Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-07-15 / 27-28. szám
35 évfolyam Budapest, 1937. július 15 27—28. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAÁG BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502 96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN luáUuca is Megnyílt a Margitszigeten a gyönyörű ivócsarnok, Buda pest-Fürdőváros új gyógyító tényezővel, lett gazdagabb. Épül a Lukácsfürdő új ivócsamoka is és ha ehhez hozzávesszük, hogy a Rudas- fürdő körül lévő források új, méltóbb foglalatba kerülnek, olyan nagy értékekkel leszünk gazdagabbak, amelyek eddig is szerepeltek ugyan, de élhetetlenségünknél fogva csak a Duna vizének megmelegítésére szolgáltak, hogy télen a sirályok meg vadkacsák könnyebb halászó területeket találjanak.- öröm minden olyan intézmény, amely fürdővárost jellegünket erősíti és épen ezért hála illeti azokat, akik a szigeti intézmény létrejöttét előmozdították, elsősorban a Gyógyhelyi Bizottságot és a Közmunkatanácsot. Sokat írtunk és káromkodtunk amiatt, hogy gyógyító vizeinket a Dunába eresztik, legfőbb ideje volt, hogy ez a szégyen megszűnjék. JMost már bizonyos, hogy vége a nemtörődömségnek. dumák, hogy a természet nemes kincseit felhasználatlanul elveszítsük. M\i, tékozló fiúk, nem becsültük meg földanyánk páratlan ajándékát, méltatlannak bizonyultunk ahlioz, nem érdemeltük meg. Emberek kellettek, jószándékú és erős akaratú emberek, akik kirángattak bennünket az ősi patópálos közönyből és mgteremtik a modern, igazi fürdővárost, amelyen Budapest egész idegenforgalmának jövője nyugszik. Az ivókúra tette a világ legelső fürdőhelyévé Karlsbadot és hifrel hirdetjük, hogy Buda forrásai messze felülmúlják bármely fürdőhely, vagy vizeifiek értékét. Most megkapja végre „helyét a nap alatt“ Budapest gyógyvizű forrásainak tömege és ezzel új reménységek fakadnak a főváros áldott földjéből mindnyájunk számára. 1/heyitodultoaU a U&yyek'?.. A múlt évben már megkezdődött a várbeli föld ingása, mozgása. Elég baj polt. Azt hittük, megpihen a.jó. öreg Várhegy, annak ellenére; hogy Pápai Vájná Ferenc két év lelőtt egy Hollós Mátyás-társaságbeli ülésen jegyzőkönyvet vétetett fel, amit valami 12 tag írt alá, hogy a Várhegy sétáló kedve nem tartóztatható föl, S ennek, a mi nagy tudósunknaic lett igaza, mert minden hivatalos szemr le és hatósági vélemény ellenére is ai Várhegy inog-mozog s egy szép napon ott lesz majd a Vérmező közepén, a hivatalos korok megdöbbenésére, Minket, akik Páoai-Vajna tudományos felfogását ismerjük és valljuk, a dolog nem lep meg. A celli márga, meg az a lősz, veszedelmes két fickó, nem engedelmeskedik a főváros hivatalos tudósainak, sőt pont az ellenkezőjét csinálja: megtréfálja a jó bürokratákat. Nem eszmélnek föl az urak? Presztízskérdést nem szabad csinálni ott, ahol emberéletről vart szó . Utóvégre az a mostani várhegy-omlási katasztrófa súlyosabb is lehetett volna, s — Isten ments! — de megismétlődhetik és akkor hiába lesz a kapkodás. Talán sok a kesefű só a várhegyben s ezért szalad minduntalan ? Hidctvcitús előtt Irta: P. Horváti) Ferenc ár. Feldúlva Buda egéz közúti közlekedését a Mjargiíhidon. most történő siklat helyezés. Néhány hétre elszakítják Budát Élesítői, mintha nem (egysitette volna az 1872-es törvény a két testvérvárost. Őszre azonJbam elkészül nemcsak az új Margithid, de a Boráros-téri Horthy Miklós hid is. És ezzel új fejezet kezdődik Buda páratlan ütemű ifejlődésé- ben. Az új hid budai oldalán 'beláthatatlan perspektíva bontakozik a jövőbe néző szeme elé: csodálatosan szép városrész támad itt fölytatásaképen a pesti nagykörútnak. Három-négy évtized előtt még híre sem volt a mai Szent Imre- városnak és bizonyos, hogy ezúttal nem kellenek majd évtizedek, hogy a ma még gödrös, szabályozatlan, sivár területen gyönyörű városrész keletkezzék. A tervek — így mondják — kés zeni állnak és Budapest fejlődése új irányba fordul. De vájjon tényleg készek-e ezek a tervek ?.,. Más a helyzet, a Margithidn'ál. Ez régi hid már régóta szűknek bizonyuk a megnövekedett forgalom lébonyolítására. Amikor építették, mégcsak sejteni ;em lehetett, milyen rendkívüli feladatok varnak rá. Arany János gyönyörű költeménye, a „Hidaviatás“, örök idők- e szóló emléket állított a nagy eseménynek, hogy a Sziget déli végénél megépült Budapest második nagy Du- nahidja: de mindkét part sivár és el- gyatott volt a hidatvatás idején. A pesti Lipót-, illetve Szlent István körút még csak terv volt, mintahogy papíron volt csak meg a Lipótvárosnak és Újépülettől (ma) Szabadság tér) a Dunapartig, a körútig és azon túl terjedő része, amely a Váci út és a Duna közt terül el. Merészség volt akkor hidat építeni ezen a szakaszon, különösen ilyen nagyméretű, széles hidat. A többit már tudjuk, szemünk előtt játszódott le: a hid óriási városrészeket varázsolt elő a földből, létrehozta Buda északi részét, a Rózsadomb, Újlak és a Hegyvidék kifejlődését, eszmei azonban önmagát dimi- nuálta: napról-napra kisebb lett, elégtelen az óriásivá növekedett forgalom lebonyolítására. Az utóbbi években azután már elválasztó vonal lett Buda és Pest között, nem pedig összekötő szerv. Mintahogy a Margithid új városrészeket indított el a maguk útján, eké- pén szülte meg a Ferenc József hid a kelenföldi és lágymányosi új városrészeket, . a mostani XI. kerületet. Nem kell tehát prófétának lenni ahoz, hogy megjósoljuk, milyen rendkívüli rendeltetés vár airra a budai területre, amely a Horthy Miklós hid mögött fekszik. Ki tűnő példa erre a Margithidon túl elte- ülő Budáé, holott akkor még a Lipót- körut sem volt meg, megmutatja, 1 mi lesz a Ferenc körúton, illetve Boráros téren túl fekvő budai rész jövője. Felvetettük az imént a kérdést: vájjon tényleg elkészült-e az új kertváros végleges terve ? ... F áj dalommal kell konstatálnunk, hogy a kérdésre nem tudunk kielégítő választ adni. Mert vannak ugyan tervek, de kialakult, egységes városrendezési terv, végleges gondolat még nincsen. Ennek hiányában pedig az fog történni, hogy darabon- lcint, ötletszerűen, összevisszasággal épül majd. fel Budapest legmodernebb és legnagyobb jövőjű része, folytatódik az a vigasztalan városszépítési tervsze- rűtlenség, amely jóvátehetetlen bűnökkel egyszersmindenkorra megoldhatatlan problémákat állított a főváros fejlődése elé és amely annakidején — hogy csak két kirívó példát említsünk — az And- rássy útat nekivitte a Vilmos császár útnak (volt Váci körútnak) ahelyett, hogy a Lánchidhoz vezette volna, később pedig az Erzsébet hidat nekivitte a Gellérthegynek, problémattikussá téve ezzel ennek a gyönyörű hídnak közlekedési értékét Buda szempontjából. Szeptemberben meglesz az új hidava- tás. Aranyjánoskori értelemben már megtörtént: két öngyilkosa is van a még el nem készült hídnak, a héten pedig egy szerencsétlen mázolómunkás munkaközben a Dunába zuhant a hídról és szörnyethalt, die alig két hónap múlva országos ünnepélyek közt átadják majd a forgalomnak és a budai oldalon ott marad a hid első vendégei előtt a kérdés: mi lesz most? Quid nunc ? ! . . . Igen: tervek vannak. Azaz inkább csak elgondolások. Az egyik, hogy ide kell hozni a Nemzetközi Vásárt, másik, hogy a Lenke út vonalában kell felépíteni a budai központi pályaudvart. Egy harmadik terv itt szeretné felépíteni az egyetemi várost, — van negyedik, ötödik meg tizedik terv is, holott csak egyre, egyetlenegyre lenne szükség: az átfogó, jövőt szolgáló beépítési tervre. Ennek hiányában lelki szemeinkkel már látjuk, mi lesz az új városrésszel. És félünk tőle, még pedig a legnagyobb joggal, mert máris bizonyultnak látszik, hogy az fog történni, ami a Liipótváros- sal meg a Szent Imrevárossal történt: monumentális, egységesen elgondolt város helyett Zavaros összevisszaságban keletkeznek majd házak és utcák, mint A budai autóbuszközlekedés legkirívóbb hiányosságára már többször rámutattunk. Ma a Krisztina• és Szentimreváros közölt csak nagy kerülőkkel, a hidakon kétszeri átutazással és időveszteséggel lehet autóbuszon közlekedni. Az autóbuszüzen-, szempontjából sem közömbös ez az állapot, mert, ha az Erzsébet- és Ferenc József híd között megteremtené a kapcsolatot, alig 500 méteren kellene szállítania azokat az utasokat, akiket a fennforgó körülmények között legalább három kilóméteren szállít. — A közlekedési vállalatok kocsikilométerekkel dolgoznak. Pontosan kiszámítják az egy kilóméterre eső utasok számát, az ugyanerre a távolságra eső bevételt és kiadást és eszerint kalkulálnak. Nem kell tehát feltétlen közlekedési szakembernek lennünk, hogy kiszámíthassuk, mennyivel javul a kilóméterenkénti bevétel és csökken a kiadás, ha ugyanazért az árért az utasok egyrészét három kilóméter helyett csak 500 méteren kell szállítani. De ettől a bonyolult számolási művelettől függetlenül — indokolt a közönség kényelme szempontjából is, hogy a hiányzó összeköttetés 'étrejöjjön. Ennek szükségességét a legjobban bizonyltja az, hogy például a déli pályaudvaron megérkező uias, aki a Gellért szállóhoz akar el- n; ni, a 3-as autóbusszal a Láchídon át a Tisza István utcáig kénytelen utazni, hogy ott az 1-esre átszállva és a Belvárost keresztülszelve jusson el a Gellért-térre. Éppen mintha valaki Budapestről Debrecenen át utazna Miskolcra. Hasonlóan körülményes kirándulást kell megtennie annak a sasadi lakosnak is, akinek véletlenül a XI. kerületi elöljáróságon van dolga. A 8-as autóbuszt a budai oldalon csak 'z Erzsébet-hidig az előbb említett két „modern“ városrészben. Nem tagadható, hogy felhábo- rítóbb „városrendezés“ még nem volt, mint az, ahogyan ai Lipótváros és a Szent Imreváros épült: művészietlenebb és Ízléstelenebb részei nincsenek Budapestnek, mint épen ezek az új városrészek, amelyek vetekszenek a harmadik „új" városnegyeddel, a millénium körüli években felépült „Csikágó"-val, legalábbis, ásni a sivárságot és művésziet- lenséget illeti. Ezekre a kiáltó példákra kívántuk felhívni a figyelmet, most amikor közel jutottunk az új hidavatáshoz, A fővárosnak és közmunkatanácsnak most már véglegesen döntenie jkeU: egyetlen pillanatig sem szabad várni. De azt sem szabad, ami eddig történt „városrendezés“ címén, hogy t. i. hivatalszobákban hivatalnok-mérnökök tervezzék meg az új városrészt, mert ez esetben úgy járunk, mint az új Lipótváros förtelmes utcáinak sivár tégla és malterhalmazával. Művészekre kell bízni az új városrész megtervezését. Tessék nyilvános tervpályázatot kiírni, hadd lássák, milyen ötletekkel, új elgondolásokkal jönnek a legjobb magyar építőművészek. Ne legyen az új városrész sivárlelkű hivatalnokok szülötte, hanem a művészeté: légyen szivlelt-lelket gyönyörköd- tetően szép, nagyvonalú, egységes, méltó Budapest kultúrájához, világvárosi szerepéhez. A hidaviaitás előtt fel kellett erre hívni a figyelmet, máskülönben a „hidava- tás“ valósággal gyilkossággal lesz egyértelmű: egy nagy jövőre hivatott, gyönyörű lehetőségeket méhében viselő városnegyed megfontolt szándékkal való meggyilkolásával. veheti igénybe, onnan vagy jelentős kerülővel a Belvároson fit, vagy a Gellért-térig villamosra szállva, a Gellért-tértől újból autóbusszal érheti el célját. Az utóbbi megoldás, amellett, hogy kényelmetlen, még többletkiadást is jelent, nem beszélve arról, hogy ebben a viszonylatban az 50 filléres autóbusz-villamosátszállójegy sem érvényes; ezt a jegyet ugyanis bölcs előrelátással úgy szerkesztették meg, hogy az egyszer igénybevett közlekedési eszköztipust, ha már az utas a másikra átszállt, újból nem használhatja. Mindenképpen meg kell teremteni az Erzsébet- és Ferenc József híd között a Gellért rakparton végig az aulóbusz-öíszeköttetést. Ez annál kevésbé várathat magára, mert a fürdőváros centrumában, a Tabánban építendő gyógyszállóra már ki is írták a versenytárgyalást, az pedig elképzelhetetlen, hogy az új szálló és a Gellért-fürdő között ne legyen kényelmes közlekedési lehetőség. A legmegfelelőbb mgoldfisnak látszik, a li-es rónai útirányának megváltoztatása akár az Attila- ■ítcán, Szent János-téren, Attila-köruton és Gellért- rakparton át a Ferenc József hídig, onnan a Vám- ház-körút, Kfilvin-tér érintésével a 9-es mai útvonalán, akár a jelenlegi Alagút, Lártchíd-ucca, Döb- rentei-tér útirány megtartásával a Gellért-rakpart, Ferenc József híd, Vfimhfiz-körut, Kfilvin-téren fit, ugyancsak a 9-es vonalán. A 14-es reláció így megszűnő útszakaszának pótlására szolgálna a 9-es re- 'fició a Vörösmarty-tértől. __ Ez a változás, amellett, hogy végre létrejönne a kapcsolat a Krisztina- és Szentimreváros között, a mai állapottal szemben csak lényegtelen eltéréseket jelentene. Nem kisebb jelentőségű probléma a budai auKözvetlen autóbuszösszeköttetést a Krisztina- és Szentimreváros között!
