Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-10-29 / 1234. szám
r. \ Várospolitikai, közgazdasági és társadalmi hetilap Alapító: VIRAAG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, KRISZTINA-KÖRÚT 118/b TELEFON; 1.502*96 Fel kell építeni az állandó budai színházat Amíg nem épült fel a kőszinház, nem szabad lebontani a Színkört Ha mindez igaz is, változatlanul fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy a Budai Színkört nem szabad lebontani mindaddig, amíg nem épült fel az állandó budai színház. A jobbparti városrésznek megvannak a maga kulturális igényei. Lehetetlenség, hogy a negyedmilliós városnak ne legyen egyetlen színháza sem. Meggyőződésünk, hogy nem egy színházi vállalkozó akadna, aki boldogan venné bérbe a Budai Színkört, ahol nívós, magas művészi fokon álló előadásokkal szolgálhatná a magyar színházi kultúra ügyét. Új színpadi irodalmat termelne ki az állandó budai színház, mert Budának ■ más a levegője, mások a tradíciói és igényei, mint a pesti oldalnak, amit már eddig is bizonyított a Budai Színkör régebbi műsora. Úgy a könnyű színpadi műfajban, mint a prózai darabok terén külön színpadi irodalmat termelt ki régebben a Budai Színkör és ha felépítenék az állandó budai színházat, bizonyára haszna lenne ebből nemcsak a színházi vállalkozónak, hanem a magyar színpadi művészetnek és irodalomnak is, amely szinte követelőén sürgeti az állandó budai színházat. Most a főváros közgyűlésének kell kimondania az utolsó szót ebben a kérdésben. Hisszük, hogy a közgyűlés mérlegelni fogja azt a rendkívüli kulturális erőt, amit az állandó budai színház jelent és végre színházhoz jut Buda is, amelynek ehhez megvan a maga jogos igénye. Meggyőződésünk, hogy két állandó színház is elférne és megélhetne Budán. Előbb-utóbb színházat kell kapnia a Kelenföld lakosságának is, amelytől nagy távolságra fekszenek az összes pesti színházak, holott Budának ezen a részén nagymfivelt- ségű, komoly knltárigényű közönség lakik. Nem szabad felparcellázni a Karátsonyi-palota parkját Buda dUs'foífyc A budai Vigadóban megtartott ferencnapi vacsorán, amelyen Ripka Ferencet ünnepelte Buda polgársága, beszédet mondott Szudy Elemér dr. nyugalmazott miniszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának volt vezetője is. Szudy Elemér a legfinomabb, legképzettebb magyar elmék egyike, akinek számos szép könyve nagy értéke a magyar irodalomnak. Beszédében a legutóbbi törvényhatósági- választásokkal kapcsolatban megemlékezett Szudy Elemér Budáról és a budaiakról is. — Mi — mondotta —. nagyon hálásak vagyunk a budaiaknak azért a törvény- hatósági választási győzelemért, amely messze túlemelkedik a helyi jelentőségen. De nemcsak hálásak vagyunk mi, akik, sajnos, nem vagyunk budaiak, hanem bevallom, irigyeljük is kissé őket, az ő sajátos, külön világukért itt a Duna jobbpartján, akiknek a lelkisége egészen elütő mindattól, ami a magyar metropolisban, a Duna balpartján, körülvesz bennünket. Más itt az emberek tekintete, az asszonyok mosolygása, más a kenyér íze, la bor illata és zamata, más a levegő is, amit e véráz-" tatta dombok lehelnek ki magukból. Valahogy itt sokkal több a történelem és ez bizonyos kötelezettségeket jelent annak a polgárságnak a számára, amely a múltban is és ma is mindig legfőbb hordozója volt és marad a történelemnek. Éltetem az ősi Budát, amely még mindig a szentistváni birodalom fényét árasztja a szegény csonka Magyarországra, éltetem a budai polgár- súgót, amely a maga tiszta, becsületes, magyar életévéi táplálja ezt az örök lángot! Klasszikus szép szavak ezek. Tömören, egyszerűen fejezik ki azt, amit mi itt Budán mindannyian érzünk, de szavakba nem foglalunk. Igen: más a budai lélek, a levegő, a gondolat, mint odaát Pesten. Igen: Buda maga a történelem, amelynek sugara külön colorittal vonja be a Duna jobbpartján élők lelkét. Azt a polgárságot, amely Budán nevelkedett, itt él, nem kell ránevelni ennek a múltnak tiszteletére, magába szívja azt, mint a napsugarat és levegőt. Nem elfogultság, amikor ezt hirdetjük, mert lám, Szudy Elemér, a kitűnő szemű író elfogulatlan ebben a kérdésben, hiszen Pestről jött át a Ferenc-napi vacsorára. Erre a budai lélekre nagy szüksége van a magyarságnak. „Nyolc századoknak vérzivatarjai közt rongált Budának tornyai állanak“ —- mondja a halhatatlan költő, de áll a budai lélek is, rongálatlanul, épen, megnemesedve a most már kilenc évszázad sok-sok vérzivatarjá- ban, külön drága értékeként a magyar nemzetnek. Ez a budai lélek átsugárzik a magyar határokon is és szerteszéjjel hinti fényét mindenhová, ahol magyarok laknak. Olyan erő ez, amely nem gyengült a keserű évszázadok alatt és minél nehezebb volt az idők járása felettünk, annál nagyobb lett. Mint a pálmafa, amely a reárakott teher alatt csak annál jobban növekedik, úgy erősödik és nemesedik a budai lelek, amelyről olyan szép, költői szárnyalásai szavakat mondott Szudy Elemér. Köszönjük néki, hogy a túlsó partról megérezte Eiuda szívének dobbanását, lelkének dinamikus rebbenését. A főváros közművelődési bizottsága szerdán tárgyalta a Budai Színkör dolgában hozott előterjesztést. Ebben az előterjesztésben az ügyosztály részletesen foglalkozott a színkör történetével és azokkal a határozatokkal, amelyek már hosszú évekkel ezelőtt kimondták, illetve szükségesnek tartották a Budai Színkör épületének eltávolítását. A Budai Színkört 1842-ben Huber Ignác szín- igazgató építtette. Buda városa 1859-ben megvásárolta a Horváth-kertet és 5000 forintért átvette a csődbe jutott Huber Ignáctól az akkor Arénának nevezett épületet. A teljesen fából épült színház ellen tűzbiztonsági szempontból az évtizedes használat során állandóan kifogás merült fel. I Döntő fontosságú intézkedésre csak 1923-ban került sor. Ekkor a színházvizsgáló bizottság javaslatára a tanács megtagadta a játszási engedély kiadását, mert az volt a hivatalos álláspont, hogy a tűzveszélyes színház nemcsak a színházban levő közönségre, de az Alagút-utcai és Krisztina-körúti szomszédos házakra is veszélyes. Kivételesen azonban mégis megadták még arra az egy szezonra a játszási engedélyt azzal a feltétellel, hogy az évad befejezése után az épületet lerombolják. A lebontásra még sem került sor, mert közben intézkedések történtek a tűzveszély csökkentésére. A kultuszminiszter ugyanis megfellebbezte a lebontási határozatot és a belügyminiszter arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fővárosnak módjában van a játszási engedély kiadását megtagadni, ha színházi célokra az épületet alkalmatlannak találja, más célra azonban az épület nem tűzveszélyes s így a lebontása iránt felhozott- aggályok nem állanák fenn. Uyen előzmények után alakították át a színházat 1925-ben Sebestyén Géza igazgatása alatt, Sebestyén saját költségén végeztette az átalakítást és ennék fejében a főváros tizenkét évre, tehát 1936 október 1-ig ingyenes használatot biztosított számára. Az átalakítás másfél milliárd koronába került és a főváros még további 200 millió koronás beruházásokat végzett a tűzveszély csökkentésére. A Budai Színkör sorsa szívügye Budának. Nemcsak a színházhoz fűződő régi, kedves emlékek, hanem az a szükségszerűség is tiltakozik a színkör lebontása ellen, amely Buda egyetlen színházának fennmaradását kívánja legalább is addig az ideig, amíg az új, állandó budai színház fel nem épjil. Az Országos Színészegyesület is a Színkör fenntartását kívánta és beadványt intézett ebben az értelemben Szendy Károly polgármesterhez. Ez a beadvány rámutatott arra, hogy sok nagy színésztehetuég indult el a Budai Színkörből. A magyar- vidéki színészetnek a háború befejezéséig rendkívül jelentős állomása volt Buda, arra kérték tehát a polgármestert, adja vissza a Budai Színkört eredeti rendeltetésének, a vidéki színészetnek. Alig akad olyan budai polgár, aki ne emlékeznék azokra a szép időkre, amikor Makó Lajos, Krecsányi Ignác és Sebestyén Géza vidéki társulata játszott a Horváth-kerti fáépület deszkáin. Ezeket az emlékeket nem lehet elfelejteni, hozzátartoznak Buda művelődéstörténetéhez, művészi múltjához. Igaz, hogy az utóbbi években eltért r Budai Sünkor ezektől a hagyományoktól, de erre a megváltozott idők kényszerítették néhai Sebestyén Gézát, aki állandóan Sürgette a budai kőszínház felépítését. A Budai Színkör sorsa a főváros közgyűlésén dől el. Megértjük, hogy a főváros közművelődési ügyosztálya unja már azt a sok herce-hurcát, amely évek óta rengeteg bajt és veszodséget juttat az ügyosztálynak. Nem vitás az sem, hogy a főváros rengeteget áldozott a színkör fenntartására: az 1925—1936-ig terjedő 11 év alatt több mint 377 ezer-pengőt, de még evvel a nagy áldozattal sem sikerült az épületet tűzbiztossá tenni. Bizonyos az is, hogy rossz helyen van a Színkör. Rengeteg villamosvonal halad el mellette, a színházba be- hallaszik az autóbúgások tülkölése, a villamosok csilingelőse: mindezek olyan okok, amelyekre méltán hivatkozik az ügyosztály. Híre jár és több lap meg is írta, hogy egy vállalkozói csoport, parcellázni akarja a Karátso- nyi-palota telkét, hogy ott bérházakat építsen. Ez ellen a terv ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Nemcsak Budának, hanem az egész fővárosnak is érdeke, hogy a sok évtizedes gyönyörű park megmaradjon mai állapotában. Amikor annakidején a főváros megvette a Károlyi-palotát, nyomban; megnyitotta a közönség számára annak parkját. A Belvárosnak rendkívüli szerencséje volt, hogy a főúri palotához tartozó gyönyörű park nem lett spekulánsok martaléka és a Belváros túlzsúfolt házrengetege kis levegőhöz jutott. Pedig a Károlyi-palota nem olyan monumentáÉvek óta. állandó követelés, hogy a külföldről autón Budapestre érkező idegenek számára új utat kell építeni, még pedig a Hűvösvölgyön keresztül. Lehetetlen dolog, hogy a fővárosba érkező előkelő külföldi — mert hiszen, aki autón érkezik, az többnyire előkelő —• az óbudai viskók, téglagyárak & tömeglakások közt érkezzék a fővárosba és ezzel kedvezőtlen legyen az az első impressziója, amellyel Budapesttel megismerkedik. Az új költségvetésben hiába keressük ennek a kivezető • útnak a költségelőirányzatát, ellenben ott találjuk az óbudai Dunaparton létesítendő kivezető út költségeit. Ezeket már a pénzügyi bizottság is jóváhagyta, sőt egy régebbi közgyűlés is megszavazta és az óbudai kivezető út mentén a csatornázási munkákat meg is kezdik, hogy azután az utat is megépítsék. Nem kell rámutatnunk arra, hogy ez a megoldás egyáltalában nem nevezhető ideálisnak. Az óbudai útvonalon érkező idegen, akár az eddigi úton érkezik is Budapestre, akár az új, dunaparti vonalon, egyaránt kedvezőtlen érzésekkel kerül be a főváros szívébe. Az új útvonal mentén lévő ázsiai állapotokról talán felesleges beszélnünk. Néhány év előtt — mint még emlékezetes talán — nagyobb botrány is volt, amely középpontjában külföldi vendégek állottak, akiket megrohantak a cigányok és egyáltalán nincs semmiféle biztosítékunk arra, hogy a most készülő útvonalon érkező vendégeket nem éri-e hasonló inzultus. lis méretű, klasszikus külsejű épölet, mint a Karátsonyi-palota, amelynek már külső megjelenése is megköveteli, hogy szép park közepén álljon. A Karátsonyi-palota kertjét fenn kell tartani, annál is inkább, mert a gyönyörű, műkincsszámba menő épület előbb-utóbb úgyis a főváros, vagy az állam tulajdona lesz. Néhány év előtt már felkínáltak a fővárosnak eladásra a palotát meg a hozzátartozó parkot és ha akkor nem is történt meg a vétel, nem kétséges, hogy a palotát előbb-ntóbb meg kell venni, mert hiszen az predesztinálva van arra, hogy közcélt szolgáljon, akár az állam, akár a főváros tulajdonában. Kérjük a polgármester urat, nyilatkozzék: elejtették-e a Hüvösvölgyön át vezető út tervét, vagy sem. Tudjuk, hogy ehhez az útvonalhoz nem elegendő a főváros hozzájárulása, mert hiszen az államnak is gondoskodnia kell arról, hogy a hűvösvölgyi kivezető út folytatásaképpen megépüljön az az útszakasz, amely a főváros útvonalát össze-' köti a 'bécsi nagy országúttal. Mégis sajnálatos, hogy a költségvetésből ennek az útépítésnek a költségei kimaradtak. Reméljük, hogy a felveendő beruházó-kölcsön programmjába beállítjuk ennek a nagyon fontos útvonalnak a megépítését. Meg kell indítani sürgősen a tárgyalásokat az állammal és dűlőre kell juttatni végre ezt a kérdést, amely idegenforgalmi szempontból rendkívül fontos. Hullámfürdő a Margitszigeten A Margitszigeten építendő új strandfürdő, amely 10.000 embert fogadhat be, a tervek szerint a jövő év májusára elkészüL A 600.000 pengős költségvetési keret új hullámfürdő megépítésével is számol. Űj kutakat fognak fúrni és felhasználják majd az alsószigeti melegvízforrást is. Az új strandfürdőn nem lesz homok és a tervek szerint a napozók az épület tetején kapnak majd helyet. A Közmunkák Tanácsa a fürdőépítési tervekkel kapcsolatban a közlekedési kérdéssel is foglalkozik és jövőre külön hajóállomás épül a margitszigeti strandfürdőnél. Miért maradt ki a költségvetésből a hűvösvölgyi kivezető út építése
