Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-07-15 / 27-28. szám

1937. július 15. 2 Éhgyomorra naponta igyék ogy pohár Kristály-vizet tóbuszközlekedés szempontjából a 12-es vonal meghosszabbítása sem. Ezt a meghosszabbítást is már régen várja az utazóközönség, mert a Széna­tér és Délivasút között egyáltalában nincs autó­busz. Ismét csak a déli-pályaudvaron érkező uta­sokra hivatkozunk, akik sem a Pasarét, sem a Margit-körut irányába nem találnak közvetlen autóbuszkapcsolatot. Ezenkívül még az 1-es vonalnak a Sósfürdőig való meghosszabbítása volna hátra, hogy a budai belterület autóbuszhálózata, legalább megközelítően teljessé váljék. Heíényi Imre A tömeges kinevezések listáján, a rendőrség ro­vatában, ott szerepel egy név, amely egyike Ma­gyarországon a legismertebb neveknek Ur. Hete- mji Imre. 4 budapesti államrendőrség legkiválóbb főtiszt­viselője, akii a IV. fizetési osztályba főkapitány­nak neveztek ki. Alig volt, mióta a budapesti rend­őrség működik, Helényinél közismertebb, népsze­rűbb tisztviselője, akinek példátlanul érdekes kar­rierje szinte eseményszámba megy. Eredetileg or­vos volt, majd hírlapíró lett, fiatalságát tehát egé­szen más, pályán kezdi s talán, amikor életfolya- sál elindítja, álmaiban sem gondol a rendőri pá­lyára, amelynek egyik legkiemelkedőbb alakja lesz. Rendőri zsenije hírlapíró korában csillan fel elő­ször, mint a Budapesti Hírlap rendőri riporterje. Nagy szeretettel és ambícióval vesz részt a rend­őrség nyomozási munkájában s a titokzatos bűn­ügyek kiderítése .szenvedélyévé válik. Megvan hoz­zá a képessége: jó megfigyelő, jó következtető s munkájában fáradhatatlan. A Doyle nagyszerű re­gényalakjára emlékeztet, talán Sherlock Holmes insprirálja őt. Mikor rendőr lesz, éppen, mert a jogi kvalifikációja hiányzik, detektivszolgálatra osztják s itt megkezdi működését. Csakhamar ki­emelkedik munkatársai közül. .4 politikai bűncse­lekmények nyomozásában páratlan rutint árul el s nagy sikerek kisérik munkáját. Közismert, nép­szerű rendőr, aki nagy szolgálatokat telt úgy tes­tületének, mint országának is. Ma szinte nélkülöz- Heteden. Egy ember, akinek tüneményes pályafu­táséira ezt kell mondanunk: rászolgált, megérde­melte. • — (g. d.) Illemhely, amely nem tud elkészülni. Három héttel ezjalőfo írtunk a Shatiszika-parkban épülő nyilvános illemhelyről. Akkor már készen volt a betonalap és ráhelyezve a tető. Az arra járók joggal hihe.'ték, hogy új megol­dású földalatti 'illemhelyét építettek i! jtj ám a lejáratot hiába keresltek, mint kiderült, az illemhely nem földalatti, hanem, közönsé­ges földfeletti lesz — ha elkészül, csak a fa­lakat felejtették el — úgy látszik — felhúzni. Budai Napid tQt*őí<izs- USődekedísi jrta |)r Vörösváry Miklós szfőv. törvényhatósági bizottsági tag Budapesten tarthatatlanok a közlekedési álla­potok. Állandóan halljuk a közönség részéröl a kifakadásokat és lesújtó kritikákat a közúti közle­kedést illetően. A lakosságiak annyi kellemetlen ségben és rendellenességben van része a közlekc. dós terén, annyi visszásságot kénytelen elszenved­ni, hogy kifakadása sokszor értSetö és megokolt Annyi a panasz, hogy azokat itt mind felsorolni nem is lehetséges. Hogy csak néhányat említsek: egyes relációk helytelen beosztása, a jegykezelés, a viteldijak aránytalansága, egyes járatok ritka­sága és az ezzel járó túlzsúfoltság, az átszállások megnehezítése, a kocsik tisztasága, mind-mind olyan kérdés, amely sürgős orvoslást igényel. A közlekedés terén fennálló tarthatatlan álla­potokat annál is inkább kifogásolni kell, mert a közlekedési kérdések nem tekinthetők és nem ke­zelhetők különálló, önmagukban elszigetelt városi feladatoknak, hanem a közlekedési kérdések meg­oldása a legszervesebb kihatással van sok más vá­rosi teendő alakulására is.. A közlekedés állapota igen lényeges befolyású, hogy egyebet ne mond jak, a közélelmezés, a városrendzés, a* lakáskérdés, és a szociális helyzet mikénti alakulására. A hibák kútforrását abban látom, hogy a fő­városnak a mai napig sincs általános, a főváros egész területére kiterjedő, az imént hangoztatott szempontokra is figyeleméi levő, az összes közér­dekű közlekedési vállalatokat egybefoglaló, átfogó erejű, egységes 'közlekedési programja, amely1 hosszú időre lefektetné a közlekedés fejlesztésének irányát és rendezné a közlekedési problémákat. Ma. amikor az összes közérdekű közlekedési eszközök, a Beszkárt, a Hév, az Autóbuszüzem, a Földalatti vasút, a Fogaskerekű vasút, a budai Hegypálya mind-mind a főváros tulajdonában van, különö­sen érthetetlen az egységes program hiánya. A főváros lakossága azonban még azokhoz az előnyökhöz sem tud jutni, : melyek az u. n. maga­sabb közlekedési politikától eltekintve is egyedül a most telsorolt közlekedési vállalatoknak a szé­kesfővár ols &ltaj történt {megszerzőkéből kellene, hogy adódjanak. A közlekedés rosszabb, mint va­laha. Az egyes közlekedési eszközök menotbeosz- tása nem igazodik szorosan a többiéhez, nem le­het korlátlanul átszállni az egyes közlekedési esz­közökre, nincs egységes viteldij, stb. A közlekedési vitaiatok megszerzésével a székesfővárosnak külö­nösen módja és alkalma nyílott arra, hogy a köz­lekedési ügyeket a maga akaratából intézze és en­nek ellenére még azt sem lehetett elérni, hogy a közlekedési egységes tarifa és egységes átszállási lehetőség alapján rendezzék. Állandóan sürgetni kelt az egységes közlekedési program megalkotását és ennek keretében úgy a magasabb szempontokon nyugvó közlekedés; poli­tikának, mint a napi közlekedési igényeknek ki­elégítését. ■ V A közlekedés szempontjából talán Óbuda-Ujlak áll a legrosszabb helyen. \ 'illamos közlekedés határának végső pontja a Fö-tér, illetőleg a kül­ső Bécsi-ut. A Fő-téren túl fekvő vidékre már csak a Hév-vei lehet eljutni. Az átszállás és egyéb ba­jok rengeteg bosszúságot okoznak a közönségnek. A Külső Bécsi-uttól kezdve ugyancsak átszállás sál, trolieybusszal lehet tovább utazni, ami ugyai- csak drágítja a közlekedést. A belső Bécsi ulröi csak álszálással lehet Budára és Pestre jutni és hála a rövid relációk intézményének, beállott az a lehetetlen helyzet, hogy az utas csak sok és le- .esleges átszállással tud céljához jutni. Hogy csak egy példát említsek, ha valaki pl. a Béesi-utról az Aréna útra akar eljutni, — ami pedig elég rövid útvonal — négy villamoskocsit kell igénybe ven­nie. A Margit-hid budai hídfőjéig a 72 es jelzésű­vel utazhat, ott át kell szállnia olyan kocsira, amely a Berlini-térig viszi. A Berlini-téren a ó-os jelzé­sűre kell átszállnia, amellyel viszont a Podinauicz- ky ucca sarkáig utazhat, a Podmaniczky ueca sar­kán azután (és a Terézkörút sarkán) ál kell szállnia a 8-as villamosra. Négy kocsi és három átszállás egy rövid útvonalon! Ezt a példát számos más példával szaporíthatnám. Arról pedig, hogy a sok átszállás milyen kényelmetlenséggel jár, kü­lön is meg kell emlékezni. Az utazóközönség nem csupán erős ifjúkból, hanem betegekből, öregek­ből, gyermekekből is áll Az autóbuszjáratoknak Óbudára való kiter­jesztése a mai napig sem történt meg. A székes- ióváros' autóbuszokat járat Budakeszire, Csepelre és a környező községekbe, de Óbuda-Ujlakra ed­dig még nem jutott autóbusz. A közlekedési állapotokat sürgősen javítani kell. Nem a közlekedési vállalatot, hanem magát a jó közlekedést kell öncélnak tekinteni. Különösen a mai nehéz időkben kell fokozott gondossággal kielégíteni a közönség idevonatko­zó igényeit! Egy nyomasztó gazdasági világválság i súlyos kihatásait szenvedjük. Az élet és a megél­hetés terén lépten-nyomon szinte JeküzdhettIldi­nek látszó akadályokba ütközünk. A polgárság ezer gonddal küzd és nehéz harcot folytat a min­dennapi létért. E súlyos helyzetben a székesfővá­rosnak fokozott kötelességei vannak Nem várjuk tőle a nagy válság eltüntetését és azt sem, hogy minden lakosa kenyeréről gondoskodjék. De igen­is várjuk tőle azt, hogy a fővárosi lakosság nehéz helyzetét a maga közigazgatási intézkedéseivel eny­hítse és az amúgy is nyomasztó gondokat elvisel­hetővé tegye. Azt várjuk tőle, hogy ott legyen min­denütt, ahol a lakosság terheinek enyhítéséről, ke­reseti lehetőségeink előmozdításáról van szó. A közlekedés jó és kifogástalan volta nagy előnyt jelentene a lakosság számárai Ha a mai kor polgára a nagy problémák sú­lyos kihatásai közepette még azokhoz a könnyí­tésekhez sem tud jutni, amelyeket pedig egy bölcs és előrelátó városi közigazgatás van hivatva nyúj­tani, akkor kétszeresen nehéz az a kereszt, amelyet a lakosságnak viselnie kell! Budán SUGÁR - cipő megbízható! CvőgvcipOkaan Is nagy választék l.f Krisztina-körül 61. — Postapalotával szemben Julián barát A Halászbástyán áll egy új szobor, Égő szemű, két kámzsás szerzetes, Az álló karja keletre mutat, S tekintete a messzeségbe vesz. Uj hont keresni ment a két barát, Mi őshazánkat távol keleten, Amelyről annyi szép, legenda száll Is annyi költő lantja éneket. Nagy-Magyarországi — rólad álmodott Az égőlelkű, kámzsás két barát, Szent hittel téged felkeresni ment, Irdatlan, vészes pusztaságon át. Es Julián áljából visszatért, S rólad csodásán hangzó hírt hozott: El és virul az ős magyar haza, Ahol testvérivel találkozott. — Márványarcodra nézek, jó barát, S keresem rajta hivő lelkedet: Lásd, jó barát, a régi, nagy hazát Keresni indulunk mi is veled. Te megtaláltad távol keleten, Mi itt keressük, ahol elveszett, Reményt s hitet, óh, adjatok nekünk: Julián, Gellért, fogjunk hát kezet! GEGUS DÁNIEL Megnyílt a Margitsziget UÍ gyógyforrása A Budai Napló számolt be elsőnek arról a gyógyforrásról, amelyet kedden délután mutatott be a Közmunkatanács a sajtó képviselőinek. A bemutatón megjelent a Közmunkatanács részéről dr. Bessényey Zénó,elnök, dr. Álgya-Hubert Pál alelnök, Szviezsényi Zoltán miniszter tanácsos, a Gyógyhelyi Bizottság igazgatója, Gellér Mihály kormányfőtanácsos, a Palatínus rt. elnöke, továb­bá dr. Frank Miklósi főorvos, a Balneológia! Egyesület főtitkára. A gyógyforrás, amelyet a kormányzó feleségé­ről Magda-gyógyforrásnak neveztek el, pompás fedett üvegcsamok közepén áll. Hetven fokos viz bugyog belőle, hőfoka tehát csaknem a kétszerese a felsőszigeti forrásnak, amely 43 fokos. Szviezsényi Zoltán miniszteri tanácsos buzgól- kodása és a Közmunkatanács áldozatkészsége hoz­ta létre a Margitszigetnek ezt a megbecsülhetetlen gyógyerejű új forrását, amelynek fúrását tavaly kezdték meg és mostantól kezdve modern vasbeton ivócsarnokban áll a gyógyulást keresők rendelke­zésére. Vize, amely kénhydrogént, szénsavat, kal­ciumot, hidrokarbonát, nátriumot és szulfátot tar­talmaz, hamarosan népszerű lesz nemcsak itthon, hanem bizonyára a külföldiek előtt is, akik oly szívesen keresik fél a Duna gyöngyét, a mi szép Margitszigetünket. — I. VIRBAG ILONA II-, MARGIT KOROT Ma. , MOZDULAT- MŰVÉSZETI ISKOLÁJA TELEFONt U Az eyyUod budai UUfiu mi: a> CUtodeMafan BEVIUtqua BORSOD? BÉLA Csicsadellal — mondotta az egykori budai kis­fiú, anno igenrégen, azaz 1890-ben, ötéves ős ez okon igen boldog kisfiú lévén. Csicsadella — mon­dotta, mert a cző betűt csö-nek mondotta, ugyan­ez okon. Valójában Cziczadellát akart mondani, de selypes volt és mindig nevetett, mikor ezt a furcsát kimondotta. Cicára gondolt, már mint hogy az ő saját cicájukra, Habakukra, a korom­fekete kandúrra. (E korszakban a komor budai kandurmacskák a komoly, férfias Habakuk, Fló­rián, Mihály, Tóbiás, Fridolin és Adolár nevezeten voltak, komoly urak lévén, kivéve a tavaszidőt, midőn felettébb ledérek és pajzánok voltak.) Csi­csadellal — mondotta a kisfiú, mert ez igen mu­latságos dolog volt; főleg ama boldog kirándulás révén, melyet a budai kisfiú igen szép fekete kör­szakállas, bársonygalléros, kék csaketes, szürke kürtőkalapos, pepitanadrágos apukájával gyakorta csinált a Citadellába. Nem a Citadellához, hanem a Citadellába, mert ott szolgált apukának egyik atyafia, katonai inzsinérkapitány. E katonabácsi látogatták meg néha-néha. A budai kisfiú misem tudott a régimódi auszt­riai Fortifikációkhoz. Bizonyos, hogy semmit sem tudott azokról. Sejtelme sem Volt az átkozott em­lékű 1850-es énekről, melyekben a bécsi császár az ország és Peslbuda terrorjául a szabadságharc után nagysietve felrakatta ezt a Fortezzát. Dehogy tudott a kisfiú Vincenz Libasinszky inzsinérkapi- tárnyról, a pesti Pilvax-ház tulajdonosáról, (akié a Pilvax kávéház kávésjoga volt) e különös úri­emberről, aki, mint Magyar Elek megírta, a Pil­vax-ház históriájában, holtig azon kesergett, hogy Emanuele Zita k. k. Ingenieurmajor ellopta az ő ötletét és aszerint építette fel a Citadellát. Honnan tudta volna a kisfiú, mi egy Citadella? Nem is­merte az olasz erődépftés formáit, nem tudta, mi a cortina, azaz falfüggöny, nem tudta mi a Bastio- ne, azaz bástya. Fogalma sem volt, mi a különb­ség ágyú, mozsár és tarack, Feldartillerie és Fe­stungsartillerie között. Nem ismerte Kaszelik pal­lérmester úr nevét sem, aki vagyonának alapját a Citadella kőmívesmunkálával vetette meg. A kisfiú minderről semmit sem tudott. Csak azt tudta, hogy apuka Csittadella néven nevezte a Citadellát. Utóbb megtanulta, hogy ez olaszul Így vagyon helyesen és hogy e szó városka jelentésű. (Ezért máig csodálkozik, hogy ezt mindenki Cita­della módon, egy t-vel írja és ejti.) Nos, apuka és a kisfiú felültek a budai Szent Anna templom elölt a rácvárosi omnibuszra. £1- döcörögtek a Rálfürdőig és a rettentő hepehupás, de igen szép kilátást nyújtó hegyiúton felkapasz­kodtak a Csicsadellához. Kurta tüzércsizmába gyűrt dupla vereslampasoros kéknadrágos, tubák- szin Waffenrockos, óriási fekete lószőrforgós Ka­nonier állott a vaskapú láncon lógó csapóhídjá előtt, a vizesárok előtt. Derekán sárga bőrtasak- ban, fekete zsinóron forgópisztoly lógott, széles, kivont tüzérkardját vállához tartotta. Feuerwerk­meister volt, vagyis tűzmester és kapuőr, azaz Torwache. Apuka átadta névjegyét a Herr Feuer- werkmeistemek, került vele, tótul, ha cseh, morva vagy pólyák volt, németül; ha ausztriai volt, laljö­nni, ha istriai vagy görzvidéki furlán volt. A Herr Feuerwerkmeister átadta a névjegyet az Ordon- nanz-Corporat-nak, ez felvitte azt a Herr Haupt­mann bácsinak, az lejött a várkapuba és .a kisfiú boldogságtól remegve belépett a kapun. A kisfiúnak is volt favára, volt játékágyuja és voltak szép tarkabarka óloihkatonái’így tehát igen sok és komoly köze és kapcsolata volt a vártűzés- séghez. Hiszen ő is várúr volt. (Bizonyos, hogy utóbb katonai pályafutását ezért kezdette meg, mint polai vártüzérönkéntes 1906-ban és ezért fe­jezte be azt 1918-ban november 2-án, mint az an- tivarii Artilleriegruppenkommando No. 11.-hoz be­osztott Herr Leutnant.) A kisfiú, mint várúr lé­pett be az ő várába, a Csicsadellába. A szép, nagy, igazi ólomkatonák mozogtak és szalutáltak. Bizo­nyára neki, a kisfiúnak, nem kapitánybácsinak. Óh, igen titokzatos volt a várkapu alól felveze­tő lépcső, a darúmű, mellyel ágyúcsöveket és _ has uk alá tett hevederen — lovakat vontak fel. Az alsó várudvaron már látni lehetett a falfüg- göny, — a cortina —* és az ötszögalapú bastione-k lövőrései előtt a nagykerekű, óriási, iromba taffet- tájú Haubitzokat. Ezek Herr Ritter von Uchatiuss tervei szerinti fényes, bronzcsövű «monstrumok voltak. A kisfiú fantáziáját legjobban azok a hosz- szú ágyucsőkotró nyeles seprűk ragadták meg, melyek a laffették oldalgerendáira voltak kapcsol­va. Valami titkos kapcsolatot érzett a tüzércsákó lószörforgója, a csizmasúbickolókefe és az ágyü- lonjkseprü között. A tarackoknak igen kellemes és élénk rézpucpaszta szaguk volt. Igen jelesek voltak azok a bőrsüvegek is, melyek a taracktor­kokra voltak húzva. Ezeknek élénk halzsirszaguk volt. Az alsó udvaron voltak a felejthetetlenül édes istállószagú istállók. (A fiúcskából lett vénfiú olt- liatatlan szeretete a kedves lovak, a velük össze­függő magyar lóhistória és hasonlók iránt egészen bizonyosan innen ered.) Az alsóudvarról láncos, vizesárkos csapóhíd vezetett át a kazamattákba. („Casa matta“, azaz: erős ház). Sötét, kongó, bolt­íves termek végtelen során mentek végig. Ezek legénységi Unterkunftok (voltak. A vaságyak fö­lött polcokon ott volt a hallatlanul rendesen ösz- szerakott Cakump^kk. Ezután jöttek a Battériák kazamattái. Ezekben is. tarackok állottak. A fél­homályból égő, üde színekkel csillogott ki a kék ég alatt és a szőke Duna fölött a város, a távolt Pest és a közeli Tabán, a királypalota, és a ki­rálykert. (Ez volt ennek a neve. Nem váxkeri, amisé a silány tudatlanság és magyarul nem tu­dás németítette a királykert gyönyörű magyar ne­veit. Várkert, ez magyarra tájcsolva a Schloss­garten güge fordítása. Várkertrakpart: a legfertel- mesebb német szó összes ostoba pestbudai utca­neveink között, máig, leszámítva legújabbkori uccaneveinket, az Adonis uccát is beleértve.) A középső várból megint, csapóhid vitt fel a harmadik várba. 1890. és 1895. között már meg­számoltattak a Cittadella napjai. Már nem volt a7 katonai titok, de a tarackok mégis ott voltak. Ezért volt szabad az ottani nézgelődés. Azonban mégis Budapest terrorjára voltak ott a mozsarak és tarackok. 1894-ben, Kossuth Lajos, Magyaror­szág kormányzója temetése napján bizony Strenge Bereitschaft-ban állottak a K. u. K. Haubitzok mellett a cseh és morva kanonierok. A budai kis­fiú, ekkor már kilencéves piarista diák, kiirtha- tatlanul emlékezik az átkozódó pesti polgárokra, akik a pesti Dunapartról ökleiket rázták az átko­zott Cittadella felé. Szabad szemmel is jól lehetett látni, a tarackok mellé felállított tüzérséget. A pesti mellékuccákon a két boszna-hercegóc gya­logezred yeresfezes legényei őrizték a Gesammt- ínonarchie elvét, a Józsefváros mellékuccáin a Bu­dapest terrorjára Székesfehérvárott tartott cseh és horvát ulánusok pikétjei állottak. Hazudik az, aki valami fene nagy császári „alkotmányosságot“ csal bele a „boldog korszak“-ba. A kisfiú, ötéves korában mindebből mit sem tudott, ötéves kisfiú volt, gyermeki ólomkatonái ennek olaszgyilkos másait Lombardiában és len­látott a bécsi politika cseh tüzérjeiben. A kisfiú szerette a Csicsadellát és nem politizált. Ma már csak emléket lát a Csicsadellában. Azóta látta gyelgyilkos másait szerte Galiciában. Azóta viszont megtanulta, hogy semmi sem tart örökké. Mert oh, hol van a kétfejű sas a Csicsadella, Trieste, Prága, Krakó, feketesárga kapuiról? Hol van a régi halálos gyűlölt a kétfejű sassal szemben 7 Politikák jönnek, mennek, politikusok jönnek- mennek. Megint divatos a Schwazr-gelb és a' Got­teshalte. A politika divatai ezek. Jött-ment poli­tikák és mindenféle jött-mentekből lett politiku­sok jönnek-mennek. Ki olyan bolond, hogy min­denféle jött-ment politikával törődjön. Eb ura fa­kó. .. A Csicsadella ma már csak este kivilágított folt. Budapest esti városképének fényreklámja. SZÓRAKOZZUNK BUDÁN I0MP.ÁS A FP2SCKY tllRM TRRASZA = I., Kriszflna-kifrut 8—10. e=== Jtx ÖREG DIÓFÁBAN ismét a égi ló Idölc hangulata A P0ZS0N Y-KÁVÉHÁZBAN eslénkint Bánhidi Balogh Jancsi hangulatz«n*kara a közkedvelt Berkes Béla köirrméköd»'«™1 'Kedélyes sörözés. az „ATTILA“ sörözőben, I., Attila utca 39 IER,£lTEREM Kerllxelylségébei» XI., HORTHY MIKLÓS ÜT 48. KBTOS FLÓIHS ÉS cmáHVZEHEKBM MÜZSIKáL . GUNDEL GELLÉRT-ETTERMEBEN Kdei Zsiga maxsltcM _______ 1 M E STE RÓIKAI MÍRTA MIKLÓS JAZZ TRIÓJÁVAL a ZSIGMOND - kávéháziján A VÁRKERT KIOSZKBAN — mIndbn délutánfcalonazane I VAK fillér a taxi dija a H a n e A »I a loeráalél I 10«> a pazar kilátása GELLÉRTHEGYI kiosskkos I NAPONTA CIGÁNYZENE I TEL.: 2—687—83J tlünnepek rendezésére legelhalmasabb a I LefHstsIJÉ pompái őspark zeM. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom