Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-09-04 / 1227. szám
34. évfolyam Budapest, 1936 szeptember 4 1227. szám • Várospolitikai, közgazdasági és társadalmi hetilap # Alapító: VIRAÁG BÉLA Szerkesztik; LIPPAY GYULA dr. és OLTY ANTAL Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1, KRISZTINA-KŐRÚT 118/b TELEFON; 1.602-96 Az új Buda A negyedezredéves ünnepségek során sokszor elmondták, még többször megírták, miképpen épült fel Buda a nagy ostrom után, miként járult hozzá a polgárság erős akarata ahhoz az elhatározáshoz, hogy Hollós Mátyás egykori világhírű városát ismét naggyá, széppé, gazdaggá tegyék. Az ostrom után felépült az új Buda, élt egéaz mostanáig, 250 évig, most azonban elkövetkezett az idő, amikor az ostrom utáni Buda szép lassan eltűnik és új város emelkedik a helyén. Elkészült Óbuda új rendezési terve és teljesen átépül a Víziváros is. A Krisztinaváros aránylag új városrész, a hegyvidék meg egészen új, úgyszólván az utóbbi évtizedekben emelkedtek itt ki a házak a földből. Üj a kelenv- földi és lágymányosi város is, rövidesen pedig megkezdődik az építkezés a készülő Horthy Miklós-híd környékén is. Azt hirdeti mindez, hogy Buda nem állt meg, élni és fejlődni akar. Legutóbb eltűnt a Tabán viskóinak tömege (és vele együtt a „romantikus“ Buda egy része is), most pedig a Víziváros régi, földszintes házacskáinak, zegzugos utcáinak helyén tömegesen emelkednek fel új, hatalmas, sokemeletü paloták, hogy teljesen megváltoztassák ennek az ősi városrésznek a képét. Ezen a változáson lehet elmerengeni, lehet azt bizonyos mértékig fájlalni is, de bele kell végezetül is nyugodnunk abba, hogy az idők robogó szekerét napjainkban motor és benzinerő hajtja, hogy most éppen ezekben a napokban likvidálódik Buda 250 esztendeje, hogy az elkövetkező új századok számára felépítse az új Budát. Mint ahogy az élőlények világában egyik nemzedék felváltja a másikat, úgy a városok életében is generációk vannak, újak meg újabbak, amelyek kiszorítják a régieket. Ez az élet rendje, amely ellen nincs apelláta. Amikor most, a nagy ünnep után széjjeltekintünk az újjáépülő városon, Széchenyi István szavai jutnak önkénytelenül is az eszünkbe: „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ Buda nem volt, hanem lesz. De, hogy legyen és hogy valóban Buda legyen az új Buda, ahhoz rendkívüli óvatosság, nagy gyengédség és a múltnak féltő szeretete kell. Borzalmas lenne, ha a lerombolásra ítélt városrészek helyén új lipótvarosok keletkeznének, ha az újjáépült Buda elvesztené az ősi város karakterét, nemes hagyományait, azt a patinás szépségét, amelynek melegsége ott él minden magyar szívben. Buda területét nem szabad rideg, üzleties felfogással egyszerűen beépítésre váró telkeknek nézni. Megszentelt föld ez, amelyhez rengeteg könny, vér, sóhajtás és álom tapad. Egy nemzet minden vágyódásának, szeretetének középpontja Buda földje, — nem lehet telekspekulánsok meg építkező társaságok KLon- dyke-ja, amelynek talajából kíméletlenül előkaparják a maguk aranyrögeit. Meg kell őrizni az újjáépítés során minden legkisebb hagyományt, minden egyes emléket, amely azt hirdeti, hogy az új Buda a múltakon épül fel. Épüljön, legyen a világ legszebb városa, Európa virágoskertje az új Buda, de kérve kiérjük, komoly lélekkel intjük a városépítőket: egyetlen pillanatra se felejtsék el, hogy nem akármilyen új várost, hanem Budát építsék fel Budán. A modern, szép, ragyogó Budát, de Buda legyen az, folytatása az ősi Budának, ami most készül. Mégpedig a magyar Buda. Amikor 250 évvel ezelőtt újból fel kellett építeni az ostrom során elpusztult várost, az odatelepített új lakók németek és rácok voltak, nem is építkezhettek másképpen, mint ahogy azt régi hazájukban látták, tanulták. Ma azonban magyarok laknak a budai dombok lankáin és völgyeiben, testben és lélekben magyarokká lettek a bevándorolt telepesek utódai is, épúgy, mint a város újabb lakosai. Ma már magyarok építik az új Budát, legyen tehát külsejében is magyar az épülő város. Sajnos, rengeteget már Budán az újabb építkezések során is. A lágymányosi városrész sivársága, ötlettelensége elrémítő példája annak, mit nem szabad csinálni. Ne hivatalnokok tervezzék meg az új Budát, hanem művészek, akiknek lelkében elevenen ég a tradícióhoz, Buda csodálatos múltjához való ragaszkodás, de ott lüktet az új idők szelleme is. Az idegen, aki a fővárosba érkezik, tulajdonképpen Budáért jön Budapestre. A fürdőket, a történelmi múltat, a főváros lokális cou- leurjét Budán találja meg. Pestet nagyon elrontották a városépítők, mentsük meg legalább Budát, ahol még nem késtünk el a mentés munkájával. Most 100 éve iktatták törvénybe a Lánchíd építését Hogyan született meg az 1836. évi XXVI. törvénycikk Éppen most lesz száz esztendeje annak a Buda és Pest életében, de az egész magyar nemzet haladására nézve is döntő eseménynek, hogy az országgyűlés törvénybe iktatta Széchenyi István nagy álmát: a Lánchíd felépítését. Széchenyi nagyszerű reformmunkásságának rendkívüli jelentőségű, állomása volt a híd felépítésének törvénybeiktatása. Ezt megelőzőleg alapozta meg a dunai gőzhajózást, 1834-ben írta első cikkeit, melyeknek nyomán virágzott fel a dunai gőzhajózás. Az ő lángelméje indította első útjukra a dunai gőzösöket, melyeknek száma évről-évre szaporodott. Ezután indította el Pestmegye gyűlésein a mozgalmat a magyar kereskedelem fejlesztésére, Buda és Pest egyesítésére, utóbbival kapcsolatban a Lánchíd építésére. And- rássy György társaságában Németországon és Belgiumon át Angliába utazik. Ezen útjáról írja meg a jelentés a Buda-pesti hidegyesülethez“ című művet (1833.) Fáradozásait siker koronázza és 1836-ban a magyar országgyűlés törvényt hoz a Lánchíd megépítésére. Mikor most a Lánchíd megszületésének százéves forduló ünnepénél megállunk, szinte el se tudjuk képzelni, mit jelentett akkor ez az elhatározás. A Lánchíd nemcsak Pestet és Budát kötötte össze, hanem a múltat és jelent is. a rendi Magyarországot a demokratikus, új Magyarországgal. A rendi előjogokon a Lánchíd ütötte az első rést azzal, hogy a törvény nemesnek, polgárnak, parasztnak egyaránt kötelezővé tette a hídvám fizetését és a törvénynek ez a rendelkezése történelmi jelentőségű. Az 1836. évi XXVI. törvénycikknek, amelyet éppen most száz éve hirdettek ki, ez a címe: „Egy állandó hídnak Buda és Pest közötti építéséről." Majd így folytatja: „Az Országon keresztül folyó Duna jobb- és balpartjai között szükséges szakadatlan közülés fenntartása végett Buda és Pest városok között állandó hídnak építése határoztatik.“ Az új törvény 11 í-ból áll. Az 1. §. így szól: — A Buda és Pest közötti állandó híd felépítésének eszközlése egy részvényes társaságnak feladása lesz, melly is hogy annál hamarabb összeállhasson, vállalatára nézve pedig Törvény által tökéletesen biztosítva legyen. A következő paragrafus a hídvámszedésröl, kisajátításról, fenntartási költségekről stb. rendelkezik. Kimondja, hogy a híd építésének felügyeletét egy „Országos Állandó Küldöttségre“ bízza. Valóságos történelemi maga az a névsor, amely a bizottság tagjait sorolja fel. Melegebben dobban a szív dicső régi magyar nevek hallatára és fájdalmasan, amikor olvassuk a boldog Nagy-Magyarország vármegyéinek nevét, melynek vezetői ebben a küldöttségben résztvettek és amelyeknek egy része ma idegen uralom alatt senyved. A bizottság elnöke az ország Nádora lett. Tagjait a következőkben sorolják fel: A főrendi tábla részéről: Palugyai és Bodafalvi Palugyay Imre kassai püspök, ő cs. kir. felsége tanácsosa Szüassi és Pilisi Szilassy József, Szét István Apostoli királyi rendének vitéze, a Szent-Korona őrje, a Hét személyes Tábla bírája, Torna vármegye főispánja. Szklabinai és Blatnicai Báró Révay János, ő cs. kir. fensége kamarássá, valóságos belső titkos tanácsos, Thurócz vármegye örökös és valóságos főispánja. Gróf Battyányi Imre Német Újvár örökössé, ö cs. kir. felsége kamarássá, valóságos belső titkos tanácsos, Hét személyes Tábla bíró és Szala vármegye főispánja. Losonczi Gyfürky Pál O cs. kir. felsége kamarássá és Krassó vármegye főispánja. Sárvári és Felsővidéki Gróf Széchenyi István, több külföldi jeles Rendek vitéze és Ő cs. kir. felsége kamarássá. Kraszna-Horkai Gróf Andrássy György, ő cs. kir. felsége kamarássá. A fö-Tiszte- lendő Egyházi Rendből: Németh György, a Királyi Tábla Praelátusa, az Esztergomi főkáptalan kanonokja és követe. A királyi Tábla részéről: Verebi Végh Ignátz, ö cs. kir. felsége Tanácsossá és az Ország-Bírói hivatal ítélőmestere. Niczki Niczky János Királyi Tábla-Bíró. Horvát-Dalmát és Tót Ország részéről: Gróf Draskovich János 0 cs. kir. felsége kamarássá, nevezett országok követe. Ezeken kívül négy képviselője volt a küldöttségben a Dunán-inneni, három a Dnnán-túli, négy a Tiszán-inneni, három a Tiszán-túli kerületnek. A A főváros közönsége el nem halványuló kegyelettel őrzi azoknak emlékezetét, akiknek Budavár felszabadítását köszönheti. Azt a törhetetlen reménységet menti az ünnepből, hogy be kell következnie a felszabadulásnak a trianoni megszállás alól is, mint ahogy a több mint másfélszázados török megszállás sem törhette meg ennek a sokat szenvedett nemzetnek történelmi elhivatottságában rejlő erejét. Vasárnap kezdődött meg az ünnepségek sorozata. A magyar rádió röpítette világgá Sipőcz Jenő főpolgármester gyönyörű emlékbeszédét. A keddi ünnep kezdete délelőtt 11 órakor volt, amikorH óman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter ünnepélyes keretek között nyitotta meg az Iparművészeti Múzeumban a Buda visszafoglalása kétszázötvenedik évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítást. Az ünnepélyes megnyitáson sokan vettek részt az ünnepségekre ideérkezett külföldi vendégek közül is. Azok a külföldi küldöttségek, amelyek Buda visszafoglalásának 250. évfordulójára Budapestre érkeztek, kedden délelőtt egymásután jelentek meg Szendy Károly polgármesternél, hogy tisztelgő látogatást tegyenek, kiket a polgármester Né- methy Károly tanácsok társaságában fogadott. A látogatók között volt a magyaroknál oly joggal népszerű Romanelli ezredesen kívül a belga, osztrák, svéd, német olasz és lengyel küldöttség vezetője is. A Budavár visszafoglalásával kapcsolatos hivatalos ünnepségek tulajdonképpen szerdán kezdődtek meg, amely alkalomra a polgármester Budapest összes hivatalaiban szünetnapot rendelt el. Reggelre már a Vár apró, egy-kétemeletes palotái szinte roskadoztak a zászlódísz alatt. A nagy ünnepség a lobogódíszbe öltözött Szentháromság-téren kezdődött. A koronázó templom bejáratától jobbra és balra a megyék és törvényhatósági városok zászlói. A bejáratnál Szendy Károly polgármester fekete díszmagyarban fogadta a vendégeket A külföldi küldöttségeket budapesti követeik vezették. A kormányzó képviseletében vitéz Shvoy István, a honvédség főparancsnoka, a felsőház képviseletében gróf Széchenyi Bertalan, az ország- gyűlés képviseletében Komis Gyula, a miniszterelnök képviseletében Kánya Kálmán, a honvédelmi miniszter képviseletében Bartha Károly altábor- nagy, a kormány részéről még Kozma Miklós, Hómon Bálint, Winch kiér István és Bornemisza Géza miniszterek jelentek meg. Ott voltak József főherceg, Auguszta főhercegasszony, Angelo Rótta pápai niuncius, Glattfelder Gyula Csanádi püspök, Hanauer Á. István váci püspök, Kelemen Kri- zosztom pannonhalmi főapát, Lindénberger János apostoli kormányzó, Mészáros János érseki helytartó és a magyar közélet még igen sok vezetőegyénisége. városok, Fiume és a jelen nem lévők követei 5 taggal szerepelnek ebben a történelmi emlékű küldöttségben. Ezzel elindult „a híd“ építése. Kegyelettel és boldog hálával kell megemlékeznünk erről a dátumról, amely Buda és Pest kialakulására, fejlődésére nézve döntő hatású volt és amelynek áldásait még most is aratjuk, amikor már egész sereg híd köti össze Budát Pesttel. Kilenc órakor vonult be a papság kíséretében Serédi Jusztinián hercegprímás bíborban és hermelinben a Koronázó-templomba, hogy az ünnepi szentmisét pontifikálja. A kíséretett képező papság évszázados miseruhában festői és megható látványt nyújtott. Ezen hangzott el először Matheus Simonelli Missa Buda exxpugnata-ja és Kodály Zoltán Budavári Te Deum-ja. A mise után megindult a hódoló menet a Vár utcáin át. Résztvettek ebben az itteni külföldi küldöttek is. Különösen nagy küldöttséggel képviseltették magukat a haj du városok és Győr városa. Féltizenegykor a Bécsikapu-térre a Himnusz hangjai mellett szárnysegéde, valamint Szendy Károly polgármester kíséretében gyalog vonult be a díszemelvényre vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. A kormányzó helyet foglalt a főtribün közepén, Szendy Károly polgármester pedig.ünnepi beszédet mondott: — Ma kétszázötven esztendeje annak, hogy hetvenhét napi kemény és elkeseredett ostrom után véres közelharcban, mindent elsöprő lendülettel elfoglalta az ősi Budát a várat vívó sereg. Ebben a nagy küzdelemben a magyaroké volt az oroszlán- rész, hisz ők küzdöttek a legelkeseredettebben hazájuk fővárosáért, de részt vett a harcban Európa [ minden számottevő nyugati nemzete is. Kegyelettel emlékezett meg ezután XI. Ince pápa érdemeiről, majd felkérte a kormányzót, hogy az emlékművet rendeltetésének átadhassa. A leleplezés után a Magyar Hiszekegy akkordjai mellett koszorúzta meg a kormányzó a gyönyörű emlékművet, majd alabárdos testőrségének sorfala között megindul a Bécsikapun és a Lovasát on át a Vár északi bástyájának tövéhez, ahol az ott elterülő kis parkban a Budavár ostromában résztvett magyar hajdúk emlékműve várt leleplezésre. Ennek megtörténte után a budavári ünnepségek be is fejeződtek. A most felavatott pompás két emlékmű után a Vár bástyafokait most már több emlékmű is díszíti. Itt áll már a spanyolok emlékműve, továbbá eörményesi Fiáth János győri kongreganista vár- vívó vitéz emléktáblája. Most a Vár északi falába hatalmas kereszt alatt egy kis emlékharang is figyelmezteti a közönséget az elesett hősök áldozataira. Az újonnan felállított Bécsikapu boltivei alatt emléktábla hirdeti a régen Szombati-kapunak nevezett emlékmű újjáépülését és emléktábla hirdeti a Budavára ostromában résztvett összes hősök emlékezetét is. Budapest összes felekezeti megünnepelték Budavára visszavételének kétszázötvenéves évfordulóját. Délután az Akadémia rendkívüli ülést tartott. Este a Városi Színházban volt díszelőadás, majd a GeUért-szállóban a főváros látta vendégül az ünnepség résztvevőit. A budai Vár nagy ünnepe Ragyogó külsőségek közölt hódolt az ország és a külföld a törökverő hősök emlékeinek
