Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-11-19 / 1237. szám

1936. november 19. 2 volesik attól a közönségtől, amelynek építették. Kiküldtük munkatársunkat ebbe a modern vá­sárcsarnokba, hogy figyelje meg annak életét. He­tekig naponként ottjárt munkatársunk a piacon, a reggel és délelőtt különböző óráiban és megfi­gyeléseit a következőkben jelentette: — A csarnok sorsa teljesen reménytelen. Senki­nek sem kell. Siralmas, hogy milyen elhagyatott, mennyire néptelen. Az árusító fülkék háromnegyedrésze üres, iá redőnyök le vannak eresztve. Azok a fülkék pedig, amelyekben van árus, vevők után kiáltanak. De vevő nincs. Nincs és nincs. — Az árusok egyöl-egyig panaszkodnak. Tönkre kell menniök — mondják — és el is kell hinni, amit mondanak. A jyac szerncsétlen áthelyezése egész sorát tette tönkre olyan árusoknak, akik évtizedek óta kitünően prosperáltak a Krisz- tinártéren. Most koldusok. De —• mondják az árusok • most már az se használna, ha vissza is helyeznék régi helyére a piacot, — ami egyébként lehetetlen — mert leszoktatták a vevőközönséget a piacon való vásárlásról, a régi piaci vevők az üzletekben vásárolják be szükségleteiket. Természetesen drá gábban, mintha csarnokban vásárolnának. íme a krisztinavárosi uj csarnok tragédiája Senkinek se kell, de megvan, rontja a budai körút városi képét anélkül, hogy valakinek is használna Kétségtelen, hogy a városházának is gondot okoz, problémát jelent a közélelmezési ügyosztálynak, semmivel se kevesebbet, mint a Batthyány-téri csarnok. i'ifőü Válságos órálc asz idegenforgalomban írta: Ssuiessényi Zoltán ár. a Budapcsfi Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság igazgatója. Súlyos probléma, hogy a külföldön, végre­hajtott pénzailáértékelési folyamat milyen kö­zelről érinti az idegenforgalmat és kihatásai­ban aiz egész magyar gazdasági életet. A ma­gyar idegenforgalom az utóbbi évtizedben igen tisztes pozíciót vívott Iki magának. Hogy szisztematikusan fejlődött és a magyar köz- gazdasági életben ezek a körülményeik milyen nehezek voltak, fölösleges fölsorolni. Tárgyi igazság szempontjából hanggsulyoz- ni kell, hogy abban a munkában, amely ide­genforgalmi tényezőink között folyik, talán nem látnak egyebet a külső emtherelk, mint az idegenforgalmi tényezők vélt meg nem érté­sét, torzsalkodását. Meg nem értés nincs kö­zöttük. Vannak' a maguk elveit hűségesen valló harcosok, akik a; ‘nézeteltérést egymás között edintézik és megtalálják ,a helyéig utat, hogy az idegenforgalom a maga megingathat tailan erejevel fontos pillére maradjon a ma­gyar közgazdasági életnek. így érkeztünk el a kikristályosodás felé, A korlátozott lehetőségiek keretében aanely- ben^ Magyarország közgazdasági élete folyton fejjődik, az idegenforgalomnak legkiváltságo- sahb volt a helyzete, mert úgyszólván saját elhatározásunktól függ, hogy annyit idegent hozhassunk ide, amennyi akvizíciós tevékeny­ségünktől, propagandánktól kiteliett Európa- szerte lázast tudásvágyból és megnövek'edett igenyekkel utazna mennek az emberek és raj­tuk éli, hogy, ebből a rezervoárból mennyit tudunk kimeríteni. Amíg az árukompenzációs üzletek és termel- vények piaca egyes államok között már rég szabályozás alá került, addig az idegenforga­lom csöndben Imént előre és a kormányok, ál­lamok ezzel a problémával keveset törődtek. Di? jöttek a val'utan.ehézség'ek, látszott hogy az idegenforgalom milyen fontos tényező és egyre több kormány tette rá a kezét az ide­genforgalomra. Így került rá a kompenzációs listára áz eiribeír isi — mert pl’. Lengyelország embereket kulid sertések ellenében Ausztriá- mak. így lett az emberből árucikk. Ez vonat­kozik az idegenforgalom1 gazdasági nemzetközi helyzetére és különösen fontos reánk nézve, hogyan fogjuk megtalálni a kiutat a követke­ző esztendőkben. Budapest olcsósága *agy drágasága fogja éldönjfenj azt, hogy az idegenforgalom ér­dekében hozott rendkívüli áldozat, munka és energia meghozza-e á jövőben a miaga kamatait. A. Pénzügyi aláérték elések nemzetközi pénzügyi harcoknak a következményei: a ster­ling és anamyblLokk összecsapása. Ezek között a legyőzött államok1 — igy Németország is — egyik klasszishoz sem tartoztak, mert a sú­lyos adósságok mellett ezen a zátonyon úgy kellett lavírozniok, hogy a pénzügyi egyensú­lyukat fenn tudják tartani. Anglia a pénzleértékelés dacára is olcsóbb maradit az árucikkekben, nem eszlkomptálta ezt a különbséget, amiből az következik, hogy kiegyensúlyozott országban a pénzaláérte- kélés nein jéfent nagy emóciót. Franciaországban az történt, (hogy a külkeres­kedelem a drága frank imliatt jelentékenyen visszaesett, de ami a francia kormányköröket megijesztette, az idegenforgalom katasztrofális visszaesése volt. Olaszországban éppúgy, mint Angliában, végrehajtották a pénzaláértékieJést, db ez nem járt az áruértékek növelésével. Az a helyes deflációs politika, amikor az emberek a ma­guk gazdasági helyzetét ak'ép szilárdítják meg, hogy olcsó árakon viszik az árut kiféle, bíz­nak pénzük reális értékében és normálig ha­szonra építik fel á maguk boldogulását. A mi pénzünk a devalváció előtt ebben a négy or­szágban a következőképen alakült: 100 arany pengő 300 frank volt, jelenleg 423 frankot kapr ui értei tehát a drágulás 41%. 100 pengő 60 svájci frank volt, mlost 85.6 frank, 100 pengő ára hollandi 29 jfoirinit volt, most 37.20, 100 pengőért 335 lírát adtak, jelenleg 403 lírát, tehát a drágulás ennél a pénznemnél 20.9%. Ez óriási árdifferencia es diszpamtás. Magyarország. ezekkel aiz államokkal szem en legalább 10% lellőnyben volt és az ol­csóságunk közrehatott abban, hogy -minket annyian fölkereste!!: mert az utazási irodáknak megvolt a ha'sizonlehetőség'e ,a pengőcsekke- ken. A Nemzeti Bank okos politikát csinált az idegenforgalom javára, amikor a pengő1« csekkeket olyan áron bocsátotta rendelkezés­re az utazóközönségnek, hogy az utazási iro­dáknak megfelelő hasznuk' volt anélkül, hogy ez érintette volna a pengő vásárlóerejét. Ma már nincs rendjén a dolog, mert a pen­gőcsekk nem jelent előnyt. A magánforgalomban olcsóbban lehet kint megkapni a pengőt, mint a pengőcsekket. A magánforgalomban 80 svájci frank 100 pengő, pengőcsekkért pedig 85 svájci frankot kell fi­zetni 100 pengőnként. A dolog úgy áll a pengő vásárlóerejével, hölgy az ember azt hinné: ha a pengő vásárló­ereje megnövekedett, az export jó volt és ha a termés kitűnő, sikkor semmi sem indokolta volna azt, hogy nálunk lassan, de egyenlete­sen fejlődő drágulási tendencia legyen. Voltak, akik' megjátszották a kontremint és azt vitat­ták, hogy szükséges a pengőt is alártékelni. Nem akarok annak megvitatásában bocsátkoz­ni, hogy hasznos vagy wemi hasznos dolog in­flációs politikát csinálni, sőt arra vagyok bá­tor rámutatni, hogy ellenpolitikat kell csinál­ni. Ak'kor, ha termésünk is bőséges, az voüna természetes, és oda is kell tendálni a gazda­sági életnek, hogy közös megegyezéssel hajt­sanak végre egy '10%-os árreidiukbiót. Nem lebet kívánni, hogy a szállodás és vendéglős olcsón adja a dolgokat, ha ő maga drágán szerzi be. Az egész vonalon meg kell az árszintez ő- désnek történnie. Ne a pénz légyen az, ami az árat szabá­lyozza, hanem az ára szbályozza á pénzt Miután a világ többsége letért az arany­alapról 's a munkát és termelvényeket teszi alapnak, ennek arz a logikus következménye, hogy mi az egész vonalon szállítsuk le az ára. inlkat. A Gyosz, Tjébe, Omke, Omge vizsgálják meg ai helyzetet, mért ha nem lineálisan csinálják meg az árleszállítást, akkor ez me­gint csak pénzügyi katasztrófára, vezetne, aminek (mi isszuk meg a levét. Legyünk' tisz­tában azzal, hogy válságos időben csak bdza- lbriüilal és hittel lehet a gazdásági ^életét meg­menteni s a túLmiéretezett hasznok megbosz­l&neceiteH (^cdóH^i-tev^ieU m wábUeqyi wJHoAoh Irta: UARGITTAY RIKÁRD dr. Gárdonyi Gézának minden lépése ma már az irödalonntörténété. Nincsen az a mozzanat 1863: aug. 3-i Születésétől 1922. ókt. 30-án tör­tént haláláig, mely vagy életrajzában, vagy §<$ 'fejlő^l&éneík! történetében Sál n© volna dolgozva. Levelei is mind előkerültek már félt­ve őrzött smtoángyűjtémények; rejletedhől, hogy nyiívanóssagTe hozva megvilágítsák a haiha- iátlan író lelkivilág.aha.k egy-egy eladdig lá­tón ísméretfenúl márejdt rezdülését. Ánúal na­gyobb örömmel jelentjük á Budai Nájjlő olva­sótáborának, hogy ezúttal négy loűyin Gár­donyi levelet mutathatunk' be először a nyil­vánosságnak, mely eddig még sohasem került lekpzlésre s, jgy^ méltán tarthat számot a leg- oa^Jjobb érdeklődésre. Tesszük ezt annál nar pobb kegyéi etíel, mert az eddig ismeretién íevm.ek éW budai, svábhejgyl villa regi falai közül kerültek elő. Gárdonyi élétirásaiból tudjuk, thpgy az gépesz-kavács fíau, Zieglér Géza elvégez, vén 1881-bien az egri lyceum tamatókppzőjét, ténytejen volt il9 éves /korában önálló ke­nyérkereset után nézni, mert bizony hefedma-' gával lévén otthon testvének;, az apai csekély kernelt nem llett volna mindnyájuk ‘Számára elegendő. , Pályázat utján első alkalmaztatását a so- ijMgymegyei Karúdon, nyerte, hol azonban á cséxély fizetés s él fölállító rossz báüasmodjh: miatt csak egy évig volt maradása. Ez „átko­zott községből“ 1882-. őszén az ugyancsak bala- twnvidékí Dievécáer községbe került egy évre, onnan pedig 1884. januárjában Sárvárrá helyez-1 tette (magát, hol lfj(84. júliusáig (mlaraidlt. Azért ▼olt oly rövid óf^ani SítálmáztiaHsa, mert az áőirt Gotterlmlté JŰeTvieft a „Jaj, de huncüt a nemet'“ gúny dalt kezd tie játs'zanj a íhatrmcúri- uigoh, ami miatt persze ott föváhbi maradása nem volTtJ A 21 éves „rebellis“ alzonban „felfelé bu­kott", mért ama feltétel mellet, hogy ezentúl „megadja az Istennek, ami az Istené s a csá­szárnak, ami a császáré" Dabronyha kapoti meghiy^st és pedig már nem is segéd, hanem kántortanitói allédba, amely magas hivatal­ról alig in álimodott ai már akkor első irodal­mi számyprób'álkozásaíval kisérlietező fiatalem­ber. Reményei itt sem váltak.bé, inert a község nem fizetett rendlesepi pariért, vele lakó 'édes­anyja már alig tudort ebédet főzni a csekély kerteseiből. A dhbronyi plébános segitetié ki kölcsönökkel, de mint utóbb kiderült, ama cél­zattal, hogy ily módon erőszakolhassa rá 16 éves unokahugát feüidségül. Ez volt Gárdonyi naik utolsó tanítói állása, miért ai kényszerhá­zasság rosszul végződött, feleségétől egy hónap múlva elvált s 1886. elejétől rilár Győrben ta­láljuk1, inint újságírót. Itit 'talált jonmagára íróasztala mellett s innen már töretlen ivbéh hajlott pályája fölfelé áz irodalmi halhatat­lanság csilagfőnyes ormára. Az a négy levél, melyet atantiakban köz­lünk épen életének a legnehezebb éveiből1 való és stzijzi tisztaságában mutatja be az élettel s az emberek ravasz intrikáival küzködő 22 éves ifjú gondolatvilágát, kj alig ízlelve beje a romlatlan szerel dm édességébe; 'szivének \ © gyengéd érzelmeit az iskolájában tanuló éves gyermeldteánykákra is kiterjeszti. Mért annyi idős volt az a finoimiarcu, méláiig ősz uriasszpny: D. D-né sérül: Horváth Gizella, ki most a biborpjros fényben haldokló októberi délutánon svábhegyi villájának tornácán mé- laibús mosollyal tenegetí hi féltve őrzött kin­csét, e négy Se veiét. Devécserbéh járt iskolá­ba az akkori kisleány, bűnt ®z ottani Eskter- házy birtok giazdaítikztjénék leánya 1883ban, mikor olt Gárdonyi még Ziegler Géza néven tarutött A (köveit kfező ’évben azon'baln (már taüitó és növendék nem kerültek isikét ÖSz- s&e s igy jött létre ez a gyengéd hangú leve­lezés, mely úgy hart, mintha karácsonyi an­gyalkák barangozasa ütné meg fúlémkíet, me­lyek bizony elszoktak már az ilyen hamvas zengésű, rózsaszínű mondatoktól, mint aimilyer kéket a 22 éhes 't'ániíó irt iái 10 éVéS kislány­nak. Az első levél’ 1884. febr. 23-án kelt Sár­vár tt és szól eképpen: „Édes Picikéin! Nem győzök csodálkozni azon, hogy úgy elfelejtkeztél rólam! Tán azon akadtál fenn, hogy mit írj! Hogyan kezdd el a levelet! Mint ez a gyakorlatlan levélíróknál megesik! E 'tekintetben (mint tanítód) adok némi utasítást. írj úgy, amint beszélsz és le­veled természetes hangú lesz. A kifejezések­ben még most ne Válogass, mert tőled senki sem vár körmönfont szólamokat, virágos kité- tedeket; ha nem mlaradlsz meg az egyszerű ki- fejtezésakinél, írásod- erőltetett lesz-, amitől óvakodjál; nagyobb örömmé! olvassa bárki is leveledét, Kai abban az egyszerűségedet s a te kedves gyermeteg gkxndólkodásihódodat ta­lálja fel." „Ezt jegyezd meg jól Édesként és ha meg- akarsz Örvendeztetni 'leveleddel, ind azt úgy,1 amint a Iszaviak holtadra jönnek- Attól ne rettegj, hogy hibákat találsz elkövetni, az ilyeh hibákat megbocsájtom neked, inert még ki­csiny vagy. Hidd el, édes Gizimt, hogy a leve­lekben mindig a tartalmat és nem ai hibákat vizsgáljuk." „Azonban elég lesz a leckéből Hogy érzed magad? Tánul’gaitsz-e? Szerétnél-e visszamenni Deryeéserbé? Én hizöny ügy hozzád szőttéin, högyi szinté rosszul esett, midpii az év élfej éti nem jöttél bét Meri látód nfekeita. olyan bó- lotndos érzékeny szivem tan, hbgy akit egy­szer megszeretek, azt soha sem feüedem ,ek Téged legjobban szfanStlek mindián tanítvá­nyaim között nem mondóin 'él, miért, neon akalrlák hiúvá téímif* „Igén óhajtánáiml, ha legialább minden har­madik 'hónapban innál- Felülni fo^oIk' lleven leidre, ha valamit kérdezel, szívesen adok fel­világosítást. Vájjon mikor találkozik .veled Ziegler Géza." 1884. április 3-áni kelt ugyancsak Sárvárról a következő levél: „Édes kis Lelkem! Igen örültem, hogy le­velem! kezedhez jutott. Azt írtad, hogy jelöl­jem ki a hibákat leveledben. Hát megtesáéín!" „Amit neked hibául róhatnék fel, — cisak egy van, — és ez az, hógy a levél nem' tető- led való! Mikor mondtad te iazt nekem: „Ön", — sokkal kedvesebben hangzik: Maga. Tu- dod-é. mikór kértél: „Tanító úr, meséljen va­lamit.“ „ffeim tudok' 'mán többet) imiesélni./* „Tud bizony Maga; csak egy Meat, égly kúr­iát!-“ — vn* „Azt az ön ^zot ne használd irányomban, hiszen kértelek, hogy úgy írj, amint beszélsz. Ne törd a fejecskédet többféle nehéz kitéte­leken, — ráérsz arra később is, ismétlem': úgy irj, mintha együtt ’volnánk és én hallgatnám, miit beszélsa Magarnn is éreztem valamikori Azt a félénkségét, mely ä kezdő levélfiró tol­lán a tihtát megszáritja; de ha azt juttatom eszedbe, hógy mily bizalmas, mily őszinte és szeretetteljes volt viszonyunk, lehetetlen el- fogulást érezned s úgy nem szólnod, amint én szeretem hall ami.“ „Van-e Pilláin sold öbolya? Tudom az erdő­ben ^ Szép virágokat ítóédegetsz! Vatnniák-e ját­szótársaid? Fábián urat (Giziké nagybátyja) és a kedves Ténsasszonyt tisztelve, maradtam siaerető tamitód Ziegler Géza.” Ä harmadik levél már Dabronyból kelt 1884. december 13-án. „Édes Angyalkám! Igen megörvendeztettél kedves soraiddal, mórt már azt hittem egészem Elfelejtetted a té régi tanítódat. Ha tudom, hölgy ott vagy Devecserben, a múlt hónap 20-án felkerestelek volna. Ugyancsak megszé- pült az ürasod, látom szorgalmasam táiniülsz! Dé,miért írtai ilyen k'ésőn? Nein) íudkxm, oda' fttg:é éibi h levelein a Odéllő időre? Mért lá­tod kedveáem. ilyiem falucskában lassan jár-í rihik a levelek, néha csak hhirmadnapria kap­ják meg, amit küldünk. Talán -azért megka­pod időre? Fónyképemet kiéred. Tartogattam szufflják magukat. Feladatunk az, hogy mint az idegenforgalom munkásai, rámüt amsünk Hízókra a szempontokra. melyek szerint Cseleked­nünk' kell. Nonsens, hogy aj kenyér ára fel­megy, és a tisztviselők fizetése, munkások il­letménye lemiegy. A fentebb elmondottak vonatkoznak az exportra ijsv mért lényegében Budapest és a Balaton is export. Mi hát az orvoslás? A Nemzeti Bank igyekezzék az u. n. zárt pengőkben egy sokkal magasabb kontin­genst biztosítani az idegenforgalom számára. Az idegenforgalom! eddigi igénye 45 millió pengő. Ezzel az összeggel meg letet menteni a magyar idegenforgalmait, ha a Némteeti Bank arra a hlelyes álláspontra helyezkedik, «amit eddig vallott és követi Olaszországot, ainely külön olcsó utaizási lírát bocsátott ki (too lira 1 font). Ez azt jelfenti, hogy Olaszországban az elsóosztályu luxusellátás 22 pengő a fősze­zonban. Kötve hiszem1, hogy a mi luxusszállo­dáinkban ezt ímieg lehetné kapni ugyanannyiért. Ez mutatja a nagy diszparltást, amellyé! meg kejlll küzdeni amikor az -olasz irodák olcsó ajámlatot tesznek a nagy. világirodáknak. A pengőcsekk quotájának felemelésével végre letörlieszthetjük a külföldön, fennálló adóssá­gunkat. Az idegenforgalomnak! lehet majd köszönni egyszer Magyarország adósságmenfességét. Ez is megér ,ai Nemzeti Banknak annyit, hogy az itt költött pengőből szállodákat építsenek, az életszínvonal emelkedjék, és hogy így nyU. godtan kivárjuk azt az időt, -amikor újból normális mederbe terelődik -,a nemzetközi pénzügyi helyisét. További kiVánság, hogy az Államvasutak, is adjanak az eddiginél nagyobb vasúti ked­vezményt, főképen azoknak, akik illegalább 10 napot itt töltenek. A vízumot természetesen az egész vonalon fel kell törölni. A gazdasági életnek volna a feladata, hogy álljanak össze az érdekeltek ési szállít­sák le önként az egész vonalon az árakat. Szük­sége van Magyarországnak arra a belpolitikai' nyugatomra, amely megadja számára a biz­tos továbbfejlődési lehetőségeit. A legnagyobb belpolitikai siker az lenne, ha a tisztviselők­nek és munkásoknak nem! keilen,e aggódniokj, •hógy !az ]árak emelkedésével miként fognak lépést thtltani. Nyugodt, elégedett -ország­ban az idegen is szívesen tölt hosszabb időt. Ha -aiz idegen elmegy egy mulatóba, szükséges, hogy lásson egy kis vidámlságot, mert a szó- rakozáslberetső turisták' nem szeretik a siral­mas arcokat látni. Ezek a problémák megold­hatók és szüksége is van a magyar gazdasági életnek a megerősödésre. Csak egy kis össze­fogás kfell ehhez, megértés a gazdasági élet ve­zető tényezői részéről és annak a felismerése, hogy mérsékeltebb haszonnal megelégedve, na­gyobb forgalmat lehet biztosítani. Rémeiéin, hogy a kormány megértő' böl­csességé és a gazdasági tényezőknek áz idegett- fórgalom ügyé iránt táplált mindienköri őszin­te érdeklődése átvezet a krízisen. is egyet a számódra, de arról meg nem te­kétek, hogy ‘elesénték tőlem! Én is szerettem vblna pedig alrcÉé^fe'dlet bírni, de arról meg té nem tehetsz, hogy nem vétődik oda valaüiíly kóbor fotográfus. Várjunk hát minid á ket­ten. Ami késik, nem imulik.“ „Állapotomról nem sokat irhatok Azt úgy­is tudod, hogy a régi hivatalomat folytatom. Van k'ét szobám. Zongorái is van benne. ‘Majd ha a kedvéé írénke néni megtanít zongorázni, 'ejhozlák és játszhatsz rajta. Itt is van egy olyan ídslány, mint té voltál. Most tanul ol­vasni. Einiegiettelek neki. a képét is mfágmtí- taitam neki, aidant emHllékül adtál. Ázom áöjfc- ézór kérdeá. Élkérdezi, itiilyeü vagy, hogyáü tlrSz, tűit beszélsz és igV toVább, épei iftibt té Szoktál kérdezgetni.“ „Még azt is megiroun, hogy Édesanyám és ery 9 éves öcsém vaimak velem. Tj-szteleteanet add át a kedves Ténsasszonynak és lrén-kie néni- kénéíkl, kit nevehapjá alkaflmáből én is üdvöz­lök'. Csókol ezerszer szerető tanít ód Ziegler Gém“ Végűi áz utolsó ltevöfet 1885. j-álnuár 4-l€n irjá Gatdöhyi Géza ugyancsak Dabronyból Gizikének: „Kedves kis Gizellám! Köszönőml szivéé megé(fnl ékezéáedet áz uj év .ailkainiából. Én iá kívánók näkfed sok jót, egészséget és szor­galmat az uj évben). Szeretnélek' látni, iinfek- koráf tnőttél. Azt /veszem, észrp, hogyi Öagy lány kezdesz lenni, mert fám a kedves írénke néni rózsaszínű: ruhája nagyon megnyerte a tetszésedet! Tudod, ha odbiinegydk-, nem iá he­rein tegezni Magácskát, mert már-már a bá­lok iránt kezd érdeklődni.. Jlanem ezúttal igen keveset írtál, pedig de sok münden van ai te lúg hamis fejedben! Most azzal viszonzom türelimetleinségedet, hogy én is csak! ennyit Írok." „Tiszfelétémieit add át a kedves Ténsász- szonynak ‘és Irén kisasszonynak. CsókoH ■sze­rető tanítóid: Ziegler Géza. Ezzell végződik, a kis regény- A tanitóhan- gu Ievelekéni rózsaszínű vótnzódás, tpirjá) dé­réiig keresztül. A léVélborffék zárólapján s a leVélpapir .elsárgult lápjainak felső bal sar­kában beleprésélt rózSacsok'rók és galambpá­rok' hervadoznak. Piros 5 krajcáros bélyeg, vi­lit minden borítékon, mlelyet az akkor níég „Nagykedvességű Horvath Gizella kisasszony­nak“ címzett kégyeletes hölgy sértetlenül meg­őrzött és aki most a csendes svábhegyi villa levélihuJllató őszi hangulatában könnyes szék­inél gondol vissza árrá á régi időre, midőn egy Ziegler Géza nevű Sovány, hyurgia, 22 éves fiatalember tanította őt, a 8 jéves kfe- leárnyt a bfetfivetés nehéz mesterségére, 50 évvel ezelőtt a messze Dunántúlon, — a de- vecseri kis falusi iskoláiban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom