Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-05-05 / 1166. szám

XX«. M. 1168. a. előfizetés Egy évre . . 24.— P Négyed évre . 6.—■ P Egyes szám 40 ff. Egyesületek, amelyek nék hivatalos lapja, tagjai féláron kapják Wm' ^ ...... Bud ai Napló 1934. május 5. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. auag&9 sor egyszeri közlés- nél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé­nyek megállapodás szerint. \ hirdetés dija mindenkor előre fizetendő, állandó hirdetőknek nagy kedveim ént Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadéhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefoni 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig. HARC A l ÉTFRT LLI Ull-azért az egyet-- lenegy lélegzetvételre való levegő­ért, amelyet követ a második, a har­madik és mindegyik, mégis az egyetlen, az életadó, az életmentő. A fuldokló ember életadó lélegzet- vételé. Alig egy. hete, hogy Bucsányi Gyula dr. orvostudós, bölcs bará­tom előadását hallgattam, még tel­jes egészségben, amikor a lélegzet­vételt még oly természetesnek talál­tam, még oly biztosra vettem, hogy szinte súlyt sem fektettem rá, — azt mondotta, hogy az ételt nélkü- lözhejük hetekig, az italt napokig, ile a levegőt — egy percig sem! Sze­gény magam, a senki, az a valamics­ke levegő után kapkodó atomja a világnak igazán nem számitok. De látom ugyanezt a rettenetes küzdelmet azért az egy lélegzetvé­telre' való levegőért az én drága magyar nemzetein életében és elszo­rul az én nyomorult szivem, ami­kor látom, hogy úgy, ahogy körűiéin lázas idegességgel mozognak ezek az áldottlelkü orvosok, hogy megte­remtsék számomra azt az életadó lélegzetvételt, azt a marékra való levegőt, amely lehetővé teszi a küz­delmet a következő marék levegő­ért, — akkor látom azt az emberfe­letti, egetmarkoló erőkifejtést, amit végeznek, talán nem fehér orvosi köpenyben, a fuldokló nemzetnek azok az orvosai, akik ott remednek a beteg ágyánál és tudják és érzik, hogy milyen óriási munkát igényel annak az egy lélegzetvételre való levegőnek az előteremtése, hogy ha elgyöngül ten, ha kapkodva is, de bírhassa e nemzet a harcot a létért. Amikor elborult arccal áll az ágy fejénél a nemzetadta nagy te­her1 súlyával az élet apró viharaiban oly fölénnyel, rendületlenül állva a hajó parancsnoki hidján — a kor­mányzó, —- vagy a nemzet szívdo­bogását közvetlenül mellére hajol­va, föl-fölcsillanó szemmel hallgat­ja, méri a nemzet sorsát intéző kor­mányelnök, Görribös Gyula, — és ott állnak mellette minden nemzet­mentő orvosi műszerrel a kezükben a kezelőorvosok, a koplalásig taka­rékos Imrédy, hogy minden gyűj­tött kincsét odavesse áldozatul azokért a rövid lélegzetekért, ame­lyekkel a fuldokló nemzet életét hosszabbítják, és ott áll, mint biz­toskezű operatőr áz a bölcs tapasz- j talntú Fabinyi Tihamér, akinek bo­rotvaéles eszét nem téveszti meg a beteg nemzet pillanatnyi jobbrafor- dulása, aki eret nyit, aki sebet varr, gyógyírt ken, ahogy a ma, vagy a holnap kívánja, hogy ezzel is leve­gőhöz juttassa a fuldokló, kapko­dó beteget, amely betegről azt lá­tom, hogy a nagy minaenség gyer­mekjátszóterén éppen olyan senki és semmi, mint az én parányi sem­miségem, — akkor vagy el kell csüg­gednem és megadnom magamat a magam és nemzetem elmúlása gon­dolatának — vagy bíznom kell an­nak áz Istenségnek végtelen böl­csességében, amelyet sok-sok ezer éV előtt ismert fel és tanult meg imádni az én turáni népem és az ő megszentelt hajlékát ma is az Ő szent nevével említi. Ezeken a sötét éjszakákon, ami­kor mindezek a képek ott bonta­koznak ki előttem az újabb és újabb lélekzetért való kapkodás közben, és a nagy nemzeti háttér­ben meglátom azt az egyetlen ős pontot, azt a nagyobbra dagadt gö­röngyöt : — Budát, és visszanézek az utolsó három évtized folyton söté­tedő távlatára, az életet termelő orvosok mögött ott látóm Buda ak­kori nagyjait, a múltnak mestersé­gesen, nagyarányokban kirajzolt vezéreit. Úgy látom, hogy mennyire halkul, halványul a múltnak egy- egy ilyen vezéralakja, akinek min­den érdeme az volt, hogy itt lakott Budán és átvette budai polgártársai kézéből' azt a mandátumot, amely őt magát minden jóhoz, polgártár­sait pedig alig valamihez juttatta. Egy lépéssel a többiek előtt, égykis- só lehorgasztott fejjel áll Kozma Jenő, akiről majd csak Buda törté­netírója lógja megállapítani, hogy kije volt Budának. Lehet, hogy könnyen, önzőn indult az életnek, de talán akkor ez volt a jogosult éjs azóta lassan elmúlt mintegy három évtized, amely irányokat érlelt meg, igazságokat faragott ki márványból, meg nem tagadható követeléseket formált ki sárkánykörmökkel és mindezek őrévé avatta, harcosává edzette, vezérévé nevelte áz ezred­éves magyar sors — Kozma Jenőt. Már egy évtized előtt megértette a kor intő szavát, amikor komoly egységet, a polgárok egységét te­remtette meg, nem merve teljesen rábízni a nemzet sorsát a paraszti önzésre. Most, a nagy világáramlá­sok idején áldozatkészen tette le a nagy nemzeti egység oltárára a maga tízesztendős párturalmát, ha­talmát, polgári szervezetét azért az egy lélegzetvételre való levegőért. Mindig csak azért az egyért, ame­lyet oly nehezen, oly kínnal, oly gyötrően követ a másik. És ott áll egy kissé leejtett fej­jel, nézi ezt az életmentő, ezt áz életfoltozó munkát, amely talán nem mer, talán nem tud hirtelen át­csapni azokra, — a ma még idegen — mezőkre, ahol nemcsak a napsu­gárból, hanem a föld mélységes mé­lyéről feltörő forróvizadta erőforrá­sokból merítene életerőt, biztosítaná a lélegzés lehetőségét ez a szeren­csétlen nemzet, atnely úgy kapkod ma azért az egyetlen egy lélegzet- vételre szolgáló egy marék levegő­ért. mint szegény beteg jó magam. Viraiág Béla Ó, I>d/os Ausztria újjászületésed napján szívesen üd­vözöl béna, csonka szomszédod, der alte Kriegskamarad. aki .a Te jó- voltodért indult harcba. Szép ren­det csinálsz portádon, megadva mindenkinek szépen, becsületesen, ami neki jár. . . „Legyen a császáré, ami a csá­száré volt, — legyen az országé, ami az országé volt“. . . Kezdünk rád­ismerni öreg Michl! Ha nem is vol­tál valami áldozatkész jóbarát, va­lami önzetlen szomszéd és a becsü­letes elbánást nagyon is a papiros törvényhez mérted, —■ csak megvol­tunk. De mondd csak Sógor! mikor volt az 400 esztendő óta, hogy az osz­trák-magyar határ a Fertő tó men­tén futott végig ? — és nem Lajtán innen magyar volt a föld, — Lajtán túl a tiéd ! Vagy pedig örök tulajdon marad az, amit — egy rablógyilkos éjsza­kán, a leütött szomszédtól véres kézzel el tudott orozni a huszita rablók gyáva utóda és a kecskét harácsoló balkáni piszlicsár megra­kott szekeréről elejtett, — Neked szájbefogó koncul odadobott marta­lék korié ? , . . Moson-Sopron és Vasvármegyék lerántott része ? Mit szól hozzá, ó bájgs Ausztria! alsóbbrendű volt néped, a szlovén, az lillyr, ,a vend, a hörvát, 'ame­lyek most igyekeznek kikecmeregni a balkáni véres pokróc alól — és körültekintve majd azt mondják, hogy a Balkánhoz tartózik Becs ? Vagy többre becsüléd koncon- osztozó társaid díszes társaságát, a Becsben már oly otthonos bemek, a valachok, „und die Ratzen“ tár­saságát ? . . . akik különben is hű­séges szállítói Récsnek már egy század óta. A művelt Nyugaton, a becsüle­tes Keleten, de főleg itt, Magyaror­szágon, amely melletted — ón bájos Ausztria! — .mindig a rövidebbet húzta, azt mondjak, hogy: — Pfui! Dubonai Pál Bem apó szobrát a Pálffy-téren - I s t ó ki János kiváló alkotását május 13-án leplezik le fényes ünnepség keretében. A szobormű a piski csata után ábrázolja Bem apót, aki a csatában megsebesült és a szobor jobbkeze a sebesülés követ­keztében kötésben van. Alul szép relief ábrázolja a rohamozó honvédeket, akik a piski hidat akarják elfoglalni és a relief alatt van Bem tábornok híressé vált mondása : „Ha a híd elvész, elvész Er­dély!“ A- szobor oldalán Bem tábornok hires csatái vannak felsorolva. Mit kap - mit ad? a nemzeti Stadion l Irta: RINGER LAJOS dr. ve az ezekhez szükséges nagy me­dencék táplálására kiválóan alkal­masak a Rómaifürdő telepén faka­dó és kb. napi 160.000 hl. vizet adó 23 C° langyos források, amelyek el­látnák a világ csodájára: a stadion, — az oktató,. ■— a hullám, — az ugró, — a taposó, stb. medencék sorát erősen, rádioaktiv thermal vízzel. A hely kiválasztásánál ezenkívül a környezetre is tekintettel voltak és mindezeken felül úgy választot­ták meg a helyek sorát, hogy a sta­dion építésével a városfejlesztés mi­kéntjének is irányt szabjanak. A hivatalos ..Idegenforgalmi Tu­dósítódnak egyik minapi cikke jel­zi, hogy a német tornász szövetség elhatározta, hogy felvételét kéri a „Nemzetközi Tornász Szövetség“-be, amivel a részvétel dolga eldőlt. Máris 2000 fekvőhely biztosítását kérték a fővárosi idegenfor­galmi hivataltól. Ez az első kétezres szám, ame­lyet egyre sűrűbb sorban fognak követni az újabb és még nagyobb számok a filléres vonatok, hajók, autocarok, repülők és autók forga­tagában. # És ebből a két közleményből megállapíthatjuk, hogy az adott és jól kihasznált körülmények között a nemzeti stadion mit kaphat Buda­pesttől és mit adhat cserébe fő­városunknak. A stadion megkapja a világ egyetlen metropolisában sem találha­tó napi 160.000 hl. thermálvizet, amelynek hasznos szétterítése kö­rülbelül az itt felsorolt létesítmé­nyek megépítését indokolja. A strandfürdő, week-end háló­fülke, száloda és Lunaparkszerü telep rendelkezésére áll 50.000 négy­szögöl terület, bőséges fásítással és napi 16.000—18.000 m3 23“ C radio­aktív gyógyító thermalvizzel. Indokolt a szétterítendő víztö­meg által megkívánt beépítés: — u) 3000 vetkőző kabin; — b) 3000 vet­kőző szekrény ; — c) 1000 week-end hálófülke férfiaknak, 500 week­end hálófülke nőknek, 500 week­end hálófülke családoknak; — d) 1000 week-end hálófülke (vidéki és külföldi idegenek részére); — e) 100 szobás sport-, illetve turista- szálló; — f) 2000 ülőhelyes vendég­lő; — g) 8000 m2 vízfelületű taposó strandmedence (0.50 m—1.10 m, át­lag 0.80 m. mély). Napi vízszük­séglet 6400 m\ — h) 4000 m2 víz­felületű: oktató-, hullám- és stadion úszómedence 0.80 m—2.50 m-ig, át­lag 1.65 m mély; napi vízszükséglet 6600 m3. — i) 200 m hosszú pergolás zuhany folyósó. Vízszükséglet napi 1000 köbméter. — k) 18.000 m2 ho­mok- és pázsitstrand. — 1)3 kaszinó épület szigetszerű kiképzéssel. — m) kiszolgálások épülete: orvos, fod­rász, maszőr, tyúkszemvágó, Zander stb. részére. — n) sportcsarnok (fe­dett) embersport részére. — o) sport­pályák, tennisz, kerékpár részére.- p) mozi, kölcsönkönyvtár, olva­só- és zeneterem. — r) árusító pa- villonok: férfi és női divatáruk, trafik, csemege, cukorka, stb. részé­re. — s) pergola folyósók az épüle­tek összeköttetésére (Wandelhalle). — t) Lunaparkszerü játékok. — v) szénsavas thermalviz töltőtelep. — z) műhely-, gépház-, mosodaépület: cipészek, szabóműhelyk, varroda, stb. részére. A stadion viszont, amint azt a német tornászok esete mutatja, ide- vonzza a 10.000 számra felkerekedő és a természet és kultúra különö­sen gazdag kincseivel megáldott utolérhetetlen és utánozhatatlan fürdő- ás sport-lehetőségeket kiél­vező tömegeket. Megadja a Buda­pest északi strand-város kifejlődé­sének rohanó tempóját, a nagy sta­dion- és fürdőépitkézések átmenő létfentartási alkalmait, megadja u hivatal- és kerésetvesztettek ezrei­nek beilleszkedési lehetőségét egy új pályába, amit a Budapestre sereglő fürdőzők és week-endezők tömegel­látása és kiszolgálása hoz magával. Egy ilyen ezer meg ezer idegent többnapi tartózkodásra befogadó strandfürdőnek sportoló, pihenő, já­tékos, egészséges, életvidám élvező­je egy-egy „hétnapos filléres turnus­ban , annyi jót és gyönyörűt, szóra­koztatót és erősítőt, annyi napot- vizet-levegőt, szóval annyi testet- lelket felemelő impressziókkal gaz­dagított pár napot vagy hetet sze­rezhet meg lecsavart „filléres“ költ­séggel, amit és amennyit bárhol egyebütt csak nagy utánjárással és nagy pénzáldozattal mondhat ma­gáénak, ha ilyen dús programmról más valahol egyáltalán szó eshet­nék. Kétséges-e, hogy 2000-es „week­end“ hálófülkés óriás strand- cs week-end-telep, mint világszenzáció tavasztól őszig beosztott heti turnu­sokban olyan vándorlást indítana meg Budapest felé, amely mindig felfrissülő, mozgékony tömegeivel igájába szorít hajót, vasutat, auto- cart, autóbuszt, repülőt, taxit és az ezek forgásán perdülő ipart és ke­reskedelmet egyaránt. És az ilyen teljes és tökéletes strand-rveek-enden üdülők ezrei a gyógyító Budapest fürdőváros mel­lett világszerte vinnék a „strand- weekend“-es fürdőváros nem is ál­modott tökélyére emelt Budapest strand és weekend város hírét. És ne felejtsük, hogy könnyebb, kedves attrakciókkal Budapestre indítani heti 2000 mozgékony, élet­vidám weekendes strandolót, mint -t legjobban bevált gyógytényezővel 100 beteget. Ne felejtsük, hogy a beteg-gyó­gyító fürdőtelep előmunkálatai las­súbb érésüek, a betegnek szóló pro­paganda halkabb és szembeszökő eredményei csak esztendők múltán mutathatók fel. A sporteseményektől lázas töme­gek utazási vágya, játékossága, ter- mészetimádása és okulási igyekezete a világ tájait összekötő gyors és napról-napra gyorsuló szállitási le­hetőségek, fővárosunk elkerülhetet­len fekvésénél fogva a sport műve­lőinek (tehát csaknem az egész la­kosság, közreműködésének kihasz­nálása mellett, korunk olyan ván- | dorlási lehetőségeit tárja elénk, ame- I lyek átsegíthetnek bennünket ezen a legmaibb életfentartási helycse­rén, amelynek méretei szemünk láttára érik el a régi elfeledett való­ságos népvándorlások méreteinek nagyságát. A sport, a túra, a strand, a week­end gyorsabb ütemben juttat ben­nünket eredményhez, soha el sem képzelt nagyságú idegenforgalom- ] hoz, mint a legnagyobb stílusú, las­san fejlődő és sokára gyümölcsöző , gyógyító fürdőberendezés. Legyen a strand, a heti weekend az úttörő, amelynek nyomán meg­épülhet a gyógyító fürdőváros. Szláv betörés készül Budán egyházi téren. Mint a beavatottak rebesgetik, a fő­város kegyurasága alatt álló főutcai gö- rög-katholikus magyar Flőrián-templom- ban, melyben eddig csak magyar mise és magyar szentbeszéd hangzott (annyi év harcai után,) most „bizonyos körök" a görög-katholikus unionált szlávok ked­véért be akarják vezetni a szláv liturgiát. Ez ellen a magyar görög katolikusok­nak tiltakozniok kell)' nehogy egyházi égisz alatt megkezdődjék, a szlávositás. Érdekes, hogy a Flórián-templom lelké­sze: Kiss Andor dr. főgimnáziumi tanár erről a mozgalomról nem is tud, oly ti­tokban készítették elő. Magyarország nevét a németség felváltva nevezte Hungarland, Un­garland, Ungarn, Hungam néven, de nevezte Hungerland és Hungern néven is. Ez pedig bizony annyit teszen, mint Éhség és Éhségország. A Dögvész, máskép Mirigyhalál, azaz pestis neve németül Peszt. Amikor a 17-ik század végén és a 18-ik század elején az ismeretes nagyarányú telepítések során Thii- ringia, a Schwarzwald, a felső és alsó Pfalz vidékéről összeszedték a legszegényebb, nincstelen zsöllér- séget és a kis mezővárosok nyomor­gó kézműveseit és ezek itt mint vendégtelepesek Budán és Pesten telek jogot nyertek: tulajdonképpen nagyot csalódtak, ők úgy képzelték el, hogy az áhított „Magyar Ká­naán“ földjére jöttek, ezzel szem­ben nyomorúságos, kifosztott romvá­rost és hallatlanul kirabolt szegény országot találtak. Pest és Buda éle­tének legelső időszaka, főleg az 1686'tól 1713-ig, Pest és Buda városi szabadalomlevelének kiadásáig ter­jedő időszak csakugyan nyomorú­ságos volt a két város ujtelepes kol­dúslakosságára. Takáts Sándor nagy­szerű írásai bizonyítják, hogy nem büszke, magasrendű német városi művelődést hozó, polgárosodást ter­jesztő „polgárok“ voltak a „hóttkó- dis“ vendégtelepesek, mert még az 17. század elején is mezítláb jártak Pesten-Budán. Pestis, aszály és a kurucháború rettentő nyomorúságai szakadtak rájuk. A rövidlátó bécsi politika is a lehető legcsunyábban zsákmányolta ki a saját fajtájabé- lieket. Bizony eben gubát cserél­tek, mert csak 1713-ban lettek tu­lajdonképpen mind polgárok, addig ami tálján, spanyol, elzászi* lotha- ringiai és egyéb vallon zsoldossepre- dék akadt a nagy monarchiában : az mind itt Budán csinált magának üzletet a közjövedelmekből és sa­nyargatta a szegény telepes koldus-, népet. Nyúzta okét a katonai admi­nisztráció, amely Pest és Buda ellá-l tását, mint. saját üzletét kezelte. Mint Szegeden és Győrött,' itt is min­den köz jövedelem a soldatesca ka­landos harácsolóinak kezébe került. A városi vámok, a rév',' a városi ser-' főzőház, a sütőház jövedelme mind A polgármesteri tanügyi osztály nemrégiben tíz különböző helyet je­lölt ki a főváros határában, ame­lyeket sportszempontból stadion lé­tesítésére alkalmasnak tart; de fog­lalkozott a kérdéssel a városrende­zési ügyosztály is. A városfejleszté­si bizottság sorra vette a kombiná­cióba vett területeket és alapos meg­fontolás után megállapította, hogy azok közül mindössze ötöt tart olyannak, amely a kitűzött célnak megfelelne. A kijelölt helyek: 1. a Rómaifürdő déli része, az esztergomi vasút mentén; 2. az óbudai hajógyári sziget (azóta az északi repülőtér részére kijelölt hely); 3. az Aranyhegy; 4. a Lágymányos-Nádorkert (ki­állítási terület); 5. a vizafogói Dunapart. Ezeknek a helyeknek sorrendi kiválasztásánál nemcsak a sport- szempontokra, hanem a megközeli- tés lehetőségeire, a közlekedési adottságokra és készen levő megol­dásokra, nemkülönben a vizisport eshetőségeire is tekintettel voltak. A legelső helyre tett, a Római­fürdőtől délre eső terület, az (u. n. Lőpormalom dűlő) különösen azért mutatkozott megfelelőnek a bizott­ság előtt, mert itt a vizisport min­den ágára, áz evezésre, úszásra, a motoros csónak egyre erősödő sport­jára egvaránt alkalmas^ lehetőségek adódnak. Különösen súlyt helyez a bizottság a Diinafolyamnak álla­mokat összekötő, hatalmas hajókor'.? .lekedósi perspektívát nyitó alkal­mára; Az evezős- sportokra a közeli Du- m. míg. 8 többi viiisporttíkra, illet* Dögyészváros — Ehségország

Next

/
Oldalképek
Tartalom