Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-09-04 / 1227. szám
2 Budai Napló 1936 szeptember 4. Teljesül a Vérhalom környékének régi vágya A Vérhalom-dűlő és Környéke Ingatlan- tulajdonosok Egyesülete már régebben 'beadványnyal fordult a fővároshoz, kérve, hogy a Községi Élelmiszerárusító-üzem állítson fiókot a Zöldmáli-út és Vereckei lépcső keresztezésénél. A beadványban előadták, hogy a környéknek alig van beszerzési helye és a lakóknak csak a Buda- gyöngyénél vagy a pasaréti üzletekben van alkalmuk — még pedig nem is nagyon kedvező alkalmuk — bevásárlásaikat megtenni. A Budai Napló már foglalkozott egyízben ezzel a kérdéssel, minthogy pedig közérdekű ügyről van szó, eljártunk a városháza közélelmezési ügyosztályában is, hogy az elintézést megsürgessük. Most örömmel jelenthetjük, hogy az akció eredménnyel járt: az ügyosztály kitűnő vezetője, Kosta János tanácsnok az érdekeltségek meghallgatása után úgy döntött, hogy az említett helyen lévő fővárosi telken, egy erre a célra készült téglaépületben felállítják az élelmiszerárusító fiókot. Ez a környék nagy fejlődés előtt áll, ennek a fejlődésnek azonban akadálya volt az, hogy az ott letelepedni vagy építkezni óhajtók visszarettentek a beszerzési nehézségektől. Az új fiók az egész környéket el fogja látni az Élelmiszeráru- sító-üzem közismerten kitűnő és olcsó áruival, nagy szolgálatot téve ezzel a Törökvész, Kapi- utca, Zöldmáli-út, Csatárka, Ferenchegy, Nagy- bányai-út és az egész hegyvidéki környék rohamosan szaporodó lakosságának. A főváros áldozatot hoz ezzel az új fiókkal, mert — mint ismeretes — az Élelmiszeriüzem fiókjainak számát a kormány kontingentálta és így máshol kell megszüntetni egy fiókot, hogy itt újat állíthassanak fel, de remélik, hogy ezzel az áldozattal lökést adhatnak a környék egész fejlődésének. Buda, vagy Budavára? Dukai és szentgyörgyi Széli Sándor dr., Bihar vármegye tb. főszolgabírója írja a Budai Naplónak a budai vár 250 éves ünnepségeivel kapcsolatban: — Az esemény jelentősége nem abban kulminál, hogy egy erősség, a budai vár, köznyelven Budavár, visszahódíttatott a töröktől, hanem abban, hogy Magyarország fővárosa, a Duname- dence kulcsa: Buda került ismét uralmunk alá Ezt pedig a „Buda visszavétele” kifejezés jelöli meg a leg frappánsabban, míg a ,JBudavár visz- j szavát ele" megjelölés már zavartkeltő. Nem említve, hogy amint már több cikkemben kimutattam, a ,J3udavár” elnevezés egészen újkeletű, a török utáni időkből ered, addig Buda, éppen a Budai Napló egyik cikke szerint is, többezer éves. — A ,^Budavára” név egészen téves és képzése rossz nyelvérzékre vall, amennyiben azt Orosháza, vagy Jánosháza mintájára nem lehet képezni. Ugyanilyen rossz lenne a Temesvára, Kolozsvára, Sárvára, Fehérvára stb. név is. Széli Sándor dr. már többízben foglalkozott különböző lapok hasábjain ezzel a kérdéssel és ez alkalommal is felhívja a figyelmet régebbi tudományos megállapításaira. Leveléhez mellékelte egy angol folyóiratban megjelent szép cikkét is Buda visszavételéről ,JBuda the Capital of Hungary 1686—1936“ címmel. Ebben ismerteti Buda és Pest egész történelmi múltját és Buda visszafoglalásának nagy történeti jelentőségét. Az angol meg a cseh Amikor 50 évvel ezelőtt az egész világ ünnepelte Buda visszavételének 200 éves ünnepét, a külföldi sajtó is sokat foglalkozott velünk. Kiragadunk ezekből az idegennyelvü beszámolókból két cikket: egy angolt és egy cschet. Nagyon érdekesek, mert olyan korban íródtak, amikor még egészen más volt Magyar- ország helyzete. Mégis, ha elolvassuk őket, olyanok, mintha ma írták volna. Az egyik, a londoni Times így írt: — A magyp/rok oly tulajdonságokkal bírnak, melyek befolyásra és siker elérésre képesítik őket. A lap ezután célzást tesz a pánszlávizmussal való összeütközés tehetőségére, majd ezeket mondja: — Mily más érzelmekkel ülné meg a magyar nemzet mai ünnepét, ha az az orosz ellenséggel szemben aratott diadalt jelentené. Lehet, hogy a magyarokra majd egyszer a hatalmas szláv birodalom elleni küzdelmükben válságos napok fognak beköszöntem, de egy oly bátor, tehetséges, erélyes népfaj legyőze- téséről sző sem lehet! Mily keserű gúny a sorstól, hogy három évtizeddel utóbb Anglia az orosz oldalon ellenünk harcolt. Cseh szomszédaink gyűlölete már akkor érezhető volt: A prágai lllas Haroda című lap figyelmezteti a magyarokat, hogy emelkedésüket nemcsak önerejüknek, hanem a birodalom nem magyar országáénak is köszönhetik. —i Reméljük — írja a cseh lap —, hogy a magyarok befolyásukat, politikai és nemzeti hatalmukat nem használják fel oly előnyök kizsákmányolására, melyek a nem magyar országok rovására mennek. Ez oly krízisre vezethetne, mely igen megingathatná a magyarok kedvező helyzetét... Hisszük, hogy végül a Times igaza lesz erősebb. Hogy t. i.: „a mi végleges legyőzetésümkről szó sem leheU" MiucLeu budai jfiúttyác. (Oie&óeu do a Budai Haptáca Budán kell elhelyezni a „kurszaloni“ — mondja Kovácsházy Vilmos tanácsnok A budai Vigadót kell erre a célra átalakítani Nemes 3. György dr., a kitűnő fürdőügyi szakértő legutóbb rendkívül érdekes cikkben mutatott rá a budapesti fürdőpropaganda hiányaira. Nemes dr. -cikkének megállapításai élénk visszhangot keltettek és felhívták az illetékes körök figyelmét is azokra a megszívlelendő momentumokra, amelyeket az említett cikk szóvátett. Felkerestük Kovácsházi/ Vilmos tanácsnokot, a városgazdasági ügyosztály vezetőtanácsnokát, aki a következőket mondta a Budai Naplónak: — Érdeklődéssel és nagy figyelemmel olvastam Nemes dr. érdekes és nagy hozzáértéssel megírt cikkét a fürdőpropaganda hiányairól. A cikkben foglaltak legnagyobb részével teljesen egyetértek. Ami pedig az orvosi propagandára vonatkozó észrevételeit illeti, úgy örömmel állapítom meg, hogy Nemes dr. ugyanazt mondja, amit én már évek óta hirdetek, hogy t. i. az orvosi propaganda a legfontosabb és hogy azt sürgősen ki kell építeni. — Amikor ezt két év előtt megmondtam, megtámadtak. Kifogásolták, hogy ilyet merek állítani. Azóta mutatkozik ugyan némi javulás ezen a téren, de ez még nem elég. Minden erővel és célravezető eszközzel oda kell hatni, hogy úgy itthon, mint külföldön is az orvosokat megnyerjük a fővárosi fürdők propagálására és örülök, hogy Vámossy professzoron kívül Nemes dr. is, aki régi lelkes és hozzáértő barátja a főváros gyógyvizeinek, az orvosi együttműködés kiépítésében látja a leghathatósabb propaganda-eszközt. — Nem értek egyet azonban Nemes 3. György dr. úrnak azzal az elgondolásával, hogy a létesítendő kurszalont a pesti oldalon állítsuk fel. A kurszalonnak Budán kell lennie, a a fürdők közelében, centrális fekvésű helyen. Olyan központi fekvésű területen kell lennie a kurszalonnak, ahol mind a Gellért-, Rudas- és Szent Imre-fürdők vendégei, mind pedig a Császár- és Lukácsfürdő látogatói találkozhatnak. Nem lehet a betegeket átkergetni a pesti oldalra. A pesti Vigadó nem is alkalmas arra, hogy ott legyen a kurszalon, hiszen úgyszólván egyetlen nagy teremből áll, de a célja is más. Sokkal alkalmassabb lenne erre a célra, mondjuk, a budai Vigadó, amellyel úgyse tud mit kezdeni a főváros és amely a két fürdőcentrum közt a középen fekszik. — Ismétlem, — fejezte be nyilatkozatát Ko- vácshásy tanácsnok — régi hiánya fürdőpropagandánknak, hogy még mindig nincsenek be- ~7f„.,ro7.ve abba a budapesti orvosok, ezen a riftnyöd segíteni akarunk és fogunk. 120 szobás világvárosi szállá épül a Gellérthegyen Az egyre rohamosabban fejlődő Buda idegen- forgalmi szempontból is jelentős értékkel gazdagodik. A Budai Napló értesülése szerint a közeljövőben új világvárosi szállodát kap Buda. A pompás új luxusszálló Buda egyik legszebb pontján, a Gellérthegy északi lejtőjén lesz. Ezen a vidéken vannak a Községi Takarékpénztárnak nagyobb kiterjedésű telkei. A Szirtes-útón levő egyik telekkomplexumot nemrégiben megvásárolta egy svájci pénzcsoport, azzal a céllal, hogy ott világvárosi viszonylatban is nagyszabású luxusszállót építsen. Budán kevés a szálló. Ezt a régi hiányt pótolja most az új pénzcsoport szállóépítési terve. A szálloda a Gellérthegy legszebb pontján, Hegedűs Lóránt ismert vöröstéglás villája közelében épül fel, közvetlenül az új Tabán fölött. Mint értesülünk, a 120 szobásra tervezett luxushotel Pogány Móric műépítész tervei alapján épül, aki legutóbb a Rudas-fürdő pályázatán a második, dijat nyerte el. r Az új gellérthegyi szálló épitői, a hírek szerint, tárgyalásokat folytatnak a fővárossal is a szomszédos gyógyforrások vizének felhasználására vonatkozólag. A Gellérthegyen épülő luxusszálló., ugyanis a híres budai gyógyfürdők a Szent Imre (Rácfürdő) és a Rudasfürdök közelében épül, így természetes, hogy a szállodát épitő konzorcium a budai gyógyforrásokat is fel akarja használni az új szálló javára. Az új budai szálloda felépítésével kapcsolatos tárgyalások máris olyan komoly stádiumban vannak, hogy szeptemberben már meg is kezdik a munkát. munkát. A főváros nem akarta engedélyezni az új szálló épitését, mert ragaszkodik ahhoz, hogy amíg ki nem alakul a Tabán új terve, addig nem engedi meg az építkezést a Gellérthegynek ezen a lejtőjén. Az építtetők azonban a Közmunkatanácshoz felebbeztek a főváros elutasító határozata ellen és — mint értesülünk — a Közmunkatanács hozzájárul az új szálló felépítéséhez. A jövőre Budapestre érkező külföldieket előreláthatóan már új, pompás szálloda várja Budán. Olyan szép és olyan modern szálló, amilyen kevés van Európában. Az új gellérthegyi szálló természetesen nemcsak esztétikai szempontból jelent nagy nyereséget Budának, hanem anyagiakban is. Buda pedig igazán megérdemli, hogy az eddiginél is nagyobb mértékben vegye ki a részét a főváros felé irányuló idegenforgalom előnyeiből. Török és német írta: Nemes Mihály* történeti festőművész A magyar nemzet múltja és jelene szinte vigasztalan szenvedésekkel van telítve. Itt, az úgynevezett művelt Európában a magyarral szemben vak elfogultságé gyűlölettel viselkedő népek között rokontalan árvaságában, csak folytonos keserves önvédelmi harcokkal tudta magát a törhetetlen, szívós magyar életerő ezer éven át fönntartani: Kelet és Nyugat minden elszabadult gonosz- sága minket sújtott mindenkor a legkegyetleneb- bül. És a legszomorúbb az, hogy mindenkor a nyugati önző és hálátlan érdekpolitikáért kellett súlyos, mondhatni majdnem halálos csapásokat elszenvednünk. Most, hogy Budavár török járom alól való fölszabadulásának 250 éves évfordulóját ünnepeljük, az a gondolat vetődik föl bennünk, hogy miért is kellett nekünk török igába esnünk f Felelet erre ismét: a nyugati kapzsi hatalmi érdekpolitika. A tizenhatodik század hajnala körül a német-római császári hatalom világhatalmi túltengése miatt ellenséges viszonyba került I. Ferenc francia király- lyal. VII. Kelemen pápa és II. Szülejmán, a vitéz és kiválóan tehetséges török szultán, a francia király pártjára állottak a Habsburgi V. Károly német-római császár ellenében. A hatalmas török szultán örömmel ígéri meg, hogy nyergeit lovon, ősei győzhetetlen kardjával siet a francia király védelmében a gőgös és telhetetlen német-római császár letörésére. Szülejmán Stájerországban akarta a császárt megtámadni, ámde az út Magyarországon vezetett keresztül. A nagyműveltségű szultán akkor határozottan rokonszenvezett a magyar nemzettel: II. Lajos királyt gyöngéden fiának nevezte, Behram csauszt békej óbbal küldte Budára és egyúttal szabad átvonulást kért a német-római császár ellen. Ha akkor Lajos király elfogadja, az azidö- tájt hatalma tetőpontján álló török baráti jobbját, elkerültük volna a mohácsi vészt és a sok reánk- kényszerített önvédelmi harcot, a későbbi gőgös, elnyomó, magyarpusztító német császári kényuralommal szemben és talán az egész máskép fejlődő viszonyok folytán Trianon kegyetlensége sem szakadt volna ma a nyakunkba. Azonban már akkor, a német császári származású Mária királyné és osztrák-német udvari kamarillája diktálta a magyar külpolitikát. Ehhez járult- az akkori főuraink nem éppen hazafias önzése és torzsalkodása. És így történt aztán, hogy a török követet, a császári érdek és túlhajtott nyugatiaskodásból, a már akkor is sérthetetlen nemzetközi jog ellenére, börtönbe vetették, de ezzel együtt magyar nemzeti nagylétünk sorsát is megpecsételték. • A tizenhetedik század második felében a török hatalom egyre gyöngült. XI. Ince pápa ennek tudatában minden gondolatával azon volt, hogy Habsburg Lipót császárt külföldi pénzekkel és segítő csapatokkal ellátva, a pogánynak minősített törököket Magyarországból, sőt ha lehet, Európából is kiverhesse és így a kereszténységet a török tehertől megszabadítsa. 1686-ban végre Lotharingiai Károly sürgetésére eljöttnek látta az időt a bécsi kormány, hogy Budát és a magyar területeket a töröktől visszahódítsák és egyúttal mint meghódított tartományt a Habsburg birtokállományba bekebelezzék. Buda tehát keresztény, de német kézre került 150 évi török megszállás után. A győztes császáriak azonban csúnya módon viselkedtek a várbeliekkel szemben. Gyilkoltak, raboltak és fosztogattak irgalmatlan kegyetlenséggel és romba döntötték még azt is, amit a törökök megkíméltek. A német császári kormány az elnéptelenedett Budavárába és a környékbeli falvakba csupa würtenbergi svábot, részben pedig rácokat telepített be, azzal a meghagyással, hogy magyart maguk közé világért se eresszenek. Budán az új- szerzetnényi bizottság a betelepített német, görög és rác lakosok között csak öt németpárti magyarnak engedett házat birtokul: a nádornak, az egri püspöknek, a pozsonyi káptalannak, továbbá Pálffy Károly és Erdődi kamarai elnöknek. Csak ezután szakadt a nyakunkba a császári kegyetlen magyarirtó rémuralom. Flömitzer császári hadbíró szerint o német katonák kegyetlenségei folytán a szegény magyar nép szenvedései emberfölöttiekké váltak. Budát és Pestet fölépítették ugyan, úgy ahogy, de teljesen elnémetesítették és rácosították. Gyorsan segíteni kell az óbudai állapotokon Irta: Tarján Vilmos Mindenekelőtt lelkes örömmel üdvözlöm a Budai Napló élén Olty és Lippay újságíró barátaimat, mert az a reménységem, hogy zsurnalisztikái tevékenységükkel nagy hasznára lesznek a rohamosan fejlődő és szépülő Budának. Köztudomású, hogy a jómódú és intellektuális lakosság folyton emelkedő tempóban elhagyja Pestet és költözik át Budára. Fejlődik és szépül a budai oldal — a III. kerület, Óbuda kivételével. Itt az utolsó 20 évben nemcsak hogy pro- grammszerűen nem történt semmi, de még véletlenül sem akadt vállalkozó, aki modem házat épített volna. Ajánlom a polgármester úrnak, vonuljon ki illetékes tisztviselőivel és az újságok fővárosi rovatvezetőivel Óbudára és akkor maga fogja konstatálni, hogy itt olyan szégyenteljes állapotok uralkodnak, amelyeken gyorsan' segíteni kell. Görbe útvonalak, roskadozó házak, szemét és piszok mindenfelé. Ha mindezt látja az ember, el sem hiszi, hogy Óbuda Budapesthez tartozik; nincsen olyan szegény alföldi magyar városka, amelyben hasonló állapotokat tűmének a polgárok. Tudja ezt jól a III. kerület elöljárója is, de nem tud segíteni a bajokon, mert a városházáról nem kap segítséget. A napokban tartották meg a japán-magyar úszómérkőzéseket a Császárfürdőben. Ez nemzetközi esemény volt. Odatódult a város intelligenciája és mindenki mérgesen tapasztalta, hogy még ezen a forgalmas helyen sem tesznek eleget a köztisztasági követelményeknek, olyan por és piszok uralkodott az uszoda körül, hogy az egyszerűen lázító. Ha a polgármester úr nem venne magának annyi fáradságot, hogy megvizsgálja ezt a panaszt, úgy azt ajánlom, hogy jöjjenek el az újságírók, akik imádják ezt a várost és győződjenek meg adataimnak valóságáról. Egyébként sem nyugszom bele a jelenlegi állapotokba. Az a tervem, hogy a III. kerületben politikamentes társaságot alapítok, amelynek az lesz egyetlen célja, hogy Óbuda rendezésével és szépítésével foglalkozzék. A kétfejű sas mint Buda felszabadítója Hogy az osztrák uralom, mily szívesen sajátította ki a maga javára a magyar dicsőséget és a kérész* tény nemzetek összefogását, arra érdekes bizonyság egy régi érem, melyet Lipót császár veretett Buda visszavételének emlékére, A tiszta ezüstből vert érem átmérője körülbelül 12 centiméter, vastagsága pedig 11 milliméter. Előlapjának felső részén felhőgomoly közül Isten szeme tekint alá. Alól diadalszekéren, trófeákkal körülvéve ül Lipót császár, az érem baloldalán a heraldikai lotharingiai címer és a háttérben fogoly török csapatok. Az érem hátsó oldalán van megörökítve az a jelenet, mikor a német csapatok Budát lövetik. A Gellért- és Svábhegyen, valamint a pesti oldalon láthatók az ostromló ütegek. Buda felett repül a kétfejű sas, körmei közül villámkévéket szór alá, a félholdas tornyokra. Az érem felirata a következő latin hexameter: AustrlaCIs bVDa Vrbs aqVILIS e X tern 11V r ar MI a. (Austriacis Buda urbs aquilis extemitur armis. Osztrák sasok alatt Budavára fegyverrel vétetik be.) A nagybetűkkel írt betűk számértéke: 1686. Mérges kritika az 50 év előtti ünnepségekről A főváros a Buda visszafoglalásának emlékünnepére Budapestre érkezett külföldi vendégek tiszteletére a Gellért-szállóban gyönyörű estélyt rendezett, amelyről más helyen számolunk be. Ezen az estén megjelentek a sajtó képviselői is. Másképen volt ez 1886-ban, a Vár visszafoglalasa- nak 200 éves ünnepén, amikor a nagy ünnepségek befejezése után az egyik nagy napilap a következőket írta: — A jnbiláris ünnepek jóformán elmúltak, de disszonanciát hagytak hátra. Ezután a lap hosz- szan magyarázta, hogy nem gondoskodtak az idegenek szórakoztatásáról és hogy a vidéki varosok ünnepe különb volt, mint a fővárosé. A helyett, hogy ünnepélyes lakomát rendeztek volna , — folytatja — mely a művelt közönségre nézve is hozzáférhető lett volna, Báth és Gerlóczy urak egy kis chambre-szeparéba hívták meg a vendégeket és, mintha ezek toasztjai^ csak nékik szólnának, nem pedig Magyarorszagnak, ezt a találkát a magyar sajtó elől teljesen elzárták, úgy hogy a magyar lapok nem is írtak e furcsa lakomáról és ezek közönsége nem is tudhatja, hogy ott mi történt. A vasárnapi népgyűlés programmja pedig minden kritika alatti. Mindezen ünnepélyességekre o város eddig is harmincezer forintnál többet költött, s így mint látszik az illetők ópoly rosszúl gazdálkodnak a pénzzel, amint nem tudnak ünnepélyeket rendezni. Máskor ügyesebb és tapintatosabb kezekre kell bízni az ilyesmit.
