Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-11-25 / 47. szám

2

Budai Napló

1937. aovemhftr jjj,

útónon az emelkedés, a sovány esztendők után jönnek a bő esztendők és miután a mi eszménk kereke nem szúette szerszám és. még itt vannak azok, akik ezt a kereket mozgásban tartják és tarthatják, — támogassátok ezt a mi várunkat, hogy kellő időben, kellően felkészülve ismét a gondoskodás olyan lehetőségei épüljenek ki, amik nektek a hasznotokra lesznek, ennek a kö- zületnek, Budának és az egész Budapestnek, a város minden lakosának és különösen a feltörekvő ifjúságnak előnyét, megnyugvását szolgálhassák.

— Mi, ennek a városnak a katonái, nem vagyunk maradiak. Nem voltak azok nagyapáink, atyáink sem, mert hiszen a fejlődő új eszmeáramlatok régen elemésztették volna ezt az erősséget is. ha nem alkalmazkodtunk volna az újabb idők jogos kívánalmaihoz. De éppen az. hogy ma is töretlenül állunk itt, legyen biztatás arra, hogy újból módunkban lesz, hogy a régi hűséggel siessünk segítségére azoknak, akik ben. nünk akkor is bízlak, amidőn egyes kishi- tüek elmúlásunkat jósolták meg.

Ezután Kozma Jenő megköszönte a különböző budai egyesületek képviselőinek megjelenését, köztük: a Diana vadásztársaságét, amelynek szintén ő az eínöke. A társaság óriási virágcsokrot küldött Kozma Jenőnek nevenapja al-! kaiméból, amit külön is megköszönt.

Zboray Gyula emelkedett ismét szólásra és. a társaság összes Jenőire, köztük Zilahi-Kiss Je-[ nőre és Melczner Jenőre ürítette poharát, majd PETRACSEK LAJOS ár. mondott beszédet.

Kozma Jenő — mondta — írásba foglalta beszédét, minthogy, mint kifejezte magát, „a politikát súrolja“ beszédében. Ha Kozma Jenő ügy érzi. hogy súrolja a politikát, akkor mar politizált is. Kozma Jenő nemcsak most cselekedett előre megfontolt szándékkal: életében soha nem csinált semmit előre meg fontolt szándék nélkül.

Ezután a politikai helyzetet vázolta Petra- csek Lajos és hitet lett Bethlen István gróf. Ripka Ferenc és Kozma Jenő politikája mellett. Bethlen István az utóbbi években u háttérbe húzódott, Ripka Ferenc elhagyta vezető helyét a városházán, Kozma Jenő is otthagyta azt a vezetőhelyet, amelyről a főváros életét irányította: egyedül ő, Petracsek Lajos maradt a nyilvános harcok középpontjában továbbra is, mint a háiom nagy férfiú helytartója. Reméli, hagy a helytartó rövidesen átadhatja majd a helyet nekik, akiket soha. egyetlen pillanatra sem ha- gvott cserben. Soha nem fogja elárulni azokat

az ideálokat, melyeknek ők hárman a hivatott képviselői a magyarság és a főváros életében.

Beszéde további során kifejtette Petracsek. hogy a fővárosnak most nem jut ki az az elismerés, amelyet megérdemel, Ma Budapest és környéke nemcsak az ország lakosságának egy- hatodát jelenti, hanem sokkal többet annál, amit numerikus arányánál fogva kell juttatni néki. A főváros úgyszólván egymagában képviseli a magyarság egész szellemi és lelki életét, a magyar irodalmat, művészetet, tudományt, a politikai, gazdasági és társadalmi életet, mégis azt kell látnunk, hogy a fővárost háttérbe szorítják provinciális' érdekek, nem adják meg neki azt az önállóságot és megfelelő helyet, amely megilleti. Kérte Kozma Jenőt, bontsa ki azt a zászlót, melyet évek óta bevont.

A nagy szónoki erővel elmondott beszédei zajos tetszéssel fogadta az egybegyűlt előkelő

közönség, majd Payr Hugót, Kozma Jenő régi, meghitt munkatársát akarták hallani.

PAYR HUGÓ

mélyen átérzett, költői beszédet mondott, melyben Kozma és Petracsek beszédeinek egyes részleteire reflektált. Szép beszédét lelkes tetszéssel köszönték meg.

RIPKA FERENC

csak röviden szólott. Más vacsoráról jött ide, — mondta — ahová fontos kötelessége szólította, de úgy érezte, nem maradhat el onnan, ahol barátját és fegyvertársát, Kozma Jenőt ünnepük.

Ripka Ferenc beszédével be is fejeződött az ünnepség. A társaság azonban még sokáig maradt együtt és ünnepelte vezérét, Kozma Jenőt, akire nagy hivatás vár a főváros életében.

Magyar perssa; Turáni, LVc/«« iSi-svó

Lőteret a szentimrevárosi leventéknek

Irta: Duday Alajos tanácsnok, az elöljérdi értekezlet elnöke

A trianoni békeparancs kivette kezünkből a fegyvert, amit ezer éven keresztül becsülettel forgattunk. Sokszor hallott mondás. Sokszor már elcsépelt szólamként hat.

Amíg nincs torkunkon a kés, az emberi természet könnyen hajlamos kicsibe venni a dolgokat, vagy észre sem venni őket. Nagyon hajlamosak vagyunk bekötött szemmel sétálgatni a meredély szé.én, így nem látjuk annak mélységét. Akii azonban a nemzetközi fegyverkezés statisztikáját olvassa, annak borzasztó döbbenet hasit a tudatába. Nem kevesebb ez, mint azt érezni, hogy itt állunk angyali naivitással egy 'puskaporos hordó tetején, Európa, legvé- zesebb viharsarkában és siralmas optimizmussal szavalunk emberi jogokról, ezeréves hazánk visszaszerzéséről — puszta kézzel handaban- dázva. Körülöttünk pedig lázas sürgés-forgás, készülődés, páni félelem, bizonytalanság. Tankok, repülőgépek százait, gépfegyverek, ágyúk ezreit, puskák tízezreit öntik magukból az acélkohók, hadseregeik százezred dobbannak ritmikus lépésben.

De nem ez a lesújtó. Hanem az a teljes hiány, ami lelki felkészültségünket illeti. Nem miitarista harcvágyra, háborús propagandára gondolok. A legrosszabb béke is jobb, mint a legszebb háború. De fel kell készülni a lehetőségre.

,,Ejh, ráérünk erre még" — mondjuk olim- puszi nyugalommal, mi javíthatatlan Pató Pálok. Katonai és po'gári hatóságcink, a vöröskereszt egyletek megkísérelték, hogy gáz. és légvédelmi előadások, gyakorlatok tartásával a polgárság érdeklődését felkeltsék. Sajnos; kevés eredménnyel, lanyha érdeklődés mellett.

Pedig (hiába hivatkozunk őszülte békevá- gyunkra. A háború ma már nem egyes nemzetek akaratán múlik. Ha valahol, a felzaklatott idegzetű Európában e.döl a kocka, nem számít majd semlegesség, békevágy — a háború lángja ismét beborít minden népet.

Meg kell tehát találnunk a módot, hogy a lékekhez közelebb férjünk. A polgári társadalmaknak egyet még meg kell tanulniok az új államformát felvevő, tekintélyuralomra berendezkedő közületektöl. A szervezkedést. A polgári társadalom nem képto en erre, hiszen a múltban sok példát találunk, ahol komoly és I munkás dgyesü éti élet fejlődött ki. Csak az utóbbi időben lészlelhetjük a polgári társadalmak iszervezkedő energiájának bizonyos emer- válódását — mintha reakciója volna ez annak az irányzatnak, mely a po gárságot kényszerhatalmi úton kísérli különböző célokra beszervezni.

Az önkéntes polgári szervezkedésnek igen szép példáját mutatja a békeidőkben keletkezett Budai Po'gári Lövészegylet. Ennek az intézménynek olyan vonzóereje volt, hogy évtizedes fennállása alatt a legszélesebb néprétegektől a legelöke óbb osztályokig találunk ott 'tsgejkajt, akik önként, az eszme jelentőségétől áthatva, állottalt az egylet körébe.

A kerületi elöljárók, akik elsősorban vannak hivatva .kerületük lakósságának megszervezésére s akiknek kezében a különböző lég- és gázvédelmi és vöröskereszt szervezkedések

BÁNKI BÉLA

u ri szabó

II., Fő^i 83 T e I e f on:

I 5 7-2 2 8.

Havi hitel garanciaképes uraknak

szálai összefutnak, már régóta törekednek arra, hogy a budai lövészegylet jól bevált útjain haladva, kerületi löteraket létesítsenek. E törekvésüket felkarolta a polgármester is, úgy hogy minden remény megvan arra, hogy a lövészegyletek élete fél fog lendülni. Ez az intézmény újab kifejlődésében azt célozza, hogy a po'gári lakosságot nem kényszerhatalmi úton, hanem önkéntes egyesülési alapon megszervezve, az időszerű társadalmi és nemzetvédelmi kérdésekkel megismertesse. Ezek a lövészegyletek szívesen hívnak éc fogadnak körükbe bármely társadalmi osztályba tartozó polgárt, aki így megtalálván ott szokdbt flcöriiyezotét, oiithono- sabban és szívesebben mozogna az egylet kérőiéiben. Az egyletek pedig minden eszközt meg fognak ragadni, hogy a lakosság lanyhuló érdeklődését felkeltsék, hogy kiragadják rész- vétlenségéből és megértessék vele azt, begy feladatok és probl|úmá .előlit állunk; melyeket meg kell valósítanunk.

A Szent Imre-város, amelyet a Gellérthegy és -a Duna mintegy elrekesztenek a város többi részétől, ebben a kérdésben is arra kényszerül, hogy saját útjain járjon. A XI. kerület lakásának aránytalanul sok költséggel és fáradsággal járna a város egyéb részein fekvő lőtérre eljárnia. A XI. kerület tehát maga szervezi meg övészegyletét. Áldozatkészsége révén a Szent Imre-város lőtere megfelelő területet kapott, az alap megvan tehát, amelyre az egyesület működését felépíthetjük. A lőtér megfelelő berendezéséhez most már csak a kerület polgárságának áldozatkészsége hiányzik. Reméljük, hogy a kerület kereskedői, iparosai, gyárosai megértik a kérdés joentőségót és felkarolják a lövészegylet ügyét. Aránylag csekély áldozatkészséggel lüktető magyar élet indulhat meg ismét egy új helyen. Élet, mely bizalmat kelt a lelkekben a magyar ügy iránt, munka, mely megnyugvást ad, hogy feladatainkra és kötelességünkre felkészültünk.

Megbízhatóságáról

ismert

ÓBUDÁN

III., POLGÁR D. 13

Telefon:

162-765.

Magyar szemmel Kínában

KEÖPE VIKTOR dr. előadása a Hollós Mátyás Társaságban

A nyitott szemmel járó kutató, aki nemcsak ismeri, de szereti is a magyar népies művészet gazdag virágoskentjét, csodálattal látja mesz- sze Ázsiában itt is ott is megelevenedni a magyar lélek alkotásának hasonmásait.

Kázsmirtó'l Indiáig, Borimétól le egészen Jáva szigetéig, mindenfelé -fel-felcsillan egy-egy rokon- vonás: virágos kendő, cifra szerszámú lovas, gazdag faragások, a kőtömbök domibonművei, ruházkodás és egyéb hazautaló emlék. Az ősi turáni műveltség gazdag hajtásai mindenfelé szembeötlenek; s ezek segítségével tudjuk legjobban megérteni, megszeretni és megbecsülni a sajátunkat.

A közös ősi kulturális vonatkozások leggazda- jgabb tárháza Ázsia legrégibb műveltségű földje, Kína. Itt oly nagyszámmal vannak ezek a hasonlóságok és olyan nagyok a megegyezések, hogy a szemlélőt sokszor valósággal megdöbbentik.

Mandzsúriában, Észak-iKímában járva, azonnal föltűnik a mandzsuk előkelő férfitipusa. Már arányos testalakjuk, arcuk metszése is a mi népünk tiszta vonásait juttatja eszünkbe. De még- inkább viseletűk. Fejükön pörge kalap. A hosszú- ujjú ing felett rendesen oldalt gombolható melles. •A bő, lobogó ingujjat különbeni is mindenfelé láthatjuk a császárok képein A melles tele van suj- tással, legtöbbször hármasával álló Bocskai- kötés, de még a vállon sem hiányzik a sujtás és dísz. A gombok kerek fémgömbök, vagy pedig paszományból készültek. A legmeglepőbb azonban feszes, fehér posztónadrágjuk. Oldalán végig fekete zsinór fut, elöl pedig a legszebb vítézkötés — mintha csak a mi székely harisnyánkat látnok. Csak csizmába kellene bujtatni őket, hogy előttünk álljanak székely és magyar testvéreink.

A mandzsu nők ünneplője is sokban emlékeztet a mi magyaros, gazdagon hímzett, bőujjú viseletűnkre. Különösen a rövidke kis bundák hasonlítanak feltűnően bekecsünkre. Az irhával ki-, felé fordított bőr színes rajzokkal van ékesítve, peremét fekete prém szegi, elöl meg sujtás kapcsolja össze. A női bő ujjniak megfelelően a bekecs ujja is .rendesen bő és csak könyökig ér.

Legföltünőbb, legmeglepőbb és legcsodálatosabb azonban a hatalmas mennyei birodalom •császárnőiének a ruházata. Czehi császárnő ünnepi ruházata feltűnően hasonlít magyar nőink díszruhájához a XIX. század elején, viszont más alkatommal mintha osak a kalotaszegi ünnepi dísz elevenedne meg előttünk. Csodálatos, szinte érthetetlen hasonlóság. A fénykép azonban nem szokott csalni.

Maga a kínai történelem is sokmindent mesél el őseinkről, a hunokról. A hűn is a szittya törzs egyik pompás hajtása, melynek késői gyermekei vagyunk, székelyek, magyarok. A kínai források sokmindent mondanak el életünkről. S ez nemcsak nem válik szégyenünkre, de büszkeséggel tölt el bennünket. Egyszerre megdönti az I olyan nagy igyekezettel terjesztett tévhitet, hogy a művelt népek közé csak azóta számítunk, mióta itt, Európában a Nyugat műveltségével megajándékozott.

A hunok és kínaiak hosszas érintkezésének egyik értékes bizonyítéka maga a nyelv. Még a mai kínai nyelv is sok hasonlóságot mutat a magyarnál szerkezetben, hangsúlyban és kifejezésben. Fokozotabb mértékben áll ez a régi nyelvre, igy főleg a még ma is használatos antyu-i nyelv-' járásra. Antyu városa Nyugat-Kínéban, Csekiang tartományban fekszik. Nagyon régi város, még a' húnok idejéből. Feleg arról nevezetes, hogy az’ eredetileg egységes kínai nyelvet legjobban ezen a tájon őrizték meg. Ebben a nyelvjárásban egész sereg kínai szóra akadunk, amelyek egészen azonosak a magyarral: apa == apaa, anya *= anye, leánya = lánya, hol = hó„ nem = né, /nap = niepu, szem = szín stb.

A nyelvi és történelmi bizonyítókokon kívül még más tárgyi bizonytékok is vannak, amelyek a magyar-hún-kínai rokonságra mutatnak. A ki- Inai és a székely-magyar építkezés, bár évezredek és sokezer kilóméter választja el a két népet, mégis feltűnő hasonlóságot mutat.

ősi turáni kultúránk ■ új lakóhelyünkön; a Duna-Tisza vidékén Lassanként elsenyved. Királyaink túlgyonsan akarták a nemzetet egy másik világnézet felfogásába belekényszeríteni. A türelmetlenség rengeteg kincsünket pusztította el. A sokszázados öldöklő háborúk, amidőn testünkkel védtük a hálátlan Nyugatot, szintén csak kárára voltak régi hagyományainknak. Hogy a sok üldöztetés, a nehéz mostoha sors ellenére is ma-, radtak még kulturális kincseink, szinte csodaszámba mehet Csakis mélyen gyökerező nagy műveltség átütő ereje őrizhette meg azokat. Rovásírásunk használata teljesen eltűnt, de megmaradt nemzeti erőnk igazi képviselőjénél, a népnél a magyar viselet, a magyar díszítő művészet csodálatos virágkertje, az ősi házépítés emléke lés teljes tisztaságában megmaradt az ősi kapu képe, az úgynevezett székely-kapu.

A székelykapu kétségkívül öseredetü turáni kincsünk. A turáni népeknél mindenütt megtaláljuk, de felfedezzük azoknál a népeknél is, amelyek a turáni 'népekkel érintkeztek.

Kínában jártunkban sokszor találkozunk pompás kapukkal, amelyek mindenkor a mi székely- kapuinkat juttatják eszünkbe. Ilyen kapukat látunk a templomok bejáratánál ,a császári palota

udvaraiban, de egészen szabadon a köztereken, sőt még az országutakon is.

A gazdag, tehetős kínai nép díszkapuihoz a legnemesebb anyagot választotta. Fája sokszor oédrusfa, de ha nem is -az, akkor is színesen lakkozott. A tetőt fedő zsindelyek helyett színes cserepet használnak. Csipkézettségét a cserepek alakjával, vagy pedig különálló majolikadísszel, sárkányokkal, csodaszörnyekkel adják meg. Gazdagságuk, pompájuk ellenére azonnal felismerjük bennük a mi kapunk testvérét.

Idővel azonban a faszerkezet már nem felel meg a követelményeknek, azért áttértek miás anyagra. A fát felváltotta a tégla, márvány, de leggyakrabban a majolika. Természetes, hogy az új anyag változásokat idézett elő, de azért csodálatosan erős stílusérzékükkel szinte egészében •meg tudták óvni a réginek szellemét Gyönyörű példa erre az 1541-ben épült híres „Ötös-kapu”, a Ming császár-sírokhoz vezető úton. Rongált állapotában is remekmű. Másik csodálatos alkotása a kínai kapuépítésnek Pekiinigben a „Klassziku- sok-templomá”-hoz vezető kapu. Ez is rendkívül értékes alkotás. A sokszínű csempével kirakott kapu kiálló gerendázata tisztán mutatja az egykori faépítkezés vázát. A sárga cseréppel fedett tető pedig a mi székelykapunk mása.

A felületesen szemlélő könnyen azt hiheti, hogy az egyes vidékekre jellemző házak, kapuk, épületek, a véletlen játékának eredményei. Vagyis* hogy azok csak azért olyanok, mert olyanoknak építették. Nagy tévedés! A ház az ősrégi műveltség ajándéka. Alakja, szerkezete, .beosztása hosszas kísérletezés, tanulmányozás eredménye, amit aztán évszázadokon át hívem megtartottak az utódok. A kisebb-naigyobb változások a lényeget alig érintik. Nagyobb átalakulást csak az ép tőanyag megváltozása vagy a gazdasági körülmények kilengései okoztak. Köböl máskép építünk, mint fából. A jólét gazdaggá, díszessé, pompássá teszi a hajlékot, a szegénység, a nyomorúság imindenben egyszerűsít, takarékoskodik anyaggal, munkával.

Ha a távolkeleti házakat szemlélj ük, Mandzsúriában itt-ott Koreában, Japánban, de föltűnő általánosságban Kínában, meglepi, szinte megdöbbenti az embert azok hasonlósága a székely, de főleg a csángóízü házakkal. Természetes, hogy sok külsőségtől ,mint az anyag mineműsége, por- cellán, majolika, cédrusfa, lakkozástól el kell tekinteni; sőt azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nálunk az évszázados, folytonos harcokban elsenyedve, legfeljebb a velünikszü- letett lelki gazdagság maradhatott meg, de Kína, Japáin boldog népe mindenkor jólétnek, gazdagságnak örvendhetett. Ugyanaz maradt azonban a ház felépítése, szerkezete. Lényegtelen eltérés

itt is van. iNálunk Erdélyben mindenkor -volt fa -bőven, a faszegény Kínában a íaszerkezetet később a gyöngébb bambusszal pótolták.

Azonos maradt azonban a tornác és a tető alapalakja. Mint ahogy nálunk tornác fut végig a ház eresze alatt, ugyanúgy a kínai háznál is. Ott gyakran kétoldalt is övezi a ház hosszanti oldalát. Van úgy is, hogy köröskörül fut. A tető- tar{ó oszlopok ott is jobbr-a-balra súlyelosztó alátámasztást kapnak, „rayeregfám" ülnek. Ezt mindegyik régi kínai épületen- megtaláljuk, bár a gazdag faragások sokban megváltoztatják alakját. A tornácra lépcső szolgál. A lépcső majdnem mindig a házzal szemben, a tornác közepén vezet föl. Néha három, sőt öt egymásmelletti lépcsőt is találunk. Nálunk gyakoribb az, hogy a tornác végében ,oldalt van a feljárat.

Még sokkal közelebbi rokonságot mutat a tető. Két dolog is jellemzi: a kisetob-nagyobb homlokfal és a körülfutó eresz. A homlokfal nálunk kissé jobban van hangsúlyozva. Idekerült fel szép vésett betűkkel, esetleg kis cifrasággal, hogy ki építtette, ki volt élete párja és hogy az Ur melyik esztendejében készült. A homtoikfal nyert nálunk, ezzel szemben vesztett a körülfutó eresz, mintha csak emléke élne. Az igazi székely meg ősi típust mutató magyar házon mindig "megtaláljuk. Legalább is egy-két sor cserép húzódik végig a homlokfalon a két ereszt összekötve. 'Kínában a két homlok falieresz még erősen hangsúlyozott.

A ikéttős-ereszt a magyar építkezés alkotó részének tartjuk, de korántsem feltétlenül szükséges. A kettős-eresz csak gazdagítása «az építkezésnek. Nálunk sem mindegyik ház 'kettős ereszü, sőt eléggé ritka, Kínában sem. Csak az előkelő, nagy pompával emelt épületek kettős ereszüek, így .a császári paloták, a császárok sírházai, a pagodák. Az utóbbiakban hármas, négyes, sőt még többszörös ereszre is akadunk.

A fentiek kettőt bizonyítanak. Egyrészt mutatják, hogy megvan a kapcsolat, a rokonság a mi nemzeti építészetünk és a nagy turáni népek fejlett építészete között, vagyis, hogy megvan saját tiszta nemzeti építészetünknek az alapja.

De mutatják azt is, hogy nemzetünk építészeti tudománya föltétlenül megvolt már abban az időben, amikor e hont elfoglaltuk, mert hiszen máskülönben nem volna lehetséges, hogy most, majd -kétezeréves különválás után is, annyi közős vonása legyen építészetünknek.

Ez a tény mást is bizonyít. Egyszeriben megdönti az annyi buzgalommal s oily nagy igyekezettel terjesztett tévhitet, hogy „műveletlen őseink” csak sátrak alatt lakaik, mert mint sátoros pász- tornép, a házat még nem ismerték.

őseinket műveletlennek csakis a tudatlanság és a rosszhiszeműség állíthatja be...

\