Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-11 / 6. szám

2 Budai Napló 1937. február 11. KI Gyors tempóban 1’falad asc óbudai Kivezető-úí építése Épül az uj óbudai kivezető ut, amely nemcsak az álmenő közlekedést, hanem a Bécs felől ide- áramló autós idegenforgalmat is szolgálja, meg­szüntetve az eddigi szégyenletes állapotokat. Hogy mit jelent ebből a szempontból az uj ült, azt az alábbi adatok mutatják. A horvátjárfalusi haitárállomason — ahonnan rendszerint Budán át jönnek az autók a fővárosba — a múlt év január 1-étől december 15-ig 35.689 külföldi gépkocsi érkezett, 1U.122 személlyel ország területére. Csak a horvátjárfalusi vámnál | 7000-rel emelkedett a külföldről jött jármüvek szá- az uj bécsi uit. Akik eddig Bécs felől érkeztek, kai nőtt a ' forgalom. A hozzánk érkezett külföldieknek csaknem 4-5/&-a gépkocsin jött, a másik 55% vonalon és repülőgé­pen. Ez világosan mutatja, hogy Budára nézve, de az egész ország szempontjából is, mennyire fontos az uj bécsi ut. Akik eddig Bécs felől érkeztek, nem valami kedvező első benyomást nyertek Bu­dapestről. De már az idei év Vége felé az uj útvo­nalon át, a Vörösvári-uccán keresztül jutnak el a 1) u na partra s a Margithid alatt továbbhaladva épp a legszebb budai és pesti ,,vue*’ tárul eléjük: a Margitsziget, a parlament, a Lánchíd és a Gellért­hegy. A gáz- és vízvezeték csőfekletése már el is ké­szült az uj útvonalon, ezt követi most a gyűjtő­csatorna építése, valamint az útburkolás. Remélhető, hogy ősszel megnyílik az uj főútvonal. A Stefánia-úti belgyógyászati- szanatórium ópitése A tudományos világ kiküldöttei, a sajtó képvi selői és a meghívott közönség előtt vasárnap mu­tatták be a Stefánia-úti belgyógyászati intézetet, A jelen volt orvosprofesszorok és mások nagy ér­deklődéssel szemlélték az uj intézetet, amelynek szellemi irányitója báró Korányi Sándor dr. ny. egy. tanár, igazgatófőorvosai pedig Hetényi Géza dr. és tíaráth Jenő dr. egy. magántanárok. Az intézet célja a belgyógyászat körébe tartozó megbetegedések és az azokkal összefüggő határese­tek kivizsgálása és. gyógykezelése. Ezt a célt az intézetnek a modern orvosi tudomány követelmé­nyeinek minden tekintetben megfelclő klinikai diag- nostikai és therápiás felszerelése biztosítja nemcsak fekvő, hanem bejáró betegek számára is. Az uj intézet falai között a budapesti kir. m. Pázjgiány Péter Tudomány Egyelem III. sz. belklinikájának Kényszerű megszüntetésével hajlék nélkül maradt báró Korányi Frigyes alapította és br. Korányi Sán­dor által továbbfejlesztett orvosi iskola és gyógy­intézel talált méltó otthonra. Az imézet Somogyi György műépítésznek, az ismert szanatórium és kórháztervezőnek sikerült alkotása. Mfgy poQár — a Margiissigeien- Kritikai megjegyzések as uf ivöcsarnokßox - Irta. Dr. Nemes J. György Most játsszák Seribe darabjai a Művész színházban: mint okozott valóságos történelmi bonyodalmat Anna királynő udvarában egy po­hár víz . . . Nos. hát ilyenfajta bonyodalom támadt a balneológia színpadán egy pohár mar­gitszigeti gyógyvíz körül, azoknak a sajtóhí­reknek és cikkeknek nyomán, amelyek a Köz­munkatanács és a Gyógyhelyi Bizottság mar- ntszigeti ivócsarnok-tervezetét harangoztak be. Azok a fürdőügyet szolgáló gyakorló fur- dőorvosok, akik ma ..kívülről támogatóknak számítanak, nem lévén egyetlen fürdőnek, sem forrásvállalatnak lekötve, őszintén es tisztán negirbatták véleményüket, kritikájukat a ve- tető tényezők minden gesztiójával szemben, [gy bennünket is kötelez az őszinte^ kritika. Vli vagyunk a közvélemény szakértő, tehát elelős része, amelynek véleménye mégacen- rális tényezők előtt is nyom talán valamit a atban, mint preventív szükségesség is, nehogy i megtett beruházások és adaptálások később utvos csalódások és ráfizetések meglepetését Az ügy meritumára térve: Pávai Vájná Fe­renc lefurt a Margitszigeten és felhozott egy cca 74 C. fokú bőven feltörő hővizet, melynek nyilvánvaló analízise a józsefhegyi csoport felhévizeihez hasonlóan: a kéntartalmú, alig radioaktív, meszes hypertherm jelleg. Mint­hogy a percliter ömlés bőséges, mondanunk sem kell, hogy ez a viz elsősorban fürdőcélo­kat szolgálhat és igy az uj strand táplálására kellene felhasználni, minthogy thermálstrand- fürdő hölgyeknek, korosabbaknak és gyerme­keknek' egyenesen kínálkozik általa. De az, hogy egy belsőleg kellőképen ki nem vizsgált hévvizet tisztán hasonlósági ala­pon, eleve ivókúrára jelöljenek ki egyes té­nyezők, talán nem egészen helyes. Elhamar­kodott dolognak tartanám egy ad hoc elhatá­rozás . alapján 5—5000 személyt befogadó üvegcsarnokot és kúrszalont építeni ez alapon, mielőtt az illetékes szakértők ehhez maradék­talanul hozzájárulnak. Nem szabad ezt a megjegyzésemet holmi „fürészelésnek“, gáncsoskodásnak, személyes motívumok keresésének tekinteni. Minden fej­lődést, beruházást, alkotást evoéval köszön­tünk. Mennyire kellene igazi ivótér, kolloná- dos ivócsarnok, kurszalon es kurmuzik, tudo­mányos ivókura-kutato es regisztráló állomási Milyen fontos volna az orvosi felügyelet és tanácsadás is helyben, nehogy a kritikátlanul ivókúráié betegek ártsanak maguknak! ^mcjP _ és ezt sérelmezik a szakorvosok leg jobban — kinevezni most egyszerre az al­só Margitszigetet „egyedül" alkalmas ivókúra- helynek és a tudományos kutatás és orvosi ta­nácsadás lokalizációjának: ez legalább is meg­okol atlan. Nem akarjuk kisebbíteni egyik vizünk je­lentőségét sem. De azért szelektálnunk, ilyen fontos kérdésben, nagyon is kell. Ha pl. me­teorológiai állomást akarunk létesíteni a bu­dai hegyek egyikén, nem a Gellérthegyet, ha­nem a Jánoshegyet választanok ki. Ha tudo­mányos ivókúra-intézményt akarunk felállíta­ni, azt a helyet választjuk, ahol a legértéke­sebb gyógyforrások fakadnak. Valósággal po­foncsapásnak látszana azon buzgó propagáto- roknak szemében ez a Margitszigeten egyolda­lúan és váratlanul* beállított ivókúrázás, akik kórusokat zengtek a Rudasfürdő körüli, ma­gas radioaktivitású, dús kéntartalmú forrásoK- ról. A Margitsziget még a 10 filléres beléptidij mellett sem tekinthető központi, népszerűsít­hető helynek, tömeges ivókúrázás szempontjá­ból.- Excluziv kúrákra viszont túlzás 3000 sze­mélyes' csarnokot épiteni. Más kifogás is emelhető még: a viz magas hőfoka. Tudjuk, hogy egy 45—55 fokon felüli, u. n. hypertherm vízzel való' ivókúrázás soii- sem tartozott a legideálisabb gyógymódok közé. Hogy e forró gyógyvizeket megillessük, előbb le kell liülniök. Ezt vagy keverési módokkal, vagy a pohárral való járkálással érik el s ez alatt mi történik!1 Emanációjuk, értékes kén­gáz és szánsavtartalmuk elillanhat, a levegő huzamosabb behatására molekuláris elváltozá­soknak is ki lehetnek téve és igy határozot­tan alábbszáll gyógyhatásbeli értékük. Ugyancsak akkor történhetik eredményes ivókúrákkal kapcsolatos hatásleolvasás és tu­dományos kutatás, ha szálló, pihenőhely, dié­tás étkezés közel van. Azok a szerényebb vi­szonyok közt élő emberek, akik a Margitsziget nyújtotta lehetőségektől távol csak nagy ügy­gyei bajjal utazhatnak haza és ehetik meg reggelijüket, nem fognak oly gyógyeredinényt felmutathatni, mint azok. akik ott lakhatnak, diétázhatnak és gyógykezelésben részesülhet­nek. Az uj létesítmények igazában csakis á jól szitmílt szigeti ' üdülőkre vonatkozhatná­nak, ezek részére pedig már van ott gyógyku- ra alkalom. I j.viROAG ii0Nna„rs0lil, | ll„ MARGIT KORÚT «4«. TELEFON; l-4*»-Z7. Írtak a lapok egy másik kúráról! is és ez u gyümölcskúra. Ez egymagában helyes téma. De igy. összefüggésben u margitszigeti ivókú­rával, nem tárgyalható. Egyszerre ivókúrázni és gyümölcsöt enni: drasztikus hashajtással egyenlő. Az igazi gyümölcskúra is inkább, mint gyümölcslékúra dívik külföldön, épen - az ivókúrák helyett. Budapesten épugy, mint pl. Kecskeméten, ahol az igazi pompás zama­tos, aromás és vitamindús gyümölcs terem, nem is szólva u balatonfüredi szőlőkuráról — lehet, sőt kell a magyar gyümölcs gyógycé- lokra használásával nagy propagandát ttzni.de ez a propaganda elkülönítendő a gyógyforrá­sokétól és kivitelei sem helyezhető ugyanazon helyre.1 Mindezen kritikai visszhangnak, mely fenti, kétségtelenül jóhiszemű, csak még eléggé meg nem vitatott tervek nyomón keletkezett, mind­amellett máris lesz több tanulsága. Egyik, hogy a szigeti pohár-viz bonyodalom megtanít bennünket a kellő, egyöntetű szakkritika be­várására. A másik: abszolút szükséges, hogy a főváros végre kezdje meg beruházásait a Ru­das fürdő forrásai körül. • ijl (A Nemes J. György dr. fenti cikkében foglalt érdekes kritikai megjegyzésekre vonat­kozólag kérdést intéztünk illetékes helyhez, ahol az alábbi felvilágosítást kaptuk:- Karlsbadban a „Sprudel“-forrás vize 75 fokos. Az tehát, hogy a szigeti uj forrás vize. 74 fokos, nem lehet akadálya az ivókúrának. Egyebekben a Közmunkatanács a legjobb szak­értőkkel elemeztette meg a forrás gyógv-itó értékét és a legkörültekintőbb gondossággal tanulmányozta a lehetőségeket, mielőtt nagy­szabású építő munkáját megkezdte volna. Szó sincs arról, mintha a sziget lenne egyedül al knlmas ivókúrára Budapesten, de remélhető, hogy a szigeti kezdeményezést követni fogja a főváros is és ezzel' végre az ivókúra meg­kapja azt a rangot, amely megilleti Budapest fürdőváros életében.) PHI LIPS RÁDIÓT hol vásároljunk =BIDAN= „Márvány“ RÁDIÓ hat. eng. villanyszerelési vállalat I. MÁRVÁNY-UTCA 21. TELEFON. 1-S22—*S Napoleon Két Oá&assá Irta és a Hollós Mátyás Társaságban felolvasta; Dr. FELKHY FERENCNÉ, kisjókai Takúch Elza Mint tudjuk, ifjú Napoleon Toulon ostroma alkalmával tűnt ki először bátorságával és hadvezér! lángeszével, mely később majdnem egész. Európa urává tette. Ismerjük Napóleont mint zsenit, mint ha­talmas világhódító császárt, — ismerjük meg szívét is, amely szív az államügyek intézésé­nél komoly, szigorúan parancsoló, de viszont az érdemeseket mindenkor kitünteti, s amely szív fáradalmai, gondjai feledését a női szi­vek gyengédségében, szerelmében keresi — es amit legtöbbször meg is talál. Egyesek elité­lik a nagy cézárt hódító vágyaiért, könnyel­műségéért. — mások pedig dicsőítik. Amennyi kényeztetésben és boldog órában volt része Napóleonnak a nők körében, épp oiy szerencsétlen volt mindkét házassága. Ő, ki millióknak tudóit parancsolni, két ne­jével szemben úgyszólván tehétdtlenül, telje­sen erőtlenül, mint vesztett hadvezér állt. Keserves, gondteljes éveket élt Bonaparte egész táhornokságáig. Ifjú éveiben nagyon is elfoglalták őt a köznapi megélhetés nehézsé­gei. De később, amidőn rangban mindinkább előrehalad és látja, mint tárul ki előtte a kar­rier útja... mint rajonganak egy mosolyáért u nők. ekkor a saerény, szegényes Bonaparte teljesen megváltozik. Megváltozik szíve, lelke, egész külseje és neve mellé „világhódító" jel­zőt kap. Lassan a sok szép idill is alkonyod­ul kezd és az akkor már hatalmas ■ Napoleon lívmen láncait. 1796. március 9-én szerelemiitasan béevez a házasság révébe, szinte büszke a nagy férfi, hogy hitvesét tüntetheti ki kegyeivel, kit tényleg halálosan sEeret. Első neje Beauharnais Josephine volt. ki a Kis-Antillák meseszépségű szigetén, Marti- nique-on született Szenvedélyes francia asz- szony volt. Haja vörös, szemei bájos sötétké­kek. egész lénye, hangja behízelgő, csak fogai voltak hibásak kissé. Családi neve Tascher de la Paserie volt. Műveltsége ugyan nem volt mondható magnifiquenek, de elmésségével tel­jesen észrevétlenné tudta tenni a hiányt. 16 éves korában férjhez ment Beauharnais Sán­dorhoz, ki szintén még igen fiatal volt, csak 19 éves. Josephine két gyermekkel ajándé­kozta meg férjét, Hortense-zal és Eugpnnal. Hortense később Hollandia királynője lett. Boldogságukat a terroristák vádjai zavarták ■inni ii ni—mm™ meg, ugyannyira, hogy rövid idő lefolyása alatt elitélték és ki is végezték a tékozló és szeszélyes Beauharnais tábornokot, sőt párom hónapig nejét is fogva tartották, de midőn a bíróság előtt meg kellett volna jelennie, Jo­sephine súlyos beteg lett. Eközben magát a vérszomjas Robespierret párthíveivel együtt 1794 julius 27-én vérpadra hurcolták, s így Josephinenek sikerült a börtönből kiszabadul­nia és életét megmenteni. Szenvedélyes, kacér természete már akkor nem a legjobb hírű Jeanne Cabaras grófné szalonjába vitte őt. A grófné volt akkortájt a légkörül rajongottabb, de egyszesrsmind a legkétesebb hírű hölgy úgyszólván Párisban. Négyszer volt része a házasság boldogságában, közben börtönben ült, otjt ismerkedett meg második férjével, Talliennal, a convent elnö­kével. Napoleon is megfordult sokszor a gróf­nő szalonjában, de csak addig, amíg jelen­téktelen, szerényigényű hadnagy volt. később Josephinenak is szigorúan megtiltotta a gróf- néval való érintkezést. Itt ismerkednek meg Josephine és Napoleon, akinek módfelett hí­zeleg a sok dicséret hőstettei felett. Ugyany- nyira, hogy rövid udvarlás után megkéri Jose­phine kezét és megesküsznek. Csak két napig vannak együtt a boldog fiatal házasok, amikor Napoleon kötelességé­nek eleget téve, az olaszorstzági harctérré siet. A fiatal férj (neje hat évvel volt idősebb nála) a szerelmes levelek egész tömegét kül­di hozzá, mindegyikben kérve, könyörögve hívja Josephinet magához, aki azonban halla­ni sem akar arról, hogy Párist elhagyja. Vég­re, csak hosszas kérés után határoz és eluta­zik férje után. Útközben már beteljesedik a hiú asszony hő kívánsága. Mindenütt pompá­val fogadják, ünnepük, mint a hős férfi, az olaszországi hadsereg teljes hatalmú parancs­nokának nejét. Ő pedig már ez alatt is ki­tünteti kegyeivel Hypolite Chariest, egyik csi­nos kísérőtisztjét. Ám, mikor ezt a hűséges, de büszke férj megtudja, Hypolitet azonnal visszaküldi Parisba. Múlik az idő s a házas­társak mindinkább elhidegülnek egymástól, amit nagy részben az idéz elő, hogy gyerme­kük. utódjuk nincs. ^ Az elégedetlenség, a boldogtalanság nőttön nő. 1799-ben az egyiptomi hadjárat befejeizté- vel fájó szívvel jön haza a nagy hős, a sze­relmében mélyen megsértett férj, eltökélve magában, hogy elválik Josephinetól. Amidőn egyszer Latitiától megkérdezték, miért nem száll fiához; ha Párisba jön? ő fájó szívvel adta meg a felvilágosítást: „Ha szíve­met megvigasztalni akarom a sok-sok bánattól, úgy akkor nem mehetek aozzá, mert náluk csak boldogtalanságot látok.“ 1802-ben első consuilá lesz Napoleon, majd 1804-ben kikiáltják a császárságot és V11. PiuS pápa kívánságára — még mielőtt elválnának — egyiiázilag megesküdnek. A francia trónon tehát a nagy rali ivatott Napoleon tölti be a császári méltóságot. Amidőn a császárnak hírül hozzák, hogy Josephine, a császárné, sírógörcsöket kap és egyik ájulásból a másikba esik, amióta ko­molyra fordult a válás híre, ő enyhíteni akar a dolgon és ünnepélyen kijelenti: „Tizenhá­rom évig boldog házaséletet éltem s csak az utód hiánya késztet e lépésre, ami pedig első­rendű állami érdek.“ Majd ezután tényleg megtörténik a válás. Josephine könnyes szemekkel, reszketve hall­gatja végig a minisizter felolvasását. A császár elvált nejének 3,000.000 frank évi apanázst biz­tosít, pazar palotákat és kastélyokat vásárol neki, de nem sokáig élvezi, mert 1814-ben lá­zas beleg lett és május 29-én lehunyta szemeit. Napoleon tehát a válás után ismét szabad volt, választhatott . magának arát, 'éspedig a császári méltósághoz illőt. Érdeklődött, puhatolódzott ő több dinasztiá­nál. I. Frigyes \Ágost szász királynál, majd Sándor .cárnál. Előbbinek 30 éves leányát, utóbbinak pedig 14 éves leányát szerette vol­na nőül venni. Azonban mindkét terve füstbe ment. Végre legüdvösebbnek látta Ausztriá­hoz fordulni, Mária Lujza kezéért, amit 1810- ben meg is valósít. Berthier tábornokot, egyik kedvenc emberét küldi Bécsbe két levéllel, a császárnak és leányának. Bonaparte majdnem olvashatatlanul, csúnyán és spártai rövidség­gel szokott írni, de most az egyszer kivételt tesz és egy hosszú, kedves levéllel lepi meg Mária Lujza főhercegnőt. Ezt írja többek kö­zött levelében: „Hizeleghetünk-e magunknak azzal, hogy ön nem csupán kötelességből és gyermeki engedelmességből határozta el ma­gát erre a kötelékre? Ha császári fenséged a hajlandóságnak csak egy szikrájával is ren­delkezik számunkra, ezt az érzelmet gondosan óhajtjuk ápolni, s legfőbb feladatunknak kí­vánjuk tekinteni azt, hogy önnek mindig és mindenben szolgálatára lehessünk és boldogok leszünk, ha egy napon egész szeretetét meg­nyerjük.“ E levéllel együtt érkeztek meg a menyasz- szonyi ajándékok is, szebbnél-szebb, értéke- sebbnél-értékesebb dolgok, amik a szerényige- nyü főhercegnőt úgyszólván teljesen elkápráz­tatták . Metternich herceg, a hatalmas birodalmi kancellár volt különösen azon, hogy minél Hőbb megvalósuljon e házasság, hogy minél előbb közelebb jusson Ausztria a világhódító, e egyszersmind a gyűlölt Napóleonhoz. Mint tudjuk, Metternich javaslatát Fe­rcncz császár el is fogadta, s igy az engedel­mes Mária Lujza meghajolt atyja parancsa előtt és nőül ment Napóleonhoz, dacára, hog\ rettegett tőle, mivel mindig csak iszonyatos­nak, parancsolónak hallotta. Az ideiglenes esketés 1810. március 11-én este 6 órakor, volt Becsben, az Augusztinusok templomában, ahol a vőlegényt legnagyobb ellensége Károly főherceg helyettesítette. Majd utána szomorú szívvel kél útra a még csak 19 éves menyasszony. Útközben a vőle­gény rokonai fogadják. A díszkiséret a legré­gibb francia családokból állott. Pompa pom­pát követett. Napoleon kimondhatatlan sze­retettel és figyelemmel várta második nejét, ugyannyira, hogy menyasszonya megkezdeti kézimunkáját is elhozatta Bécsből, amit ő persze nem is sejtett, — de megpillantva azt, halvány pir lepte el arcát örömében. Minden festményt eltávolított, ami a franciák győzel­mét ábrázolta az osztrákok felett. A legcsu- dásabb csipkékkel készítették Párisban az osztrák főhercegnő kelengyéjét. Pazar toalet- jei az akkori idők remekei voltak. Napoleon figyelmét jellemzi az is, hogy amidőn 1813-ban, amig ő hadat folytat, nejét nevezi ki régenssé, de szigorúan megtiitju, hogy a császárnénak jelentsék az erkölcstelen­ségekből kifolyó ügyeket, mondá: „őt az ilyen aljas, közönséges dolgokkal ne hábor­gassák.“ A császár ifjú nejének szive minden me­legét, szerelmét akarja elébe vinni . . . Váj­jon álmai megvalósulnak-e? A várakozásban kieszeli Napoleon a icr- et, hogy ő, mint ordonánctiszt egy levelet fog átnyujtani Mária Lujzának. De terve nem sikerül, mert midőn március 28-án igy felöl­tözve a díszes fogat elé áll, főistál 1 ómiestere mitsem sejtve elkiáltja magát : „A császár ő felsége!“ Most látja először menyasszonyát, a vár­va-várt arát, akit mindjárt össze-vissza csókol majd útközben a kérdések egész légiójával halmozza el. Mária Lujza szimpatikus, magas, pirosarcú, szőke leány volt. Szelíd, engedé­keny. Hogy mennyire szerette Napoleon má- iodik nejét jellemzi az is, ha tisztjei társasá­gában volt, nem egyszer adta nekik e jó ta­nácsot: „Német nőt vegyetek feleségül, azok szelídek, jók, romlatlanok és frissek, mint a rózsa. A fiatal császárné igen takarékos volt. kivételt csak a menyasszonyi ruhája tett, amely a vagyont érő ékszerek nélkül 12.000 frankot tett ki. Április 2-án vonult be Párisba nagy pom­pával a császári pár, hol a Louvreban volt az ünnepélyes egyházi esketés. Napóleonnak módfelett hizelgett, hogy neje Európa legha­talmasabb régi dinasztiájának sarja. De mind-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom