Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-08-15 / 1225. szám

4 Budai Napló 1936 augusztus 16. Meg kell szüntetni a fogaskerekűt, telkeit eladni és autóbuszt kell vezetni a Svábhegyre A Svábhegy lakóinak panaszos levele a „BUDAI NAPLÓHOZ“ A BESZÓRT figyelmébe Gyönyörű Svábhegyünket az Úristen bizonyára jókedvében teremtette. Megáldotta vele fővárosunkat, hogy levegőjét élvezhesse a polgársága, szeresse a szabad természetet lés annak minden szépségét. Leg­alább is így kellene ennek lennie, de, sajnos, nincs így. Ha a Svábhegy nem Budapesten a város szívétől légvonalban néhány kilométerre lenne, hanem például Bécsben, bizonyos, hogy minden irányban sodrony­kötélpályák hálóznák be a gyönyörű hegyvidéket és perceken belül szállítanák fel a polgárok oda vágyó tömegeit és már régen világvárosi életet varázsolt volna a Svábhegyre. Mivel azonban a Svábhegy nem Bécsben, ha­nem Budapesten van, a helyzet egészen más. Bajaink legfőbb forrása a Svábhegy rossz köz­lekedése. Egyetlen közlekedési eszközünk a fogas­kerekű vasút, a világ egyik legdrágább vasútja. Egy retúrjegy III. osztályon 0.70 P-be kerül, de meg­jegyzendő ez már a leszállított tarifa. Az útvonal hossza 5 km.. A MÁV, amely nem a világ legolcsóbb vasútja, Nagytéténybe visz és hoz egy személyt 0.70 P-ért. Ez a távolság kb. 16—18 km. Ezért néptelen a Svábhegy. Ha egy család, apa, anya és 2 gyermek fel akar menni a Svábhegyre, akkor először a villa­moson személyenként 30 fillért fizet a fogasig és 30-at a fogastól vissza a városba. Ez összesen 2.40 P. A fogason személyenként oda-vissza 70 fillért, ez ösz- szesen 2.80 P -J- 2.40 P, vagyis 520 P. Kérdjük: mlelyik polgári család engedhet meg magának ekkora luxust, hogy egy svábhegyi kirándulásra, csak úti­költségre 5 pengő 80 fülért költsön. De van a fogasnak más baja is. A menetek igen ritkák, 20 percesek. A legnagyobb baja azonban az, hogy útvonala olyan területen vezet, hogy teljesen lakatlan Vermeteken teszi meg ennék az útnak a felét. Útközben utasszaporulata nincs, ezért az utas­létszáma ritka, vonatai, kevés kivétellel, néptelenek. Eme szerencsétlen útvonal az oka annak, hogy a fogas csali azoknak az utazási igényeit elégíti ki, akik a Svábhegy legtetejére, a „Svábhegy" állomásra utaznakí Elismerjük, hogy a fogaskerekű vasút útvonalát megváltoztatni nem lehet, de kérdjük: milyen alkal­matossággal utazzon a Svábhegy lakóinak az a nagy többsége, amely a fogas útvonalától déli irányban, 1—£ kilométernyire lakik? Ezek a fogassal sohasem utazhatnak, mert mire elérik a fogas valamelyik állomását, gyalog hamarabb elérik a villamost más irányból s még fizetniük sem kell a drága viteldijat. Ezen nem tud a fogaskerekű igazgatósága semmiféle tarifamódosítással segíteni. Nem is áll módjában, mert hiszen alig néhány éve villamosítot­ták a fogast, közel 3.000,000 pengő költséggel. De ha meg is tenné, még az sem segítene, mert ennek a vidéknek a fejlődése a fogastól déli irányban indult meg és népesedett be. Már pedig ezek a fogast, a tá­volság miatt, úgy sem használhatják. Öreg Budának álomban kirajzolt csodálatos tornyai alól jó néha visszaballagni az emlékezés szivárványhídján a kurta évtizedek, vagy bőséges évszázadok távolába, hogy felidézzük a város fogyóban levő lelkét, a kövekről is már lekopott magyar történelem ércszínét. Nagyon régi városrész a Víziváros, Budának egykori külvárosa, amelyet a Várból a Vizikapun lehetett megközelíteni. Eredetileg Alsó vagy 'Szent Péterváros, sőt Zsidóváros is volt a jneve. Buda néven Zsigmond király idejétől kezdve a mai Várat értették, a királyi palotával és Ferenc­várossal. A Hosszúváros .volt a mai Rácváros és Tabán, az Elő- vagy Külváros a mai Országút, Szentháromság-falva a mai Császárfürdő kör­nyékén. A Pálffy-tértől délre a mai Fő-ueea mentén volt a Víziváros és Halászváros. Ennek déli és északi oldalán kőfalak emelkedtek. Az utóbbiakat a mai Margit-körút mentén egy tolnamegyei szo- koli születésű ember, aki a törököknél magas rangra emelkedett s Musztafa név alatt budai pasa is lett, — építtette 1860 körüL Az északi fal hosszában, a Margit-körút tel­jes terjedelmében mély árok húzódott végig, amely részint a hegyekről lefolyt esővíz medréül szol­gált, részint pedig a falhoz való közeledést akadá­lyozta és Buda többszörös ostroma alkalmával mindig sok vér folyt benne. E városrésznek a zsidó melléknevet adták, ami az bizonyította, hogy főképpen zsidó volt- a lakossága. Egyes kútforrások tízezer zsidóról emlékez­nek meg itten, akik állítólag a keresztény sereg fölmentő támadásakor a törökök oldalára állva védték a Vízivárost és Budavárát. A izsidó- kat törvény’ nem védte. Tarka-barka öltözetet kellett viselniök, vörös köpönyegük sárga foltok­kal volt tarkítva és háromszögletű kalapjuk nevet­ség tárgya volt. Velük vásárt nem volt szabad csi­nálni.. A kereskedésnek csak egy neme volt meg­engedve számukra, mégpedig a zálogra való köl­csönzés, amellyel együtt járt az uzsora. Csak a későbbi .telepítés során, amikom német jövevények hasonló élelmességgel tudtak vetekedni a zsidók­kal, akkor kezdett túlsúlyba jutni a kereszény elem. Ezt erősen védte a törvény és különösen a Csak egy mód van ennek az áldatlan helyzetnek a megváltoztatására. Ez az egyetlen mód az, hogy be kell szüntetni a fogaskerekű vasút üzemét. A fo­gaskerekű, a legjobb üzletmenet mellett is, évi 70—75.000 pengő deficittel dolgozik. Ehhez járul még a 3.000,0000 pengő beruházási költségnek a ka­mata, ami szintén 90.000 P: 3%-os kamattal számítva, tehát az évi ráfizetés körülb'elül 160.000 P. Most, amikor a főváros az egész vonalon szanál, érdemes ezt a 160.000 pengőt is megspórolni. A fogas meglévő berendezése értékesítendő s a felszabaduló városmajori telkeitől kezdve a Széchényi hegyi telkekig eladandók. Az ezekből befolyó vételár bőven fedezné a beruházási költségéhet. A város­majori telkek parcellázása esetén ott egy soha nem remélt városfejlődés indulna meg, a vasút megszűn­tetése esetén pedig a vasúti pályatest helyén is fel­lendülés következnék be, mert a vasút kettészeli ’ az ottani vidéket s ezzel megakadályoz minden fejlődést. A fogaskerekű vasút helyett pedig meg kell in­dítani az autobuszközlekedést, modern hegyi kocsikkal a Déli Vasút érkezési oldaláról, a 3-as autóbusz végállomásától, az Istenhegyi-úton fel, egészen a mostani fogas végállomásáig. Ez az útvonal a Sváb­hegy legfőbb útvonala, mindenütt lakott területen vezet keresztül, tehát megkapnák azt az utaspiihü- kumot is, amely a mostani fogasvasúttól 1—2 kilo1 méterre déli irányban lakik. Ez az útvonala az autó- busziizemnlek már az indítás napján rentábilis lenne. Ha rosszul gombolták be a mellényt, azt ki kell gombolni, és újra, de jól begombolni. Arra az ellen­vetésre, hogy az új vonal ráfizetéses lenne, az a javaslatunk, adja ki a főváros ezen'útvonal kon­cesszióját valamelyik magánvállalatnak, amely azt ki­munkálja, mint annak idején az 5-ös autóbusz útvona­lát. Az sem lehet komoly kifogás, hogy az Istenhcgyi- út nem bírja el (az autobuszforgalmat. Kis hegyi- autobuszokat kell járatni, noha nyáron az Istenhegyi- úton rengeteg hatalmas autocar közlekedik, minden baj nélküli Mindenesetre nagyon kérjük az arra illetékeseket, gondolkozzanak eme felvetett terven. Szerintünk a fogas 8 évi ráfizetésének összegéből az új a/utobusz- vonal üzembehelyezhető s ez esetben a főváros meg­szabadul a fogasvasútra való állandó ráfizetéstől és az ezen a környéken lakó polgárság is jól jár: lesz megfelelő közlekedése, amit különben, mint adófizető polgárok, joggal meg is kívánhatnak,, de jól jár a fő­város is, mert lesz egy új autóbuszvonala, amelyre nem kell ráfizetnie, ellenkezőleg, jövedelmező lesz. Lennének még egyéb kívánságaink is. Egyelőre talán elég ennyi. Arra kérjük, támogassanak bennün­ket abban a munkánkban, mellyel szeretett Sváb­hegyünket felvirágoztatni és Budapest minden. pol­gára által könnyen, gyorsan és olcsón hozzáférhetővé kívánjuk tenni. Több svábhegyi polgár. céhrendszer, amelynek szigorú rendszabályai er­kölcsös életet és nyugodt közérzést teremtettek. A lakosságnak ekkor az ipar és kereskedelem a főfoglalkozása. A mesteremberek céhrendszerbe tömörülve védték érdekeiket, míg a kereskedők szintén zárt testületet alkottak és együtt a polgári jogoknak lettek teljes birtokosai. A budai törvény- könyv, mely már Zsigmond király uralkodása alatt íródott, szabályozta az egész város életét. Kimondotta pl. hogy áldomásozás, evés-ivás, par zarló lakomázás nem tehet Budám. Keresztelőbe csak keresztkomákat hívhat meg a budai polgár, ha a házigazda másokat is vendégül hív, szemé­lyenként két forint bírságot fizet. Lakodalomba 12 családnál többet nem lehet hívni, etjei ezt megszegi, 40 forintot fizet. A budai kofákat, akik közül a vízivárosiak & Várban, Szént Péter templománál árultak, szigo­rúan büntették, ha sokat nyelveltek, vagy társaikat sértegették. Szégyenkőre tették őket. Téglát, vagy követ akasztottak a nyakukba s azt utcáról-utcára kellett hordozniok s akit megsértettek, az piszkafáVal szúrkálta az egész úton — de ennek nem volt sza­bad nevetnie, mert- különben a szégyenkövet az ő nyakába akasztották. A kárőmkodónak elvágták a nyelvét, a szemfényvesztőket pénteki napon he­gyes zsidókalappal a piacra ültették csúfságul s ha ez sem használt, elégették őket. Ebben az időben csak katolikus ember szerez­hetett polgárjogot ebben az ősi városban, mely hovatovább iszép fejlődésnek indult, bár tűzvészek, árvizek, döghalál sokszor pusztítottak falai között. A lakosság erős vallásos érzését mutatja, hogy szentképek és szobrok felállításával igyekeztek a jó Isten kegyelmét kiérdemelni. Természetesen a kulturális élet még igen alacsony fokon állott s még inkább rosszabbodott a helyzet, amikor a török 1541-ben elfoglalta Budvárát. Első hódítása a Víziváros volt, amelyet állí­tólag negyedfélezer zsidó védett. A török szét­dúlta ezt • az alsóvárost s egy akkori szemtanú szerint a lakóitól elhagyatott városrész összeom­lott, alig állt benne épület. A 145 éves török una­lom idején beszivárgott újra mindenféle jött-ment népség, de rendes élet itt már nem folyhatott, mert 46 Ízben pusztított ez alatt 'az idő alatt itt a döghalál. A törökké lett Szokoli Mustafa pasa, aki 12 évig uralkodott Budán — építette a mai Király­fürdőt, melynek akkor Táblafürdö Volt la Ineve. Később Kórház fürdő lett a neve, majd a Hönig- család tulajdonába ment át s )tévedésből, lefor­dítva a tulajdonos nevét magyarra, lett belőle Királyfürdő. Nevezetessége már a török időkben az volt hogy kénesszagú vizében aranyszínűvé pált a beledobott réz, vagy ezüst tárgy. A török még egy-két mecsetet is épített, de különben nem sokat törődött a Vízivárossal, úgyhogy az 1686-i ostrom nagy megváltás volt a városrészre is. Az egyesült keresztény seregek ennek az évnek július 21-én a Hunan at sajkákról intézték az ostromot a Vizi, illetve a Zsidó város ellen. Ennek elfoglalása után a keresztény sereg­ben vitézkedő magyarok éppen a Víziváros felől, a legkedvezőtlenebb helyen támadták a Várat, többször fekapaszkodván a bástyákra. Rendíthe­tetlen bátorsággal, példátlan vitézséggel éppen ők voltak jsLZ elsők, akik a Itörök félhold helyére a Szűz Máriás zászlót kitűzték s ezzel ja 145 éves török uralomnak véget vetettek. Iszonyatos tűzvész, rombolás és pusztítás kö­vette 4i ivárostromot, s mikor leigázták a törököt, siralmas képe volt Budának és la Vízivárosnak. De az újjáépítés munkája is gyors ütemben és se­rényen megindult. A pápa óriási összegekkel segí­tett (felépíteni a rombadőlt várost s követte a ne­mes példát a nagy Széchenyi György érsek és prímás, aki százezreket áldozott a Víziváros fel­építésére, megokolva azt, azzal, hogy édesanyja itt született. A török kiűzése után az első letelepedő spanyo­lok, svábok, bajorok, osztrákok, franciák, horvátok, rácok, akik legtöbbnyire mesteremberek voltak. Csak egyetlen magyar kereskedőről tud a statisz­tika, aki ekkor itt letelepedett. Buda visszafogla­lása után a várbeli jezsuiták intézték egész Buda lelki gondozását, amelyet a Vízivárosban a kapuci­nusokkal végeztettek, akiknek 17 évvel a nagy pusztulás után 1701-ben már állt a templomuk a mai Corvin-téren, amelynek helyén egykor a Kar­meliták Halász- vagy Alsóvárosi temploma volt, majd az 1692-ben felállított Kapucinus konvent épült egy hajós, tágas dongaboltozatos templommá. Sok adománnyal segítette ezt is Budapest bőkezű, második megalapítója, Széchenyi György, a száz­három éves hercegprímás. Az 1849.-i ostrom ide­jén nagyon sokat szenvedett ez a templom. Nagyon sok török keresztelkedett meg itt. Ugyan­ekkor épült a cseri barátok (fereucrendiek) temp­loma és kolostora, 1703—32 között, azon a helyen, ahol a törökök legfényesebb mecsetje állt. Ezt a í templomot II. József 1785-ben, tehát 150 evvel ‘.ezelőtt a Szent Erzsébet-rend apácáinak adomá­nyozta és a ferencrendiek nagy körmenetben a mai Ország-úti templomukba és kolostorukba men­tek át, ahonnan az alapító Ágoston-rendieket űzte el II. József. A Szent Erzsébet templom melletti kórházban az első beteget 1785 november 20-án vették fel. II. József 1786 árilis 13-án látogatta meg személyesen a kórházat s járta be a Víziváros uccáit is. Marcibányi István 1840-ben építette fel a mai nagyszabású kórházépülettömbbé. A templom erkélyei közül nevezetes Szent Fortunát vértanú, továbbá Szent Fla/madián feje és Árpádházi Szent Erzsébet, a rózsás szeretet hősnőjének a botja. Személyi hírek HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ úr feleségével együtt nyári pihenőhelyére, Gödöllőre utazott és szemlét tartott a kivezényelt díszszázad felett. KOZMA MIKLÓS belügyminisztert, mint a Rendőrtiszti Atlétikai Club védnökét köszöntötte fel Ferenczy Tibor, Budapest főkapitánya a bel­ügyminiszter tiszteletére rendezett óbudai vacso­rán. VITÉZ BOBORY GYÖRGY, országgyűlési képviselőt, az Országos Frontharcos Szövetség or­szágos elnökét, a frontharcos gondolat egyik leg­kitűnőbb harcosát Horthy Miklós kormányzó meg­erősítette a szövetség társelnöki állásában. VITÉZ MAROSY (MENGELE) FERENC követségi tanácsos, a külügyminisztériumi sajtóosz­tály vezetője nyári szabadságra ment. Távollété­ben Durugy. Ferenc dr. miniszteri osztálytanácsos helyettesíti. RUTKAI RÁTH PÉTER udvari tanácsosnak, a Kassa-Oderberg-i Vasutak volt vezérigazgató­jának 94-ik születésnapján meleg szavakban tol- málcsolta a KSOD alkalmazottak üdvözletét Wünscher Frigyes kormányfőtanác^os az általa vezetett küldöttség élén. JAKAB LAJOS főfelügyelőt meleg (ünnep­lésben részesítette a fővárosi Gázművek igazgató­sága és tisztviselői kara abból az alkalomból, hogy betöltötte fővárosi munkásságának 25-ik évet. SZIKLA GÉZA igazgatót, az Elektromos Müvek kelenföldi telepének vezetőjét az újonnan szervezett I. üzemi ágazat vezetésével bízta meg Szendy polgármester. A magyar erő és tehetség Világraszóló diadal a berlini olimpiai játé­kok eredménye. Magyarország a világ iiemzetei közt olyan helyet foglalt el a sport terep., amelyre fel kell figyelnie mindenkinek. Tudó- másul kell vennie ki müveit emberiségnek, hogy itt, b Duna medencéjében olyan nép 'él 'és küszködik, amely különb, sokkal különb, mint az a sors lés elbánás, amelyben részé van. Köszönjük derék fiainknak, hogy megmu­tatták, nii'a pnagyar virtus és'erő. Csodálákó- sam szép küzdelmek után megmutatták Ma­gyarország icfpzi „helyét a nap alatt“ az egész világnak. Minden propagandánál, minden irre­denta mozgalomnál nagyobb erővel agitál igaz­ságunk mellett a berlini ol/impiász eredménye. Fél méterrel magasabb lesz az új Mátyás templom Az új Mátyás templom közel félméterrel lesz magasabb, mire befejezik az átépítését, ami előre­láthatólag több évet vesz igénybe, még abban az esetben is, ha gazdaságosabban látnak a munkála­tokhoz, mint eddig. Rég nem volt olyan jó idő építkezésre, mint éppen az idei tavasszal, de a munkát csak á nyári hónapokban kezdhették el. A templom körül 40—45 munkás dolgozik, főleg az új minták kifara­gásával. Ez a munka egészen a szobrászok, művé­szetébe tartozik és olyan mészköveken folyik, amely az eddig használt kőzet helyett sokkal job­ban ellenáll a kénes oldatoknak, a tempóm régi ellenségének. Az új kőzet bányája az esztergommegyei Süttőn van két műhellyel, amelynek mindegyiké­ben 50—60 munkás dolgozik. I Hirdessen a BUDAI HflPLÓ-han Deleltetési jog és idegenforgalom Siófok-Tisztviselőtelep, „Jóbarát" nyaraló 1936 nyara. „Szép vagy óh — Balaton — ... legalább ne­kem szép!- Ezzel kellett kezdenem, de hozzáteszem: nem akarok megbántani senkit, hiszen tudom, hogy ni ásnák is — de legkivált az igaz magyarnak tet­szik a világon párját nem lelő, édesen lágy vizű, simán fodrozódó, haragos hullámzásában pedig fen­séges Magyar Tenger 1 Itt feledjük a napi gondokat, itt símogattatjuk el nyugtalan idegeinket, — itt süt, mint sehol másutt oly ragyogóan a jó Isten napja, mintha csak azt sugározná a lelkűnkbe: „sok gyá­szotokra én küldök fényt és derűt és keserűségetekre édes, hús hullámokat“. Jó is itt a majdnem túlságos szépen kultúrált Siófok 'községi strandtól fávolesS, 40 éves fenyveserdő és az enyhe vízpart között el­terülő, úgyszólván csupa tisztviselők által néhány év alatt kedves kis nyaraló házacskákkal beépült és petúniákkal, mályvákkal, futó rózsákkal bevirágozott üdülőhelyen. Itt nincs zaj, nincs tüntető öltözködés, itt az a 100—110 család úgyszólván mind ismeri és szereti egymást». Nappal együtt vizipolózik és mókázik a habokban, este pedig együtt sétálgat az irredenta nevű utcákban, (mert itt kizárólag ilyen utcanevek vannak) és dalolgat magyar nótákat az egysorsú közönség. Boldogult jó Viraág Béla bátyánknak ide kellett volna jönnie, ahol a név — és szív rokonai: az itt diszlő sok tarka virág illata és a fenyves üde, éltető levegője meggyógyította volna nemes, de beteg szí­vét. .. Itt érezzük át a magyar testvéri szeretetet a „Jó Barát“, a „Hív lak“, a „Vár-lak“ és soflfl más kedves elnevezésű nyaraló között és itt szívleljük meg a következő feliratok: „Hiszek egy Istenben“, „Nem, nem, soha! “ és „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyar- ország“ annyira lelkesítő, fájó értelmét. Csak egy dolog kedvetleníti él naponta az itt üdülőket és ez az, hogy telepünkön a szarvasmarhák, a sertések csordája órákig delel a vízben, ami a nyaralók egészségét állandóan veszélyezteti. Ha ezt a partmentén közlekedő vonatokról a külföldiek meg­látják, — mint ahogy már sokan észre is vették —- • akkor az idegenforgalmi propaganda hiábavaló lesz! Azt mondják, hogy a „közbirtokosság“ marháit a déleltetés „joga“ törvény szerint megilleti. — De talán csak a parton és nem a drágavizű Balatonban? És ha mégis: úgy a törvényt kell módosítani! Ettől eltekintve, mégis csak szép a Balaton, de lélekemelő a tájéka is: Tihany...., Szigliget..., Badacsony... és a többi bájos helyi A „Budai Napló" sokszor visszatér cikkei útján Hazánk e szép helyére, de erről írni és beszélni soha sem elég! Jöjjetek a Balatonra magyar testvéreink, keres­sétek és megtaláljátok itt testi-lelki bajotok, honfi bánatotok enyhülését! ... Mikola Géza dr. MINDENNAP INGYEN: Csodarevű Óriás-Zeppelin Sicc kalandjai Művészesték TEDDY HOT és jazz-zenekara Az öreg Víziváros írta: Reischl-Réw Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom