Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-11-25 / 47. szám

1937. november 25. Budai Napló 3 BUDA es csodája PEST A MAGYAR VILÁG KÁVÉHÁZ II., Margit-körut 40. Telefon: 151-888. SácU&zty muzsikát, Szalag énekel Elvész, széízüllik Óbuda polgársága 4 környékre 'vándorol az otthonából kiűzött őslakosság — a fő­város elveszti leghívebb adófizetőit — Helyszíni szemle a haldokló városrészben BÚD fi! MÓNIK/! ■■■■■■ Photogén-világitás Budán Buda város vi’ágítási problémái máig- is sok gondot okoztak a város vezetőségének, még ab­ban az időben is, amikor Pest városa már meg­állapodott a lögiszesä társulattal a 'világításra nézve. Pásztor Mihály kitűnő könyve szerint Buda csak 1862-ben tért át a gázvilágításra, addig pedig mindanféljévell próbálkozott, mént az a’ábbi jelentés is mutatja: ,,(A photogén-világílás Budán) az alagút bejáratánál és a vár egy részében egy időre próbakép használtatván s al­kalmasnak bizonyulván be, most már ki­terjesztik azt az egész városra s külváro­sokra. Az ellátásra egy pesti nagykeres­kedőhöz ajánlkozott, kedvező feltételek mellett. A világítás természetesen jobb lesz és nem sokkal fog többe kerülni, mint az olajlámpák.“ Itt tehát arról van szó, hogy az olajlámpá­kat petróleum1 ámpákra cserélik ki. Erdélyben még ma is fotogénnek mondják a petróleumot, amely 1859-ben vonult Budára, de három év múlva helyet adott a gázvilágitásnak. Végleg azonban még sokáig nem tűnt el a , .photogén" Budáról, hiszen amíg le nem rombolták a Ta­bánt ; annak egész sor utcájában még néhány évvel ezelőtt, is .petróleumlámpák terjesztették a — sötétséget. Miért öröm a légihábora Boldog idők boldog emlékeképen hadd iktas­sunk ide egy hírt, amelyből kiderül, milyennek képze ték most 80 esztendeje a jövő légihábo- rüját. Hát nem egészen olyannak, ahogyan ezt most látjuk a borzalmas valóság fényénél, A 80 év előtti jeles tudósítás a következőket mondja: ,, (Uj találmány). Egy königsbergi orvos állítja, hogy ő olly légkészületet ta­lált föl, melly egyes embert, mint léggo­lyót a levegőbe szállít. Mondja, hogy négy hélí alatt egy egész ezredet képes illy ké­szülékkel ellátni s a légbe emelkedésre képessé tenni, mikor azután az ellenség­nek roppan 1 károkat tehetne. E titkát azonban csak 40.000 tallérért szándékozik felfedezni. Bizony, bizony, megérjük még, hogy a hadseregek a levegőben s nem a földön fognak hadakozni — jobb is lesz úgy, legalább nem tiporják el a vetése­ket.“ Valami nagy ÜantfLziával bem volt meg­áldva a múlt idők jeles újdondása. örült a légi háborúnak. mert megkíméli a vetéseket! Ó Sangháj! Ó Spanyo'ország! . . És: Ó légi gyakor­latok. rettegések, borzalmak!.. Gül baba sírja Az alábbi tudósítást nemrégiben mi is kö­zöltük, nem is egyszer. Úgy látszik, nemzedék­ről nemzedékre öröklődik. Amiről szó esik benne az azonban megvalósulni sohasem fog. Az alább közö t szöveg 1859-ből való és a Pesti Napló közölte, de Írhatná a Budai Napló is 1937-ben: ,,(A régi török mecsetet Budán), mint hírlik, buzgó müzülmánok adakozási segé­lyével ki fogják újítani s ki csinosítani. Közelebb már három török dervis zarán­dokolt Palesztinából Gül-babának ezen mecset alant levő szent sírjához.“ Vájjon nem kellene-e a régi nótát imigyen átalakítani. Várhatsz Gül-babám. elvárhatsz?... A ravasz budai atya A budai háziurakról nemrégiben közöltünk már egy kis jellemző történetet, az alábbi eset is egy budai Hausherr esetéről szói: ,,(A photograph-arckép, mint áruló.) Egy budai háztulajdonos, kinek fia Bécs- • ben tanult, meghallotta, hogy ez kicsa­pongó életet él, értékes gyűrűit, óráját, aranyláncát, aranymelliűjét eladogatja. Hogy tehát e hír alaposságáról meggyő­ződjék, az írta fiának, hogy fényrajzolt arcképét mielőbb küldje meg neki. A fia, mitsein gyanítván, atyja kívánságát sie­tett teljesíteni. Midőn az arckép megér kezet!, szomorúan tapasztalta a gondos atya, hogy a hír nem hazudott, mert az arcképen a fia ékszerei nem voltak látha­tóit“ Tanulság: atyák, ne legyetek kíváncsiak diaicflatok ékszereire, mert könnyen megeshetik 1937i-ben is hasonló szomorúság. Óriás abroszként bontja be a terein hosszú asztalát egy új térkép: Óbuda térképe, amely az új városrendezési terv alapján készült. Hosszan* érdeklődéssel szegeződik rá a szem. Végre! El­tűntek a szűk, kacskaringé«, kisviskójú utcák: a hegyvonal és a Dunapart közé ékelődött ezeréves várost hatalmas sugárutak szelik át, amelyek mintha pihenőt tartnának a tágas tereken, parko­kon, amelyeket bőkezűen szór szét a tervezői gon­dosság. Annyi gyülésezés, kilincselés, memoram- dumszerkesztés után megszületett végre a város- rendezési terv, amely megad minden fejlődési le­hetőséget arra, hogy Óbuda méltó része legyen egy nagy világvárosnak. Ha feltámadnának egy­kori királyi lakói, gyönyörűséggel telnék meg lel­kűk: az új Óbuda méltóvá nőtt a régihez, királyi itt minden: a sugárutak, a levegős parkok, a sza­bályosan egymás mellett sorakozó paloták, a ki­látás ... Sajnos mindez azonban még mindig csak álom. Az új városrendezési tervezet még mindig nem jogerős. Valahol, egy íróasztal titkos fiókjá­ban hever még az a bélyegző, amelyet rá kell majd ütni az aktákra, hogy végire az egész vona­lon megindulhasscpi a rendezés és ezzel kapcso­latban az építkezés. Az idő azonban türelmetlen, és ha a végleges terv ma még nem is hajtható végre, megvan az igyekezet arra, hogy legalább egyes részletek már most megoldáshoz jussanak. Uigy látszik mintha az lenre a cél, hogy a döntő tényezőket befejezett tények elé állítsák. Így, már megkezdték a Pacsirtamező utca I kiszélesítésének és meghosszabbításának nagy­iszabású munkálatait. A Pacsirtamező utca sugár­útként fogja átszelni egész Óbudát. Uj útvonala az evangélikus templom mellett a Selmeci- és Perec utca között kissé megtörik, hogy aztán a Flórián téren át egyenes irányban bekapcsolódjék a Szentendrei útba, közvetlen kapcsolatot teremtve egészen Vise gr ódig, sőt azon túl is. Az új útvo­nalba beleesik a Flórián-tér, Majláth- és Miklós- utca egy része is. Mintegy harminc házat kell le­bontani, hogy szabaddá tegyék az utat. A főváros megindította a kisajátítási eljárást, megszerezte a hézakat, a benne lévő üzlethelyiségek és lakások bérlőinek sorra felmondott november ’ 1 -éré. Aliig három-négy régi lakó maradt még meg a helyén, akik sehogyan sem tudnak beletörődni abba, hogy a városrendezés miatt télvízf idején földönfutókká váljanak. A környék lakói élesen kifakadnak amiatt, hogy a városrendezésre való hivatkozással egész házsorokat bontanak le, anélkül, hogy nyomban a lebontás után megindulna az építkezés. A lakók jelentékeny részét száműzik Óbudáról,új lakók nem jöhetnek, mert nem áll lakás rendelkezésükre. A kereskedők, az iparosok elvesztik vevő'két, meg­rendelőiket, nem tudnak eleget tenni pogári köte­lezettségeiknek, nem tudják megfizetni a közter­heket, az adót, aminek végeredményébetf maga a város is nagy kárát vallja. Bármilyen tapintatosan, tárgyilagosan igye­keznek is az illetékes hatóságok a kisegzisztenci- áknak súlyos műtétet jelentő kisajátításokat le­bonyolítani, ezeknek az egzisztenciáknak leg­többje elvérzik, tönkremegy. Azt Hangoztatják Óbudán, hogy , ha már komolyan hozzálát­nak a város rendezéséhez, necsak romboljanak, hanem nyomban utána építsenek is. — A Lajos-utcán a zsidótemplom és a Kul­csár utca között — mondják — már kora tavasz- szal lebontották a házakat, mert itt fog átvezetni az új óbudai híd tengelyében az új széles, hatal­mas út. Azóta elmúlt már több mint tiz hónap, itt a tél és még nyoma sincs annak, hogy ezen a simára hcretvált területen építkezésre is gondol­nának. Ezeknek a kis házaknak a kereskedőit, iparosait, lakosait, munkásait szétszórták a szél­rózsa minden irányában: igen sokan környékbeli községbe költözködtek, akik többé soha nem tér­nek vissza ősi hazájukba, Óbudára. A főváros el­vesztette ezeket a szorgalmas, derék Salakokat, becsületes adófizetőket. Ez nem vezethet jóra. A Budai Napló munkatársa sorra járta azok­nak a halálra ítélt házaknak a lakóit, akik piég itt maradtak, a reménykedés és kétségbeesés ör­vényében hánykolódva. ARI házbért fizet a saját házában Beszélgetünk velük: mondják el panaszaikat. Kempf Mihály, angol úri szabó a Flórián tér 7. számú háznak — volt a tulajdonosa. A követke­zőkben mondja el kálváriáját: — Két éve vagyok itt. A Vörösvári utcáról költözködtem át, ahol 29 esztendeig volt műhe­lyem. Verejtékes _ munkával rakosgattam össze a pénzt, hogy ezt a kis házat megvehessem. Mielőtt megvettem volna, illetékes helyen is érdeklődtem, lehet-e itt építkezni, nem lesz-e baj, nem húzza-e át valami városrendezés-féle a számításaimat. Mindenütt megnyugtattak. Így történt, hogy a régi rozoga, korhadt viskót nagy költséggel átalakíttat­tam, rendbehozattam. Öt üzlethelyiség került ki belőle, amiket mind kiadtam és most, uram, me­hetünk valamennyien. A házat kisajátították, ma már nem én vagyok a háziúr, hanem a székesfő­város. — Igen különös helyzet állott elő, folytatja izgatottan Kempf Mihály. A kisajátítási Összegből még egy fillért sem láttam eddig és nekem a saját házamban most lakbért kell fizetnem. De miből? Próbáltam helyiség után nézni, de vagy rossz volt, vagy drága. Nem is merek itt a környéken helyi­séget bérelni, mert ki tudja, nem ér-e utói itt is á kisajátítás végzete?! ' És mikor kell elhagyni a házat? kérdezzük. — Minden pillanatban várom a. végrehajtót. (Mutatja is a bírói végzést.) A főváros vezetősége számolt azzal, hogy nehezen fogunk megmoz­dulni és ezért a felmondással csaknem egyidejűleg indította meg a kilakoltatási eljárást is. Én azon­ban védekezem, ameddig csak lehetséges. Ha teli, a parlament elé viszem a dolgot... Kempf Mihály itt elhallgat, kihúzza az asztal- fiókját és igazán váratlan meglepetéssel szolgál: kiemel a fiókjából egy vastag törvénykönyvet. — Tetszik látni? Szabó 'létemre kénytelen va­gyok jogtudománnyal is foglalkozni. Megszerez­tem az 1881. XLI. törvénycikket, amely a kisajátí­tásról szól. Megszereztem — és már megmutatja is Kozma Miklós belügyminiszter és Bornemisza Géza iparügyi miniszter együttes törvényjavasla­tát a városrendezésről és építkezésről. Ezeket én alaposan áttanulmányoztam és megállapítottam, hogy ami itt történik, az nem mindenben stimmel a törvénnyel. Régi adófizetője vagyok a főváros­nak, lehetetlen, hogy ne tudjak a magam igazának érvényt szerezni. Nekem ügyvéd sem kell, az én védőm, az én jogom itt van: és ezzel ráüt a vas­tag törvénykönyvre. Ugyancsak a Flórián tér 7. számú házban várja sorsát Magyar László festékkereskedő. ,Mi maradunk az utolsó pillanalig1 — Mi az elődeinket szidjuk, kezdi, bennün­ket pedig majd az utódok szidnak a városrende­zés miatt. Nem sírok én, uram, beletörődtem a változhatatlanba: teljesen tönkremegyek. A Kór­ház utcából jöttem ide, abban a reményben, hogy itt megmaradhatok. Szerény vigasztalás, hogy a Kórház utcát is lebontják. Állandó egzisztenciára törekedtem és lettem többedmagammal vándor- kereskedő. De mit is keresnék itt? Hiszen a ve­vőim is elszéledték, valamennyien. Egyelőre nem tehetünk mást, megpróbálunk szívósak lenni, fel­mondtak, megindult ellenünk a kilakoltatási eljá­rás, de mi maradunk az utolsó pillanatig, amig megjelenik a végrehajtó, hogy kitegyen bennün­ket...- Raab Józsefnek a Miklós utca 22. szám alatt van vendéglője. Ez az utolsó ház, amelynek már csupán az udvara és kertje esik bele az új szabályozási vonalba. Ezért esik áldozatul maga a ház is. Az üzlet 40 esztendős, 7 év óta a fiatal Raab József vezeti, mióta megnősült. Vannak olyan vendégei, akik 40 esztendő óta lát ogat fák a vendéglőjét. Csupa meghitt, régi törzsvendég és most itt kell hagyni őket. i|KjL — Pestre menjünk? — kérdi a fiatalasszön^T A kisajátítási árból nem tudunk megfelelő helyi­séget szerezni, de ha szerzünk is, lesz-e kitartá­sunk, amig az üzlet megindul? De egyébként se tudunk megmozdulni, mert a kisajátítás összegét még mindig nem kaptuk meg, Egy öreg úr, régi vendég, hallgatja beszél­getésünket. Nem szól, de a meghatottság az arcán visszatükrözi a fájó érzést, amely lelkében honol. A beszélgetésekből azt a tanulságot lehet le­szűrni, hogy a városrendezésnél az illetékes ténye­zők ne kívánjanak a kelleténél nagyobb áldozatot azoktól, akiket végzetük a rendezés útjába sodort. A kisajátításnak úgy kell történnie, hogy a kár­talanítás teljes legyen és tegye lehetővé, hogy az üzleteiktől és lakásaiktól megfosztott áldozatai a városrendezésnek új elhelyezést, új otthont talál­janak. Speciális - ___ har isnya szaküzlet ÁTRIUM Finom kötöttáruk, női fehérneműék, keztyük. É)(i.TÍ&Ik'y(tl}á.3Z Belvárosi nívó. Olcsó árain. II., Piarglí-körul 65. A legjobb magyar művészeket is bele kell vonni a Várhegy Duna felőli lejtőjének rendezésébe Budapest egyik legnagyobb idegenforgalmi értéke a dunai panoráma. Az idegenek megbü- völve szemlélik azt a városképet, amely a pesti dunapartról tárul eléjük, áld egyszer látta, an­nak örökre feledhetetlen emléke marad az a csodálatos kép, amely eléje tárul. A Várhegy keleti lejtője ál! ennek a képnek a középpontjában. Sok minden rontja ott a kilá­tást és az összhangot; a városrendezők eddig nem törődtek azzal, hogy minél szebbé, tökéletesebbé tegyék a budai o'dal panorámáját, hatásosabbá a képet, amely a pesti korzó felől gyönyörködteti a szemlélőt. Külföldön az olyan hegyoldalt, mint amilyen a Várhegy keleti lejtője, legelsörendü művészek gondjaira bízzák, gondosan kitervezik; hogyan alakítsák ki a hegyoldal képét, hiszen ez a pont Budapest legfőbb szépségeinek kira­kata, itt ke'lene kulminálnia mindannak az Ízlés­nek, művészi értéknek, amellyel oly dúsan van megáldva a magyar teremtő tehetség. Mindez- ideig azonban semmi Uyesmi nem történt, boldog­boldogtalan úgy építkezett ezen az isteni hegyen, ahogy akart és egészen véletlen csupán, hogy az emberek munkája nem tudta teljesen tönkretenni mindazt a természeti szépséget, ami Budapest egyik legfőbb vonzóereje. Most, úgy látszik, mégis történik valami ebben az irányban is. Rendezik a Várhegy ke'eti lejtőjét. Ez a lejtő, amely a Halászbástya alatt húzódik le a Dunáig, eddig nagyon el volt hanyagolva, most végre elkészült a hegyoldal végleges sza­bályozási terve, ame'y gyökeres rendet teremt az építkezések körül. A tervezet szerint, amely ezen a héten ke­rül az illetékes szakbizottság elé, a Várhegy lejtőjén lévő szüle utcák nagyrészét kiszélesítik, így sor kerül a Vám, Pala, Apor, Szőnyeg és Szalag-utcák, továbbá a Hunyady János-út felső szakaszának kiszélesítésére. A szabályozás mintegy 400 telket érint. A legtöbb utcában kö­telezővé teszik az, időkertek létesítését. Köte­lezni fogják az épittetőket az egyforma pár- Itánymagasságra. A Fő-utcában és a Dunaparton ötemeletes, a mellékutcákban két-háromemeletes építkezé­seket írnak elő. A hegyi' lejtő középpontjában, a Halászbástyából lefelé, a Corvin-téren át egé- I szén a Dunapartig szé’es parksávot létesítenek, \ amely több ingatlan kisajátítását teszi azüksé- i gessé. Ez persze még nem ^elég. Bele kell vonni ebbe a rendezési munkába a magyar művészek legjavát, mert nem közönséges mérnöki mun­káról van itt szó; hanem a legnemesebb érte­lemben vett művészi feladatról is, melynek szép — monhatnánk — minjél frappánsabb megol­dása Budapest idegenforgalmi hírnevének is leg­főbb éi’deke. Ha most nem úgy oldják meg ezt a problémát, ahogyan kellene, később már nem lehet majd jóvátenni ezt a mulasztást. REGENT Cafe-Restaurant li Keleti Károly-u. 1 Igazgató: BOCK--------­Tel efon i 153 326 Esténklnt 4 öngős Gyuri és Losonczy Pál együttese VOGL és VILLÁNYI TÁNCISKOLÁJA II. Medve-utca 6. Telefon: 152-346. Autógarázs a Batthyányién csarnokban A Batthyány-téri vásárcsarnok sorsa, mint azt a Budai Napló már többször megírta, rég­óta foglalkoztatja az illetékes tényezőket. A csar­nok teljesen elnéptelenedett és nemcsak a ve­vők. hanem az árúsok is elhagyták. A több, mint 800 árúsító helyre berendezett épületben mindössze 36 árús viaskodik még a napi megél­hetésért. A hata’mas épület nagyrésze le is van zárva, úgy hogy a főváros jdentős összeget fi­zet rá a csarnok fenntartására és gondozására. Több terv merült fel, hogyan lehetne a csarnok épületét hasznosítani. MáxSmár úgy volt, hogy lebontják, az anyagot értékesítik, a te’ket eladják, de mert mindössze csak 150.000 pengőt lehetett volna így kihozni, megkegyel­meztek az épületnek. tJíosH, <úgy (látszik, olyan terv jutott elő­térbe, amely végű' megoldja ezt a régóta va­júdó kérdést. A KMAC tett bérleti ajánlatot a fővárosnak. Az ajánlat szerint a vásárcsarnok­ban autógarázst, autójavító műhelyt és service állomást |!ékesítene!. Vállalja a 200.000 pengős átalakítási költséget és hajlandó évi 12.000 pen­gő béri) fizetni 25 éven át. 25 év múlva a garázs a főváros tulajdonába menne át. AZ eddigi .árusok kü'ön zárt területen a Béllet tartama alatt azonban .továbbra is ottmaradnának és megmaradnának a csarnok­ban levő üzlethelyiségek is. 40 elárusítóhelyei fenntartanak a piac részére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom