Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-06-16 / 24. szám
Budai Napló 1938. június 16. S olty László kertépítő II, Hadapréd u 2 Telefon: 164-431 Kerttervezés, építés, karbantartás — Díjmentes ajánlat rúját. Utána Vali Gábor, a 'II. kér. Iparoskor elnöke méltatta Viraág Béla emlékét, megemlítve szép beszédében, hogy az alapitó-szer- kesztő halála után a Budai Napló méltó kezekre talált, melyek folytatják Viraág Béla munkáját. Sziklai/ János dr. kormányfőtanácsos, a Dunántúli Közművelődési Egyesület, koszorúját helyezte el ezután, szívből jövő, mélyen szántó beszéd kíséretében. Ezután a Budai Dalárda a Himnuszt énekelte és ezzel a kegyelétes ünnepség befejeződött. RÉGI V A MAGYAR FŐVÁROS BORZALMAS PÜNKÖSDJE 1848 JÚNIUSÁBAN 1848 júniusának közepe táján izgalmas eseménye volt Budapestnek: a Károly-laktanyában (a mai Központi Városháza épületében) lévő olasz sorkatonájáig fellázadt és a lázadást a magyar kormány csak a legnagyobb eréllyel tudta leverni. Izgalmas és véres volt a lázadás, melyről nagy tudósításokban számolnak be a lapok. Pünkösd vasárnapja akkor június 12-re esett, ekkor tort ki az olaszok lázadása. A Pesti Hírlap ünneputáni, június 14-i száma a következőkben számol be a véres eseményről: „Az ünnepeik alatt, míg .sajtónk pihent, ismét véres botrány zavaré meg a főváros nyugalmát. Pünkösd vasárnapján este a nép a főváros mulatóhelyeiből sereglett haza, midőn a vészharang megkondult s a nemzetőrséget lármadob és trombitaszó hívta egybe. Nagy volt mindenfelé a rémület és tolongás. Fegyveres nemzetőrök, botokkal és más eszközökkel fel- i fegyverzett nép futkosott az utcákon, nem tudva senki, merre, hol és mi a baj. Kilencz óra lehetett, midőn a Széchenyi- ligetbe, hol e sorok írója is volt, egy önkény- | tes berohant. Hangosan kiáltozó, hogy a nemzetőrök és önkénytesek siessenek társaik védelmére, kik közül már több meglövetett. A sétány — mint gondolni lehet — pillanat alatta üres lön. A tömeg az „újépületbe“ szaladt, azt hívén, hogy itt történt valami. Innen azonban a Károly laktanyába, a vérengzés színhelyére utasíttatott. Midőn a rokkant katonák laktanyájához ért e sorok írója, az első kapunál egy generált talált, ki az ingerült népet csillapító, tüstént! közbejövetel által ígérvén a vérengzésnek végetvetni. A vezér bement, utána többen a nép közül. . . Az udvaron itt-ott tömegek voltak láthatók. . . A nép tódult be és ki, s alig szedé össze magát az egyik lövés által okozott megütődéstől, következett a második és harmadik lövés. Mintegy fél tizenkettőre lehetett, midőn az ablakokból rendszeres tüzelés, valóságos és jól kitartott futótűz kezdetett meg a kaszárnya előtti és a mellékutczá- kat ellepő népre. A zsibárus utczában, hol már ekkor egy csapat sorkatonaság is fel volt állítva, —a zavarodás rendkívüli volt. Az emberek rohantak ki az Úri utcza felé, egymást tiporva le.“ A vérengzést Jókai Mór igy írja le az Életképekben : „Lassanként szállingózott össze a nemzet** 1 őrség, kinek puskája nem volt, kinek lőpora, a legtöbb puskák czinderesek, s illyen egész Pesten nem kapható. Megjelent a polgárőrség is, a huszárok legtöbben voltak. Némellyek a kaszárnyát fel akarták gyújtani, mások fellövöldöztek az ablakokra, a legnagyobb rész nem tudta, mit tegyen. Jöttek elvégre a miniszterek. Bátran mentek a legnagyobb veszély közé s buzdíták a népet. Jött Szemere, lőport és golyókat osztatott a nemzetőrségnek. Jött Mészáros s be akart törni a kaszárnya kapuján. Széchenyi is ott lovagolt az utcán. Az összesereglett nép ekkor fejszékkel, dorongokkal esett neki a kapunak s azt betörte. Mészáros bement. Gyilkos ropogás szalvéje fogadta, amint belépett. Mellette rogyott halva segédje, báró Masburg, gyilkos golyótól találva, s Galovics kapitány, a kit szíven lőttek. Vissza kellett t?dp ’ni. Ekkor áthozattak Budáról a gránátosok. Jött később a nehéz lovasság, s ezekkel egyesülve a nép élén másodszor is betört a had- minist er a nyitott kapun. A kaszárnya többi kapui el voltak barricadozva; hogy szólni ne lehessen a bentmar a dtaknak. Ez történt éjfél előtt félórával. Egész addig mindig zúgtak a harangok, harsogtak a trombiták, üvöltött a nép. Egész addig mindég dúltak ott benn az egymás ellen bőszített önkénytesek és olasz katonák. Emezek töltött fegyverrel, azok letépett ablakvasakkal s elleneik puskáiról lecsavart szuronyokkal, 'á&yaik darabjaival, vagy puszta kézzel. . . Künn ezalatt néhány strázsát is levertek lábáról. Az olasz katonák elzárták magukat folyosóik mögé, ■ az önkénytesek segélyére pedig a barricadeurök rohantak fel. roppant rézbuzogányaikkal. A tömeg egész regeiig nem tágított az ostromlott kaszárnyától. Szüntelenül lehete pőrére vetkezett férfiakat látni; izmos fa- é& vasdorongokkal, kik az ütczáikat s a kaszárnya kapuit elálltak. Néha egy-egy holtat vagy sebesültet vittek el közülök, a többi meg sem mozdult. Reggel felé az volt a híre; hogy a katonaság mégsem akarja lerakni a fegyvert. S a hadügyminister parancsára ott áll nyolez ágyú a kaszárnya kapuinak szegezve. Déli 12 óra volt határidőül kitűzve, ha akkoron nem adják meg magukat, leágyúztatnak. Délben lerakták fegyvereiket s lefegyver- zetten, két sor nemzetőrség kíséretében, ismét gőzhajón Komáromba szállíttattak. S a nép egy szidó kiáltással sem állt bosszút a lefegy- verzetteken. A katonák részéről, úgy, mint az önkény- teseknél egyenlő számmal vannak a halottak és sebesültek, a nép közé tett lövések pusztításáról nem tudni semmi elhihetőt. A tudósítás végén Jókai Mór megjegyzi, hogy magyarok és olaszok mindig jó barátok, testvérek voltak. Ezt a lázadást gonosz kezek idézték elő, hogy egymás ellen uszítsák a magyarokat és olaszokat. BÉCSI FORRADALMI JELENET. — Nyissatok utat a barricade. A minister parancsolja! — Bizony nem nyitunk mi!!! otthon parancsoljon a minister. — Nyissatok utat! Itt a placatumok. — Csak azért sem nyitunk. Süsd meg a piaca tu módút. — Nyissatok utat! Jönnek a* ágyúk! — Állunk elibök! — JjC h barricáddal! A sörhordó szekér nem mehet keresztül. Erre a szóra hányát dőlt a barricád. (Életképek, 1848. június.) KIS KÉPEK' A NAGY FORRADALOMRÓL. Az Életképek június 4-i száméból vesszük az alábbi apróságokat, melyek nagyon jellemzőek az akkori hangulatra. ,,Egy valaki azt Írja hozzánk: hogy százezer frankkal Magyarországot Német- és Oroszország ellen meg lehetne védeni. Nem tudom: oliyan kétlábú frankot értett-e, vagy amollyan pénzfajta frankot? Az elsőből százezer nagyon sok, az utóbbiból nagyon kevés e ezélra. I. város lakósai Táncsics újságát olvasván, a többek között rájöttek egy czikkre, melly a kisdedóvó-intézetről szól. Nagy szeget ütött ez a fejőkben, hogy mi lehet ez a kisdedóvó-intézet: mig végre hosszas tanakodás után abban állapodtak meg, hogy nem lehet egyéb, — mint a kis ■ katonák nevel- déje. I. .. városban a nemzetőrök egymást mind megválasztották tiszteknek. Kinek nem jutott rendes állás, az lett tiszteletbeli tiszt. Csak két közvitéz maradt, akik közül is az egyik megbolondult.“ KINDERLAND ,né7etnyelVÜ i^0tíll0n !,"„y|«».-F«- és egésznap.s f0g.ana.znmUknbHIIU I., Lovas-Ut 23. szám. tatás Bentlakás. Buda legegészségesebb helyen. Egész éven I A mesebeli város Irta : Mikola Géza ár. Azt mondják: a mese csak mese. De tudjuk, hogy a mese is valóságból, való gondolatokból fakad. Ha ez a való gondolat eszményi: a mese is az, mert lebilincsel s a valóság gondolatát és ‘vágyát ébreszti fel a lelkekben. A mi mesénk is ilyen eszményi elgondolás, de földi, megfogható részletekkel. És ami megfogható, az fel is fogható és megvalósítható. Csak az kell, hogy legyenek, akik felfogják és megvalósítsák. De kezdjünk bele a mesébe. Volt egyszer, az Óperenciás tengeren innen, de a Dunán túl, egy gyönyörű város. Területe valamikor vizimadarak tanyája volt. Ebben a városban alapításakor csupa jőérzésű, jószándékú, kevésigényű, de a szép és nemes dolgok iránt fogékony ember telepedett le. A köztük legkiválóbbakat kiválasztották avégből, hogy önzetlenül, polgártársaik óhajtásainak megfelelően intézzék a meseváros igazgatását. Könnyű volt a dolguk, mert ebben a városban mindenki csak a jót s mindenki ugyanazt akarta. És mérv a vezetőség tagjai közvetlenül a polgárságból valók voltak, ismerték az utóbbiak bajait. Fejlődött is ez a város, mégpedig szinte álom- | szerű gyorsasággal. Az eláő „szabályrendelet“« amit alkottak, az volt, hogy minden vezető tag minden félévben más-más városrészben köteles lakni és ugyanott volt a hivatala is. Ez idő alatt polgár- * 1 testvéreiknek véleményét sorra hallgatták, feljegyezték: — a város utcáit, tereit naponként más-más helyen bejárták, figyelve, miképen lakik és él a polgár. Nincs-e vaalmiben hiánya, legyen az városkultú- rai. vagy emberi, szociális követelmény. A másik félévet azután ezek a vezetőségi tagok a „központban“ töltötték és azalatt a vezetőség másik fele költözött polgártestvérei közé. Akik bementek, vitték a tapasztalataikat, testvéreik kívánságait, — akik kijöttek, polgártestvéreikkel megismertették elméleti elgondolásaikat, terveiket és meghallgatták véleményüket. Evégből rendszeres megbeszéléseket, úgynevezett vitaórákat rendeztek s így szűrték le a város- rendezési. városfejlesztési és városszépítési, valamint a kulturális és szociális teendőket. Minden vezető férfiút három évre választottak, de a kiválónak bizonyultakat újra megválasztották. Ezek hivatalbalépéskor a város javára tett esküjüket szigorúan értelmezték s a magánérdekeket csak akkor vették figyelmbe. ha azok a közérdekkel összhangban voltak. Ez a város ezzel a rendszerrel lett naggyá, szépboldoggá, megcsodálttá, szinte eszményi várossá pé, és éppen ezért egyúttal irigyeltté is. Volt ugyanis ennek a városnak a szomszédságában egy elátkozott (úgynevezett „alsó“) város, amelynek sok oka volt, hogy amarra irigy legyen. A szomszédváros ugyanis éppen nem dicsekedhetett sem egyetértéssel, sem az , eszményi város vezetéséinek üdvöis rendszerével. A polgárság és a vezetőség egymástól régen elszakadt. s egymással sem a helyszínen, sem a központban nem érintkezett. Amíg azután így az «eszményi — szinte mesebeli — városnak ideális képe. gyönyörű sugárútjai, ligetszerű tágals sétaterei, szabályos kőrútjai, kivétel nélkül tökéletesen kövezett, fásított, csatornázott, fényesen világított utcái, a tereken győgy- kútjai s egészségügyi létesítményei voltak, addig a szomszéd város polgársága a görbére tervezett „sugárutak“, elhanyagolt közlekedés, szabálytalan körutak, zeg-zugos kis terecskék, rosszul világított, kövezetlen és járdanélküli világban szégyenkezett és kesergett. A vezetőség/az íróasztal mellől nem látta hogy a minden egyéni elgondolást eltűrő papiroson tervezett cikk-cakkos „sugárutak“, a görbére kanyarí- tott, szűk utcákba bekényszeritett zeg-zugos terecskék kietlen, fásitatlan voltukkal a valóságban csúfak, célszerűtlenek. Nem látta, hogy a perifériák rovására becézett városközépi lakásokban megvalósított egészségi meg egyéb berendezésekre nekik is szükségük lenne. És ez így tartott időtlen-idők óta. A helyzet mind tűrhetetlenebbé lett. Aminek r.zután az lett a következménye, hogy követni kezdték a meseváros példáját. Egy nagy seprőt fogtak, azzal kisöpörték a lehetetlen s a polgárság beleszólása - nélkül készült városrendezési terveket, s ezek helyett újakat készítettek. Elejét vették annak, hogy a még meg nem épült „sugárút“ görbe palotasorainak későbbi lebontásával s más észszerűtlen tervek végrehajtásával az utókor átkát magukra vonják; — a közlekedést az egész városban egységessé, gyorssá és olcsóvá tették. Mindent, ami a polgárság boldogulását teremtheti naeg, programba vettek és oly szervezeteket létesítettek, amelyek által a lakóssággal való érintkezés állandósult. így lett az elátkozott városból meseszerű város. A mesevárosról mondottak még csak álmok. Azért születtek meg, hogy az elátkozott városból a város vezetősége — élén kiváló polgármesterével és nagyszerű vezérkarával — a nemrég megkezdett úton haladjon tovább, a meseváros megvalósítása felé. Filléres divatáruk hibátlan műse1., Endresz György tér 5. Telefon: 367—604. tyem harisnya P.0'98 SrP.2-98 Az autóbusz, legégetőbb problémája Érdekes újdonságok: báró Doblhoff L.: Horthy Miklós életrajza ' ‘ s P 6.— Erdős Rjenée: A .Timothy ház P 8.40 Márai Sándor: A négy évszak P 5.60 Tamási Áron: Ragyog egy csillag P 5.60 Kaphatók Tisza Testvéreknél IL FŐ-U. 12. Telefon: 152-713 A főváros belterületi lakosság ának szecessziója, minden ellenkező értelmű híradással szemben, egyre tart, sőt egyre élesebb formákat vesz fel. Hiába az érdekeltségek propagandája, hiába a lakáspolitikai intézkédések kényszere: a települési tilalmak és a településnek a közművek tarifapolitikájával való megnehezítése és akadályozása célját téveszti. A lakósság tehetősebb rétegei, éppen úgy, mint a gyengébb anyagi erővel rendelkezők egyaránt a főváros külső részein iparkodnak megtelepedni, ki saját családi házban, ki bérviiiában, ki pedig a „zöldben“ épült bérházakban. E szecessziónak nemcsak a széles tömegeknek a raját családi ház, a magasabb életszínvonal és egészségesebb életforma utáni olthatatlah vágyakozása az í oka. hanem a légvédelmi propaganda nyomán egyre I szélesebb körben elterjedő felismerés is, hogy a I belsővárosi település •sűrűsége légvédelmi sßempon- i tokból mekkora veszedelmeket rejt magában. A perifériák felé törekvő tömegek elhelyezkedésére a főváros politikai területén untig elég a hely bármelyik irányban, de egy felületes pillantással is kivehető, hogy a budai részek aránytalanul nagyobb tömegeket vonzanak, inint a balparti külterületek. A budai részek közül viszont a legrohamosabb, fejlődésen a XI. kerület megy keresztül, ahol az utóbbi évtized alatt egész városrészek nőttek ki a földből. A Sasad a XI. kerületnek a város és az erdő közé eső legegészségesebb déli lejtőjű része. Ez a hely országos viszonylatban is legelsőrendű kiimával rendelkezik. Mindenki előtt ismeretesek a gyümölcsösökben országszerte fellépett fagykárok, de a Sasadon rogyásig .van minden fa gyümölccsel megrakva. Megvan a kajszi- és francia barack-termés, sőt érintetlenül várja termését a délszaki világhoz szokott fügefa is. Természetes tehát, hogy Sasad fejlődése is egyre gyorsuló iramban halad és igen sajnálatos, hogy az áldott vidék nélkülözi a települési mozgalom legelső és legfontosabb ütőerét: a közlekedést. A sasadi közlekedés a meglévő 59-es villamossal nem kielégítő, mert, a magaslat gerincvonalán haladva, csak az odaérkezőknek nyújt némi kényelmet, de az onnan vissza, a város felé igyékvő közönség érdekét nem szolgálja. Ugyanis az 59-es végállomásának, vagy a még tekintetbe jöhető Süveg utcai megállónak a Sasad bármely részéről való megközelítése csak hegymászással történhetik. Mind az 59-es villamos, mind a 8-as áutobusz vonalvezetésén meglátszik, hogy kizárólag a farkasréti temető közönségének szolgálatára rendeltettek, pedig tudjuk, hogy a közlekedési vállalatok vezetői szerint nem az alka-'mi utasok, hinein a mindennapos i utasok biztosítják a vonalak . rentabilitását. ; Nagy volt tehát a rrasadia’: öröme, amikor a 27-es vonalát a téli hónapol:b:.p. a repülőtér üzemszünetében a Sasadi úton felvezették és még nagyobb volt csalódásuk, amikor a repülőtéri üzem ujraf elvételé vei A BUDAI NYÁRI ÉTTERMEK GrÖNGYE A KIS LUDLÁB KIRÁLYNÉ ]., TÓTH LÖR1NC-UTCA 10. SZÁM. a vonalat innen visszavitték a Budaörsi útra és a Sasad megint közlekedés nélkül maradt. Csilléry András és Gaár Vilmos a vidék nagyszerű települési értékeinek ismeretében a főváros közigaizgjatáisi bizottságának április 11.-én tartott ülésében felszólaltak és a Sasadnak a közlekedésbe való bekapcsolását sürgették. Szükségesnek tartjuk a fővárosi politikai élet e két kimagasló személyiségének ez ügyben való véleményét a sasadi és általában a budai közönséggel a Budai Napló nyilvánossága utján is megismertetni. Csilléry András ‘dr. a sasadi autobuszforgalomról szólva, többek között a következőket mondta: „Az a helyzet, hogy egyelőre csak a mézes madzagot húztuk végig kényszerűségből az ottlakó emberek száján, azzal, hogy rászoktattuk őket az autobuszközlekedés- re, de amikor újból megnyitották a repülőteret: nyomban elvettük tőlük az autóbuszjáratot. Ez elégedetlenséget váltott ki az emberekből! . . Tessék ott ingajáratot beállítani, amely a repülőtérre menő forgalmat is fokozni fogja! Sasadra rendkívül sokan költöztek, óriási terület épült ott be, erre okvetlen szükség van! Gaár Vilmos dr. osztozott Csilléry dr. véleményében a Sasadi úti vonal visszaállítása dolgában. „Az autobuszforgalom visszaállítására — úgymond — még egy másik kényelmes mód is volna, amely jövedelmező lenne, tudniillik, ha a 8*as autóbusz végállomása és a 27-es autóbusz keresztező- állomása között úgynevezett ingajáratot adnának. Azért nem volt jövedelmező ez a vonal, (a régi!) mert nem kapcsolódott bele az a testület, amely a Sasadi ut vége és a 8-as végállomása között van! Igen sok polgár lakik ott, igen sok gyermek van. aki sárban, hóban és szélvészben kénytelen a temető melletti iskolát látogatni. Ezeknek egészségére vigyázni kellene! A ' helyzet komoly ismeretében fogant, meleg emberszeretetről tanúskodó felszólalásukra adott válasznak az volt az érdemi része, hogy „a vonal fenntartását gazdasági szempontok nem indokolják.“ Másfelől az ingajáratot az ut meredeksége miatt nem lehet üzemben tartani. A válasz többi vészéből pedig ki lehetett venni, hogy telepüíéspolitikai szempontok is közrejátszottak az elhatározásnál. Érthető tehát, hogy a váratlan fordulat nagy elkeseredést keltett az érdekeltek körében., fennek volt visszhangja, az a határozat is, amelyet a május 21.-én tartott értekezleten a nagyszámban megjelent sasadi polgárok elfogadtak, s amelyet megfelelő beadvány formájában nagyobb létszámú küldöttség fog Szendy polgármesternek átnyújtani. Nem kívánunk itt az eseményeknek elébe vágni, de az igazság érdekében meg kell állapítanunk azt, hogy a közlekedés kérdése nem lehet kizárólag üzleti megfontolások eredménye, annál kevésbé, mert a közlekedés kommunális monopóliumát mi. budapesti polgárok éppen azért juttr-ttuk hatóságaink kezére, hogy ebből a kulturkérdésből a profitéhes „gazdasági megfontolásokat“ kiiktassuk és helyet biztosítsunk a közérdeknek és józan városfejlesztési politikának. A télvíz idején megejtett s csak a Tőmös utcáig közlekedett próba járat adatai nem szolgálhatnak mértékül egy vidék kulturigényei jogosságának elbírálásánál. Az út meredekségére vonatkozólag pedig megemlítjük, hogy ilyen meredek, sőt talán még ennél is meredekebb helyen is van már autóbuszközlekedés. A Sasad autobusz-forgalmának megoldására több olyan mód is kínálkozik, amely a Beszkártra szám- bavehetően nagyobb terhet nem ró. Első, és az igényeket legjobban kielégítő megoldás a Csilléry András dr. és Gaár Vilmos dr. által egyaránt ajánlott ingajárat a Budaörsi út és Sasadi út sarkától a Sasadi út, Érdi út, Németvölgyi út vonalán a 8-as végállomás között. Ennek a vonalnak településpolitikai szempontból a legnagyobb jelentősége van s a városrész fejlesztését ez szolgálná a legkomolyabb és leggyorsabban jelentkező eredménynyel. A 27-<es járatnak a szünetidejéből kialakított Sasadi úti járatnak főképpen, a vállalat szempontjából volna jelentősége, mert a nem igen rentábilis repülőtéri járatot bevételi szempontból feljavítaná, anélkül, hogy több kocsira vagy más számbavekető kiadásra volna szükség. Igen jól megoldaná az az elgondolás is a problémát — több költség nélkül,. de több bevétellel, — amely a 8-as napi 113 járatából 27-*et, mondjuk 8/a jelzéssel a Budaörsi utón, vagy a Sasadi úton, a Sasadi út Budaörsi' úti végétől indítandó 27-es végállomásáig járatna. A 27-es elvégre éppen úgy indulhatna a Sasadi úttól is és úgy a Budaörsi úti része lényegesen megrövidülne, viszont Sasad is megkapná azt a közlekedést, amely őt fekvésénél, településének fejlődésénél fogva joggal megilleti. Meg vagyunk róla győződve, hogy Szendy Károly polgármester úr még ezeken kívül is hamarosan számos és jó vagy jobb megoldást fog találni, amelyek mind alkalmasak lesznek a kérdés körül támadt hullámok lecsillapítására. Bízunk benne, hogy az őt felkereső küldöttség nem fog üres kézzel tőle távozni, hanem Sasad megkapja, amiért immár év-» • tizede küzd: a magához és a fővároshoz méltó közlekedést. Szoborszentelés a Mária-téren. A felsővizi városi Szent Anna-plébánia területéhez tartozó Mária-téren (a régi Irma-tér), a Batthyány- és Donáthi-utcák ]•"iresztezésénél uj Mária-szobrot állítottak fel, amelynek ünnepélyes egyházi megáldása junius 12.-én, vasárnap délelőtt történt. Az iskolák növendékei és a különböző alakulatok tagjai zászlóik alatt jelentek meg az ünnepségen. Urnapi körmenet Óbudán. A hagyományos úmapi külsőségek mellett tartják meg Óbudán az Urnapi hörmenefet, amely egyike a legszebbeknek és leg- felemelőbbeknek az egész fővárosban. A körmenet az 'budi" plébániatemplomból indul el és r észtvesznek benne az‘ összes állami, városi és katonai hatóságok vezetői. özv. Ujágh Árpádné Budapest. II., Mmb6-útl7 Telefon; 154—426. Acélplombák mindenféle célra, nagyságban és színben. Szalagplombák. Ládaplombák. Horddlemezek. Plombazáró fogók. Jegylyukasztó fogók. -------- Konzervbontó kések.--------
