Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-03-10 / 10. szám

1988. március 10. BudatNaplú MEGKÖNNYITJÜK könyvtára rendbentartását; Kőnkéit bekötjük ÍO havi részletfizetésre. _ -.Elsőrangú munka! Csapkai Ervin I.. Krisztina-krt, 139 Xelefonhlvó t 157-997 RÉGI m a ■ ■ a ■ A párizsi februári forradalom híre mint az az egykorú lapokból megáltapitható —■ csak már­cius elején érkezett el hozzánk. Legelső következ­ménye nálunk — valutápáruk volt. Az emberek még emlékeztek a napóleoni há­borúk utáni devalvációra és amikor megérkezett a párizsi forradalom hire, mindenki szabadulni akart a papírpénztől. Mintha nékiink, a mai kor gyermekeinek, akik végigcsináltuk az inflációt, kissé ismerős lenne az, ami Pest-Budán 1848 már­cius elején végbement. A Pesti Hírlap március 3-i száma a nápolyi forradalom sikeréről számol be lelkes szavakkal. Március 5-én azonban már itt a nagy szenzáció: a párizsi forradalom. Lelkendezve írja a P. H. ,,Franciaország:. Nagyszerű nevezetes dol­gok! Febr. 22-án Parisban komoly mozgalmak kezdődvén s másnap és harmadnap is folyván és szilárdulván a forradalom, végre a kcnytclen- ség odavitte, hogy: LAJOS FÜLÖP LEMONDOTT! Egy másik tudósítás ugyanebben a számban: „Komoly mozgalomnak kellett lenni, mert febr. 24-ről éji 11 óráról ezen telegraphi sür­göny érkezett Páriából: Lajos Fiilöp lemondott. Unokája, II. Lajos Fülöp a király. Orleans lierczegnő van kor­mányzónak nyilvánítva. Oditon Barrofc minisz­terelnök. Lamoriciére vezér a párisi nemzet­őrség parancsnoka. E szerint tehát a kormányzóságról levő tör­vény is, melly e végre Nemours herceget jelölte ki, forradalmilag meg van semmisítve. Ez igy a monarchia nevében a legfelsőbb hadúr; min­den, a mi ezen túlmegy, csak bajt halmozhat. Nagyon óhajtjuk, hogy itt megállapodás legyen. Ha Franciaország tovább menne, elveszi éné a tért, a helyzetet, az európai mozgalmak élen állhatni; baja volna talán belül is, de baja mindenesetre kívül, s ekkor nem teljesíthetné azon feladatát, melyet most ismét várnak tőle. Régi hit Európában, ha Lajos Fülöp egykor nem lesz, nagy változás fog lenni; alapja lévén ezen hitnek, hogy akkor a francia politics mul- hatlanul bizonyos erősebb színezetű szabadel­vűséget fog nyerni, s ezen lemondás nevezete­sebb, mint a halál lett volna. A párisi gróf trónja sokkal biztosabb igy, mintha halál vetett volna véget a Lajos Fülöp országlásának, » ekkép Franciaország szerencsésen átesvén a trónváltozási erisisen, egész mértékben a kül- ügyekre fordíthatja figyelmét, erősödött színe­zetű szabadelvű politikájával. S minő kiszámít­hatatlan befolyással általában Európa minden ügyére!“ KOSSUTH LAJOS A „BÉKÉS UTONI ÁTALAKULÁS BIZTOSÍTÁSÁRÓL” Március 3-án az országgyűlés is foglalkozott már a valutapánikkal. Győrvármegyc követe tett indítványt és Kossuth Lajos nyomban fel is szó­lalt. Ennek híre támadt már jóelőre, amiért is az ülésén, — mint a P. H. márc. 7-i száma jelenti — „roppant számú hallgatóság, fulladásig tömött karzatok a remegő várakozás” izgalmával vettek részt. A tudósítás röviden számol csak be a neveze­tes ülésről: ,,68-ik kerületi ülés mart. 3-ikán. Roppant számú hallgatóság, fulladásig tö­mött karzatok; remegő várakozás.* Balog K. Győr vármegye követének indít­ványa: „Visszatekintve Európa azon pénzben nyodalmaira, meilyeket a francia forradalom idézeti eiő. . . figyelmezve az újabb események­re is, mellyek a pénzügyre már is befolyást gyakorolnak, küldői keblében aggodalom ébredt a forgalomban levő bankjegyekre nézve. . . in­dítványozza : kéressék meg Őfelsége, hogy a bank állása s különösen a forgalomban levő bankjegyek mikénti fedezése iránt a nemzetet felvilágosítani és megnyugtatni méltóztassék. Kossuth Lajos a hallgatóság feszült figyel­me közepette hatalmas beszéddel válaszolt és megtette hires indítványát az országgyülséi te­endők és a békés ntoni átalakulás biztosítása tárgyában." VALUTAPANIK BUDÁN ÉS PESTEN A „Budapesti Híradó” szemléltetően írja le a papírpénzzel szemben támadt bizalmatlan fordu­latról „A francia forradalom hire — írja, — ná­lunk rendkívül felizgatá azok kedélyét, akiknek bankjegyeik vannak; több ember beszélé nyil­vános helyeken, hogy három forintjával is örömest adná ötös bankjegyeit, csak venné valaki. Természetes, hogy az illy nyilatkozatok nagy aggályt okoztak és mart. 3.—-4.én már alig lehetett boltot lelni, hol a bankjegyeket elfogadták volna, 5.-én, vasárnap pedig a sza­kadó zápor és szélvész dacára több ezer ember jelent meg Budán a várban, a bankhivatal előtt, bankjegyeinek ezüstre váltását sürgetve, — mi természetesen minden vonakodás nélkül szokás szerint teljesítteték." Ugyanakkor a hatóság plakátokon igyekezett megnyugtatni a lakosságot, hogy papírpénzét nem fenyegeti veszedelem. A hirdetmény szövege a kö­vetkező: „Tudomására jutván Fest város tanácsának» hogy a helybeli lakosságban oly aggodalom támadt, mintha a bankjegyek többé nem vál­tatnának be teljes értékük szerint, ezen aggo­dalom megszüntetéséül közhírré tévé: hogy na­gyobb mennyiségben Budán egész nap, sőt kivételesen ma (vasárnap) is beváltatnak, — holnaptól kezdve pedig kisebb bankjegyek itt Pesten a Város házánál* 1 2 szinte be fognak váltatni ezüst pénz el. Pesten, az 1848-ik évi márt. 5-kén tartott tanácsülésből.“ Meghalt Cvikli András, aki meghonosította Budán az őszibaracktermesztést A napokban Budának egy igen érdemes pol­gára hunyta le örök álomra szemeit: Cvikli András, a híres gyümölcstermelő hunyt el 85 éves korában. Ebből a patriarchális korból 6 évtizednél többet szentelt Buda gyümölcskultúrájának megteremté­sére, kifejlesztésére. Különösen az őszibaracknak volt rajongója, de egyúttal legalaposabb ismerője is. Hírét az or­szág határain túl is ismerték és a Cvikli-barack fogalommá lett, nemcsak itthon, hanem a külföl­dön is. Szalktársai és azok, akiket a barackterme­léshez (különböző érdekszálak fűznek, a barack királyának nevezték maguk között Cvikli Andrást. Buda jövő fejlődése szempontjából nagyfontos- ságú a baracktermesztés, amely hivatott pótolni az elpusztult, egykor annyira virágzó szőlőkultú­rát. Cvikli András Zalából került Budára, amely­nek földjével teljesen összeforrott. A Kelenföldön ütött tanyát és ezt forróbban, izzóbban megsze­rette d benszülötteknél is, akik eleinte féltékeny irigykedéseel nézték verejtékes munkáját, később azonban megszerették, nagy tisztelettel övezték és tanulni igyekeztek tőle. Cvikli András Kerkápoly Károlynak, a tudós nemzetgazdának, Nagymagyararszág későbbi pénzügyminiszterének volt a gazdatisztje a zalai uradalomban. Onnan jött Budára 1876 körül, hogy itt Kerkápolynak a budai határban lévő birtokát gondozza. A régi Fehérvári utón, a Szent Imre kollégium helyén volt egy kertes háza Kerkápoly­nak, ezt adta örök haszonélvezetül hűséges és szorgalmas gazdatisztjének. Ebben az időben még pusztaság volt ezen a tájon. A városi életnek sem­mi nyoma. Cvikli András mint elsőrangú kertész csakhamar rájött arra, hogy a .kelenföldi talaj rendkívül alkalmas a gyümölcs, különösen pedig a baracktermelésre. Szerzett is magának néhány holdnyi területet a mai Nagy boldogasszony útja és Szentimre herceg útja között. Ez a hires Cvikli földjeinek törzsbarackosa. Ebben az időben ismerkedett meg és kötött benső barátságot a Kelenföld egy másik híres-ne­ves alakjával, Kutlánya Jánossal. Ez a hihetetlen szívósságú, nagyeszű férfiú, aki még a betűvetést sem ismerte és mint egyszerű kubikos indult el pályáján, szerencsés érzékkel megérezte ennek a területnek városfejlődési jelentőségét, egyre-másra vásárolgatta össze hihetetlenül olcsó pénzen a tel­keket és aztán százszoros áron adta el, amikor az építkezések nagy lendülettel megindultak. Millió-1 mos lett az egyszerű kubikosból, akinek szobra ott áll még most is az elhunyt Cvikli András dolgozó- szobájának íróasztalán. Ez a szobor az igazi Kut- lányát mutatja be: meggörnyedve, homokkal telt talicskát tol maga előtt. Cvikli András halálában sem hagyta el régi barátját és úgyszólván élete ' utolsó pillanatáig kiballagott Kutlánya János sír- I iához, hogy virággal halmozza el azt. Úgy látszik, Kutlánya energiája szállotta meg Cvikli Andrást is, aki hallatlan erőfeszítéssel, örö­kös és türelmes kísérletezésekkel próbálta kitanul­ni, melyik az a baraokfajta, amely legjobban, leg­nemesebben sarjadzik ki Buda áldott földjéből. Igy jött rá arra, hogy a kelenföldi talaj, különösen a Gellérthegy déli lejtője az őszibarack termelésé­re a legalkalmasabb. Amikor sikerült saját ke­resztezéseivel a legizesebb őszibarack.fajtát kiter­jeszteni, megindult a „szállítás”. Alig három-négy emberrel dolgozott, akikkel kosarakban vitte piac­ra a barackot. Valósággal szétkapkodták, egyre többet (kellett termelni, kocsik, lovak kerültek a ba­rackosba, amelyhez mindig újabb és újabb föl- decskóket szerzett úgy, hogy később már 12 hol­don termelt a hires Cvikli barack, amelyből évente akkor már 6—700 métermázsa is került piacra. Természetesen felfigyelt a külföld is az ősziba­rackra., amelyet Németországban, Svájcban hama­rabb ismertek meg, mint a kecskeméti „báráckot”. Cvikli András nevelt fia és unokaöccse, Majorovics Lajos, aki a régi irányelvek alapján vezeti tovább a gazdaságot, büszkén emlegeti, hogy ha az egyiptomi alkirály asztalára barack kellett, repü­lőgépen vitették el a Cvikli barackosából. A Cvikli barack kedvenc gyümölcse volt Fe­renc Józsefnek is. Az ezerévi kiállításon nagy si­kere volt Cvikli barackjainak. Nem sokat állított ki, csak néhány komáinál, de ezekben a barack szebben mosolygott, mint a mesében. így történt, hogy amikor Ferenc József király kíséretével a ki­állításom tartózkodott, eljutott a gyümölcspavil- lonba is, ahol feltűntek neki a csodálatosan szép barackok. Azon nyomban megkóstolt egyet, na­gyon ízlett, követle a második, a harmadik. A ki­séret tagjai ugyancsak nekiestek a kosaraiknak és mire Cvikli András visszaérkezett a kiállítás terü­letére, egy szem sem volt a kosarakban. A kis kertészgyereket, akit a természeti kincsek őrzésé­vel megbízott, vonta felelőségre hatalmas nyakle- vessel. Amikor azonban megtudta., kik pusztították el a barackot, megbocsátott a kertészgyereknek és megvigasztalta egy vadonatúj ruhával. Ettől az időtől kezdve ahányszor Ferenc József Budapesten megfordult, a Cvikli barack ott díszelgett a királyi asztalon. Cvikli Andrásnak nagy tervei voltak. Óriási őszibarack-kultúrára gondolt. Tárgyalt Légrády- ékkal, hogy megszerezze a hatalmas Nádorkertet, a tervek megvalósításábani azonban megakadályoz­ta a világháború. Ennek tragikus kimenetele na­gyon súlyosan hatott a hazafias érzésű öreg urra és ettől kezdve már csökkentette tevékenységét, zárkózottá lett. Meg akarták választani városatyá­nak, de elhárította magától, elfogadta azonban a presbitersóget, amellyel a budai evangélikus egyház tisztelte meg. Sasadi barackosait eladta és azok, akiknek birtokába került, nagyrészben ki­rágták a hires barackfákat és házakat, villákat építettek a helyükre. Egynéhány barackos még mindig van a Sasadon, amelyen egy uj utcát Ba­rackos utcának is neveztek el. Ennél az utcaelne­vezésnél egy kis kisiklás történt. Az utcaielnevezés­re hivatott tényezők hallottak arról, hogy ezen a környéken valamikor nagy gyümölcsösök voltak és hogy ezeknek emlékét megörökítsék, az egyik új utcát Cseresznye utcának, a másikat Barackos utcának nevezték el. Csakhogy a Barackos utca kívül esik azon a területen, amelyet a Cvikli-barac- kosok tettek emlékezetessé. A barackosokon elhú­zódd uj utca kapta a Cseresznye utca nevet, an­nak ellenére, hogy csereszmyetermelésről nem igen tudnak az ittlakó öregemberek. Cvikli Andrásnak nagy hatása volt, amit iga­zol, hogy egyre-másra akadtak követői. Az ő nyomdokain ültették el az őszibaracktermés mag­vait Budaörsön', Nagytétényben, Érden, észak felé Nagymaroson, sőt kísérleteznek vele a Hűvös- völgyben és a Zugliget táján is. Csak kevesen tud­ják ,hogy itt a Tárogató utóm Rajnay Gábornak is van már hires barackosa. A kiváló színművész hosszú évek óta foglalkozik a baracktermeléssel és annyi rajongással, akkora művészi szeretettel csüng ezen a hivatásán, akárcsak a színmű vésze­ién. Neki is sikerült már olyan őszibarack „sztá­Az egykori Budai Kisfiú főleg az ünnepek al­kalmával tanulta meg a dolgokat. Ünnep: ez va­lami bizonytalan, de mindenesetre valami újdon­sággal, valami különös izgalommal, némi szabad­ság érzésével, egyben bizonyos korlátozottság tu­datával, mindenesetre vendégnénik és vendégbá­csik jövetelével és főleg és elsősorban valami jó­féle ennivalóval járt együtt, ami a legfontosabb az ötesztendős budai úriemberek életében. Az egykori Kisfiú gyakorlatilag fogta fel az ünne­peket, főleg mert bizonyos volt arról, hogy az ün­nep ö érette vagyon, hiszen a Kisfiú önnönmagát érezte a Világ, illetőleg ama régi, kedves, ódon Ház közepének, mely valóban a Világot jelentette számára. Ünnep: no, az ünnep mindig bizonyos kényel­metlenségekkel kezdődött, ugyanis ilyenkor a Kisfiú különös gonddal fürdetett meg, erősen megcsutakoltatott. A kedves levendulaszappan túlságosan bőségesen csurgott bele a kisfiú fülé­be. Ünnep! — gondolta a Kisfiú, főleg, mert hal­lotta, hogy jön Gyula bácsi, a Jogász. Ünnep és Jogász, továbbá Nemzetiszín szalag: a kérdés kezdett kialakulni, főleg mikor kiderült, hogy Apuka nem megy ma hivatalba és a testvérkék­től is megtudta a Kisfiú, hogy „ma nincs iskola”, viszont egészen bizonyos lett az Ünnep, amikor Testvérkék a gyönyörű arany gombos „uj ruhát”, a matrózruhát vették fel és bodri hajukat Anyuka különös gonddal fésülte meg. Ünnep: bizonyossággá, boldogító valósággá lett, midőn a Kisfiú már ott ült a puha „cicalepedöbe”, vagyis fürdőtörülközőbe bugyolálva a még hűvös tavaszi reggelen és Apuka , a gyönyörű, göndör, feketeszakállas, mosolygószemü Apuka (óh, az életen túlról is ideragyog a mosolya) megjelent szé,1 sötétkép zsakettjében, rr. i <:fc bársony;gal­lérja volt. Négyszegletes orrú topánja • ragyogott és a galambszürke kamásniján olyan szép, de olyan-olyan szép volt a gyöngyházgomb. „No, fiatalúr, tessék sietni, megyünk” — mon­dotta Apuka. — Megyünk! Hogy hova, az mellé­kes volt, az volt a fontos, hogy megyünk. Jessy kutya is jön? — kérdezte a Kisfiú. Nem, a kutya nem megy! — mondotta szigorúan Anyuka! Jessy kutya itthon marad! A Kisfiú igen sajnálta hű szolgáját, Jessy-t, a kissé már őszülő fekete kutyát és otthonmaradása fényéből is következtetett arra, hogy ma valami komoly dolog készül. Apuka szép hájomszinü kokárdát dugott a gomblyukába. Ugyanilyet kaptak a kislányok is, a Kisfiú is. A lányok elszaladtak az iskolába, Apuka és a Kisfiú a Bombatéren felültek az Om­nibuszra. Óh„ a házakon háromszinű lobogók lobogtak, az összes gyerekeknek kokárdájuk volt és az Om­nibusz átdübörgött a Lánchídon! Régi szűk utcákon döcögött. Ma, idestova ötven év távolságában a Vén Fiú úgy érzi, hogy úgy emlékszik erre a kivételes ünnepi reggelre, mintha a régi Pest valami megelevenedett régi metszetén járt volna az Omnibusz. Egy-egy régi, fehér ab­lakkeretes, sárga házra úgy emlékszik, mintha tegnap látta volna. A régi Pestet látta. Bizonyos, hogy a Koronaherceg utcán döcögtek a Barátok Terére. 1890-et írtak, tehát még a régi Egyetemet lát­ta a Kisfiú, melyet még tíz év múlva látott, köz­vetlen az átalakulás előtt Sok hetykebaj uszos bácsit látott. Zsinóros ru­hájuk volt és kardjuk volt. Olyanok voltak, mint a katonabácsik és mégsem voltak katonabácsik. Kerek süvegük mellett hosszú toll volt és kiabál­tak. Milyen bácsik ezek? — Kérdezte Fiuka. Jo­gászok! — mondotta Apuka. Ettől Fiuka nem lett okosabb, viszont arra emlékszik, hogy a Jogászok azt kiabálták, hogy „Abcúgl”. A régi Univerzitás előtt zászlók alatt állottak a kardos fiatal bácsik. Innen kezdve Fiuka csak arra emlékszik, hogy Apuka a karjára veszi és szép, meleg, mély hangján énekel valami szépet, arról, hogy esik eső karikára, valami bácsinak a rókát” kicsalogatni a drága anyaföldből, amelyek­nek csodájára jártak a környékbeliek. Majorovics Lajos mindezt mély megílletődéssel mondja el. Nem csoda: több mint egy negyedszá­zadig volt a tanítványa és munkatársa Cvikli Andrásnak. Lelkesedéssel dolgozik továbbra is, ma már közel 15.000 négyszögölön, azzal a büszke öntudattal, hogy Cvikli András egyedül neki árul­ta el keresztezéseinek titkát. — Nem szabad, hangoztatta, titkomat a sírba vinni, amit nem a magam érdekében, hanem Buda gyümölcskultúrájának érdekében hordoztam magamban. ■Ffi—SÜl 1 fuvarban, vagy plombáit isákokban Tűzifát, szenet, legolcsóbban Zsolnai Editnél Délipályaudvar. Megrendelés Telefon: 367-149 Az eyyUoti Budai Kisfiú is Htadiasldusa Ida: Budai HácwnbéU t$endi- kalapjára és hogy éljen a magyar szabadság és- éljen a Haza! Fiuka emlékszik rá, hogy énekelte mindenki a- szép, kicsit szomorú nótát. Emlékszik rá, hogy- sok, nagybajuszu Konstabler bácsik is állottak egy- utcasarkon. Fehér lófark volt a gömbölyű dinnye­- kalapjukon, nádpálca volt a kezűkben, félhold- 3 alakú bádogcimer volt a mellükön, azon volt egy i szám. Mérgesen néztek és a Jogászbácsik azt kia­- bálták rájuk, hogy A beug! Egy kávéházra is emlékszik a Kisfiú. Mint utó- t lag kiderült, ez a Kammon volt Ott volt a Hatva­1 ni utcán. Apuka sok bácsikkal ült egy asztalnál, e Egy mérges öreg bácsi is volt ott. Utólag derült ki, kik voltak a bácsik. Felvidéki bácsik voltak. Egy egész irodalomtörténet telne ki a nevükből. a Néhai való jó Koroda Pál, Palágyi Lajos, „Ko- n boz" vagyis Kozma Andor, Palágyi Menyhért és n Komjáthy Jenő fia, Komjáthy Győző mondotta el, kik voltak. Nevek, melyek éltek a budai család­ig ban. Amikor még éltek, értelmetlenek voltak Kis- s fiú számára. Mikor már értelmet nyertek, már s nem éh Aipuka. De éltek az egykori fiatal bácsik, y azonban már öregek voltak, viszont a Kisfiú már fiatalember volt. Ma a Fiatalember öregur lett, > viszont senki se él az egykori bácsik, e nevek kö- j zül, kik Apuka barátai voltak. ’, A mogorva vén bácsiról kiderült, hogy az öreg a Vajda János volt. Ott volt Zempléni P. Árpád. Lamperth Géza, Koroda Pál, a két Palágyi, Rud- t nyánszky Gyula és Luby Géza. Négy év múlva • halt meg Komjáthy Jenő. Reviczky Gyula már ,g néhány éve halott volt. A Kisfiú nem emlékszik rá- r juk, de nevükről még sok szó esett a famíliában. 2 Utóbb ismerkedett meg velük. it A kávéház előtt is nagy volt a sokadalom. A I- Kisfiú utólag tudta meg, hogy a kávéház helyisé­rt ge volt az egykori Länderer és Heckenast nyom- [e da. Unokabátyja, akkori Jogászbácsi volt Szen- tesssy Gyula, a poéta. i- Csodálatos emlék. Vajda Jánosról utólag de- -- rült ki, hogy ö még ott ült 1848. Martins Idusán y Petőfivel a P.illvaxban. De ott volt közöttük akkor, a az 1840-es években az öreg Szemere Pál, aki y 1813-ban még a fiatal Berzsenyi Dániellel fogott kezet, kerten pedig az akkor már öreg budai Vi- a rág Benedekkel. a Virág Benedek, Berzsenyi. Szemere, Petőfi. ti Vajda, Reviczky, Koboz, Koroda Pál... Néhány év múlva már ott ült közöttük Pásztor Árpád és a Peterdi Andor. És a kisfiú még látta az öreg Vajda s, Jánost Virág Benedek: 1810. Vajda János: 1848 a, —1890. Egykori kisfiú: 1890—1938. Mindez: egy í- régi Martius Idusa elmosódó budai emléke. Omni­busz, a Krúdy Gyula álomkocsija, elmúlt budai |í> omnibusz, honnan döcögsz elő az álomból és hova. i_ milyen álomvilágba fogsz eldöcögni? Hol van Apuka, a mérges öreg Vajda János, hol van a Kisfiú? Régen volt. Mindent elfújnak a friss tavaszi szelek... VOGL és VILLANYI TÁNCISKOLÁJA 11. Medve-utca 6. Telefon: 152-346. BUDAI ÉTTERMEK és KÁVÉHÁZAK A .WAGTAR VIIÁG kXtéházbin Karácsonyi Margit énekel BUDAPESTEN ELŐSZÖR Jt vécivasut kAvéhsízban FRANCI ORÖTZ PÉCSI 1ÓDLER-MÚVÉSZÓ _______ As c ÖREG DIÓFÁBAN isméi a régi fó Idők Hangulata GUNDEL GELLÉRT ÉTTERMÉBEN MURSY ELEK és cigányzenekara RÁTKAl MÁRTA énekel a RÓZSADOMBI ZSIGMOND £.a * t |sSre Szeifferl I_______ ____________cigányzenekara

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom