Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-21 / 3. szám
35. évfolyam Budapest, 1937. január 21 VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA : V I R a Á G BÉLA SZERKESZTIK LIPPAY GYULA DR. és OLTY ANTAL SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502 96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN HUéd ftetn? Hálátlanok oolnánk a kedvező valóságok iránt, ha nem ismernénk el, hogy a sokáig mostohaként kezelt Buda közel férkőzött az intéző körök szivéhez és ma már sok régi mulasztást pótoltak. Felesleges kákán-csomókeresés lenne ma arról vitatkozni, hogy e fejlődést a kirobbanóan jelentkező természetes szükségszerűség inditotta-e el, vagy tervszerű várospolitika? Most már csak arról van szó, hogy ez a politika legyen következetes és akár tőle, akár nélküle született meg a mai Buda, gondoskodjék arról, hogy a haladás'egyöntetű és minden irányú legyen. Ennek a gondoskodásnak tehát ki kell terjedni a városi polgár minden igényére. Nem lehet, hogy a festői kertekben emelkedő kis ~paloták és sokmeletes bérpaloták lakói úgy közlekedjenek, mint a régi fatengelyes világban. Nem elég, hogy ritkán járnak a barátságos kék autobuszkocsik, de útvonaluk Is olyan csonka és befejezetlen, mintha a tervezőnek, mikor berajzolta a térképre, hirtelen kifogyott volna tollából a tus. Miért .nem megy például a 3-as a Retek uccáig és miért akad el a 12-es a Széna téren? Vagy szóljunk-e a mostohagyermek Óbudáról? Ennek az útteste talán nem bírna el pár autóbuszt? Ud oioit ftiUest a Budai SzíhIcöc A' nyár végén már szinte hallottuk is az ácsok kopácsolását, annyira nekibuzdultak az öreg budai színkör lebontásának. Akkor igen szerényen és halkan azt mertük mondani, hogy ne bontsanak addig, amíg nem tudnak építeni is. Nem is bontottak. Téli csend üli meg a kedves Horváth-kertet és mintha ebbe a csendbe beletemetnék az egész budai színházi kérdést is. A telel fel fogja váltani a teremtő tavasz és az érlelő nyár. Szeretnénk, ha azok, akiket illet, termő ötleteikkel és a megvalósítással nem várnák meg az évszakok fordulását. Már most kell gondolni arra, hogy az évtizedek óta vajúdó budai színház- problémát megoldják: \Azt mar hallottuk, hogy a színkör épületét jelenlegi állapotában használni nem lehet. Pontos es csalhatatlan számokkal azt is bebizonyították, hogy az ódon épület nem éri a javítási költségeket. Előre meg is jövendöltük, hogy a tatarozást egyetlen bérlő sem vállalná. Negatívumokkal tehát bőségesen el vagyunk látva. Ezek után igazán szeretnénk mar hallani valamit arról is, hogy a sok nem lehet után, mit lehet? Mert egy „nem lehet"-et mi is tudunk: nem lehet, hogy Buda még a nyáron át is színház nélkül maradjon. Buda, Uccut Sok a gond Buda miatt, — mondják a városházán. Sokba kerülnek az uj utak, gáz, villany és vízvezetékek, uj közúti közlekedési vonalakat kell építeni, uj iskolákat: szóval — sokba kerül Buda. Évtizedekig azonban semmibe sem került. Minden pénzt Pest vitt el. Buda — egészen érthetetlenül — aludt, téli álmát álmodta. Most felébredt az alvó gyermek, nyújtózkodott egyet és elkezdett nőni, hogy rövidesen óriássá fejlődjék. Az óriást pedig táplálni kell, ruházni, mindennel ellátni. Hát csak kerüljön pénzbe Buda, sok pénzbe, hogy minél szebb legyen. Mert Budapest jövője ott Dan> ahol a múltja; — Budán. A UEVIXIÓTtÓC Irta: CUKACS GYÖRGY űr. v. b. t. t, ny miniszter A világháborút befejező Páris-kömyéki béke- szerződések tulajdonképen nem szerződések, nem a győzők és legyőzőitek megegyezései, hanem békediktátumok, a győztesek által a legyőzőitekre egyoldalúan ráerőszakolt parancsok, melyeket a legyőzőiteknek kényszerhelyzetükben el kellett fo- gadniok. Győzők és legyőzöttek nem mint tárgyalófelek szerepeltek a békekonferencián, hanem a legyőzőiteknek egyszerűen kihirdették a róluk, de nélkülük egyoldalulag létrejött kényszerfeltételeket, amelyeket változtatás nélkül kellett elfo- gadniok. A bosszuállás és a gyűlölet éppen Magyarországgal szemben érlelte meg a legkeményebb és a legkegyetlenebb békefeltételeket. Azzal az országgal szemben, amelynek legkevesebb, illetőleg semmi része sem volt a világháború előidézésében, s melyet csak szövetségesi hűség sodort bele a vészes áradatba. Hogy a győztesek, különösen, ami a terület megcsonkítását illeti, valamennyi legyőzött között a legkönyörtelenebbül Magyarországgal bántak el, azt legyen szabad egykét számadattal igazolnom. Németország elvesztette területének 13, lakosságának 10 %-át, Bulgáriától úgy területének, mint lakosságának 8%-át vették el, ezzel szemben Magyarországtól elszakították területének 74, lakosságának 64 %-át s területének csupán 26-%-át, titkosságának csup-’vi 36 %-át hagyták meg neki. Románia egymagában 102 ezer négyszögkilométert, tehát jelentékenyen több területet kapott Magyarország területéből, mint amennyi a megmaradt Csonkamagyarország 93 ezer négyszögkilóméter területe. Magyarország 21 millió lakosából elszakított 13 millió 400 ezer lakos közül 3 és fél millió színmagyar, akik közül mintegy kétmillió a trianoni határok mentén egy nyelvtömbben él a megmaradt Csonkamagyarország magyarságával. A magyar fajnak mindössze 66 és fél %-a maradt meg a csonkaor- szágban, 33 és fél %-át akarata ellenére idegen uralmak alá kényszerítették. A Magyarországtól elszakított több mint 10 millió lakosnak (Horvátországot nem értve ide) csak 47 %-a fajrokon az illető utódállamokkal, 53 %-a pedig az illető utódállamoktól idegen, nevezetesen mintegy 35 %-a 13 és fél millió) fajmagyar. Éspedig Csehországhoz csatoltak 1,702.000 szlovákot és 1,874.000 nem szlovákot, Romániához csatoltak 2,800.000 románt és 2,465.000 nem románt, Jugoszláviához csatoltak 1,029.000 szerbet és 3,092.000 nem szerbet. Világos ebből a néhány számadatból is, hogy Magyarországtól nemcsak a nemzetiségeket, hanem a népek önrendelkezési jogának durva megsértésével a magyarok teljes egyharmad részét is elszakították, j hogy továbbá olyan új államalakulatokat hoztak iétre, amelyek sokkal nagyobb mértékben nemzetiségi államok, mint amily mértékben volt Magyarország nemzetiségi állam. Ehhez járul az, hogy a Magyarországtól elszakított lakosságot magasabb kultúrából alacsonyabba taszították. Mesterségesen balkanizálták tehát Magyarország háromnegyed részét, amely azelőtt a nyugati civilizáció kiegészítő része volt. Ez az egyetemes emberiség vesztesége, nemcsupán Magyarországé. A Kárpátoktól övezett ezeréves régi Magyarország a világ legtökéletesebb földrajzi alakulata, amint Rcclus, a nagy francia földrajztudós annakidején megállapította. Nagyszerű gazdasági egység is volt a régi Magyarország. A földarabolás következtében nemcsak Csonkamagyarország vált gazdaságilag életképtelenné, hanem úgy a csonkaországban megmaradt részek, valamint a Magyarországtól elszakított részek lakosságának egyaránt a régi jómód és fejlődés helyett elszegényedés lett az osztályrésze. Jflappatocsuáp H&n MuitU! Hogy ekkora igazságtalanságok megtörténhettek, csak az teszi megmagyarázhatóvá, hogy a béketárgyalások kifáradt politikusait, akik különben is a német kérdés elintézésévéi feladatukat lényegében már megoldottnak tekintették, az utódállamok képviselői hamis adatokkal félrevezették. Ezek a politikusok vizsgálat nélkül elfogadták az utódállamok megbizottainak minden állítását és teljesítették minden követelését, míg a magyar jegyzékeket még elolvasásra sem igen méltatták. A trianoni békediktdtum megtorlás, bosszuállás és büntetés jellegével bír. Ennek az elbánásnak okául két vádat állítottak előtérbe. Egyik a háborús bűnösség vádja. A kényszer nyomása alatt Magyarország kénytelen volt ugyan a trianoni békefeltételeknek Magyarország bűnösségére vonatkozó megállapítását elfogadni, mert hiszen eméükül nem juthatott a békéhez, azóta azonban megcáfolhatatlan történelmi hitelességgel megállapíttatott - s ezt tudja ma már minden iskolásgyermek — hogy Magyarországnak a háború kitörése idejében volt felelős vezető államférfia, a később hazájáért mártírhalált balt Tisza István gróf, minden emberileg lehetőt elkövetett a háború megakadályozására és akkor is, amidőn minden erőfeszítése ellenére a háborút megakadályozni nem sikerűik az uralkodó elnöklete alatt tartott osztrák-magyar közös minisztertanácsot annak az elhatározására bírta rá, hogy az osztrák-magyar-monarchia területet foglalni nem fog, mert háborúban nem hódítás a célja, csupán elégtételt kíván szerezni a trónörökösnek egy Balkánállam részéről hivatalosan lehetővé tett és előmozdított meggyilkoltatása miatt. A másik az a vád, hogy Magyarország a múltban elnyomja nemzetiségeit. Ez a vád is alaptalan, mert Magyarország nemzetiségeit, melyek annakidején a hódító törököktől üldöztetve menekültek Magyarországba, ahol vendégszerető otthonra találtak!, századokon keresztül testvérek gyanánt tekintette és önként, minden nyomás nélkül sokkal értékesebb, sokkal kiterjedtebb jogokat biztosított nekik a törvényben is, de a gyakorlat életben is, mint aminők azok a jogok, melyeket a világháború után az utódállamok a főhatalmak erőszakolása folytán nemzeti kisebbségeiknek papiroson biztosítottak, de az életben lábbal tipornak. Erre a két hamis vádra van felépítve a trianoni büntető ítélet és az abban Magyarországra szabott vérfagylalóan kegyetlen büntetések. Megdőlt az alap, mint kártyavárnak kell tehát össze- omlania a ráépített trianoni börtönnek is. A tnappat UUettsépek vzöcupu Uátuáciá{a A trianoni Ítélet szörnyű igazságtalanságait még súlyosabbá teszik azok a visszaélések, amelyek a trianoni szerződés és az ezzel kapcsolatos kisebbségi szerződések végrehajtása körül folynak. Amíg ugyanis az utódállamok a szerződések nekik ked- v,.z<v rendelkezéseit kegyetlen szigorúsággal alkalmazzák, azt az egynéhány rendelkezést, amely a magyarságnak is biztosít némi jogokat, következetesen lábbal tiporják. így nem tartják be a kisebbségi szerződések egyetlen pontját sem, hanem könyörtelenül elnyomják kisebbségeiket, de elsősorban a magyar kisebbséget. Nevezetesen a magyar kisebbséghez tartozókat birtokaikból agrárrefoim cimén erőszakosan kiforgatják a nyelvhasználat körül nekik biztosított jógáktól megfoszt iák, iskoláikat bezárják, avagy elnemzetlenítik, őket hivatalaikból elmozdítják, fizetésüket, nyugdíjukat elvonják, még a szabad életfoglalkozásukban — orvosi, ügyvédi, mérnöki gyakorlatban — is akadályozzák, az anyaországban élő fajtestvéreikkel való szellemi és kulturális érintkezésüket lehetetlenné teszik, magyar nyomtatott betűt a trianoni határokon át nem eresztenek, sőt az esetek sokaságában a kisebbségekhez tartozóknak még odavaló állam- polgárságát sem ismerik el és őket seregestül kiüldözik. A kisebbségi sérelmek körében nagy jelentőséggel bír és egyenesen szerződésszegést képez az a visszaélés, hogy sem a székelyek és szá- szok a nekik megígért helyi autonómiát, sem o ruthének a nekik megígért országos autonómiát nem kapták meg. Mindezekkel a visszaélésekkel szemben a nemzetek szövetségének tanácsa, amely a kisebbségi jogok őrének és a kisebbségek hivatott védőjének szerepét elvállalta, semmi hatályos védelmet nem nyújt, sőt a teljesen értéktelen kisebbségi eljárás szabályainak merev alkalmazásával a kisebbségeket a sérelmeik orvoslására hivatott nemzetközi fórumok elé való jutás lehetőségétől is elzárja. A ceuUáóUoz. uatá topunk De lehetetlen reá nem mutatni arra' a visszaélésre is, melynek Magyarország a lefegyverzés terén az áldozata. Amig ugyanis minket a paktumban jelzett legalacsonyabb mértéken alul fegyvereztek le, amennyiben nekünk csak annyi fegyveres erőt engedélyeztek, amennyi a belső rend és biztonság fenntartására is alig elégséges, külellen- ség ellen azonban egyetlen katonánk, egyetlen fegyverünk nincs, addig a volt győztesek szabadon fegyverkeznek tovább, úgy, hogy felfegyver- zettségük most sokkal nagyobb méretű, mint volt a világháború előtt. A Magyarországot körülölelő három utódállam hadereje Magyarország fegyveres erejének tizenháromszorosa és ha mozgósítanak,, egyszerre a mi fegyveres erőnk 170-szeresére emelkedik, holott nekünk nem szabad mozgósítanunk, mert az általános védkötelezettségef és tartalékok képzését Trianon megtiltotta nekünk. Megértés, a lelkek békéje nélkül lehetetlen a politikai és gazdasági zűrzavarból kimenekedni, a lelkek békéjét pedig egyes-egyedül a békszerződé- sek igazságtalanságainak kiküszöbölése, a békés és megértő revízió teremtheti meg. A revízió követelésére nekünk különben is magában a trianoni szerződésben gyökerező szilárd nemzetközi jogi alapunk van. Ugyanis úgy a trianoni szerződésnek, mint a Nemzetek Szövetsége paktumának 19. cikke szerint két esetben van helye a nemzetközi szerződések felülvizsgálásának. Az egyik eset az, ha olyan nemzetközi viszonyok forognak fenn, melyeknek fenntartása a békét veszélyeztelné. Fölösleges bizonyítani, mert köztudomású, hogy Közép-Európában a nemzetközi viszonyok olyanok, hogy a legkomolyabban veszélyeztetik a békét. Olyan világrend van rákényszerítve Európára, mely igazságtalan, s amely a népek önrendelkezési (ogának lábbal tiprásával történt. Már pedig, ha a lelkek elégedetlenek, sohasem tudhatjuk, mikor és hol pattan ki az a szikra, amely lángbaboritja a felhalmozol/ gyúanyagot. A másik ok, melynek fennforgása esetén a nemzetközi szerződések revíziójának van helye, az, ha a fennálló nemzetközi szerződések tarthatatlanoknak bizonyultak. Márpedig, ha van a világon tarthatatlan szerződés, a trianoni diktátum bizonyára ilyen, nemcsak azért, mert hazugságokon, erőszakon és igazságtalanságokon épült fel, hanem főleg azért, mert az utódállamok lábbal tiporják annak azokat a rendelkezéseit, melyek nekünk is biztosítanak némi jogokat. Nem miattunk vált tarthatatlanná a trianoni szerződés, mi ugyanis a történelemben páratlan béketűréssel és alkalmazkodással hordozzuk Trianon minden keresztjét a váll oink on, mert aláírtuk azt a szerződést, ennélfogva bármily fájdalmas tegyen is, betartjuk azt mindaddig, amíg legálisan meg nem változtatható. De az úgynevezett „győztesek”, az utódállamok szegik meg nyíltan a trianoni szerződést, ők teszik azt tarthatatlanná. Egyébiránt áz a körülmény, hogy a főhatalmaknak azok az államférfiak akik a trianoni szerződést tervezték, voltakép megtévesztés áldozatai voltak és megtévesztés alapján hozták meg azt a könyörtelen, büntető ítéletet, egymagában is sürgetően követeli az eljárás u;rafelvételét és a szerződésnek igazságos alapokra helyezését. Az ujrafelvételi eljárás során két nagy elvet: a nemzetiségi elvet és a népek önrendelkezési jogának elvét kell szigorúan szem előtt tartani. A nemzetiségi elv alapján a trianoni halár mentén körös- körül tisztán magyarok által lakott területeket, melyek elszakítasa a népjogok flagráns megsértése volt, minden további lépés nélkül vissza kell adni Magyarországnak, a távolabbfekvö vegyes nemzetiségű területeken pedig a népek önrendelkezési joga alapján semleges ellenőrzés alatt meg kell tartani azt a népszavazást, melyet annakidején hiába sürgetett a magyar békeküldöttség és ennek a népszavazásnak döntése alapján kell végleg határozni az illető területek hovatartozásáróL A revíziós mozgalom mind nagyobb hullámokat vet; amióta oszlóban van az a köd, amely a béke- szerződések létrejöttének körülményeit elfedte a szemek elöl és amióta nyilvánvalóvá lettek a félrevezetéseknek, az erőszaknak és az igazságtalanságnak azok a tényei, melyek összhatása gyanánt született meg a trianoni diktátum, a XX. század legnagyobb igazsagtalansága, amelynek makacs fenntartása lehetetlenné teszi a békés együttélést, igazságos revíziója ellenben a tartós béke legnagyobb biztosítéka. tói, az elfogultságából felocsúdott és ehhez k pest megváltozott világfelfogástól, az egész emb riséget átható békevágytól, de mindenekfölött s igazság erejének mindenhatósSgátóL hittel és biz: lommal várja a revíziót, s ami vele egrütt jár- lelkek megbékélését.
