Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-06-16 / 24. szám

1938. június 16. Budai Napló 5 MAJESTIC luxus panzió I fiiggőkertje a főváros csodája ♦ tündéri kilátás ▼ ' Svábhegyen a fogas-állomásnál i ^ A Tabán általános rendezási terve nálkűl nem oldható meg a gyógyszálló kérdése Forbáth Imre dr*, az európai hirü városrendezési szakértő nyilatkozata a Tabán problémájáról A tabáni park egységes képe még mindig nem alakult ki a imaga teljességében és szépségében, így, ahoigy most elibénk .tárul: nyitottságával, zöld szőnyegeivel, apró fenyőivel, virágos kertecs- k'éivel, parkjaival, igazán felemelő, szinpompás ké­pet nyújt. A hatás azonban még mindig nem tel­jes. Zavarólag hat, hogy a csákányok még nem pihentek el, házakat bontanak és házak várnak még arra, hogy lebontásra kerüljenek. Sőt olyan épület is akad benne, amelyről vitás: meghagy­ják-e, vagy halálra'Ítéljék? Mindez azért van igy- mert annyi idő után még mindig nem sikerült megállapítani a Tabán végleges tervét. Ebben a kérdésben már igen sok papirost és tintát fogyasztottak el. Az elsők közt maga a Bu­dai Napló is. Sok szakértőt és illetékes tényezőt szólaltattunk meg, de úgy érezzük, hogy a nagyfontosságú kérdés még nincs kimerítve és az utolsó szó jogán még sok megszívlelendő szak- vélemény vár meghallgatásra és komoly megfon­tolásra a nyilvánosság fórumán. Ez késztetett bennünket arra, hogy kérdést intézzünk a Tabán rendezésével kapcsolatos ter­vekre vonatkozóan ai probléma egyik legalaposabb ismerőjéhez, dr. Forbáth Imre mérnök, volt mű­egyetemi magántanárhoz. Forbáth Imre dr. évtize­dek óta foglalkozik városrendezési problémákkal. Hét évig dolgozott Gotha, Magdeburg és Majna- Frankfurt városok mérnöki hivatalaiban, ott alkal­ma nyilt megismerni azokat a magasabbrendü va­rosrendezési szempontokat, amelyek Németország­ban és a külföldön másutt is irányadóul szolgáltak. Ezeket az értékes tapasztalatait gyümölcsöztette, amikor több külföldi nemzetközi pályázaton vett részt pályadijat nyert tervekkel, igy Antwerpen­ben, Bergen norvég városban, Pozsonyban, Bel- grádban és legutóbb ez év elején, Bécsben, az ot­tani új kiállítási és vásárterület pályázatán, hol 40 pályázd, közül a hét dijat nyert között, mint egyetlen Külföldi nyertes szerepelt és akkor, amikor pályázat mellőzésével kapott megbízást a Wekerle-telep főterének szabályozására. Ez nagy­szerű példája az építkezésben a szociális gondolat érvényre juttatásának és egyúttal a magyar alko­tó képességnek is. HOL, LEGYEN A TABÁNI FÜRDÖ­KÖZPONT? Forbáth Imrét a Tabán rendezésének prob­lémája is sarkalta. Néhány évvel ezelőtt Deli La­jos és Faragó Ferenc építészekkel együtt már el­készítette a Tabán nagyszabású tervét. Ennek alapján Zádor István festőművész pompás rajzban rögzíti le a Tabán jövő arculatát és látképét. A terv két alapvető gondolatból indul !ki. Az egyik a Tabán területének sik nyugati részén Budapestnek, mint fürdővárosnak egyik jellegzetes központját akarja megteremteni, a másik a szabályozandó te­rület többi .részét a terep természetes alakulásához simulva, az eddig felmerült különböző megoldások. tói eltérően lakóházakra akarja felhasználni, oly- képen azonban, hogy ezáltal a terület parkszerű megjelenése kárt ne szenvedjen. A fiirdöközpontot ez a terv a sétány északi részén, a Palota térrel szemben kialakított térre helyezi, gyógyfürdővel, kaszinóval, szállókkal, ivócsarnokkal és fedett sétányokkal. A térről, — amelynek harmonikus kiképzése az azt övező épületekkel külön építészeti feladat, — monumen­tális kilátás nyílik a királyi várnak a Palota tér felett látható nyugati szárnyára. A Palota tértől dél felé a legtöbb eddigi terv az Attila körúttal JUSZT GYULA OPTIKAI és FÉNYKÉPÉSZETI SZAKÜZLETE ❖ PUNKTAL ÉSUWTRASlrt üvegek uORGHETTEK látcsövek mérnöki MŰSZEREK SZOLID X r lRAKT Kizárólag a régi helyen: II., MARGIT KÖRÚT 6. párhuzamosan új széles sétányutat tervez, amely egyenes vonalban vezet az Erzsébet-hid budai hídfőjéig. Ezt a nagy forgalom zajától és nyugta­lanságától mentesítendő sétányutat a Forbáth-terv is megtartja, azzal a hozzátevéssel, -hogy azt dél felé mintegy százhaívan méterig szélesedő parkká bővíti ki és igy közvetlen összeköttetésbe hozza a Gellérthegy északi lejtőjén lévő nagy parkterület­tel. úgy hogy annak mintegy természetes folytatá­sa legyen. Számol a terv a Szent Imre fürdő prob­lémájának megoldásával is, a lakónegyedre vonat­kozóan pedig a domboldalt veszi figyelembe, ahogy azt a terület természetes adottsága szinte parancsolóan írja elő: a rétegvonalak mentén és egymással nagyjában párhuzamosan vezetett vil­laszerű házakkal beépített utcákkal. EGYSÉGES RENDEZÉSI TERVET! A főváros iránt érzett rajongó szeretet árad Forbáth Imre minden szavából, amely a szakértő tárgyilagosságává tud elmélyülni, amikor megteszi kritikai megjegyzéseit az új tabáni gyógyszállóra vonatkozóan: — Néhány év előtt a főváros pályázatot hir­detett a Tabán-terület általános szabályozási ter­vére. Számos tervet bíráltak el — mondja a Bu­dai Napló munkatársának — kiadták a dijakat is, de kivitelre egyiket sem tartották teljesen megfe­lelőnek. A főváros saját szakembereit bizta meg, hogy a díjazott pályamunkák alapján készítsék el a kivitelre alkalmas tervet. Mielőtt azonban ez a terv elkészült volna, a főváros megvette a Szent Imre-gyógyfürdöt, azzal a feltétlenül helyes elgon­dolással, hogy az építendő új Tabán gyógyszálló létesítésénél a főváros tervének a régi fürdő út­jában ne álljon. Ez a körülmény szükségessé tette az általános szabályozási terv olykép való megva­lósítását, hogy abban az új gyógyszálló elhelyezé­se is megfelelő megoldást találjon. — Mielőtt ez az új átdolgozott terv elkészült volna, már kiírták a gyógyszálló épületének terv- pályázatát. A tervezőknek szabad kezet engedtek a gyógyszálló elhelyezésére nézve. Több mint negyven pályaterv érkezett be. A terveket elbírál­ták, a dijakat odaítélték, de ép úgy, mint a sza­bályozási tervpályázatnál, egyik tervet sem tartot­ták kivitelre teljesen alkalmasnak. Most is a fő­város kiadta a díjazott terveket saját szakemberei­hez azzal, hogy készítsék el ezek alapján a kivitel alapjául a végleges tervet. Ez az ügy jelenlegi stádiuma. Nem valószínű, hogy a kérdés ily mó­don megnyugtató megoldást fog nyerni. Félni le­het, hogy a gyógyszállóval ugyanaz történik maid, mint a Bethlen-udvarral. Felépitik és csak akkor fog kiderülni, hogy rossz helyen áll. ITT AZ UTOLSÓ PILLANAT — Mindaddig, mondja emelt hangon Forbáth professzor, amig nincs meg a Tabán végleges ter­ve, nem lehet eldönteni a' gyógyszálló elhelyezésé­nek kérdését sem. Nem a pályázókra kell bízni, hová kerüljön a szálló, hanem ennek helyét a Ta­bán végleges rendezési tervében előre pontosan meg kell jelölni. Ellenkező esetben megtörténhetik, hogy hibát követnek el, melyet jóvá tenni nem le­het. A Tabánnak a gyógyszálló les? egyik, talán legfontosabb épülete, tehát ennek megfelelően kell a helyét is megállapítani, úgy hogy összhangban álljon környezetével, kifogástalan hatást keltsen és ne érjen föl hozzá a forgalom zaja, lármája. Forbáth Imre bizonyos szenvedélyességgel folytatja: — Negyvenmillió fekszik már a Tabánban! Budapest-fürdöváros legjellegzetesebb helyéről van szó! Elsőrangú érdekc hogy itt minden egyes kérdést, a legnagyobbat épp úgy, mint a legjelen­téktelenebbnek játszót, a legnagyobb körültekin­téssel és óvatossággal, a jövő fejlődés szem előtt tartásával oldjanak meg. Természetesen felvető­dik a kérdés: hogyan lehetne idövesztesség nélkül legbiztosabban és leggyorsabban végleges, jó sza­bályozási tervhez jutni? Két megoldási mód kínál­kozik: vagy egy újabb, nemzetközi pályázat kiírá­sa, vagy, ha ez hosszadalmas, úgy készítse el az általános tervet a főváros illetékes ügyosztálya és bocsássa azt nemzetközi bírálóbizottság megíté­lése alá. Ez rövidebb módja volna a megoldásnak és szintén megnyugtató eredményre vezethetne. — Nem győzöm eléggé hangsulyosni — fejez­te be az érdekes beszélgetést Forbáth Imre dr. — hogy a gyógyszálló szervesen kapcsolódik be a tabáni általános szabályozási tervbe. A Tabán ma olyan, mint a nyitott könyv, könnyen áttekint­hető. Tág tere nyílik itt minden egészséges elgon­dolásnak. Nem szabad tovább habozni. Gyorsan, Halogatás nélkül kell ezt az épp oly fontos, mint K riszllna-körut 139. alatti KÖNYVKÖTÉSZETEMET KÖNYV- és PAPIK­KERESKEDÉSSEL megnagyobbítva I., ATTILA ü. 23. alá (Krisztinavárosi templommal szembe) helyeztem át. Csapkai Ervin nagyszabású, de mindenesetre szép kérdést tető alá hozni. — A főváros és az egész ország minden gazda- sájgiérdeke is sürgeti a gyors megoldást. Nem szabad időt vesztegetni. De azért különösen kell vigyáznunk arra, hogy a múlt hibái meg ne is­métlődjenek. Ehhez pedig szükséges, hogy előbb legyen meg a szabályozási terv és csak azután fogjanak hozzá az egyes részek építéséhez. Toldi Miklós fegyverei a Bécsi Kapuban — Mendemonda és valóság — Irta: Borsodi Bevilaqua Béla A néhai való jó Ilosvai Selymös Péter iródiák I néhai való jó itókalamusa óta régi és új budai j krónikásainkat állandóan foglalkoztatták azok a csodálatraméltó holmik, melyek a 17. századtól kezdve az 1830-as évekig ott lógtaik a budavári Esztergomi Kapu, más néven Bécsi Kapu nevezetű kaputorony, illetőleg az ebből lett későbbi város­kapu boltíve alatt, a mai új Bécsi Kapu históriás helyén. A Toldi Miklósnak tulajdonított holmikról szóló közlések párhuzamosan futnak a hires-neves Kapu históriájával. 1541-ben még állott a középkori ma­gyar kapu. Ebben az évben ülte meg a török Bu­dát. Harminckét esztendő múlva, Górum Kapuszji, azaz Esztergom Kapuja volt az egykori magyar Buda e magyar kapuból török kapuvá lett kapu­jának török neve, amikor Stephan von Gerlach, a Budán, helyesebben a török Budunban forgolódó pennaforgató német 1537 június 23-án kelt írásá­ban igy ir a Górum Kapuszji, más névan Viden Kapuszji, azaz Bécs kapuja alatt lógó holmikról: ,,A Bécsi-kapu alatt függ egy óriás láb, egy áll- \kapca, egy kopja, mellyel némi török egy ekevasat átlyakasztott, s nagy vastag patkó, melyet ketté­tört vala.” Fötisztelendö Stephan von Gerlach ud- Ivari káplán uram ezek szerint óriási ember, vagyis I óriás lábának és állkapcájának tartotta az ott, a kapu boltive alatt láncon felfüggesztett csontokat. Ilosvai Selymös Péternek a Tholdi Miklós szép históriáiáról szóló krónikája újabb 17. századi kiadásai még többet tudnak a holmikról. A kedves sorok a vitéz Toldi Miklós rettentő buzogányát, pajzsát, parittyafcöveit, kopjavasát és szörnyeteg nagy sarkantyúját is megénekelik, igyen: Ebben amit irtani vagyon s el nem hiszed, Hogy Tholdi Miklós lett volna, nem hiszed: Nézd meg jól Budának a Bécsi-Kapuját, Meglátod ott ennek súlyos buzogányát. Mellette függeni személyéhez pajzsát, Parittyából hajgált huszfontos köveit, Diadalmas vitéz hegyes kópiáját És akit csizmáján viselt sarkantyúját. Nemes Auer Ferdinand pozsonyi Senator, po- zsonyvármegyei nemesfelkelö lovashadnagy, aki a keserves párkányi csatában lett a török budai foglya, (a budai Csonka Toronyból került le fog­lyul az isztaroboii Hét Tornyokba, a Jedi Kutá-ba) szintén megemlékezik a rettentő nagy fegyverekről. Beél Mátyás, a’ historikus, a 18. század elején látta a töröktől 1686-ban visszafoglalt Buda ekkor már újjáépített régi kapuja alatt a szóbamforgó holmikat. A Notitia Hungariae-ben emigyen ir ezekről: „A bolthajtáson felfüggesztve láttuk a csodáserejü Toldi Miklós fegyvereinek maradvá­nyait. Ezek között van egy szokatlan temérdekségü kovácsolt pajzs, mely akkora súlyú, hogy ma alig" alig viselhetné a legizmosabb férfiú is. Ott látni továbbá a lándzsát, mely olyan nehéz, hogy csak­nem azt vélhetnéd: óriások használták egykor. Ott függ a láncon a kögolyóbis, melyet Toldi a har­cokban a szablyasziján viselt, emberfejnél nagyobb, két kézzel se lehetne könnyen ütésre lódítani. Vas­karikákból háló módjára szőtt páncélingnek darab­ja olyan, hogy manapság eliszonyodunk tőle. Sar­kantyúja és lovának patkói szokatlan nagyságúak. Beszélik, hogy mikor erejének megmutatására kér­ték, lándzsájának egyetlen lóditásával döfött ke­resztül egy kopatlan ekevasat. Ez az ekevas is ott látható a lándzsa vasára szegezve e Toldi-erek- lyék közt.” Dugonics András először 1756-ban, másodszor 1794-ben látta e maradványokat. A Jeles Történe- tek-ben felsorolja Toldi fegyvereit. Eredetileg nyolc ilyen darab volt, írja Dugonics, de úgy gondolja, hogy az őrtállóktól valaki egy-két icce borért meg- vehette azokat, mert már csak négy van meg be­lőlük. Dugonics igy állítja össze a Toldi-ereklyék leltárát: I. Húsz vagy több kő-galacsin, azaz ököl- nyi golyóbisok, amelyeket Toldi Miklós a Duna egyik partjáról a másikra parittyából hajított Ezek balkéz felöl vannak felakasztva, amint a Bé­csi-Kapun kimegyünk. 11. A Kapu jobb falán függ az emberfőnél nagyobb golyóbis kőből, melybe egy vas vagyon belecsinálva, a vas pedig eme buzogánnyal láncon függ. Ezt övén hordozta és vele egy kézzel könnyen hadonászott 111. A buzo­gány mellett van ama hires szántóvas, melyet Zsámbékon lándzsájával könnyen keresztüldöfött, Mátyás királynak jelenlétében. IV. Nem messze ezektől van karvasa, melyet balkarján hordott. V. Volt, de már nincs ott a lándzsája, melynek’vasát félmázsának mondották. VI. Volt, de már nincs ott páncélja, mely vaskarikákból füzeteit, ing módjára felvétetett... VII. Volt, de már nincs ott Toldi lo­vának egy kietlen patkója, melyből ki lehetett venni lova temérdek nagyságát, melyen Toldi Miklós ült vala. Vili. Volt, de már nincs ott Toldi széles, hosszú, tarajos sarkantyúja, melyből csizmájának nagyságát meg lehetett ítélni és a régi szokást a mostanival egybevetni. Arany János nem ir arról, hogy Toldi Miklós e holmijai ott függőitek a Bécsi Kapu alatt, de Ilosvai Selymös Péter sorai nála is feksengenek, amikor Toldi Miklós rettentő nagy erejéről írva ezt mondja: „Ethülnétek, látva rettenetes pajzsát És kit a csizmáján viselt: sarkantyúját.” Irt a csodálatos holmikról a régi, csodálatos és különös dolgok legjelesebb krónikása, Tóth Béla is. Amikor Arany János megírta a Toldi-1, még állott az újabbkori Bécsi Kapu. 1849 májusában rommálőtték' a Görgey honvédágyui, 1850-ben új­ból felépítették, 1894-ben felbontották, 1936-ban újra felépítették. Az új Kapu felállításával kapcso­latban Palóczi Edgár volt az első, aki összefoglal­ta a mendemonda fenti anyagát és megírta, hogy a különös holmik az 1830-as években a budai csá­szári és királyi katonai Fegyveresházba kerültek és innen a többi, jogtalanul Becsbe átharécsolt ma­gyar fegyvertörténeti kinccsel egyetemben, alkalma­sint a bécsi K. u. K. Heeresmuseumba kerültek, ahol mint lim-lom vagy elkallódtak, vagy ott lap- panganak a pinccesoron. Legutóbb Hegyaljai Kiss Géza irt a fentiek­ről, ö azonban valóságnak veszi a krónikás mende­mondát. A csodálatos holmit valóban „Toldi Mik­lós fegyvereinek” hiszi, mert magát a krónika és a szépirodalom által költött és irodalommá álmodott „Toldi Miklós”-1 is való személynek hiszi. Ez az oka, hogy igy veti fel a kérdést a Bécsi Kapu 1936-ban történt újjáépítésével kapcsolatban: „Hová lettek Toldi Miklós fegyverei a Bécsi­kapuból? Nem fég avatták fel a budavári hősök emlékét a Bécsi-kapu mellett. Mostanában általá­ban sok szó esett az újjáépült Bécsi-kapuról. Csak miimmiimmwHHiimmiim» GOLD [ I SZALON II. Délelőtti, délutáni . és estélyi ruhák. A LEGKELLEMESEBB UZSONNÁZÓHELY A QouctnOhd­eukcásósda BUDAI FIÓKJA I., Fery Oszkár u. 52.

Next

/
Oldalképek
Tartalom