Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)
1935-02-02 / 1186. szám
1935 februír 2 XXXII. évf. 1186. sz. ELŐFIZETÉS Egy évre j • 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 f. Egyesületek, amelyek nőt hivatalos lapja, tagjai féláron kapják HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm ouagas sor egyszeri közlésnél 30 fiit. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. \ hirdetés dija mindenkor el&re fizetendő. állandó hirdetőknek nagr kedviinOer Buds érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- j felelős szerkesztő: II *epke8,tőség és kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság | VIRAÁG BE L A j Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4- 6-ig. Fekeíe hó Lehullott reggelre szép fehéren, lágyan és estére fekete fátyollal vonta be a nagyváros pora, füstje, piszokja, koromja. A gyilkos por, a gyilkos füst és korom. Ezzel a fekete fátyollal vonja be a tüdőnket is, mert itt kavarog köröttünk, mint az emberiség ellen háborút viselő tüdővész ágyufüstje. Cseppekbe szűrt orvosságokkal hiába küzd ellene az együgyü ember, amikor minden lélekzetvételnél orrán, száján, szemén, fülén, minden pórusán szívja magába ezt a gyilkoló piszkot.A fekete hó. Ha az egész világon fekete, — nálunk maradhatna fehér. Alattunk a túlhevített víznek tengere dübörög, a megfúrt föld robbanásszerűen adja a gőzt, a tiszta fehér párákat, amivel fűteni lehet az ember hajlékát és nem ontaná százezer kémény a füstöt, a kormot. Alattunk van az elképzelhető legolcsóbb energia, az az áldott erőforrás, amelyet a túlhevített víz nyújt és fölöslegessé tesz minden szenet, minden fát, mindent — ami kormol és füstöl. Csaknem ingyen hajtja a vasutat, világít, feltolja a vizet a magasba, emeli a liftet, végzi a gépek munkáját, minden felesleges korom és füst nélkül. Ettől fehér maradna a hó, tiszta maradna a tüdő és vesztett csatája volna a tüdővésznek. És ez a tüdővésszel viaskodó város akar világfürdő lenni ? * Amikor az országnak nem volt egyebe, mint búzája és zsírja, tűkkor a világon első volt, a pesti liszt és a pesti zsír. Amikof a múlt szazad derekán Európa népei annyira meggazdagodtak, nogy' lakásaikat festményekkel tudták díszíteni és hálás kenyérré vált a festőművészet, akkor Párisban, a világ egyik első, nagynevű festőművésze, a magyar Munkácsy Mihály volt; az orosz cári udvar festője Zichy Mihály, — és Euróoa legelső festőakadémiájának, a müncheni akadémiának három magyar igazgatója : Wagner Sándor, Litzenmayer és Benczúr. Amikor virágzásnak indult az operettirodalom és évenkint nemcsak két nyugati származású operettet adott a világ színpadjainak, egyet. Bécsből és egyet Páris- ból, hanem minden héten új és új operettek kellettek és nagy volt világszerte a kereslet operettdívák iránt is, akkor New-Yorktól Bom- baiy-ig, magyar operettekben, magyar operettdívák énekeltek a világ minden valamirevaló színpadán. A turáni magyar őserő mindenben első helyre küzdötte magát, amit ösztönszerűen előnyösnek érzett népe számára. Pedig a magyar egy ezredéven át csak a kardot forgatta és nem az ecsetet, — a tárogató ’nem táncba csalogatta, hanem a szabadság véres csatamezőire, — és vidám nóták helyett vérrel írta a történetét. * A háború utáni világ, amely számokban ki nem fejezhető vagyont pusztított el lőporban, lövegekben, hadifelszerelésekben, — nagy vér- szegénységében nem bírja el a termelés költségeit. Az emberi munka bérén nem takarékoskodhat, csupán csak a termelőenergia költségein. A szén; a fa, az olaj, ma már drága energiaforrások, rosszul kihasznált energiaforrások, mert az így termelt hő 75% -a elszáll a kéményen át és válik az ember gyilkosává, mint por és piszok, füst és korom. Más energiára van szükség. A természet ama rejtett titkait kell megkeresni, amelyek a villámokat szülik, a n'olfáramot fűtik és a lávát ontják a föld mélyéből. Azokat a titkos erőket, — amikkel olyan pazarul bánik a természet, — kell az emberi munka igájába fogni. , Ezeket az új erőket ini nem kereshetjük fent a magas levegőben, mert a győztes Nyugat eltiltott minket a levegőtől, megnyirbálta szárnyainkat. Nem kereshetjük ezeket az erőket a föld színén sem, mert a búzánk itthon rothad a magtárakban, szőlőhegyeink leve a pincéinkben és gyümölcsünk a kertet trágyázza. Nincs más módunk, csak egy - le a földbe I —- az anyaföld mélyébe, hogy ott keressük a jövendő boldogulást. Csakhogy a föld belsejének titkai csak azok előtt tárulnak föl, akik áhítatos ősszeretettel vannak a föld iránt. Széles e világon nincsen olyan hely, ahol a földet oly végtelen szeretettel illetné az ember, mint nálunk. És ahogy az egész világon a kutató elme a föld felé fordult és a mélyfúrások technikája oly annyira kifejlődött, hogy már két kilóméternyi mélységen túl is lehatol a fúró — a magyar őstehetség volt az első, mely csodálatraméltó szerszámot adott a mérnökök kezébe — az Eötvös-féle ingát, — amely rámutat a helyre, ahol érdemes a mélységbe hatolni, hogy felszínre hozzuk az ember vágyta kincset. A mélyfúrások lehetőségeit ezzel a magyarság adta meg . a világnak. Sajnos, a hozzávaló fúrógépeket élelmesebb, gazdagabb népek gyártják. A lehetőséget megadtuk, de az önbizalmunkat nem bírtuk hózzá- nevelni. Nem bíztunk és nem hittünk önmagunkban. Idegen szakértőért kiabált állandóan a hitetlen, a bizalmatlan tőke. Pedig akkor már itthon vériezetten állt a gárda, amely ma az egész világon vezeti a mélyfúrásokat. A mélyfúrások nagymesterei, a modern Gráll-lovagok, — a világ urai! Akik előtt meghajolt a világszerte elsőnek elismert Conningham Graig főgeológus is, Anglia egyik legnagyobb tekintélye e téren, akit rokonság főz az angol királyi családhoz. Mint világtekintély jött, azzal a tudattal, hogy a mélyfúrások terén itt csak törpéket talál. Elmenni azonban úgil ment el, mint aki törpének érzi magát a magyar óriások mellett. A külföld szakértő tudósai és mérnökei pedig ekkor ismerték meg és becsülték nagyra ezeket a magyar óriásokat, hogy aztán az általuk megoldhatatlannak tartott feladatok megoldására elvigyék őket Ázsiába, Afrikába, Délamerikába, — a- hol azok minden reájuk bízott feladatot bravúrosan oldottak meg. A fekete hó — a magyar alkotó őserő és a föld titokzatos mélyét fúró óriások révén válhat ismét — fehér hóvá. * Takarékosságból egyes ügyosztályokat feloszlat a főváros. Bizonyára azokat, amelyek csak emésztik a főváros vagyonát, jövedelmét, hogy helyet adjon azoknak az új ügyosztályoknak, amelyek gyarapítják a vagyont, fokozzák a jövedelmet. Örökös gúnytárgya, de megalázó tudat is, hogy azokat a nagyértékű gyógyforrásokat, amelyek e város talaját mérhetetlen értékké fokozhatják — mert a föld alatt jár a gyógyító vizük — a csatornaügyosztály kezeli. Szinte hihetetlen, hogy ennek a városnak már 93 gyógyforrást adott a magyar nemzet sorsát intéző Gondviselés és a magyar tudás, — sokan ezt nem tudják — s ezekre alapítják a világfürdő terveit a város urai. De még hihetetlenebb, hogy ezt a megbecsülhetetlen kincset nem a mi lciváló geológusaink egyik ekezeli, — hanem egy opálbányász. Igen, igen, azért talán mert ez az ártatlan ember, a rengeteg gyógyforrás dacára, kevés vizet kever. A megoldás tenyéren fekvő. Állítson ezeknek a kincseknek külön ügyosztályt a város és kincstartónak hívjon meg egyet azok közül az óriások közül, akiket ilyeneknek ismer a világ csodás eredményeik révén. De ne a látszat-tudósok közül, akik csak teoretikusok, csak oapiros-tudósok és eredményesen csak „irodai“ mélyfúrásokat végeznek egymás ellen. Kiváló képzettségű, nagy arányokat mutató új egyéniségek állanak a város élén, szakmájukban nagyok. Ne rösteljék, hogy szakmájuk nem a geológia. Emeljenek maguk közé olyan egyéniséget, a gyógyforrások új ügyosztálya élére, velük egyenrangú egyéniséget, aki minden takarékosság dacára új jö- delineket, új vagyont termel ki a föld mélyéből a város számára. E nélkül nincs f ürdőváros, e nélkül a szanálás nagy terve is csak kicsinyes pemeeselés, kispolgári próbálkozás, garasos gazdálkodás. És fekete marad tőle továbbra is — a fehér hó. Viraág Béla A Városmajor jövője Évtizedeken át a maláriának veszedelmes melegágya volt ez a vidék, ahol a túlsűrűn nőtt, dúslombú fák miatt sohasem érte napsugár a nyirkos földet. Kettészelte a mély és meredek kőpaTtok között foly- dogáló „Ördögárok“, amelynek vize lassan ringatta a Dunába a hegyvidék csatornáinak minden piszokját. Sokszor tettük ezt szóvá, mert az itt játszadozó gyermekek között terjedt a 'malária és szedte áldozatait. A felnőttek kerülték nyirkos-gyilkos lehellete miatt. Senkinek sem volt örömére. Aztán beboltozták az árkot, de ez nem sokat használt. Végre mégis akadt kertészeti igazgató, Morbitzer Dezső személyében, aki felsőbb ellenkezés dacára, megritkífotta a nyirkos erTábori Kornél szerkesztő, aki a budapesti Souvenirokról egyik legutóbbi számunkban irt cikket, a Baross Szövetséghez beadványt • intézett, amely életrevaló új javaslatokat sorol föl. Ezek az elgondolások eltérnek az annyiszor hallott és már régen alkalmazott módszerektől, éppen ezért szükségesnek látjuk, hogy rájuk a közfigyelmet felhívjuk. A javaslat szövegét itt adjuk: Kereskedők ne csak külföldre szóló leveleikben csináljanak propagandát a magyarországi idegenforgalomnak, hanem vigyenek is magukkal prospektusokat, ha külföldre utaznak, különösen, ha fürdőhelyre, vagy olyan városba mennek, ahol sok idegen fordul meg. Történjék intézkedés — aminek részleteit külön iratban pontosan kifejthetjük — arra nézve, hogy külföldön és vidéken rendszeresítsenek kereskedelmi körökben, klubokban előadásokat és ott a helyszínén a fővárost és a fürdőket ismertető füzetek is legyenek szétoszthatók, praktikus céllal, az utazási föltételek ismertetésével. Kereskedelmi, ipari és művészeti szakértők állapítsák meg új, tetszetős magyar, illetve budapesti souvenirek lehetőségeit, anyagát, készítési módját, alakját és propagáló módszereit. Igyekezzenek valami márkázó-rend- szert kialakítani és a hamisított, értéktelen, álmagyar specialitásokat megbélyegezni. Szervezzenek újabb ipari és kereskedelmi kongresszusokat a szakmabeliek idevonzása céljából. Szervezzék meg a budapesti boltok és gyárak látogatását külföldiek számára. Iktassák be külön programmpontul a külföldi utascsoportok műsorába, de úgy, hogy eléf idő maradjon a megtekintésre és vásárlásra is. A magyar művészek rendkívül súlyos helyzetén kissé enyhíthet az, hogy vidékről és külföldről érkezők számára műtermi látogatásokat szerveznek a Székesfővárosi Népművelési Bizottság jól bevált rendszerével. Hasonló módon szervezhető meg az Iparművészeti Múzeum és Társulat, valamint a Műcsarnok aktuális kiállításainak megtekintése. Kérjék föl Budapest új Gyógyhelyi Bizottságát, hogy helyiségében állítsa ki a Magyarországról eddig megjelent idegennyelvű könyveket, albumokat, metszeteket, plakátokat, prospektusokat és állandó iparművészeti, illetve népművészeti kiállítást is szervezzen, az ott megforduló idegenek számára. Kérjék idegenforgalmi túraautó járatását, amint azt Ausztria már kitűnő eredménnyel megtette, főképp a nyugati országokban. Az autón egész kis mintakidoreszleteket, rést nyitva a napsugárnak, — parkozta a szabad részeket és ma már az elsők között áll a Városmajor parkja. Még nem kész, de lassan-lassan mégis elkészül. Talán ez lesz Buda legszebb sétánya, leglátogatottabb parkja. Megindult környékén az építkezés is. Mindenesetre egyik fontos összekötő parkja annak a zöld vonalnak, amely a Gellérthegytől indul és a Horváth-kerten, Vérmezőn át kapcsolja ezt a parksorozatot a Pasaréthez, a hegyvidékhez. Buda-világ- fürdő egyik legszükségesebb föltétele ez, mert sétáló, lombos, virágos területek nélkül fürdőhely el sem képzelhető. Ami pedig legfontosabb, — az, hogy Budapest mai polgár- mestere jóindulattal segíti a fürdőváros kialakulását újabb fúrások révén és tudtunkkal a fúrások egész sorát indítja meg a Tabántól kezdve, a Hűvösvölgyön végig. Ebbe a sorozatba esne bele a Városmajor parkja is, ahol sikferes fúrás esetén megfelelő parkkömyezetben épülne fel az új fürdő. Ez rendkívül emelne minden értéket a park környékén és felépíthető itt egy uj fürdőtelep a megfelelő szállodákká). Telek, ház, lakás értéke emelkednék, uj üzletek nyílnának, — megindulna az élet. — A Hollós Mátyás T ár saság legutóbbi értekezletén megbízta a háznagyot, hogy a Társaság nevében kérje fel tagtársunkat: — Hubert Vilmost, aki mint háztulajdonos közvetlenül is érdekelt fél, hogy a Városmajor környékének háztulajdonosait gazdasági szervezetbe tömörítse, amely szervezet ezt a megindult fejlődést ápolná és előbbre vinné. (D. P.) állítás van a nemzeti specialitásokból. Azonkívül kitűnő vetítő-készle, amely színes lemezeket és hangosfilmet is képes vetíteni. Végre sokféle prospektus és másfajta ismertető nyomtatvány. Állítsanak össze olyan jegyzéket, a- melyből kiderül, hogy a jobb budapesti üzletek közül, hol és milyen idegen nyelven beszélnek. Ezt a jegyzéket juttassák el a szállókba, Denziókba, utazási irodákba. A külföldiekkel érintkező személyek elsősorban az idegenvezetők számára tartsanak előadásokat az idegenforgalom és kereskedelem összefüggéseiről a magyar árucikkek jelentőségerői, speciális értékeiről. „Ceterum Censeo“: Újra, meg újra tegyék meg a kellő lépéseket, — amíg csak sikerre nem vezetnek — a vízumkényszer megszüntetése céljából, legalább azokkal az országokkal szemben, amelyeknél súlyos politikai okok nem aküdályozzák a vizűm eltörlését. Sophokles — Akvinkumban Három hosszú esztendő kellett hozzá, hogy Sophokles a pesti Nagykörútiéi kiballagjon — Óbudára. Rosszmájuak erre bizonyára azt mondják, hogy tantuszokkal utazott; mi azonban az igazság védelmében megállapíthatjuk, hogy nevezett ur a halhatatlanság trollybu- szát vette igénybe. Nem kevesebbről van szó, minthogy ezer évek után Akvinkum rómaikori amfiteátrumában újra csendüljenek az Antigone dialógusai. A pesti Nemzeti Színház igazgatósába rendezőkkel — fő és alulvilágositókkal fölszerelve — terepszemlét rendezett a nevezetes romok közt és ráébredt arra, hogy pompásabb keretet elképzelni se lehet görög tragédia számára, mint amilyenek az amfiteátrum öreg kövei! Igaz viszont, hogy a déli lap, amelyik a terepszemlét lefényképezte és megírta, elfelejtkezett róla, hogy a Budai Napló 1931 december 24-i számában kitűnő munkatársunk: Margittalf Rikárd dr. vetette fel az eszmét, hogy Sophokles Antigonéját itt adjak elő, de mi sose szoktunk panaszkodni amiatt, ha az elsőséget (három évvel később ugyanj mások vindikálják. Csak annak örülünk, hogy a terv végre valóra válik és egy akció (ha nem is a miénk!?) ismét Budára hoz színházat, életet és kultúrát. Táltosjátékok- Képek a nagy magyar múltból — Minden nemzet megbecsüli a maga múltjából, ami szép. A népek lelke a történelem ködös messzeségeiben is csodálatos dolgokat produkált. Könnyű ma a rádió, a kényelmes élet korszakában megmosolyogni ezeket a mégis nagyszerű kezdeményezéseket, amelyek elhar tároltan újat adtak, a különböző társadalmak lelki szükségletei szerint. öntudatra ébredt nemzetek egymás után rehabilitálják mitológiájukat, nagy múltjuk mondái szépségeit; halhatatlan költők gazdag fantáziával építik tovább a ha- . gyomány ősi motívumait. Csak éppen nekünk, magyaroknak nem jutna eszünkbe, hogy megbecsüljük a szépségeket, a múltat: ami sajátosan miénk, amivel különbözünk az európai népek nagy többségétől! Sok szó esett mostanában ünnepi játékokról, amelyekről mégsem tudunk egyebet, mint valami ködös elképzelést, összefüggő gerinc és Programm nélkül. Ha megvalósulnak ezek a játékok, talán művészi szempontból tökéletes, de össze nem függő részteljesítményeket kapunk, amelyek épp úgy lehetnének művészi események Kamcsatkában, vagy a zulukaffereknél, mint a- mennyire semmi különös közük nem lenne a mi magyarságunkhoz. Talán a tizenkettedik órában mégis homloktérbe került egy terv, REMSEY GYÖRGY gödöllői festőművész elgondolása, amely „Táltosjátékok“ címmel nagy keretet ad a játékoknak, összefoglalva történelmi hagyományt, mesevilágunk megannyi ragyogó emlékét, a legmaibb magyar művészettel és irodalommal. Hatalmas szabadtéri játékokat tervez, amelyeken az egész magyar szellemi teremtőerő megnyilatkoznék. Pár órára az ősi nép Ázsiából idehozott bőséges invenciója csillogtatná történelmi lelkének minden báját. Uj volna, magyar volna, miénk volna maradéktalanul az idejövő idegenek szíve, mert a má- gyarság felsőbbrendűsége nemcsak írott malaszt, hanem kinyilatkoztatás. Valami nagy drámai akcióval peregne le a nézők szemei előtt: mennyi lelket, mennyi akciót, menynyi kultúrát tudtunk adni mi, Kelet fiai az emberi fejlődésnek. Történelmi képek színes pompájában látnánk Attila lakomáját, Mátyás vadászatát, a diadalmas magyar katonatipu- sokat, a magyar szentek glóriás históriáit. önbizalmat, mosolyt, művészetet hintenének közénk az őstalajból fakadt népi levegőjű matyólakodalom, vízkereszti és karácsonyi misztériumok, mohácsi farsang, arató és szüreti ünnepek. A táltos játékok fénypontja volna az avar-hun-magyar mitológia több képe: a két testvér, Emese álma, magyarok bejövetele, a vérszerződés bemutatása. Óriási zenekar festené alá a bemutatásokat a gyönyörű szabadtéri keretben : Liszt rapszódiái, Kodály Psalmnsa, Dohnányi Ruráliája, ezeken kívül a magyar ősi dallamok Bartók, Kodály és Bárdos feldolgozásaiban csendülnének. Megfelelő formában a képzőművészetet, a magyar stílust is látnánk és jellemző hatalmas arányú irodalmi alkotások megjelenítésére is alkalom volnaSzinte önmagától kínálkozik a „Táltosjátékok“ rendezésére az óbudai Bécsi-úton, a téglagyár által a hegyből kibányászott amfiteátrumszerű terület, amely kis kiképzéssel ilyen előadásokra a legalkalmasabb. Képzeljük el, mit jelentene a Himnusz és Szózat' óriási kórusaitól körülölelt magyar programm, milyen nagy megmozdulása volna a magyar szellemnek, amely egyedül hívatott, hogy valóban merészet, szépet, múltat és jelent: történelmi Souvenir de Budapest — Az Idegenforgalom titkaiból —
