Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-03-17 / 11. szám

1988. infiictus'TT; Budai Napló RÉGI VaUúi 7fnce UUUc is d^adja 1848 tnáccius 75-col a D&sii Divatlapban A jövő történetírója bizonyára nagyon sokat foglalkozik majd az idei március eseményeivel, mintahogy a Budai Napló ismerteti a 90 év előtti nagy március egymásután lefolyó eseményeit. Mi az akkori újságok alapján közöljük, mi minden érdekelte az akkori közvéleményt: sajnos, egészen március 15-ig a lapok nem nagyon hű tükrei az életnek, mivel a cenzúra törölte mindazt, ami ér­dekes lett volna. Március 15-én azonban felszabadította magát a magyar sajtó és ettől kezdve egészen más a lapok hangja is- Óriási a változás egyik napról a másikra: az addig színtelen, unalmas újságok egyszeriben érdekesen izgalmas olvasmányokká válnak. A március 15*-i eseményekről a napilapok csak 17-én számolnak be. Oka ennek, hogy a váratlanul érkezett szabadságra még nem voltak felkészülve, az akkori technikai berendezkedés lehetetlenné tette a gyors hírszolgálatot. A Pesti Divatlapban Vahot Imre szerkesztő március 18-án közli, nyolc teljes oldalon a lelkes események leírását, és kü­lön érdekessége a beszámoló riportnak, hogy a szerző alá is írta nevét a cikk alá, ami akkor tel­jesen szokatlan volt. A Pesti Divatlap első oldalán a büszke boldog­ság hangján írja a következőket: ÖRÖMHANGOK! ALKOTMÁNYOS REFORM! szabadság: egyenlőség: TESTVÉRISÉG! HONFIAK, HONLEÁNYOK, TESTVÉREK! A kor nagyszerű mozgalmai által felrár zofct magyar nép ismét helyreállttá elnyo­matott legbecsesebb szellemi birtokát, ki­vívta leghatalmasabb fegyverét... a s a j- 16 szab ad dságot! Hálát adok néked magyarok megmentő Istene, hogy oly sok nyomasztó sanyargat- tatás után most már valahára szabadon, lélekölő censura nélkül Írhatom e sorokat! Föllépve az Írói pályára, tíz évig hor­dozóm kezeimen a súlyos rablánczokat, mellynelt csörgése megkötött toliamnak majd minden vonása után uj meg uj sebet vágott szivemen, meliy miatt soha nem volt nyugalmam, biztosságom, örömem.' Ti, — kiknek soha nem volt bajotok a censurazsamokkal, nem is képzelitek, meny­nyit szenvedtünk mi ennek nyűge alatt! Mennyire elnyirbálá az gondolataink, ér­zelmeink szabad repülhetésének lángszár­nyait, mennyire elhamvasztó az bennünk az isteni szikrát, mint törpité le és alázá meg bennünk az emberi méltóságot, észt, tehetséget, hazafiul törekvést és szabadság­érzetet. Hányszor kárhoztattatok bennün­ket, midőn gyöngeségünk okai nem ml va­lónk. Azonban mérséklet! Hisz az emberi szabadságnak épen abban tűnik ki legdi­csőbb diadala, ha illy időkben, midőn min­den lángba van borulva, kitörő érzelmein­ken uralkodni tudunk. Igenis, honfiak és honleányok! Mi fel­szabadult irók be fogjuk előttetek s az egész Európa előtt bizonyítani, mikép a sajtósza­badsággal vissza ne.m élendünk, s arra már tökéletesen érettek vagyunk.“ . Ezután következik a nagy tudósítás március 15. lefolyásáról: „Petőfi Sándor, — írja — ki szellemi forradalmunk lángjait dicső nemzeti dalá­val egész az égig emelte fel, úgy hogy ezzel még a mennyet is megindító s örömköny. nyekre fakasztó, — ő, a nép költője, a .magyar Berangére, délután 2 óra tájban másodmagával jött hozzám s engem, mint lapszerkesztőt ünnepélyesen felszóUta az­iránt, hogy, miután a sajtószabadság a nép által helyre van állitva, censura nélkül nyomassam lapomat, — .mibeni megegye­zésemet annyival is inkább örömmel nyil­vánítóm, mert ügy cselekedni felhívás nél­kül is hazafiul kötelességemnek tartan. doim.“ Megírja Vahot ezután az eseményeket, amelye­ket mindenki ismer és közli a 12 pontot. Petőfi nemzeti dalát, majd Pest város bizottmányának felhívását, amely plakátokon ismegjelent, a polgár­őrség megalakításáról és a rend fenntartásáról. A felhívást a következők írták alá: Rottenbiller Leopold választmányi elnök, Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Egressy Samu, Irinyi József, Stossenberger István, Molnár György, Irányi Dániel, Vasvári Pál, Pelöfi Sándor, Tóth Gáspár, Gyurkovits Máthé, Kacskovics Lajos­E felhívásra többezren állottak be a polgáii őrseregbe. Még délelőtt többezer pesti ment át Budára, egyesülésre hívni a városi tanácsot és polgárságot, kik hazafiui kötelességük teljesítését már akkor bevégzék. „Március 17-én minden fővárosi lap szabad sajtó alól került ki — folytatja — az öröm könnyektől talán még most is nedvesek betűink fekete szemei... a par pír pedig, melly őket övedzi, rájuk nézve must már a szabadság fehér öltönye. Éppen, midőn e sorokat írom, éljenzést hallok, — kinyitom ablakomat, s a még miniig kék blouseba öltözött nyomdászok aggatják fel utczáink sarok épületeire a Hatvani utcza helyett a „Szabadsajtó ut- cza" nevet. A városház piacza pedig „Sza­badság térnek“ H az egyetemi utcza „Már- czius 15-lkl utczának“ kereszteltetett el. Most hallom azt is, hogy koronás feje­delmünk a nemzet .minden kivánatáhan megegyezett, az országgyűlés tüstént Pest­re fog áttétetni, és királyunk az önállásu, szabad magyar birodalom szivében, Buda várában veend lakást. Az alsótábla az úrbéri viszonyokat meg­szűnteié — e szerint most már földmívelő népünk is iökéietcsen fel van szabadítva, s csak olyan polgártárs, testvér, és szabad ember, mint akár ki f’a. Pár nap óta — írja — több ezer pél­dányban illy tartalmú nyomtatvány kereng: kiket kíván a nemzet felelős miniszterek­nek? Felsorolja a neveket: Batthyányt, Kossuth Lajost, Putezkyt, Szentkirályit, Szemerét, Perényi Zsigámon dot, Nyáry Pált Eötvös Józsefet és Teleki Lászlót. Meg­jegyzése: hogy nagy része meg ka- pandja a minister! tárczát, azon legke- vésbbé sem kétkedünk. Csak jmár e helyett a minister szó helyett más valami becsü­letesebb szót tudnánk alkotni. Nem jobb volna-é a néperober, népválasztott, honver zér, ügyér — vagy honboldogitó szó? Riportját így fejezi be Vahot Imre: ,,Ekként tehát minden legkisebb polgári vérontás nélkül, a legszebb egyetértéssel vivatott ki az igazi magyar alkotmányos tősgyökeres reform, a szabadság és nép­egyenlőség . >, Magyarhon feltámadt ha­lottaiból, alárendelt anstriai tartományból ismét önállásu, hatalmas birodalommá, né­pünk nemzetté emelkedett — s most már illő helyünk van a szabad, dicső, és erős nemzetek sorában!“ Kilencven év után elmerengünk, ahogy e lelkes, boldog hangokat olvassuk. Vájjon mit fog kiol­vasni a jövendő krónikása kilenc évtized után a j mai magyar újságokból?... uiál leírni ^ÄiiOitsa, „MezökertH-Dtl, II. IllllJ liklíl-lt l Március 15. és a nagy árviz emlékezete a Hollós Mátyás Társaság márciusi estjén A Hollós Mátyás Társaság, írók, művészek és tudósok budai egyesülete hétfőn, március 14-én, a Gellért szálló zenetermében magas színvonalú márciusi ünnepi estét rendezett, amelyen szép­számú, előkelő közönség jelent meg­Hennyey Vilmos dr. elnöki megnyitójában a nap jelentőségét tömör kiasszicifással foglalta össze: — Ma ünnepi ülésünk van — mondta. — A március 15-ikét ünnepeljük. Ez az emlékezés nem­csak visszatekintés a múltba, nemcsak időszerű jelen, de buzdító, biztató jövő is egyúttal. — Március 15-ike nemcsak annyi, mint ami megvalósult belőle, hanem amennyi ma is meg­valósulásra vár magasztos eszményeiből. A „Talpra magyar” lelkesítő szenvedélye, a Kossuth-nóta mélabús dallama, a márciusi ifjak hevülete a ma­gyar hazafiságnak ma is eleven erőforrása- Mert, ha most már szabadok is vagyunk, keserves ez a szabadság, amikor véreink milliói súlyos rablán­con nyögnek. — Amit a békeszerződés paragrafusai alapján, revízió útján, szomszédainktól békésen elérhetünk, sohasem fogja a magyarság kérdését megoldani. Készülnünk és várnunk kell, hogy egy szerencsés politikai helyzetalakulás felkarolja ügyünket, amint a világháború idején felkarolta Lengyelországét. Erre az időre kell felkészülnünk, hogy előzőén megalapozva a talajt, biztos szemmel, erős kéz­zel újból Nagymagyarország révébe vigyük a nemzet hajóját. — Addig is a revíziós mozgalom hatékony külföldi propagandával terjessze földrajzi, törté­nelmi és erkölcsi igazságunkat- A nemzet összes­sége pedig anyagi és szellemi téren való haladá­sával, kulturális fölényével, lelkiismereti és polgári szabadságszeretetével, lovagias, nemes gondolko­dásával igazolja azt, hogy a Dunamedence e ve­gyes nemzetiségű területén egyedül a magyar nép az az összefogó és összetartó erő, mely itt állan­dóságot, rendet és békét képes teremteni és fenn­tartani. — És ma, az 1848 március 15 ike emlékére, itt és a határokon túl, minden magyair emberhez in­tézzük szavunkat: Magyarnak tenni, magyarnak maradni, áldjon vagy verjen sors keze, összefogni, egyetérteni, készülni és bizalommal imádkozni: „Isten áldd meg a magyart!” — Ez legyen iránytűnk! Bejelentette azután, hogy Auguszta és Mag­dolna főhercegnők betegség miatt nem jöhettek el az ülésre, s hogy ugyanez okból Bokor Malvin írónő és Főthy János író fellépése elmarad. A márciusi prológot Holbesz Aladár főtitkár mondotta), azután pedig Szerelem és házasság cí­mű rövid csevegését olvasta fel nagy. tetszés mel­lett. Özv. Odry Lehelné gyulai Gaál Annunciáta köl­teményeiből olvasott fel- A szép verseket zajos tapsokkal köszönte meg a közönség. A magyar március történeti emlékét Torbágyi-Novák tanár vázolta érdekesen, majd Kazacsayné Lázár Jolán, a kiváló szavalómüvésznő elragadó hatással adott elő költeményeket. Előbb az „Eredj, ha tudsz" lángoló soraival ért el elemi hatást, majd pedig Holbesz Aladár szép hazafias versét: „Hej Rákó­czi, Bercsényi, Bezerédi”-t szavalta el rendkívül művészi átéléssel. A közönség percekig ünnepelte. Rédey Rezső érdekes történeti megemlékezésben az 1838 évi pest-budai árvízről értekezett- Szép, színes, nagy tudású előadását hálás tapsokkal ho­norálták. S. Bokor Malvin „Két palota” cimü no­velláját értelmes előadásban Györffy Magda ol­vasta fel, majd Istók László szerkesztő „Uj ma­gyar március” címen a márciusi események jelen­tőségét fejtegette alapos és újszerű elgondolással. Hennyey Vilmos dr. elnöki búcsúszavai után a közönség Gundel polgári éttermében kedélyes tár­sasvacsorára gyűlt egybe. * A Hollós Mátyás Társaság meghívót adott ki ]. Viraág llus, a kitűnő mozdulatmíivésznö költe­mény és táncinterpretáló estjére, amely április 1- én, pénteken este S-kor lesz a Zeneakadémián­* A Hollós Mátyás Társaság március 14-én tar­tott ülésén számolt be udvarhelyi Kapcza Imre, ac általa írt és Viraág Béla, a Budai Napló alapí­tója és 'szerkesztője síremlékének javára a Társaság kiadásában megjelent „Az én másik lelkem” című könyvének anyagi eredményéről. Az ülés az elszámolást tudomásul vette és megálla­pította, hogy a szerző a könyv tiszta jövedelme­ként 100.—, azaz Egyszáz pengőt fizetett be a Hollós Mátyás Társaság pénztárába a síremlék javára. Ezen összegen felül a szerző még 100 db. könyvet bocsátott a T ársaság rendelkezésére. Megállapította végül az ülés, hogy a könyvvel 1 kapcsolatban a következők adományoztak a sír­emlékre: Hubert Vilmos 10 P, Steiner József a Budai Napló útján 10 P, Csirszka Konrád 10 P. Az elnökség úgy az írónak, mint az adakozóknak hálás köszönetét fejezte ki­A február hóban a budai Vigadóban ugyan­csak a síremlék javára rendezett hangverseny el­számolása folyamatban van és erről annak befe­jezése után fog az elnökség elszámolni. * Márciusi ünnep a Keve utcai elemi iskolában. A Keve utcai elemi iskola ifjúsága szép márciusi ünnepet rendezett, melynek 12 pontból álló mű­során Kovács Manci, Szaniszld Péter, Zách Imréné tanítónő, az ifjúság vegyeskara, Simonfay Ferenc, jelfy Sári. Száva Katinka, Száva Gábor, Kerekes Judit, Kovács Márta, Szaniszló Mária, Veréb Ist­ván, Liha Béla, Dési Nagy Éva, Pelsmann László, Haluskay Gabi, Zsolnay Ágoston, Molnár Judit, Bubán Erzsi, Szengofszky Oszkár, Váró Piroska, Sturm László, Váró Pál, Huber Ágnes, és Schwartz Kató szerepeltek. “Growe“ a legrégibb magyar tomp- éskalápgyár. — Alapítási év 1865 " Kérjen GROWE kalapot ________________ Ki k voltak Buda Bősei az 1838. évi árviz idejében Még csak néhány nap lelt el az 1838-as árvíz százéves fordulója óta. Sokan vannak, akik úgy tudják, hogy csak Pesten pusztított a szörnyű áradat, Buda nem szenvedett tőle. Téve­dés. Ha Buda pusztulása méreteiben kisebb volt is, mert hiszen a város egyes részei magasabban feküdtek, annál nagyobb volt a pusztulás az ala­csonyan fekvő parti részeken. Ezúttal azonban nem a pusztulásról, hanem a romok; eltakarításáról, a könnyek falszárításá­ról alkarunk emlékezni. Azokról, akik az akkori Buda városának mentő angyalai, jótevői voltak. Sokan voltak ilyenek, bár szomorú tényként jegy­zi meg az egykorú sajtó, hogy e pusztító idők­ben akadtak elvetemült gonosztevők is, a kik belopózkodtak egy-egy jobbmódu gazdához és segitség ürügye alatt kifosztották őket; de voltak olyanok is, akik, az éj sötétjét felhasználva, egy- egy házba betörtek és elvittek értékes holmikat, felszereléseket. A hatóság az Ilyenekkel nem igen törődött, mert minden idejét a mentés munkája foglalta le. Akiben csak szikrányi érzés lakott, az sietett embertársain segíteni. Ha az ekkori lapokat át­nézzük, összeszorul a szivünk, látván az irgalmas emberek heroikus működését, olvasván, hogy például aki megmenekült, mily gyorsan adott, ha csak egy néhány krajcárt is, csak hogy ő is jót tehessen és meghálálhassa a jó Istennek, hogy életben maradt! A koronás fő és családja Buda, Pest és vidé­ke szükölködöi részére 5000 frtot adományozott, a király anyja ugyanannyit, — Ferenc Károly főherceg, valamint Károly főherceg fejenként 4000 irtot, míg Lajos főherceg 3000 frtot adott. Budán a legnagyobb energiát Keller Ferenc vairoskapitány fejtette ki, aki úgyszólván minden idejét a köz javára fordította, s sok körültekin­téssel, tapintattal, de egyben megértéssel is intéz­te ügyeit. Voltak derék munkatársai is, akik váll­3 KÖZVETLEN AGYÁRBÓL Eladás: IV. PROHÁSZKA OTTOKÁR-U.8. VI.TERÉZ KÖRÚT8. KÉRJEN MINTÁKAT !!! öd BŐIT TTMARGÍHOT. 50 vetve segédkeztek a rend, nyugalom fentarrásán, az életmentésben szinte heroikus munkát végez­ve. De elismeréssel jegyzi fel a történelem azok­nak az érdemes polgároknak a neveit is, akik önzteleniU, csupán humánus érzésüktől vezettetve, vettek részt a végzetes időkben a mentés munká­jában: Kincs Dávid, Schmidt Ferenc, Füll, Holl- mann, tisztelendő Fauser Antal, 1 gnyalovics Si­mon, Staffenberger, Nikolics, Scriba, Csik, Schla­ger János és József, Gebhardt, Molterer, Pollák stb. . \ Április hó elején Bécsböl Buda, Pest és vidéke árvízkárosultjai részére 2373 forint 7 krt küldtek, —• azután újra kezdtek gyűjteni a császárváros­ban, amelynek nagyobb lett az eredménye: 18.835 írt gyűlt most össze. — Gróf Nádasdy Tárnán 100 aranyat adományozott. A Rácvárosban Pejakovics Kozma, Pafkovics és Fischer nevű „választott polgárok”, továbbá Andrássy József m. kir. helytartó-tanácsos és Lászlóné asszonyság 160 lakost láttak el élelem­mel és szállással. Óbudán Boskovics Márk, Oes terreicher M. és Hirsch Lázárról feljegyzi az új­ság, hogy: „emberek mentesében, részint pedig segélynyújtásban megkülönböztették magukat, — úgyszintén újabb budai polgárokról is érkezik ! hasonló kedvező hir, eszerint: Merkel kapitány, Kern káplán, Endresz Antal, Carl Józsei és Ven- czeisz százados polgárok, továbbá Birkhoffer Ignác, Silberer Tamás, Mayer Antal, Endresz Mi­hály és Seidel János molnárok vállvetett munkás­ságot fejtettek ki. A budaiak hires nőegylete, az u. n. „Asszonyegyesület'’ szintén kivette részéi a jótékonyság és emberszeretet gyakorlásában azáltal, hogy tagjai állandóan perman eme iában voltak és siettek segélyt nyújtani az arra rászoru­lóknak. Ez időben Oeffner Ferenc volt Buda város polgármestere, aki szintén gyűjtött gyorssegélyt a szükölködök részére. Fáradozását siker koro­názta és sikerült 1544 frt 3ü krt széjjelosztania. De nemes verseny alakult ki a vidéki városok jótevése körül is. Így többek között Buda szegé­nyei részére Zalamegye közönsége 2000 irtot gyűjtött ezüst értekben, Kismarton városa 294 frtot küldött, Arad városá 597 írttal, Nagykörös 31 írttal szerepel a jótevők között. Tolna várme­gye karai és rendei 1567 frtot ajánlottak fel, Tú­róé vármegye 1162 forttal, Gómörmegye 2000 frtttal, Bihar pedig 867 írttal szerepel a listán. • És most hadd örökítsük meg a legszebb em­beri vonást, ami az önzetlenség gyönyörű példá­ja. Óbudán ez időben Péchy Ferenc volt a plébá­nos. Az Ur emez alázatos szolgálja évi fizetéséből 1000 forintot ajánlt fel szegénysorsu hívei részé­re. Ezután beküldte Pozsega város is a gyűjtését, 124 frtnyi összegben; Győr város 107 frtot kül­dött. Temesvárról egy hangverseny bevételét küldték, 600 frtot. Krassó vármegye is kitett ma­gáért: 1081 frtnyi összeggel járult a jótékony mozgalomhoz. Az erdélyi kamarai hivatalok 832 írttal gazdagították a gyűjtést. Torontói vármegye is sietett a maga gyűjtésével enyhíteni a szükséget, szép példát mutatva: 5529 frttal tet­te nevét emlékezetessé. Gömör vármegye is­mételten 689 frttal szerepel, Nagyszombat váro­sában 400 frt jött össze. De ki tudná felsorolni a szinte végeiáthatatlar sok adomány összegét! Annyi bizonyos, hogy a szörnyű katasztrófa sok gyásza között, hiszen | a menekülni nem tudók ott lelték halálukat a hul­lámokban, akik értékeiket vesztették el, az adomá­nyok útján csak kis hányadát kapták meg vagyo­nuk roncsai megmentése cimén. Megbízhatóságáról ismert ÓBUDÁN III. POKÉ-U. I). Telefon: 162-765.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom