Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-11 / 6. szám

1937. február 11. Budai Napló 3 Külföldiek müvésztelepe Budán Európa egyik legismertebb nevű festőmű­vésze nagyfontosságu tervet akar megvalósí­tani Budán: a saját művésziskoláját és kétis- miertnevű kartársának műtermét tanitványos- tói ide akarja telepíteni. Nevének szigorú el­hallgatását kérte azért, mivel telket vagy kész villát vásárol és el akarja kerülni az ügy­nökök hadát, amire nézve már szomorú ta­pasztalatai is vannak. A művész keumás betegségét gyógyítóira Budán és közben lassankint megismerkedett a környező hegyek szépégeivel. Kijelentette, hogy a barbizoni erdő vagy a Worpswede — a német tájképfestők ismert telepe — sem nyújthatott kedvesebb, elragadóbb vagy válto­zatosabb környezetet a festők számára, mint a budai hegyvidék némely része. Hogy ez nem holmi udvariasság aktusa, azt tettekkel bizo­nyítja az, hogy a művész egész otthoni villa­berendezését már ideszállította. Tanítványai­val együtt évenkint öt hónapot szándékozik Budán tölteni. Előkelő olasz lap cikke Budáról A milánói L’Economia Nazionale, amelyet Livio Tovini szenátor szerkeszt, teljes öt olda­lon nagy terjedelmű cikket közöl. Négy budai vonatkozású szép fénykép és több más kép is tarkítja az érdekesen megirt szöveget, Alfredo Jeri értékes tanulmányát. Cime „Scambi cul- turali italo-ungheresi“. Történelmünk olasz vonatkozású kapcsolatait nagy melegséggel emeli ki s végül a magyar irodalom értékeit ismerteti. A reprodukciók közül öt annak bi­zonyítására szolgál, hogy Budapesten a klasz- szikus olasz művészetnek milyen kiváló mu­zeális értékei láthatók. A tabáni szálló és a Szent Imre fürdő uj tervei Többször irtunk már Buda fürdőváros kialakí­tásának újabb terveiről, amelyek most Lamotte Károly alpolgármester közvetlen felügyelete alatt kerülnek a megvalósulás útjára. Szendy polgármester elmondta, hogy a für­dőváros kialakításának elgondolása teljesen kész és most már a részletek kidolgozása folyik. A polgár- mester nagyszabású elgondolása az, hogy a Szent Imre-fürdővel szemben az uj ut utolsó oldalán építik föl a nagyszabású uj szállót. Ez déli niapot kap és nagyon szép kilátás nyílik onnan. Hatalmas terraszt építenek, hogy a közönség zavartalanul élvezze. a kilátást és a jó levegőt. A Szent Imre-fürdöt mo dernizálják és az épület két oldalán is szállóhelyisé- gek lesznek. Az úttest alatt alagút vezet át és fel­vonón szállítják a vendégeket fel az uj hotelbe. Ko­lonnáddal összekötött sétahelyek, téhát a rossz' idő­ben is használható fedett sétányok lesznek. amellett szívből szerette is őt. Egy év eltelte után. március 20-án a fiatal császárné fiú­gyermekkel örvendeztette meg férjét, — a már bölcsőjében „római királynak“ nevezett trónörökössel. Napoleon kimondhatatlanul bol­dog, becézi, dédelgeti nejét és órákat elját­szogat fiával. Térdére ülteti és lovat játszik vele, csak úgy, mint más apa. Azonban nemsokára nagyot fordult a koc­ka és a nagy császár ellen háborút indítanak a szövetségesek — köztük Ferencz császár is, az após. Ezt látván Napoleon, keserűség tölti el egész lényét, de csakhamar felülkerekedik a mindenható politika és búcsút mondva övéinek, a harctérre siet. Most, amikor egyedül van anya és fia. Fe­renc császár rábeszéli leányát, hogy jöjjön haza, ő nemsokáig gondolkodik — a fiatal herceggel hazatér. Később atyja kívánságára lemond a csázsárnői méltóságról, (t. i. akkor, amidőn férje már száműzve van), helyette Parma. Piacenza és Chastella hercegnő címet kapja holtigtartó joggal. Ezzel teljesen szakit férjével, soha többé nem találkoznak, — utoljára látták egymást 1814. január 24-én. A kis trónörökös pedig bécsi nevelést kap, dacára, hogy édesatyja egyik levelében azi Írja bátyjának: „Inkább legyen fiam a Szaj­nában, mint Franciaország ellenségei kezé­ben.“ Ennek dacára Bécsben tartják. Napoleon akkor már erőtlen, nincs hatalma ezt meg­akadályozni, s igy soha többé nem látja egyetlen fiát. A 21 éves fiatal „reichstadti her­ceg“ állandóan betegeskedik, napról-napra gyengül, majd 1852-ben örökre behunyta sze­mét. A valamikor hatalmas világhódító Napo­leon pedig kénytelen volt a roppant áldoza­tokba került Waterlooi csata után (1815. jun. 18-án) az angolok kezébe adni magát, katonai ruháját civillel felcserélni, édesanyjától, test­véreitől és hű alattvalóitól két fájdalmas könnycseppéi a szemében búcsutvenni s a Bellerophon hajóra menve, néhány tisztje kí­séretében Szent Ilona szigetére vitték, ahol a különben is beteges császár a magányos, terméketlen és’egészségtelen helyen 1821. má­jus 5-én befejezte részben boldog — részoen keserves életéi. És ezzel egy hatalmas, nagy élet befejezte­tett. Kérdem — érdemes volt-e úgy szeretni, gyű­lölni és annyit szenvedni, harcolni egy asszo- nyi csókért, egy mosolygásért, dicsőségért. Fe­lelni erre csak Egy — a Teremtő tudna, ki nekünk ezt a bolondos, nagy. meleg, szivet adta! Hólabdászús a fióeltatearitással A januári nagy havazás ismét felveti a régen és gyakran felmerülő kérdést: kinek kötelessége a járda tisztántartása? Ha pusztán a közszájon forgó közmondást vesszük iránymutatónak, akkor a meg­oldás igen egyszerű: mindenki seperjen a saját aj­taja előtt, vagyis a telektulajdonos tartozik az in­gatlana előtt elvonuló közterületnek azt a részét tisztán tartani, amely a gyalogjárók részére szolgál. Ez a jogi helyzet ma. Kérdés: méltányos és prakti­kus-e ez a rendszer? Nem méltányos, mert egyenlőtlenül nehezedik az egyes telektulajdonosokra a tisztogatási kötele­zettség. A Rákóczi utón igen széles járdák vannak, a Váczi uccában igen keskeny járdák. Lakatlan vi­déken sok helyütt nincs is járda, vagy egybeolvad az úttesttel. Sokszor ad ez okot határvillongásokra az uccaseprő és a házmester között. Nem indokolt gyakorlatüag sem a mai helyzet, mert nehéz biztosítani az úttestek és járdák tiszta­ságát. Nagyobb havazás idején már hajnalban nó­gatja a rendőr a házmestert a járda lesöprésére. A parancsnak ellenszegülni kihágás volna. A házmester tehát lesöpri a havat a járdáról és a járda meüett vízlevezető utat nyit az előírásnak megfelelően, hogy az olvadásnak induló hó vize lefolyjon a kanálisba. A házmeser ezt a tisztogatási munkát tehát csak úgy végezheti el, hogy a havat az úttestre, szűk uccában (ahol nem az úttest közepén jár a villa­mos), besepri a sínek közé. Néhány órával később a főváros köztisztasági hivatalának emberei és gépei kezdik szabaddá ten- Ini az úttestet a kocsiforgalom számára. Ez úgy tör­ténik, hogy a havat az ucca közepéről jobbra és balra, tehát a sínekre lapátolják vagy seprik. Erre megakad a villamos, megindítják a hóeké­ket, hogy szabaddá tegyék a villamos kocsik pá­lyáját. A havat a hóekék a sínekről a kocsiutra és a járdára seprik és akkor kezdődik az egész labda­játék elölről a hóval. Három szerv (házmester, utcaseprő és villamos­vasút) dobálja a havat egyik helyről a másikra rengeteg fáradságot előidéző munkával és sok költ­séggel. _ Praktikus dolog ez? Nem volna egyszerűbb egy kézbe, a jól bevált köztisztasági hivatalra bízni a közterület (járda, villamospálya és kocsiuttest) tisz­togatását? Hiszen mind a három része az uccának közterü- Id, egy taipalattnyi föld sem képezi magántulajdon tárgyát! ___ A g ondolat nem uj, az uccaseprők számának szaporításával megoldható annak megvalósítása, az ezzel járó költségtöbblet pedig fedezetet találhat a telektulajdonosokra áthárítható kö;^isztaságy já­rulékban, melyet azok amúgy is fizetnek. Igazságtalannak tartják az utóbbiak úgyis annak a veszélynek viselését, amely rájuk hárul a jár­dán (tehát közterületen!) annak síkos voltából ere­dő károk következményeként. Orova Zsigmond dr. GALLY CIPÓK I.. KRISZTINA KŐRÚT 24. Vitéz dr. József Ferenc kir. herceg előadása a Hollós Mátyás Társaság felolvasó ülésén ] I He*n áilam me# { I szá néikul! hogy: a bégyepesitett Tabánban begyepesedett * további forráskutatások ügye is, amikor már találtunk ott két olyan uj forrást, amelyiknek a oize forróbb és jobb összetételű, mint a Szent Imre-fürdő régi forrásai s még ráadásul kb is ömlenek a felszínre. Egy kis jóakarattal ma már az uj Tabánban kedves kis — nem is olyan kicsi — tó gőzölöghetne s hirdethetné, hogy ime megint győzött a jobbatakarás s nem is kazánbem forralják a tér malis fürdők vizét. Dűl az magától' a földből. Vagyunk néhányak, akik azt sem bánnánk, ha volna egy hosszú vályú, amelyen csak úgy végigfolyna s — amikor az idő megengedi — a szegény emberek megmos­nák, úgy lehet, gyóggitanák is a fájós lábukat. Lenne ez is olyan jó, mint a falraragasztolt rek­lám. Lehetne ott már egy ideiglenes népfürdő is, ahol egészen olcsón tisztálkodhatnának és gyógyulnának azok, akiknek még a Szent Imre- fürdő is drága s mégis szeretnének tiszták, egész­ségesek lenni. Bírálják el az elöljáróságok, vagy tisztiorvo­sok, hogy ki szorult erre, vagy kinek kell ez a tisztálkodás* Ha majd kiépül a Tabán — mikor les: az* — majd megszűnnek ezek a luxusnélküli, de na­gyon hasznos dolgok s megcsináljuk ott, ahol megfelelő helyen megint újat találunk. Lehel találni! Nem jó vért szül az, ha szegény ember, aki egy év előtt még áztathhatta a lábát az elfolyó termában, most azt látja, hogy azt a kanálisba vezették s ez pipálja a jó, kénes gőzét. Én sem azért segédkeztem a megtalálásánál! Ha már olyan szépen elegyengették ezt á régi várost és jó kétezer év történelmét s egy­hangúan elhatározták, hogy itt lesz a „fürdővá­ros“ szive s azt is kimondták, hogy meg kell keresni ennek a szívnek a többi ütőerét is, hadd legyenek a fürdőváros uj fürdői a szív körül és nem a láb ujjainál, miért akadt meg a fúrási munka már több, mint egy éve * Miért kértek s miéét adtunk véleményt erre a forráskutatásra-? ^ayy, ha más jobban tudja, miért nem csinálja* Miért állunk, mit várunk* Nekünk adófizető budai polgároknak — még ha nem is volnánk szakértői ennek a kutatásnak, akkor is _ fúrja az oldalunkat, hogy miért is állunk, mire is vá­runk, amikor azt szeretnök, hogy szülessen meg az a tabáni fürdőváros, az újonnan fakasztott és fakasztandó gyógyforrások mellett. Legyen mun­kaalkalom, jöjjenek ide azok n beígért gazdag idegenek, építsenek fürdőket, szállodákat, kórhá­zakat, kísérleti telepeket, panziókat, vegyék meg a telkünket, a portékánkat, gyógyuljanak, üdül­jenek s gyógyítsák meg a mi gazdasági sebein­ket, amiktől görbe a derekunk, roggyant a lá­bunk s már nagyon is alázatos a tekintetünk. Miért várjunk mi, amikor nem bizonyos, hogy a következő generáció rá fog-e érni és meg tudja-e majd csinálni? Zsigmondy Vilmos megcsinálta — meg is kí­nozták érte — a margitszigeti és városligeti ku­tat, azután kerek 55 évig egyetlen hőforrást sem fakasztott senki Pest-Budán, pedig éppen eleget fúrtak. Én öt év alatt újabb hét termális kutat dajkáltam már ki a Rudasnál, Tabánban s a Margitszigeten, úgy lehet a nyolcadik is meglesz nemsokára: miért várjuk meg a következő ötven évet * Még nem végeztem el, amit Budának és Pestnek dolgozni szeretnék s úgy érzem, tudnék. De nem hiszem, hogy volna időm ötven évig várni, vannak még más ilyenféle feladatok is. Lássuk csak! (Folytatjuk.) p. v. f. Rendkívül előkelő, díszes közönség töltötte meg hétfőn délután a Szent Gelllért-szálló első emeleti zenetermét, ahol a Hollós Mátyás Társaság tartot­ta meg irodalmi délutánját. Amikor Hennyey Vilmos dr. ny. államtitkár elnök szólásra emelkedett, hogy megnyissa az ülést, a sok szép asszony és lány min­den ülőhelyet elfoglalt, sőt még a külső előcsarnok is megtelt haügatóságggal. Az elnöki emelvényen Hennyey Vilmos dr. ny. államtitkár mellett vitéz dr. József Ferenc kir. herceg és Szilágyi Károly v. országgyűlési képviselő foglalt helyet. Hennyey VUmos dr. elnök az alábbi szavakkal nyitotta meg az ülést: — Nehéz időket élünk. A materializmusba sü- lyedt emberiség féktelenségei már-már a civilizáció megsemmisitésévél fenyegetnek. De a sokezeréves tapasztalaton alapuló, ma már a tudományosságig fejlesztett asztrológia, csillag- jóslás azt tartja, hogy 2000 évenkint, amikor a ta­vaszi napéjegyen in;\s csilflagképre fordul, az em­beriség mindannyiszor nagy változásokon megy ke­resztül fejlődése utján. Közel 2000 éve, amikor a tavaszi nap a halak csillagképébe került, Krisztus-isten öltött emberi alakot, vallásával meghódította a világot és ma­gasztos uj erkölcstanával messsze előbbre vitte az emberi nem fejlődését. v Krisztus előtt 2000 évvel Mózes vallása volt ilyen nagy jelentőségű: akkor a nap a Kos csillagképébe fordult. Es 4000 évvel Kr. előtlt, amikor a tavaszi nap az ikrek csillagképében tűnt fel, a perzsa Ormuzd és Ahriman, a jó és rossz istenének vallása lett az uralkodó. Most hogy Kr. születése után telik le újból 2000 év, a tavaszi napéjegyen a vízöntő csilüag ké­pébe fordul. Ez a csilagkép pedig az emberiességet a nemes szociális törekvéseket jelzi. Az uj kor az egész emberiséget békében egyesítő, az emberi tu­domány egyes törekvéseit egybefoglaló irányú lesz. Kikerülünk a rideg materializmus korából, mely a lelki jelenségeket az agy váladékának minősítette és végül — amint Orosz és Spanyolországban lát­juk — a teljes va'llástalanságba és -ezzel az állatias- ság posványába fűlt. A hullámszerű fejlődés menetében, az emberi gyarlóság juttatta diadalra Krisztus tanait. A holtpontra jutott, immár haldokló materializ­mus most tombolja ki végső erőfeszítését és ez okoz­za a jelenkor végtelen nyomorúságát. Az asztrológia tanítása szerint tehát szebb, ne­mesebb, magasztosabb, boldogabb irányban fog tó­ba mi nem is éljük meg ennek az uj kornak kivivág- zását. mégis eltölt a remény, hogy az emberiség ne­mesebb, magasztosabb, bodogabb irányban fog to­vább fejlődni. De az asztrológia nemcsak a világfolyás egészé­ről, hanem az egyes emlber jelleméről és élete folyá­sáról is tájékoztat. A mi mélyen tisztelt védnökünk, a fenséges ur, a nyilas csillagkép jegyében született Ez azt jelenti, hogy gyakorlati érzékkel szilárdan áll a föld színén, de a magasba, a nap felé törekszik, a szűk anyagi korlátoltságból a mérhetetlen szelllemi távolba, az igaznak, a szépnek és a jónak eszményi utjain a vallás, a filozófia és a költészet hazájába. És mi hűségesen követjük őt, a mi lelkes vezé­rünket. A Hollós M. Társaság ebben a szellemben szó­laltatja meg mai estélyén is a költőt s Írót, a mű­vészt és a tudóst, hogy a mai sivár időkben tá­maszt és vigaszt nyújtson tagjainak és pártfogóinak. Ezután vitéz dr. József Ferenc kir. herceg olva­sott fel költeményeiből. A pompás versek nagy ha­tást tettek a hallgatóságra. A királyi herceg, mint erről mindenki meggyőződhetett, nem dilettáns köl­tő. Lírája szívből fakadó, őszinte és természetes, ami pedig verselési technikáját illeti, azt megirigyel­hetné bármelyik hivatásos költő is. Csupa ritmus, zene mindenegyes verssora és maga a főherceg ki­tűnő interpretálója saját költeményeinek. A közönség zúgó tapsokkal honorálta az élveze­tes előadást, amely után Hennyey elnök Völgyessy Ferenc dr. főorvost hívta az előadói emelvényre, aki ,4 gyógyfürdők lelki hatáséi’ címen tartott rendkí­vül érdekes előadást. Völgyesssy dr előadását leg­közelebbi számunkban részletesen ismertetjük. Gróf Berényi Jánosáé, Török Irma lépett ezután a felolvasói asztalhoz. Vitéz dr. Ferenc József kir. herceg költeményeiből szavalt a művésznő rendkí­vül nagy hatással néhány verset. A közönséget ma­gával ragadta a kiváló előadónő rendkívüli művé­szete, alig engedték Ieszállni a dobogóról, újabb és újabb költeményeket kellett felolvasnia. Zágon Istvánt, az ismert kitűnő írót szólította ezután Hennyey elnök az emelvényre, aki rendkívül élvezetes, humoros csevegést olvasott feL A kaca­gás több ízben félbeszakította a felolvasást, amelyet igaz gyönyörűséggel hallgatott a közünség. Az emelvényen ülő kir. herceg is kedves mosollyal hall­gatta végig Zágon István csevegését, amelynek so­rán tötbb ízben hangosan is felkacagott. Ezután a remek műsor utolsó száma következett: dr. Felkay Ferencné, kisjókai Takách Elza olvasta fel „Napoleon két házassága” cimü rendkívül érde­kes novelláját, amelyet a Budai Napló tárcarovatá­ban közlünk. A közönség a felolvasás befejezése után percekig tapsolt a bájos felolvasónőnek, majd Hennyey VUmos dr. elnök rövid szavak kíséreté­ben megköszönte a felolvasók közreműködését és ezzel az ülés bezárult. Utána a társaság nagy része társasvacsorára ült össze a G un del polgári éttermében, ahol a késő éj­jeli órákig maradt együtt a társaság. Az irodalmi est kitűnő rendezése Holbesz Ala­dár szerkesztő érdeme, aki fáradságot nem sajnál­va, rengeteg munkát végzett az est sikere érdeké­ben. Vámossy professzor az ivókúrákért A Balneologiai egyesület havi klubszerű összejövetele február 3-án, szerdán este a szo- kottna is nagyobb Jelentőségű demonstrácio- kébe * “ PCdÍg a budai ivókúrák érde­Eredetileg Rausch magántanár és Frank Miklós főorvos külföldi utitapasztalatainak be­számolása volt a programon. Mindkét előadó a tőit megszokott alapossággal és balneothera- peutikusok szemszögéből származó éleslátással számolt be az Ausztria, illetve Olaszország fürdőin látottakról, arról az irigylésremél tó fejlettségről, melyekről az említett országok fürdői tanúskodnak. Szviezsényi dr. volt az első hozzászó­ló, akinek mélyenszántó fejtegetéséből bizonyos szkeptikus hang csendült ki. amikor a külföldi fürdők nagy kultúrája mellett a mi csigalassu és a politikai élet hullámzásának annyira kitett fejlesztési lehetőségeinket szem­lélte. Vámossy professzor hozzászólása rend­kívül érdekes volt. Ő nem elégedetlen, hiszen hazánk balneológiái kiépítése csak a kiegyezés­sel kezdődött és Trianonnal kapott uj, kény­szerszülte impulzust. A hévvizek ismeretes fürdőhatását oly kétségtelennek tartja, hogy annak újabb leszögezésével nem is foglalkoz­nék. De hogy a budai u. n. hyptoniás gyógy­vizekkel való ivókúráknak is minő nagy bio­lógiai regeneráló hatásuk van a bekebelező sejtekre, főleg a gyomortraktusban, azt min­den kétkedő ellenére nyomatékkai megállapi- tandónak véli. Elhangzott szavai után Ben­czúr tanár. T a u s z főorvos és C z u k o r Miklós franzensbadi főorvosok tettek megszív­lelendő indítványokat a budai ivókúrák gyógy- hatásregisztrálására és a gyakorló orvosi kar bekapcsolására nézve. (Dr. N-) Nyilvánítsák üdülőhellyé a* óbudai hegyvidéket Régi panasz, hogy Óbudának azon a kör­nyékén, ahol pár év múlva az új dunai híd léte­sül és ennek folytán egészen uj városrész épül majd föl, továbbá a valamivel kijjebb eső hegyvidéken is a levegőt tűrhetetlenné teszi a téglagyárak kéményeiből ömlő kénes füst. A közelmúltban egy téglagyár kért telep­nyitási engedélyt az óbudai hegyvidéken, az uj temető szomszédságában. A környékbeli családiházak tulajdonosai az engedély megadását ellenezték, nézték, úgyhogy a hatóságok múlt szombaton helyszí­ni szemlét tartottak. A helyszíni, szemlén több- ízben heves vita fejlődött a gyár képviselője és a környékbeli telektulajdonosok ügyvédje között, de döntésre nem került a sor. mert az elöljáró felszólította a feleket, hogy érvelései­ket terjesszék be írásban. A környék lakossága, amely már korábban kérte, hogy az óbudai hegyvidéket nyilvánít­sák üdülőhellyé, elhatározta, hogy megsürgeti a döntést a kérelem tárgyában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom