményseprő, Leitqeb János altiszt. Kovács Jánosné szülésznő, rögtön hozzá is fogtak a munkához, hogy megépíts ék kis családi házukat. Már kezdetben csalódás érte őket: a parcellázok nem tettel: eleget szerződéses kötelezettségüknek, nem gondoskodtak közművekről, vízről, csatornázásról. ami a települőkre hárult. Lassanként mintegy százharminc-száznegyven családi ház épiLtt itt fel. As első léi borzalmas’volt. Ivóvízért öt-hatszáz méterre kellett gyalogolni és úgyszólván lopkodni a vizet a Fehérvári úti házakból. Ami víz itt akadt, annak sós volt az íze. még kézmosásra sem lehetett használni, mert a szappan nem fogott habot, sőt az építkezésnél a vakolatot is leinarta. és id. Szarka László, titkárok dr. Paréj László orvos és Révész István. Különösen Mikola Géza, Bánhelyi Ferenc. Sziklay János, a kiváló író, Szántay István. Vályi Lajos, Paréj László. Ravasz István és Ravasz Ferenc buzgólkodnak sokat a telep érdekeiért. Lelkes munkatársaik még: Koróc Balázs főtanácsos, dr. Csányi Antal p. ü. titkár, Berek Pál bankaltiszt, Gonda Gyula Ibusz tisztviselő, Weiler József banktisztviselő. Szarka László detektivfelügyelő, Szalay József és Kosa János Pénzintézeti Központi altisztek, Erdődy János gyári munkás, Simon József Beszkárt alkalmazott. Az ő munkásságuk eredménye, hogy megkezdődött a fásítás, amelynek céljaira a főváros és a földmívelésűgyi minisztérium adtak olcsó facsemetéket. Különösen a virágzó fák. akácfa, a hársfa, a csörgőfa és a szóforafa találtak itt megfelelő talajra. Az egyesület előadások rendezésével tartja ébren a kultűréletet, sűrűn vannak hazafias, gyermek, tudományos és történeti előadások. A telep lakói a legnagyobb egyetértésben élnek itt együtt. Ismeretlen minden világnézeti harc, az emberek nem politizálnak, hanem dolgoznak magukért, családjukért, egymásért :s a közért. Ez a kölcsönös s seretet megható módon nyilvánult meg, amikor a telep egyik lakóját. egy nyugalmazott állami és pénzverdéi főtisztet kísérték utolsó útjára. A temetésen ott volt az egész telep. ' Tóth uram esete a színvonallal Még igen sok a tennivaló a Bibictelepen. Még mind űr fenyegető a helyzet, ha sok az eső. vagy a hó. Néhány évvel ezelőtt a telepnek csaknem negyedrésze került víz alá, akkor ! Táiyi ~Lajos dr. bizottsági tag vezetésével nagy küldöttség járult Király Kálmán tanácsnok elé. aki a legnagyobb készséggel állott a telep rendelkezésére és elvezettette a vizét. Igen nagy baj az is. hogy nincs még megállapítva a magassági színi'onal. ami nagyon hátráltatja az építkezéseket. Sokhelyen alacsony, teknőszerű a talaj, amelyet fel kell tölteni. Sokszor emlegetik az egyik bibictelepi lakosnak, Tóth gazdaura.unak esetét, aki mielőtt házát felépítette volna, mérnököt hivatott. hogy állapítsa meg a színvonal magasságát. A mérnök, ahelyett, hogy mérőeszközökhöz nyúlt volna. így szólt: Nézze Tóth bátyám, álljon egyenesen, ■t színvonal a maga vállmagasságúban les-. Mire Tóth uram meglepődve válaszolt: Mi lesz akkor a szomszédommal, aki egy fejjel magasabb, mint én? ... T emplomol a Bibicíelepnek! Ezzel magyarázzák, miért kell sürgősen megállapítani a magassági nívót. Nagy hiányát érzik a templomnak is. A telepnek nines temploma. Ennek megépítésére is megindult o: erőteljes mozgalom. Iskolát már sikerült kiverekednie magának. Ebben a kérdésben és általában valamennyi közérdekű ügyben, hallatlanul erős az összetartás a telep lakossága közt. amely a lehető legszínesebb képet adja. Tisztviselők. tanárok, nyugalmazott katonatisztek, állami és magántisztviselők, detektívek, postások, altisztek, rendőrök, munkások, újabban színészek is igyekeznek itt maguknak otthont teremteni. Valamennyien jó keresztény magyarok. * A Bibictelep megérdemli, hogy a főváros valamennyi illetékes tényezője felfigyeljen rá Hősi munkát végeztek, heroikus erőfeszítéssel végzik azt a munkát, amely a ..pionerok" feladata: előkészíteni a jövőjét egy fejlödésn - képes, új városrésznek, melynek ők a megalapítói. Megérdemlik, hogy a főváros egész lélekkel melléjük álljon és segítségükre siessen, hogy megfelelhessenek annak a nemes hivatásnak. melyre a sors kijelölte őket Budapestnek új szép városrésszel való gazdagítására. Kötelességünknek tartottuk a nyilvánosság elé tárni a Bibictelep küzdelmeit: példaképen arra. miként kell küzdeni, dolgozni, szenvedni a város jövőjéért, annak fejlesztéséért. Ősielepiílőlc. a Kelenföldön Legelő a város szí'vében A rákövetkező évben sok utánjárással, nagy áldozatkészséggel sikerült végre kiverekedni a vízvezetéket, majd később, néhány utcában. a csatornázást. De ebben már része volt a Kelenföldi Gazdasági més Közművelődési Egyesületnek is. amelynek első elnöké, Mikola Géza, ny. postaigazgató lelkes munkatársaival, különösen- Ravasz Ferenccel, óriási munkát végzett. Kilincselt, beudványozott, írt és.beszélt, hogy a telepre ráterelje az illetékes tényezők figyelmét. Ez az egyesület eleinte együtt dolgozott a Budapesti Gazdálkodók Egyesületével, amelynek volt egy kelenföldi szervezete is. Ez a szervezet legelőnek szerette volna felhasználni az egész területet. Sokhelyütt folyt itt a kertgazdálkodás, teheneket is tartottak és egy alkalommal küldöttség útján kértek a fővárostól bikát. Honnan kapta nevét a Bibictelep? Nemsokára azonban kenyértörésre került a dolog települők és gazdák között. A gazdák kifakadtak, hogy hagyjanak békét ennek a földnek, amelyet az Isten is legelőnek teremtett, ne akarjanak itt várost építeni. A terület mocsaras, valamikor talán nádas is volt. Legjobban hadakozott egy Hanzély nevű fuvaros, aki így fakadt ki: — Mit akarnak itt, hiszen itt bíbicek tanyáznak?! .., Valahogy ottragadt ez a szó a jelenlevők emlékezetében. Bíbicek tanyája? Hát jó! Legyen az! És elnevezték a helyet Bibictelepnek. íme, érdekes bizonysága annak, hogyan teremt a véletlen érdekes városrészelnevezéseket. Ettől a névtől ma már nem is szívesen válna meg a telep lakossága. Sőt, mozgalmat indítottak, hogy hivatalosan is elismerjék azt, legalább olyan formában, hogy a telep egyik utcáját Bíbic utcának nevezzék el. Az utcaelnevezésekkel egyébként meg vannak elégedve. A Közmunkatanács az újonnan kialakult utcáknak igazán szép neveket adott. Itt van többek között a Leiningen, Pöltenberg, Or may, Estike, Boglárka és Ildikó utca. Ezen a telepen vonul át' ff- tervezett hatalmas sugárút, amely a Horthy Miklós híd fejét a kelenföldi pályaudvarral kötné össze. Egydarabig már neve is volt: a Közmunkatanácstól a Szent István útja nevet kapta. Amikor aztán a tanács a Lipótvárost Szent István városnak, a Lipót körutat pedig Szent István körútnak nevezte el. <7 kelenföldi sugárút elvesztette nevét és most új elnevezésről kell gondoskodni. Ez annál is inkább sürgős, mert a sugárút több helyütt már ki is van építve. Vonalába beleesett néhány régi utca is, amelyeken már rajta volt a Szent István útja név. Most ezek az utcaszakaszok is névtelenek, ami sok zavarra ad okot. Akik a telepért dolgoznak
