Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-10-22 / 1233. szám

Budai Napló 1936 október 22. 2 melyek közül a legnagyobbat befejezctlensége miatt Csonka toronynak nevezik. Egy 1493-beli nürnbergi krónika szerint „Cor­vinná Mátyás király a kitűnő Buda várát díszes fallal vette körül, úgyhogy valamennyi régi vár­nál különb s legvastagabb falairól s legfényesebb termeiről híres“. Maradtak azonban képes ábrázolások is, me­lyek alapján a folyosók, tornyok, termek, udvarok, kapuk képe meglehetős pontosan rekonstruálható. Mindezen adatok tekintetbevételével Lux Kálmán dr., műegyetemi tanár, kinek legújabban a zsám- béki 800 éves templom stílszerfi restaurálását kö­szönhetjük, még a háború előtt hatalmas, kb. 2 m hosszú kartont készített, melyen Mátyás királynak e világszerte nagy feltűnést keltett palotája a^ leg­kisebb kéményig, címerig, szélkakasig hűen ábra zolva látható. De mivel annak csak miniatűr más­ban való kivitelezése is akkor kb 3000 aranykoro­nába került volna, a gondos tudományos készült séggel és igen nagy munkával (készült terv csak papíron maradt meg. Most azonban akadt egy önzetlen és lelkes férfi, aki a régmúlt magyar dicsőség emlékei iránt való rajongásból s a nemes történelmi hagyományok iránti lelkesedésből önként magára vállalta azt a rettenetesen fárasztó munkát, hogy ezt a csoda palotát kb 5 m hosszú és 3% m széles, 70 cm ma­gas modellben, a Lux-féle terv alapján, teljesen a saját költségén elkészítse, persze — fából és karton papírosból. Vitéz Csia Lajos a neve ennek a szerény, de annál nagyobb eredményekkel dolgozó férfiúnak, aki polgári foglalkozására nézve református hittanára az Izábella-utcai felsőkereske­delmi iskolának s egyúttal alapítója és fenntartója az ott elhelyezett ú. n. Bibliai Múzeumnak. A fő­város ezen egyik legkülönlegesebb s amellett a ^kö- zönség által, sajnos, alig ismert múzeumáról bő­vebben ezúttal e helyen nem foglalkozunk, csak megemlítjük, hogy a külföldi francia, angol, sót délafrikai lapok híradásai nyomán igen sok idegen keresi fel, hogy megtekintse az ott több méteres modelleken szemléltetően látható szentföldi tajakat, pl. Salamon király templomának Perrott és Chipicz-féle rekonstruált mását, a Bábel tornyát, a mai jeruzsálemi Órnár mecsetet, a heródesi temp­lom hatalmas épületeit stb., melyek méltatlan he­lyen, két kis iskolai teremben egymás mellett össze­zsúfolva állnak, de még így is bámulatba ejtik minuciózus kidolgozásukkal a szemlélőt. Itt találjuk magas falábakon álló deszkázaton a már majdnem kész Mátyás-palota modellt Ács Sándor és Gácsik István szobrász iparművészek faragják, ragasztják a lombfűrészmunkával, festék­kel, papírmaséval végtelen türelemmel és gonddal már ez év eleje óta épülő hatalmas várkastélyt, melynek végleges elkészüléséhez még kb. 2 hónapi munka szükséges. Már látszik a minaretszerű tor­nyával magasra kiemelkedő István torony, a könyv­tárépület, Mátyás király lakópalotája, az idegen követek, a könyvmásolók, festők német fagerenda- stílű lakóosztályai, Mátyás király ú. n. összekötő palotája, a Zsigmund-fele Friss-palota, a várká­polna, a konyha 7 kürtőjével, a hatalmas Csonka­torony, a Várnak Krisztina felöli oldalán, az össze­kötő palota loggiái az oszlopok legpóntosabb minia­tűr kivitelével, az ú. n. gyilokjáratos folyosók, melyekről a fal alá tolakodó ellenségnek forró ola­jat, köveket, szurkot önthettek a fejére. Készen van az elővár, mely a mai Várbazár helyen állott a buzogány tornyokkal, melyek még Ybl idejében is megvoltak. Észak felé a Szt. György térig ter­jed a modell építése, mely 1:100 aranyban készül, pontosan a felette látható Lux-féle karton alapjan s befejezése után 5 méter hosszú és 3% méter szé­les remekműnek ígérkezik. Annál szomorúbb, hogy a nagytiszteletfi úr ma még azt sem tudja, hogy ha ez a roppant tudo­mányos felkészültséggel és költséggel készülő mű meglesz,hol fogják ntajd felállítani, mert az isko­lának máris szüksége van a tanterem helyiségekre s már-már „kilakoltatással“ fenyegetik a szorgos munkáskezek iparművészetileg is csodálatraméltó alkotását. Nem kételkedünk benne, hogy amint a rekon­strukció elkészül, olyan mindenki által hozzáfér­hető helyen fog kiállításra kerülhetni, hogy a nagy­tiszteletfi úr és lelkes munkatársainak hónapokig tartó gondos munkája úgy az illetékes hatóságok mint a nagyközönség részéről remcsak erkölcsi, de anyagi tekintetben is meg fogja kapni a nemzeti dicsőség e páratlan emlékének muzeális értékű fel- támasztására méltán kiérdemelt teljes elismerését. Dr. Margittay Rikárd. „Miért fűtsünk koksszal?“ címen kiírt, kokszjehnondat-pályázat a'kokszfogyasztók legszélesebb réte­geinek érdeklődését keltette fel. A minden várakozást felülmúló hatal­mas tömegben beérkezett pályamun­kák feldolgozása hetekig tartó mun­kát igényel. Beérkezett összesen 7907 pályamű e A bíráló-bizottság elnöke: Herczeg Ferenc, tagjai: Karinthy Frigyes, Lázár Jenő, Magyar Miklós, dr. Morvay Endre, dr. Nagy László, Papp Jenő, dr. Techert Gyula, dr. Véssei Ede. e A hatalmas anyag elbírálása folya­matban van. A bírálat eredményét, a nyertes jelmondatok szövegét, jeligéjét és szerzőinek nevét és címét e lapban fogjuk közölni. fl nyertesek posta útján külön értesítést Is kapnak. Nincs fürdőváros fürdőkórház nélkül Bilkel Pap Lajos tanár előadása a Budapest Fürdőváros Egyesületben Nem szerénytelenség, hanem a jól teljesített kötelesség tudata kötelezi arra a Budai Naplót, hogy rámutasson régi akciójának — bár késői, (le annál értékesebb visszhangjára és közeledő sike­rére. Hasábjainkon nem egyszer megírtuk, hogy nemcsak budai, hanem országos érdek is, a ma­gyar főváros és főképpen Buda természeti kin­cseinek helyes kihasználása. A eél, hogy e kincsek — Világviszonylatban is páratlan értékéi — hasz­nára váljanak a főváros népének, de ezenfelül az egész csonka országnak és a gyógyulásra szorult betegeknek a világ minden táján is. A Budai Napló számított arra, hogy szava nem hangzik el Inába. A kérdéssel lapunkban fog­lalkozott már bükéi Pap Lajos egyetemi magán­tanár is, aki most az élőszó hatalmat is a nagy cél, tudományos és gyakorlati megvalósításának szolgálatába állítottál. A fővárosi gyógyfürdők tudós igazgatófőorvosa a Budapest Fürdőváros Egyesület meghívására rendkívül érdekes olö- adást tartott a Gellért-szállóban a tudományos fürdőkutatásról és reuma- kutatásról. Az ülésen, amelyen nagyszámú előkelő hallgató­ság vett részt, a gyengélkedő József Ferenc dr. főherceg helyett Skerlec Iván báró elnökölt, aki­nek elnöki megnyitója után Szviezsényi Zoltán min. tanácsos, a gyógyhelyi bizottság igazgatója emlékezett meg arról az eredményes és fontos misszióról, amelyet a főherceg legutóbbi olaszor­szági utazása kapcsán fejtett ki a budapesti gyógyfürdők érdekében, amelyről a Budai Napló is megemlékezett. Bilkei Pap Lajos dr. előadásában arra muta­tott rá, hogy amilyen lázasan fegyverkezik a vi­lág, olyan intenzitással dolgozik az egész tudomá­nyos világ a különböző betegségeknek, de főkép­pen a reumás betegségek kutatásával és gyógyí­tásával nemcsak balneológiái, hanem klimatoló­giai szempontból is. Ebben a tudományos fegy­verkezésben nem lehet megállás, folytatni kell; a megkezdett munkát és be kell bizonyítani az egész világ előtt, hogy fürdőink értéke, gyógyereje felveszi a versenyt a világ eddig ismert fürdőivel. Budapest bizonyos betegségek szempontjából ko­moly európai hírű gyógyhely, ahol a legjobb szakorvosok vannak, ahol a legteljesebb és a leg­modernebb a therápiás berendezés. Itt azonban nem szabad megállani, hanem biztosítani kell a fürdőváros kifejlődé­sének tárgyi feltételeit. Elsősorban a tu­dományos kutatómunkát kell biztosítani megfelelő kutató-intézet felállításával. Megfelelő vizsgáló berendezésekre és beteg- anyagra van ehhez szükség. Ezt minden fürdő mellett meg lehet kevés pénzzel teremteni. A szük­séges forrásvíz-analíziseket az egyetemi kémiai intézet végezze el külön helyiségben. A klimatológiai megfigyelések a Meteoroló­giai Intézetre, a geológiai munkák pedig a Föld­tani Intézetre várnának: mindenütt egy-egy fiatal magyar tudós irányítsa a gyógykezelést, de nem külön helyiségben. A város, a magánfürdők és a Gyógyhelyi Bizottság tartsák fenn ezeket az in­tézményeket. A kutatómunka egységesítésére a Gyógyhelyi Bizottság orvosi szakosztálya létesít­sen kutató-tanácsot. A legfőbb tennivaló a fürdőkórház meg­építése, amelyben a szegény ember, a betegbiztosító fürdő­kezelésre szoruló ibeteganyaga nyerne elhelyezést és tenné egyszersmind lehetővé a nagyszámú tu­dományos észlelést. Itt folyna az orvosképzés az orvosi segédszemélyzet és a fürdősók kiképzése. Fürdőkórház nélkül nem képzelhető el Budapest- fürdőváros jövője és ezert ennek megvalósítá­sára minden erővel össze kell fogni az illetékes szakköröknek. A nagy tapssal fogadott előadáshoz Benczúr Gyula dr., Bellák Sándor dr. és Grósz Emil dr. egyetemi tanárok hozzászólása után Grosch Ká­roly dr. belügyminisztériumi miniszteri tanácsos, a Gyógyhelyi Bizottság másodelnöke szólt hozzá. — Olyan belügyminiszterünk van, '— mon­dotta emelt hangon — aki az itt felvetett gondo­latok iránt a legmelegebben, a legbensőségeseb­ben érdeklődik. Én is azt javasolom, minél előbb vezessünk küldöttséget a belügyminiszter úrhoz, mert biztosam hiszem, hogy az ö segítségével ezek a kérdések a megvalósulás stádiumába jutnak. Még egy hét sem múlt el az előadás és Grosch Károly javaslatának elhangzása óta, máris megtörténtek az előkészületek, hogy bilkei Pap Lajos dr. tervei Kozma Miklós belügymi­niszter elé kerüljenek. A Budai Napló értesülése szerint a belügy­miniszter igen komolyan érdeklődik a kérdés iránt és kétségtelenül a legnagyobb jóakarattal segíti elő ennek az országos fontosságú kérdés­nek a megoldását. Be kell engedni az őstermelőket a Batthyányi-téri piacra Hogyan lehetne megoldani a mindjobban elnéptelenedő piac problémáját ’ Sokat írtak meg foglalkoztak a Batthyány- téri vásárcsarnok dolgával. Egész agytrösztök al<P- kultak, hogy kitalálják, mit csináljanak, a csarnok­kal és a fantasztikus tervek egész sorát publikál­ták erre vonatkozólag. Autóbusz-garázst, fedett sportcsarnokot meg sok egyéb mindent akarták csinálni belőle, csupán egyetlen gondolat nem ju­tott egyik városrendezési Conrad-nak sem az eszébe: az t. i., hogy vásárcsarnoknak is jó lenne az épület. A főváros közélelmezési ügyosztályát nem za­varták azonban a különböző tervezgetések és to­vábbra is fenntartotta a piacot a csarnokban, bár tagadhatatlan, hogy a piac forgalma egyre csök­kent. Kevés a vásárló és kevés az árusító, úgyhogy valóban csinálni kell valamit ezzel a piaccal. Hogy mit: nagyon egyszerű. Be kell engedni a Batthyány-térre az őstermelőket. Régi tapasztalat, hogy a közönség szívesebben ke­resi fel azokat a piacokat, ahol szekerekről is vá­UTAZÁS BUDÁN Irta: Gegus Dániel. A Budai NapW hasábjain ez alatt a cím alatt annakidején több írásom jelent meg, amelyekben feli- fedező utam eredményeképpen Buda kincseit igyekez­tem föltárni, Buda szépségeire ráirányítani a közön­ség figyelmét. Ezek az írások megszakadtak külön} böző okok miatt, amelyek között szerepet játszott az is, hogy szegény jó Viraág Bélánk szememre hányta sokszor, hogy sem ő, sem a nyomda nem tudja meg­fejteni a hyeroglifaimat. Bizonyos, hogy nehéz írá­som van, bár tetszetősnek mondják sokan, úgyhogy magamnak is okozott fejtörést nem egyszer az elolva­sása. Most hát próbára teszem a Napló friss szerkesz1 tőit, akik igazán szépen kezelik Viraág Béla örökét s nagyon kedves perceket szereznek nekem okosan és szépen szerkesztett újságjukkal. Valószínűleg velem együtt mindazoknak, akik aggódó tekintettel követték az elárvult Napló sorsát, amikor a kedves patriarchá­lis, nagyon is hozzáértő jó, öreg Viraág Bélánk mo­solygós kék szemei örökre lezárultak. Meg kell állapítanom, hogy az új szerkesztők teljes mértékben tiszteletben tartják a rájuk maradt hagyományokat s a lapnak minden sora átizzik a Buda iránt való szeretetben. Már ahogyan illik is a legrégibb budai laphoz, amelynek a megalapítóját Buda szerelmesének neveztem el egykoron. De az is volt, testestől-lelkestől. Budával már azért is foglalkozni kell állandóan, mert ennek az ősi városnak vannak nagyszerű törté- neti emlékei s vannak utolérhetetlen természeti szép­ségei s megbecsülhetetlen kincsei. Bizonyos, hogy Pest ma a világ legszebb városai közé tartozik, mégis mi lenne Buda nélküli Buda a drágagyöngyös korona a szépséges város diadalmas fején s ennek a koroná­nak a gyöngyeit nekünk csiszolnunk és ápolnunk kell, hogy ragyogása mindig erősebb, felségesebb legyen. A két városrész gyönyörűen egészíti ki egymást. „Az ifjú, szép Pest, mely bizton ölelve Nyújt Corvin nagy várának hű kezet“ — énekli Arany „Széchenyi emlékezete című ódájában. Budát nagyon sokáig elhanyagolták. Pestre irá­nyult minden figyelem, csak az utóbbi években kez­dettek vele is intenzívebben foglalkozni. Boldogan súrolhat. Természetesén a valódi őstermelőkre gon- dolünk, a kisgazdákra, akik a maguk termelvé- nyeit árulják, nem pedig ál-őstermelőkre. Egy­szeriben fellendülne ez a piac és ezzel — mint a tapasztalat bizonyítja — megtalálnák számításaikat a rendes piaci árusok is, épúgy, mint a vásárló nagyközönség. Az őstermelők ép annyira szívesen jönnének a Batthyány-térre, mint amennyire nem szívesen mennek a Buda gyöngye mellett fekvő piacra. A vásárcsarnok előtt és körül rengeteg szekér férne el és a most elhanyagolt, egyre jobban elnéptelenedő piac pro­blémája egyszeriben megszűnne probléma lenni. Felhívjuk erre a megoldásra a közélelmezési ügy­osztály kitűnő vezetőjének, Rosta János dr. ta­nácsnoknak figyelmét, aki eddig működésével be­bizonyította, hogy rendkívüli érzékkel intézi a köz- élelmezés nehéz ügyeit. látjuk, hogy a fejlesztési programban mindenütt ott szerepel, nem sajnálják tőle sem' nyarat. Fürdői­nek felépítésére rövidesen sor kerül, két új híd önti át az emberek seregét a Duna hátán, akik Buda szép­ségeiben akarnak gyönyörködni, kincseiben részesülni. Nagy gyönyörűséggel utazom el naponként a le­szedett Tabán mellett, amelynek talajából éppen most ásnak ki antik történeti épületeket, nemzeti históriánk emlékeit. Gyönyörködve nézem, mert az a perspektíva, amelyet a Tabán helyén megalkotott gyönyörű hegy­oldal nyújt, a legszebbek közül való. Mindig félve gondolok arra, hátha egyszer csak elkezdik beépíteni ezt a remek kertet ormótlan modem házakkal, sza­natóriumokkal, szállodákkal, amiként ezt itt-ott olvas­gatom nagyon hozzáértő városépítők tollából. Minden porcikám tiltakozik ez ellen a merénylet ellen, amely tönkretenné ezt a tabáni szépséget, Budának egyik legszebb látványosságát. Szálloda helyénvaló lesz a Rudas-fürdő mellett, be lehet kalkulálni a Szent Imre-fürdőbe is, sőt szana­tóriumot is, de azt a szépséges zöld hegyoldalt nem szabad elrontani. Amiképpen vétek volna a Vár ódon, romantikus házait is felcserélni a modem épí­tészet esetlen tornyaival, erkélyeivel. Szegény jó Viraág Bélával sokszor sétáltunk el a vérmező mellett. Buda szerelmesének megújul a ra­gyogó fantáziája s csodásán építette be a vérmezőt. _ _ Látod, mondta rajongva —- oda a középre jön egy hatalmas színház, mellette mulatók,''vendég­lők, kávéházak, bennük tolongó népsokaság a világ minden tájáról, keleti fejedelmek, maharadzsák, akik öntik ebbe az országba a gazdagságukat, ebbe a szép­séges városba a kincseiket. Mosolygós, kék szemei felragyogtak: „A Kelet, • barátom, a Kelet, a rokonaink, a testvéreink, akik idehozzák az agrár kincseit, új város csodás gyémánt­jait, indiák minden szépségét és gazdagságát 1 “ A vérmezőn pedig ott lovagolt körbe-körbe egy kutyamoső, a gazdája lova hátán s a másik néhány baka tanulta a taglalt menetet... A napokban elmentem a várszínház mellett, ame- lyen egy emléktábla hirdeti, hogy a zene fejedelme, Beethoven 1850-ben itt hangversenyezett. Arra gon­doltam, miért áll itt ez a színház évek hosszú sora óta.üresen, elhagyottan? Budának nincsen színháza, mert a Budai Színkört, ott a Horváth-kertben, nem lehet annak nevezni, az óbudai Kisfaludy-színház messze van s örökké halódik. Nem lehetne-e vissza­pActncwzkot a JUqM-uicaűdutaU (Levél a szerkesztőhöz) Kedves Budai Napló! önöknek, kétségkívül igazuk van, amikor lapjuk hasábjain minden alkalommal kiemelik Buda szépsé­geit, egészséges klímáját és mindazt a sok szépet és jót, ami szinte egybeforrott már a Buda névvel. Nem is volnék én ünneprontó, ha véletlenül nem került volna a kezembe a bakteriológiai,intézet szak­véleménye, melyben a számok megdönthetetlen erejé­vel bizonyítva van, hogy a főváros le g por o- sabb utcája a Lajos-utca. Nekünk, akik itt lakunk, nem kellett ugyan ki­mutatás ahhoz, hogy ezt tudjuk, mert-, ez a Lajos­aiéul por nálunk nem írásban, hanem a maga csúf és egészségtelen valóságában jelentkezik: beszáll az ab­lakon, amelyet pedig a levegő számára nyitunk ki, ráül tüdőnkre és bútorainkra, beszáll szemünkbe és ivóvizünkbe. Mindez azonban még mindig nem indított volna arra, hogy a Budai Naplót levelemmel zaklassam. Hisz Önök állandóan vigasztalnak bennünket és -mi örömmel olvassuk is, hogy nemsokára» rendeznek itt mindent, utat, közlekedést, hidat, parkot, 'szóval ahogy itteni őseink ékes németséggel mondanák, hogy lesz minden, „ami jó és drága". Hát éppen azért írók, hogy óbudai polgártársaim figyelmét az eljövendő drága dolgokig is — valami olcsóbbra hívjam fel. Olvasom, hogy Amerikában „pormaszkot“ talál­tak fel. A pormaszk gázmaszkhoz hasonlít; semmi bacillust nem, bocsát át. Nemcsak az iparban fogják felhasználni, hanem otthon, a lakás takarításánál is nagyon hasznos lehet. Tessék elképzelni egy vópwrészt, ahol az emberek pormaszkban járnak. O lyarFmegenforgalmi attrakció volna ez Óbudán, hogy a mi jó öreg Aquincumunk féltékenységében visszabújna a föld alá. Kár, hogy e találmány híre csak a fővárosi költ­ségvetés elkészülte után jutott el ide. Mert úgy-e bár, Szerkesztő Uram, aziránt semmi kétség nem lehet, hogy e sürgős „légvédelmi" készüléket a főváros sze­rezné be nekünk? Egyébként azt hiszem, hogy — jövőre se lesz még későn. Vagy Szerkesztő úr, azt hiszi, hogy akkorra már nem kell? (Aláírás) Le akarták csapolni a Balatont és búzát termelni a helyén Rendkívüli érdekességek a várbeli térképkiállításon Az Országos Levéltár térképkiállítást rende­zett a Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületé­nek kongresszusa alkalmából, amelynek keretében bemutatja a magyar polgári térképezés múltját 120 térképen, , Az első polgári kézbe is kerülő térkép, a Lacy tábornagy parancsára készült országtérkép 1769- ben jelent meg. A legelső közhasználatba került részletes térkép IApszky huszárkapitány műve. Érdekesen, fest egymás mellett három század tér­képtípusa: a XVI. században készült Lázár-féle térkép (az akkor még esztergomi érsek íródeákja), a XVIII. századbeli Krieger-térkép és a XIX.- szá­zad általános mintája, Lipszky atlasza. Még érdekesebb a várostérképészet fejlődésé­nek bemutatása, ahol az egyik térkép szerint 1785- ben Budán krajcárért lehetett venni egy négyszög­öl földet. Krieger Sámuel Balaton-térképe szerint 1766- ból a Balaton teljes leesapolása után csak egy kis ér maradt Tihanynál. (Abban az időben ugyanis mindenhol búzát akartak termelni, a Balatont tehál feleslegesnek tartották!) Az erdőtérképek már nagy átmenetet mu­tatnak, de a birtoktérképek anyaga bővebb. Itt van Buda és Pesthidegkút vitás határának hitele­sített térképe 1779-ből. Az Óbudáról készült úr­béri térkép feltünteti a jobbágyok neveit. A három­szögelés lényegét pedig,, a felmért pontok foko­zatos sűrítését Buda háromszögelési térképe illusztrálja. A kiállított térképek legnagyobb része kéz­irat. A kiállítás csak bevezetője kíván lenni az egy-két éven belül megrendezendő térképkiállítás­nak a Nemzeti Múzeumban. (B—y) hozni a régi időket, amikor hetenként többször fel­váltva a Nemzeti Színház és az Opera tartott itt elő­adásokat? Egyik állami színházunknak sincsen ma kamara színháza, mennyire alkalmas volna erre ez a csinos külsejű, nagy múltú Várszínház? Át kellene egy kicsit építeni, kitatarozni s menne a dolog. Egész bizonyos, hogy volna közönsége, ha ott nagyszerű,elő­adásokat produkálna a Nemzeti, az Opera. És volna színháza Budának. De éppen így lehetne szó a Krisztina-téri nyári színház felépítéséről is. Jó helyen van, nem kell éppen a Vérmezőre menni utána, ott úgyse engedi át a he- • lyét a galoppozó kutyamoső s a gyepelliző baka. De nem is kell, ez a nyári színház központon fekszik, csak kőszínházat kellene faragni belőle. Csodálom, hogy Pesten gombamódra nőnek- a színházak s erre még senkisem gondolt. Építse meg a főváros, üzlet lesz belőle, csak igazi művészetet kell produkálni. Budának nagy közönsége van, örülni fog, hogy nem kell a hidakon átvádolni, ha színházat akar látni. Én azt hiszem, két színház se volna sok Budának. Ha már művészetnél tartok, rátérek az irodalomra is. Viraág Béláék húsz s egynéhány évvel ezelőtt meg­csinálták a Hollós Mátyás Társaságot s egész szépen kezdtek vele prosperálni. Egy budai irodalmi központ élt a gondolatukban, budai írék, művészek és tudósok társasága. Elsőrendű gondolat. Valahogyan azonban ez a társaság az utolsó években elkezdett haldokolni. Mi volt az oka, nem kutatom, csak fájt nekem ez a haldoklás. Ezt a Hollós Mátyás Társaságot kell újra és jól megalkotni, bizonyos, hogy Buda társadalmi életében nagyjelentőségűvé fogja magát rövid idő alatt ki­nőni. Budán nagyon sok író, költő, művész ős tudós lakik. Nem baj az, hpgy ezek más irodalmi társaság­nak is tagjai. Herczeg Ferenc, Zilahy• Lajos, Szász Károly és még sokan mások, azért, hogy díszei a Pe­tőfi, Kisfaludy Társaságnak, lehetnek díszei a budai Hollós Mátyásnak is. ha ez úgy kinövi magát, amit szentül hiezek, hogy dekórum lesz ennek a tagsága ás, Egy ilyen illusztris irodalmi társaság pedig nagy dol­got tudna produkálni a budai társadalmi életben. Kedves, régi kenyeres pajtásom, Olty Antal, nagyrészben pedig tőled és lelkes szerkesztőtársadtól függ, hogy ezeknek a nagyszerű budai ügyeknek a propagálását lapotokban állandósítsátok s a toll ha­talmas erejével elősegítsétek azok megvalósítását. Tegyétek ezt, kedves barátaim.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom