Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-09 / 49. szám

VÁROSPOLITIKÁI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP

ALAPÍTOTTA: VIRAÁG BÉLA

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

I. KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: 150*296

SZERKESZTI :

ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ.

LIPPAY GYULA dr.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN

E’tottifék a ^átadói?...

A kormány meg a _főváros közt nagy vita folyik afölött. hogyan lehetne rendbehozni a főváros .háztartását. A főváros azt mondja, adja vissza az állam, amit a fővárostól elvett, más megoldás nincsen. Ezzel szemben a kormány azt mondja, sok minden megoldás lehetséges, csak ez az egy nem. Visszaadásról éppoly kevéssé lehet szó, mintahogy például az utódállamok sem hajlandók önként visszaadni valamit az elszakított területekből. Amit egyszer elvettek, az elveszett, arra nem szabad számítani,

Drasztikus a hasonlat, de önként kínálkozik. A főváros és állam ügye nem lehet hatalmi kérdés dolga. A magyar állam nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy onnan vesz, ahol van. Nem Darányi Kálmán kormánya volt az, amely elvette, mit most a főváros visszakér, de hisszük, hogy Darányi Kálmán korrekt alkotmányos érzülete lesz az, amely mindent visszajuttat, amit mások hatalmi erejükkel elvettek.

Azt mondják, a kormány engedmények helyett tanácsol adott: emelje a főváros az 50 százalékos pótadót 60 százalékra. Fizessenek a háziurak! ... Vájjon hogyan gondolják ezt? Azt hiszik talán, hogy a budai háziúr még mindig egy pénzeszsákjain ülő vér szívó figura, mintahogy békében ábrázolták az élclapok a háziurat? A mai kis háztulajdonos, aki Budán letelepedve tíz körmével,kaparta össze azt a véres összeget, melyből a maga és családja részére otthont teremtett, nem eleget szenvedte már eddig is?!...

Reméljük, hogy a hír nem igaz. Nem lehet igaz. A kormány nem tévedhet ekkorát: sokkal jobban ismeri a helyzetet, a fővárosét és a házlula jdonosét.

„A budaiak tittakaodak"

Győzött a Városmajor az ellene indított romboló támadás fölött: az ■ autóbusz-garázs oda- helyezésének terve nem bírta el a védők heves ellentámadását és sietve a Kelenföldig hátrált.

Ez a győzelem nemcsak a Városmajoré, hanem a józan gondolkozásé is. Csak azt nem értjük, miért kell előbb mindig harcolni a józan gondolat érdekében, miért nem veszik észre azok, akik az ilyen barbár gondolatokat kitermelik, hogy nagyszerű elgondolásuk halvaszületett csecsemő, amely képtelen az életre?

Abban a bejelentésben, amellyel a főváros a nyilvánossággal közli, hogy az új garázs a Kelen földön lesz nem pedig a Városmajorban, a változást azzal indokolják, hogy „a budaiak tiltakoztak a városmajori megoldás ellen“. Örömmel állapítjuk meg, hogy mi voltunk azok, a Budai Napló, amely tiltakozott, mégpedig, mint Iáható, nem hiába, a mi hangunk volt az, amely az illetékeseket jobb belátásra bírta. Köszönjük az elismerést, amely pozitív eredmény alakjában jelentkezik: ezentúl is őrt állunk a magunk helyén és visszaverünk minden, olyan támadást, amely Buda, a közérdek és a józan ész ellen irányul.

A főváros törvényhatóságára kell bízni Budapest uccáinak

elnevezését

0

Irta: Dr. Vörösváry Miklós, szfőv. törvényhatósági bizottsági tag

Még csak játék a légitámadás, nem veszi komolyan a budapesti ember. Sőt némi érlel-\ lens éggel is nézi a gyakorlatokat, amelyek egy percre kizökkentik a nagyváros életét, a maga egyhangú körforgásából, Játék, mint a kisgyermek kezében a karácsonyi tank és géppuska, amellyel a Jézuska ajándékozta meg. De a krisz- kindli és a légvédelmi gyakorlat mögött ott sö- tétlik Sanghaj, Nanking, meg a spanyol városok véres árnyéka, amely elhomályosítja a karácsonyfák ragyogását, el azt az örömet, amit a felnőtt ajándékozó érez a gyermek boldogságának láttára, Ne gondoljunk arra, ami rémes ebben a játékban, ne lássunk benne egyebet, mint amit a gyermek lát: a karácsonyt, dugjuk fejünket a homokba, mert szörnyű az, ami e játék mögött vár ránk, ha el találunk gondolkozni felette.

A székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése mostanában tárgyalta Budapest 1938. évi költségvetését. Egy nagy város hatalmas háztartásának adatai bontakoznak ki a költ' ségvetésben. Sorra vonultak fel azok a szükségletek, melyeknek kielégítéséről a fővárosnak kell gondoskodnia. Nemcsupán a szorosan vett köz- igazgatási teendők ügymenetének biztosítását tartalmazta a költségvetés, hanem — mint mindem más évben — azt is magában foglalta, hogy nemzetvédelmi, tanügyi, szociális s annyi más téren milyen nagyjelentőségű és életbevágó fontosságú feladatokat lát dl a főváros.

Nemrég jelent meg a főváros Statisztikai Hivatalának kiadványában Bállá Antalnak ..Budapest szerepe Magyarország történetében“ című munkája. E mű a tárgy jelentőségéhez illő szakává tottsággal "mél tatja Budapestnek történeti szerepét, melyet e város társadalmi, politikai és gazdasági téren betöltött. És ugyancsak a Statisztikai Hivatal adta ki mostanában ,.A székes- főváros múltja és jelene számokban“ című munkát, mely a székesfőváros egyesítésének ■ 60 éves évfordulója alkalmából tudományos és gyakorlati szempontból ,-a múltat vizsgálva és a jelent szemlélje, a jövőbe néző tekintettel“ hatalmas számcdattárban foglalkozik a székesfőváros fejlődésével. De számos más munka is jelent meg az utóbbi időkben arról, mennyit fejlődött Budapest minden téren és vonatkozásban. Hatalmas arányú előrehaladással állunk szemben. Egy milliós város élniakarása, történelmi elhivatottságának átérzése tükröződik vissza a folyton szaporodó feladatkörökben, a közrebocsátott számokban, a mindent feldolgozó adatokban. E számok és adatok a jelen és jövő nemzedékek közkincsévé váltak.

Hálás szerep lenne részletesen foglalkozni Budapest világvárosi fejlődésével. Ezúttal azonban kevésbbé hálás szerepet kell vállalnom akkor, amikor rámutatni kívánok arra, hogy' az erkölcsi erőknek azon gazdagsága dacára, melyet az évtizedek fdlyamán Budapest lakossága jelentett és mely e várost oly nagyarányú fejlődéshez juttatta, állandóan szűkítik, korlátozzák városi önkormányzatunkat. Az az autonómia, melynek ma részesei vagyunk> a múlttal szemben nagy visszaesést jelent.

Az 1924. évi XXVI.. az 1925. évi XVII., az 1930. évi XVIII., az 1934. évi XII. törvénycikkek s egyéb törvényes rendelkezések mind lefaragtak valamit fővárosunk autonómiájából. \Mai önkormányzatunk nem továbbfejlesztése az ősi magyar jogban, a történelmi múltban gyökeredző városi önkormányzatnak. Annál sajnálatosabbnak, annál szomorúbbnak kell ezt tartanom, mert meggyőződésem, hogy ha az az érték, melyet városunk lakossága képvisel, teljes, vo lódi önkormányzatban juthatna érvényesüléshez, ha a főváros iparának, kereskedelmének, tiszt!• viselőtársadalmának> ha a tudománynak, művészetnek s irodalomnak mód, alkalom, lehetőség adatnék arra. hogy a főváros ügyeivel, teendőivel közvetlen kapcsolatba jutva, képességeit teljes önkormányzatban fejthesse ki, csak még jobban. még erőteljesebben tudnák szolgálni Budapest fejlődésének és előrehaladásának ügyet és ezen keresztül a szebb és jobb magyar jövendőt!

Az autonómia folytonos szűkítése mellett a székesfőváros máig sem tudott sok oly elemi jog birtokába jutni, melynek elnyeréséért pedig hosszú évekén át küzdött.

Ha a székesfőváros mostani önkormányzati jogkörét vizsgáljuk, sok indokolatlan és érthetetlen körülményre bukkanunk. Számos olyan kérdésbe nincs a fővárosnak beleszólása, amely pedig egv nagyvár« legelemibb jogát és hatáskörét képezi. Ilyen kérdés a fővárosi utcák, terek stb. elnevezésének ügye. Az utcák elnevezésének jogát az 1872. évi fővárosi törvény a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsára ruházta és bár azóta számtalan kísérlet történt arranézve. hogy ez a jog a fővárosnak adassék meg. ez mindmáig nem volt elérhető.

Ma az a helyzet, hogy a fővárosi törvényhatóság megállapíthatja Budapest egyes városrészeinek, kerületeinek elnevezését. Hiszen csak a közelmúltban történt, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűlése a_ \L kerületet Szenlimre- várösnak, a XIV. kerületit Ráko.iiüírösnak, az V. kerületet Szentistvánvárosnak nevezte el. Az idevonatkozó határozatokat a belügyminisztérium jóváhagyta. Ugyanekkor azonban, midőn a város a kerületek neveit meghatározhatja, nem teheti ugyanezt az egyes utcákra, terekre stb.-re nézve. A totum-ot elvégezheti a főváros, a pars- ot nem.

Nem illeti meg az utcák elnevezésének joga a székesfővárost annak ellenére, hogy ez utcákat maga létesíti, építi és tartja fenn. Az utóbbiakat megleheti a főváros, de már nevet nem adhat az utcáknak. Az elnevezést illetőleg joga csak az- hogy a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsának utasítására a neveket tartalmazó táblácskákat az utcasarkokon elhelyezheti.

Érthetetlen és bántó jelenség, bogy a szé- I kesfővárosra háruló s mindinkább szaporodó feladatkör ellenére és azon hatalmas teljesítmények meg eredmények dacára, melyeket e város kulturális, gazdasági, szociális stb. téren produkált, 1872. óla még az a jog sem adatott meg számára, hogy a maga által létesített és fenntartott utcákat maga nevezhesse el.

A Székesfővárosi Közmunkák Tanácsának sokkal lényegbevágóbb és másirányú a rendeltetése, semhogy indokolt lenne továbbra is rábízni Budapest utcái elnevezésének jogát és ezáltal a székesfővárost továbbra is megfosztani önkormányzati jellegéből folyó elemi jogától.

A székesfővárosi törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlésén indítványt kívánok ezirányban előterjeszteni. Indítványozni fogom, hogy a közgyűlés írjon fel a kormányhoz olyan törvényes intézkedés slaluálása céljából, mely íiek értelmében a székesfőváros területén az utcák. utak, terek és hasonló közterületek elnevezésének joga a székesfővárosi törvényhatósági bizottság közgyűlésének hatáskörébe utultassék.

Ha az ezen indítvánnyal szándékolt cél megvalósíttatdk, úgy a főváros bizonvára módot és alkalmat fog találni arra. hogy az utcelneve- zések terén tapasztalható és erősen kifogásolható állapotok megszűnjenek.

Hisz e téren számos kifogásolni valói találhatunk. Máróiyholnapra változtatnak meg régi és a köztudatba átment utcaneveket Így történt, hogy a Hungária körút három részét, a Felső-, Közép- és Alsó körutakat, mely elnevezések a lakosságba teljesen beidegződtek. megváltoztatták s a Felső körutat Róbert Károly körútnak nevezték el, a Középső körutat meghagyták Hungária körútnak, míg az Alsó körút a Könyves Kálmán körút nevet kapta. A mai Szent István- park rövid idő alatt a harmadik nevet kapta.

Először Rakovszky park-nak hívták, majd a Lipótvárosi park nevet kapta, míg végül Szent István parknak nevezték el. Nem lett volna szabad Rákosi Jenőről, a nemzet nagy fiáról egy eldugott kis utcát nevezni el és ugyanakkor törölni ez utca régi nevét, amely pedig egy érdemes, régi tisztifőorvos után neveztetett el. A Múzeum körút és Vámház körút elnevezése az uóbbi időben kétszer is megmásíttatott. a közönség váratlan meglepetésére. A példák sorát számos irányban folytathatnám.

Feltétlenül gondoskodni kellene, hogy a közönség alkalmas módon tudomást szerezzen arról : az utca ki után kapta a nevét. Ma a közönség sokszor nem is sejti ki és mi volt az illető, aki után az utca a nevét kapta. Külösiöscn fontos ez az ifjúság szempont jóból.

Ha a székesfővárosi löfvrírrh at óság elnyerné az utcák elnevezésének jogát, úgy ezt a feladatát nem szabad anélkül elvégeznie, hogy miniden idevonatkozó határozathozatal előtt arra hi- Ivatott történészek, tudósok és általában a tudomány, művészet és irodalom reprezentánsai meg ne hallgattassanak. A- most megjelöltek vannak hivatva megfelelő tanáccsal és útmutatással szolgálni. Mindez hozzájárul majd ahhoz, hogy ezt a kérdést a jövőben közmegelégedésre oldják meg.

Hiszem és remélem, hogy a fővárosi közgyűlés indítványom elfogadásával méltányolni fogja azt a ragaszkodást és szeretet is. mell vei mindenkor szolgálni kívánom szülővárosom érdekeit.

A közeted'á kacácsanp e&U

Sűrű pelyhekben hull a hó. Csillogó kirakatok hirdetik, hogy itt a szeretet hónapja. Nemsokára jön a Jézuska. A Szent Este vájjon hány szobában ies-z sötét, fénytelen? Hány szegény kis gyermek várja majd hiába az angyalkát? Szegény hadirokkant, hadiárva és hadiözvegy tépalödik, mi lesz? Azok a néma hősök, akik mint ,,továbbszolgálók’1 az égi regimentben vannak, nem tudnak hazajönni.

Nemsokára fefeendül a „Mennyből az angyal’1, békét hirdetve az embereknek, s dicsőséget az Istennek. A gyerek-istennek dicsőségét, aki a bethle- hemi jászolt választotta a királyi bíbor helyett.

Buda minden rögéhez egy darab történelem tapad. Nemes Budavár asszony társadalma! Magyar Anyák! A mi véreink, férjeink, apáink, gyermekeink csinálták ezt a ragyogó magyar történelmet, amit könnyes szemekkel mi is átélünk, magyar asszonyok. Nem lehetünk ezért elég hálásak soha.

Hozzátok szól egy magyar asszony, a hadirokkant szövetség XI. kerületi csoport jóléti bizottsága elnöknöjének szava.

Nézzetek szét otthonotokban. Akad mindenhol viselt ruha, apró cipő, megunt játékszer, padlásra felhordott holmi, divatjamúlt szőnyeg, terítő stb.

Gondoljatok azokra, akiknek semmijük sincs, akiknek arcáról letörölte a mosolyt a gonosz élet.

Segítsetek azokon, mint ahogy a béke Istene, a kis Jézuska mondja: „Az Urnák ad kölcsön, aki a szegényeken segít.”

Szedjétek össze ezeket a holmikat, s küldjétek el, hogy azok, eljutva a nincstelenek otthonába, emlékezetessé, szentté avassák minden este legszentebbjét, a karácsony es tét.

Én hiszem, hogy felhívásom nem marad meddő, s annak nyomán eljön majd a szeretet jele.

Kérem a magyar anyákat, sze.rctetadományai-