Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-03-31 / 13. szám
1938. március 31. Budai Napló 3 Óbuda Uuttuciyétojyei \ Ívta: Ocoua, Zsipnond de., tUat. fa*, top A Közmunkatanács az óbudai szabályozás módosított tervét véglegesen jóvágyta. Sok esztendő munkája zárult le ezzel. Eleget sürgették minden oldalról. Most, hogy elérkeztünk idáig, fogadjuk megelégedéssel annak a helyzetnek a bekövetkezését, hogy elhárullak az akadályok az építkezés szabadságának atjából. Óbuda újjáépítése kezdetét veheti. Egyelőre megindult a bontás, ami természetes, hiszen a szabályozás útjában álJó épületeket el kell távolítani, hogy azok helyén újak létesülhessenek. • Nagyon gondosan kell vigyázni arra, hogy mit hová építenek? Mint ilyenkor általában szokás, Óbudán is ki kell jelölni azokat az építési helyeket, amelyeken a szükséges középületeket el kell helyezni. Kétségtelen, nyomasztó, hoigy Óbuda lakosságának száma emelkedni log, aminek következményeként az eddigi közintézmények szaporítása elkerülhetetlenné válik. És számolni kell most már az újjáépülő városrész lakósságának kultúrigényeivel is. Nevezetesen ki kell jelölni Óbuda központjában alkalmas területet, ahol megépülhet a kor igényeinek megfelelő színház és vigadó. Félszázada annak, hogy Óbudán színjátszó társulat kezdte meg állandó előadását. Ha visszagondolunk arra az időre, amikor Óbudán mindenki csak németül beszélt és összehasonlítjuk az, a mai állapottal, -akkor meg kell állapítani, hogy az óbudai színház érdemes munkát végzett és ezt a munkát folytatni kell. Vállalkozó lesz, aki megépíti, csak terület kell, ahol megépülhet a színház. A színház helyének kijelölésere itt az idő. ezt elszalasztani hiba volna. A színház építésével kapcsolatba hozható a vigadd kérdése is. A jelenlegi Korona-vigadó már nem felel meg az igényeknek, épülete a szabályozás útjába esik. Uj vigadó-épületre lesz szükség, amelyben megfelelő helyiségek, termek állanak rendelkezésére a közönségnek. Országos és városi képviselőink programjaikat és beszámolóikat ma nem mondhatják el megfelelő helyen, a lakosság szórakozásaira nincs alkalmas helye Óbudának, bál, bankett, gyűlés megrendezése nehézségekkel jár. Pestnek, Budának van városi vigadóépülete, Óbuda is igényeli ugyanazt. Ezért már most ki kell jelölni a helyet, ahol a vigadót fel lehet építeni, mikor annak ideje elérkezik és lehetősége megnyílik. Gazdasági okok amellett szólnak, hogy színház és vigadd elfér egy épületben, illetve egymás mellett. Ma már kultúrigény a társadalmi klub követelése is. Talán- lehetséges lesz, hogy olyan vigadót kapjunk (lásd Budán), amelyben Óbuda társa-- dalma egymással t-alálkozhatik, hogy klubéletét ott folytathassa. A parkok mellet olyan tereket kell kijelölni, ahol szobrok állíthatók fel, E tekintetben eddig nagyon mostohán bántak Óbudával, amelynek területén a vallási jellegű szobrokon kívül egyetlen szépművészeti alkotást nem találhatunk. A körül- épitett Zichy-kastély kiszabadítása után annak közelében már most ki lehet jelölni a szobrok elhelyezésére alkalmas területeket. Óbuda klasszikus múltjával harmonikusan összeegyeztethetönek tartanám, ha a római korból származó szobrok némelyike a múzeumokból kikerülne a szabadba. Talán aktuális annak a megemlítése, hogy a Zsigmond-téri Szentháromság-szobor igen elhanyagolt állapotán segíteni kellene és pedig sürgősen, mert egyrészt ez a szép szobor folyton romlik, másrészt pedig a Szent István-évre való tekintettel a Szentháromság-szobron lévő Szent István és Szent Imre alakjának restaurálása most már nem halasztható. Óbudának, amelyhez Újlakot is hozzá kell érteni, ma oly nagyszámú a lakossága, hogy jóval felülmúlja az ország sok nagy városának lakosságát. Ha összehasonlítást teszünk ilyen városokkal, arra a tapasztalatra kell jutnunk, hogy nagyon rosszul bántak eddig Óbudával. Mennyivel kevesebb a lakossága Székesfehérvárnak és menynyivel több a középiskolája, mint Óbudának! Elemi iskolásaink kénytelenek nagy távolságra járni, polgári iskolánk alig van, középiskolánk csak egy a fiuk részére, a leányaink pedig örülhetnek, ha felveszik őket a távol fekvő középiskolákba. Az emberi életnek szépsége abban nyilvánul meg, hogy vannak kultúrigényei-nk, amelyeket kielégíthetünk. Az újjáépülő Óbuda lakossága emberi életet akar élni ebben a városrészben, amelyet a természet bőkezűsége szépített, az emberek mulasztása azonban elhanyagolt. P 298 £S*t P 1-28 (ered^rPS3-20) BLATT XI., Fehérvári-ut 7i " * puplinette ing " ■ “ Bemberg selyemharisnya Dlvatáruház Horthy Körtérnél ; BUDAI ILLATOK Irta: Bevilaqua Borsody Béla Budai Hárombék Effendi Pesten lakik, a Szent József Városában. Éigbemeredö., felhőkbe tornyad- zó háza oly pesti Elefán-ttorony, melynek ablakába budai tavaszi szellő hord budai illatokat. Edmond Rostand megírta a gascognei Kisbáró, Cyrano de Bergerac orrának költészetét. Thomas Quincey és Kosztolányi Dezső -az illatok zenéjét írták meg. Nosza-, Effendi alább megírja á régi Buda elmúlt, régi-régi illatainak és drágaságainak emlékét. * Mint a néhai való budai Álomhajós, azaz Krúdy Gyula irta meg, a féliginult korszakban frissen csapolt serszaga és friss pörköltszaga volt - az ódon pesti és budai utcáknak ama jeles serkorcsmák révén., -melyek boldog budai délidön- az egészség fenntartása céljából felettébb javallott nemes serital címén hívták össze magukba a budai Polgárságot. E serillat az utcákon szállongott. Valóban jólétillat volt ez is, mert az Arany Peretzhez cé- gérezett fehérsütőbolt által aranyospirosra sütött Császárzsemlyék is a császárszakállas bölcs Mo- n-arkát, Ferenc Józsefet képviselték. E bölcs ur volt a fejedelem Budán is, a képével ékes legkisebb érmén, egy piczulán, vagyis egy hatoson egy pohár kom lóillatú budafoki sert és egy karajos Császár- zsemlyét mért úgy a Vadember, mint a Hét Vig Pintérlegény, a Balta és a Három Szürke, az Arany Lúd és a Sisak. Ezeknek volt tudniillik oly jeles serillata. Általuk volt Budának serillata. Ám kávéillala is volt Budának. Az Arany Kereszthez cégérezett kávéház kávéját csakúgy az utcán pörkölték, mint az Arany Szarvas kávéház török kávéját. Általában mindent az utcán cselekedtek a derék régi budaiak. Az utca élt, zajgott, mozgott, lüktetett, szaglott és illatozott. Emberek, 'vig kisemberek, kedves kicsi Jogéletétől volt élettel teljes a budai utca. A fehér süveges, fehérkö- . tényes vén morva kávéfőzőlegény, azaz Feuer- bursch, szabatosan Fájérpurs az utcán tekergette a tekerős kávépörkölőmasinát, melyet a kitűnő •Magyar Elek remekben örökített meg. De kávéillat szállongott a kedves budai nagymamák és Tamte-ok, úgymint Ludovika, Tóni, Má li és Vilma Tante portájáról is. Ö-k sajátkezű leg, nyeles ká-vépörkölö tepsiben pörkölték, szabatosan pergetették a kávét, mely akkor adott jeles italt, ha babjait Jáva, .Mocca és Kuba kávéligeteiben szedték. Jólétet jelenített ama otthoni kávéillat is. Kis felvidéki palóc, avagy tót cselédfruska darálta a kávét. A daráló ritmusosan harsogott, egy kevéssé kintorna volt. Az összes Hánkák, Ancsurkák, Márik és Ankák e kávéverkli surrogó hangjára dalolták a „Gyullám, Gyullám, szivem-nekreménye, Nállad nélkül nincsanap-nakfénye!” című gyönyörű dalt. (Ebben Gyulla, vagyis Gyula, a gróf a szende varrólyánkába szerelmes, de a zord atya-gróf ezt sanda szemmel nézi.). Ludovika Ta-n-te konyhájából az édes budai kávéillat kiszállongott az öt Pacsirták utcájára. Óh, frissen sült, vajillatú Kuglhupfnit, Madártej című vaniliaillatú csodát, csokoládétortát és őszibarackbefőttet, vagyis ódon budai ozsomnát jelentett e kávéillat. Ma örök gyermekségnosztalgiát és ebből fakadó kávétirát jelent. Tormay Cecilia írta meg ia régi pesti kisfiúnak ama papaigályos kávéstálcáját, mely mellől a pesti kisfiú a Régi Házból a budai Onkel Sebastianhoz vágyódott fel Budára! A budai Feldunasoron, a mai Pálffytér környékén a cserzővargák műhelyeiből a csávázó lé timárszaga szállongott. Az Arany Kacsa utcában a Bergamó-ból Budára származott Del .Medico szalámiföző család háza előtt borsos szalámiillata volt a világnak. Mily kedves volt az enyv szaga az asztalosműhelyek előtt, holott is az utcán száradtak az enyvező satuba fogott törött széklábak. Neszek, zörejek, lármák, hangok és félhangok, szagok és illatok világa volt a budai utca. Minden szabad volt Budán és az utca a szabadság szabad piaca volt. Mi szabad ma Budán és mi szabad a budai utcán? Mint ama bizonyos zöld házikókban vagyon kiírva: „Magyar szabad. 123748. Német sza bad. 67157. Angol szabad. 593212.”, úgy ma a budai utcán: Benzinbűz szabad. Motalkó szag szabad .Nyilagkereszf: szabad vagy nem szabad? Jókedv, reménység, bő pénz: nem szabad. Liberalizmus: -nem szabad. Egyéniség: nem szabad. Horizontális és vertikális totalitás és egyéb bár- gyuság és dacos tégíahordás mellbőséggel: szabad? H-a-ndlé!: Mendelsohn, Heine, Spinoza: nem szabad. Ah, a Brichta pékműhely illatai... Úgymint indiáner fánk és krémeslepény, dobostorta és olvadó vajillat, vanília és ánizsillat, Stefánia kifli és Wangerli illat. Az embereknek is külön budai illatuk volt. „Az öreg paip bácsik (a budai kisfiú ezt „Pabácsi” és „Povácsi" módon ejté) tömjén és tubákillaluak voltak. Az öreg irnokbácsiknak jó, erős tintaszaga volt. A kedves bakáknak illatát a subick, a gombpaszta és -a fegyverzsir, valamint a Ferenc Jóska szibarjánaik, a Vergonia azaz Virginia nevezetűnek elegyessége jellegezte. A favágók gyanta és fürészporszagúak voltak. A kocsisoknak Rosz- iopcsin (orosz tábornok, a nevéről nevezett ital rum és Alias keveréke) és lóillata volt. Az urihölgyek illatszere a felejthetetlen Cory- lopsis, a Vera Violetta és a Chypre volt. Ez ma mint Elmúlt Szerelem Emlékillat él csupán. Néhai való uraknak bagaria keztyü, ambrával kevert igazi Eciu de Cologne Russe, valódi orosz Kölni Víz és Trabuccos Especiales illata volt. Vén pen- zionális lovastisztek állandóan lengyel Hatamuf- jákot ittak. Ettől és a bajuszpedrőtől voltak illatosak. • A kis cselédeknek tojásszappan és kreton- ,ruha illatuk volt. Ez is tisztaságillat, tehát Budai jólétillat volt. Este friss vacsora sült, főtt, rotyo- 'gott minden budai konyhában, tehát borjúszelet, cukrosecetes saláta, palacsinta és káposztásrétes Szaga (utóbbi némi fűszeres borsillat mellókzön- géjével) volt a Kacsa utcának. A mustillatot a kora •Őszi szellők behordották Óbudáról a Bombatérig. *A krajzléros boltok ontották a faggyugyertya, a cikória, a suyiczk, a szappan és a füge illatbéli Potpourri-ját azaz elegybelegyét. Óh, hol van a fenyő pálinkával, Masánszky almával és gyolccsal házaló tótok jellegzetes tótillata? Messze, messze, mint a fenyögyantaillatú zólyomi hegyek és a karácsonyfaillatu budai gyermekség . . . Mily édes kulimászillata volt a budaörsi sváb társzekereknek? A furvézerszekerész katonák illatos szénát szekereztek le a Vérmezőről a Három Nyúl kaszárnyába. Vén házak nyitott ablakán át pipás öregurak meggyfapipaszárainak füszerillata özönlött ki. A tejesasszonyoknak, a miüimárinék- nak tejesasszonyi millimáriszaga volt. Öregnénik fehérnemű? sdfonérjában a gazdagság bőséges le- pedőkincsének szappanszaga és levendulaszaga uraskodott. A féllábu verklis verklijének olyan gépolajszaga volt, mint a derék, kissé harcias lakatosinasoknak. A bombatéri kirakópiacon illatorgiába keveredett a kukoricakenyér, a lasponva. •som, torma, zeller, savanyukáposzta, a sülő hurka, a halaskofák és citromos török helvét áruló törökmézes bosznák szaga. Ma már csak szénkátrányból hamisított álköl- nivizes, benzin, gép, kollektivizmus, tökkel ütött idegen szociális kollektivizmus maszlaga, nyomorúság és plebejusi lezülöttségszaga van Budának. Ezért a bölcs Budai Effendi írásban menekül egy elmúlt, elsüllyedt régi szép világ álmaii emiék- illatához. A Kubaszdvar néhai gyámatyja, a felejthetetlen Lajos bácsi emlékét idézi. Kubaszivar: Lajos bácsi nem is halt meg. Szép, göndörszakállas Bethlen Gábor fejedelem feje tekint rá Efien- dire a szivarfüsf felhői mögül. Effendi szereti a kávéháziltatot. A pincér hozza a kávét, a kávé illatos, tehát a Halott Barátok: Ady Endre, Tóth Árpád, Somlyó Zoltán, Kosztolányi Dezső, Színi Gyula, Krúdy Gyula, Lambrecht Kálmán, Or bók Lóránd, Kuncz Aladár, Csáti Géza mind odaülnek a kávéházi asztal mellé. Effendi kezébe veszi kicsi kardját. A fegyver- zsír szaga illatozik, Effendi újra harmincéves, lengyel mezőkön és török tengerparton zörög a mozsárüteg lovainak szerszáma, ló nyerit és recseg a nyereg, ostor csattan és olyan daliás ifjonti, férfias, szép dolog lovagolni a Battéria mögött. Olyan jó lószagu a világ... Effendi bölcs: nem a fertelmes mai élet politikai odeur-jeit engedi magához, hanem a budai Hegyek tavaszi illatát, melyet budai szél hoz a Duna fölött a Szent József városába. Effendi bölcs: kutyába se veszi a semmi-senki emberségből a mai uborkafára felkapaszkodott mai talmi nagyurak előszobáinak odiózus illatát. Effendi úr, Effendi Nagyur. Effendi a nyomdafesték illatát szereti, ezt a mesterségszagot. Ólombetűk és gépolajak szagát, melyek valósággá, azaz írássá varázsolják a vén Iródiák álmait. A valóság rossz álom, de a papirosra kent álam valóság. Effendi bölcs: álmáét papirosvalósággá váltja. Effendi elfordítja orrát a mai Valóság kellemetlen illataitól és egykori budai álmok állomillatait orrontja. RÉ6I VILÁG ■■■■■■ JlétnUicekkel volt tele- 90 év etZtt, 169-6 tnáumsá&OH- ftest-Buda A március 15-e utáni hetek boldog felszabadulása 90 év előtt nem volt zavartalan. Az emberek nem hitték, nem merték hinni, hogy vérontás nélkül sikerült elérni a nemzetnek mindazt, amiről álmodott, aminek megvalósulására oly sokáig készülődött. Tudták, hogy Bécs nem nyugszik bele egykönnyen abba ,hogy a magyarság lerázta rabláncait és éppen ez a tudat okozta, hogy megkezdődött mindenfelé a — rémhírtermelés. Ha az akkori lapokat olvasgatjuk, a boldogság és öröm hangjai mögött mindenütt ott lappang a félelem, a bizonytalanság suttogó hangja is. A Pesti Divatlap március 21-iki számában már olvashatjuk a rémhírt: „Jön a muszka!” Különös, hogy már akkor, másfél évvel a muszka invázió előtt ezzel riasztották egymást az emberek. Vagy itt a másik -rémhír: a környékbeli parasztlakosság be akar tömi Pestre, lemészárolni az urakat!... A rémiréket, mint a történelem írás megállapította, nemcsak a hisztéria szülte. Mesterségesen terjesztették azokat Bécs felöl is, ahol sehogysem tudtak belenyugodni abba, hogy Magyart) rszág- önállóán akarja intézni a maga sorsát, függetlenül Ausztriától. Az akkori hangulatot élénken tükrözi vissza az alábbi tudósítása a Pesti Divatlap-nak, amelyről fentebb megemlékeztünk és amely a következőképen hangzik: „társalgás a szabadság, EGYENLŐSÉG CSARNOKÁBAN" »»Adjon Isten jó napot! Kedves honfiak, honleányok, testvérek! Jó napot? — Minek azt kívánni, ami már meg van! No de mégis, hogy a tündérvilági álomkép el ne tűnjék, sőt köztünk örökké megmaradjon. — Szorítsunk kezet, mintán a zsarnoki önkény, sötétség, s a gőgös elkülönzés, jogtalanság s lobi» ily embertelen gazság vas csizmája és czipője többé nem szorítja lábainkat. Tehát, hogy mint vagyunk, hogy mint szolgál egészségünk? — Szolgál? — Ez időben az egészség sem akar többé szolgálni, s ezért uralkodni fog az elnyomott évszázados kórságaink felett. Váljék egészségükre a hosszas éji nyugodalom ! Feledve legyenek a borszasztó álmok, mellyek boszorkányként nehezedtek melleinken, s vámpyrként szivák szenvedéstől megfeketült vérünket. Bizony ideje is volt már e szép, jó és valódi napokra felébrednünk, mert a sok nyomasztó álom. alvajárás és a szolgai horkolás végre is ' megfojtott volna bennünket. Isten jó nap, atyafiak! — Nemde, jól ér/.itek magatokat itt a szabadság és egyenlőség csarnokában! Mi más ez, mint a régi börtönünk vala. Örülünk, örvendünk, miénk a szerencse! NémeLlyek ugyan a muszka jövetelének hírével akarják megzavarni az örömünket. Én ettől nein tartok, — ha a muszka itt meglátna bennünket a mostani körülmények között, — ő maga is lerázná nyakáról a zsarnokság igáját. Hanem azért, kik fegyvert viselünk, legyünk elkészülve mindenre. Most egy perez trónokat tesz semmivé, — vízből vért csinál, — a felfordult pyramisokat talpra állítja, — nemieteket idéz fel halottaiból, — de azért sok tömérdek vérmes reményt is vízzé olvaszthat- Azonban a magyar többé nem hátrálhat, akarja vagy nem, előre kell mennie. Élet vagy halál!*Március 23-áin közli a Divatlap a másik rémhírt, a parasztlázadásról szólót. Minden oka megvolt a magyarságnak a bizalmatlanságra, mert hiszen — mint az rövidesen kiderült. Bécs két kézzel szórta, különösen a nemzetiségek körében a pénzt, hogy felbujtogasaa őket a magyarság ellen. De íme a „rémhír”: („Kölcsönös félelem.) Nagy hire járt, hogy vasárnap tömérdek földmivelő atyánkfia fog falukról berontani a fővárosba, — agyonverendő mindnyájunkat, — jámbor atyánkfia! pedig a hozzánk közel eső falukban, mint halljuk, attól félnek, hogy mi rontunk rájuk.** * Egyéb apró hírek a nagy Március hangulatának jellemzésére: váczi utczai kereskedő összesen már 13000 darab kokárdát, s 200 zászlót adott el, — három- színű szalagból egészen kifogytak kereskedőink; Laíice 1 maírac LÉGÁTERESZTŐ NEM MELEGSZIK HYGI ÉNIKUS oyírtia Magyar Ruggyantaárugyár
