Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-07-01 / 1222. szám
Budai Napló 1936 július 1. Viraág Béla költő-szerkesztő koszorújába Annyi dicsőségnek ragyogó tündérhona táján, ös Budavára felett újra a gyász szele fű. Mért sújtod haragod még mindig az árva magyarra? ViUámok nyilait mért veted egyre reánk f Isteni Gondviselőnk, a szabadság őrei voltunk, Rabság láncaival mért fonod össze kezünk f Zord zivatar felorondó tölgykoronákra tüzet szór, S békén burjánzik dudva s a satnya fűszál. Hej, ne kutassuk a titkát isteni Gondviselőnknek, Fél nem fedheti az emberi értelem öt. Béketűrő szívvel nem illeti őt, csak alázat, Mert ha a porba lesújt, Jobbkeze áldva emel. Majd daliás hőst s büszke vezért küld s csillagos álmok Hittel énekelő szent tüzű dalnokait; Mdjd higgadt eszű bölcseket és aranyos szívű embert, Mint akinek sírját most fedik új koszorúk. Álmodozó voltál, költő szívű harcos apostol, Lanttal és szívvel védted a büszke Budát. A „Budai Napió“-ban először hangzik a jelszó, Hogy Budapest neve majd ős B udav ár a legyen! Napkeletén csüngött a Te lelked, ott vada bölcsőnk, 8 most a koporsódra Napnyugat árnya borul. Rablók, fosztogatók tépázzák ősi hazánkat, Mért nem várhattad még meg a Virradatot f Hisz’ Te ta/nitottad szíveinket a csüggeteg, árvát Hinni, remélni, mikor nem vala benne remény; Mert örökifjú szívedben a hitnek gyöngysora fénylett, S napsugaras lelked árva szívünkre hajolt. — Rég volt, t— féltized éve Budán — vad, fergeteges tél Dermedt szárnyaival verte az utca sorát; Függönyös ablakok esti homályban a hóra szitálták Friss, puha fészkeknek enyhetadó aranyát. Senki, dalosszívű ifjú bolyongott könnyesen, árván És ki se kérdezte: honnan hova s hogy hova tart?> Versei első kis füzetével a, déli Dunántúl Városa kergette, űzte nyomorba fiát; S őszhajú aggastyán színarany szíve, mint a virágok Napsugaras kélyhe nyílt meg az ifjú előtt. — Télre tavasz, majd nyárra komor tél napjai jönnek, Ólomszárnyaival lébben a lomha idő; S gonddal záporozott, de sugárzó ifjú szívemben Áldott Emléke bánatosan hegedül. S szívem a hála örökre virágzó kék nefelejcsét, S a szeretet sugarát hinti ma hamva fölé. PÁPAI TÓTH GÉZA. gén, hogy a múlt ragyogásában a jövő fejlődésének szabjon irányt. Buda az ország szíve, jöjjön ide mindenki, zarándokoljanak ide Kelet országútjain az idegenek, mert itt van a rózsák atyjának, Gül Babának sírja s özönöljön, ide Észak minden betege, mert itt vannak a világ legjobb hőforrásai, gyógyvizei, itt van a reumások (Mekkája: Budapest-Fürdőváros. Yiraág Bélának nem kellett magyarázni, hogy a budai hőforrások fészke óriási energia- forrás s ezzel füst- és koromnélküli fürdővárossá kell varázsolni PestlBudát, a világ legnar gyobb, párja nélküli patikáját, mert sehol a világon nincsen még egy olyan fürdőhely, ahol a rádiumos, kénes, szénsavas, meszes, lithiumos meleg és forró gyógyforrásokat keverni, kombinálni lehetne, a glaubersós, szulfátos vüág- híres budai keserüvizekkel s a konyhasós, bromos, jódos ásványvizekkel. Ahol G*stein, Karlsbad, Hall, Lipik, Csíz, Pöstyén, Herku- lesfürdő, Hévíz, Harkány stb., stb. híres gyógyfürdőinek betegei mind-mind meg fogják találni egy helyen kínlódásukra, betegségükre az enyhülést, a gyógyulást, hogy emellett Budapest Európa legszebb városa, a Duna gyöngye. Viraág Béla ennek a Budának, ezeknek a gyógyforrásoknak volt a tudatos nagy szerelmese. Örökifjú, öreg legjobb barátunk, nyugodj meg, nagy, jó munkát végeztél: Buda jövőjének, a magyar jövőnek ösvényét tapostad, széles út lesz belőle, kell hogy az legyen, akarjuk — fogadjuk. Pávai Vájná Ferenc dr. HULLO CSILLAGOK Csodálatos a nép lelke. Azt hiszi, hogy a lelkek hazája ott van valahol a felhőkön túl és mégis, ha egy hulló csillagot lat, azt mondja, I hogy egy lélek kialudt, valaki meghalt. Talán e miatt nem is nevezzük meg a magyar ég csillagait, mert népünk azt tartja, hogy aki meghalt, annak már nincsen csillaga a csillagmilliárdok között. Pedig az ellenikezője lenne gyönyörű! Ha olyan lenne számunkra a végtelen éjszakai égtenger, mint a rómaiak számára az őristenségek voltak. Ha úgy hinnők, hogy legalább egünk csülagai közt ott vigyáz ránk Árpád apánktól kezdve minden nagy magyar. Királytól kezdve a veressapkás honvédig mind, akik a magyar karddal bánni tudtak, de azok is, akiknek a lelkűk volt hasznos a nemzetre, akik a magyar művelődés fejedelmei, avagy hasznos „napszámosai“ voltak. Van ebből is valami népünk mithologiá- jában, hiszen bizodalommal szoktuk emlegetni a magyar erőnek azt a legmagasabban megmegjelenő tartalékát, amelyet a tejúton maga a hún kiráViffi, Csaba vezet és azt tartja a rege, hogy sok veszettnek hitt magyar csatát ez a tartaléksereg fordított diadalra, amit a modem tudomány bizonnyal úgy fejezne ki, hogy csodálatos fluidum alakult ki az égben sejtett és a földön meglévő hatóerők között. Nincs kizárva, hogy a kultúra fejlődésével, idővel együtthaladó felfokozott lelki szükséglet meg fogja kívánni a szellemi életnek ilyenforma úton történő gazdagodását is, amikor mi budai írók, művészek és tudósok indítványozni fogjuk, hegy az egyik szépen ragyogó csillagot nevezzék el Buda hittel teljes, hűséges krónikásáról, Viraág Béláról. Tolsztoj Leó azt mondja embertársainak: „Dolgozzatok, míg mécsetek ki nem alszik.“ A „Budai Napló“ 1936 június 8-i vezető cikkét még az a Viraág Béla írta, aki 9-én reggel 5 órakor „73 éves korában visszaadta gazdag lelkét Teremtőjének“. Az újságja 34 esztendős és ez alatt az emberöltőt meghaladó idő alatt, minden egyes számot a leggondosabban ö nézett át és igen nagy részében maga is írt meg. Lapja ahogy nőtt esztendeiben, úgy nőtt súlyában és tartalmában is. Sohasem lett a léha pletykák, a licsi-locsi beszédek, a. hiú és múló szenzációk, avagy a súsároló rágalom orgánuma, hanem mindinkább megközelítette az őrség, a figyelés, a tervezés és bírálat lépcsőin a prófétai színvonalat. Nem félt egy pillanatig sem attól, hogy megunják, hogy unalmas lesz, pedig még arra az útra sem lépett rá, amit a nők a divat által kívánnak elérni, hogy ugyanazt mindig más keretek között jelentetik meg, mert tudta nagyon jól, hogy aki életrevaló eszmét szolgál, annak hívei mindig számosabbak lesznek, aki jó gyümölcsfát ültet, az számíthat arra, hogy évről-évre virulőbb gyümölcsérése lesz és tudta azt is, hogy egy gondosan irányított műhelyből mindig tökéletesebb alkotások kerülnek ki. Merjük állítani, hogy a budai ú. n. problémák ma időszerűbbek, mint voltak 34 év előtt. Városunk budai része most kezdi Mhoür tani szirmait, az évtizedek áldozatos munkája nyomán megélénkülő gyógyfürdői és egyéb idegenforgalom, a Rómaifürdő és partok, a gyönyörű hegyvidék, a Tabán és egyéb budai reszek szabályozása, a kelenvölgyi új városrész, a hétvégi pihenés tökéletesedése, a turisztika fejlődése, a Nemzeti Stadion ügyének megoldása, a hidak és Dunapart ügyei, a budai színház ügye egyéb közművelődési feladatokkal együtt, beletudva az építkezés és közlekedés kérdéseit is, mind-mind fontosabbak lettek mint voltak akkor, amikor 34 év előtt Viraág Béla tollát ragadott értük, mert jól tudta, hogy csupán az igék hirdetése után jönnek inaguk a cselekedetek. Azután itt van az egész fővárosra annyira fontos budai trias-forrásvizek feltárása, nehogy a túlközel lévő cseh határ miatt komoly időkben ezen a vonalon meglepetések érhessenek bennünket. Mindezek a csupán nagyjában émlített fontos ügyek azonban egyben kenyérügyei is Budának. És vájjon hallotta-e valaki, hogy a mindennapi kenyeret valaha is megunták volna? A „Budai Napló“ szerkesztője meghalt, de hogy az általa szolgált és részben általa életrehívott eszmék élnek, az kétséget nem szenved és ezeknek az élő eszméknek hirdetője kell hogy legyen továbbra is az az újság, amelyet nemcsak Budán, hanem mindenütt szeretnek és amely lapnak úgy kell továbbra is harcolnia az eddig hirdetett igazságokért, mint ahogy végzi kötelességét a 34 éves ember: bátran és tökéletesen! Ebben ragyogjon fel újra Viraág Bélának lehullott csillaga. Szilágyi Károly Tabáni leletek múzeuma a Károlyi-palotában A Tabánnak a közelmúltban történt lebontása archeológusaink fokozott ellenőrzése mellett ment végbe. Már a felületes kutatás alkalmával is kiderült, hogy a lebontott viskók alapfalai alatt fővárosunk többezer éves történelmi emlékeinek nap- fényrekerülésével lehet számolni. És csakugyan, Nagy Lajos dr. egyetemi tanár gondos és minden részletre kiterjedő ásatási munkálatai csodálatos eredményekkel jártak. Kiderült, hogy az ősidőktől fontos dunai átkelő helyen már 4000 év előtt is laktak emberek. A csiszolt kőkorszak (neolith) ősembere már putrilakásokban ott tanyázott, a Szarvas-tér tájékán a bronzkor emberének szerszámai kerültek elő, a vaskorszakbeli kelták méter magas gabonatartó cserépedényeit szintén megőrizte az .agyagtalaj, amelyből kocsiszámra vitték a leleteket az egyetemutcai volt Károlyi-palota egy baloldali szárnyépületébe, amelyet most tabáni múzeumnak rendeztek be. Nagy Lajos dr. szakfelügyelete alatt több szobrász is dolgozik ott a rengeteg cserépedénytöredék szakszerű összeállításán s a kész darabokkal már két egész termet töltenek be, úgy a történelemelőtti, mint a későbbi római és törökkorbeli leletek. (Dr. Margittay B.) A magyar-japán kapcsolatokról A Magyar Nippon Társaság Simonyi Sema- dam Sándor ny. miniszterelnök elnöklete alatt tartott választmányi ülésén Somogyi József dr. főtitkár beszámolt a május közepén lezajlott magyar- japáni emlékünnepségekről és arról, hogy a tokiói í Liszt Ferenc Társaság, a Japán Petőfi Társaság és a Japáni Asszonyok Magyarbarát Szövetsége meleghangú átiratban köszöntötték a jubiláló társaságot. Javornitzky Jenő dr., a TESz társelnöke a Társadalmi Egyesületek Szövetségének üdvözletét magas számyalású beszédben tolmácsolta és bejelentette, hogy a magyar-japáni kapcsolatok kimélyítése terén kifejtett évtizedes munkásságának elismerése jeléül Mezey István dr.-nak, a Magyar Nippon Társaság ügyvezető alelnökének a TESz jubiláris érdemkeresztjét adományozta. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének ez a kitüntetése a magyar közélet egyik munkás tagját érte, aki fiatal kora ellenére már eddig is jelentős és érdemes múltra tekinthet vissza. Mezey István dr.-t a világháború kitörése Kis-Ázsiában érte, ahol összehasonlító nyelvészeti tanulmányokat folytatott. A háború kitörésekor azonban tanulmányút]át megszakítva hazajött és önként jelentkezett katonának. A tisztiiskola elvégzése után azonnal a frontra ment és az 1916. évi Brusszilov-offenáva alatt súlyosan megsebesülve orosz hadifogságba került. A fogolytáborból azonban megszökött és szökés közben jutott el Vladivosztofcba. Itt sikerült neki élete kockáztatásával a japáni expedíciós hadsereg főparancsnokához, Oi generálishoz összeköttetést találnia, aki előtt feltárta a magyar hadifoglyok kétségbeejtő sorsát és azt, hogy mily szenvedésekben van részük egyrészt az orosz bolsevilriek, másrészt pedig a csehszlovák légionisták részéről. Három hétre rá a japáni expedíciós hadsereg átvette a keletázsiai hadifoglyok fölötti gondoskodást és a Magyar Vörös Kereszt Misszióval karöltve lehetővé tette a szibériai hadifogolytáborok kiürítését. Japáni összeköttetései révén Mezey Istvánnak ekkor módja lett volna hazatérnie, de míg hadifogolytársainak sorsát nem látta végleg biztosítva, Vladi- vosztokban maradt és ott, mint magyar összekötőtiszt működött a japáni hadseregfőparancsnokság hadifogolyosztalyánál. Nagyrészt az ő agilitásának es baj tarsi as munkásságán ak köszönhető az a lovagias bánásmód, amelyben a hadifoglyok japáni részről részesültek. Ezen működéséért a Magyar Vörös Kereszt elismerő okirattal tüntette ki, a Japáni Vörös Kereszt örökös dísztagjának választotta meg, megkapta a Japáni Vörös Kereszt legnagyobb kitüntetését, a „Seigi Yuji Inshót" és hazatérése alkalmával a szibériai expedíciós hadsereg aranyérmét nyújtotta át neki Oi generális, az expedíciós hadsereg főparancsnoka. Hazatérése után japáni összeköttetéseit és tapasztalatait a haza érdekében iparkodott felhasználni, mert belátta, hogy Magyarország újjáépítése tekintetében milyen nagy jelentősége van ama szimpátia fel- hasznalasanak, amelyet a Távol Kelet nagy rokon- nemzetével való kapcsolatok jelentenek. A volt szibériai hadifogoly tisztekkel megszervezte a Magyar Nippon Társaságot, amelynek elnökségét vitéz József Ferenc dr. királyi herceg vállalta. Ez a társaság, amely megalakítása óta Mezey István dr. szellemi vezetése alatt áll, jelentős kul- túrmunkát végzett, amelynek eredményéről Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a kultusztárca költségvetési beszédében is megemlékezett. A társaság működésének köszönhető, hogy Japánban igen erős revíziós mozgalom indult meg hogy különböző jelentős társadalmi szervezetek mint a Tokiói Magyar Japán Társaság, a Japán Petőfi Társaság, a Japán Liszt Ferenc Társaság és a Japáni Asszonyok Magyarbarát Szövetsége állandóan ébren tartják a magyar kérdést, jelentősebb irodalmi termékeinket japáni nyelven kiadják, a tokiói rádióban magyar hangversenyeket rendeznek, évről-évre magyar kiállításokat rendeznek és állandóan szaporodik ama japáni tudósok és közéleti férfiak száma, akik hazánkat felkeresik. Az elmúlt éviben ia éppen a Magyar Nippon Társaság működésének hatása alatt Takaharu Mitsui báró, a nemeslelkű japáni főúr jelentős alapítványt létesített a magyar-japán kultúrkapcsolatok kimélyítésére, amelynek kamataiból évről-évre egy-egy magyar tudós japáni tanulmányútra indulhat. Jelenleg Felvinczi Takács Zoltán egyetemi tanár, a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum tudós igazgatója tartózkodik künn Japánban a Mitsui- alapítvány költségén. A Mitsui-alapítvány tette lehetővé az európai nívójú magyar orientalista folyóirat, a Távol Kelet megindítását is, amelyet Felvinczi Takács Zoltán és Mezey István szerkesztenek. A folyóirat többezer példányban megy H külföldre es legújabban Petőfi költészetének ismertetésével tett jelentős szolgálatot a magyar kultúra propagálásának. Nagy örömmel számolunk be olvasóinknak a távolkeleti értékes kapcsolatokról már azért is, mert ezek is bizonyítják néhai szerkesztőnk, Viraág Béla meglátásainak és célkitűzéseinek nemcsak ideális, hanem viszonosságon alapuló építő értékét. Újra napirenden Óbuda szabályozása Óbuda belső részének szabályozását elfogadta a főváros közgyűlése. A főváros évi 500 ezer pengőt szán a városrész szabályozására. A közgyűlésen Vörösváry Miklós dr, kérte az autobuszforgalomnak Óbudára való kiterjesztését is. Fel kell építeni az Árpád-templomot is a Szent István-korabeli fehér székesegyház helyébe. K. Cszászár Ferenc kívánatosnak tartaná, ha a szabályozási kérdésekben a főváros szabad kezet kapna. Vigyázni kell arra, hogy Óbuda törzslakossága ki ne szoruljon ebből a városrészből az építkezéseknél, éppen ezért a társasépítkezési rendszer elősegítését ajánlotta. Orova Zsigmond dr. a terveket elfogadta. Kossálka János helytelennek tartja az óbudai híd tengelyvezetését. Miklós Ferenc dr. azt kívánta, hogy az óbudai hidat úgy kell felépíteni, hogy arról a Margitszigetre lejárhassanak. Büchler | József az óbudai hegyvidéket tönkretevő téglagyárak uralmának megszüntetését sürgette, Gáldy Béla a történelmi emlékek épségben tartása érdekében emelt szót. A Nagyszombat-utcábafn feltárás alatt lévő amfiteátrum környékének megfelelő kiképzését és a Császárfürdő belső udvarának érintetlenül hagyását kívánta. Lamotte Károly alpolgármester bejelentette, hogy a Közmunkák Tanácsa az óbudai hídfő környékének rendezésére pályázatot fog kiírni. A szabályozás alá eső városrész történelmi hangulatának megőrzése alig lehetséges. Az óbudai hídról a szigeti lejáró létesítésének semmi akadálya nincs, de az most még fölösleges, mert Óbudának a Schmidt-kastély környékén 30 holdas parkja lesz. A Margitszigetet azért sem kívánja összefüggésbe hozni az új híddal, mert idegenforgalmi szempontok nem indokolják, hogy a szigetből főforgalmi útvonal legyen. A tervbevett híd a nagyjövőjű hajógyári szigettel összeköttetést kap. Az óbudai városszabályozást a polgármester előterjesztése alapján egyhangúlag elfogadták. Kiássák az óbudai második római amfiteátrumot Aki mostanában a nagyszombatutcai városi házak táján jár, érdekes munkálatoknak lehet tanúja. E háztömbbel szemközt terül el az óbudaiak által „Königsberglnek“ nevezett köralakú házcsoport a Határ-, illetve Viador-utca mellett. Egyes régészek ama véleményen voltak, hogy a kerek alapfalak középkori vár maradványai és pedig az ú. n. Királynéváré, amelyet Nagy Lajos király építtetett anyja, Erzsébet királyné részére, amikor az a visegrádi véres Zách Felicián-eset után Óbudára költözött. Volt idő, amikor e házcsoport helyén cigánynegyed, sőt vesztőhely volt, miért is Akasztófadombnak is nevezték. Régi terkepek, mint pl. a Tollius-féle, tornyos magas várépületet rajzolt e helyre, de most kiderült, hogy ott var sohasem volt, hanem a viskók alatt egy 2000 eves római amfiteátrum és pedig az akvinkumi polgárok cirkusza rejtőzik. Az Óbuda északi határán álló Csigadomb alól 1885-ben Kuzsinszky által kiásott s általán ismert amfiteátrumot ugyanis a római
