Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-11-25 / 47. szám

VÁROSPOLITIKÁI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP

ALAPÍTOTTA: VJRAÄG BÉLA SZERKESZTI ;

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

I. KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: 150-2%

ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ.

LIPPAY GYULA dr.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN

„A bástyákon kívül is sokan vannak, akik velünk azonos eszméket hirdetnek“

Kozma Jenő beszéde a Borgazda Társaság névnapi ünnepén

Majd bejelentette, hogy Fináczy Béla dr, társelnök kíván szólani.

FINÁCZY BÉLA dr.

röviden, néhány meleg szóval köszöntötte Kozma Jenőt. Mint minden évben, úgy ezúttal is — mondta — néki jutott az a megtisztelő feladat, hogy a társaság nevében szívből jövő jókíváságait fejezze ki és hogy biztosítsa Kozma Jenőt arról a változatlan hűségről, amellyel mellette ez a régi, kipróbált társaság kitart. Erőt, egészséget kívánt úgy néki. mint családjának, kérve, hogy folytassa a köz érdekében való munkásságát és ehez Isten áldását kérte.

Ezután

K oz m a J e n ő

A Uaíáíáca

A csákány lecsapott, hogy végrehajtsa azt a munkát, amellyel megbízták: a Horváth-kerti színházépület lerombolását. Nem műemlék ez u zöldrefestett deszkaépület, mégis olyan művészi hajlék lesz a földdel egyenlővé néhány nap múlva, amely sokak, fcképen a pesti lakosság egy része előtt, magát Budát jelentette. „Menjünk át Budára“, — mondták nyári estéken és autók hosszú sora állt meg a Színház előtt, mely fölött a fényes transzparenseknél is jobban ragyogott a művészet „díszvilágítása“.

Mintahogy lassankint, észrevétlenül elpusztul, eltűnik az egész régi Buda. A multié lett a Tabán, a régi Víziváros, megkezdte munkáját a csákány a régi Óbuda felett is és csak a Vár néhány régi épülete marad tabu, amelyre kimondták, hogy mégsem illenék elpusztítani. Ma a Színkört bontják, holnap talán a Karátsonyi- palotát s a budai ember napról-napra látja, mint távolítják el tűnő életének egy-cgy darabiát.

Tudjuk, hogy a rombolást nyomon követi riiíijd az építés. De az, ami épül, már nem lesz a miénk. Utódaink tálán majd annak érzik, aminek mi érezzzük a most eltűnő emlékeket: Budának, de a „mi“ Budánk, az, amelyet gyermekkorunk óta annak tudtunk, amely hozzátartozott életünkhöz, az nem lesz többé. Amikor a budai Színkörre le-lecsap a csákány, szívünkből tép ki egy darabot.

A toátezakijtM vát&s

Ebben az esztendőben, 1937\-hen visszacsinálták azt, amit a törvény 1872-ben megteremtett: az egységes Budapestet. Akkor, 65 évvel ezelőtt egyesítették Óbudát, Budát meg Pestet, a három városból egy várost csináltak, most pedig a főváros közlekedési ügyeinek intézői megkontrázták az egyesítési törvényt és visszaállították a három külön várost. Előbb elszakít- lották Budát Pesttől, amikor a Berlini-téren | meg egyéb pontokon ráparancsoltak a budaiak-. ra, hogy eddig és ne tovább, most pedig Óbudát kapcsolták le Budáról, amikor a Margit- hídnál megcsinálták az új végállomást, leszállásra kényszerítve az óbudaiakat. A közlekedés terén visszzaállították a régi városhatárokat.

Unalmasok a közlekedési panaszok? Igen, unalmasok. És mégis foglalkozni kell velük, mert fájnak, mert állandóan égnek a sebek, melyeket Buda közúti közlekedésén ütöttek. Érthetetlen dolgok töréntek itt: szinte zsenialitás kellett hozzá, így elrontani egy tűrhetően rossz, vagy mondjuk, meglehetősen jó közlekedést. De a szakértő zsenik, sajnos, megszülettek és most a három részre szakított város türelmetlenül várja, mikor születik meg az a — nem is zseni, csak józaneszű alkotó, aki rendbehozza, amit az új lángelmék elrontottak: hogy újból egyesíti a várost.

1/HeqJUaU tyy, budai (iu

Londonban meghalt egy budai kisfiú, királyok és császárok festője, László Fiilöp. Mész- szire futott tőlünk azon a csodálatos pályán, amelyet a Kis Róku^-utcai sarki bolttól a világhír és nagyság „szent óceánjáig“ tett meg. Az egykori Országút kis szatócsinasa, aki mint kifutó fiú kezdte meg itt életét, alaposan „kifutott“. Most aztán elkerülhetetlenül elérkezett a végső állmásra, amely megszüntet minden karriert, megállít minden haladást. Nincs tovább, nem engedi meg a további futást a földi élet rövid salakpályája. Az egész világ gyászolja a nagy művészt. Magyarország pedig külön helyet kér ebben a gyászban: azok közé tartozott, akik az ország, a nemzet dicsőségét, kultúrájának felsőbbrendűségét vitték diadalra. Buda pedig az ország gyászából is külön helyet kér magának, amikor a kis budai fiút gyászolja, aki első, légbőldogabb éveit, itt töltötte nálunk, innen a sarki boltból startolt a halhatatlanság felé vezető útjára.

Pénteken, november 19-én ünnepelte a Budai Polgári Kör helyiségeiben Buda polgársága Jenő napját, a Borgazda Társaság régi hagyományaihoz hiven. Zsúfolásig megteltek a kör helyisé* gei: ott voltak nemcsak Kozma Jenő személyes hívei és barátai, hanem az országos, meg fővá* rosi politika reprezentánsai, a kerület lakosságának vezetői és a társadalmi élet kiválóságai is, hogy osztozzanak abban a szeretetben és tiszteiében, amelyet Kozma Jenő iránt kifejezésre akartak juttatni. Meleg, családian meghitt volt a hangulat, mely lelkes ünneplésbe csapott át, amikor a Kör vezére .Kozma Jenő megérkezett. Percekig tartott a lelkes tapsvihar, alig akart megszűnni.

Ott voltak többek közt:

DE. Baittrok József orvos, dr. vitéz Bárczy Boldizsár ügyvéd, dr. Benedek Szabolcs szfő- főjegyő, Fekete Géza köztiszt, fiiv. aligazgató, Fekete Jenő el. isk. igazgató, Gorka Gyula kereskedő, dr. Guth Ferenc ny. tanácsnok, zilahi Kiss László ny. OKH aligazgató, dr. Lugmayer József kormány főtanácsos, ügyvéd, dr. Major Árpád ügyvéd, Meiczner Jenő ny. MÁV igazgató h., ifj. dr. Móczár Elemér ügyvéd, dr. Oláh István ügyvéd, dr. Pénzes Mihály ügyvéd, dr. Petracsek Lajos orszgy. képviselő, Prost János magántisztviselő, dr. Ripka Ferenc ny. főpolgármester, Rózsás Pál szfőv. műsz. főtan., dr. Szlávik Ferenc komi. főtan., Tóth József gyógyszerész, dr. Thordai Lajos tanácsnok, dr. Pávai Vájná Ferenc főgeol. dr. Vezér Károly főjegyző, dr. Zboray Gyula ügyvédi továbbá mint vendégek: Aabóth Oszkár gépészmérnök, dr. Adámy István üzemi igazg„ dr. Bárcziy László szfőv, tanácsjegyző, dr. Bárdos György ügyvéd, dr. Blazsek Gyula föáüatorvos, Bliahos Rudolf fényképész, Bokor Mihály, Böngór- ffy Géza poilg. isk. igazgató, dr. Borsos Endre kir. közig, bíró, dr. Baittrok Béla, Cicutti Lajos el. isk. igazgató, Domokos Árpád, dr. Dózsa István üzemi tisztviselő, Eperjessy Béla ny. szfőv. műsz. főtanácsos, Fekete Ödön szfőv. főszámlán,, Fekete Győző el. isk. igazgató, Fischer Jenő rt igazgató, dr. Fodor Antal kir. közjegyző, Fren- reisz Géza, dr. Frenreisz Pál kir. közigazg. biró, I dr. Gál Endre, Gál Jenő közigazg. biró, Geiger Gyula, dr. Goszleth Ernő főv. tanácsmok, Gla- zsovszky Milán, Gyar-mathy Endre gépészmérnök, Hajdú Hugó, Haury, Hendrich Antal műépítész, Horváth János, Jauermik Nándor a szfőv. nyomda igazgatója, Ilkovits Antal kéményseprőmester, Korítsánszky Gyula, ifj. dr. Kozma Jenő, dr. Lej- thényi Aladár, Lejthényi László, dr. Lippay Gyula, a „Budai Napló” szerkesztője, dr. Lukácsy József, Méhn Antal, Mihályffy Győző, Müller Elek, Nádler Róbert, az Állatiéért igazgatója, Nagyőszi Ferenc főtanácsos, Oszoly Kálmán, dr. Pataky Ferenc, dr. Pajor Rezső udv. tanácsos, dr. Péter Miklós szív. fogalmazó, Pásztólyi Vilmos, dr. Re- hák Rudolf, Rosta János szfőv. tanácsnok, Payr Hugó orszgy. képviselő, Sámy László p. ü. főtan, kir. adófelügyelő, Szabó Gyögy, Szabó István, vitéz Szabó Kálmán igazgató, Szécsei Jenő, Szinte László szfőv. műsz. főtanácsosok, Szivessy Tibor épitészménnök, Tass József, dr. Vadász Mihály kormányfőtanácsos,. dr. Vigyázó Géza kér. elöljáró, Wilhelm L, dr. Zombory János ny. fogtam igazgató és még sokan mások.

A vacsora végeztével

ZBORAY GYULA dr.

a Borgazda Társaság népszerű titkára emelkedett szólásra. Néhány keresetlen szóval üdvözölte a megjelenteket, majd felolvasta azok névsorát, akik távol létüket kimentették. Ezek közt volt

Lendl Adolf, Baittrok László, Huszka János, Fejér József ny. áll. számszéki h. alelnök, dr. vitéz árvátfalvi Nagy István, dr. Szelecsányi Andor, dr. Váry Albert orszgy. képviselő és mások.

emelkedett szólásra.

Beszédét azzal kezdte, hogy azokat kivéve, akiknek elmúlását a Kör gyászlobogója hirdette, mindenkit itt lát, akik a múlt évben is itt voltak. Ez megyugvást és erőt ad néki ahoz, hogy tovább is kitartson azon az úton és azoknál az eszményeknél, amelyek eddigi útján is vezették. A Társaság hagyományai kizárják a politikát, nem is akar politikát vegyíteni felszólalásába. De minthogy ezt nem akarja és pedig az, amit el fog mondani, súrolja a politikát, beszédét előre lediktálta, amit pedig sohasem szokott megtenni. Amit tehát mond, azt előre megfontolt szándékkal teszi.

Ezután beszédét következőképen folytatta:

— Régen a várakban érezték magukat biztoságban az emberek.

— A modern várak különböznek a régiektől. A modern várak technikai felkészültsége mellett ma a legnagyobb súllyal a védők lelkülete bír. A vár parancsnoka ott érzi magát biztonságban, ahol a vár védelmezői, igazságuk tudatában, a végsőkig kitartanak egy eszme mellett.

— A modern várvédelemnek lelkesítő példáját láttuk a közelmúltban az Alcazar Oviedo esetében, ahol a brutális támadás nem bírta megalkuvásra a védők erejét és még az ellenfelek is elismerését is kiérdemelték kitartásukkal. A legnagyobb jutalom a megbízhatóság elismerése és annak tudata.

— A modern társadalomban is alakulf tak ilyen várak, amelyeket a különböző társadalmi és politikai támadások nem tudlak bevenni, amelyek ma is büszkén lobogd tátják azt a zászlót, amely alatt egy eszmét valló védősereg csoportosul és amely védősereg nem ingott meg soha, mert bízik abban, hogy a védelmezett eszmekor fogja megadni még a támadóknak is később a megnyugvást.- Ilyen eszményi társadalmi vár a liker. Polgári Kör, a citadellái, a vár mag- tál pedig az a Pénteki Bor gazdatár saság képezi, amelynek hosszú esztendők óta én is katonája vagyok és amely várban, citadellában, soha nem láttam lankadást abban a vonatkozásban, hogy bármely idegen eszmeáramlat bomlást idézett volna elő soraikban.

— Hiszen itt is voltak — hála Istennek kevesen — akik kételkedtek a mi várunk állékonyságában és másfelé kívántak orientálódni, de büszkén állapíthatjuk meg, hogy keveseknek eltávolodása csak megacélozta a védők lelkét, ők viszont, a renegátok, nem találtak az ellenfél soraiban megbecsülésre és lesz idő, amidőn szégyenkezve fogják felismerni eltévelyedésüket.

— Ez a mi társadalmi erődítményünk szilárd alapokon nyugszik. Ennek az erősségnek az alapjait nagyapáink, bombabiztos falait, kazamatáit, apáink építették fel a megbízhatóság, a becsületesség, a hazafias hűség, az egymás megbecsülésének, szeretetének tégláiból, mi pedig ezen bástyák védőfalai között ápoljuk a hagyományokat, segítjük és felsegítjük egymást és olyan légkört ápolunkhogy boldognak érezheti magát az, aki velünk, a mi légkörünkben él, aki biztosan számíthat az egyenesen gondolkodó baj társak segítségére, ha kell, védelmére és támogatására.

— Egy — akár eszmei vár — védelmének tényezője az a tudat, hogy a bástyákon kívül is igen sokan vannak, akik velünk azonos eszméket hirdetnek és akik várva várják, hogy a fellegvár kipróbált védőcsapata mikor tárja Iá a kapukat, hogy azokon keresztül az eddig is becsülettel mágusán tartott zászló alatt sorakozva, — a külső csatlakozók segítségével ismét elfoglal ja az erősség körüli terepet, amelyet kellően megmunkálta ismét a szeretet jegyében vegye át a kormányzást.

— Miként nagyapáink és apáink gondoskodtak arról, hogy legyenek utódaik, akik a tradíciók ápolása mellett átvegyék ennek a kipróbált és minden veszéllyel dacolt eszmei erősségnek védelmét és igazgatását, úgy nekünk is kötelességünk, hogy utódokról, lelkes fiatalságról gondoskodjunk, — olyanokról, akik a régi kipróbált zászlót tovább lesznek hivatva lobogtatni.

— Nem vagyunk maradiak, nem vagyunk megrögzötten önzőek és elismerjük a fiatalság érvényesülésének komoly szükségességét. Akkor, amidőn ez a mi várunk volt Budapest kormányzásának vezérkari irodája, intézményesen igyekeztünk erre, Tettekkel mutattuk meg, hogy az, aki védelemre szorul, aki bizalommal van irántunk és akinek hűsége, kétségen felül áll. azt erős támogatásban is részesítjük. Mondhatom, ezrével vannak fiatalok, akik ennek az eszmei várnak segítségével jutottak pozícióhoz, megélhetéshez. Ezek ma se érezzék magukat elhagyatva, mert a vár áll és módjában van a jogos reménységeket td- vább támogatni. A mi eszmekörünk lendülete, a múlt eltörölkeletien példái pedig kell, hogy mindenkiben megerősítsék azt a bizalmat, amelyet kiérdemeltünk, amely bizalom ad újabb és újabb öszztönzést arra, hogy szóval, tettel, esetleg harccal legyünk és lehessünk segítségére azoknak, akik bíznak bennünk.

— Ti, akik eljöttetek, hogy az én személyemen keresztül erősítsétek meg lelke- tekben a tradicionális eszmét, amely eddig is segítőén oldalatok mellet állott és minden utógondolat nélkül támogatott, legyetek az eszmének apostolai. Higyjetek abban, hogy a kerék forog és a mélypont