Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-04-18 / 1217. szám

34. évi. 1217. SZ, ELŐFIZETÉS Negyedévre 6.—P Egy évre. .24 —P Egyes szám 40 f. Egyesületi tagok féláron kapják, ha az egyesületnek hivatalos lapja 1 április 18 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, i mm. magas sor egy­szeri közlésnél 30 f. Szövegsorára 2 P. Is­mertető közlemények megállapodás szerint A hinteiés dija nlmleakor előre fizetendő Buda érdekelt a várospolitika, közélet, közgazda- Felelős szerkesztő: ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1, Maros-utca 23. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig heiMseti MudoU Sajnos, mindezt tönkretette a világhá­ború, amelyet keresztény népek vívtak egy­mással, lemészárolva tízmillió embert. A ke­resztény nagy Eszme nem tudta ennek útját állani. Az ilyen mészárlás ma talán csak Dél- Amerikában lehetséges. Ha tehát Európa viszonyai Dél-Ameriká- hoz hasonlítanak, akkor nekünk nincs mit vár­nunk a Nyugattól, amelynek gép- és szövet­kultúrája csődöt mondott. A lelki és eszmei kultúrát ez a Nyugat mindig Keletről kapta, — megváltásunkat is onnan kell vámunk. (V. B.) HÚSVÉTI HARANGSZO súlyosbítják a húsvéti gondokat, mert ma min­den ünnep gondot jelent és alig nyújt örömet. Sajnos, Magyarország nem tud szabadulni a Nyugat kapkodó, szertelen, ideges politikája alól, holott ma minden politikusnak éreznie kellene, hogy a nagy veszedelem nem belülről fenyegeti Európát, hanem kívülről. Csakhogy kevesen látják azokat a kelet felől tornyosuló felhőket, amelyek azt a vihart rejtik, amely Európa sorsát intézi majd. Ázsia kétszázmillió éhező lakója semmi szín alatt sem várja be az éhhalált, hanem keresni fogja a megoldást ma vagy holnap, de föltétlenül mielőbb, hogy meg­élhetéshez jusson, amely azonban csak úgy kép­zelhető el, hogy új területeket foglal el, ahol megélhetését biztosíthatja. A kelet jön, akár várjuk, akár készülünk rá, akár pedig struccmódra a homokba dugjuk a fejünket és nem akarjuk észrevenni azt a rettenetes vihart, amely népeket fog elsöpörni, tovább sodródni és megváltoztatja újból Európa képét, mint ahogy minden kétezer esz­tendőben megtette. Ha már egész Európa abban a letargikus hitben él, hogy itt valami megdönthetetlen vár­falak védik, — nekünk magyaroknak mégis tisztában kell lenni azzal, hogy Kelet felől olyan áramlások készülnek Európa ellen, ame­lyek elhárítására nekünk 'készülnünk kell. Leg­alább az udvariasság formáit mutassuk Kelet­nek és tegyük meg azokat a csekélységeket, amelyek ott valami jobb világításba helyezik Magyarországot. Nálunk sok az érthetetlen dolog, mint amilyen például a Váci-körútnak „Vilmos császár-út“-ra való elnevezése, holott ez a hetyke bajuszú, egykori junker császár oko­zója egész nemzeti szerencsétlenségünknek és igazán nem veheti rossznéven, ha egyszerűen leszedjük az ő nevét megörökítő táblákat és helyébe felrakjuk a „TOKIÓ-ÜT“ táblákat. Azért kérjük mély tisztelettel a Polgár- mester urat, hogy rövid úton rendelje el és a Közmunkák Tanácsánál is intézze el, hogy ezt a hatalmas utat „Tokió-út“-nak ne­vezzük el, mint ahogy a Kertész-utcát, vagy bármely más “utcát , ,Peking-utcá‘1 -nak kel­lene elnevezni. Ezzel bizonyságot adnánk arról, hogy rokonszenves nekünk a Kelet és ennek kifejezést is merünk adni Európában. Nem lehet tudni, hogy ilyen apró udvarias­ságok milyen hatásokat váltanak ki a távoli Keleten. Mert a Nyugattól mi igazán nem várhatunk semmit, amely Nyugat szívesen látta, amikor a tatárok és néhány századdal később a törö­kök ellen elvéreztünk, elhárítva Európa felől a halálveszedelmet, — de azonnal felosztották az országunkat és elosztogatták alantas mű­veltségű, bocskoros szomszédaink között, ami­kor azok apró politikai szolgálatait kellett ho­norálni. Ebből elég volt. Azt hiszem, ma alig van magyar ember, aki nem volna tisztában azzal, hogy a Nyugat csak valami politikai sakkhúzás címén juttat vissza valami területet nekünk, de alig van egy-két ember Nyugat-Európában, aki őszin­tén és igazán kívánná Magyarország régi hatá­rainak visszaállítását. iEzt mi csak a Kelettől várhatjuk, amikor majd tengerhez is juthatunk Oláhországnak ama része révén, amely régeb­ben Magyarországhoz tartozott. Jászváros volt a fővárosa és a Fekete-tenger felé nyitott ne­künk utat. így aztán lengyel testvéreinkkel ketté választjuk Európát addig, amíg megjön a nagy elszámolás ideje. Es ha mai Európától hiába várjuk a régi Magyarország visszaállítását, ahol csak kilo­méterekről lehet szó, — akkor mégis csak a Kelettől kell azt várnunk és addig is némán tűrni, hogyan tiporja a bocskor nemes vérein­ket keleten és délen. Minden provokálás nélkül kell előkészíte­nünk a jövőt itt Budapesten, amelyet két­milliós várossá kell kifejlesztenünk, hogy a maga nagy arányaival imponáljon a szomszé­dainknak. Mindezekkel tisztában van a Tanács és a Szendy-kabinet megy a maga útján, ame­lyen eljut ismét Nagy-Budapesthez, mint ahogy eljutottunk oda 1885-ben és a milleneum- kor. még vissza-vissza cseng, amint melegen ün­neplő csengő-bongó hangja elszáll Buda fe­lett. A mindenfelől zengő kondulás édes össz­hanggá ölelkezik a több százéves templomok aranyló keresztje körül és elsimítja, oszlat- gatja a szomorú világunk felett mindig terhe­sebbé, izgalmasabbá sűrűsödő fájdalom és érzés-viharfellegeket. Zúgnak a harangok. Hir­detik Krisztus feltámadását: Isten örök tüzé­nek földre lobbanását, felragyogását, amely lángírással írja az örökkévalóság boldog egére az igazság győzelmét, az élet diadalát. Öröm­himnuszok bársonyos áhítata ömlik megszentelt gótikus íveink alól, hogy megállítsák a pusztu­lás poklába vakon-süketen zuhanó emberiséget. Áhítattal szállnak az imák, az örvendező éne­kek s velük úsznak a tavaszi földre született csodálatos színek, ébredő illatok. Letörnek a halál bilincsei és elindul hódító útjára a Krisz­tus örök szeretetével frissített, megfényesített élet gyönyörű, elfojthatatlan ritmusával. Ez az emberekbe és a természetbe rejtett teremtő erő épít bíboros, fehérvirágos, zöldreményes pillér­sort a múlandóság örvényei fölé, hogy rajtok a riasztó bizonytalanságban vergődő szívek újra izzani kezdjenek, a lelkek pedig olthatat- lan fényt gyűjtsenek, átívelve így az örökké­Az Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetsége legutóbbi ülésén két olyan előadás hangzott el, amely fontos és érdekes új adatokat tartalmazott a magyar idegenforgalomról. Markos Béla dr., a szé­kesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal h. igazgatója „Idegenforgalmi eredmények és tanulságok“ címen adott elő és eddig sehol nem közölt ismeretlen ada­tokat tárt fel. Budapest szállodáiban és penzióiban 1935-ben 220.265 bel- és külföldi idegen 741.512 napot töltött. Magyar vendégeink száma 87.176 volt, 234.356 napra, külföldi vendégeink 133.089-en érkeztek, 507.159 napra. 1934-gyel szemben az ösz- szes érkezők száma 9%, az összes tartózkodási na­pok száma 23% emelkedést mutatott, a belföldi ér­kezők száma 5%-kal csökkent, külföldi vendégeink száma azonban 20%-kal, tartózkodási napjainak száma pedig 32%-kal emelkedett. Budapest idegen­forgalmi fejlődésének tempója, amely a külföldiek ittartózkodási napjainak egy év alatti emelkedési arányában' mutatkozott meg, 32% volt akkor, ami­kor ugyanebben a relációban Bécsben csak 3%, Prágában 9%, Karlsbadban 4 %, Svájcban 0.5%, Jugoszláviában 2% emelkedés mutatkozott, s Ang­lia is csak 10% emelkedésről számolt be az „ezüst­jubileum,, esztendejében. Mindennek pedig az a következménye, hogy a külföldiek az átlagos tar­tózkodási időt véve alapul, ma már hosszabb ideig tartózkodnak Budapesten, mint Bécsben s ezzel el­érkeztünk idegenforgalmunknak ahhoz a pillanatá­hoz, amikor a magyar idegenforgalom közel két­millió pengő aktív szaldót tud felmutatni. A másik előadó: Mészáros Győző, a Budapesti Kávésipartestület elnöke kifejtette előadásában, hogy tévesen tartják a pesti kávésipart a modern idők termékének, mert 1737-ben alakult meg a ká­Ki kell cserélni a Magyar Tudományos Aka­démia ósdi márványtábláit a Várban, amelyek ré­gen megdőlt adatok helyett tévedéseket hirdetnek Budavára régi helyrajzáról. Az alábbiakban Buda­vár Zsigmond király koráig épült templomai és kolostorainak helyes fekvését adjuk. A Mária Mag­dolna temploma a mai helyőrségi templom helyén. A Nagyboldogasszony temploma a mai Koronázó főtemplom. A dominikánusok Szent Miklós temp­loma az Iskola-tér keleti oldalán, a pénzügyminisz­tériummal szemben. A minorita-ferenciek Szent János evangélista temploma és kolostora a mai Vár­színház helyén. Ezt 1264-ben IV. Béla alapította s 1301-ben idetemették III. Endrét. Ebben a kolos­torban, amely a mai katonai épületek helyén volt, halt meg Temesváry Pelbért is. A török időkben eb­valóságba. Erre az örök hídra napozza a fel­támadt Krisztus a halhatatlanságot, beszórva a test és a lélek kikeletét az újuló élet drága erejével: száraz ágainkon a hitnek, a jóságnak, a becsületnek rügyeit fakasztva, az élet finom szépség-szirmait bimbóvá nemesítve, gyü­mölccsé érlelve. Ezt hisszük a hit minden rajongásával, törhetetlenségével. Hisszük akarattal, az Is­tenben gyökerező Buda régi erkölcsének teljes kisugárzásával. lAz allelujás nagyszombati kör­meneteken is ezt a hitet ötvözzük imába. Ehhez fűzzük könnyező szívünk könyörgőn pergő gyöngyszemeit: r— iMegváltó Jézusunk! Fel­szabadítva bennünket a bűn hatalmából, tá­maszd fel a trianoni halálból nemzetünk eggyé- forrt lelkét is. Vidd győzelemre a keresztre- f eszí tett magyar igazságot s ne engedd, hogy a magyar éden bőséges termését: embert, kenye­ret, örömet, szeretetet késői gonosz fagyok el- hervasszák. Áraszd Budára húsvéti hajnalod virradatát s ennek glóriája aranyozza be a most vérző szentistváni határokat, hogy ne legyünk keserű könnycsepp, hanem a Te és a világ édes gyönyörűsége mindörökké. Ámen. r. r. s. vésipar első hatósági szervezete. A mai formában való kialakulás főkép a millenáris kiállítás körül történt-1896 táján. Már 1914-ig 400-ra nőtt a szá­muk. Ma 180 van. Részletezte azután, hogy mi az oka a kávéházak, nyilvános helyiségek válságának, amely a mozi, a rádió, a futball, a si, a week-end fejlődési arányában nőtt. 1928 óta a kávéházak forgalmi adóátalánya 600.000 pengőről 250 ezerre, kereken 60%-kal esett. Szinte hihetetlen, hogy mennyiféle adót kell fizetniök. Az üzletbér a béke­beli 8—10%-ról 12—15%-ra nőtt. Mindjobban el- harapódzik a dömping, a tragikusvégű verseny, amely másodrangú és silány anyagával elriasztja a rendes közönséget. Szükség van új kávésipari sza­bályrendeletre. A zenélési záróra is helytelen ma, amikor a színházak, de még inkább a mozik elő­adásai éjfélkor és éjfél után érnek véget, a közön­ség alig tud egy kis zenét hallgatni, mert egy óra­kor véget ér. Idejét múlta a kávéházi tánctilalom is. Világszerte minden nyüvános helyen táncolnak, de nálunk csak egyes hotel-hallokban, mert valaha így akarták a hatóságok megvédeni a — táncmes­terek érdekeit. A kávésipamak sok panasza van az idegenfor­galmi kapcsolatokban. A kongresszusok és társas- utazások résztvevőiből például alig kap. Különösen az elszakított területek közönségének ideutazását kellene megkönnyíteni. Ebben a forgalomban a vízumeltörlés még viszonosság nélkül is szükséges volna. Budapest, amelyet valaha a kávéházak vá­rosának neveztek, hovatovább a „kifőzések váro- só"-vá süllyed, ha kellő reformok nem jönnek. Re­mélni kell, hogy még jobb korszak következik erre az iparra és az egész fővárosra nézve. Az idegenforgalmi ankétot folytatják. bői is mecset lett, majd ennek romjain épült a karmeliták barokk temploma, amelyet azután II. József Kempelen Farkassal színházzá építtetett át. A Várban volt azután a klarisszák, helyesebben a beguinák Szent Ferenc haimadrendjének vallásos nővéreinek kolostora az előbbivel szemben az utca nyugati oldalán, tehát a mai Honvédelmi miniszté­rium északi részén. Ezeknek 1448-ban Angelo bí- bomok megengedi, hogy továbbra is itt lakhatnak a minoriták kolostorával szemben. Mátyás király is úgy említi őket egy 1484-iki oklevelében: „Szent Ferenc harmadik rendjének e vallásos nővérei Szent János evangélista kolostora előtt laknak“. János királynak pedig egy 1536-iki védleveléből azt tud­juk meg, hogy a beguinák háza a Szent Zsigmond templommal is szomszédos volt, amelyik a mai Szent György-tér északi oldalán, tehát a hon­védelmi minisztérium főfrontja helyén állt. Erről a Szent Zsigmond templomról, amelyet Zsigmond ki­rály alapított, tudjuk azt, hogy prépostság volt és kis káptalan volt mellette s később Szűz Mária budavári kisebb templomának nevezték. Ide temet- tette Hollós Mátyás első nejét, Podjebrád Katalint 1464-ben. Ebből a tényből helytelen következtetés­sel több író azt következtette, hogy e templom a budai csehek nemzeti temploma volt s már Zsig­mond a vele ideköltözött cseh szolgák számára ala­pította, 1424-ben félkáptalant szervezve melléje. Természetesen ez tévedés és a cseheknek budavári kulturális szerepéről semmiféle nyom nem maradt, mert nem is maradhatott fenn. A templom romjai 1767-ig voltak láthatók, akkor hordták el őket. A mai Szent György-tér rendezésékor, 1826-ban saj­nos e templom alapfalait is felszaggatták. E köz­ben sírboltra akadtak, amelyben gazdagon díszes ruhájú női csontváz volt. Bizonyára Podjebrád Katalin teteme. A Várban volt még a Szent György temploma a mai Dísz-tér északi sarkán, a Mindszent temploma, a mai Űri-utca Duna felé néző oldalán és utolsónak a kilencedik templom: a királyi várban, a régi Kamara-házban lévő Szent Márton kápolna. (B. S.) I Szemlőhegyi barlang Budapestnek ez a legfiatalabb — geológiai korát nézve legöregebb — barlangja. 1930-ban fedezték fel az Egyetemi Turista Egyesület barlangkutatói. Bámulatosan szép barlang. Cseppkőképződményei egyedülállóak az egész világon. A barlangban mérhetetlenül hosszú időn át stagnáló meleg vízből kristályosodtak ki a bar­langnak nemcsak falait, hanem mennyezetét és talaját is beborító színpompás cseppkőképzöd- mények. A cseppkövek apró rózsákhoz, gyöngy­szemekhez, fogakhoz s ki tudná mind felsorolni mi mindenhez hasonlítanak. Sajnos, ez a gyönyörű barlang, amely Budának legszebb és legértékesebb természeti kincse és amelyhez, ha külföldön lenne — mint világhírű ritkasághoz, már régen száz és százezren zarándokolnának, még ma is hozzáférhetetlen a nagyközönség számára. Érthetetlen az a közöny, amellyel ezt a kincset elhanyagoljuk. Pedig minden, ami egy barlang feltárása alkalmával szükséges és kívánatos, adva van. Könnyen megközelíthető. Az újlaki villamos megállótól 15 perc, az autókárok részére is könnyen járható Puszta- szeri-úttól 3 pere, a rózsadombi autóbusz meg­állótól 5 perc. A fővárosban, sőt a barlang nagyobb része fővárosi terület alatt van, víz- és villanyvezeték a barlang nyílásától 15 m-re van, a barlang előtt remek kilátás nyílik a vá­rosra s a messze kéklő hegyekre. A barlang feltárása mintegy 20—25 ezer pengőbe kerülne, azonban ez az összeg, megfelelő propaganda esetén, néhány év alatt amortizálódnia s azon­túl jelentős bevételi forrása volna a főváros­nak. A barlang előtt — mivel elegendő hely áll rendelkezésre — csinos épületet lehetne emelni, amelyben váróterem, trafik, étterem, a vezetők szobája, stb. nyerhetne elhelyezést, teteje pe­dig teraszszerü kilátóhely volna. Reméljük, hogy a főváros széleslátókörű vezetősége csak­hamar lehetővé teszi, hogy ez a barlang is hozzájárulhasson Budapest és Magyarország idegenforgalmi látványosságaihoz. Ifj. Sebős Károly. Nem volt német alapítás az ősi Buda­vára, ahogy azt sok történetíró régen hirdette. Ráfogták IV. Bélára, hogy németekkel építtette 1255-ben a Nagyboldogasszony templomát, ami csak későbbi és kétséges hagyományokon alap­szik^ Idegen még egyáltalán nem volt Buda­várában, az akkor úgynevezett „pesti hegyen“ a tatárjárás előtt, amikor az első települők Óbuda, Pest és környékének lakosságából ke­rültek ki. A vár kizárólag magyar volt és ké­szen várta a német lovagokat, katonacsaládo­kat, akiket a tatárjárás után IV. Béla ide tele­pített. Ezt fényesen bizonyítja az a jegyző­könyv, amelyet Margit király leány szentté- avatási perénél vettek fel s ahoi a száztíz tanú közül százhét vallott magyarul, kettő latinul és csak egy németül, még pedig Károly vitéznek, Ágnes nevű unokahúga. Arról sem maradt semmiféle adat, hogy a német lovagokkal né­met mesteremberek is telepedtek volna le akkoriban. Egészen bizonyos, hogy magyar kéz a&att&jneg a várat, verejtékezett, szenvedett, küzködött érette és csak későbben ült bele könnyedén a „kész“-be a német. (R. $.) Meglepő új adatok idegenforgalmunkról — Idegenforgalmi ankét — Téves emléktáblák, amelyek kicserélendők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom