Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-05-19 / 20. szám

Budai Napló 1938. május 19. § A Szí. Gellórt-tóri Holel-g arázs megnyílj- ______ XI. HORTHY MIKLÓS UT 3 Telefon: 259-972. A 25 éves Horváth Góza C I I» Ö üzlet megnagyobbítva és modernizálva áll a budai közönség rendelkezésére. — 1L, Csalogány utca 50. Telefon : 367—370. Ezüstkoszorús .kályhásmester. Horváth Sándor szakképzett kályhásmester. . akinek félévszázados múltra visszatekintő üzeme van. nyitott Üzletet Bu­dán. a Szent János-tér 1/a számú házban. Horváth Sándor, aki a legszebben dekorált tiszthelyettesként küzdötte végig a világháborút, szakmájának már a békeévekben is egyik legkiválóbb képviselője volt. József főherceg, Klotild főhercegasszony házikályhása volt. A háború után üzemének jóhíre csak növeke­dett s egymásután öt aranyérmet és ezüstkoezorőt szerzett kitűnő munkájának elismeréséül. Hol vásároljunk. a pesti Margit" öidt főnél l/rídivat-ciUlceRet ING SPECIALISTA SCHWARCZ Lridivai VSzent István-Rörut 8, Rüiö nlegességeR Teleton: 127—703. Könyvet TIT KÖNYV KE RE KEDÉS ■ v., Szent István-körut 6. Az összes magyar és külföldi újdonságok, nyelvkönyvek Selymet, szövetet selyem és Belvárosi nívó, olcsó ár l-zlll szövet V. Szt. István körút 23. különlegességek Visegrádi utcai villamosmegálló SportdruRat Gyártás sport | Tenisz- és sportáru szaküzlet V., Pozsonyi | ut 19. (Phönix-u. sarok) Teleton: 125-198. M Kávét Félnek a Szénatér rendezésétől az ottani piaci árusok . Küldöttségben jártak a polgármesternél A szénatéri piac végleges rendezésének ügye. mint arról a Budai Napló már többször megem­lékezett, még mindig nem jutott dűlőre. A néhány év előtti rendezés csak ideiglenes jellegű volt. A főváros vezetősége most foglalkozik a Szénatér gyökeres átalakításával, mint arról legutóbb már beszámoltunk. Az ottani piaci árusok attól tartanak, hogy az új rendezés egzisztenciájukat veszélyezteti és ezért elhatározták, hogy küldöttségileg járulnak Szendy Károly polgármester elé. A Magyar Kereskedők Egyesületében1 tömö- ürlt piaci árusok, összesen százhuszonhaton meg­jelentek Szendy polgármester előtt. Vezetőjük a piaci árusok nevében arra kérte a polgármestert, hogy a szénatéri piac áthelyezésénél legyenek te­kintettel az ottani piaci árusok érdekeire és az áthelyezést ne hajtsák végre addig, amigf a szak- bizottság ebben az ügyiben nem döntött. Semmi- esetre se telepítsék a piacot olyan helyre, ahol a piaci árusok nem tudnák biztosítani megélhetésü­ket Ne ötletszerűen dobálják ide-oda ezt a csak­nem másfélszáz egzisztenciát, hanem legyenek figyelemmel azok létérdekére. Ugyanilyen értelmében beszélt Vos Imre bi­zottsági tag és Koch Gyula, a mészárosok és hen­tesek ipartestületének elnöke is. A polgármester válaszában megígérte, hogy olyan élőetrjesetést visz majd a közgyűlés elé, amit a szakbizottság megtárgyalt és elfogadott és ami megfelel a piaci árusok érdekeinek is és kielégíti majd őket. Zászlók és > házdiszltések) az Eucharisztisus kongresszus alkalmából legjutányosabban Hungária zászló- és di- szitövá‘lalatnál I IP. Profiásxka Ottokár a. 4-6. Tel. 18.3-279. _____________ Vl l. Dam/anictf u. 52. I Tel. 134-651. Előkészületek az Ár j>áá~ emlékmű megvalósítására Legjobb minőségben, legolcsóbban COSTARIKAI“ kávé és tea szikflzletben, V., Pozsonyi-ut 3. szám. AZ ÚJJÁVARÁZSOLT SPOLARIGH-ZOLDFA ÉTTEREM-SÖRÖZŐBEN I. KRISZTINA TÉR 9 Szombathelyi Balázs Kálmán cigányzenekara muzsikál A régi jó SP0LAR1CH konyha! A Közmunkatanács dr. Bessenyey Zénó el- nökléséve! kedden délelőtt ülést tartott, amelynek napirendjén több fontos budai szabályozási ügy szerepelt. így elsősorban megállapította a Köz­munkatanács a Hármashatárhegy keleti olda­lának szabályozását. A hegy oldalában külön­böző magasságban két húsziméter széles főfor­galmi utat vett fel, az egyiket a jövőben Pest- hidegkút felé hosszabbítják meg és a híres kilátó út egy szakaszát fogja alkotni. A másik új út Solymár község felé a bécsi útba lesz bekapcsol­ható. Foglalkozott ezután a Közmunkatanács az Árpád-emlékmű körüli fásításnak kérdésével is. A Közmunkatanács már évtizedekkel ezelőtt fog­lalkozott azzal a gondolattal, hogy Óbudám, ahol a történészek és archeológusok Árpád sírját ku­tatják, a honalapító fejedelem emlékére nagy­szabású emlékmű épüljön fel. A Közmunkatanács az emlékmű elhelyezésre egy naigykiterjedelmü területet szerez meg. Minthogy azonban ez a2 P n.nQ ,Telle*e" D liflO . Hkf-loh bp o.,m BLATT* •> Fehérvár-ut 7: / HO komplett M 1 /Q (eredetileg P 3 20) 1 ■ Horthy Körtérnél : ■ A puplinette ing 1 " 1 Bemberg selyemharisnya Dlvatáruház «oriny Ronernei , emlékmű a közbejött világháború következtében nem épülhetett meg, az erre a célra megszerzett terület mezőgazdasági művelés alatt maradt. Óbuda fejlődése azonban előreláthatólag az em­lékmű megépítését és a hozzávezető utak kiala­kítását a közeljövőben nagyban'elő fogja segí- emti. A főváros éppen ezért arra kérte a Köz­munkatanácsot, hogy az Árpád-emlékmű felépí­tésére szánt területet fásítsa be. A Közmunkata­nács maiga is időszerűnek látja, hogy az emlék­mű és a hozzávezető utakat felölelő terv alap­ján a fásítást már most foganatosítsa, hogy az emlékmű felállításának idejére a növényzet már megfelelő módon kifejlődjön. A Metapsychikai Társaság: májusi előadásai és közgyűlése. A „Magyar Metapsychikai Tudományos Társaság“ május minden péntekjén. 6 6rai kezdettel, összejövetelt tart a Bristol szálló különtermében. Az előadások rendje a következő: Május 6.-án: Rock Gyula: Ard- és alaktan. Május 13-án: Johnson Gisle: A norvég néplélek. (Német előadás.) Május 20.-án: Évi rendes közgyűlés. Utána Hennyey Vilmos: Okkult lélekelemek. Május 27.-én: Toronyi Jánosné dr.: A Magyar Metapsychikai Tudományos Társaság múltja, jelene és jövő feladatai. budai éttermek ós KÁVÉHÁZAK A MAliYAR VILÁG kXvíhízbjn Halmos énekel Puáás zenekarával. A décivasut kAvéhAzban C I N K A PANN A t I) F N CSKRÄSZDA I Hidegkúti ut 74. I L U L II ÉTTEREM Megnyílik május 26-án. | Az ÖREG BIOFABAN minden \/prpc Kúrnlv cigányprímás és este y lyg.! vfiy zenekara muzsikái. GUNDEL GELLÉRT ÉTTERMÉBEN MURSY ELEK és cigányzenekara RÁTKAI MÁRTA énekel q RÓZSADOMBI ZSIGMOND A RlIDASFtlRDŐ nyilvános éttermében Buday Gyurka muzsikál A megnagyob­bított HHHHD és átalakított Szeiffert-kávéházban Gödöllői Vidák Jóska cigányzenekara^^B Tabán Bar, Dancing, Kávéház „...\.'.'....ÁAAvr. 1. Döbrentei tér 6. Esplanade Nagyszálló 111. Zsigmondit. 33-40. Telefon: 151-733 151-735 1S7-299 Svábhegyi nagyszálló KÚTASSY I Legszebb a kilátás a Gugger- 1 I /jegyi kioszkból Autójárat [ KETTER ÉTTEREM helyiségeiben |> XI., HORTHY MIKLÓS UT 48. i| Eslénkint LAKATOS FLÓRIS cigányzenekara muzsikál. AVAR vendéglő, XI., Albert-utca 3. J“?® Hideg, meleg ételek. — Halkülönlegességek. — Nagy kert- helyiség. Alkalmi vacsorákra külön termek. A nyári idény­ben cigányzene. — Telefon 459-177. I Százgalamb vendéglő és söröző Kitűnő magyar konyha. FaJboroR. Tulalúonos But0y Győző. II., Batthyány tér 5. Hl 0 Telefon 156-241. _____________Budaiak találkozó helye. 0 KI S ROYAL, Budán, I, Márvány-utca 19. sz. A fővárosi és külföldi közönség kedvelt vacsorázóheiye. Cigányzene. Tel. 152-046. Utazás Budán Irta: Gegus Dániel Ablakomon ragyogó napsugár játszik. Halkan szűrődik fel az utca zaja a melyről élettársam azt mondja, hogy lehetetlen kibirni s bámulja az idegei­met, hogy olyan flegmatikusán siklóm, át a fülsiketítő lármán, amelytől az ő idegei szét akarnak pattanni. Nem nagyon értem, hol van az a pokoli lárma, én alig hallok belőle valamit. Mi <ez ahhoz a zajhoz képest, amihez harminc esztendőn keresztül edződ­tem, amikor még nem a szelíd Retek-utca volt a hazáin, hanem a József-körút és Rákóczi-út sarkán lévő palota. Ott volt aztán zaj, asszonyom, mi ez a I kis szekérzörgés, autóbusznyargal ás, kerekfejü, kon­tyos sváb leányok visongatása ahhoz a bábeli zűr­zavarhoz, ami Pest legvilágvárosiasabb terén lesel­kedett ránk? Ott edződtek a zajhoz az idegeim, én a kis Retek­utca zaját már csak madárcsicsergésnek hallom, az pedig tudvalevőleg kedves a fülnek, amiképen ked­vesen száll felém kis szürke pajtásom, kis ,,Marci*4 kanárim vidám fütyörészgetése az Íróasztalommal szembenéző japán faragású aranyos kalitkájából. A sváb leányok pedig, akik itt rajcsúloznak, szomba­ton és vasárnap a Margit-körúti katona-palotától — miért a kaszárnya a központ, azt nem kell nagyon magyarázni — a Retek-utca közepéig, nekem egye­nesen kedvenceim, nem úgy, mint a hitestársamnak, aki mindig arra bíztatott, hogy menjek már el a kerületi rendőrségre s csináltassak rendet a svábok között. Annyi igaz, hogy ezek a kimenős, lesímított hajú, csíkosharisnyás, fitosorrú sváb cselédlányok óriási rajokban szállják meg az utcánkat, öten-hatan összekapaszkodva, elfoglalják a járdát s vidám buda­keszi nótájukkal kedveskednek az útjukban meg­akasztott járókelőknek, sőt sokszor jókedvükben bá­lokat rendeznek a trotoáron s magukkal sodorják az éppen arrahaladó békés embereket. Ezeket a különös dialektusban karattyoló cselé­deket a szomszédos sváb községek, Budakeszi, Vörősvár, Zsámbék és a többiek rajozzák fel a fő­városba, ahol beszegődnek a jó budai családokhoz s megkapják a magyar kenyeret, amelyet azzal hálál­nak meg, hogy féltékenyen megőrzik a sváb nyelvü­ket magyarul meg sem tanulnak s odahaza szívesen nyílnak fület a német propagandának. Van .itt az utcánkban néhány kiskocsma, azok előtt nagy sváb szekerek egész sora áll, mert a Hanzi, meg a Michel betértek egy halbseitlire, de olykor ki-ki néznek feje búbjukra csúsztatott kalappal az utcára s szót váltanak, bűbájos hazai nyelven, az aszfalton ctpelliT ző Trézsivel, meg Julissal s konkurrenciát csinálnak az angyalbőrbe 'bujtatott hadfiaknak, akik ugyan­csak, nagyobb fölénnyel és hatással ostromolják a sváb szépségeket. Néha ezt az utcai idilt megzavarja egy-egy rendőr, aki elől azután nagy iramban ép még nagyobb visitással menekülnek, hogy pár perccel később, amikor a gummibotos ellenség eltűnik, újra visszatérjenek s folytassák a mulatságot ott, ahol elhagyták. Nem mondom, hogy ez a Retek utcai sváb invázió nagyon kellemes, főleg az utcán siető polgárra s én sem bánom, hogy a vasárnapi sváb ricsaj, mióta odébb hurcolkodtam az utcában, közelebb a Város­majorhoz, elmaradt, mert a derék Trézsik csak a Dékán utcáig cepelliznek s így kijutottunk az érdek­szférájukból, amiként a feleségem hozzáteszi: szeren­csésen. Most már igazán azt se tudjuk, hála a határt- szabó Dékán utcának, hogy megvannak-e még a szoknyás sváb felvonulások, sőt még a kedves buda­keszi nóták sem jutnak el füleinkhez. Mindig cso­dálkoztam azon, hogy ezek a bájos dézsatündérek miért nem mennek néhány lépéssel tovább, ott talál­nák a gyönyörű Városmajort, ahol tág tér nyilna a cepellinek meg a zengerájnak. De aztán régi rendőri szimattal kinyomoztam, hogy a Margit körút a kaszárnya miatt, a Retek utca a kocsmák miatt vonzza és tartja lekötve eme derék sváb leányzókat, mert hát az az angyalbőr, meg hátracsapott kalapú Michel és Hanzi kell nekük, s nem a Városmajor háüóköntösbei bujtatott, szomorú Beethovennel Hát csak táncoljanak tovább, én nem bánom, hiszen ez a jó sváb fajta úgy is belénk táncolt már s ki mond­hatná meg, hogy ez a| karikásán csikós harisnyába bujtatott láb nem rúg-e belénk még jobban? A Retek utcában különben a közbiztonsági és rendészeti viszonyok a lehető legjobbak, hiszen a mi utcánkban hire sincsen rendőrnek, amit talán annak köszönhetünk, hogy jámbor, rendszerető, csendes pol­gárok vagyunk. De az már különös, hogy itt van a szomszédságunkban ez >a hatalmas, : nagyforgalmú Széli Kálmán tér, s ott sincs rendőrnek hire-hamva sem. Itt, meg a kissé alantabb lévő Széna téren három-négy rendőr csinálja a rendet. Bizonyára meg­van ennek a maga indoka, csak én nem tudom utolérni a bölcs gondolkodást. Az előbb szóbahoztam a városmajori Beethoven- szobrot, amelyet a Kossuth szobor nagy alkotója, Horváth művész úr követett el, amelyen szintén nem tudom megmagyarázni a kísérteties hálóinget, ami­ként nem tudom megmagyarázni a Kossuth szobor hátán ábrázolt csoportot sem, ahol pedig a csatába induló magyar legényeknek a lelkesedés helyett nem-, csak az orruk csepeg, de mindannyian félmeztelen vannak, mintha a magyar parasztnak egyáltalában nemi volna inge. Igaz ugyan, hogy sok nincs neki ma sem, — amiként ezt a falukutató Féja Géza és társai megírták, dutyit is kaptak érte, — de én, aki falun születtem, soha életemben nem láttam ing nél­küli parasztot, legfeljebb akkor, amikor a Dunában úsztatta az ökreit, amikor azonban nemcsak az ingét dobta le magáról. Talán a nagy művésznek az a jköltemjény járt az eszibe, amelynek hőse híres Samarkand jó királya, akinek nyavalyájára orvosai azt a recipét adták, hogy vegye magára egy olyan ember ingét, aki magáról azt mondja, hogy boldog. A király elindult boldog embert keresni, de nem talált. Végre hatalmas birodalmának egy olyan alatt­valójához ért, aki félmeztelen a háza előtt ült, s aki azt mondta magáról, hogy boldog. A király megörült s kérte az embert: adja oda neki az ingét. Az ember csodálkozva nézett rá: „hát ing is kell a boldogság­hoz?“ Balladának szép ez, de nekem mégsem tetszik, hogy a legendás, szabadságharcunkba induló, később hires vörössipkások ing nélkül indulnak a csatába s' út­közben az orruk vére folyik. Az is lehet — nem értek hozzá — Beethoven. úgy szép, ha hálóingben van, a magyar paraszt, ha ing nélkül. Jobb, ha nem ütöm bele az orromat művészi dolgokba. Jártomban-keltemben, Budán való utazásomban azonban nagy örömmel látom,, hogy a mi kedves Budánk milyen sok szép uj szoborművel gazdagodott. Itt van a magyar Tempel völgyében, a csudaszép tabáni parikban a .tüzér emlék, amely igazi nagy művészi alkotjásf. Közelében, / a Fővárosi Színkör mögött, — azaz már csak volt Szinkör, — a Déryné csodabáj óé, kecses alakja látható, amelynél szebb­kivitelű elgondolást keresve sem talál az ember. A kedves Dérynéről, — akiről ma már kevesen, tudják, hogy ő írta meg öregkorában, Miskolcon, szegényen és elhagyatottan, a legszebb magyar nyelvű memoárt, a memoár-irodalom gyöngyét, a „Déryné naplójáét, — eszembe jut a Déryné játékszín, s ezzel kapcso­latban az a jóleső hír, amelyet a Budai Naplóban olvastam, hogy a budai színház mégiscsak, és végle­gesen a régi helyére fog kerülni, amiért magam is annyit küzdöttem. Örömmel látom azt is, hogy első legnagyobb írónk, Herczeg Ferenc, lelkesen vezeti a mozgalmat, hogy ő adta a nagyszerű és találó nevet, a „Déryné játékszín“-t a jövendő, gyönyörű elkép­zelésű, állandó budai színháznak, s hogy a mozgalom mind szélesebb és szélesebb terjedelmet vesz s re­ménnyel tölt el, hogy a szép gondolat, talán nem is olyan sokára, meg fog valósulni, és hirdetni fogja ennek a kis szeplős Schönbach, később Széppataki Rózának, majd Dérynének, — aki a legnagyobb úttörő magyar színművésznőnk, énekesnőnk és legkitűnőbb magyar memoár-írónk volt, — Herczeg Ferenc „Déry­né ifjasszony“ cimű szép darabját, ennek a könyvnek, a Déryné naplójának nyomán írta, — már-már elfa­kuló értékét és emlékét. A Halászbástyán is találunk egy gyönyörű, mű­vészi szobrot, a Julián barát szobrát. Negyedik Béla király idejében indult el Keletre ez a szerzetes, Gellért nevű társával, azzal a fantasztikus gondolat-* tál, hogy megkeresi a magyar őshazát, hátha élnek még ott magyarok. Társa elpusztult a szenvedése? és viszontagságos utazásban, Julián visszatért s azt a hírt hozta, hogy megtalálta valahol Tibet határán az őshazát s a megmaradt ősmagyar nemzetet. Julián útját gyönyörűen megírtá Jókai, akinek „A magyar előidőkből“ cimű novellás kötetében „Az uj haza“ című bájos novellája szól a barát útjáról, aki egy tejjel-mézzel folyó országban egy csodásán szép magyar leány ’ ajkáról hallja meg a magyar szót, a csodaszép Délinké ajkáról, aki elvezeti őt az ott élő magyarok közé. A szobor nagyon szép, művészies: Julián áll s kelet felé mutat sóvájrgó ‘tekintettel, mellette térdel Gellért, aki már összetört, aki már nem fogja meglátni az őshazát. Buda erre a szoborra Is büszke lehet. Végtelenül bájos két alkotást találtam a német­völgyi Iskola előtt, amelyek Amerikába vándorolt művészünk, Lányi Dezső alkotásai. Egyik bújóst játszó gyerekcsoport, a másik pápaszemes öreg mackó. aki egy nagy könyvből mesét olvas fel egy csomó gyereknek. Ugyanilyen bájos Lányi-alkotás a Döb­rentei téri kút, amelyen két pajkos gyerek a harma­dikat be akarja lökni a vízbe, aki ez ellen kézzel- lábbal tiltakozik. Ez a zsáner a Városmajor nagyon kedves Hüvelyk Matyija és a Margiti-hid melletti park Dorka mackókisasszony szobra. Uj alkotás a várban a Hadik szobor, amelynek az a hibája, hogy a kis téren rosszul van beállítva. A jól sikerült Görgey szobor már,régebbi, amely, miképen ezt valahol olvas­tam, Aggházy Kamill vitéz ezredesünknek köszönheti léteiét, maga a nagy vezér rehabilitációját. Ugyan­csak Aggházy jelölte meg Görgey támadási helyét, egyiket a Szarvas vendéglő' tájékán, a másikat a Városmajor utcai János szanatórium falán. A kitűnő ezredes és történettudós a legelső ismerője és szak­értője a Buda váráért folytatott ostromharcoknak, csak nemrég tüntette ki a Magyar Tudományos Aka­démia egyik dijával értékes történeti munkáját. Nem folytatom tovább a budai szobrok szemléjét, csak az igazán értékes szépségeket akartam kiemelni s ezzel megállapítani, hogy a történelmi Buda ma már nem mostoha gyermek, állami és város •verse­nyeznek rajta, hogy miképen díszítsék, szépítsék ezt a Duna jobboldalán épült várost, amelynek történeti értéke és emléke messze felülmúlja a testvérvárosét, bestét. Lelkemben örömet érzek, amikor látom, hogy bontakozott és virágzik tovább a gyönyörű Tabán- park, hogy, igyekszik valóságra válni a budai színház, hogy rombolják Buda apró házait, hogy ott felépül­jön egy új, nagyszabású város, hogy nyitják meg az Árpád útját, amely ragyogó bejárata lesz az erkező idegennek, hogy fúrja egymásután lelkes Pávai Vájná Feri, tudós barátom, a kincseket okádó kutakat, amik mind a mi kedves Budánknak a régi nagyságát igyekeznek uj életre kelteni. Hogy simul szerényen, de öntudatosan Buda kultúrájához Buda értékes irodalmi társasága, a Hollós Mátyás társa­ság, amely a télen rendezett irodalmi délutánjai nívóját folyton emeli s nagy szolgálatokat tesz iro­dalomnak; fürdőügynek, idegenforgalomnak értékes előadássorozatával. Ott hallottam legutóbb egy lelkes históriai előadást Pálos Ödöntől, aki meggyőző érvek­kel s történeti tudással bizonyította, hogy Szent István nemcsak királyi palotát, de székesegyházat is építtetett Óbudán, amelynek romjai kezdenek elő­kerülni lassanként a föld alól. Hát csak énekeljenek tovább a Retek utcában ékes zsargonban nemzeti nótákat a derék budakeszi és zsámbéki sváb lányok, csináljon csak tovább a I Wloche térképeket, kacsintgassanak odaát-túlra kétes I értékű keresztes vitézeink, — valahogyan a lelkem­ben nyugodt vagyok, hogy itt nálunk nagy baj nem lesz, mert a mi Budánknak gyönyörű történelmi emlékei másról beszélnek s egyszer csak mégis ki- bontakozki a jövő, még akkor is, ha én, Öreg legény, azt már megérni nem fogom. Hogy is énekli Ber­zsenyi? — „Nyolc századoknak vérzivatarjai közt Rongált Budának tornyai állanak.“. . . fis utána süvölt a büszke kiáltás: „Él magyar, áll Buda még!“

Next

/
Oldalképek
Tartalom