Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-10-22 / 1233. szám
34. évfolyam Budapest, 1936 október 22 1233. szám / i Budai Várospolitikai, közgazdasági és társadalmi hetilap Alapító: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, KRISZTINA-KÖRÚT 118/b TELEFON: 1-502-96 Ripka Ferenc ünneplése A polgári öntudat ünnepe volt a Serencnapi nagy vacsora Beruházó kölcsönt Buda érdekében Rengeteg terv és ötlet merül fel állandóan Budával kapcsolatban. A főváros városrendezési ügyosztályán többet foglalkoznak a négy — illetve papíron öt — budai kerület dolgaival, mint az egész pesti oldallal, ugyanígy van ez az út- és csatornaépítésnél is. Aki valami szépet és nagyot tervez Budapesten, az elsősorban Budára gondol és így természetes, hogy amikor az új költségvetés nyilvánosságra került, mindenki azt kutatta, mi történik Budán és Budával átjövő évben. Aki aztán végigböngészte a költségVetést, megállapíthatta, hogy lesznek ugyan Budán közmunkák és változások, de a nagy tervekből — semmi sincs a költségvetésben.. Szendy Károly polgármester megmagyarázta a költségvetési expozéban, hogy a folyó kiadásokon és a normális beruházásokon felül nem lehet helyet adni az előirányzatban azoknak a rendkívüli fontosságú, nagyszabású beruházásoknak, amelyeknek az a hivatásuk, hogy ne a főváros napi életét szolgálják, hanem a távolabbi jövőt. Elmondta, hogy a monumentális arányú városfejlesztés alapja a múltban is mindig valamely nagyobb kölcsön volt: ilyen kölcsönre lenne ma is szükség, hogy legalább az első részletét megvalósíthassuk azoknak a halaszthatatlan terveknek, amelyek Budapest világvárosi jövőjét szolgálják. Budapest az ország kultúrájának és gazdasági fejlődésének kirakata: kell, hogy ez a kirakat kápráztasson, gyönyörködtessen, megfelelő képet adjon a magyar lélek nagyszerű teremtőerejéről, csodálatos alkotó géniuszáról. A költségvetésben nincs, mert nem is lehet benne az a sok gyönyörűséges elgondolás, amellyel a mi Budánkat akarjuk minél szebbé, gazdagabbá tenni. A fürdőváros kiépítésévé!, az új hidak környékén pompás, Budapesthez méltó kialakításával, a Tabán rendezésével, a Víziváros és Óbuda újjáépítésével kapcsolatos nagyszabású közmunkák, megindításával várnunk kell, mert a rendes bevételekből nem lehet fedezni a sok költséget. Ezek a beruházások a jövőt szolgálják: igazságos és méltányos tehát, hogy ne egyetlen generáció viselje az azokkal járó kiadásokat, hanem azok a nemzedékek is hozzájáruljanak, amelyeknek hasznuk lesz az új építkezésekből, amelyek élvezni fogják azoknak a fáknak a gyümölcseit, melyeket most akarunk elültetni. A polgármesteri beszédnek megvolt ugyan a visszhangja, de ez a visszhang nem volt olyan erőteljes, mint szerettük volna. A nagy beruházó kölcsönnel nem szabad soká várni. Nem szabad habozni, mert minden percért kár. A késedelmeskedés halálos bűn lenne és reméljük, hogy ezt megértik a főváros pártjai is. De különösen fontos lenne, ha a törvény- hatóság budai képviselői lépnének aJtcióba a nagy beruházó kölcsön felvétele érdekében. Ma Budán van a. hangsúly minden vonatkozásban. A főváros fejlődése és fejlesztése tulajdonképpen Budára terelődött: itt lenne az ideje, hogy a íz egyesített főváros legalább egy részét visz- szafizesse annak a rengeteg áldozatnak, amelyet Buda hozott a pesti oldal érdekében. Jöjjön az új beruházó kölcsön és szolgálja Buda nagy, életbevágó érdekeit, amelyek egyúttal az egész fővároséi is, mert — bár paradoxonként hangzik — a fejlődésben Pesté a múlt és Budáé a jövő. Ay ősi Budáé, amely főnix madárként most kezd újjáéledni hamvaiból. A múlt hét szerdáján ünnepelte Buda társadalma Ripka Ferenc felsőházi tag, ny. polgármester neve napját. A budai Vigadó zsúfolásig megtelt az előkelő közönséggel, amely sietett szereteté- nek és igaz tiszteletének kifejezést adni ezen az ünnepen. Valóságos manifesztációvá emelkedett ez a ferencnapi vacsora, amelynek fényét, lelkes hangulatát és jelentőségét nagyban megnövelte Bethlen István gróf megjelenése, akit a közönség Ripka Ferenccel együtt tüntetőén ünnepelt. Hatszázhetvenhárom terítékes volt a bankett. 673 budai polgár gyűlt önszántából össze a budai Vigadó helyiségeiben, hogy ünnepelje azt a Ripka Ferencet, aki ma már nincs a hatalom polcán, hanem egyszerű nyugdíjazott főtisztviselő. Nagyon nagy dolog ez a 673 ember: hírrel hirdeti ez a szám, ez a tömeg, hogy Ripka Ferencnek nemcsak akkor voltak hívei, amíg hatalmon volt, hanem ma is szeretik, tisztelik és követik, amikor már nem „tettekkel tényező“. Nagy elégtétel lehet ez a megnyilatkozás egy becsületes, közérdekű munkában eltöltött élet őszén, egyetlen igaz jutalma a hűségnek, önfeláldozó munkának, tiszta és becsületes közéleti szereplésnek. Lehetetlen egyenkint felsorolni a megjelenteket, csak néhány kimagaslóbb nevet említünk itt meg. így ott volt többek közt, Bethlen István grófon kívül, Kozma Jenő, Apponyi György gróf, Bethlen András gróf, Üéisevffy' Gyula gfof, Márkus Jenő, Sümegi Vilmos, Hajós Kálmán, Payr Hugó, Becsey Antal, Szudy Elemér, Geszthy Andor és még sokan mások. A vacsora végeztével, amikor Baranyi János a megjelent vendégeket köszöntötte és megemlítette Bethlen István grófot, a közönség felállva éljen- zett, tapsolt és lelkesen ünnepelte a volt miniszter- elnököt. Az ünnepség első szónoka Apponyi György gróf volt, aki mint a Budai Társaskör alelnöke szólalt föl: — Buda első polgárának üdvözlése alkalmából — kezdte szavait — nem parancsolt ünneplésben van részünk. Itt nincsenek vezérzászlók, élharcosok, szabad polgárok vannak jelen. Visszaemlékezem másfél évvel ezelőtt egy hasonló ünnepségre. Akkor a törvényhatósági választások ideje volt és az alkotmányhű tábor esélyeinek emelésére megjelent közöttünk Bethlen gróf is, aki klasszikus előrelátással jellemezte az elkövetkezendő helyzetet. Arra a serlegre, mely előttem áll, a következő jelmondat van rávésve: )rHívom az élőket és köszöntőm a hűségeseket.“ Élők vagyunk, jóllehet sokan másféléwel ezelőtt, vagy még előbb eltemettek bennünket. Akik azt hangoztatták, hogy a nemzeti öncélúsággal áll a szabad szó és szabad gondolat, azt kívánták, hogy hallgassanak a polgárok és csak a vezéri akaratnak tegyenek eleget. Erre a felfogásra rácáfolt az élet és rácáfolt az idő. Beszédét az alábbi szavakkal fejezte be: — Mi nem minden áron a hatalom előtt hajbókolunk, mi valamennyien egy elvet vallunk, azt, hogy magyarok vagyunk és ennek az országnak a boldogulásáért akarunk dolgozni. A módszerek lehetnek különbözők, de egymásra talá- huik akkor, ha a hazáról és a nemzet egyeteméről van szó. Szavaimat azzal fejezem be, hogy annak a szellemnek a fennmaradására ürítem poharamat, amely az élő polgár és a hűséges ember mindenkori erénye és nagyszerű tulajdonsága. (Élénk'él jenzés.) Olbrich Pál, a krisztinavárosi egyházközség helyettes plébánosa Ripka Ferencben az egyház- község elnökét köszöntötte. Assisi Szent Ferenc példáját idézte, Ripka Ferenc védőszent jóét, akinek az ünnepelt alázatos követője. Szudy Elemér a külön budai szellemről emlékezett meg pohárköszöntőjében. — Itt, a Duna jobbpartján mások az emberek, mint odaát Pesten — mondta. — Más a tekintély, más a gondolkodásuk, a lelkűk. — Beszéde j végén a budai szellemet köszöntötte, amelynek a történelmi levegője külön ihletet ad. Baránszky Gyula dr., kormányfőtanácsos emelkedett szellemű üdvözlő szavai után Dunay Jenő és Payr Hugó, Kertész. Róbert es Ferdinandy László után Ripka Ferenc emelkedett szólásra. Meghatott szavakkal köszönte meg az ünneplést és különösen meleg szavakkal köszönte meg Bethlen István megjelenését. A polgárságnak — mondotta Ripka — támogatni kell a régi vezéreket törekvéseikben és jószándékaik megvalósításában. — Én mint egyszerű polgár emelkedtem ki a sörből — mondta — és meg tudom különböztetni a hatalomnak szóló ünneplést az egyéneknek szóló ünnepléstől. Azt a zászlót, melyet lobogtattam, sohasem adtam ki kezemből és ennek szól a mai ünneplés. A győzelmet a budai polgárság tette lehetővé. Ezért tisztelem a dolgozó polgárságot, de ellenszenvem van azok iránt, akik munka, tanulság és felkészültség nélkül igyekeztek a közelmúltban érvényesülni. Kétségbe kellene esnem, ha nem tudnám, hogy a pusztulás után kisüt az életetadó nap. Már-már úgylátszott, hogy a magyar közélet nem tud feltámadni. Rendkívül nagy értékeket tettek félre, tudatlanság és megfélemlítés köde borította el a közéletet, mégsem vesztettük el hitünket. A közélet nem lehet erkölcs nélkül. Az erkölcs éltető szelleme-» szabadságszeretet és a törvénytisztelet.. Aki a törvényeket a legkisebb megrázkódtatásnak teszi ki, az a közéletet össeedönti és maga alá temeti azokat, akik ezt az uralmat szolgálták. A budai színház, ügye most már nem alszik el és remélhető, hogy ezzel kapcsolatban végre a budai állandó színház kérdése is megoldódik. Teljes tárgyilagossággal elismerjük, hogy e kérdésben figyelembe kell venni a főváros pénzügyi helyzetét is, mindemellett bizonyos, hogy a budai állandó színház ügyét tovább halasztani nem lehet. Amikor a krónikás hűségével beszámolunk a Budai Színkör körül felmerülő tervekről és javaslatokról, minden irányban fenntartjuk magunknak,. hogy e kérdésben Buda közönségének álláspontját is kifejtve, annak teljes méltánylását követeljük. A főváros közművelődési ügyosztálya a közeljövőben összeül, hogy döntsön a Budai Színkör sorsáról. Némethy Károly tanácsnoknak érdekes tervei vannak a Budai Színkörrel kapcsolatban. Ha a Színkört az illetékesek fenn akarják tartani, akkor az épületet át kell alakítani. A nézőtérnek vasbeton konstrukciós átépítése több- ■ százezer pengőbe kerülne. Érdemes-e ilyen nagy Köztudomású, hogy Buda fénykorát Hollós I Mátyás király uralkodása alatt élte, ki költséget | nem kímélve külföldi neves mesterek, mint Benedetto da Majano, Fioravanli s mások igénybevételével igyekezett a budai Várhegyen elődei által megkezdett s különösen Zsigmond király alatt nagy erővel folytatott palotaépítkezést minél fényesebben befejezni. Az egykori kútfők egész fejezeteket szentelnek krónikáikban Mátyás király palotájának. dicsőítésére, úgyhogy meglehetős hű képet alkothatunk magunknak a palota méreteiről és művészi értékeiről, melyek valóban páratlanok lehettek az akkori Európa szegényes fejedelmi udvaraihoz képest. Sajnos azonban itt is érvényre jutott a „sic transit gloria mundi“ szólás, mert a török uralom letűnése után kő kövön nem maradt e világhírű épületből, melynek falait ágyúlövések s az alattuk elhelyezett lőporkamrák felrobbanása tette romhalmazzá. A régebbi, Árpádházi királyi palotát csak a tatárjárás titán kezdték építeni a mai Várhegyen, mert addig a királyt székhely Óbudán volt s régebbi királyaink oklevelei a „Castrum Veteris — Ezek az esztendők súlyos csapásokat mértek ránk. A magyar közéletnek olyan látszata volt, mintha forradalomban élnénk. Sarcolásból szereztek pretoriánus hadakat.- Volt egy férfiú, aki a forradalomból kivezette a népet és a belpolitikában is kiirtotta a dudvákat. Ez a férfiú Bethlen István volt, akit el akartak nyomni és munkáját leértékelték. Ennek az állámférfiúnak nagy erényei közé tartozik, hogy keveset beszél, de sokat cselekszik. Közéleti pályám legnagyobb büszkesége, hogy honmentő munkájának szerény munkása lehettem. Éppen ezért hirdetem a polgárság összefogását, de nem úgy, hogy egyféleképpen szabad csak néhány eszmét szolgálni. Itt mindenki a szabadságot szereti. A fővárosnak vissza kell adni önkormányzatát. Az a szerencsétlen' kísérlet, amely a múlt rendszerből itt maradt, megbukott és reméljük, elmúlt mindenkorra és nem marad belőle más, mint a jó állásokban elhelyezett kegyencek, akik mint az elhagyott temetőben lévő sírkeresztek fognak emlékeztetni a múlandóságra. Ripka Ferenc után Abt Albin a budai legiti- | miaták, Incze Kálmán az erdélyiek és Reibél Antal a volt iskolatársak nevében mondottak még pohárköszöntőt. befektetéssel újjáépíteni a Színkört, olyan kérdés, amire aligha adható igenlő felelet. A Budai Színkört mai helyéről a Horvúth-kert túlsó oldalára kellene áthelyezni. Némethy tanácsnok szerint szó lehet arról is, hogy % Horváth-kerti műintézetet lebontják, helyette a Tabánban építenek új nyári színházat. Abból az összegből, amibe a Színkör épületének rendbehozása kerülne, a Tabánban nyári színházat lehetne építeni. Van számos más terv is a Budai Színkörrel és az állandó budai színházzal kapcsolatban. Meg kell oldani a Várszínház dolgát is, mert Isten ellen való vétek, hogy ez a gyönyörű empire-épület lassanként teljesen elpusztul. a használatlanság folytán. Ezekkel a kérdésekkel legközelebb bővebben foglalkozunk, egyelőre csak annyit: örülünk, hogy végre aktuálisak és nem lehet többé levenni azokat a napirendről. Budáé" keltezést viselik. IV. Béla- volt az, aki a mai szakadékos területű Várhegyen, melyen eladdig csak kereskedelemmel foglalkozó zsidók laktak, palotát emeltetett s azt védőfalakkal vétette körül. Zsigmond király ú. n. Friss palotáját már több idegen utazó, mint Camalduli Ambrus (14171, Bertrand de Brocquiére (1433) dicsén magasztaló szavakkal Minden építkezését elhomályosították azonban Mátyás alkotásai, melyek emlékét különösen Bonfinius, az itt huzamosabb időn át élt olasz, történetiró munkái örökítették meg számunkra. E krónikában pontosan leírja a palota udvarait, kutjait, ércszobrait, a híres könyvtár épületét, mely egyszersmind csillagvizsgáló is volt, a tornyok helyét és nagyságát, a királyi kertek elhelyezését, a kápolnákat, a bennük volt orgonákkal, márvány és ezüst víztartókkal stb. E leírásból tgidjuk, hogy a királyi palotát csaknem egészében fedett folyosó vette körül, két udvara volt, melyet szobrokkal díszített kapu választott el. A kapu előtti díszes hídról viszont Velins Gáspár Ugyancsak egykorú utazó leírásából van tudomásunk. O tesz említést a vár 7 tornyáról is. Nem lehet többé levenni a napirendről az állandó budai színház ügyét Rövidesen eldől a Budai Színkör sorsa — Mi lesz a Várszínházzal? Mátyás király budai palotáját újra felépítik — egy Izabella-utcai iskolában Néhány hónapon belül teljesen elkészül az egykori várpalota kicsinyített mása
