Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-13 / 41. szám

35. évfolyam Budapest, 1937. október 13 41. szám Orr/ r,'.p: VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VI RAÁG BÉLA SZERKESZTI: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I. KRISZTINA*KÖRUT 113/b. T.: 150*296 ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. LIPPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Harrer Ferenc dr. ßuda nagy városrendexési Kérdéséiről A Uöti&ítyMelísi vJiia Uö+ntbUáca Szendy polgármester költségvetési expozéja maga volt az önérzet és korrektség. Nem festett rózsás kárpitokat a firmamentumra, nem akart szépíteni, leplezni vagy más módon korrigálni; ha volt „hibája“ ennek a költségvetési beszéd­nek, úgy ez az az őszinteség volt, amely mellőz minden taktikázást, holott ma Budapest polgár- mesterének bizonyos mértékig politikusnak kell lennie. Erre kényszeríti az a helyzet, amelybe az önkormányzatot a jelenleg érvényes fővárosi törvény sodorta. De Szendy Károly — legalábbis ebben az értelemben — nem politikus. Nem is lehet, mert sokkal szókimondóbb és őszintébb, semhogy az lehetne. Éppen ezért a költségvetési beszédben nyíltan, kertelés_ nélkül mondta el a maga mon­danivalóját, pedig volt mit mondania: ezt bizo­nyítja az az általános elismerés, amellyel a pár­tok az expozét fogadták. Elindult a vita. Szélesen hömpölyög és most hosszú hetekig fúrja, faragja, gyalulja és csi­szolja a főváros törvényhatósága a költségve­tést. Hogy kitudná küszöbölni a deficitet, alig hihető, sőt meggyőződésünk, hogy mire letár­gyalták az előterjesztést, nagyobb lesz a hiány, mint ahogy a polgármester számította. Ez már így szokott lenni: itt is, ott is felmerül egy-egy jogos kívánság, olyan gondolat, amelyet meg kell valósítani és a végösszeg egyre nő, dagad. Amikor aztán az autonómia befejezte a maga munkáját, a törvényes határidőben felküldik azt a belügyminiszterhez. Ott „elfekszik’* egyideig. a jövő év első hónapjainak valamelyikén aztán visszaérkezik a városházára, ahol nem ismernek rá. A gyermek annyira megváltozott, hogy édes szülője nem akarja a magáénak elfogadni. A belügyminiszter, felügyeleti jogánál fogva, ala­pos kozmetikai műtétet hajt végre rajta. így megy már néhány év óta. Az önkormány-' zat tényezői, a polgármester és munkatársai, a pénzügyi és törvényhatósági bizottságok éjt nappallá téve igyekeznek a legjobbat produ­kálni, harcolnak, vitáznak, törölnek és janitor­nak-, azután pedig jön a belügyi spongya, le­törli az egészet és újat ír a helyére. Ezt úgy nevezik, hogy — önkormányzat. Melynek egyik legfőbb lényege a költségvetési jog. Amikor végighallgattuk a polgármester be­szédét, önkénytelenül is felmerült bennünk a gondolat, vájjon érdemes-e egész szívvel, teljes meggyőződéssel nagyol, szépet és jót alkotni, érdemes-e azután hetekig vitázni, dolgozni, holott homokra épített palota az egész, olyan homokra, amelyet a belügyi szellő bármikor elfujhat? Érdemes. Sőt kell is. Tempora mutantur. Most ilyen szellők fújnak szerteszét a világon. Holnap azonban megfordulhat a szél. És ha mi magunk belenyugvással félreállunk, ha bár­milyen formában is tudomásul vesszük, hogy az az autonómia, amit szentnek tartunk, játékszer csupán, amelyet odavetnek a gyermekeknek, ak­kor egyszersmindenkorra lemondtunk az éleihez váló jogunkról. Igen.: itt homokba a fejekkel, nem látni, nem hallani semmit! Ezt kívánja az az önérzet, amelynek nem szabad csorbulnia, ha minden diminuálódik is körülöttünk. Az a 158 millió pengő, amelyet a főváros beruházásokra fordít, valóság, realitás, akár­milyen mélyen beleszánt is a belügyminiszteri vörösplajbász a költségvetésbe. Pozitívum, ame­lyet nem vihet magával a futohomok, nem fuj­hat el a szél. Ez a 158 millió adja meg ennek a költségvetésnek azt az öntudatot, amely elbírja a politikai divatok minden fordulatát, a mai ke­serves idők minden hántását. Dolgozzon a fő­város, forogjon a nagy gép, mintha semmi se történnék körülötte, hiszen nemcsak a mariak, hanem a holnapnak is dolgozik. A főváros fejlesztésének irányítására alakult meg annakidején a városfejlesztési bizottság,’ élén Harrer Ferenc ny. alpolgármesterrel. Nincs nagyobb szakértője a városépítésnek, mint Harrer Ferenc: szerencse, hogy az ő kezében futnak össze azok a szálak, amelyek Budapest jövő fej­lődését irányítják. Harrer Ferenc a nagystílű, monumentális el­gondoláséi meglodások embere. Amióa ő áll az élen, vége a részletmegoldásoknak, a kapkodás­nak és ötletszerűségnek, amelyek oly sokat ron­tottak a város képén, annyi helyrehozhatatlan bűnt követtek el a városrendezés terén. Nagyvo­nalú koncepció, művészi érzék, hozzáértés és a tárgykör teljes ismerete jellemzi Harrer Ferenc — A Stadion elhelyezésének problémája még mindig a tervezgetés stádiumában van és nem csak, hogy a hely kérdése nincs még eldöntve, hanem az e tekintetben illetékes tényezők együttes tárgyalásig sem jutottak még eL A Stadion, elhelyezésére alkalmas területeket annak idején a városfejlesztési programot készítő bizottság kijelölte. Két ilyen alkal­mas helyet jelölt meg, egyiket Óbudán, az Aranyhegy mellett, a másikat a Lágymányos son. Hogy a Stadion különleges szempont­jainak figyelembe vételével ezek között me­lyikre esik a választás, ez hivatalosan még nem alakult ki. Arra a kérdésre, mikorra várható a hivatalos állásfoglalás, Harrer Ferenc egyetlen tömör mondatban felelt: — Természetesen minél több az elhelye­zési lehetőség a városfejlesztés érdekeinek szempontjából, annál kívánatosabb, hogy ez a kérdés mielőbb dűlőre jusson, mert más­ként a többi területek felett rendelkezni nem lehet. munkásságát, épen ezért szavának döntő jelen­tősége van a most megoldásra kerülő nagy vá­rosépítési kérdésekben. Épen ezért, amikor Buda nagy problémáival foglalkozunk, legelső fontosságú, mi a vélemé­nyei azokról Harrer Ferencnek? A Horthy Mik- lós-híd megnyitásával felmerült nagy tervek ki­dolgozásában is nagy szerepe lesz Harrer Fe­rencnek. megkértük tehát, nyilatkozzék a Budai Napló számára a legközelebbi jövő nagy fel­adatairól. Ezekről a kérdésekről HARRER FERENC dr. ny. alpolgármester, a városfejlesztő bizottság elnöke a következőket mondta tudósítónknak: Felvetettük azt a kérdést is, megvalósulhat-e az az elgondolás, hogy a Nemzetközi Vásárt a Lágymányosra telepítsék át? — Mint ahogy a Stadion kérdése is füg*- gőben van még, hangzott a válasz, épp így nincs hivatalos állásfoglalás, de még komoly tárgyalások sem folynak az állandó kiállítási terület kijelölésé­ről. A városrendezési tervben ugyan a Horthy Miklós híd és 'az- összekötő vasúti híd között elhúzódó dunaparti terület ilyenként szere­pei, de ennek az elgondolásnak a megvaló­sítása érdekében még semmi sein történt. Egyébként ezt a kérdést lényegesen érintik egyrészt a Horthy Miklós híd környékének újabb rendezési tervei, másrészt a Stadion­nak többek között ide tervezett elhelyezése Arról is van szó, mondottuk, hogy egyetemi város létesüljön itt. — Ezt a gondolatot, válaszolta Harrér Ferenc, ínnakidején Klebelsberg Kunó gróf vallás és közoktatásügyi miniszter vetette fel, úgy tudom azonban, hogy ez a terv végleg elej tettnek tekinthető. — Buda fejlődésére nézve a legna­gyobb jelentőségű a most készülő épí­tési szabályzat lesz, amely a főváros racionális, egységes kiala­kítása szempontjából fogja megállapítani Buda tovább beépítésének lehetőségeit. Az a nézetem, hogy ez Buda szempontjából is az egyedüli helyes fejlődési irány, mert Buda számára nagyobb hivatás az, hogy Budapest különleges adottságú, nagyjelentőségű része legyen, mintsem az, hogy Budapesten belül külön önálló életű város akarjon lenni. Megindul a hegyvidéki autóbusz A hegyvidékieknek régi óhajtása megy teljesedés­be: megindul az autóbuszjárat a Kútvöl-gyön és Virányoson. A Budai Naplónak illetékes helyről nyert értesülése szerint ingajáratot állít be a Beszkárt. Az új autóbusz kiinduló állomása a Fogaskerekű vasút, innen halad áit a Víziváros: temetőn hasított új műúton, a Szarvas úton a Dániel út előtti térnél létesülő végállomásig. Úgy volt, hogy az ingajáratot már október elején forgalombahelyezik, de közbejött akadályok miatt el kellett halasztani. November elsején azon­ban minden körülmények. között megindulnak az ingajáratok. Megkezdik a Széna-tér átalakítását Régóta vajúdó városrendezési terv valósul meg a Széna tér rendezésével. A „Kilencágú csillag- tér”-be — ahogy a budaiak nevezik — kilenc utca torkol, több közülük igen nagy forgalmú, villamos sínek szelik át a teret, autóbuszok, gép­kocsik és egyéb jármüvek robognak át rajta szün­telen, az em be rso k a Ságnak is erős táplálója a nyiltpiac: mindezek tették elodázhatatlanná a tér olyan módon való rendezését, ami a forgalom sima lebonyolítását biztosítja. Végleges terv még mindig nincs a rendezés végrehajtására, ez azonban nem akadályozza az előkészítő munkálatok megkezdését. A Széna téren több olyan kis épület volt, amelyek útjában állottak a rendezésnek. Ilyen a Községi Élelmi­szerüzem háza és a mellette lévő virágüzlet fa­bódéja. A főváros ezeknek sürgős eltávolítását rendelte el, hogy ezzel is több teret biztosítson az egyre növekvő forgalomnak. Nem ment simán a dolog, különösen a virágüzlet támasztott nehéz­ségeket, egzisztenciális érdekekkel kellett szá­molni, de végre elhárultak az utolsó akadályok is és a csákányok megkezdhették, munkájukat. Először a virágbódé tűnt el, hétfőn pedig megkezdték az élemiszerüzem •barakházának bon­tási munkálatait is és valószínűleg még a hét folyamán be is fejezik. Most már csak a Beszkárt bódéja marad a Széna téren, de ennek a napjai is meg vannak számlálva. A BETHLEM-UDVAR A Közmunkák Tanácsa elhatározta, hogy a Gellért-térröl kihelyezi a HÉV-végállomást az új Szent István-út és a Fehérvári-út találkozá­sánál kialakítandó nagyobb térre. A döntés nem elégiti ki az alsóvárosdakat. A HÉV végállomá­sát még délebbre kellene tenni, hogy megszűn­jék az a büntetésszámba menő állapot, mely az Alsóvárost sújtja. A felvonulási diszútra vonatkozó ideiglenes határozat sem kielégítő. Nagyon helyes, ha szép és díszes utakat csinálnak, de — mint már meg­írtuk — ez a felvonulási út ama1 fenyeget, hogy stabilizálja a Vérmező mai állapotát, hosszú időre lehetetlenné teszi annak & városrendezésbe való bekapcsolását. Egyetlen megnyugtató van csupán a Közmunkatanács határozatában: az, hogy a diszúttal kapcsolatban leakarja bontani a Bethlen-udvart. Ez helyes. De nem lehetne ezt a felvonulási diszüt nélkül is megcsinálni ? .., Egységesen Kell megoldani a városrendezést A Délipályaudvar sorsára fordult a beszél­getés sora: — Az az elgondolás, hangsúlyozta Har­rer Ferenc, amely a budapesti pályaudvar kérdést olyképp kívánja megoldani, hogy a személyforgalom számára a pesti oldalon a Keleti és Nyugati pályaudvarok maradjanak meg, a halálsorompós ceglédi vonal felha­gyásával, Budán pedig a Délivasúti pálya­udvar felhagyásával a Lenke tér táján új (Szent Imre) hályaudvar létesüljön, hivata­losan ma is fennáll, pénzügyi problémája azonban még mindeddig megoldva nincsen. Megkértük ezután, Harrer Ferencet, hogy mint ennek a kérdésnek legalaposabb ismerője, adjon rövid tájékoztatót általánosságban Buda jövő fejlődésére vonatkozóan. Elmosolyodott:-—Az én álláspontom eléggé ismeretes és tudom is, hogy a budaiak körében nem nagyon népszerű. De fenntartom ma is, meri minden népszerűtlensége mellett is ennek az álláspontnak a megvalósulása a legigazibb érdeke Budának. A Nemsieti Stadion és a Vásárváros Hisz felvonulási út a Vérmezőre — Egyéb részében is érinti általában ez a kérdés a Tabán fürdővárosként való kiala­kításának az elgondolását, különlegesen pe­dig az új tabáni gyógyszálló tervét illetve el­helyezését. Ezeknek a különböző terveknek ütközése illetve összefonódása. elkerülhetetlenné teszi, hogy a részle­tek fölött való döntés előtt a Tabán jövő kialakulása felöl egészben hatá­rozzanak. — Ami a Vérmezőt illeti: ez ma még a katonaság birtokában van, a jövő fejlődésbe való beiktatására nézve e pillanatban nin- cseneW sem elgondolások, sem tárgyalások. Felhívtuk Harrer Ferenc figyelmét arra az egy idő óta sűrűn szállongó hírre, hogy a Döb- rentei tértől a Vérmezőig új díszfelvonulási utat terveznek — már el is nevezték Hősök emlékűt- jának — amely a Horváth kertet is érintené és ezzel problematikussá vált újból a budai szín­kör sorsa. — Tudok erről a tervről, válaszolta rö­vid gondolkozás után Harrer Ferenc. Bárczy. István államtitkár vettette fél a Közmunka Tanácsban egy a Tabánon át a Vérmezőig vezetendő díszfelvonulási út gondolatát. En­nek az útnak azonban az Alagút, utca és a Vérmező között való vezetése e területnek beépítettsége folytán alig lesz megvalósít­ható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom