Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-18 / 46. szám
35. évfolyam Budapest, 1937. november 18. 46. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAÁG BÉLA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZERKESZTI: I. KRISZTINA*KÖRUT 113/b. T.: 150*296 ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. LIPPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN napo-n... Csúnya, nedves, ködös ez a november, mint urna .bizonyos, volt, amikor a Nemzeti Hadsereg kicsiny csapatának élén bevonult Budapestre Horthy Miklós kormányzó, akkor még csak fővezér, Felszabaduló, ájulásából ébredező várost talált itt, amely még nem eszmélt önmagára, hivatásának tudatára. Ha azok a napok és az azokat megelőző idők verik fel emlékzetiinket, nehezebben lélekzünk, mintha gyilkos kezek fojtogatnának bennünket. Annak az esős novemberi napnak évfordulóján mégis derűsnek látjuk a horizontot: eltűnt, ré- gesrég eltűnt a lidércnyomás és bizakodással, a hit megnyugtató érzésével nézünk a jövő elé, amely felett ott ragyog a magyarok csillaga, áttörve ködön, felhőn. Akkor nem hittük, amit ma már tudunk: van holnap és ez a Holnap azon a sáros novemberi napon kezdődött. A liatatsoHyi-pafoba Búcsuzzunk-e a Karátsonyi-palotától, vagy ne búcsúzzunk? Már többször úgy lászolt, hogy a gyönvörű épület mégis megmenekül a csákány elöl, most azonban zord és fellegekkel terhes a láthatár: nincs menekvés. Le kell rombolni. Ezt a rombolást újabban „lebontásinak szokták mondani és írni, ezúttal azonban maradjunk csak meg a régi magyar kifejezésnél: igenis lerombolják, mert romboló lesz ez a munka. Megértjük, ha a főváros nem akarja megvenni. Ha őszinték akarunk lenni, nem is állíthatjuk, hogy e percben valami nagy szüksége lenne még egy grófi palotára. Es mégse tudunk egyszerűen beid- nyugodni abba, hogy a monumentális épület, Buda legszebb palotája nyomtalanul eltűnjék. Hogy mit kell vele csinálni? Nem a mi dolgunk. Mi csak azt tudjuk megmondani, mit ne csináljanak vele: ne rombolják le. Nem búcsúzunk tőle. Hisszük, hogy az utolsó pillanatban megszületik majd az a megváltó ötlet, amelynek örök idők óta az a természete, hogy mindig az utolsó percben jut valakinek a; eszébe. A Hegyvidék, nagy transzverszális útja írta: Htíiil Károly árívhat. biz. tag A főváros ínségakciói újabb nagy eredményről számolhatnak be, olyan akcióról, amely más években ilyenkor még nem szokott megkezdődni: leesett az első hó. Máskor karácsonyi ajándékul érkezik a szegény embereknek, idén már novemberben megkapták ezt az ajándékot. A főváros polgárságának nem lett volna ilyen sürgős ez a soronkívüli meglepetés, amely problémák egész sorát tárta fel, többek közt egy új problémáét is: a Horthy Miklói-híd közlekedési bajaiét. Úgy hírlik, hogy az első hóval megérkeztek az első nehézségek is, kiderült, hogy a járművek nem tudnak felkapaszkodni síkos időben a meredek hídparton. Nem akarjuk eltúlozni a veszedelmet, de jó lesz, ha idejekorán észrevesszük azt és cselekszünk. Utóvégre is a hidaknak az a természetes rendeltetésük, hogy közlekedjenek rajta, el kell tehát hárítani minden olyan nehézséget, ami ennek a rendeltetésnek útjában áll. Még akkor is. ha pillanatnyilag kellemetlen, hogy nem stimmel minden úgy, ahogyan kellene. Minden kezdet nehéz, mért legyen épen az új hídé kivétel? Nem kell III. kerületi lokálpatriótának lenni, csak objektív megítéléssel rendelkező budapesti polgárnak annak megállapításához, hogy fővárosunk legszebb és legegészségesebb része az újlaki hegyvidék, amelyhez a Szépvölgy, Törökvész, Vérhalom, Guggerhegy környéke is tartozik. Ezen a területen, — amelyet kiváló polgármesterünk oly helyesen és találóan „Budapest tüdejének“ nevez, — ház ház, villa villa mellett áll és az egész egy sűrűn lakott területet képez és amely terület lakossága a főváros legkülönbözőbb társadalmi rétegeihez tartozik, súlyos áldozatokat hozott, hogy az újlaki hegyvidéken, Budapestnek ú. n. tüdején kultúrát teremtsen. Ezt a hegyvidéket kirándulók tömegei keresik fel, hogy gyönyörködjenek székesfővárosunk festői fekvésében, a guggerhegyi Árpád kilátóban és megtekintsék fővárosunknak egy oly természeti kincsét, a pálvölgyi cseppkőbarlangot, amely sok tekintetben felülmúlja az Aggteleki és dobsinai cseppkőbarlang természeti szépségeit is.- Sajnos, az újlaki hegyvidék úgy útépítési, mint közlekedési szempontból sókáig mostohagyermekként szerepelt a hivatalos körök előtt. Igaz, hogy kitűnő, de lokális jelentőségű utak megépültek, de annak a nagy tranzverzális útnak a végleges kiépítését, amely hivatva lenne átvezetni, az egész hegyvidéken, tehát a Puszta- szeri-úton, Zöldmáli-úton. Csatárka-úton és Kapy-úton, amely hivatva lesz a II. és III. kerület között természetes és rövid főforgalmi utat létesíteni, a főváros közgyűlése csak az idei költségvetési vita folyamán határozta el. Ennek a főforgalmi útnak első része csak átépítésre szorul és aránytalanul csekély költségbe kerül, mert a Pusztaszeri-út, Zöldmáli-út, Zöldmáli lejtő és a Szépvölgvi-út egyrésze teljesen kész állapotban van, az útvonalrészt csak kátrányozni kell, ami az illetékes ügyosztály számítása szerint 60.000 pengőből elvégezhető. A Csatárkait és Kapy-út kiépítésére a főváros közgyűlése 100.000 pengőt szavazott meg, amely összeg nagyobb része a Csatárka-út, külső és Kapy-út felső részére esik és amely munka is remélhetőleg még a tavasz folyamán lebonyolításra kerül. A közgyűlésnek ez a döntése osztatlan örömet kelteit a hegyvidék lakossága között, amely lakosság a főforgalmi útvonal kiépítésében egy régi ígéret beváltását látja, de ez az útépítés csak előfeltétele és nem megoldása a közlekedés megindításának. Természetes, hogy az újlaki hegyvidék közlekedése kizárólag autóbuszjárat megindításával oldható ,meg. Az ú. n. Zöldmáli-úti autóbuszjárat megindítása nem ismeretlen kérelem a főváros és a Beszkárt vezetősége előtt, mert a járat megindításának már nagy megértője és harcosa volt néhai Sipőcz Jenő polgármester, de ugyanolyan szertettel és megértéssel foglalkozik a kérdéssel Szendy Károly polgármester is, aki az újlaki hegyvidék polgárságát és különböző egyesületeinek vezetőségét emez autóbuszjárat megindítása kérdésében I többízben fogadta és kérelmüket mindenkor a legmelegebben pártfogásba vette. A Zöldmáli autóbuszjárat megindítása lehetővé teszi, hogy az újlaki hegyvidéken lakó, több mint 10.000 adófizető polgár végre-vala- hára az oly régen beígért közlekedési eszközhöz jusson, a több mint tízezer főnyi lakosság rövid idő alatt megközelíthesse munkahelyét, hogy fővárosunk egész közönsége ugyancsak rövid idő alatt elérhessen fővárosunk legszebb és legegészségesebb részére, hogy a fővárosunkba, érkező külföldieknek megmutathassuk Budapest természeti szépségeit és kincseit és közvetlenül gyors összeköttetés létesüljön a II. és III. kerület között amelv közlekedés létesítése mindkét terület, lakosságának elsőrangú érdeke. Amikor a BART megváltásával kapcsolatban felmerült az a jogos aggály, hogy az autóbuszüzem által megrendelt és rendelkezésre álló 50 kocsit teljs egészében az átveendő BART-vonalak fogják elfogyasztani, az újlaki hegyvidék lakossága megnyugtató kijelentéseket kapott, hogy a BART átvétele ellenére elegendő kocsi marad a Zöldmáli-úti autóbuszjárat megindítására is. A BART megváltása következtében azonban katasztrofális kocsihiány következett be és az 50 kocsi legnagyobb része a BART céljaira, az ezen felül megmaradtak a repülőtéri és margitszigeti, valamint. a Rákóczi-úti 7-es járatba lettek beállítva. az újlaki hegyvidék azonban Ígéreten kívül semmit sem kapott. A Beszkárt újonnan 30 autóbuszt rendelt meg, amelyeket május 1-ig bezárólag leszállítanak. Ez újonnan megrendelt 30 kocsi közül 5 a Lágymányosi hídon lévő 30-ra. 2 a Virányosra (Kútvölgy), 4 Pestszenterzsébetre van kontemp- lálva, így tehát még mindig marad elég, hogy a zöldmáli autóbuszjárat, amely nem lokális jelentőségű járat, hanem úgy egészségügy i, idegenforgalmi, mint közlekedési szempontból fővárosunk egyetemes fejlődése érdekében is feltétlenül szükséges, az Eucharisztikus Kongresszus idejére megindíttassék. A most folyó költségvetési vita kapcsán ez- irányban benvujtott indítvány kiadatott a polgár- mesternek és megvan minden remény arra, hogy1 az újlaki hegyvidék lakosságának ezt a jogos igényét kielégítik, annál is inkább, mert az útépítés a tavasz folyamán megtörténik és a már megtartott próbajárat az útvonal helyességét minden tekintetben igazolta. 30 év óta ßiaba várja Óbuda a Sszent István templom építését Hanifjy-HaidelcKer János előliáró Árpád emlékének megörökítéséért Óbuda egyik legelőkelőbb egyesülete, az Óbudai Katholikus Kör nagyszámú, előkelő közönség jelentlétébem tartotta meg idei évadnyitó vacsoráját. A vacsora keretéül szolgált azoknak az Óbuda jövő fejlődése érdekében felmerült nagyszabású elgondolásoknak, amelyek a felszólalások során kifejezésre jutottak. A vacsorán résztvevők díszes sorában ott voltak többek közt: báró\ Lukachich Géza digzelnök, Brunecker Lajos elnök, Leiner Mihály óbudai, Pálfi Lajos dr. újlaki, Mada- rics Aurél rómaifürdői, Peisz Lajos szentendreiúti plébánosok, Hanthy-Haidekker János kerületi elöljáró, Szigeth Gábor, Trautmann Ferenc kormányfőtanácsosok, Hüttl Károly dr., Kuntze Lajos dr. törvényhatósági bizottsági tagok, Gáldy Béla főigazgató, Sándor Mátyás gyárigazgató, Holzhauer Róbert lemezgyáros, vitéz Kovács Aladár, Zboray Sándor dr., Kovács Gyula, Kuntze Géza, Szepessy Ágoston, Szilvássy Károly ny. ezredes, a Római Fürdő Egyesület elnöke, Gergely Ernő dr. főjegyző, Tömösváry Tivadar dr., Reisinger Gyula, Schuster postai,gazgató, dr. Telkessy Ivánná, a Charitás elnöknöje és még sokan mások. Elsőnek Hanthy-Haidekker János kerületi elöljáró szólalt fel. A katholikus erők tömörülésére, a katolikus öntudat kimélyítésére, összetartásra buzdította a kör tagjait. Szükségesnek tartja az intenzívebb tevékenységet és a célkitűzések pontos megjelölését. Rámutatott arra, hogy a III. kerület a főváros legkatholikusabb kerülete. Óbuda 65.000 főnyi lakosságából 46.489 római katholikus, vagyis 75.2 százalék. Most, az Eucharisztikus Kongresz- szus. és a vele egybeeső Szent Istvám-év küszöbén, amikor az egész világ felfigyel Magyarországra, igen fontos a főváros nyugalma, lelki egysége és a védekezés a megbontó törekvések ellen.. A Szent István,i eszmék uralmát kell biztosítani a kilenc- százéves fordulón. A nagy király emlékét a legméltóbban azzial lehetne megülni, ha szorgalmaznék annak a törvénynek a végrehajtását, amelyet harminc esztendővel ezelőtt hoztak. Ez a törvény az 1907. XVIII. törvénycikk, amely a magyar állami élet újjáéledése és Ferenc József megkoronázásának negyvenedik évfordulója alkalmából kimondta, hogy fel kell építeni Óbuda határában azt a templomot, amelyet Szent István Árpád emlékére emelt a nagy magyar fejedelem temetkezési helyén. Az építkezésre az országgyűlés 600.000 koronát szavazott meg. Ez a törvény mind a mai napig nincs végrehajtva, annak ellenére, hogy erre minden intézkedés megtörtént. A miniszterelnökség megbízásából Schulek Frigyes még 1914-ben elkészítette a terveket és a nagyszerű, román stílű, három hajójú templom modeljét is. A művészi munka kivitelében a néhai professzor fia, Schulek János is résztvett. Óbuda áhítattal és szeretettel várja ennek a törvénynek a végrehajtását, annál is inkább, mert a tizennyolcéves keresztény uralom alatt minden kerületben épült katholikus templom, egyedül Óbudát hagyták ki a templomépitési programból. Itt egyetlen templom sem épült. A Szent István templomot a Bécsi-út és Vörös- vári-utca kereszteződésénél kiszögellő kanyarulatnál lehetne megépíteni, a Táborhegy egyik legkisebb dombján. Óbuda legtöbb pontjáról, főként azonban a Bécsi-út felől nyújtana nagyszerű képet. A szükséges területet, mintegy húsz kataszt- rális holdat, már régebben megszerezte a Közmunkatanács és ez idő szerint is a birtokában van. A tanulmánynak beillő beszédet a hallgatóság nagy figyelemmel hallgatta és elhangzása után sokáig hosszasan és lelkesen ünnepelte Hanthy- Haidekker Jánost. Meghívó A „Hollós Mátyás Társaság” írók, művészek és tudósok budai egyesülete 1937 november hó 22-én, hétfőn este fél 7 órakor a Szent Gellért Gyógyfürdő I. emeleti zenetermében irodalmi estélyt rendez, melynek műsora a következő: 1. Elnöki megnyitó, mondja dr. Hennyey Vilmos. 2. Kínai versek, dr. Aigner Lajos fordításában, mondja: K, Lázár Mária szín- művésznő. 3. Dr. Keöpe Viktor: Magyar szemmel Kínában — vetített képekkel. 4. R. Andor Endre: Az én kertem. Ver- sejc, előadja a szerző. 5. Székely Vladimir: Kacagjunk. Novella, felolvassa a szerző. Vendégeket szívesen lát az elnökség. __ Bel épődíj nincs. Előadás után társasvacsora a Gundel polgári étteremben.
