Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-30 / 39. szám
2 Budai Napló 1937. szeptember 80. MŰVÉSZI INTERIEUR KLUBSZERŰ KÉNYELEM VÁRJ/3 \ ÖNT AZ OKTÓBER EL ÉJÉN MEGNYÍLÓ MA6YAI 1 VILÁG KÁVÉHÁZBAN Margít-körut és Bem József-utca sarok. az őskori magyar emlékek gyűjteményeit helyeznék él. A palota, amely külső formájában is az ős- magyar kultúra megtestesülése, igaz díszéül szolgálna akár a Tabánnak akár a most rendezés alatt álló Lágymányosnak. Zaj-y Ferenc, a hűn—magyar faj eredetének tudós kutatója, többek között a következőket mondja a pantheon-tervröl: — Ennek a Pantheonnalc nagy céljai vannak. Megmutatjuk, hogy a húnfajta népek nem vesztek ki, mert más néven és megűjhódott erőkkel ma is élnek, mint a magyar, a bolgár, a török, a kaukázusi csoportok, a délorosz területek húszmilliós sokasága, a Kínába betelepült húnfajta népek millióiban. Ha egybevetjük ezeknek a népeknek az etnográfiai anyagát, muzsikáját, mü- vészeiét és irodalmának a lelkületét, szembeszökő az ügyüvétartozás s a sors által előírt kö- I vetelmény. hogy az ősi fajták kifejtése és meg- , érlelése Isten szabta rendelkezés. Elmondja még a kiváló tudós hogy a Pantheon! a régi kurgánokra emlékeztető stílusban | fogják megépíteni; a hatalmas, boltozatos csar- I nokban Attila bronzszobra lenne a főalak. előtte márványból egy pásztorfiú térdel s kristályból tartja kezében többméteres kardját. A szobor előtt a szentesi Kóród vizének környékét képezik ki moszattal, sással, náddal s ebbe helyezik el Attila aranykoporsóját. Az ügyhöz még Kovács műépítész, L1 p- p a y Gyula főszerkesztő, Szilágyi Károly, Holber Aladár szóltak hozzá és az ülés elhatározta. hogy a Társaság karolja fel és támogassa az eszmét. I Kik vettek „még idejében“ telket a budai Horthy Miklós-hídfő környékén A Horthy Miklós híd budai és pesti oldalán nagy mértékben emelkedett az ingatlanok értéke. Ez az áremelkedés akkor kezdődött, amikor végleg elhatározták a hid építését és még most is tart. Azok, akik be voltak avatva annakidején és előre tudták hogy a hidat valóban megépítik, ezt az előnyüket az akkor még olcsó ingatlanok megszerzésére használták ki. Nem érdektelen, ha a telekkönyvből kijegyzett adatok alapján ismertetjük az új hid környékén beállott változásokat az ingatanok tulajdonában. A hid budai oldalának hídfője mellett elterülő nagy terület a Közmunkatanácsé. Közel húsz holdat tesz ki a feltöltött lágymányosi Holtdunaág területe. Ezenkívül is sok a fővárosi és kincstári terület a hídfő közelében. Ezek a telkek nem cseréltek gazdát, a fővárosi Közmunkatanács nem spekulációs célra szerezte meg azokat. A hídfőtől kissé távolabb az alábbi ház-, illetve telekvételek bonyolódtak el az elmúlt években: A Kruspér-utca 10. számú, 212.50 négyszög- öles telek 127 ezer pengőért került 1935. decemberében dr. Domonkos Andomé tulajdonából dr. Demjén Jánosnééba. A Hangya nyugdíjintézete a Lágymányosi-út 20. számú ingatlant Fürst Adolfné és gyermekeitől 1935. márciusában 200 ezer pengőért verte meg. Ugyanakkor, ugyanannyiért vásárolta meg Flaschner Ernő és Evetovits János a szomszédos Lágymányosi-út 18. és Budafoki út 120. számú ingatlanokat 264.50 JnégyszögqH terjedelemben Mahler Vilmos és Józseftől. Ennél sokkal drágábban vásárolt dr. Kraj- csovlts Rezső nápolyi lakős 1928.-ban egy 250.90 négyszögöles ingatlant; 414 ezer pengőt fizetett érte Reichenfeld Pálnak, akié ezelőtt a Lágymányosi-utca 19. és a Budafoki-út 22/a. számú telek volt. Vevő volt Lágymányoson Budapest székejsfövárofe is. Még 1924-ben 230 millió koronát fizetett a Gregersen G. és fiai cégnek a Budafoki-út 30 számú hatalmas, egy hold 1281.80 négyszögöles telekért. A legnagyobb összeget azonban a híd környékén eddig dr. D ó/r a Szergiuszné fizette ki, 1930. februárjában, a Stilus építő r. t.-nek. Pontosan 940 ezer pengőt egy 259.10 négyszög- öles telken épült bérpalotáért, amelyen most a Bertalan-utca 18. és a Budafoki-út 10/a. számú sarokház áll. A szomszédos Bertalan-utca 16. számú ház telke, amely 183.20 négyszögöles, három évvel később mindössze 20 ezer pengőért került Fóthy Sándortól a Bert/alan-utca 16. társasház r. t. tulajdonába. A Budafoki-út 10/b. számú ház (322.20 négyszögöl) az elmúlt év januárja óta 204 ezer pengőért' Weisz- b e r g e r Zsigmond tulajdona. Di Guisti Mária Guisippina firenzei la- kós 50 ezer svájci frankért és 90 ezer pengőért vette meg 1935. novemberében n 295.60 négyszögölnyi Budafiold^úit 10r/cv sztorii tházaí dr. KI in Mátyás és Sándortól. A szomszédos 12. számú, 220.30 négyszögöles telek 1932-ben cserélt gazdát. Az Opus r. t. özv. Rosen- zweig Jakabné és gyermekeinek adta el 35 ezer 248 pengőért. A szomszédos házat, amely két utcára nyílik és három kapuja is van (Budafoki-út 14.. Kruspér-utca 9. és 11.) és amely 281.70 négyszögöl nagyságú, Leheti Istvántól 1934. decemberében Gyöngy Lajos és neje 193 ezer pengőért vásárolták meg. A Kruspér-utca 3. még 1930. végén gazdát cserélt. A 250.20 négyszögöles ingatlant 215 ezer pengőért vette meg Erez- |b ruck er Józseftől dr. L énárt Zoltán egyetemi tanár. Egyéb ingatlanok a közelmúltban nem kaptak új tulajdonost a Horthy Miklós-híd budai felén. A pesti oldalon viszonylag s ok - kal több ingatlan cerélt gazdát és az árak is sokkal nagyobbak voltak, ami talán azzal magyarázható, hogy a Boráros-tér környéke már a hídépítés előtt is sokkal forgalmasabb volt, mint a Lágymányosnak a híd közelében levő része, amelynek csak most indult meg a konjunktúrája. rádió, csillár. írógép. kerékpár ds villanyszerelési szaküzlet Népművelés Budán Irta: Novúgl) Gyula, a Népművelési Bizottság igazgatója Mindennemű idegennyelvü fordítást legpontosabban végez és hitslesittet a Belügyminisztérium fordító kirendeltsége; V-, Főkapitányság I. em. 02 Hivatalos órák naponta __________<1. e. Q-tOl ti. u. 2-lq_________ A fővárosi népművelést munka-területeinek sokfélesége, közönségének, egy világváros heterogén lakosságának differenciált nétegeződése rendkívül összetett feladat elé állította. Közönségének szociális és kulturális tagozódása a népművelési lehetőségek, eszközök és módszerek oly sokféleségét vonta maga után, amely ma már egy hatalmas népművelési hálózat kiépítéséhez vezetett. A fővárosi népművelésnek kb. százezer „fogyasztója” van. Százezer ember, akiknek kultur. igényét, szórakozási vágyát igyekszik kielégíteni a fővárosi népművelés minden rendelkezésére álló rszközzel. Művelődési igényeik skálája olyan széI les, mint maga az egész társadalom. A fővárosi I népművelés ennek a-hatalmas tábornak szabadidejéről óhajt gondoskodni, szabadidejének helyes felhasználására akar mindenkinek alkalmat és |lehetőséget nyújtani. Budapest minden egyes negyede, úgyszólván minden egyes kerülete más-más feladatot ró a népművelésre. A földrajzi tagozottság, tudjuk jól, nemcsak térbeli, hanem szellemi, lelki differenciálódást is jelent A Váci úti munkásnegyed nemcsak térben, hanem szellemben is rendkívül távol esik a Horthy Miklós út polgári vidékétől. Huszonhat művelődési telepet tart fenn a NépMegbizhatóságáról ismert ÓBUDÁN II POLÉ-y. 13 Telefon: 162-765. művelési Bizottság és ezzel rugalmasan igyekszik alkalmazkodni a telepeit környező városnegyed vagy kerület lakosságának általános karakteréhez és speciális igényeihez. I Buda hagyományos különállása, a budai lelkialkat, az utóbbi években bizonyos mértékig veszített izolált jellegzetességéből. Az új budai építkezések, a hatalmas bérpaloták, a modern luxus-villák nagyon sok pesti embert csaltak át Budára, akik nagyrészben megőrizték ' balparti mentalitásukat. Mégis, ma is még számolni kell Budával, sőt Budán belül az egyes vidékek, kerületek sajátos lelki alkatával. A budai ember típusa ma is még a konzervatív, természetkedvelö, kedélyes polgár, aki családi élete tiszta refugiumában érzi legjobban magát. A fővárosi népművelés négy művelődési telepet állított fel Budán: Óbudán, a Batthyány-utcá- ban, a Horthy Miklós-úton és Római-fürdőn. Természetesen a tanfolyamok egyrésze, így pl. az idegennyélvi tanfolyamok nem rendelkezhetnek semmiféle „budai” jelleggel, ezek minden telepen egyformán hasznos, tárgyi ismereteket adó tanfolyamok. Az elméleti előadássorozatok összeál. tiltásánál azonban tekintettel kellett lenni a lakosság szellemi érdeklődésére; a múlt tapasztalatait felhasználva, minden igényt .igyekezett kielégíteni a fővárosi népművelés budai telepein is. Irodalmi, művészeti, vallási, filozófiai, társadalomtudományi, egészségügyi előadássorozatok mellett a női hivatás helyes betöltésére nevelő elméleti és gyakorlati tanfolyamok állanak a .budai közönség rendelkezésére. A kertészeti és gyümölcstermesztési tanfolyamok is speciális budai igényeket szolgálnak. Előadóink megválasztásánál is tekintettel voltunk a budaiak kívánalmaira. Remélem, hogy a fővárosi népművelés négy telepe népszerű lesz Budán, a közönség értékelni fogja azt a sok jószándékot, igyekezetei és invenciót, amellyel a budai népművelés programját összeállítottuk. REGENT Ttltfon s 153-326 Cafe-Restaurantban esténként MIMI PRINZ énekel. Lőrlnczy a zongoránál. II.. Keleti Károly-u. 1 Els6rendQ munkát, jutányos árban készít v A ci gAbor Első budai cimtáblafestászete II., lakola.utca 18. Telefonhivó. 1.668-63. Jfans Jfubermayer, a budai Ős irta: Bevitaqua Borsody Béta A kékre és fehérre csíkozott nagy, laposfaru, laposom) dereglye már nyolc napja úsztatott lefelé a Dunán Regensburgból, ahonnan Buda felé indult el. „Ulmer Schachtel”, azaz „Ufani Iská- tulya” volt az ilyen bajor vízi alkalmatosságnak a neve. Kék és fehér csíkjai a bajor színeket val. fották. Orrán ugyanilyen kékre és fehérre má. zolt árboca volt, azon nagy, háromszögű, öreg vitorla, hogy jó felszéllel vitorlázhasson is. A dereglye orrában ott volt a Heilige Barbara tarkára pingált szobrocskája. A szobor lábánál tökmagolajos mécses pislákolt, a mécses mellett tarka cserépfazékban virág mosolygott. Bajor virág, tarka hegyi virág, hazai bajor földbe ültetett virág. „Heilige Barbara”, ez volt a dereglye neve. Oda volt pingálva nagy, iromba, kacskaringós, német betűkkel a dereglye tatjára. Az árboc or- móján kék-fehér mintás kockájú bajor zászló csapkodott a dunai szélben. A veresszőkeszakállas vén kormányos ott állott a Heilige Barbara tatján, hóna alatt a timon, a kormánylapát rúdjával. A dereglye valahol Visegrád táján úszott. Úgy állott ott a vén dereglyésgazda, mint egykor a genovai Hajós, aki elindult Santa Catterina nevű kétárboros caravelláján, hogy az Aranyos Országot, az El Dorado-t, a Nyugati Indiákat, vagyis Amerikát fedezze fel. A genovai Hajós, tnajd a nagy, kalandos Gapitanok, Pizarro és Cortez gályáin szerencsekeresők, Los Conquista- dores vitorláztak az új Kánaán felé. A Heilige Barbara padjain is Szerencsekeresők, szegény soványföldü bajor földesúriak szegény jobbágyainak szegény nincstelen fiai. Mes. ferlegények, akik összek uporgatott -garasaikból rakták össze a rajnai tallérokat, hogy jobbágy, váltságukat megfizethessék pénztelen földesuraiknak. Száz tallér volt a céhbeli mesterlegénnyé emelkedett jobbágyfi váltságdíja. A kodás bajor földesúr örült, hogy pénzt látott, pecsétes váltság- levelet állított ki a káptalan előtt, hogy beleegyezését adta a jobbágyi! kivándorlásához. Valamelyik bajor Ehrbahrer Zunft, valamelyik Érdemes Céh vándorlevelet állított ki a mesterlegény szá. mára. A bécsi Kancellária megengedte, hogy a Királyasszony, Mária Terézia országába, a gaz. dag Ungenlandba vándoroljon be a szerencsekereső bajor legény. Buda királyi szabad város tekintetes magisztrátusa alázatos instanciában irt fel a pozsonyi Helytartótanács útján a bécsi magas kancelláriá. hoz, hogy jöhet ám Budáira ennyi, meg ennyi ónöntő, gyertyamártó, viaszkhúzó, szappanfőző, mészáros, vereskovács, lánckovács, bánsonynyiró, .puskaműves, serfőző és egyéb mesterlegény. Ezek mind összekötötték vándoriszákjukait, fejükbe csapták nagy ibőrellenzős vándorsipkájukat, bőr. zsákba kötötték kenyérkereső szerszámaikat, zsefo- revágták úti passzusaikat és „Ulmer Schachfel”-re szállottak Regensburg vagy Ulm, avagy Donau, eschingen ódon kaputornyai alatt. Jöttek Budára, az új Igéretföldjére. Ide bevándorolt, megülepedett, járapotos vándorlegényből állapotos Purgérrá, gesetztes Bürger-ré, házastüzes emberé lett falubeli pajtásaik, céhbeli kamerád] aik csodákat írtak haza Budáról, Pestről, Óbudáról, a szép Ungeríandról. írtak hófehér, foszlós magyar kenyérről, mosolygó szöllöhegyek. ről, óriási, címeres szarvú magyar ökrökről, dús, televény fekete földről. írtak piros almáról, illatos, óriási dinnyéről, csavaros szarvú, dúsgyapjú magyar bürgéröl, végtelen gazdag síkságokról, írtak tüzesszemű, feketehajú, ringócsípőjű, szép, formás, aprólábú, bögyös magyar leányokról, akikből olyan jó magyar feleség lesz. Megírták, hogy itt, Budán, emberség, boldogulás, ibeénke- aettség, siker vár minden bevándorlóra, hogy itt nem csúfolják „Hergelaufener”-nek ,jött-mentnek, Gassengussnak, vagyis utcasöpredéknek, azaz gézengúznak a németet, hanem megveregetik a hátát és azt mondják nekik; „Szerbusz, ni met sógor!” így jött, a Heilige Barbara padján, e napon is vagy félszáz bajor, oberpfalzi, schwarzwaidi, thüriimgeni és unterpfalzi legény. Jöttek zsebükben a jobbágyszabadító levél és céhbeli vándorlevéi, benne a szólás: „erő ist ab-gereist von Dannen, Seyn Glueckh undl Fortuna zu findten.” A szólás: „elutazott innen, hogy megtalálja boldogulását és szerencséjét.” Jöttek és az alkonyodó Duna aranyos, kékes, bíboros, zöldes hullámain, a Pilisi Hegyek zöld erdői alján, a csodálatos, gazdag sziget, a Monostori-sziget berkenyés, füzes, nyárfás partjai során Fortuna istenasszonyka táncolt előttük. A Siker és a Szabadság. A magyar feleség, aki házat, tüzet, otthont, hozományt, gyereket, családot jelent a szegény, hótt- kódis bajor vándorlólegény számára. Halt! — kiáltott a vén kormányosgazda és a tizenkét pár öles, kék-fehér evező dallamzó megállóit. Einzieh’n! — kiáltotta az öreg és a vizfod- rokon surrogó, pusmogó huszonnégy evező behúzódott a dereglyébe. Ober-Raa klären! — kiáltotta az Öreg és négy markos legény húzta meg az árboc kötelét. Két pár csiga emelte a magasba a hatöles vitorlafát és mint kötélen száradó asz- szonyi pöndöly, úgy dagadt ki a friss alkonyati felszélben az óriási háromszögű vitorla. A legények megpihentek. Maguk húzták az evezőt, hogy ezzel szolgálják le az ingyen fuvart. „Egy órán belül Buda alatt leszünk!” — szólt az öreg. A legények végigdültek az evezőpádokon. Hans Hubenmayer, az óriástermetfi, bikanyakú veresszőkehajú, borotvált ajkú serfözőlegény felállott a pádról és hátrament a kormányhoz, ahol a dereglyén utazó leányok és asszonyok ültek. Odaült egy huncutszemű, bamahajú, fehénLngvál- las, magyar pnuszlikos, rokolyás, piroscsizmás leány mellé. A Borcsa mellé. Az egész úton, már Pozsonytól kezdve csak ezzel a Borcsával barátkozott a bajor serfözőlegény. A Borcsa ott szolgált a bajor Nürenbergből Budára bevándorolt serfőzőlegényból budai serfőzőmesterré, majd fő- céhmesterré, a végén budai Senátorrá, Franz Xa- verius Mayerből Majoros Ferenc Xávériássá, magyar nemesemberré lett öreg tekintetes úrnál. Az öreg tekintetes úr a Borcsát küldte fel Po. zsonyba, egy ottan szolgáló magyar huszárkapitány úrhoz, vejéhez, Fránoiska kisasszony leány a urához. Borcsa most jött haza, Budára. Borcsa volt az első budai magyar kapcsolat a jóképű, daliás bajor serfözőlegény számára. Borcsa értett németül. Gönyünél elmondta a Hangnak, hogy az édesapja ispán a gödöllői Grassal- kovich uradalomban és hogy kétezer Máriástallér a móringja. Hans Komáromnál elmondta Borosának, hogy nem ágrólszakadt; hatezer tallér az apai öröksége, tanulni jött Budára, a magyar serárpát jött studirozni de talán ... talán itt ragad, ha lesz ami, vagy aki ittragasztja. Borcsa Győr- nél már megmondta Hansnak, hogy a nénje egy bajor sárgarézkovácsmester felesége, de a mester bizony magyar bajszot növesztett, mert sem a nénje, sem ő, Borosa nem tud ránézni iá csupaszszájú’ legényre. Hannes Párkánynál már megmutatta, hogy harmadnapos a bajsza. Visegrád alatt már szájon is csókolta Borosát, aki bár igen szúrta a bajusz, Vácnál már vissza is csókolta Hansot, de már Jánoskámnak hívta, mire János az apja serfőzöcimeres gyűrűjét ráhúzta Borcsa hüvelykujjára. Addig, míg mást adhat helyette. A Nyulak-szigete alatt a nyárvégi alkonyat- ban csodálatos álomváros bukkant fel a hegyen. A holdas estében a budai tornyok és háztetők csipkéje rajzolódott fel az égbe. Lámpások gyűl. ladtak ki a pirostetejű kis emeletes házak ablakaiban.. Pest tornyos bástyái körül végtelen, gazdag síkság fölé borult az alkonyat. A dereglye előtt mázsás harcsa busa feje bukkant fel. Édes búzaillatú, óriási gabonás dereglyék mellett siklott a dagadó vitorlájú Heilige Barbara Szerbuszitok, nimetek! — köszöntötték a németeket a komáromi dereglyésvajda magyar legényei. Glück auf! — kiáltották a németek. Rengeteg vízimalom kelepeit a .budai Víziváros alatt. A parton zömök, tömpe kéményből csavarodott ki a füst. „A serház!” — mondta Borcsa. Pest fölött kövér magyar gulya itatott a parton. A Duna közepén felcsillant a Hajó-híd harminckét dereglyéjének hatvannégy olajlámpása. A Hold is, a csillagok is nagyobbak voltak, mint otthon, Bajorországban. A levegő, az este is langyosabb volt itt. A Duna fölött a kertek és a budai erdők illata ült meg. Minden színesebb, teltebb, élettől teljesebb volt itt, ezen a budai estén. Az élet szebbet, többet, jobbat ígért itt, mint bárhol e kerek világon, otthont ígért az otthontalanoknak, kincset a nincsteleneknek. A legények szíve megdobbant. Ez hát az Uj- haza! Ide jöttek ők, hát ez a (boldogság, a boldogulás Ujhazája? Ez az a csodálatos Ungerland? A parton két halászlegény húzta az evezőt. Daloltak. Különös, sohasem hallott nótát daloltak. Valami olyan' szomorút, ami mégis olyan boldog, ságos, olyan nagyon gyönyörű. A legények mind úgy érezték, hogy itt maradnak. Hát itt maradok, Barbele! szólalt meg Hans. Nem Barbele, hanem Borosa! — mosolygott a Borcsa szeme. „Bortscha!” — mondta Hans. Jánoskám! — súgta Borcsa. így lett Huber- mayerböl János, Borosából serfőzőmestemé asszonyság. így lett János mester ős Budán, anno 1772.
