Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-06-16 / 24. szám

1938. június 16. Budai Napló Bensőséges ünnepség keretében avatta fel Buda társadalma J. Viraág Béla síremlékét a farkasréti temetőben A kegyelet, az emlékezés és szeretet ünne­pére gyülekezett az a nagyszámú és előkelő közönség, amely hétfőn, június 13-án este a farkasréti temető Hóvirág utcai bejárata előtt találkozott, hogy áldozzon J. Viraág Béla, a Hollós Mátyás Társaság alapítója és a Budai Napló alapitó szerkesztője emlékezetének. Mint megírtuk, elkészült az a gyünyörű emlékmű, melyet Buda közönsége állított Vi­raág Béla sírja fölé. Az emlékmű felavatásán megjelent Buda életének számos repezentáns vezetője, élén Ripka Ferenc ny. főpolgármes­terrel, hogy hódoljon Buda szerelmesének, Vi­raág Bélának emlékezete előtt. Megjelentek a budai egyesületek, iparoskörök küldöttségei, az elhúnyt tisztelői és barátai, családjának tagjai és mndazok, akik tisztelői, rajongói vol­tak az elhúnyt nemes személyének. A Hollós Mátyás Társaság tagjai Hennyey Vilmos dr. elnök, Pávai-Vajna Ferenc társelnök és Agghá- zy Kamii ezredes, alelnök vezetésével számo­sán jelentek meg. Megjelent a Budai Dalárda is, Baranszky Gyula dr. kormányfőtanácsos vezetésével, hogy tökéletes művészi közremű­ködésével emelje az ünnepség fényét. A siremlék-avató ünnepet a Budai Dalárda a Magyar Hiszekegy eléneklésével vezette be. Utána Hennyey Vlmos dr. a Hollós Mátyás Társaság nevében mondta el az alábbi meg- nvitóbeszédet: „A hűség és kegyelet ünnepe >. Mélyen tisztelt gyászoló közönség! A Hollós Mátyás Társaság, írók, művészek és tudósok budai egyesülete nevében szívből üd­vözlöm Önöket. Köszöntöm legelébb a mi drága halottunk, Viraág Béta szeretett családját, leányait, a polgári tisztességben kiváló vöket és már felnőtt, kedves unokáit. Köszöntőm Ripka Ferenc Öméltó­ságát, aki megjelenésével ismét példát adott a nemes polgári erények, a kegyeletes megemlékezés gyakorlására. Üdvözlöm a József Ferenc kir. her­ceg őfensége vezetésével működő Rózsadomb és Vidéke Egyesület képviselőjét, Nádas Béla dr.-t, Bárdos György dr.-t, mint a Budai Ingatlantulaj­donosok Egyesületének és a budapesti Mozart kör­nek megbízott képviselőjét, Sziklay Jánost, a ne­ves irót, a Dunántúli Közművelődési Egyesület képviselőjét, Nemes J. György dr. főorvost, aki a Budapest Fürdőváros Egyesület képviseletében je­lent meg, Rékai Frigyest, a Hegyvidéki Társaskör, Ravasz Lászlót és Fábián Józsefet, továbbá Ko­rányi Mártont, Váli Gábort és Grenyó Bertalant, mint a budai iparosság és kereskedötársadaJom vezető képviselőit, Papp Géza dr. és Huszár Samu uraikat, a Sasadi Egyesület, Kramer Adolfot, mint a Kelenföldi Iparoskor, Ardai Ottó urat, mint a Virányos—Kútvölgyi Gazdasági és Kultúregyesü- let reprezentánsait, az Orbánhegyi egyesület és a többi budai társadalmi egyesületek' kiküldötteit. Köszöntőm továbbá a Budai Dalárdát, mely ki­magasló művészetével méltó keretet ad ennek a gyászünnepélynek. És szívből üdvözlöm végül az összes megjelenteket, az egész gyászoló közönsé­get, akik Viraág Béla rokonszenves személyiségé­nek emlékére ma ehhez a 'kegyeletes ténykedéshez idefáradtak. Mélyen tisztelt gyászoló közönség! Ez az emlékmű a Hollós) Mátyás Társaság kezdeményezéséből és a Budai Napló mostani igen tisztelt szerkesztőjének közreműködésével jött létre. De hogy az eszme testet ölthessen, ne­mes lelkek önzetlen segítségére volt szükségünk. S itt elsősorban dr. Lechner Jenő tanár, műépí­tész tag,társunkról kell megemlékeznem, aki ter­vezte és Füredi Richárd szobrászművészről, aki megmintázta ezt a gyönyörű síremléket, mely mint remek művészi alkotás az átlagból messze kima­gaslik. A síremléken látható nyitott kapu Buda város régi cimeréből való, az emlékmű tetején levő holló a Holló Mátyás Társaság címere. Az emlékmű anyagát, a követ, amelyből kifaragták, Balás Farkas építőmester adományozta. A kőfa­ragó munkát és felállítást pedig Kral Gyula budai kőfaragó cég végezte, szorosan vett önköltségi áron. Hálás szivünk feléjük fordul, elsősorban nékik tartozunk hálás, köszönettel és bensőséjges elismeréssel: nekik, akik ezzel az elhúnyt iránt érzett baráti megemlékezésnek ma már ritka pél­dáját szolgáltatták. < Számosán kisebb-nagyobb pénzadománnyal járultak hozzá a mű létesítéséhez. Ezek hosszú sorából csak a nagyobb összegeket adományozó­kat említhetem: Pávai-Vajna fögeológust, Kap- cza Imrét, ki verskötetének jövedelmét adományoz­ta, br. Harkányi Jánost, Szcitovszky Tibort, Bp- litska Sándort és Sztranyavszky Sándort, dr. Lég- rády Ottó főszerkesztőt, Ulain Ferenc orszgy. képviselőt, Stein Emil igazgatót, Éber Antalné úr­nőt, a Ma,gyár Általános Hitelbankot, a Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bankot, a Községi Takarék- pénztárt, a jugoszláv követséget és a Lipótvárosi Kaszinót, végül Aggházy Kamii és dr. Lendll Adolf tagtársainkat. Fogadják ők is, épúgy mint az összes, most itt meg nem nevezett adományo­zók mélységes hálánk és köszönetünk kifejezését. Mélyen tisztelt gyászoló közönség! Ejgészen rendkívüli, mozgalmas és válságos időket élünk, a világtörténelem nevezetes forgópontján moz­gunk. Viharfelhők borítják a látóhatárt és a vész­terhes események úgyszólván napról napra tor­lódnak, szinte elnyelik egymást. Ilyen időikben az emberek gyorsan felejtenek. Alig múlt két éve, hogy Viraág Béla örökre lehunyta szemét és ma, amikor maradandó emléket állítunk neki, bár szép számmal gyűltünk egybe, mégis sajnos sokan, igen sokan hiányzanak, akik pedig talán hálával, de mindenesetre baráti szeretettel tartoznak neki. A Hollós Mátyás Társaság nem sorakozik ezek közé. Gondosan őrzi, ápolja és fenntartja azokat a nemes eszméket, valamint a barátság, a megértés és emberszeretet fenkölt hagyományait, melyekre Viraág Béla egész életén át olyan ritka példát szolgáltatott. Ekképen és ebből a nézőpontból ez a sírem­lék nemcsak Viraág Bélának, hanem egyúttal az ember nemesebb énjének: az egyetértésnek, össze­tartásnak, a hűségnek és a kegyeletes megemlé­kezésnek is örök jelképe és emléke marad. Hennyey Vilmos dr. elnök szép szavai után Szilágyi Károly mondta el a Társaság nevében az emlékbeszédet. tajdonsága volt. Ilyen volt mint újságíró, mint Puskás Tivadarnak — a Telefonhírmondó feltalá­lójának — munkatársa, ilyen volt mint a Budai Napló alapító-szerkesztője és nálunk is, nemcsak háznagya, alelnöke, irodvezetője hanem az irányitó lelke volt a társaságnak. —, Idéznem kell tehát a lelkét! — Mi is volt ez a lélek tulajdonképpen? Ahogy előttem megjelenik, mindenekelőtt a ma­gyarságtól izzott ez a lélek. Araikor elmesélte Némethy Kálmán keleti útikalandjait a szumir királysíroknál, avagy színesen vázolta Ur váro­sának roppant méreteit, amikor dr. Lendl Adolf által hozott ösmagyar relief részleteit pompázta el előttünk, amikor előadta Vom Konsten őrnagynak tibeti és hazánkbeli összehasonlító tapasztalatait, amikor beszélt az egyik kínai tartományban még ma is ötödrészben magyarul beszélő népről, akkor kigyulladt a tekintete, szinte fénylöbb lett a hom­loka és leszűrte azt a- most már bennünk is ele­venen élő meggyőződést, hogy a világ legrégibb — ma is élő — kulturnemzete a magyar és ezért van az, hogy az irodalom, a művészet, a tudo­mány, a sport, a hadvezetés, de még a technika terén is a mi nemzetünk oly sok kiváló erőt ter­melt ki magából. — Hirdette a magyar őstörténetem felderíté­sének és a nemzetnevelés szolgálatába állításának fontosságát és ebbe a gondolatkörbe kapcsolódtak bele azok a tervei, amelyek mindig hangosabban szorgalmazták a távol Kelettel létesítendő szerves kapcsolatok megteremtését. A Budán létesítendő mohamedán mecset, keleti diákkonviktus és diák­csere nem csupán idengenforgalmi célokat volt hivatva Nála szolgálni, hanem főleg és elsősor­ban, a titokzatos Kelet magyar vonatkozásainak feltárási lehetőségeit kívánta könyebbé tenni és egy-egy olyan esemény, mint pl. Körösi Csorna Sándor szobrának Tokióban történt felállítása, avagy a bécsi kínai' követnek, a magyarság ősi kultúrájára való rámutatása mind-mind fokozták ennek a szent lángnak lelkében való lobogását. Szilárd meggyőződése volt, hogy a nagy és ha­talmas turáni népek nem hagyjak elveszni ezt az Európa szivébe merészkedett magyarságot és szentül meg volt győződve — miként Petőfi —, hogy: „A magyar név megint szép lesz, Méltó régi, nagy híréhez!” Ennek a léleknek másik nagy lángja: Buda iránt való szeretete, összefüggött az előbbivel, de hiszen ez természetes is, mert a lélek lángjai azok mind-mind ikerlángok. — Acquincumtól a Sósfürdőig hirdette, hogy a természetnek azokat a pompás adományait, amelyeket Budának juttatott, a mai kultúra esz­közeivel fel kell ruházni és bele kell állítani a fürdőügy és az idegenforgalom szolgálatába. Ami ezzel ellenkezett, az belekerült a városi bürokrácia minden mulasztását, ferdesqgét, célkitűzési és egyéb szervi fogyatékosságait ostorozó „fordított város"-nak lapjában ki nem fogyó rovatába. Buda fejlődési lehetőségeit szoros kapcsolatba hozta azzal a ténnyel, hogy ez a városrész jellegzetesen a gyógyforrások városa. Fürdő lehet szerinte min­denütt, ahol építenek. Szebb is, talán kényelme­sebb, fényűzőbb kivtelezésü is, mint nálunk, de gyógyforrás csak ott lehet, ahol a források tün­AZ ÚJJÁVARÁZSOLT SPOLABICH-ZÖLDFÜ" ÉTTEREM - SÖRÖZŐBEN I. KRISZTINA. TÉR 9 Szombathelyi Balázs Kálmán cigányzenekara muzsikál A régi jó SPOLAR1CH konyha! Szilágyi Károly emlékbeszéde: Gondolatok Viraág Béla sírjánál — Azt mondják, a szeretet még a halottakat is vissza tudja hívni az eleven' világba. A legerő­sebb teremtő mágnesről — bizonyos módon - ezt el is hiszem — kezdte beszédét Szilágyi Ká­roly. — Ebben a jelben idézem Viraág Bélát. Először a testét. Járásában volt valami az ősemberéből. A tekintete is olyan volt, mint ami­Mielőtt kelengyéjét beszerezné kérjük, látogassa meg a rövid idő alatt nép­szerűvé vált Finom Holmik Boltf&t V., Rudolf tón 4A). (Pozsonyi útnál), hol a leg­kényesebb igényeket kielégítő minden, egyéb szükségletét is, úgymint porcellám, étkészletek, ezüst- és kinaezüst evőeszközök, ezüsttárgyak, valódi csipkék, szőrmék, szőnyegek, bőráruk stb, új és alig használt állapotban1 alkalmi áron beszerezheti. TELEFON: 325-100 képpen. elképzeljük a bibliai Ábel tekintetét. Látom ezeket a szemeket, amikor hajlott korban is nézik, mint fiatal diákok teszik: a magas égen tovavo- muló holdat és látom, amikor szögleteiben a hu­mor apró angyalaival színessé tesznek egy általa előadott jóízű adomát. Látom ezeket a szemeket, amikor figyelik az előadót és a közönséget és látom a lelkesedés füzétől ragyogni akkor, ha va­lami szép munka sikerén, örvendezhetett. Nála a szem igazán a lélek tükre volt. — Sohase felejtem el zsakettes alakját, ami­kor a kommün bukása után azon! buzgólkodott, hogy Buda Íróin, művészein és tudósain keresztül megszerveztessék újból és jobban a magyar pol­gárságnak legalább budai része. Sikerült össze­hoznia a Fő utcai ,,Három veréb”-ben a bárányt és a farkast, a tüzet meg a vizet, a jeget meg az izzó acélt és fáradhatatlanul szervezett, toborzott, meggyőzött és: megszületett a Hollós Mátyás Tár­saság, — Ez a fáradhatatlanság egyik jellemző tű­dére állandóan önti ezeket ki nem fogyó korsó­jából. Ez szerinte a csoda és ezt a csodát kell nekünk széthirdetni szerte a világban. — Ennek a léleknek egyik tanítása volt az is, hogy Budapest elsősorban a keleti ember számára jelenti a nyugati világba való belépést A keleti ember itt talál először igazán modern egészség­ügyet, pompás múzeumokat, kép- és könyvtára­kat, operát és más művészetei, amikkel a Nyugat már-már mind jóllakott, ezért kell súlyt helyezni a még mindig gazdag Keletnek ide való édesge­tésére. — Hirdette, hogy a gazdag természeti adott­ságainknak előbb-utóbb gazdaggá kell tennie a polgárságot és ezáltal a várost is. —i Nagy Széchenyiek azt mondja, hogy: „Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzetet hordoz lelkében.” — Ez alá a magas mérték alá nyugodtan odaállíthatjuk megboldogult barátunk emlékét Az általa alapított és 34 éven át szerkesztett Budai Naplót minden felvilágosító, szervező, eszmehir­dető, szóval apostoli jellegű munkáját társasá­gunknak, Budának, a köznek, szóval a nemzetnek szolgálatába állította és szentelte. Ha Viraág Béla csupán Buda újabbkori történetének krónikása lett volna, valószínű, hogy nem állanánk itt sirja előtt. De ö ennél sokkal több volt A trianoni béke­paranccsal porbasujtott magyarságnak egyik tü­zeslelkű apostola volt. Az o .szervező, apostoli lelke hívta életre a mi társaságunkat a Hollós Mátyás Társaságot is, amely nevében hordozza szinte gőgösen büszke programját: Mátyás király városát akarjuk magunk előtt látni, tudományban, szépségben és hatalomban, amelyet tiszteljen ke­let és nyugat észak és dél. Kolozsvárott na|gy királyunknak ércszobra emlékeztet minden ma­gyart kötelességeinkre kelettel és nyugattal szem­ben egyaránt. Budapesten pedig ez a lelkes kis sereg . hordozza a nagy gondolatot, amelyet most már úgy tekint mint egy Viraág Béláról reá­maradt dús örökséget, amelyet gyarapítani illik. — Ez a sereg tanul, de nem felejt Munkánk útján Viraág Béla síremléke egy kegyeleti hely, ahol lélekben el-elzarándokolunk új erőt menteni. — Ez a síremlék pedig, amit a mi akaratunk, a mi szeretetünk emelt, azt példázza, hogy: a vér közösségén kívül van még egy hatalmasabb erő, az eszmék közösségének ereje. Az előbbi az alap, az utóbbi a fokozat. — Ez az erő hozott minket ide és hisszük, hogy ez az erő elég hatalmas lesz ahhoz, hogy megvalósítsa mindazt, amiért Viraág Béla életében eredményesen doigezott s amiről ebben a sírban csendesen álmodik. — Nagy királyunknak, Hollós Mátyásnak kö­be vésett jelképe őrködjön álmaid felett Rendkívüli erővel, mélységesen áthatva mond­ta el beszédét Szilágyi Károly. Szavainak vege felé annyira erőt vett rajta a meghatottság, hogy alig tudta előtörő könnyei miatt beszédét befe­jezni. Utána Lippay Gyula dr., a Budai Napló szer­kesztője lépett az emlékmű elé. A Budai Napló hódolata Viraág Béla emléke előtt — A Budai Napló, Viraág Béla lelkének, szellemének letéteményese is eljött e sirhoz, hogy soha el nem múló emléke előtt hódoljon annak a géniusznak, amely megteremtette és több mint három évtizeden keresztül ápolta, nevelte öt — mondta Lippay Gyula. — Hogy ki volt Viraág Béla, azt elmondta előttem Szilágyi Károly. Hogy mi a Budai Napló, azt én. érzem a legközvetlenebbül. Én, aki ezt a szellemi hagyatékot átvettem, mint ahogy a ma- rathoni fáklyát átvették a staféta tagjai, hogy ismét tovább adják egymásnak. Viraág Béla meg­halt, de a Budai Napló él. Meghalok egyszer én is: a fáklya azonban, melyet ő gyújtott meg, lo­bogni, élni, világítani fog akkor is, szolgálva azo­kat az ideálokat, melyeket Vraág Béla tűzött ki célul a maga és késő utódai számára. — Buda lelkét fejezi ki a Budai Napló. Azt a lelket, amely külön szín, külön fény a magyar életben. Mint maga a jobbparti város, úgy ez a lélek is a múltból meg a jelenből tevődik össze: a ragyogó modem paloták mellett ott vannak a patinás régi házak, dicsőségről, halhatatlan em­lékekről regélve nekünk. Viraág Béla. megértette a hat-hétemeletü paloták beszédét is, de jobban szerette a boltíves régi ház hangját: ez volt az ö zenéje, költészete. — Mert idealista volt. Szertelen, romantikus lélek, akár a középkori trubadúrok. Egész életé­ben ott pengette gitárját, zengte énekét az ideál ablaka alatt: az ö ideálja azonban nem volt kö­zönséges halandó lény, hanem az örök Buda, a Duna csodálatos szépségű királykisasszonya. Ezt a szerelmét szolgálta utolsó lehelteiéig. A lant a Budai Napló volt Ezen a magakészitette hang­szeren vallotta meg szerelmét és zokogta el pa­naszait. Mert panaszai is voltak, különösen ha azt látta, hogy nem mindenki szereti, félti és gon­dozza annyi sziwel és szeretettel ez a várost, mint ahogy ő féltette, nevelte, ápolta. — Itt, Viraág Béla sírjánál, fogadalmat te­szek. Megfogadom, hogy a Budai Napló soha le nem tér arról az útról, melyet ő jelölt ki. Budát, a magyarság szent városát fogjuk szolgálni ezen­túl is minden erőnkkel és tudásunkkal és csak arra kérjük Viraág Bélát, aki most a dicsőséges magasságokban együtt van Attilával, Árpáddal és a törökverö hősökkel: vezessen bennünket tovább­ra is a maga útján, hogy méltóak tegyünk nagy emlékéhez, mindaddig, amíg majd a marathoni fáklyát, a Budai Naplót át nem kell adnunk az utánunk következőknek. Lippay Gyula dr. ezután elhelyezte a sin a a Budai Napló mezei virágokból kötött koszo­Garsxon­lakásba praktikus vasbutorokat! Készíti: Hutter és Schrantz R.T. V., Vimos császár-ut 63. Telefon .122—918. Mintalap ingyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom