Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-04 / 9. szám

1937. március 4. Budai Napló Óbuda reménye irta : FriedllllntJer Jenő, az Óbuda-Ujlaki Takarékpénztár RT igazgatója Az óbudai közönség régi álma, reménye, úgy látszik, kezd a megvalósulás stádiumába kerülni. Évtizedek huzavonája után eldől a lúd elhelyezésé­nek kérdése és a kerület szabályozási terve is las- san-lassan elkészül. A hivatalos körök Óbuda jó­zan, béketürő közönségét, úgy látszik, nem akarják meglepetésszerü gyorsasággal izgatni, lépésről- lépésre adagolva készülnek a munkálatok, tudva, hogy ez a kerület türelmét nem veszti el, hiszen csak pár évtizedes Ígéretek beváltásáról van szó. A szabályozási terv az eddigi adatok alapján impozáns, a nagy papiríveken gyönyörű elképzelé­sek rajzai bontakoznak! ki és most már csak a híd végleges terve akadálya annak, hogy a terv vég- legesíttessék ami a jelek szerint tavaszra megtör ténhetik — remélve, hogy újabb akadály nem, jön közbe. A terv elkészítése — pedig a papír .türelmes hosszú időt vett igénybe, mert hiszen nagyon sok fontos szempontra kell figyelemmel lenni egy ilyen nagy horderejű, a messze jövőre kiható kérdés meg .oldásánál. Vegyük tehát azt a kellemes helyzetet' a terv kész, a hid elhelyezései és a hídfők rendezési kérdés, szintéit eldőlt. Jöjjön most már a tervek gyakorlat) kivitele. A terv szerint Óbuda képe, beosztása tagozódása teljes változáson megy keresztül, a há zak kétharmadrésze eltolódik — előle - hátra úgy hogy kisajátítások és megváltások tömegével állunk szemben, ami bizony a mostani pénzügy viszonyok mellett az illetékes hatóságoknak nagy feladatot jelent. De ha meg van a jóakarat amiben nem kételkedünk — akkor fokozatosan megoldható a kisajátítás és megváltás ügye. Hogy azonban a szabályozási terv véglegesí­tése révén a tényleges fejlődés és építkezés meg­indulhasson, legfontosabb, hogy az új építkezések rendkívüli adómentességet kaphassanak. Ennek a megadásával a tőke Óbuda felé fog orientálódni s ezért a legsürgősebben kell az errevonatkozó ren­deletet kibocsátani. A pénzügyi hatóságoknak is- merniök kell Óbuda elhanyagoltságát, méltányolni kell azt, hogy élvtizedek mulasztása okozta a fej­lődés teljes hiányát, ezért Óbudának legalább azt a kárpótlást kell megadni, hogy a rendkívüli adó- mejitességet mielőbb kapja meg. Ennek annál is inkább itt az ideje, mert tudvalevő, most jár le a rendkívüli adómentességek határideje, tehát úgyis uj rendelet lát napvilágot, amelybe Óbudát feltétlenül be kell venni.i Minden óbudai bízik abban, hogy az- adóked­vezményre vonatkozó rendelkezés a tavaszi szezón megindulása előtt megjelenik és a tényleges fej lődés megindul. A.llmodosás a Hó mai Patak partfán Túl Aquincum fehér kövein, a régmúltakról I merengő Amphiteátrumon — a főváros szivétől húsz percnyire, mint egy elmaradt, valóban ókori birodalom éli egyhangú, változatlan életét a Római­fürdő. Ahol egykor harci kocsijaikkal a római lé­giók dübörögtek, az ősi patak partján álmodozva jár a Budáért rajongó lélek és különös káprázatok játszódnak le. Szemben a Hév. rómaifürdői állomá­sával, túl a jegenyesoron, ad, árnyas kis erdő köze­pén, buzognak, buzognak az ókori forrásból a föld szivének könnyei, ömlik az örök élet vize, ömlik, egyre szüntelenül a surranó patakból, ma pedig már, a főváros jóvoltából ezüstös fonálként húzó­dik le gyönyörűen kiképzett partok között a régi római telepen. A főváros széles sétautat építtetett a patak mentén. De mit tapasztalunk magában Rómaifürdő­ben és környékén? Amíg a Duna római partján ezrével jelennek meg a csónakosok, mihelyt kisül a nap és amig nyaranta fürdőzők tömege lepi el a Duna partját, — addig a kis erdő közepén, t dúsvizű forrás körül csak egy ütött-kopott, nagy jóból még ma is elhanyagolt strandfürdő fogadja az elég gyéren jelentkező vendégeket. Köröskörül óriási, dús televényű területek láthatók, rendezet lenül és kiaknázatlanul. Azon a nagy darab föl dön például, ahol bolgár kertészek tanyáznak, a villák százainak kellene sorakozniok. A mocsaras területeket már régen fel kellett volna szárítani és a dús televényü földben virágok erdejét, sűrülom- bú fák ligetét kellett volna kitermeszteni. A Rómaifürdő már régen olyan nagyszabású, káprázatoson szép intézmény lehetne, amelynek csodájára járhatnának nemcsak it budapestiek, ha nem az idegenek is. Elborul az embernek a lelke, amikor a régi római patak mentén álmodozik és látja, hogy ttt-ott a földből észrevétlenül mégis csak kimagaslónak uj családi házak, néhol egy- egy kertecske, de a fürdő felett rozzant kabinok sorakoznak és a néáhnyszobás szálloda főlépcsői­vel, korhadt faerkélyével szinte szégyenkezik a természetnek ebben a pompás koszorújában. Azt beszélik, hogy a Rómaifürdő tulajdonosat Szent Qellért-pezsgfffQrdő GYÓGYFÜRDŐ VIZG YÚG YIHTÉZE1 Külön férfi- él nöiosxtály. A Ingmodernebb berendezés inte irtóznak minden újítástól. Pár évvel ezelőtt megnyitották az aquincumi strandfürdőt, de ez i> nkább gazdasági, mint fejlesztési okokból történt, mert rájöttek arra, hogy mégis Isten ellen való vétek, hogy az a rengeteg gyógyitóerejü viz, ame­lyet a forrás szolgáltat, kihasználatlanul ömöljön Dunába és a csatornákba. Arra gondol az em­ber, hogy egy ilyen világváros vezetőinek, mint Budapest, korlátlan hatalmat kellene adni, hogy az ilyen elátkozott kincsek tulajdonosait kénysze rithessék arra, hogy ner hagyják vadul tenyészni < gyomot istenáldotta földükön, hanem igyekezzenek azt megtermékenyíteni. Az utóbbi időben már a közlekedésre sem lehet lényeges panasz, hiszen a Beszkárt egyszerű át- zálló jegyei egészen Rómaifürdő állomásig évé- nyesek. Ez a terület tehát éppenúgy megközelíthe­tő, mint bármely pontja a fővárosnak. Szinte káp­rázatos dolog az, hogy a kiráduló Budapest terű létén marad és mégis q természet szent csendjében ^[áhítatában érzi magát. Hiszen Rómaifürdő, éppúgy van vízvezeték, villanyvilágítás, telefon és a modern technika minden egyéb vívmánya, akár a belvárosban. Sajnos, a vasúti töltéstől a kis er­dőig terjedő részt évtizedeken át annyira elhanya­golták, hogy az ottani mocsaras tájék kigőzölgése néha még a legforróbb nyári reggeleken is ned­vessé és bizonyos fokig egészségtelenné teszi a le­vegőt. Nem csoda ilyen körülmények közt, hogy Buda legnagyobb rajongói közül is sokan akadnak, akik még sohasem jártak ezen a gyönyörűséges szép tájékon, néni is szólva az idegenekről, akiket bizony nem szívesen visznek ki a Rómaifürdőbe, hiszen túlzás nélkül , majdnem szégyenletes dolog az, hogy olyan látványt nyújt, amelyet otthagytak az építtetői és amely palota' helyett az elhanyagolt romok látványát nyújtja. Mindezeknek az elmondása pedig azért időszerű most, mert kisütött a tavaszi nap, közeledik a cso­dálatosan szép május. Reméljük, hogy özönleni fognak az idegenek Budapestre, de sajnos nem mutogatják nekik büszkén ősidők óla elátkozott királykisasszonyunkat, a Rómaifürdőt. H. F. H. yjiiiiiiiiiiininiiiiiiniiinininiiiijiinniiniiiiiiiniiiiiiiHmiioiiimiiRiniiiiiiiiiiinniiiiifliHiu^ Életét, | nyugalmat, vagyonút j védi a Jó drótkerítés | készíti : ■ 1 HUTTER is SCHRANTZ R T. | | Budapest, X., Gyömrői-ut 80. | VÁROSI M1NTARAKTÁR: VI.. Vilmos császár ut 63. sz. I iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Szekrényi villamos cukrászdája I. Ferv Oszkár utca 52.— Telefon: 3—670—21 HfllBn uzsonnalermek. Uj rendelettel kell szabályozni a szállók és vendéglők tatarozását budai házrészről, negyven hátaslóról, kéteze újveretű forintról és még egyéb ingóságokról volt szó. A következő év február 6.-án Szent mártonban tartottak ebben az ügyben a plél bánosok vizsgálatot. A tanuk egyértelmUleg vallották, hogy Domoszlai György lánya, Er­zsébet, — Losonczy Tamás fia, Istvánnak volt a házastársa és így édesainyja Losonczy László báninak, Dénes úrnak ekként az örökségnez való joga igazolva lön, minek folytán a pere­sített részekbe vissza is helyezték. Losonczy László bán özvegyének és fiának, Dénesnek szintén volt Budán szőlleje. Ezeket néhai édesatyjuktól, Telegdi Tamástól örö­költék és elidegenítésük ellen 1421. augusztus 27-én Zsigmond király előtt tiltakoztak. Ezek: között az ingatlanok között felsorolják a Pest vármegyei Kozar és Kelenfwelde helységei, I továbbá a Buda városában lévő házhelyeket, valamint Kelenföld és Buda területein elfekvő szőlleiket, úgyszintén Váradon és különböző királyi vármegyékben elfekvő birtokaikat. Hogy a budai szőllők hol feküdtek, az okleve­lekből mit sem tudunk meg. A Losonczyak budai birtokviszonyaira néz­ve a Jagellók idejéig többé okleveles nyomra nem bukkanunk. Zsigmond alatt a család a zűrzavaros időkben befolyásából mindinkább vészit és végül I. Ulászló, majd a Hunyadiak alatt ez teljesen megszűnik. Okát ennek ab­ban látjuk, hogy a Losonczyak és a Hunya­diak Hunyad és Zaránd vármegyékben szom­szédos birtokosok voltak. Az ily szomszédi vi­szonyból ezekben az időkben rendszerint anyagi okokból súrlódások keletkeztek, ami a családok közti jóviszonyt lazította. A Hunya­diak alatt egyedül Losonczy László Szörényi bán unokája. Nagyfalusi Losonczy István fia, András vitte valamire, aki váradi kanonok, majd bácsi, később kalocsai nagyprépost lett. Ez érthető is, mert az uralkodók már az ak­kori időkben is a mindenkori politikai állás- foglalást jutalmazták elsősorban. így 1475. ok­tóber 4-én a váradi káptalan Mátyás király parancsára Egervári Lászlót beiktatja a Hu­nyad városában lévő azon birtokrészekbe, me­lyekre Losonczy-Bánffy László, János, György és Mihály is igényt tartottak. A Losonczyak- rai ismét felvirradt Mátyás király haláléval, amikor a Jagellók mellé szegődtek. II. Ulászló a Bánffyakat 1496. aug. 27-én, i Budán kelt parancsával minden ellentmondás! nélkül Hunyad. illetve Sebes várába beiktat- tatta, amelyre már 1475-ben hasztalanul igényt tartottak. Nagy javakról volt szó. Az urada­lomhoz ekkor 22 falu tartozott. A Losonczyak családfája Ulászló idején terebélyesedett, míg végül ez Losonczy Istvánnak, a temesvári hős nek halálával fiuágon végleg kihalt. A kétszázszobás fürdőszállón kívül, amelyet a főváros építtet a Szent Imre-fürdő mellett, még számos új szállót terveznek. Szükség is lenne rá­juk, különösen a jövőévi Szent István-jubileumi ünnepségek, illetve az Eucharisztikus Kongresszus ra való tekintettel. Kérdés már most, mit szólnak ehez a közvetlenül érdekelt szállósok. Az érdekeltség ipartestülete legújabb jelentésé­ben kifejti, hogy eddig minden új szálló-vállalko­zás első évtizedét fizetésképtelenség vagy tőke­megsemmisülés jelezte. A komoly tőkét még a kö­vetkező kétj ok riasztja el az építkezéstől: 1. Zárolt pengők esetleges felszabadítása szál­lodaépítő célokra elviselhetetlen versenyelőnyt biz­tosítana azok számára, akik nem hazai tőkével vállalkoznának. 2. Állandóan napirenden van a főváros új szál- lóépitése, ámbár a főváros már meglevő szállója kedvezőtlen pénzügyi eredményei dolgozik (?) A tőke nem érzi magát biztonságban, s a szállóipar „közüzemesitése“ a létét folyton veszélyezteti. így nem csoda, hogy a komoly tőke inkább bérház­építkezéssel foglalkozik, amelynél mind az érték- állóság, mind a kamatozás, valamint a bevételek folyamatossága is sokkal biztosabb. Ha mégis ta­lálkozunk itt is, ott is szállodaépítő tervekkel, azo­kat „rendszerint csak a fiktív tőke mozgatjaf’. Annál nagyobb szükség van azonban a meglévő szállók modernizálására, illetve arra, hogy a tech nika minden új és legjobb minőségű vívmányaival felszereljük. Sajnos, ennek nálunk a kővetkező nkadályai vannak: 1. Hosszúlejáratú, olcsó-hitel teljes hiánya. Vál­tóhitelekkel nem lehet olyan beruházást végezni, amelynek amortizálására évtizedek kellenek. Gaz­dasági életünk egyik betegségi tünete, hogy csak az OT1 és a MAB1 lehet hosszúlejáratú hitelek for rása. De bár az OTÍ és a MABI — legalább elcben — foglalkozik is szállóipari kölcsönnel, a pesti és budai szállókat ebből már eleve kizárják. 2. A tatarozói adókedvezmények a szállóipar számára a gyakorlatban hozzáférhetetlenek. Míg a bérházakat ezek a kedvezmények lendületes mo­dernizálásokra tudták ösztökélni, addig a szálló­ipari tatarozásokat a legridegebben és iparellenes szellemben bírálják el. 3. Az ipari cikkek és építkezési anyagok lénye­gesen drágulnak. Porcellán, üveg, ezüst, textilemü; fajánsz-áru, gépek, villanyszerelési anyagok stb. jóval többe kerülnek, mint Középeurópa többi vá­rosában. ZsurkOlönltgessések és diabetikus kenyerek Hoffmann Ferenc sütfimester, II., Margit>k*t«' 63. I. Kviaatiaa-lér 9 II- Glass lator 25. Budára felcsellengő dunántúli kóbor kutyák E sorok írója igen kedveli az éjszakai sé­tát és így csodálatos dolgokat tapasztal. így például a budai Lágymányoson, a műegyetem sarkán igen gyakorta lát csellengő falusi kutyákat az éjszakában, amint a sötét Duna- partról a fényességben úszó Gellért-szálló felé kémlelnek, de tovább menni nincs merszük. Honnan jönnek ezek a kutyák ? Éjszakai <i utóútjaimon, melyeket kitűnő barátom, Fes­tetics Pál gróf kocsiján, sokszázszor tettem meg a kiváló vadászférfiu illusztris társasá­gában, számtalanszor láttunk Buda felé tartó kutyákat. A falú kivert csavargói ők. Jönnek fel a városba, mint a szerencsekereső vándor- legények. Az ég alján már Pákozd és> Bicske alatt ott világlik a város éjszakai fénye. Mint valami viliódzó gőzkör, úgy ül a fényes köd a város fölött. Az éhségtől, nyomorúság­tól űzött kivert kutya látja a fényt és fut fe­léje, mint éjjieli lepke a fénybe. Vándor ő, éj­szakai bolyongó Ahásvéros, világítótornya a város százezernyi lámpafénye. Beérkezik a Horthy Miklós-térre. Ide tor­kollanék be a Mohács, Fejérvár, Budaörs. Bicske felől jövő országutak. Autók, emberek, villamoskocsik, paraszti szekerk és csavargók, emberek és kutyák országútjai. Szerencsétlen szerencsekergetőké, olyanoké, akik a város­tól várják a sikert. Jön a kutya. Eddig minden jól ment, de óh, jön a „Scylla és Charybdis". A Gellért- lér. Ez u kutyatragédiák klasszikus budai he­lye. Itt összeszűkül az út. A középén izzó szem mered a város e kápujába betoppanó kutyára: a közlekedésjelző lámpás. Itt fény- ban úszik minden. Autóbuszok, autók, villa­mosok rohannak. Az autók fénykévéket lövel- lenek: a kutyaság riadtan menekül vissza a sötétbe. Nem jut tovább. Ott áll fehér kez- tyüjével a Cerberus: a rendőr. A kutya, ime eljutott az ígéret Földje kapujához, de itt nincsen tovább... Lasciate ogni speranza... Tilos a bemenet! A kutya visszafordul és lesz belőle kültelki csavargói Ott cselleng a Budafoki-út végén, falkában. De már várja a végzet, az alattomos rézdrót. A bakó: a sintér. A város nem fogad­ja be a falusi ebet A szegény, túladunai ván­dor itt esik áldozatául a szükséges rendnek. Egykor szigorú kapuőrök állottak Buda ka­puiban és ebrudon rudalták ki a betolakodó­kat A vándorkutyákat ugyanaz a fény ker­geti el, mely felcsalogatta őket Budára. Az Óbuda felől érkező pilisi kutyákra is ez a budai kutyatragédia vár. Budán még a kutyával szemben is mostoha a város. Pesten münden kutyának több jussa van, mint Bu­dán. Kutyateremtette, kutyasor biz ez. Azt a kutyafáját, budai vándorkutyák, követeljétek egyenlő kutyajogokat, a pesti vándorkutyák jogainak kiterjesztését Budára, Pest még tő­letek is elhalász mindent. Elve: egyszer volt Budán kutyavásár. Hárombék Effemdi | H&n átlóén tnCfy | Szó nélkül! hogy ha már a Szent Lukácsfürdő parkjában az 1920-as években sikerült Schafarzik Ferencnek és Becse y Antalnak egy olyan kutat csinálni amelyik­nek a 64 fokos vizével máig is szobákat fűtemek s jnegvolt ’a lehetősége ilyen, esetleg még forróbb vi­zek felfedezésének a Rudasfürdő melletti dunapar- Iton mélyesztett fúrásban — azt eltömték. Ezzel az eltömött forrással ennek a fontos kérdésnek a meg­oldása is, úgy látszik, — eldugult. Eldugult, mert hiszen, ahelyett, hogy a javasolt 200 méter mély­ségig haladtak volna le, már 100 méternél betöm­ték akkor, amikor ennek a felszökő sok víznek hőfoka a dolomithoz érve és abba befurva, roha­mosabban emelkedett, mint minden eddigi budai fúrásnál láttuk és igy minden remény meglehetett ahhoz, hogy legalább 50-60 fokos, fűtésre is jó termát tárjunk fel. Indok: ez a viz apasztja a rádiumos Juventus- forrás vizét. Nem állom meg szó nélkül, meg kell mondjam, hogy az eltömésre ítélt dunaparti fúrás vize ma­gasabbra szökött fel és melegebb volt, mint a) Jn- ventus-forrásé, tehát nem volt azonos és még rá­adásul, amig a Juventus vize az egész országban a leggazdagabb rádiumban — s erre vagyunk jogo­san büszkék — annak az eltömött dunapartf fúrás­nak még a Rudasfürdő forrásai között is a legki­sebb volt a rádiumtartalma, tehát amig az egyiket tokaji aszúnak nevezhetjük, a másik csak habzó sör. Olyat még senki se látott, hogyha! a tokaji bor hordójába két csapot ütnek, a másikból sör foly­jon. vagy ha mégis sör az, akkor középen egy har­madik feneke is van a! hordónak,' és az választja el a bort a sörtől. Ilyen elválasztó kőzet van a Juven­tus és a dunaparti forrás között is, s azért nem apaszthatja el a megcsapolt sör a bort. méa akkor sem, ha a bor hordója folyik. Mert akkoriban folyt, léket kapott voft a Juventus hordója, csö­vezése. azért kellett neki újat, véglegeset csinál­ni. amit előbb lett volna jó elvégezni. Örök kár azonban, hogy ezért az összetévesz- Iésért eltömték a dunaparti fúrást, amelyből egy­magából majdnem annyi termális viz folyt ki. mint a többi, a Rudasnál levő forrásból s ráadásul a i maga erejéből, minden pumpálás nélkül folyt volna "be a fürdőkádakba és fürdőmedencékbe. Tehát jobb lett volna és költséget lehetett volna megkí­mélni itt is. Persze a legnagyobb költségkímélés az lenne, ha a „reklám“-kéménv és gépház lebon­tása után most már jóformán ingyen, természetes forró vízzel' és nem drága gázzal fütenék a Rudas- fürdőt. de hát ennek befellegzett, amióta úgy tud­ják. hogy a nem rádiumos via elapasztja az erősen rádiumosat, a borral telt hordóból sört lehet csa­polni. A Tabánban egy egészen uj világ kell. hogy fel­épüljön. Vájjon mivel fogják azt a fürdőszállodát, reumakórházat és miegymást fűteni, hogy ne egye a tüdőnket újabb kénes szénfüst. mint másfelé a városban? Pedig ezeket a tüdőket nem is lehet olyan könnyen kicserélni, mint a Koronázó tem­plom. vagy a Országház épitőkövert, mert azokat is a kénes füst ette meg. Nem kell feltétlenül előbb ott is a sokkal drá­gább gázfűtést megcsinálni, ráérnénk előbb, addig megkeresni a Tabánban is a fűtésre való forróvizet, hiszen tudjuk, hogy az Alsómargitszigeten mán 300 méter mélységből dűl a 70 fokos forró viz, amivel vagy 200.000 pengő ára fűtőanyagot lehetne meg­takarítani: éventel A Tabánban is van már egy kanálisba fojtott fúrás, amelyiknek a fenekén 50 fok meleget mér­tünk és ez a fenék csak 200 méter mély. M Íven érdekes, hogy már másfél éve nemi vagyunk kiván­csiak,‘milyen forróság lehet ott. azon a környéken 3-4-500 méter mélyenf Nagyon jól megy nekünk! Szolnokon fürdőt, szállodát, színházat és néhány villát tudnak fűteni 52 fokos vizáéi. Debrecenben is termális vízzel fűtik a fürdő sok helyiségéi. Toscanában és Kaliforniában meg hosszú évtizedek óta folytatnak hőenergiabányászatot — nálunk is mutogatják: moziban. S mi sétálunk ezer esztendő óta millió és millió kalória felett a „fürdőváros“- ban, ahol a kénes gőzök és a füst még a köveket is megmarja és hetekig nem tud a nap reánk sütni, mert korom- és hamufelhővel takarjuk be as élhe­tetlenségünket, a tehetetlenségünket. Legalább ne tudnánk, hogy mink van! P. V. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom