Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-30 / 39. szám
35. évfolyam Budapest, 1937. szeptember 30. 39. szám Budai Napló VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. ALAPÍTOTTA: VIR A ÁG BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I. KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: 150-296 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A főváros 1Q3S- évi köliségveíése Irta: Becsey Antal EUás&y, Sándoc Vj főkapitány vette át Budapest rendjének, élet- és vagyonbiztonságának megőrzését. Budapest még alig-alig ismerte, hiszen a vidéki fő- kapitányság élén működött: olt bizonyította be, hogy rendőr, igazi rendőr, a szó legjobb értelmében való, erről a helyéről szólította a legfelsőbb hely bizalma Budapest főkapitányságának élére. Most már ismeri. Eliássy Sándor, az új fő- kapiány gyönyörű programot adott; a rend, a munka, a biztonság programját. A tisztes, csat- ládjának és munkájának élő budai polgár gyönyörűséggel hallotta a főkapitány szavait, az ő leikéből fakadtak ezek a szavak, a konzervatív budai gondolkozás kapott szárnyaló kifejezést bennük. Buda szeretettel fogadja Budapest új főkapitányát, kívánva, legyen most kezdődő nehéz munkája olyan, amilyennek székfoglalása pillanatában azt Eliássy Sándor álmodja. M&ciUty István Mindig szomrúsággal tölt el bennünket, ha a „régiek“ közül eltávozik valaki. „Valaki.“ A régiek a konszolidált gondolkozást, a háború előtti erkölcsöket, Nagymagyarország legnemesebb hagyományait jelentik a mai nemzedéknek, olyan elmúló értékeket, amelyeket nem pótolhat semmi sem. Horthy István még ennél is többet, nagyobbat reprezentált a mai magyarság életében. Mint a legfényesebb történelmi név viselője és a háború előtti múlt egyik megtestesítője, elvonulhatott volna abba a bizonyos splendid iso- latiorirbe, amelyben való elhelyezkedését megkönnyítette volna személyének kivételes helyzete. Nem ezt tette. Korát meghazudtoló nagyszerű erővel állt ki a régi nagymagyar erkölcs és gondolkozás védelmére, miként az ősz Toldi Miklós, úgy harcolt ez a remekbeszabott mar gyár katona hazájáért. Mélységes megilletődéssel osztozik a magyar nemzet a Kormányzó Ur családi gyászában. De nemcsak az ősi Horthy-család egyik tagjának elmúlását siratja, hanem magát a kivételes embert is, a legnemesebb polgárt és katonát is, akit elvesztett. Nagyon nagy szüksége lenne ennek az országnak sok-sok Horthy Istvánra és — jaj — nagyon kevés van belőlük... A tutdiáték Nem lesz többé tűzijáték Szent István-nap- ján, — jelenti be némi rezignációval Kovácsházy tanácsnok. Hisszük, hogy az idei balsiker nyomán támadt elkedvetlenedés még nem jelenti ennek az ünnepnapi attrakciónak végleges kimúlását: a tűzijáték ma már hozzátartozik a Szent Istvártrünnephez, egyetlen igazi tömeg- látványossága, amelyet nem megszüntetni, hanem javítani, fokozni kell. Nem lehet ez a tűzijáték olyan rakéta, amelynek fénye rövid, nem sikerült kísérletek után egyszer ^mindenkorra ellobbant. Inkább a többi tűzijátékot hagyjuk abba. Van sok, nagyon sok tűzijátéka a főváros éle- tének, fel-felröppenő rakétája, amelynek füstje nagyobb, mint a lángja és elpuffogtatásának csak dörgő lármája figyelmeztet arra, hogy ragyognia kellett volna. Balról és jobbról egy*- aránt puffognak ilyen rakéták; hagyjuk abba, senkit se gyönyörködtetnek, a fővárosnak pedig ártanak. Most küldte szét a székesfőváros adminisi;- trációja az 1938. évi költségvetést, amelyben a polgármester tájékoztatást nyújt azokról a bevételekről és kiadásokról, amelyekben az önkormányzat- jövő évi életműködésének kell lebonyolódnia. Joggal tekint a főváros társadalma mohó érdeklődéssel a költségvetés számoszlopai felé, mert azokon keresztül rajzolódnak meg d főváros polgárságának 1938. évre vetített élet- lehetőségei. A költségvetést bevezető polgármesteri jelentés szerint az 1938. évi költségveésben a bevétel 158.8 millió pengő kiadás 166.3 millió pengő hiány: 7.5 millió pengő amelynek pótlására a polgármester • forgalmi- adó részesedés régi rendjének visszaállítását kéri a kormánytól. Az első szembeötlő megállapítás az, hogy a jövő évi költségvetés is deficitesnek" igérkézil?.'? Elvégre ez nem novum. A múlt évi költségvetés is deficites volt, ami annyit jelent, hogy a főváros remélhető bevételei nem elegendők a joggal igényelhető kiadások fedezésére, illetve a bevételek gyarapodása nem bír lépést tartani a főváros szükségleteinek növekedésével. Igaz. hogy általánosságban ez a megállapítás nem volt tragikus a múltban és nem lehet a jövő tekintetében sem; a háború óta Európa közü- leteinek háztartásában olyan kilengések tapasztalhatók, amelyek a normális idők méreteit messze túlhaladják. Ám ha nem is dönti el egy deficites költségvetés egy közület sorsát, mégis kell, hogy alaposan megelemezzük a deficit okait és levonjuk tanulságait. Már a múlt évi költségvetés expozéjában kifejtette a polgármester, hogy a főváros gazdasági tevékenysége az ország életműködésének függvénye lévén, számot kell vetni azokkal az adottságokkal, amelyek az ország igazgatását döntően befolyásolják. Helyesen mutatott rá a polgármesster tavalyi expozéja, hogy a háború utáni viszonyok kényszerű befolyása folytán a közigazgatás és magántevékenység egymáshoz való viszonyában jelentékeny eltolódások mutatkoznak; a közigazgatás a gazdsági tevékeny-' ség egyes területein kiszorította a magángazdálkodást. Ebből kifolyólag az államhatalom kötelezettségei fokozódó terheket jelentettek és igy az államhatalom a nemzeti jövedelmet fokozódó mértékben kénytelen megterhelni. A pénzügytan szerint egészséges közületi igazgatás a nemzeti jövedelemnek 12—14%-át veheti csak igénybe, ez az elmélet azonban európaszerte felborult, hiszen ma már vannak államok, amelyeknél a nemzeti jövedelem 40%-*ot meghaladó része :em elegendő a szükségletek fedezésére, dacára annak, hogy általában a nemzeti jövedelmekben is emelkedes mutatkozik. Ebből az általános érvénvű megallapitasbol következik, hogy az állam és a székesfőváros jövedelemrészesedésében is éreznie kellett annak az eltolódásnak a hatássát, amely végső fokon a fővárosi budget deficitjében is jelentkezik. De vannak ennek az eltolódásnak a világviszonylatban rejlő általános okain kívül speciális hazai viszonyainkban gyökeredző okai is. Ez az ok: hogy az állami és városi feladatkörök és ehezkepest a jövedelmek helyes és egészséges megosztása nincs lerögzítve; ennélfogva az együttesen kezelt bevételek megosztásánál az merít többet és nagyobb kanállal, akinek előbb van jussa hozzá. Ez magyarázza meg,' hogy míg a főváros részesedése a nemzeti jövedelemből a és gazdasági készültsége, a székesfőváros kezében van, nem látjuk ezt a nagyrahivatott és fokozott eredményeket biztosító kooperációt, főleg azért, mert, a ..közüzemeket“ terhelő formák megőrlik a lényeget. Ma jogszabályoktól agyonterhelt hivatalokat látunk ott. ahol azelőtt életet és eredményeket tudott teremteni a kommerciális vezetés. ;Es látjuk, hogy egyéb üzemeinknél is csak ott lüktet a fejlődés, ahol a konjunktúrák ügyes és észszerű kihasználásával sikerült felfokozni a termelést. Mert a termelés minél nagyobb arányú fel fokozása az az ut, amely a székesfővárosnak jövedelemtöbbletet s a fogyasztóközönségnek árcsökkenést biztosíthat. Példa erre .az Elektromos Művek nagyarányú fejlődése; az elmúlt évek jelentései szerint az Elektromos Művek áramtermelése az utolsó öt- év alatt évi 150 millió KWó. termelésről 300 millió KW- órára emelkedett, viszont az átlagos KWórán- kénti áram-egységár ugyanezen idő alatt 30 fillérről 17 fillérre csökkent minden kényszerítő intézkedés nélkül, pusztán a termelési költségek csökkenése révén. Bár ebben a csökkenésben kétségtelenül része van a technikai fejlődésnek is, ami a szén, olaj, stb. költségek megtakarításában jelentkezett, kétségtelen, hogy döntő része volt ezen árcsökkenés előidézésében az áramfogyasztás hatalmas fellendülésének. Ezek az 1938. évi költségelőirányzat fontosabb megállapításai és tanulságai. A magyar őstörténet Pantheonja A Hollós Mátyás társaság tegnapi ülésén érdekes ügy került tárgyalásra. Dr. Hencyey Vilmos elnök rámutatott a Tabánnal kapcsolatos arra az elgondolásra, hogy oda egész Magyarország népszokásait, építészetét és sajátosságait bemutató falúszerü épületsorozatot kellene emelni, amely az összes magyar vidékeket élő képekben mutatná be. Annak idején a Budai Napló fejtette ki bővebben az ilyen létesítmény idegenforgalmi és a revízió szempontjából való jelentőségét. Hangoztatta, hogy az idegenforgalomra a legnagyobb vonzóerőt a nemzeti különleges, ségek gyakorolják. Ha megkérdezzük tőlük, mi tetszik legjobban Magyarországon, a Hortobágyot és Bugacot emlegetik mint amilyenekhez hasonlókat máshol nem találnak. Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódik az ülés tárgya. Most, hogy teljes pompájában kezd kibontakozni a tabáni park, az érdekes tervek egész sokasága rajzik a köztudatban, nagy részük azzal az elgondolással, hogy Budának ez a hatalmas új parkja régi magyar történelmi emlékművek díszes keretéül szolgáljon. A tervek közül elgondolásának nagyszerűségével, történeti jelentőségének értékével és súlyával a magyar őstörténet Pantheonjának terve magasuk ki. Ebben a Pantheonban a magyar őskor emlékei találnának megfelelő elhelyezést. A magyar föld igen gazdag olyan régiségekben, amelyek a szittyák, hunok, avarok és a honfoglalás korára vetnek világosságot. A Nemzeti Múzeum idevágó gyűjteményei világszerte ismeretesek és értékük tudományos szempontból megbecsülheted len. Az anyag egyre gazdagodik, az újabb á*.- tások egyre több és értékesebb tárgyakat hoznak felszínre, úgy hogy elhelyezésük a Nemzeti Múzeum szűk keretei között komolyan megnehezült. Ez a körülmény még mélyebben támasztotta alá azt a gondolatot, hogy ezt az értékes anyagot külön erre a célra emelt múzeumban kell összegyűjteni és kiállítani. Ennek a gondolatnak ad életet Taray Lajos építész nagyszabású terve. Taray teljesen eredeti sitlusú palotában a magyar őstörténet Pantheonját akarja megteremteni. A palota középsői csarnokába kerülne Feszty Árpád Körképe, a többi négy csarnokába pedig múlt évben 20 millióval csökkent, az államhatalom- részesedése ugyanakkor 25 millióval nőtt. Nagyjából ma is ez a helyzet. És ezen a helyzeten sem a polgármester, sem az autonómia nem tud változatni; ezen csak a törvény- hozás és az autonómia együttes elhatározása segíthet; hiába a feliratok, a demonstratív megmozdulások, ezekkel a deficiten segíteni nem lehet. Eredménnyel csak az állam és autonómia viszonyának, a jogoknak és kötelességeknek törvényes szabályozása segíthet. Segíteni lehetne a deficit kérdésében akkor is, ha az önkormányzatnak módja lenne a jövedelmek fokozására. A rendezésnek ezen módja körül is sok- eszmecsere történt. Végeredményben megállapítást nyert, hogy a probléma meg- , oldása a főváros üzemei felé irányít bennünket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a fővárosnak az üzemekben hatalmas tőkeereje van lekötve, amelynek fokozott gyümölcsöztetése kétségtelenül lehetőségeket ígér. Két irányban vannak a polgárság érdekében kínálkozó ilyen lehetőségek; egyfelől a közszolgáltatások tarifáinak leszállítása, másfelől az üzemek hozadékának fokozása révén. És bár e két követelmény egymással szembenállónak látszik, kétségtelen, hogy mindkét irányban közösen lehet eredményeket elérni, ha az üzemekben rejlő gazdasági energiákat fel tudjuk szabadítani. Az eddigi viták és tárgyalások anyagából megállapítható, hogy e törekvésektől akkor lehet eredményt elérni, ha az üzemek viteléhez szükséges kommerciális mozgási szabadságot a közüzemeknél előírt kötött formákkal összhangba tudjuk hozni. Meggyőződésem, hogy ez a kérdés is csak törvényes intézkedésekkel vezethet eredményre; a közüzemi kérdés törvényes szabályozását nem pótolhatják parciális üzemi szabályzatok. És pozitív eredményeket lehet várni megfelelő beruházó politikától is. A főváros e tekintetben nagy elhatározások küszöbén áll. Nem vitatható, hogy a beruházások a tőkebefektetésnek oly formái, amelyek a közületek és a magángazdaság érdekeit párhuzamosan szolgálják A beruházó politika feladáta a beruházásokat akként megválogatni, hogy minden egyes beruházás kellően biztosítsa a beruházott tőke jövedelmezőségét. A deficit intézményes csökkentését tehát végeredményben egyfelől törvényes intézkedésektől remélhetjük, amelyeket a kormány és autonómia megértő kooperációja biztosíthat, elsősorban a nemzeti jövedelem okos és igazságos megosztásának törvényes rendezésével. Ezen túlmenően eredményt várhatunk üzemi gazdálkodásunk korszerű és a köziüzemeket ezidőszerint terhelő bürokratikus formák leépítésétől és ilyképen az üzemekben rejlő gazdasági erők szabadabb lüktetésétől. És sokat várhatunk oly beruházó politika bevezetésétől, amely kettősen szolgálja a köz érdekeit; egyfelől munkaalkalmakat adva előmozdítja a magángazdaság tevékenységét is, másfelől létesítményeinek jövedelmezőségével uj erőforrásokat biztosít. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy akkor, amikor a közüzemeket a magángazdálkodás érdekeitől vezetett szempontok irányították, pl. a közlekedési üzemek jövedelmezőségét, nemcsak a táskapénzekből eredő bevételek biztosították, hanem a közlekedésüggyel összefüggő egyéb bevételi források is. Köztudomású, hogy pl. a NOVA hatalmas vagyona azokból a spekulatív elemekből tevődött össze, amelyeket az akkori Beszkárt telekpolitikájának ügyes kihasználása nyújtott. Ma pedig, amikor a városfejlesztés a Községi Takarékpénztár és a közlekedési vállalatok ereje
